Heves Megyei Népújság, 1989. június (40. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-07 / 132. szám

2. NEMZETKÖZI ÉLET NÉPÚJSÁG, 1989. június 7., szerda Pekingben 50 százalékkal lett drágább a hús és zöldség Egpás ellen harcolnak a katonák Katonák és felsorakozott harckocsik a Mennyei Béke terén Nem hivatalos értesülések szerint egymás ellen harcolnak a kínai katonák Pekingben. Nyu­gati diplomaták szerint az a 38. hadsereg fordult szembe a 27. hadsereggel, amelyet először ve­zényeltek ki a május 20-án Pe­kingben bevezetett szükségálla­pot ellenőrzésére, s amelynek katonái vonakodtak végrehajta­ni a parancsot. A 27. hadsereg katonái támadták meg szomba­ton éjjel a békés tüntetőket a Tie- nanmen téren. Diplomáciai források nem tudták megmondani a katonasá­gon belül kirobbant konfliktus mértékét, azt azonban közölték, hogy az összecsapás a Tienan- men tértől mintegy 8 kilométerre nyugatra a Katonai Múzeumnál zajlott le. A környék lakói el­mondták, hogy egész éjjel fegy­verropogást és robbanásokat hallottak. Kínai források szerint sebesült katonákat láttak egy utcában a főváros délkeleti részén. Más meg nem erősített hírek szerint a katonák összecsaptak a Tienan- men tér környékén és Peking délnyugati részén is. A Mennyei Béke terét kedden reggel kilenc tank és 10 csapatszállító harci jármű hagyta el kelet felé. Hétfőn késő éjjel katonai egy­ségek több hidat és más, a Tie- nanmen térre vezető stratégiai­lag fontos pontot foglaltak el, tü­zelve azokra az autókra és gyalo­gosokra, akik megpróbáltak át­jutni. Hatalmas tömegek tüntettek hétfőn Sanghajban, Nancsing- ban és más kínai nagyvárosok­ban, tiltakozva a szombat éjjel kezdődött vérontás ellen. A ha­lálos áldozatok számáról hivata­los adat még mindig nem jelent meg, nem hivatalos összegzések szerint az áldozatok száma 1500 és 3000 közé tehető. A kínai kor­mány közlése szerint legalább 1000 katona halt meg, vagy sé­rült meg az elmúlt napokban. A kínai hivatalos sajtó tovább­ra is védelmezi a fegyvertelen polgárok ellen végrehajtott kato­nai akciót, mint „bűnözők” és „gonosztevők” elleni jogos lé­pést. Annak ellenére, hogy a kí­nai televízióban többször is meg­ismételt nyilatkozatban dicsér­ték a kínai katonaság lépését, egyetlen vezető sem jelent meg a nyilvánosság előtt, vagy a képer­nyőn, hogy vállalja a felelősséget a döntés meghozataláért. A pekingi lakosok hosszú so­rokban állnak a piacok előtt, mi­vel a termelők nem tudnak ke­resztüljutni a katonai ellenőrző pontokon. A gyümölcsök, zöld­ségek és a hús ára legalább 50 százalékkal lett magasabb. So­kan nem mennek dolgozni, mi­vel egyrészt szünetel a tömeg- közlekedés, másrészt pedig fél­nek, hogy lelövik őket. Az amerikai, a brit és más nagykövetségek megkezdték Kí­nában tanuló állampolgáraik evakuálását, mivel attól tarta­nak, hogy a katonák esetleg be­hatolnak az egyetemek területé­re is. A pekingi nyugatnémet nagykövetség azt ajánlotta a Kí­nában tartózkodó nyugatnémet állampolgároknak, hogy a lehető leggyorsabban hagyják el az or­szágot. A pekingi nemzetközi repülő­Sötét napok elé néz Kína (Az AP amerikai hírügynökség pekingi tudósítójának kom­mentálja:) Tavaszi eső mosta a vért a Tienanmen tér kövezetéről vasár­nap, azt a szégyenfoltot azonban, amely a kommunista Kína törté­nelmén esett, csak jóval hosszabb idő alatt lehet lemosni. A többszáz fegyvertelen állampolgár meggyilkolása nyomán lehetséges, hogy Kína a változás időszakába lép. Rövid távon a politikai megtorlás sötét időszaka borulhat ismét az országra. Teng Hsziao-ping már menesztette Csao Ce-jang főtitkárt, amiért nem volt hajlandó csatlakozni a demokráciát szorgalmazó mozgalom letöréséhez. Most, hogy politikai felsőbbségének érvényt szerezzen, bevetette a csapatokat, s ezek után alighanem széles kör­ben kell tisztogatást végeznie, eltávolítva azokat, akik Csao mérsé­keltebb politikáját támogatják. Egyetemi tanárok, művészek és írók, akik az elmúlt hónapok­ban szót emeltek a demokrácia növelése mellett és elítélték a hatal­mi visszaéléseket, üldöztetéssel, letartóztatással kénytelenek szem­benézni. 1986-87 fordulóján, amikor jóval kisebb méretű diáktün­tetések voltak a demokráciáért, Teng kampányt indított a „burzsoá liberalizmus” ellen, s ez a kampány hónapokig tartott. Ezúttal a megtorlás súlyosabb és tartósabb lehet. Miközben a Szovjetunió, Lengyelország és más szocialista or­szágok a szabad választások gondolatával foglalkoznak, Kína visz- szatér ahhoz a szocialista dogmához, amelyet saját népének jelentős része is megvet. Hosszabb távon azonban a Tienanmen téri mészárlás Tenget és a többi keményvonalas ideológust is elsöpri. A diákok egy hangon szóltak munkások millióival, amikor a kiváltságok és a pártot átható korrupció megszüntetését követelték. Az a tény, hogy munkásokat is agyonlőttek, csak tovább fokozza a kiábrándulást a pártból és társadalmi nyugtalansághoz vezethet. Teng piacirányultságú gazdasági reformja, amely az ő szemé­lyes nagy műve az utóbbi évtizedben, veszélybe kerülhet, ha a hatal­mi harc miatt a kínai vezetők képtelenek lesznek olyan kérdések ke­zelésére, mint a 30 százalékos infláció és a mind általánosabb hará- csolás. A politikai ingatagság azzal a következménnyel járhat, hogy csökkennek a külföldi beruházások és visszaesik az idegenforgalom, márpedig Kínának ez a két fő valutaforrása. Valuta nélkül nem jár­hat sikerrel a korszerűsítés. Li Peng miniszterelnök miközben Teng oldalán diadalmasko­dott régi riválisa, Csao felett, bizonyosan a leggyűlöltebb ember Kí­nában, hiszen ő hirdette ki a statáriumot Pekingben. Ha a párt vezetői úgy döntenek, hogy bűnbakra van szükség a vérengzés miatt, akkor erre Li az első számú jelölt. A Népi Felszabadító Hadsereg egyike azon kevés hivatalos szervezetnek, amely mindig élvezte a nép bizalmát és tiszteletét, most azonban csúnya folt esett a becsületén. ’’Még Hjjler, vagy a japán megszálló csapatok a II. világhábo­rúban sem követtek el ilyesmit” — mondta egy pekingi lakos. Úgy tudni, hogy a hadseregben jelentős megosztottság volt a tekintetben, hogy kihirdessék-e a statáriumot Pekingben vagy sem. Bizonyos, hogy az öldöklés után ez a megosztottság csak tovább mé­lyül. A bizonytalansági tényezőket figyelembe véve a konzervatívok pozíciója minden, csak nem biztonságos. Teng és a többi régi vágású kommunista már nyolcvanas éveit tapossa és — mint ezt a Tienan­men téri mészárlás is tanúsítja — egyre kevésbé érzékelik a kínai rea­litásokat. A kínai nép tízévi impozáns gazdasági fellendülés és a külvilág felé való nyitás után immár tudja, hogy a kínai szocialista rendszer idejétmúlt és nem működőképes, ezért a Nyugattól akar tanulni. Buldózerek és tankok döntötték le a demokrácia istennőjének műanyaghab-szobrát a Tienanmen téren, de a szabadabb és tisztes­ségesebb társadalom megteremtését célzó mozgalom bizonyosan újjáéled. Emberi jogi értekezlet: Romániát bírálják, Lengyelországot és Magyarországot elismerik Ne legyen kiváltság az utazás A betonkígyó nem csak turista látványosság A közös európai ház és a Fal Az európai helyzet emberi di­menziójával foglalkozó párizsi értekezlet plenáris ülésén szá­mos európai és amerikai ország küldöttség vezetője vonta meg a bécsi kötelezettségvállalások el­ső mérlegét. A felszólalók általá­ban egyetértettek abban, hogy az emberi jogok érvényesülése te­rénjavul a helyzet, de még bőven van tennivaló az egységes euró­pai jogi térség kialakításáig és egyes országokban még nem hajtják végre eddig vállalt köte­lezettségeiket sem. A legtöbb ilyen bírálat Romániát érte. Edwige Avice francia mellé­rendelt külügyminiszter beszá­molt arról, hogy a francia kor­mány a bécsi értekezleten létre­hozott ellenőrző mechanizmus alapján az utóbbi hónapokban többször is kifejezte aggodalmát a román hatóságoknak az emberi jogok aggasztó megsértése miatt. A román hatóságok minden tá­jékoztatás kérési kísérletet kere­ken visszautasítottak. Avice fel­sorolta, hogy a Ceausescu elnök­höz nyílt levelet intézett volt po­litikusokat meghurcolták, elszi­getelték, kényszerlakhelyre köl­töztették, Doina Cornea asz- szonyt, aki a területrendezési program ellen tiltakozott, fizika­ilag bántalmazták. A francia miniszter elítélőleg szólt a berlini falról és csehszlo­vák tüntetők őrizetbe vételéről is, elismeréssel méltatta viszont, hogy Lengyelországban és Ma­gyarországon haladás történt a pluralizmus és a demokrácia ér­vényesülése felé. Morris Abram amerikai nagy­követ üdvözölte a Magyarorszá­gon és Lengyelországban meg­valósított korlátlan kiutazási sza­badságot, elismerte, hogy javult a helyzet a Szovjetunió és az NDK esetében is, míg más szo­cialista országokban még nem jognak, hanem kiváltságnak te­kintik az utazást. A kanadai nagykövet élesen elutasította azt a román érvelést, hogy amíg más országok nem biztosítják úgy a munkához való jogot, a lakást és a művelődést polgáraiknak, mint Románia, addig nincs joguk más jogok ér­vényesülését számon kérni rajta. A brit nagykövet kérdésére a magyar és az osztrák nagykövet a közeledés jó példájaként méltat­ta a magyar-osztrák határforga­lom szabadságát. (MTI) (Népújság-telefotó—MTI) térről származó információk sze­rint igen sok külföldi üzletember és turista vásárol repülőjegyet, hogy elutazzék. Szemtanúk sze­rint pánik nem tapasztalható a repülőtéren. Elmondták azt is, hogy az érkező gépeken az uta­sok száma nem éri el a teljes férő­hely ötven százalékát sem. * Hans-Dietrich Genscher, az NSZK alkancelláija és külügy­minisztere kedden elutasította azt a javaslatot, hogy kormánya léptessen életbe gazdasági meg­torló intézkedéseket a Kínai Népköztársaság ellen válaszul a demokratikus jogaikért tüntető diákok és munkások megmoz­dulásának véres leverésére. A Deutschlandfunk nevű or­szágos rádióadónak nyilatkozva a nyugatnémet államférfi kifej­tette: minden olyan rendszabály, az adott esetben