Heves Megyei Népújság, 1989. június (40. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-21 / 144. szám

NÉPÚJSÁG, 1989. június 21, szerda GAZDASÁG TÁRSADALOM 40 éves az Állami Biztosító „Lendületben vagyunk” Beszélgetés Deák Anna vezérigazgatóval Nyolcmillió szerződést kezelnek és évi 15 milliárd forintos díjbevé­tellel gazdálkodnak az Állami Biztosítónál. A hatezer embert fog­lalkoztató vállalkozás idén, június 20-án ünnepli megalakításának 40. évfordulóját. A jubileum alkalmából Deák Anna vezérigazga­tótól kértünk interjút. — Mint ismeretes, az Állami Biztosító sokáig monopolhely­zetben volt. Három évvel ezelőtt megalakult a Hungária Biztosító is. Milyen veszteségek érték ezzel a lépéssel Önöket, és mit változ­tatott a konkurencia megjelenése vállalati stratégiájukon? — Magát a szétválást én nem tekintem veszteségnek. Mindösz- sze annyi történt, hogy a régebbi mamutcég méreteihez képest két kisebb vállalkozás jött létre. 1800 ember ment át a Hungáriá­hoz, köztük kulcspozíciót betöl­tő dolgozók is. Ezt már tekint­hetjük egyfajta veszteségnek, és azt is, hogy a korábban kedves kollégák ellenféllé váltak. Mivel Magyarországon még nincs ver- senykultűra, ezt sokan csak ne­hezen tudták feldolgozni, ami kezdetben torz versengéshez ve­zetett. Mesterséges feszültségek keletkeztek, de ezek mára már megszűntek, elfogadtuk ver­senytársnak a másik biztosítót. Gazdálkodási szemléletünkön sokat kellett változtatnunk az űj helyzethez alkalmazkodva. Ko­rábban a biztosító nem volt nye­reségérdekeit. Ha nyeresége volt, befizette az államkasszába, ha vesztesége lett volna, az állam pótolta volna ezt. A gazdaságos­ságnak nem volt szerepe. Ma el­lenben a nyereségre törekvés alapvető, és ehhez a gondolko­dásmódunkat, információs rendszerünket is át kellett alakí­tani. — Ma már mind a két biztosí­tó casco és lakásbiztosítással is foglalkozik, szűnőfélben van te­hát a korábbi elkülönítettség. Mi dönti akkor el, hogy az ügyfelek melyikhez fordulnak? — Ezt egyértelműen a szol­gáltatás minősége határozza meg. Ahol kedvezőbb feltételek­kel lehet megkötni a különféle biztosításokat, ahol gyorsabb és udvariasabb az ügyfélfogadás, azt a biztosítót választják majd az emberek. Hozzátenném, hogy előbb-utóbb, akárcsak nyuga­ton, eljön majd az az idő, amikor nemcsak az ügyfelek válogathat­nak, de a biztosítók is megszűr­hetik az ügyfeleiket. Ha például valaki rendszeresen összetöri sa­ját hibájából az autóját, emel­kedni fog a biztosítási dija, sőt akár meg is szűnhet a szerződése. Ez persze még a távolabbi jövő. Szolgáltatásaink javítására épp most dolgozunk egy nagyarányú gépesítési programon: számító­gépre visszük a nyilvántartást, és így egyszerűbbé, tempósabbá válik az ügyintézés. Szeretnénk, ha év végére már működnének mindenütt a komputerek, bár egy országos hálózat kiépítésé­nek infrastrukturális akadályai vannak. — A konkurenciaharccal együtt nő a reklám szerepe is. Mennyit költenek Önök erre? — A hirdetéseket nagyon ko­molyan vesszük, de természete­sen éves árbevételünknek csak egy töredékét fordítjuk rájuk. Ez a költség is csökkenthető lesz egy idő múlva, ahogy a tömegbizto­sításról fokozatosan áttérünk az egyediekre. Ahogy egy polgári társadalomban mindenkinek van saját orvosa és ügyvédje, ugyanúgy lesz saját biztosítója is. és ez a személyes kapcsolatok fontosságát fogja növelni. — Melyek jelenleg a legfonto­sabb biztosítási módozatok? — A személy- és életbiztosítás adja bevételeinknek közel a fe­lét. Viszonylag friss ajánlatunk a nyugdíj-kiegészítő biztosítás, de máris 140 ezer ügyfelet tartunk nyilván. Hárommillió lakásbiz­tosítást kezelünk, ennek a for­mának az átalakítása éppen most 'zajlik. Minden szerződő felet föl­keresünk, és ez nem kevés mun­kával jár. A szétváláskor a casco- szerződések átkerültek a Hungá­riához, de ma már nekünk is egy­re több ügyfelünk van. — Forgatják-e a pénzüket? Beszállnak-e más vállalkozá­sokba is, amelyek még nagyobb hasznot ígérnek? — Alaptőkénkből és 22 milli­árd forintos tartalékunkból tu­dunk ilyen célokra pénzt fordíta­ni. Szándékunkban áll ezt a tevé­kenységünket bővíteni, hiszen a gazdaság egyes területein na­gyobb nyereség érhető el, mint a biztosítási szakmában. Azonban csak olyan üzletekbe szabad be­lefogni, ahol biztosnak látszik a nyereség, hiszen szerződő fele­ink pénzét nem tehetjük kockára bizonytalan kimenetelű ügyek­ben. Megalakítottuk befektetői­rodánkat, amely a működötöké­vel és az ingatlanpiaccal keresi a kapcsolatot, illetve monétairo- dánkat, amely a pénzpiaci műve­letek révén forgatja a tőkénket. — Megéri-e ma biztosítósnak lenni? — Remélem, hogy igen, és még jobban remélem, hogy egyre inkább. Az tény, hogy a kereset- szabályozás néhány éve nagyon nyomott volt. Most viszont a fel­fokozott tempó, a megnöveke­dett követelmények szükségessé teszik, hogy a biztosító alkalma­zottai is jobban keressenek. Bí­zom benne, hogy egyre többen tekintik majd életpályájuknak a biztosítási munkát. — Készülnek-e valamilyen nagyobb akcióval a négy évtize­des jubileumra? — Nem szeretnénk magunkat ünnepelni, ezért a vállalat ezt belső ügyének tekinti inkább. A gépesítés, a lakásbiztosítások át­szervezése és a nyugdíj-kiegészí­tő biztosítás bevezetése egyéb­ként is leköti energiáink java ré­szét. Kisebb újdonságok, de rendszeresek, Ihogy ébren tartsák az érdeklődést, inkább ez a stra­tégiánk, mint a látványos, nagy akciók szervezése. Lendületben vagyunk, jól fut most a szekér, ez teszi számunkra igazán ünnepivé ezt az évfordulót. Koncz János Levi Strauss-szabadidőruhák Amerikai - magyar kft. megrendelésére hazai modellekből, hazai kel­mékből, de Levís-címkékkel és kellékekkel igényes, különleges és sportos divatcikkeket varrnak Kazáron, a Váci Kötöttárugyár kor­szerű gyáregységében. (MTI-fotó: Kulcsár József) Fagyasztóba kerül az értékes termék Válogatják, osztályozzák az éti csigát (Fotó: Szántó György) A Hélix Kft. recski vállalkozása Éti csiga—kincsünk, ami másé lesz? Az illat, ami a bejáratnál meg­csapja az orromat, átható. A hal- áfeaggal elegy tengervíz és a fris­sen áztatott szántóföld közös aromája. De ne legyünk ennyire romantikusak: az első pillanat­ban kissé gyomorszorító a leve­gő, ami a csigafeldolgozó üzem­nél terjeng. Néhány perc kell, míg megszokja az ember, s on­nantól akár még kellemesnek is nevezhető. Fél óra múlva meg már fel sem tűnik, az elfáradt szaglóhám nem rebben a bizarr hatásra. Hajdan a Gyöngyös—Do- moszlói Állami Gazdaságé volt ez a terület a hűtőházzal együtt, Recsken. Most egy jobban csen­gő név — és tábla — fogadja az errejárókat: a HÉLIX KFT. lett az új gazda. A korlátolt felelőssé­gű társaság alapítói pedig: az amerikai—török érdekeltségű Klein—Baran cég, valamint az egri áfész. A befektetett tőke aránya 50—50 százalék. Nem csigatempóban... ...készült el ez az élelmiszer-fel­dolgozó üzem. Mindössze négy hónap alatt ideszállították, ösz- szeszerelték a gépsort, amely egy része egyébként egyéni tervezé­sű. Elismerés a magyar gépipar­nak, hogy részben hazai termé­kekből sikerült ezt megvalósíta­ni. A további előnyeiről már dr. Máté Gáborral, az üzem igazga­tójával beszélgetünk. — Nemcsak csigára „tervez­tük” ezt az élelmiszer-feldolgo­zót, bár egyelőre még csak ezzel foglalkozunk. Azonban a terület adta lehetőségeket kihasználva csemegekukorica és zöldségfélék elkészítésére is vállalkozunk ha­marosan. Sőt, ugyanilyen mó­don tengeri rákot és tengeri hala­kat is fagyasztunk, csomagolunk majd. Az üzem mellett pedig lét­rehoztunk egy 15 ezer köbméte­res tavat, ahol hazai halfajtákat tenyésztünk, és a későbbiekben szintén feldolgozunk. Ami pedig a berendezés előnye, hogy hat­van százalékban alkalmas min­den egyes felsorolt termék elő­készítésére, tehát csak a fennma­radó negyven százalékban kell bővítenünk, fejlesztenünk a gép­sort. Rablógazdálkodás? — Környezetvédők gyakran tiltakoznak a csiga mérhetetlen felvásárlása ellen, mondván: ez a pusztítás a biológiai egyensúlyt veszélyeztetheti. — Minket is ért már vád ezzel kapcsolatban. Szeretném leszö­gezni: a magyarországi élő ex­porthoz képest mi elenyésző mennyiségű csigát, pár száz má­zsát dolgozunk fel. Elkerülve a rablógazdálkodást, csak a mére­tes csigákat hasznosítjuk, s ezzel kizáijuk azt a hibát, hogy te­nyésztésre alkalmas fiatal egye- dek kerüljenek a „kés alá”. Az üzem mellett működtetünk egy tenyészetet — külföldi technoló­giára alapozva — a méreten aluli példányokat oda visszük. Még egyszer hangsúlyozom: elsődle­gesnek tartjuk, hogy a feldolgo­zott csiga mennyisége ne veszé­lyeztesse az elkövetkezendő évek szaporulatát. — A másik — az anyagi — szempont sem elhanyagolható... — Jelentős népgazdasági hasznot hozunk azzal, hogy nem élő exportként, hanem feldol­gozva értékesítjük az árut. Nagy­részt Franciaországba és Olasz­országba szállítunk. És ha már a szempontoknál tartunk: közel kétszáz embernek teremtettünk munkalehetőséget az élelmiszer- feldolgozó létrejöttével. — Arra nem gondoltak, hogy a hazai piacon is megjelenjenek ezzel a termékkel? — Sajnálatos, hogy étkezési kultúránkból hiányzik ez a fe- héijedús ételféleség. Egyelőre azt tervezzük, hogy néhány étte­remben — Budapesten és Eger­ben — kapható lesz majd... Házzal és anélkül Látványnak sem utolsó ez a csigafeldolgozási művelet. A fu­tószalag mellett fehérköpenyes, fejfedős, gumicsizmás asszo­nyok. Egy kis szerszámmal kika- nyarítják a húst a házból, az elkö­vetkező mozzanatok viszont már a „technológiai titok” fogalom­körébe tartoznak, így arról már nem adhatunk számot. Később gyorsfagyasztják és csomagol­ják, külön a csigát, külön a házát. A francia háziasszony pedig majd leemeli a szupermarketben a két tasakot, és otthon gusztuso­sán elkészíti. De a kft. azt is ter­vezi, hogy később ők maguk is konyhakészen állítják majd elő — fűszeres vajban megsütve és házába visszahelyezve — a ma­gyar éti csigát. Távozóban még találkozom Baran úrral, a török tulajdonos­sal, aki meghív egy majdani csi­gavacsorára. Bólintok. Nemcsak rám, hanem a kalóriadús ételek­hez szoktatott többi honfitár­samra is ráférne egy-egy ilyen kaland a „kultúrételek” birodal­mába. S ha már rendelkezünk ez­zel a természeti értékkel — talán elvárható lenne, hogy gyönyöreit mi is élvezhessük. Nem ado­mányként, hanem a hozzánk tar­tozó „mindennapiság” lehetősé­gével. Doros Judit Határidő: szeptember 15. A vállalkozói hátrányok megszüntetéséről Parlamenti frakció megalakítását kezdeményezte a Vállalkozók Or­szágos Szövetsége, amely elenged­hetetlennek tartja a társadalmi kör­nyezet átformálását, és ebben poli­tikai eszközöket is igénybe vesz — összegezte a VOSZ véleményét Pa­lotás János elnök az MTI munka­társának adott nyilatkozatában. Elmondotta: ma még a szabályo­zók egy része gátat szab a magán - és a társas vállalkozások kibontakozá­sának, és jóllehet, a kormányzat többször kifejezésre juttatta, hogy a gazdaság fellendítésében számít a vállalkozókra — egyelőre vajmi ke­vés történt ennek érdekében. Mivel a vállalkozói érdekvédelem sajátos terület, amelynek a törvényhozás­ban is tükröződnie kell, a VOSZ szükségesnek tartja az Országgyű­lésen belül egy vállalkozói frakció létrehozását. Ilyen értelmű felhívást juttatott el legutóbb a képviselők­höz. Jelenleg 35 ezer társas vállalko­zás működik az országban, s ez mintegy félmillió ember sajátos ér­dekeinek képviseletét igényli. A VOSZ ezt a szerepet önállóan nem tudja, nem is akarja betölteni, ugyanakkor számít arra, hogy fel­méréseit, jelzéseit, igényeit figye­lembe veszik a szabályozók alakítá­sánál, a gazdasági-társadalmi közeg formálásánál. Méltánytalannak tartja például, hogy a vállalkozások kibontakozta­tásáról a kormány tárgyalt a szak- szervezettel, a Magyar Gazdasági Kamarával, sőt az ellenzékkel is, és az Országos Érdekegyeztető Tanács is napirendjére tűzte a témát, vi­szont éppen a Vállalkozók Orszá­gos Szövetségének a véleményét nem kérte. Holott a VOSZ időről időre készít felméréseket, elemzé­seket a gazdasági szabályozók hatá­sairól, és tiltakozik a méltánytalan intézkedések ellen, javaslatot téve azok megoldására. Nem azt várja, hogy a kormányzat a VOSZ javasla­tait fogadja el, de azt igen, hogy azo­kat legalább mérlegelje. Néhány konkrét példával alátá­masztva: a tavalyitól eltérő készlet­elszámolás miatt a vállalkozóknak idei jövedelmüktől független, sú­lyos adóterhet kell elviselniük. Ez amellett, hogy méltánytalan, nem­egyszer a vállalkozás létét fenyegeti. A másik példa ugyancsak a társada­lombiztosítás jelenlegi rendszeré­nek tarthatatlanságát támasztja alá: a vállalkozónak akkor is havonta kell társadalombiztosítási járulékot fizetnie, ha jövedelme nem rendsze­res. Márpedig ma a vállalkozások jelentős része — több mint fele — nem folyamatos. Egy egészséges gazdaságban ez természetes, hiszen vannak olyan tevékenységek, ame­lyekre nincs szükség egész éven át. Azt mindenki elismeri, hogy a vállalkozói körben a szellemi tevé­kenység a sikeres vállalkozás elen­gedhetetlen része. Ugyanakkor szerzői jogdijat — mely kedvezőbb adózási feltételek alá esik, mint más jövedelmek — csak állami vállalat fizethet ki, a vállalkozói körben en­nek elismerésére nincs lehetőség. E néhány példa jól érzékelteti, hogy számos jogszabályi módosítás szük­séges ahhoz, hogy a vállalkozók va­lóban úgy érezzék, érdemes ötletei­ket megvalósítani. Ehhez viszont a VOSZ elengedhetetlennek tartja a parlamenti képviseletet, s ehhez vállalkozói frakció megalakítása le­het az első lépés. Emellett követelik: legkésőbb szeptember 15-ig a kor­mányzat alkossa meg azokat a jog­szabályokat, amelyek megszüntetik a jelenlegi hátrányos, méltánytalan helyzetet, és a vállalkozóknak ked­vező gazdasági környezetet teremte­nek. Szocreál Hegedűs /nliról pgy csomó llizhriyMM lehet mondani- Olyano- kat, hogy Hegedűs Zoli nem akart hős lenni, ő csak minél több tudást den rászorulón. Hegedűs Zoli még ma is lehetne kisdobosok és úttörők példaképé, Csapatok névadója; __Tudniillik, Hegedűs 7xdi az 1940-es évek végén egy mátraaljai fa­luban volt tizenhét éves és a határban dolgozott, csakúgy, mint a többi á m nem biztatták tanulmányai foly tatására, mezítlábas suttyóból akkor tWivzv Ipo^jfvófvM olr-rtp4»b BtzwAlni rko Twkő Q rwntpoolvm aaja-y yjiaana Mf* aafagna ■ i^rvrim, iM" ai ^aaiiiaai sem kerülte el a demokratizálódás, a fényes szellők fiatal tanítót fújtak ona, aki nap' ucitci-ciuitüi munKanoz is iaion, s eisö; repesKenr a gyere- kék oktatása mellett a »épnek is tartott előadást arról, miképpen kell vi­szonyulni a rossz blbonákhoz, amelyek bizony erősén tartották magu­is volna hozzáfűznivalója, ám azok közé tartozott, akik belátják saját ardálé lew*■»!«£>•«»■ Íz-<ké g 1 ainmr Larwmlmlr-olá- jvolloot/vH I A ■»! raaámirvl Izorolron OmKor ▼ %?n Iivari Intallidti—j Irv—'tide ▼ tltVitt—ti tilt t tiillttttl lm. TÍZIlii v VTI nutttlvull xrrmrxTr volt, nem^hagyta nyugodni a dolog, s másnap felkereste a tanítót. maga is csak könyvekből ismén a tudományi, adjon nekem olyan köny­veket, amilyeneket maga olvas. V tanító persze boldog volt, hiszen eszébe jutott, hogy ez az a nép­névelői szerep, amelyre szerződött, s lelkesedése Hegedős Zoliéval ve­azokat, s egyre gyakrabban kereste fel a tanítót. Kgy napon berobbant a lakásába, s ünnepélyesen közölte: — Taní­tó úr, porosodik a biblia! A derék pedagógus rendkívül boldog volt, hi­szen eredményt ért el. A vallásos fiú, ha hitét néni is adta félj de minden­képpen lépéseket tett a korszerű természettudományos világnézet felé. Oly anny ira, hogy röpke idő alatt befejezte az elemijeit, s egy év alatt el­A tanító megneszelte, hogy Hegedűs Zoli előtt most megnyílhatná­fordult az agyában, hogy Hegedűs Zoli lenne az ő első nagy sikere. így is Tett. Zoli elutazott Debrecenbe, s röv id idő múlva már szakérettségis bi­zonyítvánnyal a zsebében vonatozott Budapest felé, az orvosi egyeiem- re. nép fia volt, nem gördült akadály az elé, hogy rövidesen már a megye­pestre utazott, s ahogy falatozott az egyik húsboltban, rákiabált egy iz- mos, szőke fiú: Tanító úr, olyan regén láttam, háíélkéiüTt a falunkból? MegiBak egv-két fröcesöt, majd elváltak. Akkor találkoztak utoljára, mert 1956 októberében Hegedűs Zolit, aki mentőautóval járta a várost cs látta cl jä sebesülteket, egy tudatlan golyó — nein tudni, kinek a pus** kacsövéből — leterítette. addig ismert ötvenhatos áldozatok névsorát. A már nyugdíjas tanító ott­hon olvasta: Hegedűs Zoltán 28 éves orvostanhallgató, Budapest VIII. kerület. Ő volt a 390-es sorszámú halott., _ _____ ____ K pvács Attila j

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents