Heves Megyei Népújság, 1989. június (40. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-06 / 131. szám
NÉPÚJSÁG, 1989. június 6., kedd GAZDASÁG TÁRSADALOM 3. A Magyar Szocialista Munkáspárt agrárpolitikai koncepciója Az MSZMP programjának fontos, önálló része az agrárpolitika. Ebben kifejeződik a parasztság, a falu és az élelmiszer-gazdaság társadalmi, gazdasági jelentősége. Agrárpolitikánkat az 1957-ben elfogadott tézisek alapozták meg, amelyek abból indultak ki, hogy a párt szerezze meg a mezőgazdasági termelők bizalmát a termelési biztonság megteremtésével, a termelés fejlesztését pedig helyezze az anyagi érdekeltségre. Ezek az elvek helyesnek bizonyultak. A mezőgazdaság, illetve az élelmiszer-termelés nemzetközileg elismert eredményeket ért el, a mezőgazdasági termelők jövedelme növekedett, a parasztság helyzete lényegesen változott. Mindez annak is köszönhető, hogy az MSZMP elkerülte a sztálini agrárpolitika legdurvább ideológiai és gyakorlati hibáit, s több kérdésben — jóllehet átmeneti kitérőkkel — helyesen alkalmazkodott a hazai sajátosságokhoz, utat engedett az alulról indult kezdeményezéseknek. A mezőgazdasági nagyüzemek megszervezése, számos ellentmondás ellenére, megnyitotta az utat a termelőerők gyors fejlődése előtt, és lehetővé tette, hogy fontos ágazatokban — elsősorban a gabonatermelésben és az állattenyésztésben — több évtizedes lemaradást hozzunk be. Ez megalapozta az élelmiszeripar fejlődését; a mezőgazdasági termékek korábban hagyományos feldolgozása mellett új élelmiszeri- pari ágazatok alakultak ki, s a főként kisüzemekben folyó feldolgozás ipari méretűvé terebélyesedett. Mindez bőséges hazai élelmiszerellátást és rendszeres kiviteli többletet tett lehetővé. A gazdasági eredmények mellett történelmi jelentőségűnek tartjuk agrárpolitikánk társadalmi hatását, vagyis a parasztság társadalmi, anyagi és kulturális fel- emelkedését. A mezőgazdaság az elmúlt évtizedekben nemcsak a munkafeltételek, hanem a megélhetés tekintetében is versenyképessé vált a népgazdaság más ágazataival. Szólnunk kell azokról a hibákról, tévedésekről is, amelyek a fejlődést megnehezítették, több vonatkozásban helytelen irányba vitték. Tévesnek bizonyult az az ideológiai felfogás, amely a szövetkezeti tulajdont az államinál alacsonyabb rendűnek tekintette, majd az 1970-es években a nagyüzemek erőltetett összevonásával a gazdaságok méretének növelésére törekedett, és időnként a háztáji termelés, illetve a nagyüzemek kiegészítő tevékenysége ellen hangolt. Hiba volt, hogy meggyengült a szövetkezetek szövetkezeti jellege, s egyre nagyobb teret kapott az állami beavatkozás. Formálissá vált a szövetkezeti demokrácia. A mezőgazdaságban is túlsúlyba kerültek azok a módszerek, amelyek mellőzték a kezdeményezőkészséget, a kockázatvállalást, az egyéni teljesítmények elismerését. Emiatt csökkent a termelők érdekeltsége és tulajdonosi kötődése. A gazdasági szabályozás sok esetben nem teremtette meg a versenysemlegességet. Figyelmen kívül hagyta az agrárágazat és ezen belül a szövetkezetek sajátosságait, továbbá azt a különleges helyzetet, amit a protekcionista világpiac jelent. A termelés jövedelmezősége ezek miatt számottevően romlott, a mező- gazdasági nagyüzemek egyre szélesebb körében az egyszerű újratermelésre sincs elegendő pénz. Csökken a kistermelésből származó bevételek reálértéke is. Agrárfejlődésünket is kedvezőtlenül érintette az a területfejlesztésként meghirdetett politika, amely különösen a kisebb településeknek okozott hátrányokat. Elsorvasztotta önálló létüket, csökkentette eltartó képességüket, indokolatlan elvándorlást eredményezett. A felhalmozódó gondok és a megújulás igénye egyaránt sürgetik új agrárpolitikánk kialakítását. A termelési viszonyok olyan továbbfejlesztését kívánjuk előmozdítani, amely utat nyit a termelők kezdeményezéseinek, erősíti gazdai kötődésüket, feléleszti az elmúlt évtizedekben háttérbe szorult hagyományos paraszti értékeket. Ez a mezőgazdasági termelők boldogulásának feltétele, s egész népünk, nemzetünk javát is szolgálja. Alkalmazkodnunk kell a piacgazdaságra való áttérés követelményeihez, az agrártermékek hazai és nemzetközi piacain kialakult helyzethez. Az ország gazdasági gondjainak következményei alól egyetlen ágazat sem mentesülhet, de az élelmiszer-gazdaságnak meg kell adni a lehetőséget ahhoz, hogy stabilizálhassa helyzetét, és egyben új fejlődési pályán indulhasson el. Ezért hirdetjük meg, hogy agrárpolitikájában Mit akar az MSZMP? 1. Világos, megvalósítható célokat Az agrárnépesség és benne a parasztság kapjon társadalmi esélyegyenlőséget: — képességeinek kibontakozására, — jövedelmének növelésére, — életkörülményeinek javítására, — a falusi körzetek felzárkóztatására, — a mezőgazdasági termelés és az élelmiszer-feldolgozás hatékony fejlesztésére. Azt akarjuk, hogy célszerűen hasznosuljanak az ország kedvező mezőgazdasági adottságai, a rendelkezésünkre álló jelentős anyagi és szellemi kapacitások, értékes termelési hagyományaink. Az élelmiszer-gazdaság feladatait ezért a következőkben látjuk: — Élelmiszer-ellátásunk legyen továbbra is kiegyensúlyozott, és ezt túlnyomórészt hazai termelésre alapozzuk. Javuljon a minőség és a választék, a termelés alkalmazkodjon a piaci viszonyokhoz, a kereslethez. A számunkra előnyös nemzetközi munkamegosztás keretében mindezt egészítse ki élelmiszerimport is, de ez ne veszélyeztesse a hazai termelés biztonságát. — Az országnak szüksége van az agrárgazdaság exporttöbbletére, ezért is kiemelt feladat termékeink nemzetközi versenyképességének javítása. — Az agrárpolitika segítse elő a vidék sokoldalú fejlesztését, járuljon hozzá a falvak és a városok ellátottságában meglévő különbségek csökkenéséhez. Ehhez a mezőgazdaság anyagi lehetőségei korlátozottak, ezért fontosnak tartjuk, hogy a fejlesztést a pénzügyi szabályozás is ösztönözze. — Szoros kapcsolat van a mezőgazdasági termelés és a természeti környezet egyensúlyának megőrzése között. Ezért a termelés és a fejlesztés során figyelembe kell venni a föld termőképességének megóvását és javítását. Társadalmi érdek az egészség- és környezetkímélő technológiák meghonosítása. 2. Sokszínű tulajdonformákat, hatékony termelést A nemzet gyarapodásának legfőbb forrása a kezdeményezőkészség, a kockázatot is magában foglaló vállalkozói szellem. Olyan gazdasági-társadalmi környezetet akarunk, hogy a termelők maguk választhassák meg az adottságaiknak legjobban megfelelő termelési és érdekeltségi formákat. Szükségesnek tartjuk azoknak a jogi és pénzügyi kötöttségeknek az oldását, amelyek nehezítik a kezdeményezéseket, a vállalkozásokat. A gazdasági reformnak egyik kulcskérdése a tulajdonviszonyok fejlesztése. Különösen fontos ez a mezőgazdaságban, ahol a termelés eredményessége szorosan és hagyományosan kötődik a termelők tulajdonosi érdekeltségéhez. A magyar élelmiszer-gazdaság versenyképessége és hatékonysága csak változatos tulajdonformák működése mellett javítható. Ezért arra törekszünk, hogy éljen együtt a szövetkezeti közös, az állami, a magán- és a többféle vegyes tulajdon. A tulajdonviszonyok fejlesztéséhez meg kell változtatni a földtulajdoni, illetve a földhasználati viszonyokat. Vissza kell adni a földnek az évszázados becsületét, a vagyon legfontosabb részének, a jövedelem egyik fő forrásának kell tekinteni. Váljon ismét szorosabbá a mezőgazdasági termelők és a föld közötti kapcsolat. A szövetkezetek mezőgazdasági földterületének jelentős hányada közös tulajdonban van. Ezt a tényt realitásként kell elfogadni, és az érdekelt szövetkezetek tagságára bízni, hogy milyen formát választanak tulajdonosi érdekeltségük érvényesítésére. Egyszersmind nélkülözhetetlen a szövetkezetek közös használatában álló, de még egyéni tulajdont képező föld jog- biztonságának megerősítése. A termőföld védelme és célszerű hasznosítása mellett váljon lehetővé a mezőgazdasági földek adásvétele és bérbeadása, legyen a földnek értéke és ára. A szövetkezeti tulajdonban lévő területek értékesítéséről, hasznosításáról csak a kollektíva dönthessen. A tulajdonszerzés kötöttségeit pedig úgy oldják fel, hogy azoké legyen a föld, akik hatékonyan hasznosítják. 3. Valódi demokráciát, tulajdonostagságot a szövetkezetekben Támogatjuk a szövetkezeti mozgalom megújulását. Ennek a mezőgazdaságban különös jelentősége van. Olyan rendszer fokozatos kialakítását ajánljuk, amelyben a nemzetközi szövetkezeti mozgalom másfél évszázados, jól bevált és a szocialista törekvéseknek megfelelőelvei-értékei érvényesülnek. Ilyenek: a szövetkezés szabadsága, a tagság igényeihez igazodó formagazdagság, a szövetkezeti demokrácia, az autonómia, a nyitott tagság, az önkéntesség, a személyes és vagyoni közreműködés, a tevékenység szerinti részesedés, a szolidaritás, a mozgalmi jelleg. Olyan társadalmi és gazdasági környezet szükséges, hogy a szövetkezetekben helyreálljon a tulajdon szövetkezeti jellege, a tagok gazdai kötődése. Érvényesüljön az az elv, hogy a gazdálkodás célja a tagok érdekeinek sokoldalú érvényesítése és szolgálata. Ezért támogatjuk, hogy a szövetkezetek szervezete és működése alkalmazkodjon adottságaikhoz. A szövetkezeti tagság joga legyen a tulajdonnal való rendelkezés, a vagyon működtetése, a racionális gazdálkodás a földdel, a tőkebefektetés és a vállalkozás. Támogatjuk a vagyon feletti rendelkezés megszemélyesítését. A részesedés tükrözze a tagsági viszony tulajdonosi vállalkozói és dolgozói jellegének együttes érvényesülését. Egyetértünk a több célú, a többféle tevékenységet is vállaló szövetkezetek létrehozásával, amelyekben szervesen egyesülnek a termelői, a szolgáltatói, a kereskedelmi, a pénzügyi, a fogyasztói, a szociális és az egyéb funkciók, s amelyek — ennek megfelelően — nemcsak mezőgazdasági tevékenységre vállalkoznak. Az átalakulás fokozatosan, anyagi veszteségek és emberi megrázkódtatások nélkül, önfejlődéssel, a helyi adottságoknak megfelelően folyjon. Ezt az érdekeltekre kell bízni, nem szabad még egyszer elkövetni azt a hibát, hogy felülről elgondolt sémák alapján, kampányszerűen változzanak a gazdálkodás keretei. Szükséges az állami és egyéb külső beavatkozások lényeges korlátozása. Ellene vagyunk minden olyan beavatkozásnak, amely sérti a szövetkezetek önállóságát. 4. Szabad utat a vállalkozásoknak A mezőgazdaság fejlesztése támaszkodjon a megújuló és változatos formákat öltő szövetkezetekre, az állami gazdaságokra, az integrált kistermelésre és a magángazdaságokra. Meggyőződésünk, hogy a jól gépesíthető, kevés élőmunkát igénylő ágazatokban a nagyüzemi termelés marad a meghatározó, mert ez a hatékonyabb. Vannak viszont olyan ágazatok és adódhatnak olyan körülmények, amelyekben és amikor az egyéni, a családi vállalkozás, a kistermelés, a magángazdálkodás ígér jobb eredményt. Ezért az egyéni, a családi és a kisebb csoportokba szerveződő vállalkozások kapjanak azonos esélyt a nagyüzemekkel. E vállalkozások jövője attól függ, hogyan tudnak a piaci igényekhez gyorsan, rugalmasan alkalmazkodni, a családi munkaerő és a családi megtakarítások mozgósításával versenyelőnyre szert tenni. A mezőgazdasági kistermelés és az egyéni termelés a nagyüzemek keretében szerveződő vállakózásokkal együtt bővítheti a falusi foglalkoztatási lehetőségeket, a megélhetési forrásokat, javíthatja a vidéki lakosság életkörülményeit, élénkítheti e térségek gazdasági életét. 5. A megújuló gazdaságban korszerű mezőgazdaságot Az élelmiszer-gazdaság illeszkedjen be a szocialista gazdaság olyan új modelljébe, amelyben a kereslet-kínálat ütköztetése, vagyis a piac válik átfogó gazdaságkoordináló erővé. Erre akkor lesz képes, ha egyre szorosabban összekapcsolódik a termelőeszközeit gyártó, termelését kiszolgáló, illetve a termékeit felhasználó és értékesítő ágazatokkal. Élelmiszer-termelé- sünk csak akkor lehet versenyképes, ha megfelelő az ipari termelőeszköz-gyártás, a kor követelményeihez igazodik az infrastrukturális háttér. Értékesítési lehetőségei is mind jobban függenek a belső és a külkereskedelmi szervezet működőképességétől, tevékenységének színvonalától. Ezért: — A hazai ipar figyelmébe ajánljuk, hogy termékeinek az élelmiszer-gazdaság hosszú távon is biztonságos felvevő piaca, részben pedig nyersanyagszállítója. Az ipar érdeke is, hogy gyártmányainak fejlesztésével és korrekt üzletpolitikájával jobban kielégítse a mező- gazdaság és az élelmiszeripar igényeit, feldolgozó tevékenysége is bővüljön. — Szükségesnek tartjuk az élelmiszerek forgalmazásának lényeges javítását. A termelőknek és a fogyasztóknak is az az érdekük, hogy a mezőgazdaság, az élelmiszeripar és a kereskedelem vállalatai, szövetkezetei között sokszínű szervezeti, érdekeltségi kapcsolat alakuljon ki. Az együttműködés a vállalati önállóság és a kölcsönös előnyök alapján bontakozzon ki, járuljon hozzá a monopolhelyzetek megszüntetéséhez, a piaci versenyhez. Különösen fontosnak tartjuk a vertikális kapcsolatok kiépítését az agrártermékek külkereskedelmében, ahol csak az eddiginél rugalmasabb, szabadabb szervezeti és forgalmazási rendszer vezethet új piacok feltárásához, az export gazdaságosságának javításához. — Az erdőgazdálkodás szervezetileg is szorosan kapcsolódik a mezőgazdasági termeléshez. A gazdálkodási kötöttségek oldásával várhatóan növekszik a mezőgazdasági termelésre nem alkalmas területek erősítése. Fontosnak tartjuk az erdők egészségének, termőképességének javítását; támogatjuk azokat a törekvéseket, amelyek szorgalmazzák a feldolgozottság növelését. 6. Hatékony állami irányítást és érdekképviseletet — A piacgazdaság építése, hatásainak kezelése az élelmiszer-gazdaság irányításában is új típusú államigazgatási feladatot ad. Szükségesnek tartjuk, hogy a kormányzati szervek munkája jobban egészítse ki egymást, legyen összehangoltabb. Az ágazati minisztérium ne foglalkozzon érdekképviseleti és operatív feladatokkal, tevékenységében erősödjön az országos szintű szakmai irányítás és a termelő szervezetek munkájának sokoldalú szolgálata. — Támogatjuk az agrárágazat érdekvédelmi és érdekek egyeztető intézményrendszerének megújítását, új intézmények, például agrárszövetség kialakítását. Javasoljuk, hogy ezek alulról szerveződjenek, és minden csoportosulás vagy szervezet maga döntse el, milyen érdekképviseletnek akar tagja lenni. Olyan politikai intézményrendszert akarunk, amelyben a mező- gazdaság és az élelmiszeripar vállalatainak, szövetkezeteinek, a magánvállalkozóknak együttesen vagy külön létrehozott érdekképviselete másokkal egyenrangú partner. — Támogatjuk a piaci és más információk áramoltatására, a gazdálkodók kapcsolatainak szervezésére, az élelmiszer-gazdasági érdekek hatékony egyeztetésére Mezőgazdasági Kamara létrehozását. 7. Virágzó falvakat A mezőgazdasági termelés meghatározó színtere a vidék, ezért az agrárpolitika szorosan összefonódik a falvak, községek lakóinak boldogulásával. Kiemelkedő fontosságúnak tartjuk a magyar népesség csaknem felét kitevő falusi, tanyai lakosság életfeltételeinek javítását, a városba áramlás túlzott mértékének csökkentését; ebben a mezőgazdasági üzemeknek, a fogyasztási szövetkezeteknek meghatározó szerepük van. Az erőforrások arányosabb területi elosztását, a hátrányos megkülönböztetések felszámolását szorgalmazzuk. Különös figyelmet fordítunk a mezőgazdasági termelés szempontjából kedvezőtlen adottságú falvak gazdasági-társadalmi gondjainak megoldására. A falvak és a városok egyenrangúságát érvényesítő politikát képviselünk és támogatunk. Azt akarjuk, hogy a falvak nyerjék vissza politikai és gazdasági önállóságukat, a modernizációba illeszkedve szülessenek újjá az évszázadok során kialakult értékeik. Kívánatosnak tartjuk a falusi turizmus feltételeinek megteremtését. A falvak lakói váljanak a települések igazi gazdáivá, saját életterüket önállóan alakító és kormányzó autonóm közösségekké. Célunk: az önigazgató, autonóm, kulturált és civilizált falu! 8. Esélyegyenlőséget a gazdasági szabályozásban A mezőgazdasági termelés jövedelmezőségét az utóbbi évtizedben csökkentették a fokozott költség- vetési elvonások. Ugyancsak súlyosan érintette az, hogy a felhasznált ipari eszközök árai nagyobb mértékben növekedtek, mint a mezőgazdasági árak. Ez az élelmiszer-gazdaság helyzetének romlásához, az ágazat folyamatos leértékelődéséhez vezetett. Fontosnak tartjuk ezért, hogy az állami gazdaságpolitika törekedjen e helyzet megváltoztatására, mindenekelőtt az agrárolló nyílásának megállítására. Biztosítsa a mező- gazdaság és az élelmiszeripar termelőerőinek megőrzését, teremtsen olyan feltételeket, hogy eredményes munkával növelni lehessen a vállalati és a személyes jövedelmeket. Az élelmiszer-gazdaság úgy illeszkedjen az általános gazdasági szabályozásba, hogy az árak, az adók, a támogatások és a hitelek együttesen teremtsenek a népgazdaság többi ágazatával azonos tőkemegtérülési esélyt. Ennek több feltétele van: — Olyan mezőgazdasági árpolitikát javasolunk, ami teret ad a piaci hatásoknak, ugyanakkor tompítja a szélsőséges áringadozásokat. Az agrártermelés sajátos piaci viszonyai miatt az állami irányítás tájékoztató- és védőárak meghirdetésével, szükség esetén pedig beavatkozással segítse a piaci viszonyokhoz való alkalmazkodást. — Mivel a mezőgazdasági termelés jövedelmezősége csak hosszabb távon érheti el más népgazdasági ágazatokét, indokoltnak tartjuk, hogy az esélyegyenlőséget az álltun adózási és hitelpolitikai eszközökéi is elősegítse. A nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy erre a külpiaci versenyképesség megőrzése céljából szükség van. Támogatjuk az agrárbankok hálózatának kiépítését. — Termékeinknek a nemzetközi piacokon más országok támogatott élelmiszer-gazdaságával kell versenyezniük, ezért nem tartjuk elfogadhatónak a támogatások megszüntetését. Hosszabb távon is javasoljuk a kedvezőtlen adottságú térségek termelőinek és egyes, lassan megtérülő beruházásoknak a támogatását. Ezek rendszerét azonban úgy célszerű továbbfejleszteni, hogy az teremtsen minden szektorban egyenlő esélyt, és ne egyoldalúan a termelés növelésére, hanem az ésszerűbb, jövedelmezőbb gazdálkodásra ösztönözzön. — Különösen nehéz a helyzet a kedvezőtlen adottságú szövetkezetekben és állami gazdaságokban. Többségük a gazdaságilag elmaradott térségekben működik, és körzetében szinte az egyetlen munkaalkalom. E térségek felzárkóztatása, a foglalkoztatás biztosítása az egész társadalom feladata, de ebben a mezőgazdaságnak továbbra is kiemelkedő a szerepe, amit indokolt elismerni és támogatni. A szabályozórendszer ajánlott módosításai javítják az élelmiszer-gazdasági termelés közgazdasági feltételeit. Ezeket a gazdálkodó szervezetek jobb munkával, piaci alkalmazkodással fordítsák a maguk javára. 9. A tudományos eredmények sokoldalú hasznosítását Mezőgazdaságunk akkor tud igazodni a piaci követelményekhez, ha hasznosítja a hazai és a külföldi tudományos eredményeket. Támogatjuk ezért a tudományos, műszaki fejlesztés meggyorsítását, a biotechnika, biotechnológia vívmányainak széles körű alkalmazását. Indokoltnak tartjuk, hogy a gazdaságok e célra fordítható saját erőforrásait állami eszközökkel is kiegészítsék. A tecnikai-technológiai fejlesztés alkalmazkodjon a nagyüzemek és a kisgazdaságok igényeihez. Vegye jobban figyelembe az egészség és környezetvédelem követelményeit. A termelés fejlesztését a tudományos eredmények alapozzák meg, ezeket jól képzett, hozzáértő szakemberek tudják alkalmazni. Nélkülözhetetlennek tartjuk ezért a kutatás és a fejlesztés, valamint a szakoktatás feltételeinek javítását, a kutatás, az oktatás és a gyakorlat közös érdekeltségének megteremtését. A mezőgazdaság modernizációjához, alkalmazkodó képessége fokozásához elengedhetetlen az általános és szakmai műveltség, a munkakultúra színvonalának emelése, az alkotó- és vállalkozókészség ösztönzése. Ezért a szakmunkásképzésben, a közép- és felsőfokú oktatásban teremtsék meg a gazdálkodás újszerű feladataira való felkészítés feltételeit. A megújulásban, a korszerű szemlélet alakításában döntő szerepe van a már eddig is elévülhetetlen érdemeket szerzett agrároktatásnak. 10. Megbecsült parasztságot, alkotó agrárértelmiséget A parasztok, a mezőgazdasági dolgozók — legyenek akár szövetkezeti tagok, egyéni gazdálkodók, értelmiségi szakemberek, akár munkások, alkalmazottak — az agrárpolitika megvalósításának letéteményesei. Agrárpolitikánkkal elsősorban az ő érdeküket és egyúttal az egész társadalom javát kívánjuk szolgálni. Ez az agrárpolitika tág teret nyit az élelmiszer-gazdaságban a nagyobb és kisebb kollektívák, egyének vállalkozásai, kezdeményezései előtt. Ebben megtisztelő szerep vár az agrárértelmiségre, amely tudása, szemlélete révén nemcsak a termelés fejlesztésének, hanem a vidék szellemi életének is meghatározó, progresszív tényezője. Kérjük őket, hogy álljanak e folyamat élére, szakértelmükkel, az új lehetőségek megragadásával mozdítsák elő az élelmiszer-gazdaság alkalmazkodását a változó követelményekhez. *** Az MSZMP szervezetei segítsék elő a megújulást, az önkormányzat és a demokratizmus kiteljesedését, ami utat nyit az új tehetséges vezetők, a kezdfeménye- zések előtt. Csak így érhetjük el, hogy a gazdálkodás szabadsága, az öntevékenységgel párosuló érdekeltség és a hozzáértés megalapozza a parasztság és a vidéki lakosság boldogulását. A Központi Bizottság felkéri a Minisztertanácsot olyan munkaprogram elkészítésére, amely — a kormány gazdasági programjának részeként — a magyar agrárágazat nemzeti programjául szolgálhat. (MTI)
