Heves Megyei Népújság, 1989. június (40. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-24 / 147. szám
NÉPÚJSÁG, 1989. június 24., szombat GAZDASÁG — TÁRSADALOM _________________________& A Vitkovits-ház Ide kerül majd a Kepes-gyűjtemény Mi legyen a Vitkovits-házban? Viharok egy kulturális centrum körül Előzmények Évtizedekig nyomasztó gondja volt Eger városának a Ráctemplom tőszomszédságában omladozó kúria, Vitkovits Mihály költő szülőháza. Végül 1986-ban, mikor már az épület beomlásától kellett tartani — tekintettel az alatta húzódó pincékre —, elkezdték a felújítást. A lassan csordogáló pénzügyi lehetőségek miatt több lépcsőben haladtak a munkálatok. Végül is ez év májusában sor kerülhetett a műszaki átadásra. Az épület impozáns. A tetőtér befejezéséhez még kell további kétmillió forint. Ezen a szakaszon jelenleg is dolgoznak. De időközben rohamléptekben folynak az előkészületek az időszakos megnyitás érdekében. Két esztendeje Eger — megelőzve más versengő hazai nagyvárosokat — elnyerte a lehetőséget: a selypi származású Kepes György, Amerikában élő festő- és fotóművész felajánlott művei ide kerülhetnek. Ez a tény egyszersmind kijelölte a majdani létesítmény további sorsát is. A megyeszékhelyen élő és alkotó képzőművész-közösség több évtizedes óhaja: teret és helyet kapni állandó, csoportos jelentkezésre. Azt remélték, ha egy világhírű művész itt otthonra lel, ezen a bázison talán nekik is lesz keresnivalójuk. Hogy elképzelésük miben áll? Csont István Hé, van ott Walaki? címmel ezt írta meg a Népújság május 26-i számában. A cikkben megfogalmazott felvetés lényege: ”,Javasolva kérem, hogy az egri Vitkovits-ház legyen a magyarországi vizuális oktatás egyik sasbérce, bástyája. ” Kutatócentrum — vendéglő — emlékszoba? Nem tagadom, ez a lapunkban közzétett írás, no meg a május 25-én az Ifjúsági Házban megtartott találkozó híre késztetett arra, hogy foglalkozzam a témával. Ezen a fórumon a helyi művészek találkoztak az egri tanács illetékeseivel és Bak József névéi, a Vitkovits-házban létesülő köz- művelődési intézmény előzetesen, szóban kijelölt igazgatójával. A képzőművészeknek felvetették: a ház mielőbbi megnyitásához járuljanak hozzá egy időszaki közös kiállítással. Az alkotók e javaslatnak ellenálltak. Hivatkoztak arra, hogy az épület messze van a belvárostól, felemlítették régi sérelmeiket. Ennek háttere érdekelt. Agyagási Dezső, Eger Város Tanácsa művelődési osztályának közművelődési felügyelője készséggel kalauzolt el az immár újjávarázsolt Széchenyi utcai épületbe, s közben ismertette a tanács terveit is. A háromszintes ház alagsorában — a pincékben — szerb szerződéses éttermet kívánnak működtetni. (A berendezésre már nincs kerete a tanácsnak.) Ehhez kapcsolódna még kívül, a jobb oldali feljárónál kialakítható terasz, amelyről panoráma nyílik a városra. Az emelt földszint négy egybenyíló terme a nyár végéig időszaki tárlatoknak adna otthont, majd ősztől ide kerülne átmenetileg egy-két évre az USA- ból érkező Kepes-gyűjtemény. (Későbbi végleges helyének az akkorra elkészülő tetőteret szemelték ki.) Az emelt szint különálló másik két termében lenne a Vitkovits-emlékszoba, illetve a helyi irodalmi hagyományokat reprezentáló állandó tárlat. — Látható tehát — világosít fel Agyagási Dezső —, hogy ezekben az elképzelésekben nem szerepel a rajziskola terve. Egyébként is, mivel itt nemcsak Kepes-kiállítás, hanem a későbbiekben erre az anyagra épülő képzőművészeti kutatócentrum lenne (kiadványokat, mikrofilmeket tárolnának itt). Az anyag kezelését, szakmai rendezését Lén gyei László, a vármúzeum művészettörténésze intézné, aki támogatásunkkal — a tervek szerint — a közeljövőben ösztöndíjjal az Egyesült Államokba utazik, a téma tanulmányozására. Az irodalmi szoba létesítéséről viszont nem mondhatunk le, már csak Vitkovits emléke miatt sem. — Mi lenne tehát az intézmény neve? — Egyelőre Vitkovits-ház és Kepes-gyűjtemény megnevezéssel illetjük. Egyébként a profil kialakításában kikértük a szakemberek véleményét. Többek között Bodó Sándor korábbi megyei múzeumigazgatóét, aki jelenleg a Művelődési Minisztériumban dolgozik. — A helyi művészek tehát kiszorulnak innen? — Mi felajánlottuk számukra, hogy a nyáron jelentkezhetnek itt. Nemet mondtak. Persze, követelik a magukét. De hisz arra ígéretet kaptak, hogy jelenleg a Dobó gimnázium által használt Tábornok-házat — ha felszabadul — megkaphatják. Távlati célunk, hogy ott végre városi galéria lesz, s akár rajziskola is. — S akkor önök sutba dobták az időszaki tárlat tervét? — Szó sincs róla. A nagy egri öregek, Kastaly István, Kátai Mihály képeire gondoltunk. Kigurul a labda... — „Ejtőernyős állás” — mostanában egyre gyakrabban halljuk ezt a kifejezést. Vajon Bak Jó- zsefné esetleges kijelölésének ilyetén módja, vagy az intézmény profilja bántja az egri művészeket? Csont István válaszából kiderül: ez is, az is. — Tudja, kigurul egy labda a pályáról, egy Vézófelkapja, s azt mondja: mostantól én vagyok az Edző és a Csapatkapitány. — Hm, és a mérkőzés menete aztán már rajta múlik... — Igen. Személy szerint, emberileg semmi kifogásunk Bak Józsefné ellen. Egyedül az, hogy outsider, kívülálló. Milyen alapon intézi ő egy város egész képzőművészeti életére döntő befolyással bíró kulturális intézmény sorsát? Tehát a kijelölt vezető személyével nem értünk egyet. Az elképzelések is átgondolatlanságról tanúskodnak. Miután a város vállalta, hogy a nemzetközi hírű Kepes-anyag szellemi folytatója lesz, ez bennünket is kötelez. Mi szellemi és szakmai gazdái szeretnénk lenni az anyagnak. Akár gmk vagy kft. formájában is működhetne itt egy rajziskola, egy szemléletformáló műhely, számtalan rendezvénynyel. Áz pedig, hogy ott egy kocsmát vagy akár szerb éttermet rendezzenek be. Képtelenség! — S miért nem vállalták az együttműködést? — Mert abban a pillanatban legitimmé tennénk a kijelölt igazgató szerepét, hiszen ő tárgyal velünk. Egyébként még nincsenek installációk, a világítás sem kész, hiányoznak a feltételek, a propaganda is. Két tűz között Ha valaki szenved ettől a felemás helyzettől, akkor Bak Jó- zsefné 'az. Elmondása szerint februárban tárgyalta volna a városi tanács testületé az alapítandó intézmény sorsát. Ez a téma lekerült a napirendről, a kispré- posti palota tulajdonának jogviszonya miatt. (Az OMF és a tanács között folyik a vita.) így azóta ő az alapítandó intézmény költségvetésén, státuszain, működésének feltételein töpreng, programtervezeteket készít, tárgyal. Már talált munkatársakat, megvannak az elképzelései a helyi oktatási intézmények s a ház közötti élő közművelődési kapcsolatról, kijárta az ösztöndíjat a művészettörténésznek, s a Ke- pes-anyag hazaszállítását. De... — Tenném a dolgom, de nem vagyok jogi személy — panaszolja —, az intézmény alapításáról még biztos választ nem kaptam. Békési /dzse/elnökhelyettes úgy tájékoztatott: legutóbb anyagi okok miatt napolták el a megtárgyalást. — Találkozásunkkor mindvégig feltételes módban beszélt. Hogyan látja, mikor lesz ebből intézmény, s ön lesz-e a vezető? — Nem tudom. Ha döntés születik, júliusban beindulhatna. • A történet itt szándékom szerint sem ér véget. Jóllehet, sokakat meg kellett volna szólaltatni az ügyben. Az olvasóban joggal merül fel néhány kérdés: — Mi az oka annak, hogy egy több évig tartó felújítás alatt a tanács nem tudta végérvényesen eldönteni, mi a célja az épülettel? — Vajon nem gondoltak az illetékesek arra, hogy pályázat útján keressenek intézményvezetőt? — Miért csak utólag kérik ki a helyi művészek véleményét egy ilyen jelentős nemzetközi centrum létesítésének tervezésénél? Végül: mi a város érdeke? Jámbor Ildikó Korai tavasz, kedvező időjárás — Csökkenő lakossági, növekvő exportpiac — A ráfizetéses üzleteket megszüntették — Szakcsoportok sárga- és őszibarackra, málnára, fekete ribizlire Zöldért-mérlegeiu a gyümölcs, a zöldség és a versenytársak Igazán nem panaszkodhatunk az idén a tavaszi, kora nyári zöldség- és gyümölcsellátásra. Örvendetes, hogy a magánkereskedők csak növelik ennek színvonalát, esetleges versenyre késztetve a nagy, ám kissé nehézkes állami „társat”, a Zöldértet. Hídvégi István kereskedelmi igazgatóhelyettessel termelésről, értékesítésről, a konkurenciával való küzdelemről beszélgettünk. Mint ebben az évben a legtöbb mezőgazdasági szakember, ő is megelégedéssel szólt az időjárásról. A szokásosnál korábban beköszöntött tavasz két héttel „előbbre hozta” a termést a kora nyári gyümölcsökből. így például egresből 260 tonnát forgalmazott a Heves Megyei Zöldért, s ennek is 90 százalékát sikerült exportálni tőkés országokba. Jelenleg is folyik a korai meggyfajták, a Meteor és az Érdi nagygyümölcsűszedése. A napokban az értékesebb Pándi, Újfehértói fürtös szüretelését kezdik meg. A mai értékesítési nehézségek közepette jó hír, hogy a külpiaci érdeklődés jócskán megélénkült. Amikor ennek okáról kérdezem a szakembert, megemlíti, hogy Európa déli részén, Görögországban, Jugoszláviában, Olaszországban a szokásosnál rosszabb időjárás hátráltatta a mezőgazdasági munkákat. Éppen ezért például a nyugatnémet kereskedők már most új lehetőségeket keresnek, hogy a szokott kínálati színvonalukat megtartsák. A Zöldért — esetleges más honi vállalkozókkal szemben — előnyhöz jut, hiszen van egy göngyöleggyártó üzemük, valamint hűtőházaikban az exportszállításhoz szükséges 0 —1-6 fok közötti hőmérsékleten tárolhatják az árut. S hogy mire számíthat a hazai vásárló? Ezen a héten már megjelenik — az országban elsőként Csány környékén — a szabadföldi uborka. Szép hajtást mutat a görögdinnye, a paradicsom és a paprika, bár némi nehézséget okoz, hogy az enyhébb időjárás miatt megszaporodtak a kártevők, nagyobb hangsúlyt kell fektetni a védekezésre. Ahhoz, hogy talpon maradjon, a Zöldért is belefogott néhány új vállalkozásba. Az idén erősítették a saját felvásárlási vonalukat, az áfészek kiiktatásával. Huszonöt saját felvásárlóval dolgoznak, így jelentősen rövidült az áru útja, gyorsabban áramolhat az információ, s magasabb lehet a felvásárlási ár is. És a konkurencia? Hídvégi István megjegyzi: elismerik, hogy bizonyos területeken a magánkereskedelem jobb pozíciót foglal el, mint ők — magyarul: mások uralják a piacot. Ez ellen nemi„Maszek” úton a zöldség Szakember vagy kívülálló Bak Józsefeié? Bak Józsefné 1982-től 888-ig az egri városi pártbizottság politikai munkatársa volt. A múlt esztendő vegén ot is érintette a testületben végbemenő racionalizálási folyamat, vissza akart kerülni a szakmába. 1988 decemberében felajánlották neki, hogy a közeljövőben a megye- székhelyen létesítendő új kulturális intézmény igazgatását vállalja el. Az intézmény — mivel pontos neve még nincs, az egyszerűség kedvéért nevezzük Művészetek Házának — feladata az lenne, hogy a felújított kispréposti palota, s az ugyancsak felújított Vitkovits-ház, s az abban elhelyezésre kerúlő Kepes-gyűjtemény közművelődési kihasználását oldja meg. Mindaddig, míg az intézmény szervezeti keretei, tárgyi feltételei meg nem teremtődnek, profilja ki nem alakul, Bakné a Gamesz közművelődési csoportvezetői státuszát tölti be, természetesen korábbi beosztásának megfelelő fizetéssel. Feladata mindaddig — így szólt a megbízás — mindezen feltételek megteremtésének elősegítése, konkrét munkaprogram kidolgozása. Pártbizottsági munkaköre előtt Bak Józsefné a Sarudi Általános Művelődési Központ pedagógusa, majd igazgatóhelyettesként dolgozott. Mint ilyen, 1972 — 80-ig aktívan részt vett az ÁMK országos modelljének kidolgozásában. Vészi János vezetésével akkori lakóhelyén egy akkor újszerű anyanyelvi oktatási kísérlet gyakorlati és elméleti megvalósítója volt, s az ma is. Később bekapcsolódott az Arató-féle olvasáspedagógiai kísérletbe. A Népművelési Intézet és az OPI által irányított program aktív munkatársa volt tehát. Eredményeit rendszeresen publikálta a Köznevelésben és a Hevesi Szemlében. Pártbizottsági munkájában előbb a helyi oktatáspolitikai, majd közművelődési, később művészetpolitikai élet irányításával foglalkozott. Új megbízatása óta saját kezdeményezésere beiskolázták a Művelődési Minisztérium és a Képzőművészeti Alap által indított képzőművészeti menedzserképző tanfolyamra. ” Az új egri művelődési intézmény majdani vezetését azért mertem elvállalni — nyilatkozik kérdésemre —, mert van vezetői gyakorlatom, rendelkezem az ehhez szükséges társadalmi kapcsolatrendszerrel, s úgy érzem — megszerzett szaktudásom révén —, tudom menedzselni a helyi képzőművészeti életet.” Egri képzőművészek levele Békési József tanácselnök-helyettesnek Tisztelt Elnökhelyettes Úr! Alulírottak, Eger városban élő képzőművészek 1989. június 5-i összejövetelükön megállapodtak abban, hogy alábbi javaslatokkal Ön és az Ön személyén át Eger város elé terjesztik. A Vitkovits-háznak, mint képzőművészeti centrumnak a Kepes-anyag elhelyezésén kívül nincs kialakult szakmai terve. Ennek az az oka, hogy a ház jövőjével nem képzőművész szakemberek foglalkoztak és foglalkoznak. Az egri képzőművészek kinyilvánítják, hogy ezt az épületet, mely a fent említett, világszínvonalon is reprezentatív művész anyagának ad helyet, más célra felhasználni nem szabad (kivéve a Vitkovits-emlékszobát). Alulírottak vállalkoznak arra, hogy az épületben — a Heves Megyei Képzőművészek Csoportját és a Művészklubot bevonva — a város művészeti-kulturális életét és az itt élő művészeket leginkább szolgáló programot valósítanak meg. Ezen belül művészeti iskola, szakköri foglalkozások, szakműhelyek (rézkarc, kerámia, textil, stb.), szakmai találkozók és viták, külső kapcsolatokat ápoló és teremtő rendezvények, bemutatók, előadások és előadás-sorozatok szerepelnek terveinkben. Ismételten leszögezzük, hogy e képzőművészeti centrum színvonalas programjának kialakulása a szakmában való nagy jártasságot és sokéves tapasztalatot kíván, ezért látjuk szükségesnek, hogy a centrumot a helyi képzőművészek irányítsák. Alulírottak megbízták a csoport titkárát, hogy jelen levelünket Önnek személyesen adja át, megkérve Önt arra, hogy konkrét válaszát mielőbb juttassa el a művészekhez. Hisszük, hogy ha jól funkcionáló, valóban élő, eleven képzőművészen kulturális centrumot alakítunk ki, azzal Eger város kulturális életének halaszthatatlanul szükséges fellendítésében és városunk hírének, vonzerejének növelésében jelentős lépést teszünk. Eger, 1989. június 6. Balogh László, F. Balogh Erzsébet. Csont István, Debreceni /sóka. Dohnál Tibor, Erdős Júlia, Fehér László, Fodor Eta, Herczeg István, Király Róbert, Kis- honthy Jenő, Lengyel László, Magyar István, Nagy Ernő, Paparó Ibolya, Pelcz Zoltán, Pusztai Ágoston, Sarkadi Péter, Sárkány Zsigmond. Ládákban az őszibarack gén tudnak védekezni, úgyhogy inkább „visszakozzt fújtak”. Egerben négy, Gyöngyösön öt árusítóhelyüket adták át szerződéses üzemeltetésbe. Mindegyik előkelő környéken, a két város piacán van. Ahol ráfizetéses volt a bolt — itt most leginkább az apró falvakról van szó —, ott vagy profilt bővítettek, vagy — jobb htján — bezárták az üzletet. További elhatározásuk, hogy az alkalmi árusítások számát növelik, illetve jobban odafigyelnek a különféle akciókra: almavásár, lecsóakció, stb... "Betörtek” a fővárosba is, a Bosnyákon, az Engels téren és a Sugár Áruház előtt nagybani árusításra kaptak engedélyt. A jobb terméshozam eléréséért szakcsoportokat szerveztek sárga- és őszibarack, málna, valamint fekete ribizli gondozására. A megyében már 200 hektáron ilyenformán oldják meg e növények termesztését. A Heves Megyei Zöldért jelenlegi tevékenységét röviden így értékelte a kereskedelmi igazgatóhelyettes: a lakosság ellátásában nem mindig vetélkednek a magán- vállalkozókkal, elismerik, hogy vállalati szerkezetük miatt rugalmatlanabbak, nehézkesebbek. Azon a vonalon erősítik inkább a helyzetüket, ahol ezek a hátrányok jobban előnyökké változtathatók: az export, illetve az ipari feldolgozás területén. (d.j.)
