Heves Megyei Népújság, 1989. június (40. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-14 / 138. szám

NÉPÚJSÁG, 1989. június 14., szerda HAZÁNKRÓL. Európa Tanács — Magyarország Peter Sager nyilatkozik David Lewis, a Reuter tudósítója: A glasznoszty még nem jutott el 9f mindenhová” Az Európa Tanácsnak több kelet- és közép-európai ország jelezte óhaját a kapcsolatok el­mélyítésére, s mi mélyreható vita után úgy határoztunk, azokkal kezdjük ezt az együttműködést, amelyek hitelt érdemlő erőfeszí­téseket tettek a reformok útján — mondotta az MTI brüsszeli tudó­sítójának, Baracs Dénesnek adott telefoninterjúban Peter Sa­ger, az Európa Tanács parla­menti közgyűlésének tagja, an­nak a bizottságnak az elnöke, amely a nem tagállam európai országokkal való kapcsolatokkal foglalkozik. Peter Sager volt az előadója annak a javaslatnak, amelynek elfogadásával a parla­menti gyűlés különleges meghí- votti státust hozott létre májusi ülésszakán, hogy lehetővé tegye kelet-európai országok bekap­csolódását munkájába. Az Eu­rópa Tanács parlamenti közgyű­lésének titkársága csütörtöki ki­bővített párizsi ülésén hozott döntésével Magyarországot, Lengyelországot, a Szovjetuniót és Jugoszláviát ruházta fel elő­ször ezzel a státussal. A parlamenti közgyűlés — mutatott rá Peter Sager — olyan konzultatív testület, amelynek nincs törvényhozó felhatalmazá­sa. A közgyűlés az Európa Taná- csot alkotó 23 nyugat-európai ország nemzeti parlamentjeinek képviselőiből áll, tükrözve azok erőviszonyait. A parlamenti közgyűlés határozatokat szavaz meg véleményének kifejezésére, továbbá direktívákat az Európa Tanács miniszteri bizottsága szá­mára, amely a tagállamok kül­ügyminisztereiből áll. A minisz­teri bizottság dolgozza ki a tagál­lamok elé terjesztett konvenció­kat, amelyek a legkülönbözőbb területeket érintik, az emberi jo­goktól a kultúráig és a környe­zetvédelemig. Az Európa Ta­nács nem nemzetekfölötti szer­vezet, ám mivel parlamenti köz­gyűlésének tagjai a nemzeti tör­vényhozásokból kerülnek ki, ez erős helyzetet biztosít számára annak ellenére, hogy az Európa Tanácson belül csak konzultatív szerepe van. Arra a kérdésre, milyen for­mában kapcsolódhatnak be a Tanács munkájába a most meg­hívott államok, Peter Sager rá­mutatott, hogy ez a részvételnek egy szerény, kezdeti formája. A különleges meghívott országok képviselői részt vehetnek a par­lamenti közgyűlés tanácskozása­in és felszólalhatnak, de nem sza­vazhatnak. Tagdíjat nem kell fi- zetniök, s bár nem vehetnek részt automatikusan a parlamenti gyűlés bizottságainak munkájá­ban, meghívhatják őket a bizott­sági ülésekre. A következő foko­zat a társult tagság lehetne, s csak ezt követően a teljes tagság a parlamenti testületben. Mindez független a miniszteri bizottság­tól, a tanács döntéshozó szervé­től. A társult tagságra vonatkozó — Peter Sager által kidolgozott — javaslatot csak ezután fogja tárgyalni a közgyűlés. Ennek alapgondolata: míg különleges meghívott lehet minden ország, amelyek elfogadja és tiszteletben tartja az emberi jogokról szóló ENSZ-határozatokat, továbbá aktívan megvalósítja a helsinki folyamat követelményeit, ahogy azok a helsinki és bécsi záróok­mányban megfogalmazódtak, addig a teljes jogú tagság követel­ménye a többpártrendszer, az emberi jogok tiszteletbentartása