Heves Megyei Népújság, 1989. június (40. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-16 / 140. szám

2. NÉPÚJSÁG, 1989. június 16., péntek Sajtótáj ékoztató Nagy Imre és sorstársai temetéséről Jelentés Nagy Imrének Tisztelettel jelenteni: Ön győzött! Azt bizo­nyára sokan jelentették, hogy rehabilitálták, hogy ügy temetik el, ahogy még ebben az ország­ban nem temettek miniszterelnököt, hogy az ön ellen vétkezők vezekelnek, bocsánatot kémek. Ön tudja, hogy egy ország temeti. Ön az első kommunista, akit az ország egésze tekint halott­jának, akiben azt á személyt látják, aki elkezdte azt a harcot, melynek gyümölcsei viharos gyor­sasággal érnek be. Ezt is jelentették már mások előttem. Én az Ön győzelmét más okból tartom jelentésre méltónak. Győzött az a stratégia, amelynek a nemzetközi kommunista mozgalom­ban Ön volt az első igazi, hatalomra került kép­viselője. Ön volt az első olyan kommunista vezető, aki felismerte és vallotta, hogy a közép-kelet-euró- pai kommunista mozgalom eltévedt, sőt eltor­zult. Deformálódott, barbár lett, példátlan mér­tékben megtagadta a humanizmust, és megta­gadta a nemzeti hovatartozás jelentőségét, a tar­talmatlan internacionalizmus álarca mögött so­viniszta-nacionalista lett. Ön ebből a népet sújtó iszonyú tragédiából nem az antikommunizmus- ba menekült, hanem hozzálátott azoknak a hi­báknak a leküzdéséhez, amelyek elkövetői kö­zött Ön is ott szerepelt. Megértette, hogy a hibá­kat, a bűnöket elsősorban azoknak kell jóváten- niük, akik elkövették. Ön követte el a vezetők kö­zött a legkevesebb hibát, mégis vállalta a legsú­lyosabb büntetést, és nem vállalta a megalkuvás árán megkerülhető halált. Nagyon jelentős azon felismerése, hogy a párton belüli reformizmus nemcsak erkölcsi kötelesség, hanem a leghaté­konyabb út is. Ezt sokan nem voltak hajlandók elfogadni. Részben őszinte meggyőződésből, részben kényelemszeretetből, részben, mert úgy érezték, hogy a tisztán maradás legbiztosabb módja a távolmaradás. Még most sem divat án- nak a belátása, hogy a reformok előkészítésében a párton belüli reformerek játszották a főszere­pet. így volt ez az Ön vezetése alatt, 1953 és 1956 között, és meggyőződésem szerint így van ez most is. Pedig akkor is, most is hirtelen nagyon hangosak lettek azok, akik nem vállalhattak vagy nem vállaltak szerepet a sztálinista korban, és legfeljebb bocsánatos bűnnek tekintették, aki kommunistaként járt elöl a humanizmusban és a magyarságban. De Önt ez akkor sem érdekelte, és most sem érdekelné, hogy az ügy szolgálatáért mennyi elismerésjár, hanem az eredmény volna a fontos. Jelentem, hogy az évtizedek óta leghumanis­tább párt, az olaszok főtitkára a napokban úgy emlékezett meg önről, mint a legelső elődjéről, és bocsánatot kért a felhozott ellenforradalmi vádakért. Mi még itt nem győztünk, még messze az olasz kommunisták mögött járunk a párton belüli reformok terén, de ott is nagyon örvendete­sek a változások. Sorra alakulnak a reformkö­rök, sorra cserélik le azokat a vezetőket, funkci­onáriusokat, akik számára a dogma vagy a ha­talom fontosabb volt, mint a humanizmus és a magyarság. Az újonnan választottak többsége olyan, amilyeneket Ön is választott volna. Mindenekelőtt ezt kívánom jelenteni: viharos gyorsasággal újul meg a pártja. így mondom, hi­szen Ön a párthoz tartozónak érezte magát ak­kor is, amikor az Ön ellen fordult. Ezt akkor ne­héz volt megérteni, de megértették sokan. Nem is elsősorban