Heves Megyei Népújság, 1989. június (40. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-03 / 129. szám
NÉPÚJSÁG, 1989. június 3., szombat NÉPÚJSÁG — HÉTVÉGE 7. Szovjetunió és a vallás Ahol a muzulmán papokat képezik A Szovjetunióban speciális iskolákban kaphatnak a gyerekek muzulmán vallásos képzést. Négy ilyen iskola van az országban, melyek a Muzulmán Egyházügyi Hivatal fennhatósága alatt állnak. Az egyik ilyen legrégibb oktatási intézmény a buha- rai Mir-Arab medresze, mely 1503-ban épült. Alapítója egy arab emir, Szaid Abdullah Jama- ni sejk volt. Ez a nagyméretű iszlám oktatási központ manapság nemcsak papokat képez, hanem világi értelemben vett művelt embereket is. A hétéves képzés alatt a hallgatók tanulmányozzák a Koránt, a próféta életét, a seriátot (iszlám vallási és világi szabálygyűjtemény), az iszlám történetét és az arab nyelvet. Jelentős helyet foglal el a földrajz-, történelem- és közgazdasági ismeretek tanulása, ismerkednek az üzbég és a perzsa nyelvvel, valamint a modem tudomány és technika eredményeivel. A felsőbb évfolyamok hallgatói szertartásokat vezetnek mecsetekben vagy med- reszékben és megtanulják azt is, hogyan kell összeállítani és elmondani a prédikációt. Éljen a whisky! Skóciában megkezdődtek az előkészületek egy fontos születésnap méltó megünneplésére, bár a világ valószínűleg nem marad le róla. Egyrészt azért, mert 1992-ben kívánják megülni a whisky 500 éves létét, másrészt az esemény, az ünnepelt lényegét tekintve csupán elhatározás kérdése. Koccintsunk tehát a skót whiskyre, minthogy a skótok mondják magukénak a feltalálás jogát és helyét. A hivatkozási alap az az 1492-ben írt pergamentekercs, melyet manapság vámnyilatkozatnak neveznénk, s amely egyebek között a következő tételt tartalmazza: „Nyolc veder maláta egy bizonyos John Cor testvérnek, hogy abból „whiskyt készítsen.” A skótok tehát felhatalmazva érzik magukat, hogy ne is John Cor testvért, hanem magát az italát ünnepeljük majd. Igen ám, de közbeszóltak az írek. Akik nem kevesebbet állítanak, mint azt, hogy a skótok máris elkéstek. „A rómaiak ugyanis még ki sem kötöttek Britanniában, amikor az írek már tudták, hogy mire kell használni a raktárak mélyén ázó árpát.” Ami, egyszerűbb megfogalmazásban annyit kíván hozzátenni a skótok ünnepi hevületéhez, hogy a skót whisky bizony ír származású... A magyar korai középkor legjelentősebb emlékeit őrzi a Duna mente ékszerdoboza Esztergom. A települést már a honfoglalás előtt is lakták. Itt építette fel Géza fejedelem az ország első Kővá- • rát, majd később a magyarországi román stílusú építészet legnagyobb szabású világi épületegyüttese készült el. A hazai műemlék- védelem és a helybéliek sokat tesznek a város arculatának megőrzéséért. (MTI-fotó — Szabó Sándor felvételei) Ebéd a de la Motte kastélyban Vendéglátó a lord lady — Magyar gyomor, francia konyha — Mit mesél a szakácsné lánya? — Halotti tor vagy estebéd? Régi pompájában sem ragyogott szebben a noszvaji de la Motte kastély, mint éppen napjainkban. Balázs Ernő idegenvezető — nyugalmazott iskolaigazgató — szakszerű felvilágosítással szolgál az idelátogató kíváncsi hazai és külföldi turistáknak. — A kastélyt 1775—80 között báró Szepessy Sámuel építette, de súlyos adósságai miatt félig kész állapotban eladta báró Vécsey Annának, akinek első férje Almássy Antal, a második pedig gróf de la Motte Antal császári ezredes volt. Az adásvételi szerződésben az öröklési jogot az elhalt férjtől származó öt gyermek javára kötötték ki, így de la Mottenak, a kastély franciás ízlésű berendezésében és a groteszk freskók festésében volt csupán némi szerepe. A gazdák cserélődtek, így 1936-ban Bentley Drake Katalin dúsgazdag apja vette meg a leányának hozományként, férjhez adva őt a hat esztendővel fiatalabb Dr. Bállá Bálinthoz, az oxfordi egyetem tanárához. így költözött be az angol lord lady a noszvaji kastély madaras szobájába.... A múlttal törődni kiváltképpen öröm ott, ahol annak emlékeit megóvják, gondozzák, praktikus értékeit ügyesen kihasználják a jelen, illetve a jövő számára. Egy fél évszázad igazán nem túl sok idő ahhoz, hogy ne csak a megsárgult okmányok és papírok, hanem a ma még élők is — a kor tanúiként — megszólalhassanak. Szepessy Elemér és felesége Csorba Márta személyes ismerősei voltak a kastély gazdájának, hiszen a háziasszony édesapja Csorba Lajos mindenes-inasa, felesége Márta néni pedig sza- kácsnéja volt az úriháznak. Noszvaji otthonukban beszélgetünk, gombolyítjuk emlékeinket, kötözgetjük közösen a régi szálakat, ugyanis kínálkozik a kivételes alkalom, amikor a riporter is riportalannyá válik. — Francia konyhát vezettek, bár kedvelték a jó magyaros ételeket is. Édesanyám mindent megfőzött, megsütött, amit csak szemük-szájuk kívánt... Előkerül egy fél évszázadnál idősebb fényképalbum; a méltó- ságos és családja, a park, az árSzabálytalan riport nyas gesztenyés udvar, ahol a vendégeknek nyaranta terítettek. Lugasborral koccintunk, Elemér szakértelmét dicsérem, és előhozom azt a féltve őrzött régi ezeroldalas francia—magyar szakácskönyvet, amelyet 1883- ban adtak ki. A maga nemében is páratlan tipográfiai műremek, a lord lady személyes ajándéka, amely túl a százesztendős koron, több mint négyszáz képpel és húsz, ma is élénk, eleven színy- nyomattal, és színnyomatú „czimlappal” készült. írója: Duby Károly urasági szakács. Beleolvasok a kilencvenegy- néhány fejezetet tartalmazó vaskos szakácskönyvbe: pulyka- mellecskék szarvasgombával, fenyőmadár kenyérkéregben, nyu- lescalop fűvagdalékkal, boíjúdió a la royale, krusztádok rákfarkkal... A lord lady kegyes volt hozzám 1944 nyarán, mivel ebédjén, — amelynek meghívott vendége voltam — csupán ízleltette velem a francia konyhát, miközben jót mosolygott azon, hogy a tizenkilenc éves éhes tanítónövendék milyen fintorokkal próbálgatta Márta néni főztjeit. Kilenc fogásból állt az ebéd, néhányra még ma is emlékszem: füijbecsinált, házinyúlpaprikás párizsi módra, borjú a la Pompadour, torta, sütemény, fagylalt és természetesen italok... — Hogyan került a szegény diák a nevezetes kastélyba? A hallgatóság kíváncsian figyel. Helybéli az idegenvezető, a háziak, a méltóságosék hajdani alkalmazottai, tehát minden helytelen dátum, nyelvbotlás, névcsere egy szempillantás alatt kétségbevonná a történet hitelességét. Akasztják a hóhért módra, szerepcsere történik. Ők kérdeznek, én válaszolok! íme a történet: 1944 nyarán a református falu szerény katolikus kápolnája tomyocskájában megszólalt a lélekharang. Szabó Gyö/gy kovácsmesternek csendítettek! Bentley Drake Katalin, amikor tudomást szerzett arról, hogy meghalt a falu kovácsa, nyomban intézkedett. Papot, kántort hozatott Egerből és lévén mélységesen hithű katolikus, vasárnaponként is a kastélykápolnába gyűjtötte egybe a néhány katolikus családot, akik között gyakran látta a kovácsmestert is. A temetés rendjén megtörtént. Az ebédet utána ragyogó nyári napsütésben a kertben szervírozták virító rózsák között, a gesztenyék alatt. — Lajos kérem! Hozza ki a sza lm akalapokat! A bájos parancsszóra megjelent a jóvágású, snajdig mindenes, és kiosztotta a hatalmas karimájú, szalagos szalmakalapokat, amelyek közül az egyiknek magam is viselője lettem. Ügyetlenkedéseim közepette a szakácsné tálalt, az úr pedig magának tartotta fenn a jogot, hogy bekonferálja az egyes fogásokat: — Escargots au four! „Csiga héjában”. Ez volt az előétel, amely számomra a tányéron sem volt egyéb közönséges csúszómászó csigabigánál, amelytől nyomban hányingert kaptam. Piszmogtam az evőeszközökkel, a szél folyton a szemembe fújta a hatalmas ernyőkalap rózsaszín pántlikáját, és a kastély kutyája az asztal alatt a lábaink között bújócskázott. — Uram! Ha nem ízlene, úgy hagyja csak a tányéron! — hallottam a lord lady csengő hangját. Jót nevetnek az atyafiak, sűrűn emelgetjük a poharakat, és ötvenöt esztendő távlatából valamennyien magunk elé képzeljük a méltóságosék lakomájával küszködő farkaséhes diák esetlenségeit az ínyencségekkel és az úri divatokkal. — Sokáig tartott az ebéd? Bújócskázott már a délutáni Nap a gesztenyék levelei között, amikor véget ért a számomra hosszú és kínos „szertartás”, és végre ismét a hintón ülhettem, amely a kastély elől elindult Eger felé. — Befejeződött az emlékezetes nap? Folytatódott a történet, ugyanis a kocsis hátraszólt, amikor elhagytuk a kastélyt: — Fiatalúr! A megboldogult kovácsmester felesége azt üzeni, hogy állnánk meg egy szóra a műhely előtt... így kerültem néhány perccel később, — akkor az egri út mellett álló — kovácsmester házába, ahol Szabó néni még mindig a könnyeivel küszködve a nyakamba borult. — De szépen énekelt aranyoskám! Odafent, — szemét az égre emelte — bizonyára kedve telt benne szegény, drága, jó uramnak, és a jó istennek is... Többen voltunk. Rokonok, ismerősök, a halotti tor résztvevői. — Egy kis harapnivaló, afféle parasztuzsonna! Es egy pohárka ital szegény jó uram emlékére... Nevetett a kocsis, és a magunk körében feloldódva kijelentette: — Nagy ebéd volt a kastélyban! Gondolom, ennivalóval „torkig van” a fiatalúr... Valaki tósztot mondott. Méltatta a falu kovácsának érdemeit, magasra emelte a poharat: nyugosztalja az Isten békességben, minket élőket pedig éltessen erőben, egészégben! — Úgy engedje! — dörmögte rá egy mély basszus, aki bármilyen híres passióban elénekelhette volna a Jézus szerepét. A háziasszony nem tágított mellőlem. Dicsérte a hangomat, a szép búcsúztatót, és elsírta magát, amikor kezébe nyomtam emlékül a siratóstrófákat. — Egy kis szikkadt kolbászt legalább! — kérlelt a gazdaasz- szony, amelynek hallatán bizony nem kínáltattam tovább magam, és a méltóságosék ebédje után két pofára ettem a kolbászt házi kenyérrel. — Szereti-e a disznóhájat? — A disznóhájat? Az hagymaszárral nagyon jó... A halotti tor többi tagja inkább ivott, mint evett, és az asztal sarkán már egy-két olyan férfiember is akadt, aki azt javasolta, hogy halkan, csak piánóban énekeljük el a megboldogult kedves nótáját: akácos út, ha végigmegyek rajtad én... — A lovak türelmetlenkednek fiatalúr! — súgta a fülembe a kocsis, így aztán kihörpintve a boromat, egyenesen a bakra ültem a harcsabajszú kocsis mellé. Kiértünk a parton a síkfői tetőre, onnan aztán porzott alattunk a makadám egészen Egerig. Örömmel tapasztaltam az arcokon, hogy hitele volt minden szavamnak. Márta néni lánya, — akinek ma már öt szép unokája van — az ajtófelet támasztotta, és kezében a régi fényképalbummal emlékezett a régi időkre. És milyen kicsi és kerek a világ, mert búcsúzáskor még az is kiderült, hogy Bentley Drake Katalin Szörényi Leventének a keresztanyja. ő tudja, tudhatja bizonyosan, hogy hol vannak, mi a sorsuk a noszvaji kastély hajdani lakóinak... Autóval suhanok el a park előtt, ahol a bejárati vaskapunál népes külföldi csoport bámészkodik a vén gesztenyefák alatt, amelyek mindent tudnak, de mélyen hallgatnak... Szalay István A Duna mente ékszerdoboza Esztergom V
