Heves Megyei Népújság, 1989. június (40. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-02 / 128. szám
2 NÉPÚJSÁG, 1989. június 2., péntek Németh Miklós ismertette a kormány csomagtervét (Folytatás az 1. oldalról) a képviselők. Elsőként a mező- gazdasági termelőszövetkezetekről szóló 1967. évi III. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat fölött szavaztak, illetve a mezőgazdasági bizottság és egyes képviselők önálló kiegészítéseiről. A törvényjavaslatot végül is általánosságban és részleteiben egy ellenszavazattal és 11 tartózkodással elfogadták. A földről szóló 1987. évi I. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat feletti szavazás következett. Először a mezőgazda- sági bizottság 8 pontba sűrített módosításairól külön-külön döntöttek, ezek felét elfogadták, a többit különböző szavazati arányban elutasították. Ezt követően az önálló és még fenntartott képviselői javaslatok felett szavaztak. A leghosszabb szavazási eljárás még csak ezután következett, mégpedig Tallóssy Frigyes képviselő tucatnyi javaslatáról. A kimerítő procedúra után a Parlament végül is 11 ellenszavazat és 21 tartózkodás mellett elfogadta a földtörvény módosítását. Az erdőről és a vadgazdálkodásról szóló 1961. évi VII. törvény módosítását célzó törvény- javaslatról — miután azt az előző nap nem bocsátották részletes vitára, és így átdolgozásra visszautalták az előterjesztőnek — most nem kellett dönteni. Ugyanakkor 9 ellenszavazat és 10 tartózkodás mellett a testület úgy döntött, hogy a kormány még az idén terjesszen be új vad- gazdálkodásról és vadászatról szóló törvényjavaslatot a Parlamentnek. Napirend szerint ezután az Országgyűlés Kulcsár Kálmán igazságügy-miniszter expozéját hallgatta meg a Büntető Törvénykönyv módosításáról szóló törvényjavaslatról. — Az indítvány, amely eltörli a halálbüntetést az állam ellen elkövetett bűncselekmények esetében, minden bizonnyal nem igényel hosszas indoklást — kezdte felszólalását a miniszter. — A képviselők előtt is jól ismert, hogy a magyar politikai kultúrának az a sajnálatosan tradicionális vonása, amely az erőszaknak oly nagy helyet adott, magában foglalta azt a törvény adta lehetőséget is, amellyel politikai ellenfeleket, politikai vitákat büntető eljárásai, esetleg halálos ítélettel intéztek el. Bár a politikai bűncselekményekre vonatkozó törvényjavaslat csak júniusban kerül az Országgyűlés elé, szimbolikus jelentése van annak, hogy a Parlament most mintegy soron kívül határoz e törvénymódosítás sorsáról; kinyilvánítva ezzel, hogy Magyarország egyszer s mindenkorra szakítani kíván ezzel a sajnálatos politikai tradícióval — hangoztatta a miniszter. Mivel hozzászólásra sem jelentkezett senki, az expozét azonnal határozathozatal követte. A beterjesztett törvényjavaslatot az Országgyűlés egy tartózkodással elfogadta. A népszavazásról és a népi kezdeményezésről szóló törvényjavaslat előterjesztője ugyancsak az igazságügy-miniszter volt. Kulcsár Kálmán expozéjában elmondta: a népszavazás intézménye biztosítja a Parlament ellenőrzését. A népi kezdeményezés — ha közvetetten is — ugyancsak ellát bizonyos ellenőrzési funkciót azáltal, hogy hangot ad a választópolgárok hiányérzetének a Parlament működésével kapcsolatban. Az állampolgárok ilyenkor azt fejezik ki, hogy döntést várnak valamely, a Parlament hatáskörébe tartozó kérdésben; s ezért ezt a döntést maguk kezdeményezik. A törvényjavaslat célja — szögezte le Kulcsár Kálmán —, hogy életre keltse hazánkban a közvetlen demokráciának egyik fontos jogintézményét, ezzel is gazdagítva a politikai rendszer demokratikus működésének alkotmányjogi garanciáit. A jogállamiság útján haladva újra kell gondolni és szabályozni az állam és az állampolgár viszonyrend- szerét; biztosítani kell ugyanis a hatalom társadalmi ellenőrzését. A mostani törvényjavaslat a népszavazás elrendelését, illetve kitűzését a Parlament hatáskörébe adja. Kötelező elrendelni a népszavazást, ha azt kellő számú állampolgár kezdeményezi. A tervezet ezzel kapcsolatban alternatív javaslatot terjeszt a Parlament elé. Az Országgyűlés által elfogadott új alkotmányt is népszavazással kell megerősíteni. Más esetekben a kezdeményezések alapján a Parlament mérlegelheti a népszavazás elrendelését vagy elvetését. A tervezet — szinkronban a nemzetközi gyakorlattal — kizárja a népszavazás köréből a költségvetésről, a központi adónemekről és illetékekről, valamint a helyi adók központi feltételeiről szóló törvényeket, továbbá a nemzetközi szerződésekről hozott törvényeket és a személyi kérdéseket. Ami a nemzetközi szerződéseket illeti, Kulcsár Kálmán külön kitért a bős — nagymarosi beruházás kérdésére. Elmondta, hogy a kormány az ügy politikai jelentőségére való tekintettel mindenképpen nyitva akarta hagyni a beruházás kérdésében a visszamenőleges népszavazás lehetőségét. Mivel egyetlen képviselő sem jelentkezett hozzászólásra, határozathozatal következett. A népszavazásról és a népi kezdeményezésről szóló törvény- javaslatot az Országgyűlés három tartózkodással elfogadta. A képviselők a módosító javaslatokkal is egyetértettek. Az Országgyűlés ezután az 1989. évi állami költségvetésről szóló 1988. évi XVII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat tárgyalását kezdte meg. Az elnöklő Horváth Lajos bejelentette, hogy a Minisztertanács új, átdolgozott állami költségvetési tervjavaslatot nyújtott be. Horváth Lajos elsőként Németh Miklósnak, a kormány elnökének adta meg a szót. Németh Miklós beszéde Tisztelt Országgyűlés! Társadalmunk, mint élő organizmus, az utóbbi hónapokban hihetetlenül erős ingereknek van kitéve. S azt látjuk, hogy ezekre az ingerekre a szokásosnál vagy indokoltnál intenzívebben reagál. Nem csoda. A védőréteg ugyanis az utóbbi évtizedek történelmi koptatása nyomán vészesen elvékonyodott, az idegvégződések már csupaszak. Ilyenkor már a simogatás is fáj, hát még a pofon. De nincs módunk egy országméretű inkubátorba visszavonulni. Gyorsan fel kell mérni, honnan és milyen erősségű csapásokra számíthatunk, s az élő szervezet, a társadalom alkalmazkodóképességét ezekhez méretezve kell felerősíteni. Aki felelősséget érez a nemzet sorsáért, ebben veszi ki részét. Belső kór támadását legyengült szervezetünk nem hevemé ki. A helyzet értékelését és a fenyegetések számbavételét a kormány elvégezte. Ismereteit és következtetéseit nem tartja titokban. Az Önökre és a népre tartozik. A magyar gazdaság nehéz, válságos helyzetben van. Az elmúlt évtizedek során a szerkezet- váltás nem járt sikerrel; az ország súlyosan eladósodott, a KGST- kapcsolatok motorból fékké váltak, a társadalomban súlyos szociális feszültségek halmozódtak - fel, az erkölcsi értékrend megingott. Ezt követően gazdaságunk súlyos helyzetét elemezte, példákkal alátámasztva, majd a csomagtervről szólt. Tisztelt Országgyűlés! Az Önök előtt fekvő „csomagterv” végrehajtásával — beleértve az előteijesztésben jelzett tartalékintézkedéseket is — 1989-re megteremthető egy olyan pénzügyi egyensúly, amely szerkezetében eltér ugyan a tervezettől, de még lehetővé teszi a gazdaság külső és belső finanszírozását. őszintén remélem, hogy az intézkedési csomag elfogadását megkönnyítik azok a korábbitól eltérő elvek és megoldások, amelyekre épül. Ezek közül csak néhányat emelek ki: — Elsőként azt, hogy az óhatatlan korlátozások mellett, igaz szerény mértékkel, de teljesítményösztönző, vállalkozásserkentő megoldásokat is tartalmaz; — másodszor azt, hogy antiinflációs filozófiára épül, mivel a bevételek növelése, az adók emelése helyett az állami kiadások visszafogásával, az állami rezsi és a támogatások mérséklésével kívánja a bevételek és kiadások összhangját helyreállítani; — a harmadikként azt, hogy a kiadások csökkentését, a támogatások mérséklését nem lineárisan, hanem differenciáltan, észszerűen szelektálva javasoljuk végrehajtani. Különösen jelentős a kiadáscsökkentés a védelem és fegyeres testületek esetében, valamint az igazgatási ágazatban; — s végül kiemelném: az intézkedések korlátozó elemei nem érintik az oktatást, a kultúrát, az egészségügyet és a tudományt, és párosul egy szerény, de talán éppen célirányossága miatt hatásában jelentősebb szociálpolitikai „csomaggal”, amelyben a SZOT-tal megállapodtunk. A kormány tudatában van annak, hogy a javasolt intézkedéseknek komoly és várhatóan nagy ellenállást kiváltó következményei vannak,s ez főként az alacsony hatékonyságú exportot lebonyolító vállalatok körében várható. Elsősorban e területen növekedni fog a veszteséges vállalatok száma, s mivel a veszteség mögött jövedelemhiány húzódik meg, az esetek jelentős részében tartós fizetésképtelenséggel is számolni kell, és a vagyonvesztés mindenképpen bekövetkezik. E követelményeket és következményeket azonban vállalni kell! Mindenkinek be kell látni: a szerkezetváltás nem megy termelőegységek átalakulása, megszűnése nélkül. Ezt az áldozatot akkor is meg kell hozni, ha ezzel nő a munkanélküliség, emberek, Szavaznak a képviselők Sebők József és Nagy Józsefné a szünetben családok ezreinek romlanak átmenetileg az életkörülményei. E problémák körültekintő szociálpolitikai intézkedésekkel, de mindenekelőtt a vállalkozásokat segítő, új munkahelyek teremtését eredményező lépésekkel eny- híthetők. A kormány kemény magatartása serkenti a hitelezőket is, hogy a tartósan fizetésképtelen adósaik ellen indítsák el a felszámolási eljárást. Adótartozás esetén ilyen magatartást fog tanúsítani az adóhatóság is. Az intézkedési csomagnak, eltekintve az időközben végrehajtott benzináremeléstől, közvetlen inflációs hatása nincs. Közvetetten természetesen van, azáltal, hogy a vállalatok egy része a csökkentő támogatást minden bizonnyal megkísérli termelői árainak emelésével ellensúlyozni. Ez a hatás azonban lényegesen kisebb, mint ha közvetlenül a fogyasztói támogatások csökkentésének eszközével éltünk volna, mert ma már egyre szélesebb az a terület, ahol a vállalatok áremelési törekvéseit a piac — nem utolsósorban a beinduló importverseny következtében — nem ismeri el. Mint utaltam rá, a csomagterv tartalmaz gazdaságélénkítő, elsősorban az exporttevékenységet ösztönző intézkedéseket is. Meg vagyok győződve arról, hogy ezek az intézkedések átmenetileg sem rontják a költségvetés pozícióját, és emellett a kereskedelmi mérleg aktívumának növeléséről hozzájárulnak a külső egyensúly javításához is. Tisztelt Ház! A vállalkozásélénkítő és szociálpolitikai intézkedések nem a csomag eladhatóságát javító díszítőelemek, hanem első lépései egy hosszú távra szóló stratégiának. A magyar gazdaságban a következő néhány évben két egymással összefüggő, de a megvalósíthatóság szempontjából részben egymás ellen ható problémát kell megoldani: egyfelől a súlyos egyensúlyi gondok kezelését, másfelől pedig a gazdaság versenyképességének számottevő erősítését. Gazdaságirányítási rendszerünk lényegében még mindig a hagyományos közgazdasági eszközrendszer és irányítási felfogás alapján működik, és ez konzerválja a termelési struktúrát, legjobb esetben is csak annak óvatos megváltoztatására képes. Ma még mód és lehetőség van arra, hogy — bár súlyos áldozatok révén — racionális, elfogadható eszközökkel rendezzük az ország zaklatott pénzügyeit, és a reformokat végrehajtva elinduljunk a fejlődés útján. Ehhez azonban gyökeresen szakítanunk kell az elmúlt évtizedben kialakult rossz gazdaságpolitikai reflexekkel. A kitörés iránya világos: vállalkozásélénkítés, piacépítés, a gazdaság szereplői önállóságának és felelősségének növelése. Ugyanakkor látnunk kell: a szerkezetváltás önerőből nem hajtható végre, szükség van hozzá nemzetközi együttműködésre, külső források bevonására is. Ez pedig bizalom, belpolitikai stabilitás, kiszámíthatóságunk biztosítása és konkrét, határozott reformlépések megtétele nélkül nem lesz meg. A vállalkozásélénkítés mellett stratégiai dimenzióban vetődik fel a szociálpolitika reformja és a szegénység problémájának kezelése is. Ezt veszi figyelembe már az intézkedési csomagterv is azzal, hogy a költségvetés egyensúlyát úgy akarja rendbehozni, hogy a lakosság további terhelése minimális legyen. Ez a kormány által vállalt tudatos kötelezettség. Nem tehetünk mást, mert további életszínvonal-csökkenés a szociális problémák robbanásához vezethet. Meggyőződésem: nem lehet a gazdasági konszolidáció sikeres, ha ilyen súlyos megoldatlan terheket cipel magával hosszabb ideig. Ezért olyan szociális biztonsági hálót akarunk kiépíteni, ami megakadályozza a problémák további elmélyülését, illetve újratermelődését, tehát ha úgy tetszik: megelőzni és nem elfogadni akarjuk a szegénységet. Intézkedéscsomagunkban sajnos csak a problémát enyhítő, a leginkább rászorultak helyzetén némileg javító intézkedésre tellett. A szociális célra fordítható források elosztásánál abból indultunk ki, hogy a szegények potenciális körén belül a nagycsaládosok, nyugdíjasok — ezen belül is a rokkantnyugdíjasok — tekintélyes részt alkotnak, ezért e'tár- sadalmi rétegeket preferáljuk. Nekik van a legkevesebb esélyük arra, hogy az életszínvonal-csökkenés ellen védekezzenek, azaz ők igénylik a leginkább a központi segítséget. Törekszünk arra, hogy ez évben további, a feszültségek enyhítésére irányuló intézkedéseket hozzunk, így például az első osztályos kisdiákok tankönyvellátása ingyenessé tételének feltételein dolgozunk. Ezek kényszerű, tűzoltó jellegű intézkedések, amelyekre a korábbi időszak mulasztásai kényszerítenek bennünket. A probléma hosszú távú megnyugtató megoldása azonban csak attól várható, ha kiépülnek a minimális bér, a minimális társadalombiztosítási ellátások, az ál- lampólgári garanciák és jogosítványok rendszerei, a reálértékmegőrző automatizmusok, amelyek megakadályozzák, hogy további középrétegek lecsússzanak a szegények szintjére. Mindez a nagy szociálpolitikai rendszerek strukturális megreformálását igényli. Németh Miklós ezután beszélt a szellemi munka rangjáról, a helyi önkormányzatról, majd politikai életünk kérdéseit elemézte. Szólt többek között a bizalom szerepéről, emberképünkről, s aztán a történelmi múlt problémáit teregetve jutott el Nagy Imre szerepének értékeléséhez, illetve a június 16-i temetésig. Engem, mint a kormány elnökét a végtisztesség megadásával kapcsolatban számos belső és külső kötelezettség vezérel. A kormányzat mindent megtesz azért, hogy június 16. a nemzeti megbékélés szimbóluma legyen. Hozzá kívánunk járulni ahhoz, hogy Nagy Imre és sorstársai olyan végtisztességben részesüljenek, amely az európai kultúrkör szokásai szerint minden magyar embert megillet — mondta végezetül Németh Miklós. A törvényjavaslatot részletesen Békési László pénzügyminiszter indokolta előterjesztésében. Bevezetőben kifejtette: az állam évek óta többet költ annál, mint amennyit a gazdaságban létrehozott jövedelmek megengednének. Ezt az ellentmondást csak a gazdaság teljesítményeinek növelésével, illetve az állam kiadásainak csökkentésével lehet feloldani. Ezután részletes pénzügyi adatokat sorakoztatott fel a gondok érzékeltetésére, majd a csomagterv hatásairól, szociálpolitikai hatásairól szólt. A csomagterv tartalmaz szociálpolitikai intézkedéseket, a 6,6 milliárd forintos, életkörülményeket javító csomagból 4,1 milliárd forint a társadalombiztosítás feladatainak körébe tartozik, így biztosítható a nyugdíjak, a családi pótlék, valamint a járadékok és a jövedelempótlékok emelése. Július 1-jétől 100 forinttal emelkedik valamennyi jogosult nyugdija, s 200 forinttal emelkedik az 5000 forint alatti nyugdíjasok, valamint az első két kategóriához tartozó rokkantak ellátása, továbbá a házastársi pótlék és jövedelempótlék, valamint a gyes. Szeptember 1-jétől havi 150 forinttal nő a gyermekenkénti családi pótlék. A tanácsok szociális célokra 500 millió forinttal növelhetik szociális segélykeretüket. Az elhalasztott áremelésekkel is számolva, terven felül 10 — 11 milliárd forinttal javul ebben az esztendőben a lakosság jövedelmi helyzete. A kormány a Parlament döntésének megfelelően teljeskörűen garantálja az 1989-re tervezett 5 milliárd forintos társadalombiztosítási kockázati tartalékot, amelyet a többletbevételek fedeznek. Az efelett keletkező több mint 13 milliárd forint ösz- szegű többletbevételből vásárol a társadalombiztosítás államkötvényeket. Dr. Puskás Sándor, a terv- és költségvetési bizottság elnöke a testület képviseletében szólalt fel. Elmondotta: a bizottság tagjai nagy várakozással tekintettek a csomagterv megtárgyalása elé, folytatódik-e a kormány magyarázkodása, vagy kész a Minisztertanács szembenézni a valóságos helyzettel. A benyújtott törvényjavaslat, a kapcsolódó gazdaságélénkítő intézkedések szándéka, valamint a szóbeli kiegészítés nem nélkülözte az önkritikát, hangvétele a megoldásokat kereste, s mindez egy teljesen új megközelítésre utal. A vitában elsőként Dudla József (BorsoiJ- Abaúj-Zemplén m., 5. vk.), az MSZMP Borsod-Abaúj-Zemp- lén Megyei Bizottságának első titkára kért szót. Őt követték: dr. Vida Kocsárd (Somogy m., 6. vk.), a Pannónia Szálloda- és Vendéglátóipari Vállalat balatoni igazgatóságának igazgatója, Szirtesné dr. Tomsits Erika (Budapest, 22. vk.), a Semmelweis Orvostudományi Egyetem II. Gyermekklinikájának tanársegéde, Sztrapák Ferenc (Bács- Kiskun m., 5. vk.) főszerkesztő, Vodila Barna (B.A.Z. m. 15. vk.), a B.A.Z. Megyei Tanács V. B. edelényi járási hivatalának nyugalmazott elnöke, Juhász Mihály (Budapest, 65. vk.), a Papíripari Vállalat vezérigazgatója, Tölgyes István (Szabolcs- Szatmár m. 10. vk.), a Csepeli Szerszámgépgyár nyírbátori gyáregységének tmk-üzemveze- tője, Varga Imre (országos lista) szobrászművész, Filló Pál (Budapest, 18. vk.), az Athenaeum Nyomda korrektor-főrevizora, Kőrös Gáspár (Bács-Kiskun m. 4. vk.), a Szakszervezetek Bács- Kiskun Megyei Tanácsának vezető titkára, Elek József (B.A.Z. m., 13. vk.), az Ózdi Kohászati Üzemek hengerésze, Lestámé dr. Varga Mária (Budapest, 51. vk.), a Péterfy Sándor utcai Kórház-Rendelőintézet főigazgató főorvos-helyettese, dr. Vona Ferenc (Pest m., 16. vk.) ráckevei körzeti állatorvos és Lép Ferenc (Tolna m. 5. vk.), a MÁV szer- tárfőnök-helyettese. Ezután az elnöklő Horváth Lajos az ülést^berekesztve közölte, hogy pénteken a törvényjavaslat feletti vitával folytatja az Országgyűlés negyedik munkanapját.
