Heves Megyei Népújság, 1989. június (40. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-21 / 144. szám

4.

_________________________KULTÚRA — KÖZMŰVELŐDÉS_________________________NÉPÚJSÁG, 1989. június 21., szerda

A

z Agria Játékok nyitánya

A nők ünnepe és a görögség szent magánügyei

zerzőnek és nézőnek. Ezért ők alkotják a kórust, de ezt a szöveget a rendező a modern színházi követelményeknek megfelelően felbontja. Személyiségeket, arcokat állít elénk. Ennek természetesen az is oka, hogy elég eltérő színészi adottságokkal rendelkező nők szerepelnek a darabban. Akad, akinek néhány mondata van csupán, s olyan is, aki csak a közös éneklésben vesz részt úgy-ahogy. Kiemelkedik közülük Agárdy Ilona, Dimano- pulu Afrodité, Román Judit, Bárdos Margit és Pastqualetti Ilona. A többiek is nagy odaadással játszanak, de ez nem mindig elég.

Mégis, az előadás legszebb pillanatai az ő közös alakításukból, dalaikból születnek. A női sors és, a városállam közösségének vállalása teszi valóban élménnyé a komédiát. A Melis László balkánias zenéje által röptetett szövegek mintha évezredek mélyéről szólnának. Felkeltik azt a nosztalgiát, amely a ma emberét a szerves közösségekhez vonzzák. Ebben.a hangulatban teljesedik ki a darab mondanivalója, amely esendőségei- vel együtt is történelmivé, szentté teszi a görögség magánügyeit.

A rendező által formált tér, kialakított díszlet karnyújtásnyi közelségbe hozza a szereplőket. A Tordai Hajnal tervezte jelmezek kellemesen sokat láttatnak a fiatal női testekből.

Jó előjelként könyvelhetjük el ezt a bemutatót az Ágria Játékok előtt. Márpedig a görögök is sokat adtak az előjelekre. Ezek szerint újszerű, hangulatos játékoknak lehetünk tanúi, amelyek nagy élményt jelentenek. Az égjek vegyék oltalmukba a szabadtéri előadásokat.

Gábor László

Sok előnye van annak, hogy az egri Gárdonyi Géza Színház tagozatai közös erőfeszítéssel alakítják ki műsorpolitikájukat. Olyan egység alakul ebből, amely összeköti a kőszínházi évadot az Agria Játékokkal: színes tabló formálódik, amelyből — távolabbról szemlélve — szemet gyönyörködtető freskó bontakozik ki. Egy- egy premier ecsetvonás, amely önmagában is sokatmondó, mégis egy hosszabb folyamat adja meg a látottak igazi értelmét.

Az egri Gárdonyi Géza Színház utolsó, nyár eleji bemutatója egyben a szabadtéri évad nyitánya is volt. Az MSZMP Heves Megyei Bizottságának Oktatási Igazgatóságán Arisztophanész: A nők ünnepe című komédiáját állította színre Valló Péter. Csütörtökön ez a mű Aiszkhülosz Leláncolt Prometheusával együtt kerül közönség elé az egri várban. A két darab egységet alkot, hiszen annak idején a klasz- szikus görög színház is együtt játszott tragédiát és komédiát, az élet derűsebb és árnyékosabb oldalait egymástól nem elválasztva mutatta be.

De mit is találhat a néző Valló Péter értelmezésében újszerűnek? A rendező nem arra törekedett, hogy mindenáron megnevettesse a nagyérdeműt. Úgy közelítette meg Arisztophanész komédiáját, hogy nem a vígjátéki helyzeteket kereste benne. Észrevette, hogy ez a darab úgy szól a görögség „magánügyeiről”, hogy mögöttük fölsejlik egy teljes kultúra, egy szerves közösség. Ezzel a sajátos kettősséggel egyszerre nagyon konkrét és áttételes is ez az előadás.