gazdasági szankciók meghozatala, amely csak a jogaikért küzdőket sújta­ná, járhatatlan út. Ebben a felfo­gásában osztozik hivatali partne­re az Egyesült Államokban, Nagy-Britanniában és Francia- országban — jelezte Genscher. Most mindenekelőtt arra kell törekedni, hogy a kínai vezetés számára egyértelművé tegyék: a nyugati világ elváija Pekingtől a saját állampolgáraival szemben alkalmazott erőszak megszünte­tését. A miniszter egyben meg­erősítette: Bonn a pekingi mé­szárlás miatt a kétoldalú viszony­ban egyelőre felfüggesztette a magas szintű érintkezést. (MTI) Amióta felépült, kavarog körü­lötte a vihar. A Berlint kettéválasz­tó Falról van szó, amelyet nyugat­német provokációkra hivatkozva közel 28 évvel ezelőtt, 1961. au­gusztus 13-án emeltek. Akkor úgy mondták, hogy „ideiglenesen kor­látozzák az átmenőforgalmat”. A berlini Fal ma 160 km hosszú, négy méter magas betonkolosszus, amely teljesen körülveszi Nyugat- Berlint. A Fal körüli legújabb szóváltást George Bush amerikai elnök rob­bantotta ki. A múlt szerdán Ma- inzban mondott beszédében egy­szerűen csak „a kommunizmus kudarca emlékművének” nevezte a létesítményt és kijelentette: a Falnak pusztulnia kell. Az Egyesült Államok elnöke Mihail Gorbacsov szovjet államfő­nek a „közös európai házról” ki­fejtett gondolatait fűzte tovább: nem lehet igazi otthon az, ahol az emberek nem mozoghatnak sza­badon; Európának a szabad nem­zetek demokratikus otthonává kell lennie. Az NDK televíziójának egyik kommentátora „pimasznak” mi­nősítette George Bush beszédének hangnemét. Pénteken pedig a ber­lini lapokban megjelent az NDK Külügymnisztériumának nyilat­Gorbacsovhoz indul a 11 éves amerikai kisfiú Ifjú békepilóta Hosszú útra indult hétfőn egy 11 éves amerikai kisfiú: egymo­toros Cessna 210 típusú sportre­pülőgépével keresztülszeli az Egyesült Államokat és a Szovjet­uniót, hogy találkozhasson Moszkvában Mihail Gorbacsov- val. Tony Aliengenát, aki eddig is a legifjabb távolsági repülőnek számított, az útra elkísérik szülei is. Az előzetes elképzelések sze­rint 35 leszállással, 47 nap alatt kerüli meg a Földet és tér vissza otthonába. Indulás előtt az ifjú pilóta új­ságíróknak elmondta, sok levelet visz magával a szovjet iskolások­nak és vele van az a békeüze’net is, amelyet kétszázezer gyerek írt alá az Egyesült Államokban. Tony az első nyugati sportre­pülő, aki engedélyt kapott a szovjet hatóságoktól a Szovjetu­nió területének átrepülésére. Sztálin parancsára telepítették át őket Üzbég zavargások Több tucat ember vesztette életét a hétvégén Üzbegisztán­ban kirobbant etnikai zavargá­sokban — jelentette hétfőn a szovjet televízió. A hírt a Vremja esti híradó egyik körzeti adásá­ban ismertették, amelyet Moszk­vában nem lehetett látni. A összecsapások az üzbégek és az úgynevezett meszhétiai tö­rök kisebbség között robbantak ki Fergana városban. Ez utóbbi népcsoport Grúziából származik és a második világháború alatt Sztálin parancsára telepítették át őket Üzbegisztánba. A TASZSZ korábban két halottról és 72 se­besültről szólt. A körzeti televí­zió szerint viszont a többtucat halálos áldozat mellett százak se­besültek meg. A beszámolóból kiderült: szórványosan még hét­főn is lövöldözést lehetett halla­ni. kozata: az NDK nyugat-berlini ál­lamhatárával kapcsolatban kifej­tett vélemény aligha segíti elő az enyhülést. Bush elnök be óhajt avatkozni az NDK belügyeibe, s kijelentései ellentétben vannak a Helsinki Záróokmánnyal, amely kimondja a határok sérthetetlen­ségének elvét — hangzott az állás- foglalás. A Junge Welt című ifjúsági lap még tovább ment: Bush „szellemi agressziót” követett el a beszéddel, s nyűt támadást intézett a háború utáni Európa területi rendje ellen. Bush elnök a Berlini Falban fedez­te fel a saját siratófalát — írta az új­ság. Az NDK most elhangzott állás- foglalásainak előzményéhez tarto­zik, hogy Erich Honecker, az NDK államtanácsának elnöke nemrég kijelentette, hogy a Fal akár még száz évig is állhat az antikapitaliz- mus védőfalaként. A változó világban a falak is megváltozott értelmet kapnak. A „közös európai ház” Gorbacsov által említett ideáját Hans-Diet- rich Genscher nyugatnémet kül­ügyminiszter az „emberi dimenzi­ókkal” foglalkozó párizsi értekez­leten — amelyre ugyancsak a Hel­sinki Záróokmány nyomán kerül­hetett sor — pénteken ezzel egészí­tette ki: „felvirradóban egy osztat­lan, falak és szögesdrótok nélküli kontinens korszaka... Sevardnad- zének (a szovjet külügyminiszter­nek) igaza van: a vasfüggöny szét- hullóban van”. A sors és a változások iróniája, hogy a Berlini Fal, amely nem is olyan régen még a kelet-nyugati szembenállás szimbóluma volt, s körülötte a hangulat érzékeny ba­rométerként jelezte e szembenál­lás fokát, mára inkább csak a hi­degháború korszakának ritkaság- számba menő maradványa. A nyugat-berliniek szinte hozzász­oktak, a turisták látványosságként szemlélik, néhány ügyes helyi üz­letember a Falból él, művészek és dilettánsok raja pedig színpompás falfestményekkel rajzolja, vési tele a betonkígyót. Kétségtelen hogy a Fal — ha már nem is a szembenállás szimbó­luma — mind a mai napig Európa megosztottságának hovatovább anakronisztikus jelképe. A konti­nenst még ma is kettéosztó sokféle korlát, akadály nem csekély része kezd már leomlani — hogy csak idehaza maradjunk: a drótakadá­lyok és a műszaki zár felszámolása nem veszélyezteti a magyar szuve­renitást, az államhatárt. Az más kérdés, hogy a németek számára a berlini Fal több ennél: az ország és a nemzet megosztott­ságának egyelőre szilárdan álló jel­képe is. Nem titok, hogy a Falnál mindmáig halnak meg emberek, s nem kevesen osztják Bush elnök most megfogalmazott véleményét, miszerint „brutális fal elszakítja a szomszédot a szomszédtól, a test­vért a testvértől”. A Bild című nyugatnémet újság pénteken tette közzé annak a közvéleménykuta­tásnak az eredményét, hogy óhajt- ják-e a nyugatnémetek az újra­egyesítést: 80 százalékuk igen, de csak 13 százalék hisz' benne... Diplomaták, megfigyelők sem a Fallal, sem a német kérdéssel kap­csolatban nem derűlátóak. A Fal kérdése „egyelőre nincs napiren­den” jelentette ki Párizsban a szovjet külügyminiszter. A háború utáni elrendezés sze­rint ugyanis Berlin fölött mindmá­ig a nyugati szövetséges hatalmak (Egyesült Államok, Nagy-Britan- nia, Franciaország) és a Szovjetu­nió gyakorolja a legfőbb hatalmat, így tehát valószínű, hogy még a Fal ügyét sem sikerül rendezni addig amíg a négy hatalom nem zárja le a második világháború fejezetét. Fodor György

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents