Heves Megyei Népújság, 1989. június (40. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-10 / 135. szám

8. NÉPÚJSÁG — HÉTVÉGE NÉPÚJSÁG, 1989. június 10., szombat Joseph Kennedy és a beteggondozó majom USA: Winnie, a négy végtag bénultságában szenvedő betegek gondozására idomított emberszabású majom odaadó segítőkészség­gel törölgeti Joseph Kennedy képviselő arcát, aki látogatást tett a he­lyi, beteggondozókat képző központban. Kennedy korábban elfo­gadtatott egy törvényt a kongresszusban a mozgássérült amerikai ve­teránok megsegítésére. (Telefotó — MTI Külföldi Képszerkesztőség) B. B. és a szobor Kicsoda ön, Marianne? Brigitte Bardot április végén fel­kereste Párizs polgármesterét, aki nem más, mint Jacques Chirac, volt miniszterelnök, hogy támoga­tást kérjen állatvédő tevékenysé­géhez. Az eseményről közölt fotó érdekessége, hogy a protokollpu- szi, a polgármesteri hivatalok jel­képe, a francia szellem szimbólu­ma, a legendás nőalak, Marianne mellszobra előtt történt. Ez a szo­bor történetesen Brigitte Bardot- val azonos, pontosan húsz eszten­deje. Ma több, mint nyolcezer hi­vatal díszhelyén látható B. B. fin­gjai sapkás portréja. Készült róla Bélyeg, alapítottak Marianne-dí- jat. Felmerült, hogy talán most már nem is B.B. a legalkalmasabb a francia dicsőség e jelképes meg­személyesítésére — Catherine De- nevue, Annie Girardot, sőt Sop­hia Loren is kapott szavazatot — B. B.-t azonban nem tudták kiszo­rítani. A hozzá való ragaszkodás nyilván egy nemzedék nosztalgiá­ja, a múlt szempontjából ugyanis nincs jelentősége, hogy kit ábrázol a szobor. Sőt, személyre visszave­zethető elődje sincs. Ám ha mégis nagyon keressük, találunk is — egy férfit. Francois Argent történész szerint ugyanis az első Marianne, azaz Juan de Marianna a Sorbon­ne spanyol származású teológia­professzora volt. Ahogy műveit, úgy a nevét is lefordították, s lett belőle Jean de Marianne. Minden­esetre az 1789-es forradalom ide­jén már nőként bukkant fel, mi több, a monarchisták a párizsi ut­calányokat nevezték így. A francia történelem lelkesítő hőseként csak III. Napóleon idején tűnt fel, harci szimbólummá avatták a császár el­lenfelei. Aztán jelképpé választot­ták a szabadkőművesek is. Mari­anne közszolgálatba állítása ugyancsak bizonytalan időre nyú­lik vissza. Úgy tudják, hogy a múlt század 70-es éveiben költözött be Dél-Franciaország egyik polgár- mesterének szobájába, amikor is a lelkes városatyák egy „új szentet” kerestek. A világszerte francia jelképnek tekintett híres nőalak azonban ma sem kötelező érvényű lakója a pol­gármesteri hivataloknak. Ott, elő­írás szerint csak a köztársasági el­nök képét kell kifüggeszteni. Az elnökök ideje, mint tudjuk, véges, s ha kell, a képet ki is cserélik. Ma­rianne azonban marad. B. B. tör­ténetesen a negyedik elnököt is túl fogja élni, hiszen szoborrá ma- asztosulásának 20. évfordulóján iderült, hogy a polgármesterek többsége nem óhajt más Marian- net a hivatalába. Európai gyorsfénykép Nyugat-Európa mind nagyobb figye­lemmel fordul az 1992-es esztendő felé, amikor is, terv szerint, eltűnnek a jelen­legi országhatárok. Népeink mostani sokfélesége alapján milyen lesz az egy­ségesnek remélt Európa? A kérdés megválaszolását a brit nagyiparosok egy közvélemény-kutató intézetre bízták, ez a közelmúltban vaskos kötetben publi­kálta a választ. A könyv rögtön felkerült a sikerlistára. Eszerint a németeket a fá­radhatatlan munkabírás mellett a szinte csökönyös makacsság, a franciákat a derűs optimizmus, az olaszokat a vállal­kozó szellem, az angolokat az alapvető konzervativizmus mellett a csatornán túli dolgok lekezelése jellemzi. Egyre kevesebb gyerek születik az NSZK-ban, Franciaországban