Heves Megyei Népújság, 1989. június (40. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-15 / 139. szám
4. KULTÚRA — KÖZMŰVELŐDÉS NÉPÚJSÁG, 1989. június 15., csütörtök sóink minél több oldalról tájékozódhassanak. Ezért csütörtökönként olyan összeállítással jelentkezünk, amleyben különböző megnyilatkozásokat, állásfoglalásokat, nyílt leveleket közlünk, köztük olyanokat is, amelyekkel nem, vagy csak részben értünk egyet. Reméljük, segítséget nyújthatunk ah- Felgyorsultak a politikai és tár- több információra van szükség hoz, hogy teljesebb képet alkot- sadalmi változások. Egyre bo- az eligazodáshoz. Szeretnénk hassanak magukban különbö- nyolultabb a helyzet, ezért mind hozzájárulni ahhoz, hogy olva- ző kérdésekkel kapcsolatban. Nyílt levél A megye képviselőihez és az alternatív szervezetekhez Még a kevésbé politizáló állampolgárok is megtanulták az elmúlt évtizedek alatt, hogy amiről sok szó esik — és teljesen közömbös, hogy milyen vonatkozásban —, azzal baj van. Mindnyájan jól emlékszünk a sajtóban megjelent cikkekre, ahol a terv- gazdálkodást, a szocialista termelés fölényét bizonygatták. Hasonlóan jól emlékszünk nemcsak a sajtócikkekre, hanem az Országgyűlésen oly nagy lendülettel előadott legfőbb ügyészi beszámolókra, ahol a törvényesség szilárdságáról, a szocialista törvényesség fölényéről esett szó. Ma már éppen az alternatív szervezetek következetes és szívós munkája következtében tudjuk, hogy ezen a két területen volt a legnagyobb hiányosság. A szocialista tervgazdaság éppúgy, mint a szocialista törvényesség, sztálini ideál volt, s ennek a súlyát valamennyien jól érezzük. A szocialista törvényességre a szocialista vívmányként emlegetett és létrehozott ügyészség volt hivatva őrködni. A független ügyészi szervezet — ma már tudjuk — mennyire volt független és mennyire volt a pártapparátust maximálisan kiszolgáló intézmény. Azt nehezen bár, de tudomásul venné az ember, hogy az összefonódás még személyi vonatkozásban is mennyire egyértelmű volt. A jelenlegi leg- főbbügyész-heíyettes is és a megyei főügyészek többsége a pártapparátusból került ezekbe a pozíciókba. így nem annyira a törvény egyértelmű értelmezése volt a céljuk, hanem mindig az adott politikai széljárásnak megfelelően igazították a jogot. Közben meggyőzően indokolták a törvényesség szocialista magas fokát. Az már erkölcsi megítélés kérdése, hogy az az apparátus, amely például a Nagy Imre és sorstársai ügyében az előzetes letartóztatást aláírta, vádat emelt, indítványt tett a kivégzésre, most milyen megfontolás alapján vizsgálja ugyanezen per iratait a törvényesség szempontjából. Sokkal inkább az alternatív szervezetekből alakult jogászbizottságnak az ügyészség szerepét kellene vizsgálnia ezekben a perekben. Az ügyészségnek a Btk. 17., 18., 19. paragrafusa alapján és az ügyészi törvény alapján kötelessége lett volna ezt a vizsgálatot, amit Nagy Imre és társai ügyében most végez a legfőbb ügyész, a nyomozás során elvégezni, vagy ha ebben valaki gátolta, azt az Országgyűlés elé tárni. Milyen érdekes: ez a szervezet akkor aktívan részt vett e perek kivitelezésében, az ítélet meghozatalában, és most — mondhatni — saját munkáját vizsgálja felül a törvényesség szempontjából?! Felmerül a kérdés, hogy ez az önálló, független testület mindig az adott széljárásnak megfelelően értelmezi a törvényességet? Most, amikor az alternatív szervezetek nyomására a kormány, szerintem tévesen, ezt a szervezetet bízta meg a koncepciós perek felülvizsgálatával, mi a biztosíték, hogy ez a szervezet most tényleg a törvényességnek megfelelően fogja ezeket az ügyeket felülvizsgálni? Hiszen köztudomású, hogy erre a vizsgálatra törvény adta lehetősége és kötelessége volt akkor is, amikor a koncepciós perek zajlottak. Maga az ügyészségi apparátusban uralkodó szellem — ami nyilván a vezetők személyi és erkölcsi felfogásából fakad — sem biztosíték erre a munkára. A Heves megyeiek jól emlékeznek a három halottal járó balesetre Kerecsend és Kápolna között. Tudják, hogy hogyan indult ez az ügy, és az a beosztott ügyész, aki ezzel az indulással nem értett egyet, és nem tudták elhallgattatni, már régen nincs az apparátusban és a pártban, mert „gondolkozása és pártszerűtlen magatartása miatt” a pártból kizárták. Az ügyészségi apparátusból pedig azért, mert kifogásolta a munkaidő alatti szeszesital-fogyasztást. Ennek az ügyésznek az álláspontja változatlanul most is az, hogy nincs erkölcsi alapja annak az ügyésznek szóvá tenni a munkaidő alatti szeszesital-fogyasztást, aki maga is abban a cipőben jár. Ha pedig ilyen súlyos fegyelmi sértést képez a restancia, miért nem jelent súlyos fegyelmi vétséget annak a legfőbb ügyésznek vagy helyettesnek, aki a Nagy Imre-perben, jól megfizetett munkabér mellett, törvény adta kötelességét figyelmen kívül hagyva, évtizedek után végzi el feladatát. Ezért tisztelettel kérem a megye képviselőit és az alternatív szervezeteket, szíveskedjenek ezen elgondolkozni, és amikor a parlamentben az ügyészség apparátusáról esik szó, az úgynevezett „C” változatra szavazzanak, mint ahogyan ezt dr. Kilényi Géza igazságügyi miniszterhelyettes és több más neves jogtudós a tévé képernyője előtt kifejtette. Ügyeljenek a tisztelt képviselők arra is, hogy az új szervezetbe ne a jelenlegi apparátus vezetői és tagjai kerüljenek, akik — mint az ügyészi szervezet tagjai — a sorozatos törvénysértésért, koncepciós perekért, ha másként nem, erkölcsileg mindenképpen felelősek. Ha erre nem ügyelnének, akkor ugyanez a szervezet maradna, csak a cégtábla lenne egyszerűen kicserélve. Eger, 1989. június 8. Dr. Szoboszlay István Eger, Alkotmány út 6. Kié legyen a bölcsőde? A Csebokszári-lakótelep (Eger) lakóihoz Eger Város Tanácsa 1989. június 22-i ülésén napirendre és szavazásra kerül a Csebokszári-lakótelepen lévő Bornemissza Gergely Bölcsőde megszüntetése és további társadalmi hasznosítása. A bölcsődét kihasználatlansága miatt kell megszüntetni, az ott ellátásban részesülő gyermekek átkerülnek a lakótelep más bölcsődéibe. Ily módon lehetőség nyílna arra, hogy a lakótelepen élő 25 ezer ember végre közművelődési-közösségi célra használható helyiséget kapjon, amelyben a legfiatalabb korosztálytól a legidősebbek számára mindennapos szórakozási és szabadidős programokat lehetne megvalósítani. így nem lenne gond a hosz- szú téli esték és a nyári szabadidő eltöltése akár gyerekeink, akár magunk számára, mert e közösségi létesítmény megpróbálná pótolni jelenlegi hiányainkat. legyen ez az épület a lakótelepen élő állampolgárok és közösségek sajátja. Ehhez kérjük az Ön segítségét is, hogy aláírásával támogassa kezdeményezésünket. Apella Ifjúsági Szabadidős Egyesület Egri Szociális Unió Elvi nyilatkozat Az Egri Szociális Unió (továbbiakban ESZU) önkormányzatú társadalmi szervezet. Az ESZU nyilvános fórumként működik: az egri polgárok és közösségek érdekeit kívánja összehangolni és képviselni.Az ESZU fontosnak tartja:]. A városi nyilvánosság megteremtését, hogy a lakosság megfelelő időben és széleskörűen kapjon tájékoztatást a hivatalos szervek egymás közötti tevékenységéről, döntéseiről, polgárok közösségeinek, társadalmi szervezeteinek működéséről. Az ESZU feladatának tekinti, hogy ezen információk a köztudatba beépülhessenek, valamint, hogy a közvélemény befolyásolhassa a döntést hozó szervek működését.//. A városi önkormányzat lehetővé tételét és kiszélesítését, a közvetlen demokrácia megjelenítését a város nagy fontosságú ügyeiben. Az ESZU társadalomszervező erőként működik, szervezeti határain kívül is segíti a közösségi szerveződéseket. Az ESZU társszervezetein kívül más szervezetekkel is akciószövetséget köt. Kezdeményez és társul. Az ESZU egri és szociális. Egri, azaz helyi érdekeltségű. Nem célja országos politikai ügyekben állást foglalni, de országos szinten is hallatni kívánja véleményét az önkormányzatok kérdéskörében. Feladata egy városi önkormányzati modell szervezetének kidolgozása jogi, államigazgatási, pénzügyi szakértők bevonásával. Szociális, mert társadalmi rétegeket, közösségeket képvisel, előtérbe helyezve az esélyegyenlőtlenségek által sűjtottak érdekeit. Mindezeket megpróbálja egy egységes helyi társadalompolitikában, szociálpolitikában érvényesíteni. Az ESZU feladatának tekinti, hogy más szervezetekkel együttműködve kialakítson egy olyan város- politikát, amely garantálja az egri polgárok szociális biztonságát, jó közérzetét. Egri Szociális Unió Ügyvivői Testületé A Magyar Demokrata Fórum Kerecsendi Szervezete 1989. június 5-én a következő állásfoglalást fogadta el. A Parlament legutóbbi ülésszaka ismét fényes bizonyítékát adta annak, hogy ez az Országgyűlés alkalmatlan a népakarat kifejezésére. Újabb és újabb képviselők állnak föl a szavazógép szerepét játszó hallgató többségből, s mutatják meg választóiknak, hogy ők is azok közé tartoznak, akiket sürgősen vissza kellene hívni. Csakhogy az országnak nincs arra ideje, hogy egyenként cseréljük le a parlamenti képviselők 70 — 80 százalékát. Mielőbb új Országgyűlésre van szükség, mert a jelenlegi tagjainak túlnyomó többsége a feladat megkívánta erkölcsi érzék, szellemi képességek és politikai felhatalmazás htján nem tud megfelelni annak a felelősségnek, melyet a mai válságból való kilábalás nemzeti érdeke ró a népszuverenitást kifejezni hivatott legfelső népképviseleti testületre. Követeljük ezért az MSZMP és az Ellenzéki Kerekasztal között folyó tárgyalások felgyorsítását, a becsületes választások előfeltételeinek mielőbbi megteremtését, s a képviselő-választás előrehozását 1989 őszére. Magyar Demokrata Fórum Kerecsendi Szervezete Ártatlanul megalázott harmincnégy hatvani vasutascsalád balladája (X/10.) Újra együtt, szabadon Útban a Hortobágy felé, attól féltek a hatvani vasutasasszonyok, hogy halomra gyilkolják őket. Ennek a félelemnek nem volt alapja. Ellenben, amikor megérkeztek, akkor valóban azzal fenyegették őket, hogy egész életükben a Hortobágyon kell lakniuk, dolgozniuk. Ezt mondták a recski táborban a férjeknek is. Kiss Györgyné: „Nagyon gorombán beszéltek velünk. Trágár kifejezéseket mondtak. Iszonyú volt hallani, amikor mondták: — Innen sohasem fogtok szabadulni, mert ezt a szikes talajt a ti testetekkel fogjuk termővé tenni. Ide taposunk benneteket, ebbe a földbe! — így beszéltek velünk az ávósok, akik ránk vigyáztak.” Binder Géza: „A táborparancsnok, egy ávós tiszt azt mondta, amikor megérkeztünk: — Látjátok azt a hegyet? Ti ürgék, ti senkiházi Marcik! Amíg azt a hegyet el nem hordjátok, nem mentek haza. Különben sem mentek haza, itt fogtok megdögleni mindnyájan!” Szerencsére nem így történt. Először a gyermekek szabadultak, a szüleik nélkül. Kezdetben nehéz utánjárásra, kérvényezés- re, később csoportosan. Szilágyi Mária 23 hónapos volt, amikor elvitték. Úgy szabadult meg, hogy a nagyszülei örökbe fogadták. Máj er Péter nyolchónapos volt, őt már 1950 őszén elhozták a rokonok, Máj er Juliannát, aki gyermekparalízises volt, a Ráko- si-titkársághoz írt kérvény hatására engedték szabadon. Illés János másfél évest a nagyszülők kérelmére engedték haza, mert a nélkülözés miatt visszamaradt, sőt visszaesett a fejlődésben. A hároméves Zsákai Lászlót is a nagyszülei kérvényezték haza. Annyira le volt már gyengülve, hogy alig lehetett életben tartani. Érdekes módon, a felnőttek közül először néhány recski szabadult, többek között Balázs János, Széles György, Pásztor Antal és Farkas Mihály, aki 1951. december 20-án szabadult, az elsők között. Amikor közölték vele a szabadulást, annyira felindult, hogy eszméletlenül esett össze. Ezek az elsőként szabadultak egyáltalán nem érezhették magukat szabadoknak. Annál is inkább, mert néhányukat rövid idő múlva a rendőrség kitelepítette a családjukhoz a Hortobágyra. (Farkas Mihály, Pásztor Antal, Balázs János pedig önként települt a családjához.) 1953. március 5-én meghalt Sztálin, a Szovjetunióban megkezdődött a törvénysértések leállítása, majd felszámolása. Június 28-án az MDP Központi Vezetősége tárta fel az elkövetett hibákat (részben) és hozott határozatot azok kijavítására. Július 4-én Nagy Imre alakított kormányt. Július 26-án a Miniszter- tanács hozott határozatot az internálás intézményének megszüntetéséről, az intemálótábo- rok feloszlatásáról. 1953-ban is először Recskről engedtek szabadon hatvani vasutast. „1953. április 14-én szabadultam. Amikor a szabadulás tényét közölte a tábor parancsnoka, „emberek” megszólítással illettek bennünket, holott addig mindenféle megalázó kifejezéssel szólítottak: „ürge”, stb. A szabadulás hírének hallatára az internáltak közül nagyon sokan összeestek.” A hortobágyiakat a nyár végén bocsátották szabadon, de nem egyszerre, hanem fokozatosan. Ignatovits Sándor- né: „1953 augusztusában kaptam a szabadulásomat, Szentist- vánra. Nem tudtam, hogy sírjak-e vagy nevessek örömömben. Olyan boldog voltam, hogy újra láthatom szeretteimet.” Tóth Gyuláné: „Először öt családot engedtek haza, ezek között mi is ott voltunk. Augusztus tizenkettedikén jött ki egy bizottság. Ez megvizsgálta; a hatvaniak ügyét. Én kinn dolgoztam a libatelepen, amikor jött egy lovas rendőr. Azt hittük, a szokásos ellenőrzést végzi, de azt mondta: — Na, Ildikó! Csomagoljon, mert megy haza! — Ej, ne bolondozzon, nincs énnekem kedvem viccelni! De ő csak bizonygatta, hogy komolyan beszél, még papírt is tud mutatni. Popovics Sanyi bácsi, nádudvari szabad ember volt a libatelep vezetője, aki azt mondta a többieknek: — Vágjanak le két süldő libát, megengedem! Búcsúztassuk el Ildikót! Én azonban abból már nem ettem, mert rohantam befele a szállásra!” Bindler Géza: „Amikor Recskről szabadultam, 1953. szeptember 13*án, először Pásztora mentem be a sógoromhoz ruhát kérni, mert a táborból csíkozott katonaruhában