Heves Megyei Népújság, 1989. június (40. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-17 / 141. szám
NÉPÚJSÁG, 1989. június 17., szombat GAZDASÁG — TÁRSADALOM 3 El kell érni a reform- intézkedések kritikus tömegét A közvéleményt élénken foglalkoztató kérdésekkel kereste fel a Népújság munkatársa Nyers Rezső államminisztert, az MSZMP Politikai Bizottságának tagját. A beszélgetés során természetes módon első helyre a magyar reform lehetőségei kerültek. A következőkben egy olyan reformpolitikus véleményét ismerhetik meg olvasóink, aki nem téveszti szem elől a realitásokat. : <V ■ — A társadalomban, de magában az MSZMP-ben is két markáns és szélsőséges nézet fogalmazódik meg. Az egyik szerint, amelyet Pozsgay Imre is képviselt a Szabad Európa Rádióban adott nyilatkozatában, „el kell takarítani” azt a rendszert, amely elavult. A másik irányzat, amely „marxista egységplatformként” határozza meg magát, a részleges reformok híve. Mi ezekről az álláspontokról a véleménye? — Kérem, a marxista egységplatform az nem akar reformálni, továbbfejleszteni akarja az eddigi rendszert. Tehát nem akar piacgazdaságöt, pluralizmust a gazdaságban, tehát a szocialista vegyes gazdaság elvét elveti. Ugyanígy a politikai pluralizmust is. Nem akaija vállalni Magyarország integrálódását a világgazdaságba, csak egy. zárt részt, a kelet-európai szférát ismeri el. Az eddigi politikát folytatva, részleges továbbfejlesztést és nem reformokat akar. Tehát nem így áll a kérdés, hogy reformálni vagy teljesen elvetni. Ez utóbbi megfogalmazás pontatlan. A sztálini modellt kell teljes egészében elvetni, ezt mondja Németh Miklós, Pozsgay Imre, ezt mondom én és Grósz Károly is. Bizonyos félreérthető nyilatkozatok elhangzottak, melyek szerint a jelenlegi magyar rendszert forradalommal kell meg- dönteni, nem lehet reformálni. Ilyen homályos fogalmazás történt egyesek részéről, Szegeden is volt ilyen. Ezek — véleményem szerint — téves nyilatkozatok. Egyeztettük Pozsgay Imrével, hogy ő miként vélekedik, és teljes mértékben elismerte azt, hogy a mai magyar rendszer már nem az eredeti sztálini, ez valamiféle hibrid rendszer. Sem gazdasági, sem politikai értelemben nem lehet azt mondani, hogy ez eredeti sztálini modell, ez annak nézőpontjából óriási revizioniz- mus. Én azt tudnám mondani, hogy ez egy hibrid rendszer, amit lehet reformálni. Pozsgay Imrétől kérdezze meg egyébként, mert nem akarok az ő nevében nyilatkozni, de ezt egyeztettük, és ez az ő nézete is. Forradalommal megváltoztatni és semmit sem fölhasználni — kérem szépen, ezt nem tudom értelmezni. Nem tudok hozzászólni, mert meghaladja az én értelmi képességeimet, hogy ki mit ért ez alatt. Ha azt, hogy visszaállítani a teljes piacgazdálkodást, közösségi szektor nélkül, akkor azt mondom, hogy lehet valakinek olyan nézete, hogy a szocializmus úgy, ahogy van, rossz, de nem lehet megvalósítani ezt akkor sem. Ez már vissza nem állhat, csak nagyon hosszú idő alatt, és közben is működtetni kell a közösségi tulajdont. Úgyhogy én ezt egy olyan fellengzős, idézőjelbe tett reformerségnek tartom. Tisztességes emberek vallhatják, bizonyos szempontból okosak is lehetnek, de ebben a tekintetben tévednek. olyasmit, ami a sztálinizmus szempontjából szentségtörés volt. Itt mindenki fenntarthatta a véleményét, s ez benne is volt a szervezeti szabályzatban. Ez csak egy példa, de mást is mondhatnék. A szervezeti működése sztálinita alapokon nyugodott, de a párt belső szellemisége az már nem. Úgyhogy most a megújulás mindenféle nehézséggel és egyelőre megosztó hatással jár. — Kádár János felmentésekor az Ön neve felmerült, mint a pártelnöki posztra esélyes politikusé. Milyenné szeretné, hogy formálódjon ez a párt, ma vezető szerepet játsszana benne? — Én most is a vezetőség tagjának tudom magam, s a vezetésben erőmhöz képest részt is veszek. De, hogy a kérdésre válaszoljak, egy reformkommunista pártot szeretnék, amelyben istenigazában minden benne van a kommunista mozgalom erényeiből. Mert ugye, forradalmi szellemben gondolkodó mozgalom ez, s a reformokra is hajlamosabb, mint a szociáldemokrata párt. De ugyanakkor jó lenne benne megvalósítani a szociáldemokrata mozgalom belső demokráciáját, toleranciáját, s nemzetköziségét. Valójában a szociáldemokrácia nemzetközibb volt, mint a kommunizmus. Mert a kommunista nemzetköziség zárt volt, tehát csak erre a mozgalomra terjedt ki. A történelmi folytonosságot is jobban vállalta mindig a szociáldemokrata párt. Bár ők is énekelték az Internacionálét, de illuzórikusnak tekintették, mint ahogy én is azt a sort, hogy a múltat végképp el kell törölni. A kommunista mozgalom viszont gyermekbetegségei időszakában bizony ezt szó szerint értelmezte. Én úgy fogom föl, hogy az ideális az én számomra az volna, ha ez a párt két forrásból táplálkozó, reális szocialista, forradalmi szocialista, vagy egy reformokat vállaló forradalmi szocialista párttá alakulna. Nemzetközileg pedig a haladó baloldal integráns részévé válna. Úgy fogná fel magát, mint a világszocializmuson belül az egyik legradikálisabb áramlat része. De itt hangsúlyozom, hogy a világszocializmuson és nem a kommunista pártok nemzetközi egységén belül. Én ezt így képzelem. El kell vetni, hogy a kommunizmus rövid időn belül megvalósítható, ez a nézet nagy-nagy hibák forrása volt a gazdaságpolitikában is. Ebben Hruscsov is eltévedt és Brezsnyev is, mert Sztálinra licitálva próbálták identifikálni magukat. Ez az egész szovjet ideológia a brezsnyevi időszakban tragikus módon kommunizmust próbált megvalósítani demokrácia, piac, áru és szolgáltatások nélkül. Nem is úgy fogalmaznék, hogy történelmi zsákutca ez, hanem egyenesen gondolati eltorzulás. Milyen legyen az MSZMP A hitelesség kérdése — Hogyan ítéli meg az MSZMP helyzetét, különös tekintettel a küszöbön álló kongresszusra? Milyen lépéseket kell ahhoz tenni, hogy valóban korszerű párttá alakulhasson, megfeleljen a követelményeknek? — Kérem, én nem vagyok optimista a párt állapotát illetően. Azt szeretném, ha sikerülne túljutnia jelenlegi válságán. Mély meggyőződésem, hogy ez nem pártérdek, hanem az ország és a nép érdeke, mert erre a pártra nagy feladat vár. Nem egyedül, mert már elvesztette azt a lehetőséget és szükségszerűséget, hogy maga szabjon irányt a fejlődésnek. Nagy felelősség az, hogy a változásokat elősegítse a maga erejével. Hogy mást ne mondjak, az én véleményem szerint egy megújult, reformpárttá vált MSZMP-nek, vagy nevezzük akármilyen más néven (azt hiszem, most a néven is meditáció lesz), nagyon nagy feladata az, hogy a maga politikai bázisát belevigye ebbe a demokratizálódásba és a gazdaság modernizálásába. Érdeke az országnak az is, hogy nemzetközi kapcsolatait ez az MSZMP — s ezek mélyen gyökerezőek — úgy használja fel, hogy ez a megújuló, demokratikus Magyarország lehetőleg szocialista célú politikával — én így mondanám —, vagy ha nem is teljesen szocialista, de egy kombináción alapuló politikával jól illeszkedjen a közép-kelet európai országok szférájába. Úgy, hogy boldogulni tudjunk. Nekünk ez a sorsunk, hogy ezekkel a népekkel és országokkal mindig szorosan együttműködjünk. De most már ne zárt rendszerben, hanem a nyugati világhoz is, illetve a világ valamennyi részéhez kapcsolódva. Ez az MSZMP már ma is képes arra, de még alkalmasabb lesz rá, ha teljesen vállalja a reformpolitikát, hogy mind a két nemzetközi régióban hasznos legyen az ország számára. Ma én nem vagyok optimista, azt hiszem, hogy a párton belül még mindig a zavar és a kiegyensúlyozatlanság állapotában vagyunk. Ez abból is látszik, hogy a pártértekezletek nem bizonyultak elegendőnek, a párttagság meghatározó része úgy látta, hogy nem újult meg kellőképpen a párt, s kongresszust követelt. Ez meg is fog valósulni. A kongresszusig egy megfelelő politikai egységet kell kialakítani, szervezetileg pedig úgy formálni az MSZMP-t, hogy szorosabban kapcsolódjék minden szintű vezetés a tagsághoz. Tehát ez a belső demokratizálás erőteljes továbbfolytatását jelenti. Jelenleg nincs jó helyzetben az MSZMP, ez a véleményem. Ezt jobb bevallani, mint nem bevallani. — Néhány nyilatkozatában úgy fogalmazott, hogy fel kellene zárkózni az európai kommunista mozgalomhoz... — Ezt így nem mondtam. — Név szerint az Olasz Kommunista Pártot említette... — Az Olasz Kommunista Pártot igen, mert az reformkommunista. Nem állítom azt, hogy nekünk lehetőségünk lenne egy európai kommunista mozgalomhoz felzárkózni, az MSZMP-nek más most a feladata. Egyébként is az MSZMP a kommunista mozgalom megújítói között, elől halad. Tehát nem kell visszazárkózni a zömhöz, mert az európai kommunista pártok jelentős része nem ment és nem megy át megfelelő megújuláson. Ez az én véleményem. Szó se róla, az OKP igen, de az nem követhető példa, mert olasz viszonyok között dolgozik, de egyikének tekintem a megújuló kommunista mozgalmaknak. De úgy vélem, hogy létre kell hozni a megújított reformkommunizmusnak egy szélesedő táborát és ebben szerepet kell vállalnia az MSZMP-nek. Ehhez az kell, hogy az országban jelentős és eredményes tevékenységet tudjon folytatni, tehát egy belső szi- lárdulás feltétlenül kell hozzá. Méghozzá új elvek alapján, úgy, hogy szélesedik a párton belüli vita, a vezetés jobban a tagság folyamatos ellenőrzése mellett végezze munkáját, egyúttal kezdeményezzen is. Szóval ez egy más típusú szocialista pártot igényel és nem a sztálini típusút. De már a párt sem volt igazán az, mert a hatvanas években Kádár János vezetése mellett megvalósítottak — A mai magyar politikai életben sokszor megkérdőjelezik a hitelességet. Legutóbb Csurka István tette ezt Méray Tibor személyével kapcsolatban. Ön, aki a köztudatba vitte a damaszkuszi út fogalmát, hogyan értékeli ezt a problémát? — Hát a damaszkuszi úton — az én felfogásom szerint — jogos egyszer végigmenni. Azt teszik mások hozzá — szerintem igazuk van —, hogy hitelesen kell ezt az utat végigjárni. Az Élet és Irodalomban olvastam egy még precízebb megfogalmazást, hogy ez Pál apostoli mentalitást igényel. Úgyhogy teljesen egyetértek azzal, hogy a hitelességre szükség van. A kritériuma véleményem szerint nem az, hogy valaki korábban mindig helyesen gondol- kodott-e, s mondjuk a mai igazságot korábban felismerte már, vagy pedig, hogy követett-e el hibákat, sőt esetleg bűnt egy korábbi rendszerben. Ha ilyen módon állítanánk fel a hitelesség kritériumait, akkor túltennénk a világ valamennyi politikai mozgalmán, de még vallásán is. Mindenfajta komoly emberi mozgalom elismeri a változás lehetőségét, ad feloldozást a múlt alól. A politika számára egyenesen tragikus az, hogy megkérdőjelezünk, számonkérünk múltbeli cselekedtet, gondolkodást és állásfoglalást, ettől téve függővé, hogy valaki létjogosult-e arra, hogy politizáljon. Hát ugye, Méray Tiborral kapcsolatban: az ő személyét nem szeretném érinteni, mert nem tartom ezt feladatomnak, nem is vagyok ebben naprakész. Csurkának joga van őt értékelni, de egymagában nincs joga arra, hogy bárkit kiközösítsen. Szerintem arra sincs joga egy személyben senkinek, hogy megállapítsa: ki vehet részt a Nagy Imre és társai temetésén és ki mondhat beszédet. A rendezőknek van ehhez joguk, de, ha jól gondolkodnak, a nemzeti megbocsátás és megbékélés szellemében járnak el. Én azt tartom egyedül helyesnek. Minden jószándékú és most konstruktívan gondolkodó embernek joga van arra, hogy a nemzet asztalánál valamilyen formában megjelenjen, és ott képviseljen egy ügyet. Az ilyen kirekesztéseket, a hitelesség megkérdőjelezését nagyon kicsinyes emberi magatartásnak tartom, s egy ország közéletére pedig éppenséggel károsnak. Ezen az alapon kérdőjeleztek már meg a történelem során nagyon sokszor embereket. Hát ugye, Kossuth is megkérdőjelezte Deákot, miután a . kiegyezést elvállalta. Kossuth ebben tévedett, Deák helyesen cselekedett. Úgyhogy én nem értek egyet ezzel a magatartással. Csurkának állampolgári joga, hogy tévedjen, ahogy az is, hogy tévedését leírja, másoknak pedig állampolgári joguk, hogy ezzel ne értsenek egyet. — A Nagy Imre és társai temetésével kapcsolatban az előkészítés során akadt olyan politikus, aki úgy nyilatkozott, hogy ha megegyezés nem születik szervezetük és a rendezők között a hivatalos részvételről, ők magánemberként akkor is ott lesznek ezen az eseményen. Ön kialakított-e valamilyen saját véleményt ezzel kapcsolatban? — Nekem nincs saját álláspontom. Én részt vettem az MSZMP nyilatkozatának megfogalmazásában, ahogy a kormány állásfoglalásainak és intézkedéseinek kidolgozásában is. Teljes egyetértéssel vettem ezekben részt, ez az én álláspontom. Az, hogy mi az értéke egy állam- polgári vagy politikusi magatartásnak, megint csak azt mondom, hogy ennek nem az a kritériuma, hogy valaki részt vett-e a temetésen vagy sem. Ez nem a nemzet asztala, tehát nem jelenthető ki, hogy aki azon részt vett az a nemzeten belül van, aki meg nem, az nincs. Ezt fontosnak tartom elmondani. Nekem ugye Nagy Imréhez fűződő viszonyomat nem kell részleteznem, ismeretes, hogy két kormányának tagja is voltam, ezt nem is szégyellem. De a részvételt mégsem érzem kritériumnak, s nem is lenne jó, ha azzá válna. — Köszönjük a beszélgetést! Gábor László (Foto: Koncz János) Gyorsan fejlődik az amerikai-magyar idegenforgalom Idén a tavalyinál tíz-tizenöt százalékkal több — mintegy 135.000 — amerikai turista látogat Magyarországra, a két ország közötti légiközlekedésben pedig már ötven százalékkal nőtt a forgalom a tavalyihoz képest. Ezeket az örvendetes adatokat az IBUSZ, illetve a MALÉV New York-i központjában rögzítik. Walkó György, az IBUSZ igazgatója elmondotta, hogy 1988-ban a mintegy 120 000-125 000 főnyi amerikai beutazónak egyharmada rokonlátogató volt, a többi „valódi,, turista, akik elsősorban a műveltebb, kulturális és történelmi érdeklődésű középosztályból kerültek ki. Ez idegenforgalmi szempontból annál örvendetesebb, mivel — jóllehet az amerikai átlagturista európai körútat tesz, s csak 3-4 napot tölt hazánkban — átlagos kiadásaik jóval meghaladják a nyugat-európai utasokét. Tekintettel az amerikai látogatók körére, fokozatosan előtérbe kerülnek a szakmai programok: a kongresz- szusok, tanulmányutak, szakmai látogatások — például orvosok, zenetanárok, mezőgazdasági szakemberek részére. Jelentős ösztönzést ad a Magyarországra irányuló amerikai turizmusnak az a kedvező kép, amelyet az amerikai tájékoztatás, a sajtó, a tv, a rádió ad napjainkban hazánkról. E pozitív kép az egyéni utazások felé tereli az érdeklődést az Egyesült Államokban, hiszen az emberek olyan európai országnak látják hazánkat, ahol nem kell politikai és közbiztonsági zavaroktól tartamok, így nincs szükségük a csoportos utazás adta védelemre. A fiatalok számára egyébként nem lebecsülendő vonzerő, hogy Magyarország — Kelet-Európábán elsőnek — csatlakozott az európai vasutak „Eurorail,, egyezményéhez, így az ilyen bérlet tulajdonosai többletköltség nélkül ellátogathatnak hazánkba is. A forgalom növekedésében fontos szerepet játszik, hogy az ASTA, az amerikai utazási irodák szövetsége tavaly Budapesten rendezte meg kongresszusát, nagy sikerrel. Azóta ugrásszerűen megnőtt az érdeklődés, nem csak a hagyományos központokban, az észak-keleti nagyvárosokban és Dél-Kaliforniában, hanem országosan is. A gond az, hogy éppen az igényes, fizetőképes turisták által igényelt színvonalas hazai szállodai kapacitás korlátozott és telített. Nagyarányú fejlesztésre van szükség ahhoz, hogy ezt a keresletet ki tudjuk elégíteni. Mint Walkó György elmondotta, több nagy amerikai szállodalánc, például a Marriott, a Regent és több más beruházó is érdeklődik magyarországi szállodaépítkezések, a bekapcsolódás lehetőségei iránt. Tavaly Beck Tamás kereskedelmi miniszter és akkori amerikai kollegája, William Verity szándék- nyilatkozatot írt alá arról, hogy a két ország egyezményt köt az idegenforgalom .fejlesztéséről. George Bush elnök júliusi budapesti látogatása kapcsán ez a kérdés.ismét napirendre került. Új magyaramerikai légügyi egyezményről is folynak tárgyalások. Püspöki Margit, a MALÉV New York-i irodájának igazgatója ugyancsak azt tapasztalja, hogy az ASTA budapesti kongresszusa sokat segített, akárcsak a PAN AM és a MALÉV közvetlen Budapest- New York-i járatának megindítása. A közvetlen kapcsolattal a MALÉV bekerült az Egyesült Államok több mint 30 000 utazási irodájának számítógép rendszerébe, így a magyar légitársaság más járataira is lehetséges már a közvetlen helyfoglalás. A MALÉV New York-i irodája 1988-ban 15.000 jegyet adott ki, ez év első öt hónapjában pedig 50 százalékkal volt magasabb a forgalom, mint az elmúlt év hasonló időszakában. Nagy az érdeklődés az egyelőre hetente kétszer közlekedő közvetlen járat iránt, amely leszállás nélkül, 9-10 óra alatt teszi meg az utat. A nyári csúcsidényre a helyek 50-70 százaléka már foglalt. Heltai András Felújítják a Barlang Szállót Aggteleken A világhírű aggteleki cseppkőbarlang szomszédságában lévő Barlang Szálló az idők folyamán erősen elhasználódott, ezért halaszthatatlanná vált átépítése, illetve teljes felújítása. A nemzeti park igazgatósága — a nagy idegenforgalomra való tekintettel — szeretné minél előbb az építkezést befejezni. (MTI-fotó: Mizerák István)