és a jogállamiság érvényesítése a gyakorlatban. Arra a közbeve­tésre, hogy Magyarországon de facto már többpártrendszer ér­vényesül, Sager megjegyezte: az Európa Tanács értelmezésében ezt választásoknak kell szentesí­tenie. A többpártrendszer nyo­mán a társult tagság Peter Sager javaslata szerint egyfajta átme­net lenne, amely formailag bizto­sítaná a teljes tagsággal járó lehe­tőségeket, s egy-két év után,* amikor a demokratikus folyamat visszafordíthatatlansága bebizo­nyosodik, lehetővé tenné a teljes jogú tagságot. Arra a kérdésre, miben látja a parlamenti közgyűlés a meghí­vott szocialista országok részvé­telének gyakorlati jelentőségét, Sager elmondotta: ez különösen az új konvenciók, európai meg- állapodásik kidolgozásúnál lehet hasznos. Az Európa Tanács mű­ködésének legkonkrétabb és leg­fontosabb területét ezek a meg­állapodások képezik, s ezek leg­nagyobb része nyitott nem tagál­lamok számára is. A meghívot­tak képviselőinek állásfoglalása az új konvenciókra vonatkozó, a miniszteri bizottságnak szóló di­rektívák kialakításakor lehetővé teszi majd, hogy az új konvenci­ók könnyebben elfogadhatóak legyenek a közép- és kelet-euró­pai országok számára. Az Európa Tanács naptárá­ban a legközelebbi és legfonto­sabb esemény Mihail Gorbacsov július 6-i látogatása lesz. Erre már Strasbourgba várják az érin­tett meghívott országok parla­mentjeinek képviselőit, bár az idő rövidsége miatt még nem született döntés arról, hány tagú küldöttségnek szól majd a meg­hívás. Ez különleges esemény lesz, egyébként az Európa Ta­nács sohasem ülésezett még júli­usban. Az első olyan ülésszakon, amelynek munkájába bekapcso­lódhatnak majd a különleges meghívottak teljes parlamenti küldöttségei, a napirenden sze­repel többek között a romániai kisebbségek, így a romániai ma­gyar kisebbség helyzete — közöl­te Peter Sager. Ezzel kapcsolat­ban elmondotta: az Európa Ta­nács már öt évvel ezelőtt „igen szigorú” jelentést fogadott el a romániai helyzetről - mondotta. Baracs Dénes — Vonzó feladat a Reuter tu­dósítójának Magyarországról tudósítani? D.L.: Nagy kihívás ez szá­momra. Ami most itt történik az fontos. Történelmet csinálnak. Meg kell próbálnom írni róla. 1988 óta, amikor magnyílt Bu­dapesten az iroda, egyszerre kell azt vezetnem, és főtudósítónak lennem. Ez nehéz munka. Ko­rábban, Londonban egy újságí­rócsapatnak voltam a tagja és amikor befejeztem a munkát ha­zamentem, néha még hétvégém is volt. Most itt, Magyarországon én vagyok a felelős a hírekért. Késő estig dolgozom, a hétvége­ken is. Több a munka, mint amennyit meg tudok egyedül csi­nálni. Sok olyan dolog van, amit szeretnék megírni, ha lenne rá elég időm. Rengeteg téma vár az előjegyzési naptáramban: ipar, turizmus, kultúra, vidéki utazá­sok, stb... Sajnos a valóság az, hogy alig tudok elszakadni Bu­dapestről. — Egyéb panasz? D.L.: Sokkal könnyebb lenne, ha tudnám a nyelvet. Gyakran nagyon fontos a pontos jelentést, a nüansznyi eltéréseket is ismer­ni. A magyarok nagyon ritkán mondanak valamit egyenesen, körülményesen beszélnek. Ha valakit kritizálnak, akkor ezt so­hasem teszik direkt módon. Per­sze a politikusok nyelvéről be­szélek. A Reutert elsősorban a vezető politikusok megnyilatko­zásai érdeklik. Bár változnak az idők, de sokszor ma is csak célzá­sok vannak. Nem beszélnek