engedtek el. így jöttem aztán haza Hatvanba. A feleségem, aki két héttel előbb szabadult a Hortobágyról, ekkor már a konzervgyárban dolgozott. Elébe mentem, és a gyár előtti parkban találkoztam össze vele. Amikor megláttuk egymást, sokáig nem tudtunk szólni sem. Harminckilenc hónapig nem láttuk egymást. Csak sírtunk, sírtunk.” A szabadulás utáni élet nem volt örömteli, de még zavartalan sem. Sokáig bizalmatlanság vette őket körül. Bizalmatlan volt a hatóság, de a polgári környezetből is sokan nem akarták elhinni, hogy ártatlanul szenvedett a harmincnégy hatvani vasutascsalád. Azóta szerencsére sokat változott a világ, de még most is nem kevesen vannak, akik félnek elmondani, mi is történt velük igazából. Félnek a megtorlástól vagy félnek önmaguktól, ezért nem akarják felszaggatni a sebeket. Az eltelt több mint három évtized segített begyógyítani a sebeket, segítettek a barátok, a munkatársak, a rokonok, és bár korántsem a kívánatos mértékben, de segítettek a hatóságok is. Napjainkban újabb lehetőségek keletkeznek a máig is rendezetlen kérdések megoldására. Szeretnénk ezekkel a sorokkal hozzájárulni a rendezési folyamat felgyorsulásához: szeretnénk, ha a közvélemény jobban tájékozódna az igazságról; szeretnénk mindenkiben megerősíteni azt a meggyőződést, hogy soha többé hasonló igazságtalanságok nem történhetnek hazánkban. (Vége) Németi Gábor A reformeszmék épüljenek be a közgondolkodásba I * > < b A gyöngyösi és az egri MSZMP-reformkörök találkozója Június 9-én Gyöngyösön találkoztak az MSZMP gyöngyösi, egri és egri tanárképző főiskolai reformköreinek képviselői. Ezen az összejövetelen számot vetettek a reformkori mozgalom helyzetével és megyei feladataival. Néhány kérdésben állást is foglaltak. 1. A reformkörök legfontosabb célkitűzése, hogy a reformeszmék minél hamarabb beépüljenek a köz- gondolkodásba. Ezért a nívós műhelymunka mellett fokozott figyelmet fordítanak arra, hogy nézeteiknek hangot adjanak a helyi és országos nyilvánosság fórumain egyaránt. Emellett arra is törekszenek, hogy képviselőik minél több közösségben megforduljanak, s elmondják álláspontjukat: vitatkozzanak, érveljenek igazuk mellett. Szükségesnek látják azt is, hogy megkeressék a cselekvés különböző formáit. 2. Elfogadják a szegedi országos reformkori találkozón megszületett platformot, s fontosnak látják, hogy minél többen átlássák: nem a reformok eredménye a most kialakult válság, hanem éppen azok késlekedésének és felemás megvalósulásának a következménye. 3. A párt szükséges reformjához nélkülözhetetlen a megújulás, s a leszerepelt pártvezetők leváltása. Ezért fontos, hogy a kongresszus előtt járjon le a testületek és tisztségviselők mandátuma, hogy az új irányvonalnak megfelelő, hiteles személyiségek vezessék az MSZMP- t. Ilyen összefüggésben a jelenlevő képviselők egyetértettek az MSZMP Gyöngyösi Reformköre által megfogalmazott bizalmatlansági indítvánnyal, amelyet a jelenlegi megyei vezetés, személy szerint dr. Vasas Joachim ideológiai titkár ellen nyújtottak be. 4. A reformkörök képviselői egyetértettek abban, hogy a munkahelyet nem tartják a politizálás színterének, ezért azt sem tartják elfogadhatónak, hogy valaki politikai nézeteiért előnyös vagy hátrányos helyzetbe kerüljön. 5. Fontosnak tartják, hogy még a párttörvény megszületése előtt is megfelelő működési feltételekhez juthassanak a többi társadalmi és politikai szervezetek is. 6. Szükségesnek tartják, hogy megvitassák a következő kérdéseket, illetve állást foglaljanak azokban: a lakóterületi politizálás formái, a kongresszusi és országgyűlési választások, a választott testületek kontrollja, egymás politikai kezdeményezéseinek támogatása, a Népújság önállósága, az ifjúsági reformkörök alakítása, az erőszak- és a fenyegetésmentes politizálás, a más politikai szervezetekkel való tárgyalás. 7. Egyeztető fórumot alakítottak, amelybe egy-egy képviselőt delegáltak a reformkörök. Vátják a megyében alakuló többi MSZMP-re- formkör jelentkezését is. Ennek tagjai: Hiesz György (Gyöngyös), Törőcsik Miklós (egri tanárképző főiskola) és dr. Gábor László (Eger). 4 'C 2 0 c í Restauráció — de milyen? A pekingi vérfürdő kapcsán rövid — nem titkoltan a hatalmi struktúra fundamentalista szárnyának címzett — „Felhívást” tettünk közzé (Népújság 1989. június 8.). Úgy tűnhet, ugyanott gyors és békésnek látszó „választ” kaptunk. Elolvastuk az MSZMP „marxista egységplatformjának” létrehozását célzó felhívást. Ennek címzettjei ugyan nem mi vagyunk, de kötelességünk észrevételeink közzététele. A felhívás demagógiája, elvakultsága az 50-es évek mumusát idézi! 1. / Megújításra ma sem egy pártnak, sem a társadalomnak nem „eszmei alapon” van szüksége, hanem nagyon is konkrét, gyakorlati szempontból. 2. / „A szocialista építés megújuló folytatása”, a „szocialista jogállam”, a „szocialista demokrácia”, az „ellenforradalmi veszély” számunkra demagógia! (A „szocialista” tizennyolcszor, a „marxista” és a „demokratikus” pedig összesen tizennégyszer fordul elő ebben a rövidített szövegben is.) Várjuk e meghatározások kibontását, akkor talán tudunk valamit kezdeni velük! 3./ A fundamentalista „felhívás” szerzői — kiket nem ismerünk, de típusukat annál inkább — a „párttagság és a dolgozók háta mögött, feje fölött” 1988 májusa óta hozott MSZMP-döntésekről beszélnek. Javaslatunk: vizsgálják inkább az ugyanilyen, de 1988 májusa előttről származó MSZMP-határozatokat! Garantáljuk: grandiózus program lesz ez számukra! 4. / Amennyiben a fundamentalisták a társadalmi-, politikai rendszer megváltoztatására irányuló törekvéseket jobboldalinak tekintik, akkor számukra minden mozgalom és szerveződés (ide értve az MSZMP reformköreit, de centrumát is) jobboldali. Persze a „megújítás” (vö. „szocialista építés megújítása”) maga is valamiképpen megváltoztatás, ahogy ők mondanák: „megszüntetve megőrzés”. Ezért — ha van értelme e szavaknak — bizony még nem ők maguk is jobboldaliak. 5. / Flogy a szocialista országoktól valóban a Magyar (Nép) Köztársaság fordul-e el, avagy valamilyen módon újjáéled a „kisantant”, az inkább politikai értekezés, ne demagóg felhívás tárgya legyen! 6. / Mindenki szabadon véleményt nyilváníthat — akár a többpártrendszer ellen is! De csak addig, míg ez az alkotmányba nem ütközik! 7. / Kijelentjük: senki nem kíván tőkés kizsákmányolást, proletársorba süly- lyesztést! (Ez utóbbit a pártállam vállalati parancsvégrehajtói 40 év békés or- száglása alatt már megvalósították!) Senki nem kíván valamiféle munkáshatalmat felszámolni! Ellenben kívánjuk, hogy a munkáshatalom ne kiüresedett jelszó legyen, hanem a munkás valódi hatalma önmaga és munkája felett! 8. / „Ne hagyjuk ránk telepedni a tőke, a profit uralmát!” Ezzel egyetértünk, mert ellenzünk mindenfajta egyeduralmat! Ismételt üdvözlettel, annak reményében, hogy békés — és konkrétabb — választ kapunk! SZDSZ Egri Szervezetei