azok, akiket Ön ismert, hanem azok a fiatalok, akiket az országépítő szándék és szándékaik megvalósításának jobb lehetősége hozott a pártba. Az Ön kortársai közül bizony nagyon kevesen maradtunk. Ebben hibás volt a párt vezetése, amely a legveszélyesebb ellenség­nek éppen az Ön párton belüli híveit tartotta. Abban nem is tévedtek, hogy személyes karrier­jük, hatalmuk szempontjából valóban veszélye­sek voltak, azt meg képtelenek voltak belátni, hogy a mozgalom számára ők válhatnak csak történelmi értékké. De talán ez nem is volt szem­pont a számukra. Sokakat éppen az Önnel való embertelen bá­násmód, 1956 megbecstelenítése távolított el a mozgalomtól, annak ellenére, hogy híveiként in­dultak. így aztán a legközvetlenebb harcostársai közül alig maradt párttag. Jelentős részüket ki­irtották, mások önként fordultak el, olyanok is voltak, akik nyugati polgárok vagy vallási meg­szállottak lettek. Tudom, Ön számára ez nagyon szomorú. Vigasztaló lehet azonban, hogy a párt­banjelen vannak az eddig a hatalom perifériájá­ra szorult, illetve ott helytálló emberek, akik minden bizonnyal az Ön elképzeléseit érvényesí­tik. De nemcsak itthon győz, izmosodik az Ön tábora, hanem szerte a világ kommunista moz­galmában. Még ha meg is állt valahol a politikai óra mutatója, közeledik az emberarcú megrefor- málódás ideje. Ma már egyre nyilvánvalóbb, hogy Ön nemcsak nagy magyar ember lesz a tör­ténelemben, hanem a közép-kelet-európai meg- reformálódások atyja is. A sztálinizmus végnap­jait járja, és ebben történelmiszerepet játszottak és játszanak azok, akiknek Ön maradt a minta­képe. Kopátsy Sándor Gorbacsov nemzetközi sajtóértekezlete (Folytatás az 1. oldalról) tisztelet a Nagy Ignác utcai templomban június 18-án, va­sárnap délelőtt 11.00 órakor lesz. Számos, figyelemre méltó be­számoló és cikk jelent meg csü­törtökön a külföldi sajtóban Nagy Imre és mártírtársai teme­tésének előkészületeiről, a ki­végzett politikus életútjáról. Mint Láng Judit, az MTI prá­gai tudósítója jelentette, a Rudé Právo ’’Hogyan történt az Buda­pesten” rímmel időrendi összeál­lítást közölt az 1956-os esemé­nyekről és Nagy Imre tevékeny­ségéről. A CSKP lapja korabeli dokumentumokra — nyugati új­ságok riportjaira, Eisenhower amerikai elnök emlékirataira — hivatkozva mindenekelőtt a har­minchárom évvel ezelőtti esemé­nyek szélsőséges, ellenforradal­mi elemeit domborította ki. Bő­ven idézett ugyanakkor az MSZMP Központi Bizottságá­nak dokumentumaiból, kiemel­ve azt: Nagy Imre személye a szo­cialista reformpolitika jelképévé vált. A Rudé Právo arra is emlé­keztetett: Nagy Imre 1938-ban a fasizmus által fenyegetett Cseh­szlovákia védelmére kelt. A szlovák pártlap, a pozsonyi Pravda ’’Megbékélés a múlttal” címmel foglalkozott Nagy Imre életútjával és az 1956-os esemé­nyek jelenlegi magyarországi új­raértékelésével. ’’Természetes, hogy a mai magyar reformerők éppen Nagy Imre ellentmondá­sos, de az újat, a jobbat szívósan kereső személyiségében találták meg a maguk jelképét. Nem le­het azonban figyelmen kívül hagyni, hogy — mártíromságát hangsúlyozva — Nagy Imre ha­gyatékát a szocializmus ellensé­gei is ki akarják sajátítani” — írta a pozsonyi lap. A Rudé Právo és a Pravda írá­sát összehasonlítva szembetűnő, hogy a pozsonyi lap árnyaltab­ban vázolta fel Nagy Imre politi­kai portréját. Lényegében pozi­tív képet rajzolt róla, bár annak a nézetnek is hangot adott, hogy az 1956-os események idején inga- dozóak