Heves Megyei Népújság, 1989. június (40. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-10 / 135. szám

NÉPÚJSÁG, 1989. június 10., szombat NÉPÚJSÁG-HÉTVÉGE 9. Elsőként pártonkívüliként Zeneszerző miniszter „Mérges” állatok Hangya és nyflméreg A leg­szexisebb férfi Az amerikai filmvilág legvonzóbb férfiszínésze — egészen pontosan a legsze­xisebbférfi Ken Wahl, az US című hetilap jóvoltából. A közlés a magyar olvasó szá­mára úgyszólván semmit­mondó, jóllehet e rang bizo­nyára felkelti a mindkét nembéli olvasók kíváncsisá­gát. Nos, az amerikai maga­zin szerint a szerda esti tv­sorozat — Wisegny — sztár­jaként szolgált rá a döntésre, melyet nem tudni milyen zsűri hozott. Első oldalra került, ez a lényeg, s ez alka­lomból nyilatkozatot is kér­tek tőle, azt tudakolva, hogy miért lett színész, és mit sze­retne elérni a pályán. Íme a válasz: „Azért lettem szí­nész, mert utálom a szegény­séget. Dolgozni fogok ke­ményen, mert ha nem ezt te­szem, egyszer csak az utcán találom magamat."Nem ép­pen hangzatos program, in­kább hasznos. Feltehetően a lapot sem elégítette ki, mert megszavaztatta a hölgyolva­sókat is, akik még csak az el­ső tíz közé sem sorolták Ken Wählt. ízlésről ne vitatkozz — tartja a régi közmondás. Akkor pedig csak arra gon­dolhat az ember, hogy a hölgyolvasók e nyilatkozat révén rádöbbentek: ez az űr, bár lehet szexis, de egész biztos, hogy izzadságszagú. — Nem egészen értem, ho­gyan beszélhetünk komolyan a kultúra irányításáról. Úgy vé­lem, hogy egy hivatalnoknak — márpedig én most az vagyok, mondjuk meg őszintén —, nem az a dolga, hogy megmondja a festőknek, zenészeknek, rende­zőknek és színészeknek, mit és hogyan fessenek, játsszanak, vagy vigyenek- színre, hanem az, hogy segítsen, hogy megteremtse a feltételeket, hogy gondoskod­jon a kultúra anyagi bázisáról. A kultúrának a szegény rokonból, aki az anyagi termelésre fordított összegből visszamaradó pénzért nyújtja kérő kezét, olyan terület­té kell válnia, amely saját magát látja el, méghozzá nem is rosszul és amellett hasznot is hoz. Ehhez viszont ösztönözni kell a profesz- szionalizmust, nem szabad meg­engedni a dilettánsok működé­sét... Napjainkban fogyasztóink — ha szabad így kifejeznem ma­gam — jóval igényesebbek let­tek, a szürkeségért nem hajlan­dóak fizetni. Ezért üres néhány színház és koncertterem. Akik azt hiszik, hogy az állam tovább­ra is dotációkkal támogatja a senkinek sem kellő alkotásokat — tévednek. Én színészként, ze­neszerzőként jöttem ebbe az épületbe, ahol most miniszteri dolgozószobám van. Itt tiltották be dalaimat, itt mondták meg „mire van szüksége a népnek és mire nincs”. Én azt szeretném, ha a nép maga döntene erről — telt házakkal, vagy bukott elő­adásokkal, koncertekkel, kiállí­tásokkal...” Gyakorlatilag e rövid mono­lógban foglalható össze az új lett­országi kulturális miniszter egész programja. A lett Rajmond Pa- ulsz szimpatizál a lett népfront elgondolásaival, bár formálisan nem tagja a szervezetnek. Na­gyon szereti a gyerekeket. Hiva­talos elfoglaltságán kívül egyet­len kötelezettséget vállalt, — egy gyermekkórus vezetését. Az ország első pártonkívüli minisztere kimagasló művelője annak a területnek, melynek ve­zetésére vállalkozott. Ötvenhá­rom éves, édesapja ezermester volt. Nagyon örült, amikor kide­rült, hogy fia különleges zenei képességekkel rendelkezik. A család zongorát vett, nem sajnál­ták a pénzt a gyerek taníttatásá­ra. Paulsz nővére is ismert gobe­linkészítő művész lett. A 60-as években Paulsz, a fia­tal rigai alkotó értelmiség egyik kiváló dzsesszzenésze. A 80-as években megkapja a Szovjetunió Kiváló Művésze címet, ismert és népszerű zeneszerző, számos kedvelt sláger alkotója, egy nagyszerű gyermekegyüttes ve­zetője, a köztársasági rádió zenei vezetője. Komponálásra ma alig marad ideje, a zongora kottatartóján sárgulnak a be nem fejezett da­lok kottái. A miniszter családja nagyon szereti, ha a családfő a zongorához ül, ám ez mostanság már elég ritkán fordul elő. Élettani értelemben „mérges­nek” mondunk minden olyan ál­latot, amelyek testükben bizo­nyos anyagokat, mérgeket ter­melnek. Ezekkel a mérgekkel más állatok, esetleg az ember szerveinek működését rövidebb- hosszabb időre megzavarják, ki­vételesen halálát is okozhatják. Az állat mérges volta fajának minden egyedére jellemző. A méreg az állatnak vagy az egész testében vagy csak bizonyos test­részeiben termelődik és tároló­dik. A leggyakoribb eset az, ami­kor a mérges állatnak külön mé­regkészüléke van; ez méregmi­rigyből, ennek vezetékéből, mé­regtartóból, és sebzésre, vala­mint a méregnek a sebbejuttatá­sára alkalmas készülékből (fo­nal, szőr, tüske, fullánk stb.) áll. Bizonyos fajok száj szerveiket használják sebzésre és a méreg bevitelére. Az emberek általában nem szeretik a pókokat. Az ellen­szenvnek talán az is oka lehet, hogy a pókok a közhit szerint va­lamennyien mérges állatok, s marásuk az emberre veszélyes. Ez pedig túlzás. Való igaz, hogy a pókok között vannak igazán mérgesek, például a Földközi­tenger környékén élő malmig- natte, melynek csípése a méh- szúráshoz hasonló érzést kelt; a csípés helyét két kis vörös folt jelzi. A megcsípett embert csak­hamar hideg veríték veri ki, leve­gő után kapkod, szívtájékán szo­rongó érzés támad. A tünetek néhány nap után elmúlnak, bár kivételesen az áldozat belepusz­tulhat a csípésbe. Van még per­sze néhány valóban veszélyes pókfaj, de a legtöbb fajé fájdal­mas ugyan, de nem veszedelmes. Ilyen például a cselőpók, a ke­resztespók, búvárpók stb. A rovarok körében a hártyás- számyúak csoportjában van a legtöbb „mérges” állat. Ilyenek például a méhek, darazsak és a hangyák. A méh mérge rokon a kígyóméreggel, a vörösvérteste- ket támadja meg, de van benne gyulladást keltő, görcsöt okozó és kábító hatású alkatrész is. A darazsak közül legveszedelme­sebb a lódarázs csípése. A legtöbb hangyafajnak nincs fullánkja, ezért szájszerveikkel sebeznek, és csak azután fecs­kendezik a potrohúkban levő méregmirigy váladékát a sebbe. A méreg fo hatóanyaga a han- gyasav. Néhány forróégövi han­gyafaj mérge nyomán általános mérgezési tünetek léphetnek fel ájulással és múló bénulással. Egyes afrikai népek bizonyos vö­röshangyák mérgét nyílméreg­ként használják. Képünkön: hangya — támadásban (MTI - Press) A bölcs Kálmán Mindennapi nyelvünk ^ Az infláció és az inflálódás árnyékában Közleményünk címe elsősor­ban arra utal, hogy gazdasági és politikai életünk történéseit nyo­mon kísérő mindennapi nyelv- használatunkra oly nagyon jel­lemző szóözönében egy latin ere­detű szócsalád „ugrott az első helyre”. Szóban és írásban egy­aránt feltűnően gyakran hallhat­juk és olvashatjuk az infláció, inflálódás, inflálódik