Heves Megyei Népújság, 1989. június (40. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-17 / 141. szám
GAZDASÁG — TÁRSADALOM NÉPÚJSÁG, 1989. június 17, szombat Egri öregdiákok az Ifjúsági Házban Molnár József: Pincesor Az Egri Öregdiákok Baráti Társasága az egri gimnáziumi oktatás 300 éves jubileumára nemcsak látványos ünnepségsorozatot, irodalmi-zenés műsort, díszközgyűlést, díszünnepséget rendezett, de tárlatot is nyitott, mégpedig összetett anyagból. Az Ifjúsági Ház új nagytermét jórészt Molnár József festőművész munkái népesítik be, de jellemző és értékes mustrát nyújtanak a rendezők Ócsvár Géza, a gimnázium volt tanárának festményeiből, grafikáiból, fotóiból is. Lélektanilag fő vonulata a szemlére kitett anyagnak a régi tablókból és fotókból, főleg a volt tanárok, diákok könyveiből áll össze, amely innen-onnan száz évre mutat vissza: emberekre, akik a szellem fegyvereivel hadakoznak, becsületes munkával nevelték az egymásra következő nemzedékeket. Mert ez volt a hivatásuk, mert ezt vállalták a lélek el nem bizonytalanodó parancsa szerint. Tanárok és tanítványok kötetei, tablói sorakoznak itt fel, bepillantást engedve abba a helyi történelembe, amelyről sokáig -ildomos volt megfeledkezni. Nem a visszafiatalodás szándékával vitték a kiállítást az Ifjúsági Házba. A Fati partus épülete a régi gimnazista nemzedéknek az épületnél magánál sokkal többet jelentett. A Széchenyi utcának ez a része, a szemközti gimnáziummal, templommal és a rendházzal, ahol a tanárok laktak és élték tudós, nevelői, szerzetesi életüket, centrumot képezett. Ha a tér- és időszámítás az egykori kisdiák számára ott kezdődött, ezeknél a falaknál, nem utólagos belemagyarázás: ma is úgy érezzük, mi, akik a falak közé bekerülve fedeztük fel a tudást és ezzel együtt Európát, tudtuk, hogy a latin szellem és Róma ezeresztendős hatása ki- irthatatlan a mi magyarságunkból. Innen és így vettük rövid szemle alá mi is Molnár József festőművész életművét, ezt a bemutatott kiállítási anyagot. A mester Nagyrédén született, parasztcsaládban. Sorsa és a jó közreműködők az egri gimnáziumba vezérelték; itt kapott alapokat, szellemi és művészi indítást. Elsősorban műveltséget, azt az európait, ami nélkül ma sem lehet boldogulni. Maga a művész is vallja, hogy a formák szeretetére, befogadására az első leckéket Ócsvár Gézától kapta, aki a maga derűs-ironikus, de mindenkor őszinte tanári gesztusaival vezette-vitte előbbre a gyermekek tudását. És képzeletét! És mire Molnár József Bemáth Aurél, Hincz Gyula és Barcsay Jenő tanítványaként megszerzi a diplomát, már készen áll az a teremtő láz, amely visszahajlik a faluba, Nagyrédére, a szülőhaza irányába. Abban az életritmusban, abban a falusi mindennapi rituáléban fedezi fel témáit, amiket megfest, amiket meg akar örökíteni. Mert neki azt kell tennie, anjit ráhagyott a szülői ház, az a szeretet, összetartozás, amely betöltötte fiatalságát. Vannak nézetek, amelyek szerint a művész, egyáltalán az alkotó a gyerekkor alapélményét dolÓcsvár Géza: Aranyhíd Molnár József: f ozza fel egész élete során. lindazt az ámulatot, amely belső ragyogással töltötte el, amikor a jeleneteket végigélte a társai között, a jelenségek tartalmát felfedezte a maga számára. S ha ez az állítás itt-ott bizonyításra is szorul, lehetetlen nem észrevenni, mekkora lelkesedéssel, hittel és szeretettel festi meg Molnár József Nagyrédét. Azt a világot, amely már ott sincs úgy, amelyet csak a gyerek emlékezete vésett úgy az agyába, hogy az a mai napig minden részletében hiteles. A Hadiözvegy gyertyát gyújt ura után, mindig is mélyfekete- ben hordozva szíve árvaságát. A Halotti Beszéd a gyászlobogókat tartó férfiakkal, a stólás-karinf es pappal, a hosszan elnyúló oporsóval örök beszédtéma a faluban, családi emlékezet örö- kítő-örökíthető tudata. Mert a nemzedékek jönnek, mennek az időben, de a kapcsolati rend fut előre. Nagyréde akkor sem volt, ma sincs Szüret nélkül. Ünnep az is, mint ahogyan a falusi Vásár az, meg az, hogy a Menyasszonyt illik köszönteni. Aki szép és viruló, és aki a maga teljes személyiségében a falusi embernek a boldogság társfogalma. Arcképek is maradtak még a festő birtokában, a legfontosabbak, mert a családi arcokat is igazolni kell a jövő nemzedeke előtt. És a mozaiktervek sem maradhatnak látatlanok! Az épületekhez nagy ragaszkodás fűzi az alkotót. Murális témái végigkísérik őt egész élete során. Nem hiába dolgozott sokáig a Budapesti Műegyetemen, tanulmányozta is derekasan a térhatást, a kövekHalotti beszéd (Jakab László illusztrációi) bői létesíthető harmóniákat. Egerben, a Szarvas téri irodaházban is látható — itt a terve! — egy kedves hangulatú mozaikja, amely még nem kapta meg a megfelelő művészettörténeti méltatását. És mindenekelőtt: vándorlásaiban utcarészletek bukkannak elő Budán és Egerben, Velencében és Rómában, mert a sors és az ösztöndíjak hur- colták-vitték őt keresztül-kasul Európában. S maradt végtére is az a nagyrédei származék, aki a szűkebb haza lelkűidétől, múltjától, jelenétől nem tudott, nem akar elszakadni. És ebben a lelki történésben az egri gimnázium nyolc esztendeje, légköre, szellemi tavasza érlelte alkotóvá. S ha hozzáolvasunk egy kiállított könyv címét: Lélekmentés a nagy világégés után, dr. Mihályfi Ákos ciszterci rendi egyetemi tanár gondolatsorát, a képek mellett látható vitrinből, és ha gondolunk is arra, hogy ezt a tudós művet 1920-ban adták ki, nem kell különösebb párhuzamba vonás ahhoz, hogy a kiállítás szelle- mi-lelki-erkölcsi tartalmát ma is elevennek, mi több, némely részletében égetően aktuálisnak érezzük. Külön öröme a jegyzetírónak, hogy látta: a gazdag anyagot kínáló tárlatra viszik-vezetik diákjaikat a tanárok, mert vannak tartalmak, amiket a mai gyereksereggel is meg kell ismertetniük. Minél mélyebben, annál jobb. Mert korok és eszmék párbeszédét kell itt, manapság hazai városainkban, közösségeinkben beindítani! Farkas András Lesz-e szociális otthon Egerben? Bizonyára sokan emlékeznek még arra, hogy tavaly milyen indulatokat kavart, amikor kiderült, hogy a volt Hajdű-hegyi szociális otthon lakóit Parádfürdőre költöztetik a hajdani Károlyi-kastélyba. Az érintettek közül is többen tiltakoztak, de akkor már döntés született az ügyben. Az Egri Városi Tanács illetékesei azóta ts keresik a megoldást, hogyan lehetne a megyeszékhelyen is kialakítani egy otthont az időseknek. Most úgy tűnik, lehetőség nyílna erre, de az ötlet máris ellenállásba ütközik. De miről is van szó konkrétan? Sajnálatos módon évről évre csökken városunkban is a születések száma, ennélfogva a bölcsődékbe is egyre kevesebb gyermeket íratnak be. így a Csebok- szári városrészben lévő négy bölcsőde helyett három is ki tudná elégíteni az igényeket, egy intézmény pedig felszabadulna. A hetven kicsi befogadására alkalmas Bornemissza Gergely Bölcsődében az ősztől mindössze 10—12 kiskorú maradna, őket pedig el lehetne helyezni a közeli intézményekben. így viszonylag egy szerény összegből, kevés munkával átalakíthatnák szociális otthonná a gyermekintézményt. Körülbelül harminc rászoruló, idős embernek teremtenének így otthont. Dr. Juhász Erika, a tanács egészség- ügyi osztálya vezetőjének elmondása szerint a megyei tanács erre a célra 30 millió forintot fordítana. — A létesítmény minden szempontból megfelelne szociális otthonnak, hiszen mosoda, konyha is található benne. A szobák világosak, kényelmesek — mondja az osztályvezető. — Igaz ugyan, hogy az épület mellett óvoda található, de ez külön- bejáratú, másrészt teljesen szeparálható. Ezzel kapcsolatban szeretném azonban azt is megemlíteni, hogy a Lajosvárosban évek óta egymás mellett működik az idősek klubja, az értelmi fogyatékos fiatalok intézete és a bölcsőde. Annak idején nem fogadták kitörő lelkesedéssel az ott élők ezt az állapotot, de mára bebizonyosodott, hogy alaptalan volt a félelem, hiszen az intézmények között remek kapcsolat alakult ki. — Nem felhánytorgatáskép- pen, de tavaly a Lenin úti kihasználatlan bölcsőde is szóba jött lehetséges megoldásként, és akkor épp azért vetették el az ötletet, mert a lakók ellenezték, hogy az ott lévő óvoda szomszédságába kerüljenek az öregek. Most nem merülhet fel ilyen kifogás? — A Lenin úti bölcsőde emeletes volt, tehát nem felelt volna meg igazán a követelményeknek, másrészt akkor már döntés született a Parádfürdőre való áthelyezésről. De sajnos most is vannak lakossági ellenérvek. Éppen a napokban beszélgettem a Csebokszári-lakótelep tanácstagjaival, és a pártkörzet képviselőivel. Fölvetették, hogy a környék zajos, hogy a közelben található a sportpálya, s azt is megemlítették, hogy a városrésznek a szociális otthonnál fontosabb létesítményekre lenne szüksége. — Tehát alighogy felvetődött az elképzelés, máris többen vitatkoznak vele. Mit tesznek Önök, ha a lakók még erősebben tiltakoznak a javaslat ellen? — Szeretném hangsúlyozni, hogy az ott élők véleménye és beleegyezése nélkül mi semmit nem tehetünk. Semmiképpen nem akaijuk rájuk erőszakolni ezt a megoldást. De az bizonyos, hogy a jelenlegi szűkös anyagi körülmények között ez egy olyan lépés lehetne, amely jelentősen enyhíthetne a halmozott szociális gondokon, másrészt nem utolsó szempont az sem, hogy viszonylag kevés ráfordítással kivitelezhetnénk a tervet. Sajnos azt kell mondanom, hogy új szociális otthon építésére a közeljövőben nincs reális lehetőség. így mindenképpen alaposan meg kell fontolni, mielőtt valaki nemet mondana erre a lehetőségre. Itt ugyanis nemcsak a Cse- bokszáriban élők, hanem Eger lakóinak érdekeit is szem előtt kellene tartani. * * * Vitákra lehet számítani — ez bizonyos. Számomra azonban mindenképpen elgondolkodtató ez a józan érveket azonnal lesöp- rő ellenállás. Amikor ugyanis arról volt szó, hogy Eger szociális otthon nélkül marad, s hogy az itt élő, megfáradt embereknek a Parádfürdőre való „száműzetés” lesz a jövőben a sorsuk, óriási volt a felháborodás. Most hogy végre reális lehetőség nyílna a megyeszékhelyen egy ilyen létesítmény kialakítására, még csak mérlegelni sem hajlandók a döntésért felelős egriek. Jómagam is a Csebokszári negyedben élek, s tudom: nagyon sok mindenre lenne szükség ahhoz, hogy valamivel emberléptékűbb legyen ez a betonerdő. Ügyanakkor azt is tudom, hogy kiszolgáltatott, öreg társaink érdekeinek figyelembevétele, segítése nélkül hiába álmodozunk humánusabb társadalomról. S végezetül nem tudok mást mondani, csak amit már egyszer leírtam e lap hasábjain egy évvel ezelőtt. Ne felejtsük el: így, vagy úgy, de egyszer mindannyian megöregszünk. * * * Az írást vitaindítónak is szántuk. Akinek bármilyen észrevétele, javaslata van a tervvel kapcsolatban, kérjük juttassa el szerkesztőségünkbe, vagy a városi tanács egészségügyi osztályára. Barta Katalin Meddig jön ivóvíz a csapjainkból? Sajnos, nem fantasztikus filmek izgató látványossága, hanem a közeljövőnk katasztrófájának előérzete az, ha köpenybe, vagy netán szkafanderbe öltözött kutatók, ismeretlen műszerekkel ivóvíz után kutatnak. A magyar természet- és tájvédelem kiemelt feladata a felszíni és a földfelszín alatti vízkészletek védelme. Ám, ha mindez csak a jövőben is szólam és papírmunka lesz, akkor számolnunk kell az ország nagy részén a zacskós vizekkel és a szomjúsággal. így aligha csoda, hogy unos-untalan visszaköszönő téma ez a lapok hasábjain és a tömegkommunikációs eszközök műsoraiban. Mi ugyan megállítani a kedvezőtlen tendenciákat nem tudjuk, de a vízvédelmi tevékenység egy-egy újabb eredményéről, netán kudarcáról tudjuk tájékoztatni az arra kíváncsiakat. A Heves Megyei Népfrontbizottság mellett működő természetvédelmi bizottság legutóbbi megbeszélésén dr. Pados Imre igazgató foglalta össze a felszíni vizek és i vóvízbázisok védelmére hozott intézkedéseket és beszámolt arról is, hogy hogyan hajtották végre azokat. Alapvető cél az, hogy a potenciális szennyezőforrások rendelkezzenek hatékonyan és biztonságosan működő szennyvíztisztító berendezésekkel. Az ÉKÖ VÍZIG igazgatóságának a területén — ahová Heves megye is tartozik — átlagosan 80—85 szennyvízkibocsátó vizsgálatát végzik el. Ebből Heves megye területére 25 esik. Ezek a szennyvíztermelők a mért vízmennyiségnek körülbelül 90 százalékát teszik ki. Ebből 35—40 ipari, és 25—30 kommunális. Természetesen a helyszíni ellenőrzések alapján a megengedett határérték fölötti szennyvízkibocsátókat bírsággal sújtják, ám stílszerűen szólva, ettől a vizek nem tisztulnak meg, hisz a kibocsátást meg kellene akadályozni, nem pedig bírságolni. Az elmondottakat figyelembe véve az igazgatóság az 1985. évi helyzet- és tényállapotból kiindulva megtervezte a területükön felépítendő beruházások összegét, valamint a szenyezőanyag-kibocsá- tás mértékét meghatározó üzemeinek várható terhelési értékét. A VII. ötéves terv időszakára 1,3 milliárd forint összeg jelentkezik, ezeknek túlnyomó része üzemeknél megvalósítandó beruházás. A Heves megyében tervezett nagyobb beruházások közül sajnálatos módon nem valósult meg az Országos Érc- és Ásványbányák Rézércműveinek Recsken betervezett Baláta-völgy tározó építése. Pedig ennek jóvoltából féléves víztartalékolás vált volna lehetővé. Viszont a Mátrafém megépítette Sírokban az ipari szennyvíz-előtisztító telepét, a MEV Gyöngyösön ásatta az új kommunális szennyvíztisztító telepet. Egyébként a mátraalji város szennyvíztisztító telepe hid- raulikailag túlterhelt, ezért kapacitásbővítést terveznek. Az utóbbira még csak elvi engedély- lyel bírnak. A kiemelt feladat: a meglévő ivóvízbázisok védelme, amelyek tényleges védelmét a hidrogeológiai védőidomok kialakítása jelenti. Ám a védőidom intézkedési tervben feltárt, illetve feltárandó szennyvízforrások, valamint azok megszüntetésére tett javaslatok nem oldhatják meg a vízvédelmet. A hatékony védelem akkor valósul meg, ha az érintett hivatalos testületek együttműködésével és az anyagi lehetőségek feltárásával megkezdődik azok tényleges kialakítása, a szennyező források felszámolása. A gyakorlatban viszont a hidrogeológiai védőidomok tényleges kialakítását nehezítik, sőt a legtöbb esetben megakadályozzák a pénzügyi lehetőségek, amelyek, miként az ivóvíz igencsak apadóban vannak. A nehézségek súlyosabban jelentkeznek a felszín alatti vizekre telepített vízműveknél. Ugyanis a szennyeződés bekövetkezésekor a víz minőségromlása maradandó. Eredményes rehabilitációról mindeddig sem a külföldi, sem a hazai tapasztalat nem tud. Ugyanis szennyezettségükről csak akkor veszünk tudomást, ha az már a vízben megjelenik. Ez az adott vízmű leállítását és a vízellátás megszüntetését jelenti. Az ilyen esetek megelőzése érdekében már régóta szorgalmazzák a figyelőrendszerek kiépítését, működtetését. Ám a pénzügyi korlátok itt is meghúzzák a vonalat. Az előírásoknak és a szakmai szempontoknak megfelelő monitorrendszer jelenleg egyetlen vízmű körzetében sincs kialakítva. így csak az ivóvízbázisok erkölcsi védelmével foglalkozhatnak, pedig ez a jövőben aligha vezet megnyugtató eredményre. Az ÉKOVIZIG célprogramjának megfelelően Heves megyében a következő vízművek, illetve vízbázisok környezetében kellene legelsőként az ellenőrző rendszereket megtervezni és kivitelezni: Bélapátfalva, Mónosbél, Lázbérci víztároló, Egri Vízművek (Almár, központi, Észak-Felsőtárkány, Andomaktálya fürdő). Jelenleg a tervezés megkezdődött — bízunk benne, a kivitelezés sem várat sokáig magára! Eleven szellem