és ellentmondásosak voltak a nézetei és döntései, a kritikus helyzetekben határozat­lanságot mutatott. A szlovák pártlap hangoztatja: nem lehet kétséges, hogy Nagy Imre min­dent a legjobb szándékkal tett, mindenekelőtt azzal az erőfeszí­téssel, hogy megállítsa a véron­tást. Kiégett lakóházak tucatjai, sí­ró asszonyok, megrettent gyer­meki tekintetek, menekültek ez­rei. A szovjet tévé híradóműsora naponta sokkoló képsorokban számol be a mintegy kilencven emberéletet követelő üzbegisz- táni zavargásokról. A két hete tartó véres esemé­nyek egy látszólag jelentéktelen apróság miatt robbantak ki. A nagy múltú üzbég város, Fergana színpompás keleti piacán szamó­cát akart vásárolni egy meszh nemzetiségű nő, de nem tetszett Mint Meruk József, az MTI madridi tudósítója jelentette, a spanyol jobboldali ellenzék lap­ja, az ABC beszámolt arról, hogy Horn Gyula külügyminiszter és Kulcsár Kálmán igazságügy-mi­niszter kormányuk nevében el­ítélték az 1956-os véres szovjet elnyomást, és azt a Tienanmen téri mészárláshoz hasonlították. Az ABC szerint Magyarország neki a gyümölcs minősége. Erre az üzbég árus megjegyezte, hogy vásároljon máshol ha nincs meg­elégedve. A vásárló állítólag ek­kor az üzbég nő arcába vágta a már kimért gyümölcsöt. Az árus segítségére siető üzbégek és a meszhek között kitört verekedés -után egy üzbég férfi holtan ma­radt a piac aszfaltján. Ezt követően elszabadult a pokol. A Közép-Ázsiában mindmáig élő családi-törzsi ha­gyományokra visszavezethető „szemet szemért fogat fogért” most ismét egy történelmi váltás úttörője, és ezidáig nem érte fe­nyegetés semmiféle értelemben. A magyar demokratizálási fo­lyami eme kényes pillanatában — majdnem úgy, mint 1956-ben — a jövő a Szovjetunió beleegye­zésétől függ, vélekedett a jobbol­dali spanyol lap. A londoni The Guardian em­lékeztet arra, hogy Grósz Károly elvnek megfelelően egymást kö­vették a gyilkos leszámolások. A tragikus mérleg: kilencven halott — nagyobbrészt meszh nemzeti­ségű — ezer sebesült. Üzbég fia­talokból álló fegyveres bandák felgyújtottak 750 házat, lakóikat elűzték. A felfegyverkezett ban­dák szembeszálltak a rend fenn­tartására kivezényelt belügyi ala­kulatokkal is. A magasra csapó indulatok nehezen magyarázhatóak, ugyanis Üzbegisztánban nem voltak olyan ellentétek az üzbé­gek és a meszhek között mint például Karabahban az örmé­nyek és az azerbajdzsánok kö­zött. Mindkét nép mohamedán vallású, az üzbégek szunniták, míg meszhek suták. Első megkö­zelítésben vallási ellentéteket le­het sejteni az összecsapások mö­gött. Erre utalt Mihail Gorba­csov is, amikor NSZK-beli láto­gatásán azt mondta, hogy az ese­mények hátterében az iszlám fundamentalizmus húzódik meg, de az igazi okok és a háttér­ben álló erők mindezideig tisztá­zatlanok. A törökkel rokon nyelvet be­szélő nép korábban a Grúz ASZSZK és a grúziai Adzsar ASZSZK területén élt nem mesz- sze a török határtól. A meszhek tragédiája, hogy áldozatul estek a megbízhatatlanság sztálini kényszerképzetének: 1944-ben a határ közeléből a volgai néme­tekhez és a krími tatárokhoz ha­sonlóan több ezer kilométerre telepítették őket. így került min­tegy százezer meszh Azerbaj­dzsánba, Kazahsztánba és Üzbe­pártfőtitkár két héttel ezelőtt még azt mondta: Nagy Imre sze­repét illetően nincs elég bizonyí­ték a végleges ítéletalkotáshoz. A brit lap ezzel álh'tja szembe a magyar kormány nyilatkozatát, és arra a megállapításra jut: Né­meth Miklós miniszterelnök szo­ros szövetségben van a párton belüli reformistákkal, akik teljes szakítást akarnak a múlttal. gisztánba. Később, jóval Sztálin halála után visszatérhettek ugyan szülőföldjükre, de időköz­ben házaikba grúz parasztok köl­töztek. A visszatérők az utóbbi években követelni kezdték, hogy adják vissza otthonukat. A grúz vezetés így nehéz választás elé került. A meszhek helyére ugyancsak erőszakkal telepített grúzok ugyanis több nemzedék után már őslakosoknak számítanak. A hazatérő meszheknek a helyi hatóságok új településeket épí­tettek, amelyek fejlettebb infras- tuktúrával rendelkeznek, mint az ősi meszheti faluk. Egy időben kárpótlásul számos kiváltságo­kat élveztek a visszatért kitelepí­tettek. Mindez érthetően rossz vért szült a grúzok körében. A la­kóhely kérdése különösen élesen vetődik fel manapság, mivel több mint tizenhétezer, lakóhelyéről elűzött meszh tartózkodik kü­lönböző menekülttáborokban. A sebtében kialakított táborok­ban mostohák a körülmények. Elviselhetetlen a hőség, ráadásul katasztrofálisak az egészségügyi körülmények, több helyen jár­ványveszély van. A több mint húszezer üzbe- gisztáni meszh menekült elhe­lyezésén kívül továbbra is gon­dot okoznak az üzbég fegyveres bandák. Legutóbb négyszáz üz­bég fegyveres megpróbált betör­ni a kokandi menekülttáborba, hogy leszámoljon a meszhekkel. Az akciót a belügyi csapatok csak helikoptertek és tüzérség bevetésével tudták megakadá­lyozni. Mihail Gorbacsov szovjet fő­titkár és államfő csütörtöki nem­zetközi sajtóértekezletén nagy jelentőségűnek minősítette NSZK-beli látogatásának és tár­gyalásainak eredményeit. Ezek messzemutató lehetőségeket tártak fel a szovjet — nyugatné­met együttműködésben. Gorbacsov kiemelte: a mosta­ni látogatás új szintre emelte és megszilárdította a Kohl kancel­lárral való személyes kapcsolata­inkat. Ennek rendkívüli jelentő­séget tulajdonítok, mert az ilyen jellegű kapcsolatok lehetővé te­szik minden kérdés nyílt és őszinte megvitatását, a vélemé­nyek ütköztetését. Gorbacsov szólott arról, hogy NSZK-beli látogatását a két or­szág közötti fokozott bizalom és kölcsönös megértés jellemezte. A sajtóértekezleten derültsé­get keltett, amikor Gorbacsov félbeszakította egy csehszlovák tudósító kérdését, mert az illető Gorbacsov úrnak szólította a fő­titkárt és államfőt. Gorbacsov megkérdezte, hogy miért nevezi őt úrnak. A meglepett újságíró arra hivatkozott, hogy most az NSZK-ban vannak, majd a kö­vetkező nekifutásra váratlan for­dulattal elnök elvtárs úrként tisz­telte meg Gorbacsovot. Mihail Gorbacsov NSZK-beli látogatása Helmut Kohl kancel­lár értékelése szerint új bizalmi viszonyt teremtett a két ország között, és kiszélesítette a jó sze­mélyi kapcsolatok alapjait is. Ezt hangsúlyozta csütörtök délutáni sajtóértekezletén Hans Klein szövetségi miniszter, a bonni ka­binet szóvivője. Klein rendkívül előremutató kijelentésként fogta fel azt, amit Mihail Gorbacsov a berlini fal jövőjéről mondott. Jelezte, hogy meggyőződése szerint e kérdés­körben a kancellár és vendége részletes négyszemközti véle­ménycserét folytatott. Ezzel Klein megerősítette a ZDF-tévé- állomás ilyen jellegű korábbi ér­tesülését. A szóvivő bejelentése szerint Kohl még a délután folyamán te­lefonon tájékoztatja a Gorba- csov-látogatás eredményeiről A jól szervezett akciók kap­csán a szovjet lapok joggal teszik fel a kérdést: vajon ki pénzeli és látja el fegyverrel a bandákat? Alekszandr Gurov alezredes, a szovjet maffia ismert szakértője egy moszkvai sajtóértekzeleten nem zárta ki, hogy a peresztrojka ellenes helyi vezetéssel összefo­nódott szervezett bűnözés áll a programok mögött. Az üzbég fegyveresek újabban nemcsak a hivatalosan török meszheknek nevezett népcsoporthoz tartozó­kat terrorizálják, hanem oroszo­kat, azerbajdzsánokat és más nemzetiségűeket is. Nyilvánvaló, hogy a régi rend hívei sajátos logika szerint gon­dolkodnak: minél rosszabb an­nál jobb, annál könnyebb a zava­rosban halászni. A Komszmolsz- kaja Pravda jól érzékelteti a tra­gikus események hátterében álló állapotokat: a köztársaságban virágzik a kábítószertermelés, katasztrofális az ellátás, a kor­rupciónak a Gdlajan-Ivanov nyomozópáros viták keresztüzé- ben álló tevékenysége ellenére is mély hagyományai vannak. Va­jon sikerül-e megtalálni a részve­vőkön túl a vérengzés hátterében állókat? A Trud mindenesetre keserűen jegyzi meg, hogy a szél­sőségesek már elérték céljukat: sikerült elűzni a meszheket arról a főidről, ahol fél évszázada él­tek. Kóti Lóránt (Felvételünkön kisgyermekes meszheti török asszonyok a me­nekülttáborban.) George Bush amerikai elnököt és Margaret Thatcher asszony, brit kormányfőt. Mitterrand francia elnök esetében megvárja a párizsi államfő hazatértét Franciaországból. Hans-Diet- rich Genscher alkancellár és kül­ügyminiszter Washingtonba uta­zik majd a látogatás eredményei­nek ismertetése céljából. Mihail Gorbacsovot csütörtö­ki bonni sajtóértekezlete után és az állami látogatás politikai programjának befejeztével Ri­chard von Weizsäcker, az NSZK szövetségi elnöke búcsúztatta katonai tiszteletadás mellett a Hammerschmidt-villa, az elnöki rezidencia előtt. Gorbacsov ezután a nyugat­német főváros főpályaudvaráról a nemzetközi csúcstechnológiát képviselő városközi kísérleti vil­lámvonaton, az egyébként vo­natsebességi világrekordot tartó Intercity Experimentalon (ICE) a Ruhr-vidéki Dortmundba uta­zott. Útjára elkísérte Johannes Rau észak-rajna-vesztfáliai mi­niszterelnök, a Német Szociálde­mokrata Párt (SPD) elnökhe­lyettese. A szovjet vendég délután a Hoesch acélipari művek gyá­regységében csaknem tízezer munkás előtt mondott beszédet. Werner Nass, az üzemi tanács elnöke kijelentette, hogy ha az it­teni acélgyári munkásoktól füg­gene, akkor szovjet vendégük­nek, Mihail Gorbacsovnak sza­vaznák meg a Nobel-békedíjat. A munkásokkal való találko­zás után Mihail Gorbacsov Düs­seldorfba utazott. Csütörtök délután Düssel­dorfból, Észak-Rajna-Vesztfália tartomány székhelyéről repülő­gépen hazautazott Mihail Gor­bacsov, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Taná­csának elnöke. A vendéget négy­napos NSZK-beli hivatalos láto­gatásának befejeztével Johannes Rau tartományi miniszterelnök búcsúztatta. Gorbacsov a nyugatnémet te­levíziónak egy mondattal búcsú­zóul nyilatkozva kijelentette, hogy szeretne újra az NSZK-ba látogatni. Értesítjük T. Fogyasztóinkat, hogy kisfeszültségű hálózat fenntartási munkák miatt Egerben 1989. június 19-én 20-án 22-én és 23-án reggel 7 órától délután 15 óráig az alábbi utcákban ÁRAMSZÜNET lesz. Tinódi u. 2-28 számig és 1-15 számig, Bajza u. 1-15 számig és 2-20 számig, Úttörő u. 1-25 számig és 2-46 számig, Lájer u. 17-21 számig és 12/a-14 számig, Károlyi u. 2-18/a számig, Vályi u. végig. ÉMÁSZ Vállalat Egri Kirendeltsége. Üzbegisztán: Egy elűzött nép tragédiája

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents