Heves Megyei Népújság, 1989. június (40. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-10 / 135. szám
NÉPÚJSÁG, 1989. június 10., szombat GAZDASÁG — TÁRSADALOM 3. Mindenki polgára az államnak, nem pedig alattvalója Törvény készül a ki- és bevándorlásról és az útlevélről Rövidesen a Minisztertanács elé kerül, ezt követően pedig társadalmi vitára bocsátják a ki- és bevándorlásról, valamint az útlevélről szóló törvénytervezeteket, s azokat várhatóan nyár végi, vagy ősz eleji ülésszakán tárgyalja meg az Országgyűlés — mondotta dr. Timoránszky Péter, az Igazságügyi Minisztérium alkotmányelőkészítő kodifikációs titkárságának munkatársa a sajtó képviselőinek. A főosztályvezető-helyettes a két törvény megalkotásának szükségességéről és a szabályozási elvekről adott tájékoztatást. Hangsúlyozta: az új törvényekhez kapcsolódóan több jelenleg hatályos jogszabályt korszerűsíteni kell. A mai helyzetről szólva kiemelte: általában nem érvényesül az a jog, hogy bármely magyar állampolgár — saját elhatározásától függően — bármikor elhagyhatná hazáját, s ide bármikor visszatérhetne. Pedig ezt a jogot — az 1976. évi 8. számú törvényerejű rendelettel kihirdetett — Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya rögzíti, s a mozgásszabadságot, a tartózkodási hely szabad megválasztását alapvető emberi jognak tekinti. Számos indokolatlan kötelezettséget ír elő a külföldiek magyarországi tartózkodására vonatkozó törvényerejű rendelet is. Ma már korszerűtlen az állampolgársági jogviszony szabályozása. Az 1957-ben alkotott törvény — egyebek között — lehetővé teszi, hogy az Elnöki Tanács esetenként mérlegelje, vétett-e valaki az állampolgári hűség ellen, s az illetőt megfoszthatja magyar állampolgárságától. A külföldre utazást és ott- tartózkodást ma még a Büntető Törvénykönyv sem tekinti alapvető emberi jognak. A BTK ugyanis büntetendőnek tartja, ha valaki a külföldre utazás és a külföldön tartózkodás szabályainak „kijátszásával” tartósan külföldön marad. Bár az utóbbi években enyhült e magatartás hivatalos és bírói megítélése, de a jogellenesen külföldre távozókat je- ' lenleg is szabálysértőknek tekintik, s szankcionálják az első öt éven belüli hazatérést. Felül kell vizsgálni a kettős, illetőleg többes állampolgárságról kötött egyezményeket, valamint a jogsegélyszerződések egy részét is. Timoránszky Péter emlékezett arra, hogy június 12-től hazánk tagja a genfi Menekültügyi Konvenciónak. Ebből adódó kötelezettségeinket előbb egy minisztertanácsi rendelet szabályozza, ezt a tervek szerint jövőre felváltaná a menedékjogról szóló törvény. A hontalanokról szóló nemzetközi egyezményhez azonban hazánk egyelőre nem kíván csatlakozni. A ki- és bevándorlásról szóló törvénytervezet abból indul ki, hogy mindenki polgára az államnak, nem pedig alattvalója. Vannak jogok és kötelezettségek, amelyeket a magyar állam garantál, illetve polgárai tartoznak teljesíteni, és vannak olyan jogok, amelyek akkor is megilletik az embereket, ha az állam vonakodik elismerni. Ilyen a kivándorláshoz és hazatéréshez való jog, amely csak kivételesen, a törvényben meghatározott esetekben korlátozható. A készülő törvény éppen ezért semmilyen politikai korlátozást nem tartalmaz e jog gyakorlásával kapcsolatban. Az említett egyezségokmány alapján azonban az egyes országok alkalmazhatnak bizonyos korlátozásokat. így például a készülő törvény tervezete szerint nem vándorolhat ki az, aki ellen eljárást folytatnak olyan bűncselekmény miatt, amely szabadságvesztéssel is büntethető. A törvény előkészítésekor