Heves Megyei Népújság, 1989. június (40. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-07 / 132. szám

NÉPÚJSÁG, 1989. június 7., szerda GAZDASÁG TÁRSADALOM 3 Biztosítani kell a szövetkezés szabadságát Szlamenicky István nyilatkozata A társadalmi, gazdasági válto­zások erőteljesen éreztetik hatá­sukat a fogyasztási szövetkeze­tek életében. Az egykor önszer­veződéssel létrejött szövetkeze­tek helyébe ugyanis az elmúlt év­tizedekben a központi akarat szerint jobban irányítható szö­vetkezetek jöttek létre, amelyek­ben nem teljesedett ki a tagsági érdek és akarat. A mozgalomnak szembe kell néznie a múlttal. Csak így képes arra, hogy való­ban szövetkezeti stílusú munká­val részese legyen az ország meg­újulásának — mondotta Szlame­nicky István, a Fogyasztási Szö­vetkezetek Országos Tanácsá­nak főtitkára az MTI munkatár­sának, aki a szövetkezeti meg­újulás napi és távlati feladatairól kérdezte. — Igazából akkor derül majd ki — folytatta —, hogy az állam­polgárok demokrácián alapuló döntései és önkormányzati in­tézményei mennyire segítik az új gazdasági és társadalmi formáci­ók kialakulását, amikor a dikta­tórikus jellegű központi akarat végérvényesen tovatűnik a szö­vetkezeti életből. A tagság szá­mára ez azért rendkívül fontos, mert a jövőben tőkéjével és szel­lemi erejével egyaránt szaba­dabb gazdálkodást kíván folytat­ni. Véleménye szerint mi akadá­lyozza leginkább a szövetkezet­politika megújítását? — Az, hogy a hatalom a jog és a közgazdaság eszközeivel szűkí­ti a szövetkezetek mozgásterét, esetenként korlátozza önállósá­gukat. Az lenne a fontos, hogy az állam csak közhatalmi eszközei­vel avatkozzék a szövetkezetek életébe. Az előkészületben lévő új szövetkezeti törvény csak ak­kor juthat érvényre, ha a szabá­lyozórendszer nem változik túl gyakran, nem lesz kiszámíthatat­lan. Alapvetően fontos: ha az ál­lampolgárok egy csoportja ön­maga kívánja megszervezni a maga és környezete szolgálatát, akkor ne ütközzék akadályokba. Ma, amikor az életszínvonal csökken, s amíg két számjegyű az infláció és valós a létbizonytalan­ság, kapjon növekvő szerepet a gazdasági feladatok ellátását is szolgáló szövetkezeti önszerve­ződés. Különösen a humán terü­leteken, az egészségügy, a kultú­ra, a tudomány és az oktatás te­rületén vannak erre újabb lehe­tőségek. A szövetkezés szabad­sága egyúttal azt is jelentse, hogy egy szövetkezet se kényszerüljön tagjai, tulajdonosai akarata elle­nére egyesülésre vagy szétválás­ra. Viszont alakulhasson át egyik formációból a másikba, szakosí­tott vagy éppen vegyes profilú szövetkezetté. A szövetkezésben eddig is kulcsszerepet szántak a tagnak és az úgynevezett közös tulaj­donnak. Mégis: mintha a tulaj­donosi érzet erősítése nélkül semmi sem lenne megoldható. — Ez valóban szükséges, és körültekintően kell eljárni, mert az elmúlt évtizedek tapasztalata szerint megállapítható: a szövet­kezetek térhódításával az „enyém” helyett a „miénk” fogal­mába való átváltás az emberek tu­datában nem hozott előnyös vál­tozást. Mindez az alacsony érde­keltséggel, a tőkeáramlás hiányá­val, a nem hatékony beruházá­sokkal is összefügg. Ön szerint jelenleg van tulaj­donos a fogyasztási szövetkeze­tekben? — Van, nem kell őket keresni. Ám valljuk be: az összvagyon néhány százalékos arányát kite­vő nevesített betét (részjegy, cél- részletjegy, stb.) csak szerény „mutatványa” ennek. Ha nem mindössze 300 vagy 500 forint, vagy kis üzletrész köti a szövet­kezethez a tagot, hanem mond­juk 5ÖÖ0 vagy 50 ezer forint, ak­kor már jobban odafigyel arra, hogy szaporodik-e a pénz.-Mindehhez mennyiben kell módosulnia a szövetkezeti mo­dellnek? ~~ Annyiban, amennyiben az a környezet is módosul, amiben a szövetkezet működik. Van né­hány olyan tényező a politikában és a gazdaságban, amelyet az új szövetkezeti modell kialakítása­kor nem lehet megkerülni a fo­gyasztási szövetkezeteknek, ha életképesek akarnak maradni. Ha a piacgazdaság iránti igényt komolyan vesszük, akkor kike­rülhetetlen a jóléti jelleget ma­gán viselő szövetkezeti szisztéma versenyhelyzetbe juttatása. Gondunk ma az is, hogy a szö­vetkezeti törvény nem a tagot ál­lította a mozgalom középpontjá­ba, és a jelenlegi alkotmány sem tagcentrikus. Testületeink javas­lata: az új alkotmány deklarálja a szövetkezési jogot. A szövetke­zeti modellnek egyébként követ­nie kell a politikai intézmény- rendszer újszerű tagozódását, így alapjában változik meg az ál­lam és a szövetkezetek, illetve az állam és az érdekképviseletek vi­szonya.-Az átalakuló szövetkezetek­ben mitől erősödik a tagsági vi­szony? — A tagsági viszony eléggé tág fogalom. Hogy milyen az egyén és a közös tulajdon kap­csolata; beleszólhat-e a tag a gaz­dálkodásba; mint gazda vásárló­ként is megkapja-e azt, amit az üzletben keres; mint termelő el- adhatja-e előnyösen portékáját a szövetkezetnek. Ezek megvaló­sulása együtt jelenti a tagsági vi­szony erősödését. Biztató, hogy elmúlt évek nehézségei közepet­te növelte a kötődést még az olyan szerény kedvezmény is, mint a vásárlási visszatérítés, a csak tagoknak nyújtott árked­vezmény. Ezeket a szövetkezeti­ek változatlanul nagyra értéke­lik, és elvárják a továbbiakban is, csakhogy ez már kevés...-Milyen szervezeti változáso­kat terveznek a Szövosz-ban? — Már az 1986-os kongresz- szust követően elhatároztuk, hogy a reálisabb érdekképviselet megvalósításáért nagyobb hatás­körhöz jutnak a választmányok, az áfészek, a takarékszövetkeze­tek és a lakásszövetkezetek vá­lasztott testületéi. Az áfészek ke­retében működő szakcsoportok önálló kistermelői bizottságát is létrehoztuk. Ám a legfontosabb nem is a szervezeti, hanem a tar­talmi változás: „lejjebb” kerültek a döntési jogok. A választmá­nyok hova-tovább olyan jogok­hoz juthatnak, mintha önálló ágazati szövetségek lennének. A Szövosz-ban is változott a mun­kamódszer, tevékeny ágazati részlegeket hoztunk létre. Ugyanakkor változatlanul föde­rációs szervezetként működünk, amelyet eddig még nem igyekez­tek sem „kívülről” sem belülről bomlasztani. Köszönhető ez an­nak, hogy a társadalmi-gazdasá­gi változásokhoz próbáltuk ala­kítani az itt végzett szövetkezet- politikai, közgazdasági és jogi munkát. A szövetkezetekben, a megyei szövetségekben és a Szö­vosz-ban a munkáltatói jogokat már a felügyelő bizottságok gya­korolják. A hasonló lépések megtételét tervezzük, ha a követ­kező kongresszusunk is fenntart­ja a föderációt. Az érdekek érvé­nyesítése egyébként nemcsak azon múlik, hogy mit akarunk, hanem azon is, hogy kinyitják-e előttünk a kaput. Tény az is, hogy minél koncentráltabb erőt képvisel a föllépni szándékozó szervezet, annál hatékonyabb le­het az érdekérvényesítés, -véde­lem.-Véleménye szerint a módosu­ló szövetkezeti törvény segíti-e az érdekképviseleti munkát? — Remélem, igazán akkor bí­zom benne, ha a szövetkezeti ér­dekképviselet különösen kétka- mara esetében — parlamenti je­lölési jogot kap. Jelenleg mind­össze 7 olyan képviselő van, aki a fogyasztási szövetkezetek érde­keit közvetlenül fölvállalja, ez kevésnek mondható, hiszen tag­jaink száma meghaladja a 2,5 milliót. A nagy részük falusi em­ber. Sajátos érdekeik vannak, s más szervezetek nem figyelnek rájuk eléggé. Lehet, hogy ezt a sajátos érdekhalmazt majd egy, fogyasztók szövetkezeti pártja | néven fogjuk érvényesíteni. Önálló tanács alakult Petőfibányán Tiszta lappal — őszinte akarással Úgy hozta a sors, hogy elejétől kezdve figyelemmel kísérhettem Petőfibánya nagykorúvá válásá­nak folyamatát. A Lőrincihez tartozó községrész soha nem volt önálló, fejlődését, kisvárosias ar­culatának kialakulását a helyi bányaipar hajdani felfutásának és viszonylag rövid életű virágzá­sának köszönhette. Mindeneset­re ebben az időszakban látvá­nyosan gyarapodott, épült-szé- pült a településrész, olyannyira, hogy hamarosan az anyaközség „gyámkodása” kezdett terhessé válni. Egyre többen érezték úgy a helyiek közül, hogy önállóan többre vinnék. A vélemények azonban megoszlottak, különö­sen eleinte. S a latolgatok határo­zatlanságának volt némi alapja is. Hiszen a bánya patronálása megszűnt, az önállóvá válás ese­tén pedig kevesebb pénzből gaz­dálkodhat a település, s alacso­nyabb a fejkvóta is. Többen ide­genkedtek a gondolattól azért is, mert a függetlenség számtalan új problémát vet fel. A járt utat já­ratlanért ne hagyj el”- szemlélet, a látszatbiztonsághoz ragaszko­dók táborának véleménye akkor változott meg végleg, amikor a lakók egy lelkes kis csoportja mérlegelni kezdte, milyen távla­tok nyílhatnak meg, ha a függet­lenségre voksolnak. A szándék végleges volt, s az anyaközség nem gátolta meg az elszakadási törekvéseket, partnerként segí­tett a szavazás lebonyolításában, s az eredményt tudomásul véve gratulált a petőfibányaiaknak. De ez csupán az első lépés volt. A már említett kis csapat érdek- védelmi bizottságot hozott létre a helyi népfront keretein belül, hogy az Elnöki Tanács határoza­tának megszületéséig készülje­nek a merőben új feladatokra. Példa nélküli dologra vállalkoz­tak a helyiek. Meg kellett szerez­niük azokat az ismereteket, ame­lyek nélkül egy új tanács szerve­zése, kialakítása elképzelhetet­len. Egyszerű munkásemberek, a szakigazgatásban járatlan la­kók keresték fel a megyei tanács osztályait, hogy képet alkothas­sanak arról, milyen feltételek szükségesek egy tanács születé­séhez. Föltétlenül meg kell emlí­teni, hogy a megyei tanács képvi­selői maximális jóindulattal és őszinte segítőszándékkal egyen­gették a petőfibányaiak első té­tova lépéseit. Igaz, borzolta a ke­délyeket egy ideig az a hír, misze­rint az Elnöki Tanács elhúzhatja a döntést, de ez szerencsére nem így történt. Május 23-a történelmi jelen­tőségű nap volt a település életé­ben. Petőfibányán alakuló ta­nácsülést tartottak, szolidan, minden különösebb ceremónia nélkül. A művelődési ház dísz­terme a kora délutáni óra ellené­re zsúfolásig megtelt ünneplőbe öltözött emberekkel. Az volt a benyomásom, hogy ide valóban ünnepelni jöttek a község lakói. Az elnökségben helyet foglaló, meghívott megyei és helyi veze­tők érezhetően élvezték a közös­ség bizalmát, és szimpátiáját. Márpedig manapság ez nem túl gyakran fordul elő. A hivatalos napirend szerint megválasztották az ügyrendi bi­zottságot, amely elbírálta az idő­közi választáson megválasztott tanácstagok és a lemondott ta­nácstagok helyébe lépő pótta­nácstagok választásának törvé­nyességét. Ezután került sor a végrehajtó bizottság tagjainak, a tanácselnöknek és az elnökhe­lyettesnek a megválasztására. A VB-titkári posztra egyelőre még nincs jelölt, személyéről a me­gyei tanács dönt a benyújtott pá­lyázatok alapján. A számvizsgáló és a szabály­sértési bizottság választását kö­vetően létrehozták az egységes szakigazgatási szervet, és kine­vezték a tanácsi vezetőket. Az mindenképpen jelzés értékű, hogy a választások gyorsan és zökkenőmentesen zajlottak le, s hogy a jelölteket egyhangúlag választották meg. Érdemes az elnök személyé­ről, és megválasztásának körül­ményeiről is néhány gondolatot lejegyezni. Fekete Lászlót k i t űnő szakemberként tisztelik a hely­beliek. A fiatalember emellett szavai és tettei hitelességével nyerte el a helyiek bizalmát. El­mondása szerint, felelősséget érez a település sorsáért, de ő maga nem kívánt tanácselnöki funkciót betölteni, hiszen nem ért a szakigazgatáshoz. Mivel azonban a községben élők kivé­tel nélkül azt akarták, hogy kö­zülük kerüljön ki vezetőjük, és az olyan ember legyen, akinek szándékai, tisztessége nem von­hatók kétségbe, a bizalomnak meg kellett felelni. így vállalta a tisztséget az új elnök. Ez a döntés pedig arra is garancia lehet, hogy a kezdeti nehéz időszakban min­den bizonnyal egy emberként áll a falu választott embere mellé. Fekete László már az ünnepé­lyes esküt követően arra kérte a jelenlevőket, hogy hallassák hangjukat minden, a településsel kapcsolatos döntés előtt, s hogy segítsék őt lehetőségeik szerint. Petőfibányán szűkös anyagi lehetőségekkel, rengeteg megol­dásra váró feladattal, de tiszta lappal, és nagy-nagy lelkesedés­sel kezdenek új életet az ott la­kók. Őszintén reméljük: egy fél év múlva arról adhatunk hírt, hogy a település valóban megérett a nagykorúvá nyilvánításra. Cso­dákat nem várunk, és ilyesmire az ott élők sem számítanak. De abban bízunk, hogy az egymás­rautaltság mellett a kivívott füg­getlenség összetartó, tenni akaró közösséget kovácsol a megye legfiatalabb településén. Barta Katalin Felkészülten várja a nyári utasforgalmat a Keleti pályaudvar A nyári vasúti menetrend életbelépésével egyidőben befejeződik a Keleti pályaudvar első 12 vágányának korszerűsítése. Az újonnan beépített elektronikus váltóvezérlő és biztosító berendezések lénye­gesen megkönnyítik az irányító személyzet munkáját, s biztosabbá teszik az utazásokat. A külső peronok fölé emelt tetőszerkezet pedig növeli a pályaudvar komfortját. Az eddigi beruházás értéke mintegy 1 milliárd forint. Az új, DOMINÓ ’70 jelzésű biztosító berendezés vezérlőpultja (MTI-fotó) Egyre több az adósok hátraléka az OTP-nél Az OTP-től felvett hosszú, közép és rövid lejáratú lakossági hitelállomány jelenleg megköze­líti a 278 milliárd forintot. A tör­lesztésekből havonta átlagosan 3,5-4 milliárd forint folyik be a takarékpénztári fiókokhoz, ám az utóbbi időben gyarapodott azoknak a száma, akik nem tud­ják egyenletesen fizetni tartozá­saikat. Az OTP-től kapott tájékozta­tás szerint az adósok hátraléka 1987-ben 574 millió forint volt, ez a hitelekhez képest 2,3 ezre­lék, tavaly az év végén a be nem fizetett tartozások 700 millió fo­rintra rúgtak, a hiteltartozás 2,5 ezrelékére. Az idén — bár konk­rét adatok még nincsenek — to­vább növekedett az adóssághát­ralék összege; gyarapodott a nem fizetők tábora, számuk ma már meghaladja a 100 ezret. El­sősorban a személyi kölcsönt vagy áruhitelt felvevők nem fi­zetnek határidőre, de sok olyan adós sem tud fizetni, aki a közel­múltban vette fel a hosszú lejára­tú lakáskölcsönt, aminek a tör­lesztőrészlete jóval magasabb, mint a korábbi években volt. A hátralékot az OTP az illet­mény letiltásával hajtja be. Mint elmondták, ez a „legkímélete­sebb „ módszer, hiszen megkí­méli az adóst a bírósági költsé­gektől. Budapesten valamivel jobban növekedett a nem fizető adósok száma, mint vidéken. Nézem a tévéhíradót. Fél nyolc előtt percekkel rágónía kör­ien tűntetett ma az ellenzék. Aztán kapom háromnegyedkor a vak és magatehetetlen néninek küldtek levelet, s követeltek tőle több mint százezer forintot. A rendőrség rafinált bűnelkövetőkre gyanakodott, nagy erőket vont be az elfogásukra. Ám nagy meg- lepetés érte őket, az elvetemültek közül az egyik fiú tizenegy, a másik tízéves volt! hattam volna. () persze tiltakozik, dehogy csináltam volna én Jetten» volna, i derék anya kissé rémülten zárja le a beszélgetést: nem csináltad 1 “* , fi.; ..,.i«,;| IO HU VOItal. ____Bizony, mindig jő fiú voltam. Mint ahogy nem biztos, hogy ez a két hajdúsági srác is rossz. Nem tudok róluk semmit, de még azt mennek. Azt mondja a rendőrtiszt: a fiúk a pénzből rágógumit akartak venni, fagylaltot és kazéffákat. Ném meglepő. Mit akar­ni, zenét hallgatni. Optimális esetben ez is történik. Ellenben el tudom képzehii azt is, hogymharátaink sóvárogvaJtultogtafc ef Bagaméri bácsi bódéja előtt, s még a manapság oly divatos sétáló­magnóval sem rendelkeztek. Pénz kellett nekik, s azt vették célba, aki a legvédtelenebb, aki ugyanolyan védtelen mint ők: a nyugdí­jast. <3 nem kergeti meg őket, nem tud nagyot ütni, jól rá lehet ijeszteni. Tiszta sor, remekül kitalálták ezt a fiúk. ség" nem zsarol, nem készteti felháborodásra az országot, nem fa­gyizik, nem magnózib, csak járkál az iskola és otthona között, má­zsás iskolatáskája majdnem a föld alá rántja. Nem így a „hangos kisebbség”, akikre most minden bizonnyal szülő, tanár és a köz­vélemény egyaránt neheztel. Hiszen: „mit csináltak a szegény né- nivel, hogy lehet valaki ilyen aljas tűz évesen.” A fiúk pedig nem igen értik, miért bántják Őket. Azt sem tudják, hogy ez a zsarolás lázadás volt, amelyet tetszik, nem tetszik, a „csendes többség” ne- vébcn is tettek. Hogy tudniillik: tessék nekünk rágógumit és ka- zettát adni, mi gyerekek vagyunk, és mosolyogni szeretnénk. Ne legyen félreértés. Én a megzsarolt nénit is nagyon sajná- lom. Éppen annyira, mint amikor meghirdetnek egy kormány- programot j | j \ \ j i '__________: : i___! i___I___I______ Kjtiaaatefi Affiln ■ ’! ---r~l !----1 1 ■ 1\IM lH.3 11st-111 ti

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents