Heves Megyei Népújság, 1989. június (40. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-10 / 135. szám
NÉPÚJSÁG, 1989. június 10., szombat PANORÁMA 5, Bélapátfalvi cement-sztori Teljes gőzzel... majd. M' Hívom a Tüzépet. Csak úgy kíváncsiságból. — Jó napot kívánok! Mennyibe kerül önöknél egy mázsa szov- f jet cement? — 253 forint. — És a bélapátfalvi? — Annak 300 forint mázsája, i — Melyiket keresik jobban? — A szovjetet...Olcsóbb. Fiser Józsefet, a bélapátfalvi cementgyár gazdasági igazgató- helyettesét erről az alapvető ellentmondásról kérdezem legelőször. A külföldről hozott, tehát szállítási költséggel terhelt árut még mindig olcsóbban árulják, mint a hazait. Miért? — A magyarázat egyszerű: árkedvezmény van az összes import cementen. — A magyar terméket ily módon háttérbe szorítják a piacon? — Hát azt nem mondanám, tekintettel arra, hogy magát a behozatalt betervezik az éves termelési előirányzatunkba. — A magyarországi cementgyárak nem képesek kielégíteni a honi igényeket? — De, igen. Tökéletesen. Viszont ezek a dolgok nem rajtunk múlnak, talán nem kell elmagyaráznom a KGST működési mechanizmusát, a kormány, illetve államközi szerződések mibenlétét. — Mi a megoldás? — Végül is az, mint például a bélapátfalvi gyár esetében: visz- szaszorítani a teljesítményt. Bár az, amit jelenleg termelünk lényegesen meghaladja a behozatalt. — Számokat mondana? — Tavaly mintegy 600 ezer tonna import cement jött be, a legtöbb Szovjetunióból, kis mennyiség az NDK-ból és Romániából. Az idén már ez a szám is csökkent, 500 ezerre, és valószínűleg az ötéves tervidőszak végén újraértékelik ezt az egész rendszert. Egyébként Bélapátfalva 750 ezer tonna cementet ad a hazai piacnak, és 15-20 ezer tonnát szállítunk Svájci exportra. — Ez viszont még mindig nem változtat azon a tényen, hogy hosszú évek óta, azaz lényegében már a tíz évvel ezelőtti indulástól félgőzzel üzemelnek. — Pontosítanék: 70 százalékos a kihasználtságunk. Az import visszaszorításával nőnek az esélyeink, és automatikusan növekszik a termelés. Még ehhez tartozik, hogy a tatabányai gyárat, ami valamikor 400 ezer tonna cementet adott az országnak, le kellett állítani, nem akarom részletezni, hogy miért. — Miért? — Hát... egyrészt környezet- védelmi okok miatt. Másrészt az l* ■# Gyár távolról... ...és közelről a vizes eljárásos rendszer, amely- lyel működtek, rengeteg energiát használt föl. — Egyáltalán: cél az, hogy ez a gyár majdan teljes kapacitással működjön? — Természetesen. Ez létkérdés. Ezt a hegyi falut „elmosta” az ipar. Annak ellenére, hogy itt található a híres apátsági templom és itt van egy festői szépségű tavacska — a kirándulók mégsem szeretik. Sőt bosszantónak tartják, hogy épp ide telepítettek egy üzemet, amely ontja a port, nemcsak a háztetőkre, hanem a bükki fenyvesekre, a természetvédelmi területre is. És hiába ültettek a gyár udvarán kékben pompázó nőszirmot, hiába nő a vadrózsa, hiába állítottak színes papírszalagos májusfát az egyik épület tövébe, ez a monstre építmény megfojtja a szépséget. Na de ne keressünk lírát a termelésben... rek, nagymérvű szennyezés, tiltakozás. Ez volt régen. És ma? — Az tényleg igaz, hogy a filtereket ki kellett csernélnünk. Nagyon sok szűrőzsákos porta- lanítónk volt, ezeket elektrofilte- rekkel váltottuk fel. Ma már messzemenően nincs annyi gond, mint az első négy évben volt. De a cementgyárak sehol- sem vízművek... fürdő, amivel suvickolja magát, mert a szappan nem hozza le a koszt. Védőkendőt nem használnak, mert nem tudnak tőle lélegezni. S az összes levonás, lakáshátralék kifizetése után jó, ha marad 2500 forintja, amit hazavisz. Ezért dolgozik három műszakban. — Környezetvédelem. Elég kényes téma errefelé. Olcsó fUteAs. csomagolóban embertelen a por. Még csak néhány perce álldogálunk ott, s máris érzem: nehezebben veszem a levegőt, kiszáradt a szájpadlásom, viszket a kezem a rárakódott vékony cementhártyától. Fürdünk a koszban, piszkosak vagyunk. Fotóriporter kollégám sürget: gyerünk, mert tönkremennek az objektí- vek, nem ér annyit az egész riport. Nem is tudom, hogy mit kérdezzek a balatoni asszonytól, Rácz Ottónétól. Talán azt, hogy miért könnyes a szeme? Miért szürke az arca? S ha kifújja az orrát, mitől lesz koromfekete a zsebkendője. Nem kérdezem, tudom a választ. S az már csak röpke adalék a hangulat fokozásához, amikor elmondja: többen Mátraházán, a szanatóriumban kötnek ki, ő is fullad, köhög. Három napig tart ki a folyékony tus— Hogyan látja a bélapátfalvi cementgyár jövőjét? — kérdezem az igazgatóhelyettest. — Azt tervezzük, hogy 1990. január 1-jétől részvénytársasággá alakulunk. Ehhez persze az kell, hogy felfussunk, hogy ne kelljen visszaszorítani a termelést, hogy kihasználjuk a teljes kapacitásunkat. Erre az évre 50 millió forint a tervezett veszteségünk. Ennek több összetevője van. Például az is, hogy még mindig fizetjük a fejlesztési hitel kamatait. Es egy veszteséges vállalathoz senki nem száll be tagnak. Nyugati tőkére is számítunk, persze nem rögtön az induláskor. — Tízéves a gyár. Ennyi türelmi idő után — ami közel sem mondható normálisnak — végre lesz eredmény Bélapátfalván? — Ez eddig sem csak rajtunk múlott. Doros Judit Fiser József: Az import visszaszorításával nőnek az esélyeink (Fotó: Szántó György) Meglátta, meglőtte, hazavitte Tepélypusztai turizmus Jó néhány esztendővel ezelőtt, amikor az első vendégvadászok, külföldi kíváncsiskodók elvetődtek a Füzesabonyi Állami Gazdasághoz is — noha a házigazdák úgyszólván kezdettől igazán tisztességgel kiszolgálták, ellátták az idegeneket s iparkodásukat többnyire megelégedés kisérte — az itteniek közül talán a leglelkesebb sem gondolta, hogy voltaképpen a túrizmus új üzletágát alapozzák. Ám Szűcs László igazgató — ma ilyent emlegethet. A puskás kirándulók érdeklődése ugyanis olyannyira megnőtt a környékbeli cserkészések — nem utolsósorban az egyébként is vonzó, szép és érdekes táj — iránt, hogy az alkalmi kiruccanásokat visz- szatérő, hosszasabb időzések váltották fel. Mert aki csak meglátta ezt a vidéket, kétszeresen meglőtte — fegyvervégre kapta a kiszemelt vadat egyszer s mind pedig megkedvelte a pompás helyet — aztán zsákmányával együtt a kikapcsolódás, a vikend, az üdülés örömét, élményét is hazavitte. Otthon meg elmesélte, másokban is vágyat ébresztett hasonlóhoz. — Egyszóval, jelenleg az idegenforgalommal összefüggő munkánk éves árbevétele már mintegy negyven millió forint — magyarázza az igazgató az üzletág tepélypusztai bázisán, az elegáns és kedves Hubertus szállodában. — A nagyobb előre lépés persze inkább csak a közelmúlt éveiben történt, s most folytatódik. Fejlesztéseinkhez a központi — országos — pénzalapból történő támogatást is megpályáztuk, terveinket a HTÉV és az egri „Bázis” gmk kivitelezésében több lépcsőre osztottuk, amíg idáig jutottunk. Kis vendégházaink után a tavalyi őszön — felújítással, átalakítással, bővítéssel —, sikerült átadnunk ezt a hotelt, amelyben söröző, kétféle osztályú étterem, szauna van akár a legmagasabb igények kielégítésére. A hajdani kúriális Besenyőtelek hatarában — az egykori, szintén nemesi önálló falu helyén — kődobásnyira a debreceni országúitól, ötholdnyi telken, jobbára gondozott, csinos parkban egyszerre újszerű és régies a háromcsillagos szálló, amolyan jómódú udvarház benyomását kelti. Kellemes, fürdőhelyiséges szobáit — s egyetlen lakosztályát — éppen jelenleg iparkodnak továbbiakkal megtoldani, miközben a kerti bungalókat szintén korszerűbbekké, lakályosabbakká teszik. Gerlei Iván, a vendéglátó részleg vezetője nem kis büszkeséggel kalauzol birodalmában, ahol — az említettek mellett — Németh András és Kapitány Józsefépítészek álmainak folytatására, például az emeleti társalgó középső díszvitrinjét rövidesen hamisítatlan hercegi trófeákkal próbálják berendezni. Szintén hamarosan az udvari teniszpályáké elkészülnek, aztán az épülethez automata tekepályát kapcsolnak. A szomszédban — mutatja — a napokban végeztek a legalább húsz személygépkocsi befogadására alkalmas garázsház munkáival, s valamivel arrébb befejezéséhez közeledik a saját busztároló, a bemutatást is szolgáló hintóterem, illetve a lóistállók kialakítása. Éz utóbbiaknál külön hellyel váiják azokat a hátasokat, amelyek nyergeikben hozzák a más csoportokkal erre járó túrázókat. A kinti, az országúti parkolóhely végében pedig sörpavilonon dogoznak a kivitelezők a Holstenhez, a sietősebbek, a Tepélypusztán éppen csak megállók kedvéért. Tekintve, hogy itt saját vállalkozás — azaz, hogy két hónapja olaszokkal és angolokkal alakított vegyes vállalat — verseng a vendégért, a Füzesabonyi Állami Gazdaság természetesen a programon osztozik mással. Legfőbb ajánlatuk a vadászat, amihez főleg a vendégeket kísérő szakemberek gondoskodnak az idomított kutyákról, az ÁG adja a hintókat, a terepjáró mikrobuszokat, a vízen szükséges motorcsónakokat, kishajót, s rendezi a „terítékre” került zsákmány hagyományos búcsúztatásának hangulatos ceremóniáját. Tisza- örvenynél van a gazdaság „kikötője”, ahonnét a folyón nemcsak puskás, hanem horgászbotos portyákra és hangulatos szigeti hal- vagy báránysütéses piknikekre is indulhatnak a vendégekkel. Ugyanakkor a másféle szórakozáshoz már most sem csak a „munkakocsikázásra” van lehetőség, passzióból is hintózhat, lovagolhat az idegen, s rövidesen mindjárt a tepélypusztai szálló mellett, ahol külön pályák épülnek ezekhez. Aztán van folklór- műsor besenyőtelki dalosokkal, citerásokkal, szerveznek kirándulásokat a tiszatáji madárvilág megismerésére, fotószafarival egybekötve a szakavatott vezetést. Ami cseppet sem kevés. Nincs is különösebb törekvés a szolgáltatások további szélesítésére. A szálláshelyek hatvan körülire történő bővítésével — újabb, fürdőhelyiséges szobák teremtésével, a távhívásos telefon, a telex után a telefax felszerelésével — az említett egyéb létesítmények megteremtésével a járműpark korszerűbbé tételével inkább már csak a minőséget javítják, a színvonalat emelik. Miként a lőtt vadnak szintén az üzletághoz tartozó értékesítésénél is. Újabban ugyanis már nem en- edik, hogy a nimród maga cipe- edjék megkívánt zsákmányával, hanem a vállalat biztosítja a zsigerelt állat tökéletes hazaszállítását is. Míg később azt szeretné a kft, ha mindjárt feldolgozva és csomagolva küldhetnék a húst a vendég címére. így vált, válik igazán teljessé az a tevékenység, ami egykor igencsak különös kísérletzésnek tűnt a növénytermesztéséről, az állattenyésztéséről, a hús- és takarmánykeverő, vagy vetőmag- üzeméről sokkal ismertebb, megszokottabb állami gazdaságnál. S a sikerek kétségkívül a kezdeményezők igazát bizonyítják. Gyóni Gyula „Felavatják” a Szabadság szobrot A Deák Krisztina rendezésében készülő „Eszter könyve” című filmben — mely a felszabadulást követő években játszódik — felidézik a Geliért-hegyi Szabadság szobor felavatásának pillanatait. Felvételeink a forgatáson készültek. Elhelyezik a leplet a szobron (MTl-fotó: Friedmann Endre)