felmerült, hogy korlátozni kellene olyan személyek kivándorlását, akik államtitok birtokában vannak. Ezzel kapcsolatban két megoldás képzelhető el: azok, akik ilyen munkakörben kívánnak elhelyezkedni, önként vállalnák, hogy csak bizonyos idő, például öt év elteltével vándorolhatnak ki. A másik megoldás az lehet, hogy esetenként, méltányossági alapon e személyek is megkaphatnák a hozzájárulást. A katonai szolgálat teljesítésével kapcsolatban még nem alakult ki egységes álláspont. Felvetődik, mi legyen azokkal, akiknek itthon köztartozásuk, tartási kötelezettségük van. A nemzetközi gyakorlat szerint ez esetben is lehetőség van a kivándorolásra, s a tartozásokat a kétoldalú, vagy a nemzetközi egyezmények alapján rendezik. E törvényben mindössze annyit kívánatos rögzíteni, hogy a kivándorlás nem sértheti mások jogait. A bevándorlás feltételei alapvetően nemzetközi kötelezettségeink szerint alakulnak. A Magyarországra bevándorolni szándékozók között azonban fokozott kedvezményben részesülnek a külföldön élő magyarok. A jelenlegi törvényerejű rendeletet felváltó új útlevéltörvény abból indul ki, hogy az útlevélhez való jog alapvető állampolgári jog. A tervek szerint az útlevél a világ összes országára öt évig lenne érvényes, s lejártakor a magyar külképviseleti hatóságoknál is minden kötöttség nélkül meghosszabbítható. Az új útlevél korlátlan számú ki- és beutazásra és meghatározatlan idejű külföldi tartózkodásra jogosít majd. Csak magánútlevelet és diplomata útlevelet adnak ki: előbbi jogosít majd szolgálati utazásra és — valamilyen megjelöléssel — külföldi letelepedésre is. A jövőben igen szűk körben tagadhatják meg a hatóságok az útlevél kiállítását. Például szándékos bűncselekmény elkövetése esetén. Timoránszky Péter felhívta a figyelmet arra: bármilyen egyszerűek lesznek is a magyar állampolgárokra vonatkozó ki- vándorlási szabályok, még nem biztos, hogy a külföldi ország megadja az engedélyt a bevándorláshoz. Az újságírók kérdéseire Timoránszky Péter elmondta, hogy a jelenlegi állampolgársági törvény szerint sem lehet elveszíteni a magyar állampolgárságot, attól csak meg lehet fosztani valakit, aki arra érdemtelenné vált, vagy az érintett kérheti elbocsátását az állampolgársági kötelékből. A Büntető Törvénykönyv meghatározza az egyes bűncselekmények elévülési idejét. Ami tehát 1956-ban — az akkori jogszabályok szerint — politikai bűncselekménynek minősült, jogi értelemben már elévült. Tolerálni a másságot végre nálunk is Medgyessy Péter és az indiai miszticizmus Nehru volt indiai köztársasági elnök születésének századik évfordulójára rendezett honi események kiemelkedő programja volt az a délután, amikor Satinder Kumar Lamhah indiai nagykövet jelenlétében ismertették Gáthy Vera angol nyelven megírt portrékötetét. Az indiai államférfi méltatására dr. Medgyessy Péter miniszterelnök-helyettes vállalkozott, s a sajtó összegyűlt munkatársainak nagy meglepetésére miniszterelnök-helyettesünk az indológiában igencsak jártasnak bizonyult. Nem az ilyenkor szokásos „diplomáciai bono-k”, azaz bevett jószándékú közhelyek hangzottak el, hanem Indiát, kultúráját, szokását igencsak ismerő érdemi szavak. — Hogyan lehetséges: egy pénzügyi szakember talán lelki kapcsolatban áll az indiai hitvilággal, kultúrával? — kérdeztem Medgyessy Pétertől. — Nagyon jól ráérzett a dolgokra. Gyermekkorom óta vonzódom a rejtelmes kontinenshez, s nemcsak afféle diákos tudálékosság és az egzotikus jelenségek hajszolása vezette érdeklődésemet, sokkal inkább az őszinte csodálat. Természetesen első kalauzom a híres magyar indológus, Baktay Ervin volt, az ő érdekfeszítő útleírásai révén. Aztán később elolvastam Stein Aurél, Sven Hédin útirajzait is. — Talán műveli vagy művelte is az indiai jógát, hisz előadásában figyelemre méltó tapasztalatokat árult el Nehru személyiségét érintve? — Sajnos, olyan mélységig nem tudtam közel kerülni Indiához, de mind a mai napig elolvasok minden művet, amely e kontinensnyi földrészről szól, s önfeledten rajongok építészetéért és művészetéért. Valóban nagyon tisztelem Nehrut, aki személyiségével egyesítette a racionalitást és a humánumot, s nemcsak tolerálta, hanem elfogadta a másságot is. Ezt mindenképp példamutató viselkedésnek tartom. — Miniszterelnök-helyettes Úr, a Magyar-Indiai Gazdasági Vegyes Bizottság társelnöke is, hogy egy kicsit a misztikumból a realitások felé evezzünk, megkell kérdeznem, milyen lehetőségeink vannak a gazdasági együttműködésre? — Ha a magyar vállalat és iparpolitika valóban nyitott lesz, a nagy távolság sem ronthat indiai ázsiónkon. Szeretik és becsülik a magyar népet, és tisztelik erőfeszítéseit. Reális lehetőségeink vannak a szellemi export területén, ezt a kapacitást szeretnénk a Maruti gépkocsi programban is kamatoztatni, de a nehézipar is komoly esélyeket kínál mérnökeinknek, kutatóinknak, csak a korábbiaknál jobban oda kell figyelni. Soós Tamás Az elmúlt években súlyos sérelmeket szenvedett — „Aki ma hitelből fejleszt, megáshatja sírját..!” — Nélkülük nincs alkotás, értéktöbblet-termelés Miért elégedetlen a műszaki értelmiség... ? Műszaki értelmiség nékül nincs fejlett gazdaság. Régi, de ma is érvényes az a megállapítás, amelyet okkal és joggal emlegettek nemrég, azon az egri vitafórumon, ahol szűkebb hazánk műszaki, közgazdász és agrárértelmiségét reprezentáló vezető szakemberek találkoztak. Mint arról lapunkban is beszámoltunk, a MTESZ szűkebb hazánkbeli szervezete elnökségének vendége volt Kiss Sándor, az MSZMP Heves Megyei Bizottságának első titkára. Fejlesztésellenes politika Érdemes visszaidéznünk a fórum hangulatát. A hozzászólók nem rejtették véka alá véleményüket, valós helyzetüket, azokat a feszítő gondokat, amelyek manapság általában az értelmiséget jellemzik és foglalkoztatják. Azt a politikát idézték, amely már jó ideje bizalmatlan a műszakiakkal szemben és egyértelműen műszaki-fejlesztés ellenes. Dr. Mátrai Géza, a Mikroelektronikai Vállalat gyöngyösi gyárának osztályvezetője, a Híradástechnikai Egyesület titkára például kendőzetlenül vázolta, hogy a műszaki értelmiség az elmúlt években komoly sérelmeket szenvedett. Tevékenységét súlyos személyi jövedelemadó terheli, amellett a szigorú vámszabály is nehezíti munkáját. Dr. Domán László, az Egri Dohánygyár igazgatója, a MTESZ Heves Megyei Szervezetének titkára úgy mondta: „Van egy nagy hiány a műszaki értelmiségben.” Jó lenne, ha végre felnőttként kezelnék már a társadalomnak ezt a fontos csoportját. Persze tudni kellene, hogy mi történt tulajdonképpen az elmúlt 15 esztendőben, hogyan jutottunk idáig? Jó lenne, ha tudnánk, hogy a felvett és az elköltött hiteleket mire használták fel. Emlékeztetett arra, hogy ma például a hazai élelmiszeripar fejlesztésére ugyan rendelkezésre állt több tízmillió dollár, de a cégek mégsem élnek ezzel, mert nincs meg a hitelek visszafizetésének kialakult feltételrendszere. A bizonytalanság pedig nem ösztönző erő! Véleménye szerint minden válsághelyzet kezelhető, ennek is megvannak a nemzetközileg alkalmazott módszerei. Talán nem lenne szégyen, ha hazánk ebben a helyzetben