Heves Megyei Népújság, 1989. május (40. évfolyam, 101-126. szám)
1989-05-13 / 111. szám
Konczek József: Májusi Capriccio Ez is késik, a zöld lombörvény mélyén, ott fenn a nyári tiszta ég, április májusa lett a törvény, hol esőt, cseresznyeszirmot dönt eléd, a szád szélén keserű-édes szirom ha szélben megtapad, fénnyel ízlelni mindenséget csak gondold el magad. Hiszen a havak évszakában tömegben dörömbölt a hő, nyáron hó hullott általában, mindent olyan tévesztve vett elő, mint lisztes-tollas jó bohóc, elősodorván kincseit, a trombitából barna gyolcs, felvérző sebeid, s barack virág vérzik, fogan magot emberszokás szerint, itt, ahol Európa van, mindig minden megtörténhetik, hát az is, hogy elégiából vajúdik égbolt szüntelen, hinni elég az égi távol, létezni — bűntelen. Csanádi János: Kiáll az ember Amikor megnyitja a kaput Észak szele, a követelődző tavasz itt neszez már a bokrok alatt — a kert léckerítése mögött ibolyák nyitják kis bársony szemüket; az öreg ember rovást nyit egy évnek s elfeledi a tél zsoltárait, a fiatal meg duzzadó rügyeket érez bőre alatt, mint a fa kipirosodó kérge ha megsüti a Nap, s az iijű lányok keble fájdalommal feszül egy esküvő elébe; egymásnak felesel kánya, jérce, és mintha verem-ajtót csapna fel a huzat, a Nap az ég kitárt ajtói közt zuhintja át sugár aranyát, s kiáll a fényre a megkoronázott élet, végre az ember-nélkül-nincs-világ megérti önmagát, s megnyitva az Ég-kupolát harmatos levegőt szippant belőle — emberi csendben előre lépve! Simái Mihály: Töredék folyó imádkozik a kőkeresztnél szélkápolna kökénykörmenet — a turisták könny nélkül fölrepültek a filmfelvevőgép megtelt veled — Magyarország haj Magyarország! emberevő gyepűid mellett várvesztő tanácsasztalodnál jussolt vérmezőiden vergölődöm keresem Őket akik nincsenek folyó imádkozik a kőkeresztnél szélkápolna kökénykörmenet pipacsok robbanása bitók csatapiacok sírok felett a turisták: föl — isteni közönnyel pásztáz új tárgyakat a kamera engem mint légnyomás szorít a földhöz a kárhozottak igaza Magyarország hej Magyarország te szélpajzsű homokvértű haza magad-kavarta viharokban hová tetted a legkülönbeket?! (a folyó medre kiszáradt ima egre kövül a kökénykörmenet) Réti-Csonka László: aranyló jácintok szirmai izzanak botommal suhintok súg páráll a patak forró szél lengedez borzolja szén hajam éh vágyak szele ez érzéki parttalan Nagy sikerű negyven év Utolsó leltár — néptáncból 1949. február 26-án alakult meg a Honvéd Központi Művészegyüttes, és mai Erkel — akkor Városi — Színházban megtartotta bemutatkozó előadását. A díszelőadáson részt vett Sza- kasits Árpád köztársasági elnök, Farkas Mihály honvédelmi miniszter, valamint Nagy Imre. Az ország első hivatásos együttese a kommunista párt javaslatára, szovjet mintára, elsősorban az Alexandrov-együttes példájára alakult, amely nem csupán formát, hanem egyben magas szakmai színvonalat is jelentett. Hűsztagű tánckar, hatvanhat fős kórus, harmincöt zenészből álló szimfonikus zenekar állt ki a közönség elé az összesen százötvenkét tagot számláló együttesből. Sorkatonák, zeneiskolai növendékek, amatőr együttesek tagjai voltak az alapítók, Szabó Iván koreográfus, Kábán Béla karnagy és Dávid Gyula zeneszerző vezetésével. Az együttes szakítani kívánt a háború előtti hazai hagyományokkal, új, mozgalmi művészeti stílus kialakítására törekedett. Katonaruhában jártak, léptek fel a művészek, és zenében-tánc- ban-dalokban is „katonás” stílus volt kívánatos. A színvonal emeléséhez szovjet művészek: Galina Ulanova, Igor Mojszejev csakúgy hozzájárultak, mint az énekkar vezetésével megbízott Vásárhelyi Zoltán, vagy a fúvósokkal foglalkozó Weiner Leó. A hatvanas években a totális színház volt a cél. Ennek az időszaknak nagy bemutatója az ének-tánc-zene-emberi hang egységét megvalósítani kívánó Ljubimov-adaptáció, a Tíz nap, amely megrengette a világot című produkció. Később a zenei arculat erősödött fel. Tíz év, tíz hazafias tárgyú kantáta bemutatója, olyan szerzőktől, mint Pet- rovics Émil, Farkas Ferenc, Szo- kolay Sándor. Azoknak a hagyományoknak a szellemében, mely szerint az együttes férfikarának ajánlotta Kodály Zoltán a Jelenet a Tündérkert című táncjátékból „Nemzeti dal”-t. Neves