egyenesen. Egyik szerkesztőm egyszer azt mondta, hogy mindig vegyem fi­gyelembe amikor írok, hogy megértsenek az egyszerű embe­rek, ezt úgy mondják angolul, hogy a tejesembernek is meg kell értenie. Ami ma Magyarorszá­gon történik, az nagyon összetett dolog. Sok mindent kell hozzá is­merni, a hátteret is, hogy az em­ber megértse. A túlságos egysze­rűsítés nem mindig jó, mert ak­kor lehet, hogy nem írunk igazat. — Hol volt korábban tudósí­tó? D.L.: 1981-ben kezdtem a Reuternél. Egy gyakornoknak nálunk a hírügynökségnél min­denhez kell értenie, minden té­máról kell írnia. Az első tudósí­tói posztomra Bonnban már egy év múlva, 1981-82 között kerül­tem. Majd ismét otthon, Lon­donban dolgoztam. 1986-ban Bécs következett. Ekkor hat hét­re átjöttem Magyarországra is. És ahogy az események felgyor­sultak egyre gyakrabban kellett áljönnöm ide. »Végül pedig ész­szerűbbnek és gazdaságosabb­nak tűnt megnyitni Budapesten az irodánkat. — Munkája során milyen ne­hézségekbe ütközik? D.L. Gyakran nehéz olyan politikust, vagy hivatalos sze­mélyt találni, aki válaszolni tud a kérdésemre. — Ez nemzetközi jelenség? D.L. Igen, de itt különösen igaz. Részben azért, mert a ma­gyar újságírók egészen mostaná­ig nem mertek feltenni egyenes kérdéseket. A múltban a magyar újságírók elfogadták a nem ki­elégítő válaszokat is a politiku­soktól. A politikusok így azt hi­szik, bármit mondhatnak anél­kül, hogy a kérdésre válaszolná­nak. Az egyes minisztériumokra is ez a jellemző. Gyakran azt mondja a minisztériumi szóvivő — ha van —, hogy nem tudja a választ, vagy nem mondhatja meg. A glasznoszty tehát még nem jutott el mindenhová. Ha például egy tüntetéskor felhí­vom az illetékes intézményt, jo­gom lenne megtudni, hányán tüntetnek, vagy akár mondjanak egy becsült adatot. És ne azt mondják, hogy váljam meg mit ír az MTI. Jól tudjuk, hogy az MTI amiről tudósít, abból sokat ki­hagy, nem mindent ír meg. — A Reuter tudósítója itt na­gyon népszerű, talán észrevette. Odahaza is ilyen népszerű? D.L. Nem csak Angliának írok. Gyakorlatilag a világ többi részén is olvassák a híreimet. így például Amerikában vagy Ázsi­ában. Van újságkivágásom a sa­ját anyagaimról kínai, japán és amerikai lapokból. A Magyar Nemzet gyakran idéz az írásaim­ból. Nem akarok szerénytelennek tűnni, de a nyugati újságírók itt lényegében egy kicsit kitolják a glasznoszty határait. Mert ők igenis képesek kérdezni és nem kerülnek bajba, ha feltesznek kérdéseket. Abból nem lehet ba­ja egy magyar újságírónak, ha le­írja azt amit egy nyugati újságíró kérdezett. Az igazsághoz tarto­zik azonban, hogy a kormány- szóvivői tájékoztatókon már a magyar újságírók is egyre bát­rabb, zavarbaejtőbb kérdéseket tesznek föl. — Mi érdekli a nyugati olva­sót? D.L. A nyugati olvasót szerin­tem az érdekli, hogy mi az ami egy kelet-európai országban, egy kommunista országban megvál­tozik. Tehát minden olyan ma­gyar változás érdekli, ami kevés­bé jellemző a kommunizmusra. Érdekes téma például, hogy a pénzpiacot, a tőzsdét vissza akaija állítani. Vagy amikor 40 év után a párt elhatározza, hogy a többpártrendszer végül is jobb megoldás. Elsősorban ezekre a témákra koncentrálok. Persze jól kell ismernem a hátteret is. Nagyon nehéz elmagyarázni pl. egy thaiföldi olvasónak, hogy miért fontos esemény itt az, hogy Nagy Imre tetemét kiássák a földből. Szegő Ágnes Interjú Gejza Vilcekkel „Kíváncsi vagyok, hogy mit akarnak Magyarországon” — Ön a Rude Pravót és a po­zsonyi Pravdát tudósította. Le­járt a megbízatása. Mennyi ideig volt itt? G.V.: Ez volt a második peri­ódusom. 1971-1976 között öt évig voltam Magyarországon, mint tudósító, majd 1985-ben visszajöttem és négy évet töltöt­tem itt. — Meglehetősen különböző időszakokról van szó. . G.V.: Az utóbbi négy év sok­kal nehezebb volt. Én egy más országból mentem el és egy más országba jöttem vissza. Annak idején Budapest nagyon kelle-, mes hely volt. Közel is van, egy víkendre nyugodtan haza lehe­tett ugrani, egyszóval jutalom­helynek számított. Most már nem így van, rettenetesen sok a munka. — Nem irigyli az utódját? G.V.: A sok munka ellenére nagyon irigylem. Most dől majd el, hova vezet mindez. Ugyanis a felgyülemlett problémák szük­ségszerűen indulatokat is kivált­hatnak. Kezelhető lesz-e, ha igen hogyan? Ezek rettentően érde­kes kérdések. Kíváncsi vagyok, hogy mit akarnak Magyarorszá­gon, szocializmust, vagy nem! Ha szocializmus, akkor mi az? Ez most fog eldőlni és éppen ak­kor nem leszek itt. — Mit csinál majd otthon? G.V.: Egy évem van még a nyugdíjig, de remélem, hogy az után is dolgozhatok. A régi ro­vatomnál, a propagandarovatnál fogok tevékenykedni. Fel tudom hásználni az itteni tapasztalatai­mat is, Magyarországon a sajtó­ban, a tévében igen egyértelmű­en nyilvánosságra jutnak a véle­mények, nem csomagolják szta- niolba a mondanivalót. Ennek előnyeit kihasználom majd ott­hon is, bár tisztában vagyok az őszintesség veszélyeivel is. — Tesz különbséget amikor a Rude Pravónak, illetve a pozso­nyi Prvadának küld tudósítást? G.V.: A Rude Pravónak 16 külföldi tudósítója van. Az írásá­val mindegyik szeretne bekerül­ni a lapba, és mindegyik úgy véli, hogy ami az ő országában törté­nik, az a legfontosabb. A bratis- lavai Pravda valamivel nagyobb teljedelemben tudja közölni az anyagaimat. A szlovákiai olva­sók jobban ismerik Magyaror­szágot, mint a csehországi olva­sók. Ók akkor jutnak el Magyaror­szágra, amikor Jugoszláviába, vagy Bulgáriába mennek és át­utaznak az országon. Vagy ak­kor, amikor a Balatonra jönnek két hétre. A szlovákiai olvasó át­jár a szomszédba, ót nem is lehet átejteni. Vigyázni kell, mert kü­lönben azt mondhatja; mit írsz te itt nekem, tegnap voltam Győr­ben és tudom, hogy mi az igaz­ság! — Mi szerint súlyozza a témá­it? G.V.: A legnagyobb gond a bőség zavara. Ha egyfajta kenyér van a boltban, az nem okoz prob­lémát, ha nyolc fajta van, akkor az már gond. Ugyanígy az infor­mációbőséggel is ilyen bajok jár­nak. Az MDF képviselője azt ál­lította, hogy 18 halott volt a ma­gyar-román határon. Ha én ezt a horgot bekapom,, akkor lejára­tom magam a csehszlovák olva­sók előtt. Szerencsére kivártam a vizsgálati eredményt és csak ar­ról adtam hírt. Ebből pedig azt a tanulságot szűrtem le, hogy nem lehet az első hallásra hitelt adni valaminek. Főleg a cseh, de a szlovák olvasók többsége is első­sorban műszaki értelmiségiek­ből áll. Ezek olyan emberek, aki­ket az adatok érdekelnek. Nekik hiába mondom azt, hogy valami jó vagy rosSfc. Adatokat is kér­nek. A magyar lapokban dúló vi­takampányokat azért nehéz tá­lalni a cseh olvasónak, mert ő nem erre kíváncsi. Például a hé­vízi tó körül is sokféle vélemény hangzott el. Namármost, hogyan újak róla? Egy biztos, én akkor fogom meggyőzni olvasóimat ar­ról, hogy a magyar kormány döntése jó döntés volt, amikor leállíttatta a bauxitbánya üzeme­lését, ha megkérdezem, mennyi bauxit maradt a bányában, ez milyen értéket képvisel, és ezzel szemben milyen értéket képvisel a tó. Meg is kérdeztem, de erre már választ nem tudtam kapni. Úgyhogy ezt nem írtam meg. — Lehetséges azonban az ol­vasó érdeklődését felkelteni egy bizonyos téma iránt? G.V.: Igen, a bauxit fontos té­ma nálunk is. A szlovákiai alu­míniumipar a magyar bauxitszál- lításokon áll vagy bukik. Nagyon érdekel a nyergesújfalui viszko- zagyár sorsa is. Azon egyszerű oknál fogva, hogy a Haldex az egyetlen közös vállalatunk évti­zedek óta. Mindkét országnak szerintem érdeke a közös válla­latok létesítése, mégsem történik semmi. Ezért kerestem érveket arra, hogy miért lenne jó, ha kö­zösen felépülne ez a viszkóza­gyár. Az igazgató nagyon szépen megkért, hogy ne újam meg a dolgot, mert úgy fog tűnni, hogy ő a sajtó útján akarja előtérbe he­lyezni az érdekeit. Aztán mégis megírtam, nem az ő, hanem egy éppen itt járt csehszlovákiai kül­döttség információi alapján. — Mit tart szem előtt, amikor a témákban szelektál? G.V.: Engem azért küldtek ide, hogy próbáljam a két ország együttműködését propagálni. Két olyan országról van szó, amelyben igen könnyű ellentétet szítani. Rettentően könnyű, elég egy kis szikra és fellángolnak az ezer éve gyűlendő ellentétek. Aszerint válogatok, hogy a téma ne adjon támadási felületet sem az egyik, sem a másik félnek. — Mit tehet az újságíró azért, hogy tárgyilagosan tudjon írni? G.V.: Ha a Népszabadság megírt valamit, az korábban szentírás volt. Ma a Népszabad­ság ezt írja, holnap a Magyar Nemzet mást ír, az alternatívok pedig kiadnak egy közleményt, amiben mindezt cáfolják. Most akkor melyiknek higgyek? Utá­na kell járni. Nincs mindig erre idő. A téma holnapután lekerül a napirendről. Nem így, ha egy té­ma állandóan napirenden van. Ilyen állandó téma Gabcsikovo- Nagymaros. Ezt a kérdést 35 éve csinálom. Éppen 35 éve annak, hogy az újságírásban dolgozom. Nekem az első újságírói felada­taim közé tartozott ez a téma. Először akkor írtam Gabcsiko- vo-Nagymarosról, amikor a Csallóközben próbafúrásokat csináltak, hogy a talaj elbúja-e. Még akkor szó sem volt semmi­féle egyezményről, már akkor ír­tam az első riportot az előkészü­letekről, tervekről. És azóta a nyakamon maradt ez a téma. — Feltételezem, hogy annak idején nem volt ekkora nyilvá­nossága? G.V: Én nagyon meg­lepődtem azon, hogy Magyaror­szágon nem írtak róla. Mondom én már 15-20 évvel ezelőtt írtam az építkezésről nagyriportot, kisriportot. Annak idején, ami­kor ritkán találtam a magyar la­pokban erre vonatkozó adato­kat, akkor elmentem a vízügyi hivatalba, közöltem, hogy kíván­csi vagyok erre, meg arra. Min­den további nélkül mindenkor megkaptam az információkat. — így most már csak ismételni tudja önmagát, vagy van új a nap alatt? G.V.: Az építkezés olyan ka­tasztrofálisan soká tart, hogy fel­nőtt egy generáció, amelynek fo­galma sincs a kezdetekről. Na­gyon kíváncsi vagyok arra az el­lenzőre, aki tudja, hogy a vízi­erőmű miért épül? A válasz az, hogy a „sztálinista megalománia torzszülötte.” Ez nem érv. Az eredeti cél az volt, hogy a Dunát szabályozni kell ezen a szakaszon. A magyar par­lament még 1895-ben hozott egy törvényt, amely ezt a szabályo­zást előírta. A monarchia fel­bomlott és akkor nem tudták megcsinálni, s valamikor meg kellett oldani hogy a Csallóközt és a Kisalföldet ne öntse el a víz, s ezáltal megvédjék a termőtalajt. — Az újságíró a tényekkel tár­ja fel az igazságot. A mai hely­zetben mennyire segítették elő a különböző orgánumok, hivata­lok az ön munkáját? G.V.: Egyszer sem fordult elő, hogy engem valahova ne en­gedtek volna be, vagy amit kér­tem, azt ne igyekeztek volna megadni. Nem voltak tabuk előttem. Amikor itt nem írtak a vízlépcsőről, akkor én magyar forrásból kaptam anyagot. Kérni kell. Nekem az az érzésem, hogy itt az újságírók nem járnak a dol­gok után. Van egy vélemény, azt megír­ják, de nem járnak utána, nem kérdezik meg. Nekem az az ér­dekem, hogy igazat újak. És en­nek utána kell járni. Sz.Á. f HEVES HEGYEI ,, MUNKAÜGYI B SZOLGÁLTATÓ IRQOA II not ram, Klapka u. •. ÁLLÁSAJÁNLATAI: TECHNOSZER KISSZÖVETKEZET: Budapest XI., Fehérvári u. 33/a. (1114) Telefon: 810-836 E-652-es kotrógépre, valamint S-100-as dózerre gépkezelőket keres felvételre, kimagasló kerseti lehetőséggel. Szállás, étkezés biztosított. Érdeklődni lehet a fenti címen. FINOMSZERELVÉNYGYÁR, Eger: Felvételt hirdet vasipari szak- és betanított munkások részére, jó kereseti lehetőséggel, váltó műszakos munkarendben. BORSOD MEGYEI TEJIPARI VÁLLALAT EGRI ÜZEME, Eger, Sas út 60.: Felvételre keres targoncavezetőt, gépkezelőt (lakatos szakmával is), középnyomású szak­vizsgával rendelkező kazánfűtőt, kompresszorkezelőt, termékleszedőt, göngyölegraktári rakodót. Jelentkezni lehet a fenti címen. FINOMMECHANIKAI VÁLLALAT, Eger, Faiskola u. 5.: Lakatos szakmunkást keres felvételre. SZOT GYÓGYÜDÜLŐ, Eger, Fürdő u. 5.: Női munkaerőket alkalmaz konyhai mosogatói munkakörben, két műsza­kos munkarendben (egri lakosok előnyben). MÁTRAI ÁLLAMI GYÓGYINTÉZET, Mátraháza Felvételt hirdet az alábbi munkakörök betöltésére: villanyszerelő (felvonószerelői képesí­téssel előnyben), vízvezetékszerelő, asztalos, szakács, szakácsnő vagy főzni tudó kony­halány, energetikus (épületgépész, vagy fűtésszerelői alapképesítéssel), szakirányú ké­pesítéssel rendelkező bér- és munkaügyi előadó, klinikai laborasszisztens, takarítónő, konyhai kisegítő. AUTÓKOMPLEX VÁLLALAT, Eger, Lenin út 129-131.: Felvételre keres anyaggazdálkodót és raktárvezetőt. Feltétel: legalább középfokú szak­mai végzettség, gépjárműalkatrész ismeret, 5 éves vezetői gyakorlat, erkölcsi bizonyít­vány. Felvesz továbbá gépjárműalkatrész ismerettel rendelkező raktári kiadót, kárpitos szakmunkást, TMK villanyszerelőt, két műszakos munkarendbe ügyfélszolgálati admi­nisztrátort. Jelentkezni lehet a fenti címen a munkaügyi vezetőnél. FIGYELEM! A Heves Megyei Tanáccs VB. Munkaügyi Osztálya és a Heves Megyei Mun­kaügyi Szolgáltató Iroda középfokú munkaügyi tanfolyamot szervez. A tan­folyam kezdési időpontja: 1989. szeptember 1. A jelentkezés feltételeit az 1/1983. (III. 16.) ÁBMH sz. rendelet tartalmazza. Jelentkezni lehet: 1989. június 15-ig a Heves Megyei Munkaügyi Szolgáltató Irodánál. (Eger, Klapka Gy. u. 9. Telefon: 13-149.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents