Heves Megyei Népújság, 1989. június (40. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-10 / 135. szám

VILÁGMAGAZIN NÉPÚJSÁG, 1989. június 10., szombat Afinnek nemzeti tánca — a tangó Az argentinoknak ma már tetszik a dolog Ami amerikában a country, az Finnországban a tangó. Igen, az argentin eredetű, feszes ritmusú szexis tánc új hazára talált északi rokonainknál. Annyira, hogy népdallá és nemzeti tánccá vált. Igaz, a finn tangó kissé lá- gyabb ritmusú és érzelmesebb melódiájú, mint latin-amerikai őse. „Nálunk a tangó szerelmi dal, lassúbb és lágyabb, mint az argentin eredeti, kicsit érezni raj­ta az orosz népdalok hatását és a melankóliára való nemzeti hajla­munkat” — mondja Jakko Salo hanglemezgyáros. A tangó a huszas évek elején került át Európába, de Finnor­szágban csak a 40-es évek köze­pén kezdte meg hódító útját. Ta­lán azért, mert valahogy kifejezte a háborús idők publikumának elvágyódását egy más világba, magyarázza Pekka Gronow, az egyik legnagyobb finn tangósza­kértő, a finn rádió lemeztárának vezetője. A gyűjteményben kö­rülbelül 2 ezer tangófelvételt őriznek, 5 évtized terméséből. Vannak közöttük olyanok, ame­lyek a 40-es vagy az 50-es évek­ben születtek, de még ma is nép­szerűek. Finnországban a táncos szóra­kozóhelyeken ma is a tangó a legnépszerűbb. A jellegzetes tangózenekarban van egy hege­dű, néhány fúvós, egy basszusgi­tár, egy dob és — ami a legfonto­sabb — tangóharmonika is. A finn magántelevízió tangó-ének- versenyére minden évben több- százan neveznek be. A finn tangó nagy öregje — Toivo Karki zeneszerző — már elmúlt hetven éves. Első slágerét még a negyvenes években írta. Többszáz tangót szerzett, hogy pontosan hányat, azt talán senki sem tudja. A hetvenes években némileg visszaesett a tangó, de a 80-as években új erőre kapott. Ma minden nehézség nélkül eladnak 20 ezer tangólemezt évente. Mostanában pedig friss és he­ves latin-amerikai vért is ömlesz- tenek a finn tangóba. Finn zené­szek Argentínába járnak, hogy tanulmányozzák az eredetit. Már készültek is olyan hanglemezek, amelyeken finn énekesek argen­tin zenészek kíséretében énekel­nek tangót, a finn zenészek pedig az argentin harmonikán, a ban- doneonon tanulnak játszani. Az argentinok először teljesen meg voltak rökönyödve, de aztán tet­szett nekik a dolog. Legalább is ezt mondták. A finn közönség­nek mindenestre tetszik ez a lati- nosított finn tangó. A HETEN TÖRTÉNT Szombat: Bevetik a hadsereget Pekingben a Tienan- men téren tüntető diákok ellen; a támadás áldozatainak száma nem hivatalos jelentések szerint ezrekre rúg — A Rudé Právo bírálja Németh Miklós kormányfő parla­menti beszédét, mert „elég egyoldalúan” állította be a bős-nagymarosi vízlépcső negatívumait — Elhunyt Khomeini ajatollah, Irán vallási vezetője. Vasárnap: Pekinget sokkolta a támadás, a világ döb­benten ítéli el a fegyvertelen emberek lemészárlását — Többé-kevésbé demokratikus választások Lengyelor­szágban — Ceausescu elnök szerint Románia mar 1965 óta véget vetett a dogmatizmusnak és azóta demokrati­kusan irányítják az országot — Benazir Bhutto pakisztá­ni kormányfő Washingtonba utazik. Hétfő: A külföldiek menekülnek az ostromállapotban élő Pekingből — Világszerte állam- és kormányfők ítélik el a kínai vérontást — Napvilágra kerül az üzbegisztáni, ferganai nemzetiségi zavargások híre — Egy del-koreai lap szerint Szöul és Varsó megállapodott a teljes körű diplomáciai kapcsolatok létrehozásában — Pol Pot, a „vörös khmerek" vezére, akik kambodzsaiak millióinak haláláért felelős, állítólag „visszavonul” a politikától. Kedd: A kínai hadsereg alakulatai egymás ellen is har­colnak — Hírek Pekingben Teng Hsziao-ping haláláról, a Li Peng kormányfő ellen megkísérelt merényletről — A feszültség kiterjed a kínai tartományokra is — Eltemetik Khomeini ajatollahot, Ali Hamenei elnök az új vallási ve­zető. Szerda: Egyes jelek arra utalnak, hogy Csiao Si a kínai KP új vezetője — A szovjet parlament ismét Nyikolaj Rizskovot választja meg kormányfővé — Kínai szóvivők elutasítják a külső bírálatokat és leszögezik, hogy Pe­king belügynek tekinti a történteket — A LEMP politikai bizottsága, miután az ellenzék a választásokon győzel­met aratott, „nagykoalíció” létrehozását javasolja. Csütörtök: Li Peng kormányfő ismét feltűnik a kínai te­levízióban — Pekinget immár 350 ezer katonai veszi kö­rül — Az NDK népi kamarája nyilatkozatban fejezi ki egyetértését a kínai vezetés döntésével — A Rudé Prá­vo hevesen támadja Bush amerikai elnököt, aki nem is­meri el a világ társadalmi, politikai realitásait — Raf- szandzsani, az iráni parlament elnöke megerősíti Tehe­rán „se Kelet, se Nyugat” politikáját — Bush amerikai el­nök támogatásáról biztosítja a szovjet és a lengyel válto­zásokat. Péntek: Lech Walesa és Kiszczak belügyminiszter egyezkedése a választások utáni helyzetről — Sevard- nadze, Gorbacsov bonni látogatása előtt, Berlinben. BÉCS: Nagy János, Magyarország bécsi nagykövete jelképes ko­porsóban nyújtotta át Alois Mock osztrák külügyminiszternek a le­bontott határzár egy darabját az osztrák külügyminisztériumban VARSÓ: az el­lenzéki Szoli­\ daritás Szak- s ' ’ szervezet hívei ünnepük a len­gyel parlamenti választások el­ső fordulójá­ban aratott fö­lényes győzel­müket It -N*. TEHERÁN: Ruhollah Khomeini ajatollahnak, az Iszlám Köztársaság július 4-én el­hunyt vallási vezetőjének a teheráni Mosala úton felravatalozott koporsójánál az irá­niak ezrei rótták le kegyeletüket CSELJABINSZK: Súlyos szerencsétlenség történt június 3-án éjjel a transszibériai vasútvonal Asa-ufai szakaszán, az Ural hegység térségében. A vasút közelében hú­zódó vezetéken hatalmas gázrobbanás történt éppen akkor, amikor a térségben két, utasokkal teli személyvonat haladt el Évekig lappang az AIDS-vírus? Amerikai kutatások szerint az AIDS vírusa az eddig ismertnél hossszabb ideig, akár 3 évig is lappanghat a szervezetben. Amennyiben a további kísérle­tek ezt megerősítik, lehetségessé válhat a betegség kitörésének megakadályozása, mondják a kutatók. Az AIDS-vírus eddig ismert lappangási ideje mintegy hat hó­nap. A kaliforniai egyetem kuta­tóinak 133 homoszexuális férfi­vel végzett vizsgálatai azonban azt tükrözték, hogy minden ne­gyediknél csak hosszabb idő, egy, két, sőt csaknem három év után voltak kimutathatók a szo­kásos vérvizsgálattal a betegsé­get jelző ellentestek. Ugyanak­kor egy új, a kórokozókat a sej­tekben kimutató módszer sokkal korábban jelezte az AIDS-t. A kérdés, hogy a beteg e hosszú lappangási idő alat fertőző-e, még nem tisztázott. Amerikai tudományos körök­ben még nem tekintik végleges­nek a kutatások tanulságait s már folynak 3 ezer fő bekapcsolásá­val az újabb kísérletek, amelyek eredményeit 1990 őszére várják. Amennyiben a tapasztalatok véglegesen bebizonyosodnak, szükség lehet új AIDS-vizsgá- lati módszerek bevezetésére. A kutatók ugyanakkor pozitív kihatásokat is várnak a felfede­zéstől; a vírus hosszú lappangási ideje reményt enged arra, hogy azt legyengítsék, illetve a beteg­ség kitörését megakadályozzák. Rendszeresek a szmogriadók Athéni f eif jr a aj 0 </) k A napokban ismét híre jött, hogy kétszáz embert kellett At­hénban és környékén kórházba szállítani, mert az attikai völgy­katlant színültig megtöltötte a sűrű füstköd. Pár éve rendszere­sek a szmogriadók a görög fővá­rosban, amelynek lakóit főleg a nyári hőségben gyötri a szennye­zett levegő. Megalopolisz: óriásváros — ez a görög földön született elneve­zés ráillik Athénra, de persze ma már mást jelent, mint az árkádiai ősök idején. Az i.e. 4.században e néven létrejött településhalmaz lakóinak számát 60 ezerre teszik. Az ókorban ez valóban óriási tö­megnek számíthatott, de a mai athéniak szemében árkádiai álom csupán, hiszen a város nagysága lidércnyomásként ne­hezedik lakóira. Szinte nem mú­lik. el hét anélkül, hogy a kopár bcgptek karéjában ne terjeszked­ne tovább a betonrengeteg. At­hén minden eresztékében re­cseg-ropog. A görög áwárosban és a hoz­zácsatolt Pireuszban él a görö­gök több mint 40 százaléka. Itt működik az ország száz nagyvál­lalata közül 92, itt állítják elő a brutto nemzeti termék 65 száza­lékát és itt valósul meg a beruhá­zások 60 százaléka. Athéni rend­számmal fut a görög autók fele, és a kipufogógáz, no meg a gyár­kémények füstje a bűnös a hírhe- dett „nefosz”, a füstköd kialaku­lásában. Athén korántsem volt mindig virágzó nagyváros. Az antik kul­túra lehanyatlása után a Szaróni- öböl partvidéke évezredes mély álomba merült és csak a török iga lerázása után kelt új életre. A szabadságharc győzelme után nem is itt, hanem Nauplionban rendezte be központját a függet­lenné vált Görögország. Az ak­kor alig háromezer lelket számlá­ló, nyomorúságos Athén csak 1834-ben lett főváros. Miközben Nauplion festői városka maradt, a Csipkerózsika-álomból ébredt Athén olyan szédületes fejlődé­sen ment át, amilyennel Európa szinte egyetlen települése sem dicsekedhet. A századfordulón már 120 ezren éltek itt, a lakosok száma 1952-ben érte el az egy­milliót, majd 13 év múlva a két­milliót. Az ország legnagyobb kikötővárosával, Pireusszal egy­beépült Athénban ma több mint négymillió ember él. És egy la­kosra alig 2,5 négyzetméternyi zöldövezet jut. Az antik demokrácia bölcső­jét most korántsem az elnéptele­nedés vagy a lassú pusztulás fe­nyegeti, hanem a túlnépesedés és az ipartelepek, a lüktető forga­lom ártalmai. Athén kontinen­sünk legszennyezettebb városa és a hatóságok intézkedései mindeddig nem hoztak látvá­nyos eredményt. Sürgős cselek­vésre lenne pedig szükség ahhoz, hogy megmentsék az emberi ci­vilizációjelképévé vált ókori em­lékeket, és megóvják a város la­kóinak egészségét. A napfényes Hellászt pár nap­ra felkereső utas persze minder­ről jórészt csak az újságokból ér­tesül, hiszen nemigen jut el az ipamegyedekbe, így saját bőrén legfeljebb akkor érzi a bajokat, ha esetleg képtelen eligazodni a forgalom fülrepesztő zűrzavará­ban, vagy — balszerencséjére — a „nefosz” idején érkezik, s nehe­zen kap levegőt, és szemét csípi a szmog. ■ A látogató számára a legendás Athén mit sem vesztett varázsá­ból. A régmúlt szerelmesei gyö­nyörködhetnek az Akropolisz sziluettjében, az évezredes ro­mokban vagy a múzeumok kin­cseiben. A kóborlókat továbbra is elbűvöli a szent hegy lábánál meghúzódó óváros, a Piaka szűk utcáiban pezsgő élet vagy a szeg­letekben megbúvó apró templo­mok áhitatos homálya. A ráérő­sebbek bepillanthatnak a halpiac nyüzsgő világába, elmerülhet­nek az Omonia-tér szüntelenül lüktető forgatagában, és meg­szemlélhetik a teraszokkal zsú­folt Szintagma terén a festői öltö­zetű gárdisták hagyományos őr­ségváltását. A levegősnek ható, modem sugárutakon, az elegáns negyed fehérlő házai között vagy a Nemzeti Parkban bolyongva a látogatónak fel sem tűnik, hogy egy fuldokló városban jár, és ta­lán csak akkor fogjá fel az ará­nyokat, ha a Lykabettosz „cu­korsüvegére” felkapaszkodva széttekint a látóhatárig nyúló háztengeren, amelyet csak itt-ott tarkítanak zöld foltok... Mezei Marianne II. Erzsébet angol királynővel ebédel, Margaret Thatcherrel vacsorázik Egy amerikai nyugdíjas magánélete Szomszédjuk Elizabeth Taylor és Gábor Zsazsa Los Angeles egyik szigorúan ellenőrzött épületének 34.eme- letén Ronald Reagan nyugdijá­nak kiegészítésén fáradozik. Könyvét írja — kézzel, mert ki, nem állhatja a diktálást —, és majdan elmondandó beszédein töri a fejét. (Ez utóbbiak ked­venc témája az, hogy nem lenne, szabad egy amerikai elnök hiva­tali idejét kétszer négy évre kor­látozni.) Az Egyesült Államok — két hivatali időn át — volt el­nöke nem tölti hiábavalóan ide­jét: az első könyvéért, a hírek szerint, 5 millió dollárt kap, egy beszédének a honoráriuma pe­dig általában 50 ezer dollár. Né­ha jótékony célra is mond beszé­det. Ronald és Nancy Reagan csendben éldegélnek — bár mindketten azt mondják, hogy szótárukból hiányzik a „nyuga­lomba vonulás” kifejezés. Az exelnök szóvivője szerint Geor­ge Bush elnök hivatali idejének első száz napja alatt szándékosan vissza is fogták magukat — ne­hogy árnyékot vessenek George- ra —, „de most aztán...!” Ekképpen számítani lehet ar­ra, hogy Reagan rövidesen újból feltűnik a nemzetközi élet szín­padán. Az már ismert, hogy júni­usban II. Erzsébet angol király­nővel ebédel (George Bush tár­saságában) és Margaret That­cher kormányfővel, régi harcos­társával vacsorázik. Októberben Japánban tart tíznapos beszéd- körutat, és honoráriuma — Wil­liam Safire, a Fehér Ház egykori beszédírója, a New York Times kolumnistája szerint — lesz vagy kétmillió dollár. Amúgy Reagan úgy kezdi a napot, mint bármely nyugdíjas: délelőtt 9-10 körül feltűnik az irodában, elcseveg a személyzet­tel, elolvassa a Fehér Ház Napi Tájékoztatóját, majd nekilát az írásnak. Nancy sem tétlenkedik. Állí­tólag remek anekdotákkal tűz­deli tele készülő könyvét, amely­re már két millió dollár előleget kapott, s a várakozást csak fo­kozza, hogy sok szó esik benne az asztrológiáról. Nancy 30 eze­rért mond beszédet, amelyet rendszerint a kábítószerellenes harc és szlogenje — „Csak mondj nemet! — köré épít. Mindketten szorgalmas tévé­nézők. Munka után hazatérnek Bel-Air-i otthonukba, amelyet régi barátaik bérelnek számukra, tiszteletből, havi 15 ezerért. Megéri az árát, mert a fűtött úszómedence mellett hat fürdő­szoba is van, és szomszédjuk az egyik oldalon a híres színész­nő,Elizabeth Taylor, a másikon pedig a magyar Gábor Zsazsa. Persze rengeteget változott az életük. A telefonos kisasszony már nem azt mondja a kagylóba, hogy „az elnök hivatala”, hanem azt, hogy: „Ronald Reagan iro­dája”. A hazafelé vezető 10 perces autózásnak sem szereplői többé a motoros kísérők — bár az exel- nököt változatlanul komoly biz­tonsági apparátus őrzi. Annyi bizonyos, hogy Reagan látványos visszatérésre számít. Idejét meg akarja osztani békés magánélete és a közélet között. Szóvivője szerint már szorgal­masan olvassa a brit lapokat, hogy „benne legyen a dolgok­ban", amikor majd az angol ki­rálynővel és Mrs. Thatcherrel cseveg.

Next

/
Thumbnails
Contents