szóalako­kat. Társadalmunk minden rétege ismeri és érti e szavak jelentését és használati értékét, s ezért újabban éppen az alapjelentésü­ket megnevező magyar megfele­lő nyelvi formák ritkábban jut­nak közlő, kifejező szerephez, pedig éppen ezek lennének al­kalmasak az árnyaltabb, az egyértelműbb mondanivaló és minősítés kifejezésére. Erről ta­núskodik példatárunk is: pénz­romlás, pénzhígulás, a pénz elér­téktelenedése; áremelkedés, ár­növekedés, árszínvonal-emelke­dés; drágulás, stb, stb. Ezek a rokon értelmű jelentés­árnyalatok és használati érték­változatok tehetik egyértelműb­bé azokat a szóösszetételeket, szókapcsolatokat, jelzős szerke­zeti formákat, amelyekben a kulcsszói szerepet az infláció megnevezés játssza. íme, a pél­datár: szabályozott infláció, irá­nyított infláció, inflációt gerjesz­tő intézkedés, két számjegyes inf­láció, lopakodó, lappangó inflá­ció, inflációs tendencia, antiinf­lációspolitika, inflációellenes lé­pések, eszközök, rohanó infláció (Jugoszlávia), infláció elvadulás (Lengyelország), vadinfláció, inflációs pánik, mesterséges inf­láció, tartóssá vált infláció stb. Azt sem tartjuk véletlennek, hogy az infláció és az inflálódás egyre merészebb jelentésárnya­latainak szerepköre is bővülő tendenciát mutat. A szóözön, a szavak dagálya, a felesleges szó­szátyárkodás rokon értelmű szó­sorba szervesen illeszkedik bele az infláció és az inflálódás meg­nevezés. Olykor csak divatszóként, az utánzás kényszereként vesszük ajkunkra és toliunkra ezeket a szavakat: „Most valóságos poli­tikai infláció van Magyarorszá­gon” (Magyar Nemzet, 1989. máj. 20.). — „Ha a mai magyar politikai programpiacon körül­nézünk, akkor lassan az infláció jeleit vehetjük észre” (Népújság, 1989. máj. 18.). — „Mai politikai szókészletünk hihetetlen szóbő­sége és a politikai szakkifejezé­sek nemkívánatos inflációja nemcsak a szavak hitelét rontja, hanem a közügyek iránti érzé­kenységünket is gyengíti” (Nép­újság, 1989. ápr. 15.). Sajátos politikai hátteret biz­tosít az inflálódik, inflálódás, inflálódó szósor ezeknek a sajtó­beli szövegrészieteknek: „Mi­lyen jó dolog adósnak lenni egy elinflálódó világban” (Élet és Irodalom, 1989. máj. 26.). — „Mintha kezdene inflálódni a demokratikus jelző” (Magyar Hírlap, 1988. dec. 17.). Politikai és nyelvhasználati ér­zékenységünket is minősíti az a szóhasználati jelenség, hogy hu­moros áthallásokkal színezett beszédhelyzetekben nyelvi lele­ményként szerephez jutottak ezek a szokatlan szóalakok: inf­lációóra, inflációs óra. A Magyar Nemzet A Nap rovatában a paró­dia nyelvén és szándékával ajánl­ja az egyre emelkedő árindexet mérő szerkentyű helyett az inflá­cióóra felhasználását, s talán ak­kor arra is lehetőségünk lenne, hogy „az inflációs órát átállít­hassuk”. Dr. Bakos József Mint tudjuk, Könyves Kálmán kirá­lyunk nevéhez fűződik az a megállapí­tás, hogy boszorkányok nincsenek, de általánosságban mégsem vonta kétség­be létezésüket. Rejtvényünk vízszintes 1. és a függőleges 13. számú sorában — mai tapasztalataink alapján — igazat adunk bölcs királyunknak. Megfejtésül ezt kell beküldeni. VÍZSZINTES: 13. Dél-itáliai város, ahol i. e. VI-V. században neves görög filozófiai iskola működött. 14. Állati. 15. Fémet tartalmazó ásvány. 16. Irodai fűzőkapocs. 18. Játékbaba, kislány. 19. Családtag. 20. A gallium vegyjele. 21. Némely angol nevek előtti rövidítés. 23. Rövid délelőtt. 24. Amely személy. 25. Arany János műve. 28. Az ón vegyjele. 29. Klasszikus kötőszó. 31. Titkol, lep­lez valamit. 32. Francia közigazgatási terület (megye) rövidítése. 33. Erről van szó? 34. Á bibliai sóbálvány pa­pucsfélje. 36. Zeusz dundi szerelme, akit a féltékeny Héra némi rosszmájú­sággal tehénné varázsolt. 37. A Tisza, amikor ellepi a tiszavirág. 39. Párizsi al­világi bűnöző. 41. Kellem. 42. Amund­sen norvég sarkutazó utóneve. 43. Tan­zánia, afrikai államszövetség régebbi el­nevezése. 45. Antal Imre. 46. Görögből vett női név (névnap: június 15.). 47. Menetrendek egyik rövidítése. 48. Hegy a Bakonyban. 49. Tehát, latinul. 51. Tiltószó. 52. Részvénytársaság. 53. Babonákat magyarázó írásmű. 55. Az udvariatlan kitessékelés egyik szava. 56. Némán lát. 57. Nem látni tőlük az erdőt. 58. Ilyenképpen (a második kockában kettősbetű van). 59. Borsod-Abaúj- Zemplén megyei község. 61. A gyomai híres nyomda. 63. A vízszintes 21. fran­cia megfelelője. 64. Trentinói kisváros. 64. Erőszakkal kikényszerít. 66. Angol főúri cím. FÜGGŐLEGES: 2. Az olajfa tudo­mányos neve. 3. Szintén nem. 4. Fordí­tott névelő. 5. A rubidium vegyjele. 6. A Déli-Bakony legmagasabb hegye. 7. Bolt, üzlet. 8. A tudományok, művésze­tek terén és a béke ügyében végzett ki­magasló teljesítmények nemzetközi adománya. 9. Sumac művésznő, a perui csalogány érdekes utóneve. 10. Okít egynemű betűi. 11. A dolgozó néphez tartozó. 12. Alkotóművész. 17. Egérir­tó, nem mérges hazai kígyó. Két méter hosszúra is megnő. 19. Komárom me­gyei község. 21. A Mura német neve. 22. Hacsek partnere volt. 24. Neves mű­építész (1855—1928). A budapesti Tőzsdepalota (ma a Televízió székhá­za), a Nemzeti bank, az Anker-palota és a Vajdahunyad vára (a Városligetben) építője. 26. Néma hét. 27. Lóversenyek műszava (fordítva). 28. A nejlonhoz ha­sonló szintetikus műszál. 30. Horgá­szok, strandolok kedvelt helye. 33. Na, most megvan, eltaláltam. 35. Harcko­csi. 37. Türelemmel van. 38. Táblán ját­szott japán társasjáték. 40. A c betű ré­gies alakja. 41. Hazánk egyik legna­gyobb gazdasága Komárom megyében. 44. Az évszázad építkezésének nevezett új szibériai vasútvonal rövidített elneve­zése. 45. Méteráru mérésére használt négyszögletes rúd, névelővel. 49. EE- EE. 50. Az oxigén, ittrium és a kálium vegyjele. 53. Hálás szívvel emleget. 54. Neves magyar sakkmester (Károly), minden idők egyik legjobb villámjáté­kosa. 55. Szovjet tó. 58. Férfinév. 60. Nála mélyebbre. 61. Kisipari Szövetke­zet. 62. Óra betűi. 63. Shakespeare-nél a tündérek királynéja. 65. Zrínyi Olga. 66. Néma láz. 67. Kiejtett betű. Beküldendő: vízszintes 1., függőle­ges 13. A megfejtéseket június 14-ig küldjék el. Múlt heti rejtvényünk helyes megfej­tése: Feledd el a bánat keserű perceit, de sohasem azt, amire megtanít. A helyes megfejtők közül a következők nyertek könyvet: Lenge Ilona (Kál), Nagy Mari­anna (Heves), Huszár Zsoltné (Péter- vására), Molnár János (Eger) és Orosz Nóra (Eger). Gratulálunk! 1 2 3 n n 5 6 7 8 9 El □ 11 12 1 13 m □ 74 □ 15 16 ü EB □ Ti 19 ■ 20 ■ □ 21 22 □ 23 m E 24 _ □ 25 26 27 E 28 29 30 □ 31 □ 32 ‘ E 33 34 35 D 36 □ 37 38 39 40 1 0 41 B 42 43 44 E 45 E 46 47 cm E 49 50 E 51 52 r 53 54 L E r 55 r 56 E 57 E 58 59 60 r 61 62 E ■ 63 64 E 65 66 L 67 ÜT r h L

Next

/
Thumbnails
Contents