nemzetközi szakértőkhöz, elismert tekintélyekhez fordulna, akik ténylegesen segítenének tanácsaikkal gondjaink megoldására. Mert ismét el kell jutnunk ahhoz, hogy értékálló pénzünk legyen! Ám nagy szükség van a vállalkozási szabadság- joghoz, a hosszútávra szóló érdekeltség kialakításához, a veszteségek felszámolásához. Dr. Kovács Jenő, a Mátra- Nyugatbükki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság vezérigazgatója, a MTESZ megyei elnöke arra emlékeztetett, hogy napjaink legfontosabb beruházása az oktatás, amely hosszútávon kamatozik. Ebben is meghatározó az idegen nyelv és a számítástechnika ismerete, amelyek nélkül igazából nem lehetünk európaiak. A válságból való kitörés nem képzelhető el műszaki-fejlesztés, modernizáció nélkül. A MTESZ feladata, hogy buzdítsa a soraiba tömörített értelmiséget a vállalkozásra. Oktatás, műszaki-fejlesztés és vállalkozás. Ez a hármas egység az alap a jövőhöz, az előrehaladáshoz. Óriási méretű elvonások Dr. Renn Oszkár, A Vilati egri gyárának főmérnöke, a MTESZ oktatási bizottságának titkára felidézte az MSZMP Központi Biztonságának 1977 októberi határozatát. Ez előremutató elképzeléseket tartalmazott a termékszerkezet átalakítására és a külgazdasági egyensúlyi helyzetünk javítására. Ennek ellenére az elmúlt több mint egy évtized alatt szinte semmi lényeges nem történt ebben. A határozat megszületése után az ipar nem kapott megfelelő helyet, támogatást ebben a folyamatban. Aztán emlékeztetett a jelenre is, mint mondta: „Aki ma hitelből fejleszt, megáshatja sírját!” Az utóbbi időben óriási méreteket öltött a vállalatoktól való elvonás. Példaként említette, hogy egy cégnél százmilliós éves termelésnél mindössze tízmillió marad, a többit „elszippantják”. Ebből pedig hogyan fejlesszen. Sajnos a világbanki hitel sem megváltó. A mostani pénzügyi politika tehát egyértelműen fejlesztésellenes. Ugyan mondjuk, hogy vállalkozzunk, de ez ma tervezhetetlen és egy közösség ilyen irányú törekvéseit is lehetetlenné teszi. Pedig nagy szükség lenne azokra a vállalatokra, amelyek jól dolgoznak, és a kellő támogatásukra, mert csak így várható, hogy a jobbakból még jobbak legyenek. Tehát nem sújtással, elvonásokkal kárhoztatva, hanem segítéssel, ösztönzéssel! Hogy még egyszer ne kövessük el a hibákat... A felvetésekre Kiss Sándor mondta el észrevételeit. Szavaiból kitűnt, hogy a korábbi politika nem adta meg a kellő helyét és szerepét az értelmiségnek. Tulajdonképpen mindenféle fejlesztést visszafogott. Ezen a kormánynak el kell gondolkoznia, s tenni azért, hogy a kialakult kedvezőtlen helyzet mihamarabb előnyösen megváltozzon. Az ország valóságos adósságállományát mielőbb hozzák nyilvánosságra, annak érdekében, hogy jobban megértsük a mostani intézkedések fontosságát. Szükség van az elmúlt másfél évtized eredményeinek, gondjainak következetes, beható elemzésére, hogy mégegyszer ne követhessük el a hibákat. Jogosan elégedetlen tehát a műszaki értelmiség. Szeretné, ha mielőbb a valóságnak megfelelően megbecsülnék és nagyobb elismerést kaphatna. Mert nélkülük nincs előrehaladás a gazdaságban, alkotásban, értéktöbblet-termelésben, illetve a jövőben. Mentusz Károly Emeletes autóbuszok Szegedről Az idén megalakult Tornádó Jármű és Gépgyártó Kft. szeged — kiskundorozsmai gyárában a holland Smidt céggel kooperálva, Magyarországon elsőként emeletes autóbuszokat gyártanak. Még az idén 14 darabot terveznek átadni, jelenleg az első két járművet szerelik. A kft. szándékai szerint hazai utakon is megjelenik ez a jármű. (MTI fotó: Németh György)
