Heves Megyei Népújság, 1989. június (40. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-06 / 131. szám
2, NEMZETKÖZI ÉLET NÉPÚJSÁG, 1989. június 6., kedd A közelmúltban még Gorbacsov bukását jósolgatta Cheney: balra át? Richard Cheney amerikai védelmi miniszter vasárnap — korábbi nyilatkozataival ellentétben — egyértelműen építő hangnemben nyilatkozott a szovjet reformokról, a haderőcsökkentési tárgyalások távlatairól. Cheney, aki a közelmúltban Mihail Gorbacsov bukását jósolgatta, most hangoztatta: „Új korszak küszöbén állunk a nemzetközi kapcsolatokban, alapvető változások következhetnek be az amerikai-szovjet viszonyban. Sokan, köztük én is, azt kívánjuk, hogy Mihail Gorbacsov sikerrel járjon”. A miniszter véleménye szerint a szovjet vezető kész elfogadni a hagyományos haderők mindkét oldalról javasolt radikális csökkentését. Az egyenlő szintekre való mérséklés „igen jelentősen módosítaná a katonai erőegyensúlyt a Nyugat javára Európában” — mondotta, hozzátéve, hogy az első jelek szerint a Szovjetunió végrehajtja a bejelentett, egyoldalú haderőcsökkentéseket. Cheney azt mondotta, hogy a szovjet katonai költségvetési bejelentés még mindig nem ad teljes képet: a megadott szám arra utal, hogy e kiadások a nemzeti össztermék 9 százalékát teszik ki, de az amerikai becslések szerint ez az arány 14-17 százalék. Az eltérés azzal is magyarázható, hogy eltérőek a gazdaságok, az árrendszerek s a Szovjetunióban nem gyűjtik olyan pontosan ezeket az adatokat, mint Nyugaton. Jelcin párhuzamot vont Tbiliszivel: „Népellenes bűntett” Népellenes bűntettnek minősítette Borisz Jelcin a pekingi eseményeket. A szovjet politikust az AFP francia hírügynökség tudósítója szólaltatta meg hétfőn a szovjet parlament tanácskozásának színhelyén. Jelcin szerint a kínai hadsereg egységeinek bevetése hasonló volt ahhoz, ahogy áprilisban a szovjet katonaság erőszakkal szétoszlatta a Tbilisziben tüntető grúzokat. Ezzel a véleménnyel vitába szállt Givi Gumbaridze, a Grúziái Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára — aki szintén küldöttként vesz részt a törvényhozás munkájában -, de azt hangsúlyozta, hogy mind Pekingben, mind Tbilisziben „a haladó és konstruktív eszméket valló” emberek tüntettek. Két millió ember halála szárad a lelkén Pol Pót visszavonul Pol Pót, az ellenzékben lévő Vörös Khmerek vezetője — akinek lelkén több mint két millió ember halála szárad — ígéretet tett: végleg felhagy a politikai tevékenységgel, mihelyt a vietnami csapatok elhagyják Kambodzsát. Döntéséről, amit a Vörös Khmerek rádiója közölt hétfőn, levélben értesítette az általa irányított ellenzéki frakció vezetőségét. A UPI hírügynökség szerint Pol Pót lemondása mögött az a szándék áll, hogy némileg javítsa a VöA Khmerekről és általában a kambodzsai ellenzékről kialakult képet, különös tekintettel arra, hogy Párizsban július 24-én és 25-én a négy kambodzsai ellenzéki csoport tárgyalóasztal- toMLMk.iott megvitatja a hatalom jövőbeni megosztásával kapcsolatos kérdéseket (ezek a tárgyalások megelőzik az augusztusi nemzetközi konferenciát). Pekingi védekezés; „...a kormány megdöntésére szövetkeztek” A katonák ismét tüzet nyitottak a tömegre Az éjszakai szórványos lövöldözések után hétfőn reggel a Tie- nanmen tér közelében a katonák ismét tüzet nyitottak a tömegre. A tér észak-keleti részének közelében mintegy háromezer ember gyűlt össze, amikor a katonák gépfegyerekből tüzelni kezdtek. Halottakról, vagy sebesültekről ezúttal nem érkezett jelentés. A szombaton kezdődött, átfogó katonai akció halálos áldozatainak számát a hírügynökségi jelentések hétfőn ötszáz és ezer közöttire becsülik, de az adatok állandóan változnak. Hétfőn hajnalban Peking keleti elővárosából mintegy kétszáz páncélozott harci járműből és csapatszállító gépkocsiból álló erősítés érkezett a központba. A hadoszlopból mozgása során szórványosan lövéseket adtak le. Az egyik páncélozott harcjármű tüzet nyitott a Peking Szállodára. A ott tartózkodó újságírók szerint személyi sérülés nem történt, csupán kisebb kár keletkezett az épületben. A Tienanmen tér észak-keleti bejáratát továbbra is mintegy kétezer katona zárja el. A pekingi polgármester vasárnap esti nyilatkozatát követően hétfőn a rádióban ismertették a fővárosba vezényelt katonai alakulatok parancsnokságának közleményét. Ebben egyebek között leszögezték: — A Tienanmen tér visszavétele kezdeti győzelem. A jövőben a küzdelem sokkal nehezebb lesz, de a bur- zsoá liberalizmus elleni küzdelmet végig kell vinni. A parancsnokság a pekingiekhez intézett felhívásában a hatóságoknál történő önkéntes jelenkezésre szólítja az eseményekben résztvevőket , „hibájuk bevallása végett”. A kínai államtanács közleményét is ismertették hétfőn a televízióban. Ez „a kormány megdöntésére szövetkezett kis csoportra” hárította a felelősséget a történtekért. Áldozatokról csak abban az értelemben szólt a kommüniké, hogy „katonák és rendőrök tucatjai” estek el. A kormányzatról szólva úgy foglalt állást, hogy az a múltban „túlságosan engedékeny volt ellenfeleivel szemben”, és hogy most már „a végsőkig harcolni fog”. MTI Lengyel választások Ellenzéki győzelem Az első nem hivatalos rész- eredmények szerint az ellenzék jelentős győzelmet aratott a vasárnap tartott lengyel választáson. A Varsóban közzétett adatok azt mutatják, hogy a Szolidaritás jelöltjei fölényes többséggel kerülnek be a lengyel törvényhozás alsóházába és a most létrejövő szenátusba, a hatalmon lévő LEMP jelöltjei viszont az első fordulóban nem kapták meg a megválasztáshoz szükséges szavazatmennyiséget, és emiatt a második fordulóban való részvételre kényszerülnek. A választásokat megelőző nemzeti megegyezés miatt meglehetősen bonyolult rendszerben folyik a mostani szavazás. A 460 képviselői helyből 38 százalékra csak a LEMP jelöltjei pályáztak, a helyek 27 százalékát a LEMP- pel szövetséges két pártnak és három világi vallási szervezetnek biztosították, és a független jelöltek a fennmaradó 35 százalékért vetélkedtek. A szenátusi helyek előzetes elosztásáról nem volt megállapodás. Az első eredmények szerint a Szolidaritás jelöltjei már az első fordulóban megszerezték az ellenzék számára fenntartott 161 képviselői hely többségét. Abban a varsói választási körzetben például, ahol Jerzy Urban volt kormányszóvivő, jelenlegi tájékoztatási miniszter indult függetlenjelöltként, a Szolidaritás képviselője kapta a szavazatok 89,5 százalékát. Azok ajelöltek, akik a LEMP által összeállított 35 fős országos listán indultak, nem szerezték meg a megválasztáshoz szükséges 51 százaléknyi szavazatmeny- nyiséget. Vasúti katasztrófa Menekülés a tomboló tűz elöl Mint jelentettük, a vasúti tragédia szombatról vasárnapra virradó éjszakán történt a transzszibériai vasútvonalon, az Ural- hegységben, Ufa és Ása városok között. A vasútvonallal párhuzamosan húzódó távvezetékből cseppfolyós gáz szivárgott ki és robbant fel, amikor két zsúfolt vonat elhaladt a szivárgás szakaszán. A két vonat mintegy 1200 utasának zömét nyaralásra utazó családok tették ki, így sok volt a gyermek a járműveken. Eddig négyszáz utas sorsáról tudnak a mentésben részt vevők. Egyes nyugati hírügynökségek tisztségviselők tájékoztatói alapján 200, mások 600 halálesetet feltételeznek. Katonák kutatnak a szerencsétlenség helyszínének környékén az erdőkben, a hegyekben, remélve, hogy találnak utasokat, akik oda menekültek a tomboló tűz elől.- Nem lehet szó nélkül hagyni, hogy egymás után ismétlődnek meg az olyan esetek, amelyek emberek életét követelik, s mindegyikben szerepet játszott a felelőtlenség, a szervezetlenség-jelentette ki vasárnap a szovjet televízió kamerái előtt Gorbacsov. Az áldozatok iránti mély együttérzés mellett a hanyagság miatti felháborodás látszott Gorbacsov arcán, amikor emlékeztetett a Népi Küldöttek Kongresszusán elmondott beszámolójára. Ebben — idézte fel az elhangzottakat — arról beszélt, hogy a gazdaságban, s az élet minden területén rendet, fegyelmet kell teremteni, mert ezek hiánya magát az átalakítási politikát futtathatja zátonyra. A tapasztalatok levonása után keményen felelősségre kell vonni a felelősöket, hogy a jövőben ne ismétlődhessenek meg az ilyen szerencsétlenségek. „Beavatkozási kísérlet”(?) Mainz és Párizs — Berlinből nézve Bush elnök Mainzban mondott beszéde, valamint az emberi jogokkal kapcsolatos párizsi konferencián elhangzott bírálatok nem maradtak válasz nélkül az NDK-ban. A berlini reagálások hangneméből ítélve azonban úgy tűnik, a Spree partján új szólamokat fújva próbálnak meg bekapcsolódni az európaiságról és az emberi jogokról folyó nemzetközi párbeszédbe. Az amerikai elnök mainzi beszédére érkezett első NDK-reagá- lás az ADN bonni tudósítójától származott. Súlyos voltát bizonyította, hogy az NDK-beli televízió bonni tudósítója is szóról szóra ugyanazt a szöveget olvasta be a tv-híradó kommentárjaként, s a másnapi lapok is lehozták a kommentárt. A Bush-féle „arcátlan követeléseket” elítélő anyag „durva beavatkozásnak "nevezte a beszéd bizonyos részeit. Ehhez képest finomabban hangszerelt változat érkezett egy nappal később a külügyminisztériumból. Meyer szóvivő már csupán „beavatkozási kísérletről” beszélt az elnöki nyilatkozat kapcsán, s úgy vélte: az nemigen alkalmas a nemzetközi enyhülés előmozdítására. Ugyanakkor sietett leszögezni: az NDK kész továbbfejleszteni a kölcsönösen előnyös kapcsolatokat az USA-val, s reméli, hogy korunk nagy feladatainak megoldása érdekében Washington politikájában is előtérbe kerül a realizmus és a józanság. Az egyhangú reagálások sorából némileg kilóg az FDJ központi lapjának vitriolosan maró kommentálja, amely egyenesen szellemi agressziónak minősítette Bush kijelentéseit a Berlini Falról és a kelet-európai társadalmak megnyitásáról. A hagyományosan betonkemény írásokat produkáló Junge Welt megszólalása ezúttal alighanem csak annak igazolását szolgálta, hogy a „szabad német ifjúság” központi lapja a pártsajtótól független húrokat is tud pengetni... Figyelemreméltó körülmény, hogy az NSZEP központi orgánuma, a Neues Deutschland nem szentelt saját kommentárt a Bush- beszédnek, jóllehet korábbi alkalmakkor nem maradt adós az „osztályellenségnek” szóló csípős válasszal. A párt berlini bizottságának lapjában, a Berliner Zeitungban megjelent cikk a vártnál jóval visz- szafogottabb. A „Véleményünk” rovatban közzétett reagálás már bevezetőjében „jópontot” ad az amerikai elnöknek, amikor mindenképpen a helyes irányba tett, s üdvözlendő lépésnek nevezi a Brüsszelben előterjesztett leszerelési kezdeményezést. Ezután a kommentár szerzője megcsipkedi ugyan az elnököt a mainzi beszéd bizonyos kitételeiért, de hangnemét tekitnve nem tesz túl a külügyminisztérium szóvivőjének már említett, mértéktartó nyilatkozatán. Egyúttal reményét fejezi ki, hogy a Mainzban mondott beszédet Bush inkább „a velős cowboy-kiszólásokat szalagcímekkel honoráló amerikai sajtónak "szánta — annál is inkább, mert Európa az érdemi együttműködésben érdekelt, ahhoz pedig az efféle hangoknak semmi közük sincsen. Az égetően szükséges párbeszédet nem sodorhatja veszélybe az erőfitogtatás. Jó volna, ha a nemrég hivatalba lépett amerikai elnök jövőbeli nemzetközi fellépéseinél ezt is tekintetbe venné — írta a Berliner Zeitung. Hasonlóan visszafogott hangon beszélt múlt hét végén a párizsi konferencián az NDK küldöttségvezetője. Peter Steglich nagykövet visszautasította ugyan „egyes nyugati küldöttek” törekvéseit, amelynek célja egyes emberi jogok kiemelt jelentőségű kezelése. Egyúttal azonban elismerte, hogy politikai és polgári jogok nélkül nem lehetséges az egyén gazdasági, szociális és kulturális jogainak megvalósítása. Ezzel összefüggésben felsorolta, milyen intézkedések születtek az NDK-ban a szocialista jogállamiság megteremtése érdekében: a halálbüntetés eltörlése, az igazgatásrendészeti döntések bírósági felülvizsgálatának bevezetése, az új utazási rendelkezések. Az utóbbi téma kapcsán a nagykövet — nyilvánvalóan a tűzpa- rancs kapcsán Berlint ért bírálatokra reagálva — védelmébe vette a német-német határon érvényes „szilárd reteszt”. A korábbi vagdal- kozó stílustól eltérve azzal indokolta a határon „stabilitást és nyugalmat” biztosító rendet, hogy e határvonal kétoldalán a világon párját ritkító koncentráltságé fegyverzet áll egymással szemben, márpedig „aki ezt megkérdőjelezi, az az összeurópai biztonság alappillérét próbálja kikezdeni”. Dorogman László Hamenei az utód Khotneitti halott Félistenként akarta kijelölni egy új világrend alapjait „Minden muzulmán és szabad ember vezérének, Ő Excellenci- ája Khomeini imámnak a lelke a mennybe ment, az Allah és az elnyomott emberiség iránt túlcsorduló szeretettel teli szíve megszűnt dobogni. De a Khomeinit szerető szívek örökké verni fognak és az Iszlám vezetés napja fényesebben ragyog majd a világ- egyetemre és emberre mint valaha...” Vasárnap reggel Ahmed Khomeini — az imám fia — ezzel a te- heráni rádióban beolvasott közleménnyel adta Irán 50 milliós népének és a világnak a tudtára annak az embernek a halálát, aki szó szerint megrázkódtatta a muzulmán világot, véget vetett egy 2 és félezer éves monarchiának és országában szinte félistenként akarta kijelölni egy új világrend alapjait. A kor egyik legellentmondásosabb személyisége távozott az élők sorából, maga után olyan hatalmi űrt hagyva, amely Irán belső helyzetét — legalábbis egyidőre — bizonytalanná teszi. Halálával valószínűleg szertefoszlottak azok az álmok is, amelyek az Iszlámot a világot egyesítő új áramlattá akarták tenni — a „Nagy Sátán” (az Egyesült Államok) képviselte imperializmussal szemben éppen úgy mint az istentagadást megtestesítő Szovjetunió rovására. „Ha az egész világon az Iszlámon alapuló kultúrát meg akarjuk teremteni és erélyesen szembe kívánunk szállni Amerikával és a Szovjetunióval, akkor ez nélkülözést, mártíromságot, éhséget jelent” — ez volt dióhéjban Ruhollah Khomeini ajatollah programja. S a karizmatikus, aszkétizmust hirdető, a fanatikusok által majdnem Allah földi másaként tisztelt vezető mögött kezdetben milliók vonultak az utcákra, elsöpörték Reza Pahlavi sah korrupt, elnyomorító rendszerét, véresen leszámoltak a régi rend híveivel, s szinte puszta kézzel vonultak „szent háborúba” a tankok elé, az áhított már- tíromságra vágyva. Khomeini ajatollah 1902. szeptemberében született, életét az utolsó pillanatig az iszlám, a Korán tanulmányozásának szentelte. Teológusként éppen hite állította szembe az Iránt a Nyugatnak kiszolgáltató, az embereket nyomorra ítélő Reza Pahlavi- val. Amikor 1963-ban letartóztatták, személyében a tömeg — amelynek egyetlen menedéke a vallás volt — az ellenállás bajnokát, jelképét tisztelte. Törökországba száműzték majd hosszú időn át Irakban talált menedékre, s — amikor Irán már forrongot — legendás hazatérése előtt néhány hónapig Párizsba költözött. A történelem hullámverései emelték őt a magasba. Reza Pahlavi sah és Farah Di- bah császárnő 1979. január 16án Egyiptomba menekült a megint ingatagnak bizonyult pávatrónról. Két hétre rá, február elsején — 15 évi száműzetés után — Khomeini diadalmasan hazatér. A síró, zokogó, öijöngő tömeg ezután hetek, hónapok alatt — Khomeini szúrós tekintetétől kísérve — fenekestül felforgatja Iránt. Bakhtiar kormányfő és a régi rend hívei napok alatt elbuknak, április elsején már kikiáltják az Iszlám köztársaságot, november negyedikén az imám áldásával megszállják az Egyesült Államok teheráni nagykövetségét. Jön az iszlám diktatúrája: megszámlálhatatlan embert végeznek ki, kínoznak meg, akasztanak fel bűneikért. Több mint kétmillió ember — jórészt az iráni elit — menekül külföldre. Decemberben már új alkotmány születik: Khomeini ajatollah a legfőbb vezető, a fegyveres erők feje, a vallás legfőbb értelmezője, a törvények forrása — hatalma mindent átsző, a gazdaság, a társadalom a vallás és a hadsereg minden rétegét. Az iszlamizálás nyomán papok kerülnek a hatalom csúcsaira. Bevezetik az iszlám törvénykezést: asszonyokat köveznek halálra házasságtörésért, végtagokat vágnak le lopásért, lányokat korbácsolnak, mert nem viselték a mindent eltakaró csa- dort, a leplet. Bűn az alkohol, a nyugati zene, a film. 1980 szeptemberében Irak megtámadja Iránt: ekkor Khoí Ruhollah Khomeini ajatollah halálának alkalmából Iránban 40 napos gyászt rendeltek el (Népújság-Te- lefotó-MTI) meini Iránja már valós fenyegetést jelent több muzulmán ország hatalmi rendszerére is. Az ajatollah nemcsak a kommunista istentagadókat, a kapitalista „Nagy Sátánt” tekinti ellenségének, hanem az azokat „kiszolgáló” arab rendszereket is. A háború — teheráni adatok szerint — 350 milliárd dolláros kárt okozott Iránnak; több százezer iráni pusztult el. Khomeini csak tavaly — mint ő mondta — „ürítette ki a méregpoharat” és kötött tűzszünetet Irakkal. Mint ő mondta az idén februárban: a háború egy pillanatáért sem érez sajnálatot. Ä gazdaság azonban bajban van, az olajjövedelmek megcsappantak, az emberek kiábrándulásának folyamata erősödik... Khomeini az idén tesz még néhány kísérletet arra, hogy irányt szabjon az eseményeknek. Mi! hail Gorbacsovot felszólítja, hogy térjen át az iszlámra, me- neszti kijelölt utódját, Montazeri ajatollahot, mert a liberalizmus felé kacsingat, „halálra ítéli” Salman Rushdie brit írót istenkáromlásért, alkotmánymódosítást rendel el, éppen az utódlás szavatolására... Május 23-án meg- műtik és június 3-án halott. Ali Hamenei hodzsatolesz- lam, köztársasági elnök lesz Khomeini utódja — így határoztak vasárnap este az iráni vallási vezetők. A nyolcvan tagú szakértők tanácsának több mint kétharmada nyolcórás tanácskozás után szavazott Hamenei mellett. Hamenei 49 éves és eddigi elnöki megbízatása októberben lejár. Újbóli elnökké választására az iráni alkotmány nem ad módot. Fodor György
