Heves Megyei Népújság, 1989. június (40. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-23 / 146. szám

NÉPÚJSÁG, 1989. június 23., péntek

GAZDASÁG — TÁRSADALOM

3,

Atomenergetika és Magyarország

Tétényi Pál nyilatkozata a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség tanácskozásáról

Az ENSZ szakosított szervezeteként működő Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (NAÜ — IAEA) Kormányzó Tanácsának Bécsben tartott ülésszakán egész sor olyan kérdésről tárgyaltak, amelyek számot tarthatnak a szélesebb nyilvánosság érdeklődésére, és fontos magyar vonatkozásai vannak. Ezekről nyilatkozott az ülésszakon részt vett magyar küldöttség vezetőjeként dr. Tétényi Pál, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság (OMFB) és a Országos Atomenergia Bizottság elnöke:

— A NAÜ tavalyi tevékenységéről szóló és a Kormányzó Tanács által megvitatott jelentés olyan világhelyzetről számolhatott be, amelyet az atomenergia- termelés megélénkülése jellemez. 1988-ban a világ atomerőműveinek kapacitása 14 űj reaktor üzembe helyezése révén négy százalékkal nőtt. A közelmúltban két reaktort — Angliában és a Szovjetunióban —

véglegesen leállítottak,

de hat ország (az Egyesült Államok, Anglia, Franciaország, Japán, Kína és a Szovjetunió) újabb atomerőművek építését kezdte meg. Az atomerőművekben a világ villamosenergia-ter- meléséból való részesedés ma tizenkét országban haladja meg a 25, két államban — Belgiumban és Franciaországban — pedig az ötven százalékot. Mindez azt mutatja, hogy bár a csernobili katasztrófa után néhány országban megtorpant az atomenergiaipar fejlesztése, világviszonylatban folytatódik a nukleáris energetikai programok megvalósítása. Az ilyen irányzat egyrészt ösz- szefügg a hagyományos energia- termelés okozta ismert környezetszennyezési problémák kiéleződésével, például az úgynevezett üvegházhatás és a savas esők világméretű gondjaival. Másrészt a nukleáris energetikában tapasztalható élénkülést előmozdítja az a tevékenység is, amelyet a NAÜ fejt ki az atome- rőművi biztonság továbbfejlesztéséért.

— A most lezajlott bécsi ülész- szakon az atomenergia alkalmazásának biztonsága az egyik fő témakör volt. A nukleáris biztonság és sugárvédelem múlt évi alakulásáról a testületnek készült jelentés kedvező tényekről adott képet. A világon ma működő négyszáz atomerőműben tavaly nem fordult elő olyan baleset, üzemzavar vagy más rendkívüli esemény, amely környezet- vagy egészségkárosító radioaktivitást okozott volna.

Fontos lépések történtek a reaktorok biztonságos üzemeltetését szolgáló nemzetközi szabványok, előírások korszerűsítésére, szigorítására, egységesítésére. Az ügynökség kezdeményezésére kiépült széles körű multilaterális egyezményrendszer erősítette a nukleárisenergiatermelés biztonságát, az e téren való államközi és nemzetközi együttműködés bővülését. Az összefogás eredményei közé tartoznak például a nukleáris anyagok fizikai védelméről (biztonságos tárolásáról, szállításról, őrzéséről), a nukleáris balesetek alkalmával történő segítségnyújtásról és gyors értesítésről szóló egyezmények, amelyek létrehozásának Magyarország is részese. Ugyanilyen fontosak a

nukleáris kárfelelősségről

szóló nemzetközi egyezmények, amelyekhez mielőbb csatlakozni szándékozunk. Az atomerőművi személyzet, a lakosság és a környezet fokozottabb védelme, az atomenergetikai kockázat ellenőrzésének további szigorítása végett hasznos együttműködés kezdődött egyfelől a NAÜ, másfelől a Szabad Szakszervezetek Nemzetközi Szövetsége és a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet között, s ebbe bekapcsolódtak a Szakszervezeti Világszövetség tagszervezetei, köztük a SZOT is.

— A NAÜ nemzetközi szakértői csoportjai az utóbbi évben hat országban vizsgálták meg az erőművek üzemviteli biztonságát. Hazánk a szocialista országok közül elsőként igényelt ilyen felülvizsgálatot, s ez Pakson tavaly novemberben zajlott le, három héten át. Az ennek alapján készített nemzetközi értékelés szerint atomerőművünk jó benyomást keltett. A szakértők elismerően szóltak az üzemelés biztonságáról, az üzemi személyzet felkészültségéről, megállapították, hogy a reaktoregységek kihasználtsági foka magasabb, a dolgozók sugárterhelése és a keletkező radioaktív hulladékok mennyisége viszont alacsonyabb a világátlagnál. A bizottság ugyanakkor felhívta a figyelmet a biztonság továbbfejlesztésének lehetőségeire. A tervek szerint 1990-ig az atomerőművel rendelkező valamennyi országban tartanak hasonló nemzetközi vizsgálatot.

— Figyelemre méltó megállapításokat tartalmazott a nukleáris anyagok nemzetközi ellenőrzésének eredményeiről a NAÜ vezető testületé elé terjesztett beszámoló is. A nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásáról kötött atomsorompó- szerződésben az államok által vállalt kötelezettségek teljesítése fontos tényező a nemzetközi biztonság erősítésében, s a NAÜ feladata annak ellenőrzése, hogy a nukleáris anyagok a békés alkalmazás szférájából nem kerülnek át a

katonai felhasználás körébe.

A múlt évben az ügynökség ellenőrei 57 ország 920 létesítményében több mint 2100 ellenőrzést végeztek. Ezek eredményeként állapíthatta meg a Kormányzó Tanács, hogy tavaly nem történt olyan esemény, amely az atomsorompó-szerződés megsértését jelentette volna. A NAÜ ellenőrei Magyarországon is rendszeresen hajtanak végre ilyen ellenőrzést. Mi kiemelkedően jelentősnek tartjuk a szervezet e tevékenységét, ezért a magyar küldöttség síkraszállt a bécsi ülésszakon azért, hogy a nemzetközi közvélemény az ed- digiriél részletesebb és konkrétabb tájékoztatást kapjon róla. A nagyobb nyitottság, az ellenőrzés megállapításainak nyilvánossága nemcsak az atomerő békés célú hasznosítása iránti bizalmat növelheti a közvéleményben, hanem növeli az ellenőrzési rendszer hatékonyságát, teljesebbé és hitelesebbé téve azt.

— Delegációnk a Kormányzó Tanács ülésszakát felhasználta kétoldalú megbeszélésekre is. Kiemelendő ezek közül a csehszlovák Atomenergia Bizottság elnökével folytatott tárgyalásunk. Mint ismeretes, kértük a csehszlovák illetékesektől, hogy bocsássák rendelkezésünkre a magyar határtól 35 kilométerre (Mohovce mellett) épülő atomerőműre vonatkozó információkat, és javasoltuk kétoldalú megállapodás megkötését az üzemzavarokkal, balesetekkel kapcsolatos azonnali kölcsönös tájékoztatásról, valamint a környezeti radioaktivitás adatainak cseréjéről. Csehszlovák partnereink mindkét kérdésben készek az együttműködésre, s a közvetlen szakértői tárgyalások hamarosan megkezdődnek. Ugyancsak Bécsben megbeszélést tartottunk a Koreai Köztársaság képviselőjével a nukleáris technikában való együttműködés — például közös kutatások és kölcsönös termékszállítások lehetőségeiről. Ennek jelentősége azon alapszik, hogy Dél-Korea már jelenleg is kilenc áramtermelő atomreaktort működtet, és atomenergetikai kapacitását a kilencvenes években várhatólag meg fogja duplázni.

Sebestyén Tibor

Mogyoróssy István: — a halpusztulás egyben figyelmeztetőjel is

Iszappal birkózó halászok

(Fotó: Gál Gábor)

Iszapladikolás — halpusztulás — varkocsba fonták a „szőke Tiszát”

Elhomályosult a folyó szeme fénye

Mielőtt bármit is mondanánk, álljon itt egy idézet a Közép-Ti- sza Vidéki Intéző Bizottság megbízásából kiadott „Tisza-tó” nevet viselő propagandaanyagból.

„Új fogalmat tanulgatunk, új nevet ízlelgetünk mi, magyarok és a hozzánk látogató külföldiek. Magyarország térképén feltűnt egy szigetekkel tarkított, 90 négyzetkilométeres vízfelület, mely a Balatont követően a második legnagyobb kiteijedésű, és nemrégiben a Tisza-tó nevet kapta. A Tisza folyón duzzasztással létrehozott hatalmas vízfelület korábban Tisza II. víztározóként volt ismert. Selymes vize, a hatalmas öböl, holtágak és szigetek, a gazdag hal- és vadállomány egyre inkább lehetőséget kínál a pihenésre, kikapcsolódásra. Az Alföld szívében létrehozott tó jellegéből adódóan más, mint öregebb társai, a Balaton és a Velencei-tó.”

Ez áll tehát az üdülni vágyókat csábító propagandaanyagban, ám hogy is néz ki ez valójában...? Az igaz, hogy ez „a tó” valóban más, mint a természetes módon kialakult társaik, de ez a másság őszintén szólva aligha válik dicséretére.

Lefékezett vízmozgás

Nem kell ahhoz vízügyes mérnöknek sem lenni, hogy tudjuk: ha emberi kézzel beavatkozunk egy folyó életébe, akkor számolnunk kell az eliszaposodás, el- mocsarasodás veszélyeivel. Ugyanis az a Tisza-tó, amelyre oly büszke a Közép-Tisza Vidéki Intéző Bizottság, nem más, mint egy mesterségesen létrehozott vízfelület, amely vízduzzasztással nyeri vízfelületét, ám ezáltal lelassul és „holttá válik” az egyébként gyors folyású folyó vize, és a lebegő részecskék sokkal hamarabb lerakódnak, ezáltal iszapot, sarat képezve, mintha ez egy gyors folyású, természetes mederben haladó folyó esetében történne. Ugyanis a csekély mozgású vízben pontosan a tunyaság gyorsítja az iszaposodást. Ez igencsak tapasztalható Poroszló környékén. Mindezeket igen jól tudja Bodó Mihály, Heves megye természetvédelmi titkára is, aki hangsúlyozza: az eliszaposodást is meg lehetne akadályozni rendszeres kotrással, sőt az így felszínre hozott „vízi váladékot” hasznosítani is lehet a legújabb technikák alkalmazásával, akár nyáron üdülőfaluk kialakítására is fel lehetne használni. Viszont mindehhez be kell — nem kis összeget — fektetni, s ma csak az fogjon beruházáshoz, aki a környezetvédelmi normákat a legmesszebbmenőkig képes betartani.

Erdőfojtás a Tiszába

Még állnak a varsák a poroszlói Tisza-ágban, még ladikra szállnak a megszállott halászok, még igyekeznek fenntartani az évszázados mesterséget. De ha megkérdeznénk őket, hogy halászok, mit fogott a hálótok — bizony meglepő válaszokat kapnánk.

Beszélgetésünk színhelye a Magyar — Szovjet Barátság Termelőszövetkezet halászati ágazatvezetőjének, Mogyoróssy Istvánnak szobája.- Kérem, nagy ez a tározó nekünk. Oly nagy, hogy a halaink belefúlnak. Én még emlékszem a „hős időkre”, amikor az ember beavatkozott az ország „legmélyebb pontjának” természeti életébe is. Ötszázhatvan hold erdőt fojtottak bele a Tiszába. Amúgy koronástól, rönköstül, sőt kilométerkövestől borított el mindent egy nap a víz.- Nem tartottak attól, hogy az így rothadásnak indult faanyag tragikus következményeket eredményezhet a hal- és a vízimadárvilágban?- Dehogyisnem! Az igazi tiszai ember attól rettegett, hogy az ősi halászóhelyek, a varsák világa elpusztul a metálosodástól. De valami csoda folytán ez nem következett be.

Itt álljunk meg egy pillanatra, és a sorok írójának eszébe jut az egri Dobó István Vármúzeum régészeinek az évenként visszatérő panasza, akik a szolnoki Damjanich Múzeummal közösen a Tisza-vidéken tartjákgyűj- tő- és néprajzi táborukat. Ok arról panaszkodtak, hogy nemegyszer lábaikat hasogatta fel a víz alatti faág, másoknak pedig majd a fejük tört be, szintén a víz alatt „bujkáló” kilométerkövekben. Hát, ez volna az a bizonyos „selymes vizű”, hatalmas öblök szaggatta romantikus üdülőtáj...? No de folytassuk a halászokkal. Mogyoróssy István így fűzi a szót: megszűnt a Tisza virágzása ift a Tisza II. óta. Nem táplálja a zöldár a morotvákat. Ezt tette az emberi kéz itt.- No és a sokat emlegetett eliszaposodás?- Hát, az bizony létezik. Sújtja az a halat és a halászt egyaránt.

Beszélgetés közben csatlakoznak hozzánk a termelőszövetkezet halászai: Fazekas Mihály, Kulcsár Lajos és Gacsal Lajos. ók sem ma kezdték a szakmát, és most tapasztalataiknál tán a keserűségük a nagyobb.- Sújt minket az iszap, no meg a MOHOSZ, hogy ne beszéljünk az állandóan változó vízszintmagasságról. Ugyanis a kiskörei „zsilipelés” felér egy orvvadászattal és orvhalászattal is.

' - Miért panaszkodnak a MO- HOSZ-ra?- Nézze, mi halászatból élünk, de nem rablóhalászatból. Tőlünk minden évben fejenként tízezer forintot szednek be csak azért, hogy halászhassunk. Ókét nem e táj nevelte fel, nem a vízi világ szülöttei, így csak a profit érdekli a kereskedőket. Ha saját magunk gazdái volnánk, akkor a szelektív halászatot folytathatnánk. Ami annyit jelent, hogy mindig a minden évszaknak megfelelő halállományt „vadásznánk le”, és ellenőriznénk a horgászatot is és a haltelepítést is. Az utóbbi másodrendű kérdés lett... Csak azt nem tudjuk, hogyan lehet így kizsigerelni egy életet, évszázadokig foglalkozást, megélhetést adó folyót.

Varkocsba font Tisza-ág- Önök igazi tiszai, lápi emberek, többször panaszkodtak a Tisza Il-re azért is, mert nem a természet törvényeihez alkalEmbertervezte természet — s annak tragédiája

mazkodva változtatják a kiskö- reiek a tározó vízszintjét.- Már említettük a zöldár elmaradását, de most már mondhatjuk azt is, hogy évek óta a víz- szintingadozás miatt nem sikerül a pontyívás sem. Mi sokszor mondtuk, hogy októberben kellene leengedni a vizet, nem pedig decemberben, amikor a halak „mézesheteiket élik”.

Hogy mire jutottunk — veszi át a szót Mogyoróssy István —, álljon itt egy megdöbbentő dokumentum a halállomány pusztulására. 1983-ban még évi 1504 mázsa hallal ajándékozott meg minket a Tisza. A tavalyi évben ez a szám — írd és mondd — 752- re csökkent. Elveszett a tó szeme fénye, a süllő — jajdul fel Gacsal Lajos —,^83-ban 270 mázsát kaptunk horogra, tavaly 25 mázsát. De így van ez a ponty esetében is,"83-ban 88 mázsa volt, idén csak 20.

E szavakat hallva ismét a prospektusszöveg villan eszembe: „a gazdag hal- és vadállomány”. Hát ha ez az, akkor nem tudom, kik csalódtak nagyobbat, azok, akik végigélték mindezt a természeti tragédiát, vagy azok, akik ide jönnek netán nyaralni vagy pecázni, és a Tisza-tóban nem találnak mást, mint 30-40 centis iszapot és néhány keszeget. Memento is ez egyben az ember számára. Konrád Lorenz etológus, no meg a vele egyformán gondolkodók így vélekednek: a civilizáció elől nincs menekülés. Tudjuk, hogy a Tisza II. nem ma épült. Egy olyan kor torzszülötte, amikor még egyesek azt hitték, hogy erősebbek lehetnek valaha is a természetnél, és ezért varkocsot kötöttek a szőke Tisza hajába.

Soós Tamás

Ma lapátközépig ért a sár