Ha alaposabban megvizsgáljuk ezt a történetet, akkor rájöhetünk: voltaképpen Arisztophanész kedvenc céltábláiba lő mérgezett nyilakat. A tragédiáira Euripidészé s a nők konfliktusát ábrázolja, szívesen megcsipkedi mindkét felet más drámáiban is. Ez az összeütközés jó karakteralakításokat kínál, mivel a jellemek és szokások kigúnyolása túlzások nélkül lehetetlen is volna. így valósággal lubickolhat szerepében — a szó átvitt és konkrét értelmében egyaránt — a Mnesilochost megformáló M. Horváth József, aki nagy színészi bravúrral szenvedi el, hogy tor- zonborz férfiból nyílt színen nővé alakítsák át. Nem csak indulataival, de gondolkodó játékával is végig meghatározó a darabban. Ugyancsak ez mondható el az Euripidészt alakító Szatmári Györgyről. Hűvös visszafogottsága, tétovázása egyszerre jelzi a drámaíró intellektuális fölényét — amelyet e szerint azért a tiszteletlen Arisztophanész is elismert

Euripidész és a nők konfliktusát ábrázolja, megcsipkedi mindkét felet

— s életidegenségét, amely fölött keményen pálcát tört. A férfiak közül még kiemelhető Tunyogi Péter szerepformálása, aki szinte kísértetiesen pontosan festi le a feminin költő, Agathonjellemét. Érdekes még Kocsis György kabinetalakítása, aki éppen olyannak ábrázolja a műveletlen, barbár, kéjsóvár íjász figuráját, amilyennek Arisztophanész elgondolta.

A darab címszereplői mégiscsak a nők, akiknek sajátos helyzetéről kaphatunk képet a játékból. A szerző nem szépíti meg a közállapotokat, amelyek szerint a szebbik nem alávetett helyzetben volt a görög társadalomban. De kegyetlenül leleplezi kis praktikáikat, amelyek segítségével . valamelyest szabadabban

próbáltak élni. Minden rosszat elmond róluk, amit csak lehet: erre az az ünnepség kínál ürügyet, amely éppen a mű címét is megadja: a Theszmophoria sajátos szelepként működött az ókori Görögországban. A Démétér istennő kiengesztelését szolgáló böjt és mulatság felfordította a hétköznapok rendjét, s a szigorú felügyelet alatt tartott asszonyok ilyenkor kitombolhatták magukat egymás között. E szertartás titokzatossága, a férfiak előtti rejtettsége jó alkalom volt Arisz- tophanésznek arra, hogy férfiakból álló közönségének érdeklődését felkeltse.

Az esemény jellegének megfelelően a nők névtelenek és arctalanok: itt inkább általános szokásaik számítottak a komédiasM. Horváth József valósággal lubickol

szerepében

(Fotó: Koncz János)

VersvirtOM

Nem először méltatom A hét költője című sokak által észre sem vett, rendszeresen jelentkező programot, amelynek beváltatlan célja a líra örökzöld értékeinek tisztes, szerény népszerűsítése.

Az ajánlat jelenünkben különösképp vonzó, hiszen olyan időszakot élünk, amikor felgyorsultak az események, amikor nyersen csapnak össze fésületlen indulatok, amikor a félreérthetetlen'igazság a harsánykodók közt meghűzódva várja, hogy észrevegyék, s figyeljenek megszívlelendő tanácsaira. Ebben az atmoszférában nélkülözhetetlen az a gyógyír, amit a poéták önzetlenül nyújtanak, megajándékozva minket a Szépség semmi mással sem pótolható bódulatával, s azzal Ariadne-fonállal, amely kivezethet mindnyájunkat a zűrzavar dzsungeléból. Az elműlt napokban a román származású Mihai Eminescu költeményei szolgáltatták nekünk a katarzispirulákat.

Ez a zseni megszenvedett kincseiért. Nem rajongott az iskolákért, taszította őt az okatási rend merevsége, ridegsége. Már diákkorában sejtette: nem hivatalnoki sors lesz az osztályrésze. Ezért boldogult nehezen a tantárgyakkal, emiatt nem gyűjtötte bizonyítványaiba, egyetemi indexeibe a jelesek regimentjét. Nem a részletekre koncentrált, a teljességet szomjűhozta. Lekötötték a legnemesebb német filozófusok. Rajongott Schopenhauer, Kant eszméiért, a hindu bölcseletért.

Ez egyáltalán nem véletlen,

ugyanis evilági ittlétünk értelmét kutatta, s nem fogadta el a megsemmisülés reguláját.

. Foglalkozásait sűrűn váltogatta. Vándortársulatokhoz szerződött, ezekben súgóként alkalmazták. Nem zavarta a korántsem rangos beosztás, hiszen el óhajtotta sajátítani Thália műhelytitkait. Közben arra is módja adódott, hogy magábamenekítse a népköltészet szemléletét, ritmusgazdagságát, képalkotási technikáját. Egyre-másra jelentek meg hamar érdeklődést keltő kötetei. Megbabonázta a romantika, s munkásságában ennek erényeit ötvözte adottságaival, s mindazzal, amit az egyszerű emberektől kapott.

Keserű, szomorkás lény volt, akinek összegző munkája a Memento móri nem sugározta Madách Imre optimizmusát, hanem ekként summázott: „csak a halál tart örökké, ami él — el is tűnik”. írásai — ezt kevés alkotóról* mondhatjuk el — a Tökélyt közelítik. Ha elmélázó perceinkben hallgatjuk sorait, valamennyiünkben tovább- zsong az általa „szerzett” dallam, s kimondatlanul is megértőbben reagálunk társaink jelzéseire, s arra serken- tődünk, hogy szelíd megbocsátással, mosolyszőtte türelemmel nézzük azt a tülekedést, amelyből végül is a babérra legméltóbbak kerülnek ki győztesen.

Tőle nem lehet megválni, búcsúzni, mert mellénk szegődik, elkísér minket, oltalmaz bármifajta alpáriság, kisstílűség ellen.

Nemcsak most, hanem mindig...

Egy nagy király emlékezete

Meggyőződésem, hogy Szent Lászlót nem kell senkinek sem bemutatni. Rendkívüli voltát mi sem bizonyítja jobban, mint a XX. század végén is emlékezünk rá. Hegedűs Géza — ő talán esz- tendeink utolsó polihisztora — hétfőn délután idézte fel alakját, tetteit, ízelítőt adva gondolkodásának modernségéből is.

Mellesleg e minősítésben nincs semmi túlzás, hiszen ez az uralkodó egyszer felsóhajtott, s amiatt panaszkodott, hogy a trónon ülők a helytelen tanácsok hatására számos hibát követhetnek el, ezért nem mindegy, hogy miként döntenek, körültekintően mérlegelnek-e akkor, amikor megfogalmazzák a végső szót. Az olvasás gyönyörűsége különben is fontos vállalkozás, hiszen a közreműködők — Benkő Gyula, Béres Ilona, Sinkovits Imre — olyan tanterembe lépnek, ahol százezrek figyelnek a katedrán állókra.

Ez természetes, mivel feltérképezik a fehér foltokat, s a múlt hagyatékából ránk örökítik azt, ami nélkül szegényebbek lennénk. E misszió nem kophat meg. Erről gondoskodnak a leleményes ötletgazdák, akik „pedagógusként” is talpraesettek, s nem fukarkodnak a leleményesség arzenájának okos hadbave- tésétől.

Elutasítják a borúlátást, számukra az is elégtétel, ha csak né- hányan veszik a lapot, vagyis felhívásukra kopogtatnak a könyvtárak ajtajain, kikérve azokat a regényeket, amelyeket áttanulmányozva nemcsak tájékozottabban, hanem humánusabban is látják szűkebb és tágabb környezetüket, s biztosabban ítélik meg a többször kuszának tűnő dolgokat.

Érdemeik ennél azért magasabbak, hiszen a „hívők” köre jóval szélesebb. Ezrekben mérhető. Ráadásul folyvást gyarapodik. Közös örömünkre.

Pécsi István

Agria Játékok 1989

Az egri vár Romkertjében: Aiszkhülosz: Leláncolt Prométheusz, Arisztophanész: A nők ünnepe. (Két egyfelvonásos színmű)

Bemutató előadás: június 22. További előadások: 23, 24, (esőnap: 26,27.) 28., 29., 30. Július 1. (esőnap: 2., 3.). Július 4.,

5., 6. (esőnap: 7., 8.).

Az előadások délután 6 órakor kezdődnek.

Az egri vár Romkertjében (altemplom): Tamási Áron: ÖrdögölőJózsiás. (Zenés játék)

Bemutató előadás: július 17. További előadások: 18., 19. (esőnap: 20.), 21., 22. (esőnap: 23.), 24., 25., 26., 28., 29. (esőnap:

30., 31. és augusztus 1.)

Az előadások este fél 9 órakor kezdődnek. Az előadások előtt este 7 órakor vásári komédiák.

Hangversenyek a Bazilikában este 8 órai kezdettel. Július

3-án, hétfőn: Budapest Madrigálkórus hangversenye. Közreműködik: Áchim Erzsébet (orgona).

Július 10-én, hétfőn: Kistétényi Melinda orgonahangversenye. Közreműködik: Collegium Musicum és Kodályné Péczeli Sarolta (ének).

Július 17-én, hétfőn: JeariLuis Durand (Franciaország) orgonahangversenye.

Július 24-én, hétfőn: Ella István orgonahangversenye. Közreműködik: Bodonyi Katalin (ének).

Harlekin Bábszínház az úttörőházban: A. A. Milne: Micimackó.

Bemutató előadás: július 26-án délelőtt 10 órakor További előadások: 27én, délelőtt 10 órakor, 28-án, délelőtt 10 órakor; 29-én, délelőtt 10 és délután 3 órakor; 30-án délelőtt 10 és délután 3 órakor; 31-én, délelőtt 10 órakor.

Egyéb előadások

Az Ifjúsági Házban: "Sors nyiss nekem tért...” Irodalmi műsor. Balogh András színművész előadásában. Előadások: június 27., .július 1. és 6. Az előadások délután 6 órakor kezdődnek.

Torpedó bácsi meséi. Kávéházi kabaré.

Előadások: július 10., 11., 13.

Az előadások délután 6 órakor kezdődnek.

Július 27-én, este 8 órakor, a Körcsarnokban: A Benkó Dixieland Band koncertje.

A Garabonciás Könyvesboltban, este 7 órakor. Elmennek a harangok. Kányádi Sándor-est. Zenés irodalmi műsor, Sziki Károly színművész előadásában.

Előadások: július 7., 14., 20.

Július hónapban, minden szombaton, délelőttt 10 órától, az egri vár udvarán: A Musica Aulica régi zenei együttes (Eger) koncertje. Műsor: XVI.-XVIII. századi magyar és nyugat-európai muzsika.

A kiropraktika tanítására, amerikai közreműködéssel

Orvosképző egyetem nyitását tervezik Tatabányán

Egy természetes gyógymód, az úgynevezett kiropraktika tanítására egyetem megnyitását tervezik Tatabányán, mégpedig amerikai — magyar vállalkozásban. A mindenféle mozgássérülés, de különösen a hátgerinc és ízületi bántalmak természetes gyógyítására alkalmas, nagy múltú eljárást Amerikában ma már tíznél több orvosi egyetemen tanítják, s az oktatási központok mellett mindenütt klinikát is létesítettek. A legnagyobb intézményeket a Georgiái államban székelő Life Chiropractic College (LCC) működteti. A kiropraktika népszerűsége, az igények növekedése arra késztette az LCC-t, hogy Amerikán kívül másutt is hasonló központokat hozzon létre. Anglia, Svédország, a Szovjetunió és Dél-Korea után most Magyarországon tervezik egy kiropraktikai bázis kiépítését, ahol a hazaiakon kívül külföldi betegeket is gyógyítanak majd.

Az amerikai orvosok nemzetközi marketing- és konzultáns cégeket bíztak meg azzal, hogy a megadott szempontoknak megfelelő helyet és partnereket találjanak Magyarországon. A nyilvános felhívásra hazánk számos települése jelentkezett, s közülük Tatabánya mellett döntött az amerikai fél.

A technikai felszerelést és a szakembereket az amerikai fél biztosítja. Az oktatásban a budapesti Semmelweis Orvostudományi Egyetem, az Orvostovábbképző Egyetem és a Testnevelési Főiskola tanáraira is számítanak. A Komárom Megyei Állami Építőipari Vállalat tőkével és építőipari kapacitással, a megyei kórház szellemi és diagnosztikus hátterével vesz részt a vállalkozásban. A megyei tanács további tőkebevonás céljából rövidesen gazdasági társulást alakít. Az elképzelések szerint az MSZMP Tatabányai Oktatási Igazgatóságának épületében alakítják ki az egyetemet, a hozzá tartozó klinika épületének kiválasztására a későbbiekben születik döntés.

A tervek szerint a jövő év szeptemberében kezdődik meg az orvosképzés és a betegek fogadása. Nemcsak külföldi, hanem magyar hallgatók képzésére is lehetőség nyílik az első hazai tatabányai kiropraktikai oktatóbázison. A hat és fél év időtartamú képzésen évfolyamonként 50—60-an tanulnak majd.