és az Egyesült Ki­rályságban, míg Spanyolországban az ellenkezője tapasztalható. Figyelemre méltó, hogy több fiú születik, mint le­ány. A vizsgálat kiterjedt a fogyasztói szo­kásokra is, és — miután kimutatható, hogy az életszínvonal az infláció ellené­re is emelkedik — az érintettek a koráb­binál többet költenek utazásra, autóra, lakásra. Az egyes nemzeteket jellemző tulajdonságokkal azonban az egységes Európában is számolni kell. A könyv szerint az angolok például továbbra is bármit képesek eladni bárkinek... Elítélik-e Cicciolinát? A parlamentarizmus mégoly változa­tos történetében is egyedülálló bírósági kihallgatásra került sor Rómában. Az államügyész helyettese filmen, videón és nyomtatásban terjesztett obszceni- tással vádolja a képviselőház egyik tag­ját. Súlyosbító körülmény, hogy nem­csak a főszereplő, hanem a gyártó és for­galmazó is ugyanaz: Staller Ilona, mű­vésznevén: Cicciolina. Az eseményről beszámoló olasz sajtó szerint a honanya visszautasította a vádat, mondván: „parlamenti kötelezettségei miatt im­már több mint két éve fölfüggesztett minden pornósztár-tevékenységet. ” A bíróság mindenesetre begyűjtötte a do­kumentumokat, s ezek annyira hatásos­nak bizonyultak, hogy a képviselőház vita nélkül felfüggesztette Cicciolina mentelmi jogát. így tehát nincs akadá­lya, hogy az olasz Btk. 528. paragrafusa alapján — amely háromhavi elzárással és pénzbüntetéssel sújt bárkit, aki por­nográfiát teijeszt — eljárást indítsanak ellene. A tárgyalás, mint írják, két szem­pontból különösen érdekesnek ígérke­zik. 1. Cicciolina tulajdonképpen várta az alkalmat, hogy bíróság előtt indíthas­son támadást a — szerinte — túlzó prü- déria ellen. 2. Nem zárható ki, hogy a lelkes honanya nemcsak a szónoki ké­pességét, hanem anatómiai adottságait is felvillantja. Elhunyt Guy Williams, Zorro alakítója 1957-es kép Guy Wil­liams amerikai színész­ről, a „Zorro” című film­sorozat rímszereplőjéről, aki 1989. májusában 65 éves korában,feltehető­leg szívroham következ­tében Buenos Aires-i la­kásában elhunyt. (Telefotó - MTI Külföl­di Képszerkesztőség) Csak pártosan! Átérezve a koronás, a Kos- suth-címeres és a népköztár­saság-címeres Magyarország valamennyi súlyos ideoló­giai,erkölcsi és gazdasági ne­hézségét, szerény lehetősé­gemhez képest igyekszem könnyíteni dolgozd népünk helyzetén. Pártot alapítok, amelynek neve: Pártos Párt. Minden magyar állampolgár csatlakozhat a hívd sztíhoz, ha elfogadja az alábbi progra­mot. 1. Minden megyeszékhe­lyen számvevőszéket állítunk fel. A gydntatdszékben lévő tükörrel szemben A volt, a je­lenlegi és a leendő vezetőink bevallhatják bűneiket, és fel- oldozást nyerhetnek a látha­tatlan kötelékek alól, ha há­romszor elismétlik: „Én vét­kem, én vétkem, én igen nagy vétkem!” 2. A létminimum alatt élők részére választást írunk ki: szabadon választhatnak a napi egy liter tej vagy egy kilő kenyér között. 3. Szabad párt- és vallás­gyakorlatot hirdetünk. A gya­korlatot legalább 48 órával korábban be kell jelenteni, és engedélyeztetni kell a rendőr­ségen. 4. A Budapest, Alternatív utca l-x-2. sz. házban Fúró Kázmér környezetkímélő robbantómester segítségével visszafordíthatóan felépítjük a bős-nagymarosi vízlépcső mását, hogy a fővárosiaknak ne kelljen messzire menniük tüntetni. 5. A hálapénz valamennyi magyar dolgozót megilleti. A rákos államkassza gyógyítását mi, az adónkkal együtt végez­zük, tehát mindnyájan orvo­sok vagyunk. Cserébe nem kérjük, de elváljuk a megfele­lő hálapénzt, azaz fizetést. 6. Az autópályák korsze­rűsítésének finanszírozására bevezetjük a járdahasználati dijat. Lábanként és napon­ként 20 forint, négykézláb — 30 forint, a kézenjárók fel­mentést kapnak. 7. Új vámszabályokat dol­gozunk ki, s ezt egy héttel be­vezetése előtt kihirdetjük, hogy minden rászoruló lóha­lálában elérhesse Bécset. Akinek ennél is sürgősebb, zöld utat nyitunk Jugoszlávi­án és Csehszlovákián keresz­tül. 8. A kormányzati szervek részére közadakozásból Bécs- ben jugoszláv hűtőszekrénye­ket vásárolunk az árak befa­gyasztására. 9. Népünk bölcsességére hivatkozva („Ha ütnek, sza­ladj el, ha adnak, fogadd el!”), nem kérünk több kölcsönt Nyugattól. 10. Az áremelők részére bajnokságot rendezünk. Csak az vehet részt, aki doppingot és kamatlábat fogyaszt, nem suba alatt emel, illetve min­dent megmagyaráz. A baj­nokság vegén az első díj: egy­millió billrorint vagy egy kiló húsos csont. 11. A klasszikus kulturális hagyományokhoz ragaszko­dunk (krimi, horror, szexfilm, aluljáró-irodalom, giccs, la­kodalmas csipkés kombiné, Kurucz Szivi kéjnő, mint a szórakoztatóipar illusztris képviselője stb.) 12. A Pártos Pártba a belé­pés díjtalan, kilépéskor az utólag felemelt és kiszámított kamatos kamatot kell megfi­zetni. (S. A. V.) Bölcsőtől a koporsóig 99 Komatálat hoztam 99 Komasag es keresztelő A komaasszony és a bábaasszony keresztelőre menet (Jákótelke, 1942. Kresz Mária felvétele) A hagyományos paraszti kul­túrában a keresztelés összetett tartalmú szokás. A hiedelem sze­rint az addig pogánynak tartott újszülött nemcsak az eredendő bűntől szabadul meg és válik ke­reszténnyé, hanem a mágikus, ártó hatalmak veszedelmétől is. Ugyanakkor ez az első olyan ese­mény az ember élete során, ami­kor a külvilággal találkozik, az egyházi szertartás révén mintegy hivatalosan is tudomásul veszik létét, az otthoni ünnepen pedig a szűkebb közösség, a család, a ba­rátok, ismerősök fogadják be maguk közé a jövevényt, ekkor válik társadalmi lénnyé. Hogy a gonosz tudomást ne vehessen róla, a kereszteletlen gyermeket nem volt szabad a már jóval hamarabb kiválasztott nevén nevezni; picike, nemtu- domka, pogányka, nevenincs szavakkal említették. A név­adásnak is kialakult rendje volt, az első fiúgyermeket általában az apa, a leányt az anya nevére ke­resztelték. A többi gyermek ne­vének megválasztásánál már jobban érvényesülhetett az egyé­ni ízlés, a nagyszülők, kereszt- szülők, tekintélyesebb rokon, helybéli hatalmasság, például a földbirtokos után kaptak nevet a gyerekek. A 40-es évektől a ha­gyományos névadás felbomlásá­nak lehetünk tanúi, névadási di­vatok terjedtek el, a szülők ma már azon versenyeznek, hogy ki ad ritka, különleges hangzású nevet gyermekének. A névválasztás mellett a leg­nagyobb körültekintést a ke­resztszülők — a komák — kivá­lasztása igényelt. A komaságot nem illett visszautasítani, nagy megtiszteltetést jelentett, de egy­ben anyagi és erkölcsi kötelezett­ségekkel is járt. A jó koma közeli rokonnak számít, hivatalos min­den családi ünnepre, végigkíséri keresztgyereke életének esemé­nyeit egészen annak kiházasítá- sáig. Lehet rá számítani, ha bajba jut a család, pénzzel, munkával segít, amikor szükség van rá. Jó barátság és megértés esetén a ko- maság több generáción át is foly­tatódhat. A fiatal pár gyakran még a házasságkötés előtt meg­egyezett, hogy melyik hozzájuk hasonló korú és rangú leány­vagy legény kori cimborájukat fogják felkérni a komaságra. Ke­resztszülőnek rokont is lehetett választani — napjainkban in­kább ez a szokás válik általáno­sabbá, ebben talán a tiszteletadá­son kívül az anyagi megfontolás is szerepet játszik. Nem volt fel­tétlenül szükséges, hogy koma és kománé házasok legyenek, egyes helyeken viszont szigorú köve­telmény volt, hogy a főkoma és főkománé, akiket a pap az anya­könyvbe beírt, törvényes, igazi komapár legyen. Ezeken a he­lyeken a főkomák mellé lehetett egyedül állókat is hívni, ők vol­tak a kiskomák, lógós komák, garasos komák. A keresztszülők számát illető­en kétféle szokás alakult ki. Egyik szerint az összes gyerek­nek ugyanazt a komapárt válasz­tották, a másik szerint minden születendő új gyerek külön ke­resztszülőt kapott. Függetlenül attól, hogy előző­leg már megtörtént a komafoga­dás, a bábaasszony feladata volt, hogy a keresztelőről értesítse az érintetteket. A századforduló tá­ján a csecsemőket már pár napos korukban megkeresztelték. Mi­vel az anya gyermekágyban fe­küdt, a bába és a komaasszony vitték a szépen felöltöztetett, díszes kendővel letakart kisba­bát. Volt ahol a bába kis üveg tiszta vizet vitt magával a keresz­teléshez. Induláskor visszaszól­tak az ajtóból: ,,pogányt viszünk, keresztényt hozunk”. Ahol több komát is választottak, az mind ott volt a keresztelői menetben és a templomi szertartáson. A férfi­ak nem mindig vettek részt eb­ben, otthon iszogattak, és várták a hazatérőket. A papot a kereszt­anya fizette ki a szertartás végén. Hazaérve e szavakkal adták át az édesanyának a csecsemőt: „Meghoztuk isten báránykáját”. Vidékenként eltérőek a ke­resztelőt követő otthoni vendég­látás formái, akárcsak az elneve­zése: csők, csöröglő, kécsis, ko­mabál, komalagzi, nadalló, poszrik, pamoda, paszita. Kis paszitának hívják a keresztelés után azonnal feltálalt reggelit, amin csak a komaasszonyok vesznek részt. A nagy paszita időpontja lehet aznap este, egy­két hét múlva, a születés idejétől függően aratás, szüret után, disz­nóöléskor. A vendégeket — né­hol a papot és a kántort is — a bá­ba hívja meg. Bemutatják a gye­reket, aztán hozzákezdenek az evéshez. Az ebéd bőséges, lako­dalmihoz hasonh't; leves, sült, édestészta, közöttük a komaasz- szony ajándéka. Az ételek elfo­gyasztása után a bába az asztalra tányért, mellé porcelánbabát ál­lít, jelezvén, hogy a gyerek mez­telenül jött a világra, pénz kelle­ne a felöltöztetéséhez. Ahol ez kiment a divatból, a pénzt búcsú­záskor csúsztatták az anya pár­nája alá, vagy a gyermek marká­ba tették, hogy fösvény ne le­gyen. A keresztelői ajándék, a korozsma, a keresztszülők ado­mánya. A keresztanya adja a ru­hát és a takarót, amiben keresz­telni viszik, de adhat egyéb ruha­ajándékokat, pénzt, fülbevalót, nyakláncot, órát. A keresztapá­tól keresztbárány,- malac vagy - borjú jár, mellyel keresztfia va­gyoni gyarapodását segíti elő. A keresztszülők később is meg­ajándékozzák keresztgyermeke­iket, konfirmáláskor, bérmálás­kor, húsvétkor, újabban kará­csonykor, név- és születésnapo­kon, ballagáskor stb. A közösségi összefogás és se­gítés szép példája a gyermek­ágyas asszonyról való gondosko­dás. Vidékek szerint 3—9 napig a komaasszonyok felváltva ebédet — néhol reggelit is — küldenek a beteg asszonynak, aki nem tudja ellátni magát és családját. Ez a komatál, székelyeknél a radina. Nagy gonddal készítik össze, van benne leves, húsok, sültek, tésztaféle, sőt bor meg pálinka is. Kosárban, komavékában, ko- maszilkében, e célra tartogatott komakendővel letakarva viszik, annyit, hogy az egész háznép jól­lakjon belőle. Volt ahol hagyo­mányos rendje alakult ki a na­ponta vitt ételeknek és italok­nak. Egy Heves megyei étrend: reggelire tejeskávé, kalács, fánk, ebédre töltött tyúk, húsleves, sült hús, mákos rétes, csőröge, bor. Göcsejben volt szokás az utolsó nap küldött kalács, afumuközös elfogyasztása. Ilyenkor jelen volt minden komatálat küldő, és együtt ették meg a pólyás gyérek alakúra és nagyságúra formázott tésztát. Ezt a gyermekágy jelké­pes befejezésének tekintették, ettől fogva az anya már nem szo­rult segítségre, fölkelhetett és dolgozhatott. L. K.

Next

/
Thumbnails
Contents