koreográfusok gazdagították az együttes repertoárját: Seregi László, Eck Imre, Tímár Sándor, Györgyfalvay Katalin, Foltin Jolán, Szigeti Károly, Kricskovics Antal, Markó Iván. Olyan kiváló művészek nőttek itt fel, mint Gulyás Dénes, Gregor József, Ilos- falvy Róbert, Leblanc Győző, és ezzel nem is teljes a sor. Az együttes nemcsak öltözéket, hanem stílust, nevet is váltott az évtizedek folyamán. A korábbi évtizedektől eltérően, jelenleg a táncszínházi irányzat jellemzi elsősorban az együttest, köszönhetően a művészeti vezetőnek, a kitűnő koreográfusnak, a néptáncot anyanyelveként beszélő művészeti vezetőnek, Novák Ferencnek, a népszerű Tatának. Olyan előadások jöttek létre az együttes közreműködésével, mint az István, a király, a Magyar Electra, vagy a Győri balettel közös Izzó planéták. Az énekkarra, szimfonikus zenekarra, tánckarra, folkzenekarra, valamint a színészekre számít a hazai kulturális élet: filmgyár, rádió, televízió, Országos Filharmónia, Zene- akadémia. Olyan szólisták kötődnek a kölönféle csoportokA Magyar Electra egyik pillanata hoz, mint Szvorák Katalin, Dévai Nagy Kamilla, Balogh Márton, Petrozsényi Eszter. Negyven esztendő: megünneplésre méltó idő. Hogyan ünnepel a Magyar Néphadsereg Vörös Zászló Érdemrenddel kitüntetett Művészegyüttese? — Csendesen, munkával, bemutatókkal — válaszol Kincses Tibor, az együttes igazgatója. Kétszázharminchárom tagunk havonta harminc—hatvan fellépést vállal, és harminc önálló műsort tartunk repertoáron. Fellépnek a színészek az utóbbi negyven év terméséből összeállított Esély című irodalmi műsorral, a Radnóti Színpadon. A népi zenekar a Pesti Vigadóban ad műsort, vendégük Béres Ferenc. Balogh Márton, kiváló szólistánk önálló népdalestet ad. — Talán nem túlzás azt mondani, hogy a legfontosabb fellépés a majdnem a negyven évvel ezelőttivel azonos napon, a Thá- lia Színházban volt. — A táncművészet világnapján, április 28-án új bemutatót láthatott az érdeklődő közönség. A kettős cím: Forrószegiek — Az utolsó leltár — összefoglalása az együttes, a művészeti vezető törekvéseinek, gyűjtőmunkájának. A Forrószegiek valóságos történeten alapuló, falusi Rómeó és Júlia történet, helyszíne: az erdélyi Szék, időpontja: a századforduló. Az utolsó leltár valamennyi magyarlakta terület néptáncainak feltérképezése, eredeti táncok, zenék színpadra állítása, valódi öltözetekben. — Aki manapság azt hallja, hogy a hadsereg művészegyüttese — elsősorban a táncegyüttesre gondol. — Nem véletlenül. Meggyőződésem, hogy a tánckar jelenleg az egyik legjobb együttes az országban. Két balettintézeti néptánctagozatos osztály erősíti a sorokat. Amellett, hogy kiválóan képzettek, anyanyelvűk a néptánc, maguk is jártak gyűjteni, sikerült kialakítani egy olyan tánc- színházi műfajt Novák Ferenccel és Ross Lászlóval közösen, amelyet az ország, világ megismert, elismer. Ez az az eredmény, amelyet az együttesnek mindenképpen meg kell őriznie, a jelenlegi körülmények között is, ma, amikor kevesebb jut a költségvetésből a hadseregen belül is a kultúrára. Tóth Ildikó Hány fecske csinál nyarat? Egy fecske semmiképpen sem. Legalábbis nálunk. Délebbre, Itáliában azonban némiképp módosul a menetrend, mint ahogy ezt egy olasz közmondás is tartja: Szent Benedekre fészkére lel minden fecske. Ez pedig a tavaszforduló napja, március 21. Vajon az idén naptárt tévesztettek-e a fecskék, vagy netán eltérítették őket? A válasz korántsem egyszerű, amint ezt bizonyítja, hogy az olasz képviselőház 13 zöld, tehát környezetvédő képviselője egyenesén a kormányhoz nyújtott be interpellációt ez ügyben. A La Repubblica szerint a miniszterelnökhöz intézett kérdés így hangzott: „Képes-e a kormány magyarázatot adni arra, hogy miért nem érkeztek meg a fecskék, rendelkezik-e olyan információval, amely révén értékelni lehetne ezt a korszakos jelenséget, levonhatnánk a szükséges következtetéseket?” A leckét tehát feladták. Két nap múltán megérkezett a válasz, de nem a parlamentből, hanem a madárvédők szövetségétől, s így hangzott: „A fecskék itt vannak, szabályosan megérkeztek. Amelyek nem, azok áprilisban jönnek. Az ornitológiái melléfogásért pedig az olasz iskola a hibás, amely megköveteli Garibaldi születésének dátumát, és a waterlói csata idejét, de nem tanítja meg a gyerekeket arra, hogy miről lehet megismerni a madarakat.” A peresztrojka visszaadta a népnek a saját hangját Felébresztett közvélemény Megoszlanak a vélemények a Szovjetunióban a közvélemény- ről. Vannak, akik szerint a peresztrojka négy éve alatt annyira felnőtt, hogy reális politikai erővé vált, mások szerint viszont csak az első önálló lépéseit teszi. Bárhogy is van, kialakult az egyetértés, amely szerint a közvéleményre szükség van, hiánya pedig komoly politikai és gazdasági hibákat okozott. A Szovjetunióban az erőszakos kollektivizálás idején felszámolták az erős szövetkezeti mozgalmat és szétzúzták a magán- szektort. Ez oda vezetett, hogy a mezőgazdasági termelés stagnált, hosszabb távon pedig a paraszt megszűnt parasztnak lenni. Mindez annak a következménye, hogy nem támaszkodhattak a közvéleményre a mezőgazdaság alternatív fejlődésének hívei, mint Buharin és Csajanov, védtelenek voltak és megsemmisítették őket. Olyan bonyolult társadalomban, mint a szovjet, soha nem volt és nem is létezhetett a vélemények monolit egysége. Sztálinnak azért volt szüksége a teljes egység mítoszára, hogy először megfossza politikai ellenfeleit a szólás lehetőségétől, majd leplezze és elnyomja a társadalmi elégedetlenséget, amely feltétlenül jelentkezett, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy csődöt mondanak a nép erőszakos boldogítá- sának tervei. A Szovjetunióban a közvélemény végleges halálának dátumaként az 1937-es évet tekinthetjük, amikor Sztálin érvénytelennek nyilvánította a népszámlálás neki nem tetsző adatait, amelyek kimutatták az erőszakos kollektivizálás pusztító következményeit. A népszámlálás sok szervezőjét elítélték és kivégezték. Két évvel később új nép- számlálást tartottak, s annak meghamisított eredményei már teljesen megfeleltek a szocializmus felépítéséről szóló sztálini modellnek. Azóta a Szovjetunióban a közvélemény, a szociológiai felmérések, s statisztika lényegében csak a sztálini rezsim mitológiáját tápláló, imitált néphang volt. Kis htján 60 esztendőn keresztül az ideológiai szervek rendszerén át föntről továbbították a tömegekbe a „közvéleményt”, amely azután alul a dolgozók lelkes leveleiben tükröződött. A peresztrojka visszaadta a népnek saját hangját. A nyíltság felébresztette a közvéleményt, amely már elérte első eredményeit. Megakadályozta például az évszázad tervének, az északi folyók délre fordításának megvalósítását, amely előreláthatat- lan ökológiai következményekkel fenyegetett. Fontos tényező volt a közvélemény akkor is, amikor a társadalomban fellángolt az átalakítás szempontjából elvi jelentőségű vita Sztálin örökségéről, s „elveinek” örököseiről. A nyíltság három és fél éve alatt a közvélemény eléggé megszilárdult ahhoz, hogy megvédje jogát az újságok és folyóiratok szabad előfizetésére a lényeges korlátozásoktól. A közvélemény mind határozottabban behatol az ideológia területére, ahol dogmatikus bástyák különösen hozzáférhetetlenek voltak. Évek óta, gyakorlatilag a peresztrojka kezdetétől küzdött a közvélemény azért, hogy helyezzék hatályon kívül a Zvezda és a Leningrád című folyóiratokról 1946-ban hozott határozatát. Ez tavaly októberben megtörtént. Mihail Zoscsen- ko író és Anna Ahmatova költő már régen visszatért a szovjet irodalomtörténetbe, pedig az említett határozat vulgáris rágalmakat szórt rájuk. A szovjet közvélemény most igyekszik pontosabbá tenni Mihail Szuszlov örökségének valódi értékét. Őt 4—5 évvel ezelőtt még vitathatatlan ideológiai tekintélynek könyvelték el. Mindenki számára világos, hogy ez összefügg az ország ideológiai megújulásával, hiszen Szuszlov az értelmiség számára éppúgy az ideológiai pangásnak a képviselője, mint a sztálinizmus idején Zsdanov volt. A peresztrojka során öntudatra ébredt köz véleménynek 3 és fél évre volt szüksége, hogy leszámoljon a zsdanovizmussal. Menynyi idő kell ahhoz, hogy túllépjen a pangás más emlékművein? Erre ma nehéz pontos választ adni, amikor gyorsan fejlődik a politikai és a morális légkör. De világos, hogy a 4 évvel korábbihoz képest jelentősen felgyorsult az idő és ennek jelentős motorjává lett a közvélemény. Vjacseszlav Kosztyikov
