Heves Megyei Népújság, 1989. május (40. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-09 / 107. szám

2. NEMZETKÖZI ÉLET NÉPÚJSÁG, 1989. május 9., kedd Szükség van űjabb pártértekezletre (Folytatás az 1. oldalról) szükségszerűen jelentkező szo­ciális demagógia veszélyét. A TV-Hiíadónak, a választá­sok időpontjával kapcsolatos kérdésére, Fejti György elmond­ta: ezt a témát még többször meg kell vitatni, legfőképpen az or­szággyűlési képviselőkkel — ezen belül az MSZMP-képvise- lócsoporttal — s természetesen a pártokkal, a potenciális verseny­társakkal is. A Központi Bizott­ság egyelőre csak előzetes vitát folytatott erről, javaslata ügyé­ben nem döntött, de a KB titkára fontosnak tartotta hangsúlyozni, hogy a vitában nem pártpolitikai szempontok alapján, hanem az ország érdekeit szem előtt tartva mérlegelték a felszólalók, hogy milyen választási periódusra van szükség. Az Országgyűlést és a kor­mányt ért támadásokkal kapcso­latban a Központi Bizottság tit­kára felhívta a figyelmet arra: amikor sok szervezet követeli a kormány lemondását, nyugaton általában előrehozott választá­sokat szoktak tartani. Két dolgot egyszerre nem kérhetnek tőlünk számon — hangsúlyozta. — Va­gyis egyrészt azt, hogy ne hozzuk előre a választásokat, mert még nincsenek kellőképpen felké­szülve, másrészt pedig azt, hogy a parlament és a kormány tagjai adják át helyüket. Az MTI munkatársa arról is érdeklődött: milyen vélemény fogalmazódott meg a KB ülésén a párttörvény-tervezetnek arról a passzusáról, amely tiltja külföl­di anyagi támogatás elfogadását. Fejti György a kérdést rendkí­vül lényegesnek tartotta, hang­súlyozva: arról is szó van, hogy fenn akaiják-e tartani a pártok a maguk szuverenitását, hiszen a támogatás feltétele mindig vala­miféle befolyásolás. Ezért példá­ul az országok egy részében szi­gorúan tiltják, hogy a pártok kül­földi pénzforrást vegyenek igénybe. E kérdés eldöntésekor a parlamentnek azt is mérlegelnie kell: mennyire enged teret annak a — kiskapukat nyújtó — lehető­A párttörvény tervezetéről eddig lefolytatott vitákat össze­gező tájékoztatót tárgyalt meg hétfői ülésén az MSZMP Köz­ponti Bizottsága. Erről, valamint az ülésen tárgyalt más témákról Kimmel Emil, a párt helyettes szóvivője elmondta a sajtó mun­katársainak, hogy őszinte eszme­csere alakult ki a párt helyzeté­ről, a pártértekezlet óta eltelt 11 hónap tapasztalatairól, valamint az MSZMP és a társadalom kö­zötti kapcsolatok alakulásáról. Tizenhatan fejtették ki vélemé­nyüket, valamennyien a párt „talpraállítását” sürgették. Mint megfogalmazták: nincs ok azön- marcangolásra, hiszen ami törté­nik, az egyenes következménye az 1988. májusi pártértekezlet­nek. Elhangzott az is: az MSZMP-nek az az érdeke, hogy tehetséges fiatalok beáramlásá­val reformpárttá alakuljon. A párttagság őszinteségre vágyik, hogy győzelemre vezesse az MSZMP-t a választásokon, biz­tosítva a békés átmenetet a több­pártrendszerre. A testület tagjai úgy ítélték meg, hogy az állampolgárok egyesülési szabadságának, poli­tikai jogainak érvényesülése, a társadalomban meglévő külön­böző érdekek és értékek demok­ratikus megjelenítése és érvé­nyesítése indokolja a párttör­vény megalkotását, s javasolják, hogy már augusztus 1-je előtt be kell terjeszteni az Országgyűlés elé a törvényjavaslatot. A vitában hangsúlyozták, hogy a pártértekezletig ki kell ségnek, hogy a globális tiltást fel­oldja. Ugyanakkor ésszerűtlen lenne talán teljesen kizárni, hogy a különböző Intemacionálék se­gíthessék tagszervezeteiket. Az dolgozni a választási programot — ennek munkálatai már meg­kezdődtek. Kifejtették, hogy e programnak felelősnek, teljesít­hetőnek, megvalósíthatónak és képviselhetőnek kell lennie. Ugyanakkor el kell készíteni és nyilvánosságra kell hozni az el­múlt 15 esztendő politikai mérle­gét. Fontos az is, hogy az MSZMP megalkossa új műkö­dési szabályzatát. Ezt még e hó­napban vitára bocsátják. Kimmel Emil elmondta, hogy a Központi Bizottság a további­akban négy nagy belpolitikai té­mát is megtárgyalt. így elsősor­ban azt, hogy az MSZMP lemon­dott káder hatásköréről, s a jövő­ben jelölési jogkörrel él, politikai eszközökkel kívánja befolyásol­ni a legfontosabb társadalmi, gazdasági, s egyéb vezetői funk­ciók betöltését: jelölteket állít, javasol és ajánlásokat tesz. Ennek főpróbájaként tekint­hető, hogy a mostani ülésen Né­meth Miklós miniszterelnök is­mertette a testülettel a kormá­nyátalakítási terveit, kérve a KB támogatását javaslatainak elfo­gadtatásához. A tájékoztató perceiben vitat­ta meg a testület a Munkásőrség tevékenységéről szóló beszámo­lót. Az előterjesztésben és a vitá­ban is elhangzott, hogy a Mun­kásőrség vállalja az MSZMP re­formtörekvéseit és a többpárt­rendszer körülményei között is működőképes. A reformkörök működésének eddigi tapasztalatairól a Köz­ponti Bizottság tagjai megállapí­ilyen jellegű támogatásoknál a nyilvánosságot, az ellenőrizhe­tőséget kell megteremteni — hangsúlyozta a Központi Bizott­ság titkára. tották: a párt alapszervezetei, választott testületéi egyre több gyakorlati lépést tesznek annak érdekében, hogy az MSZMP korszerűen politizáló, marxista szellemű reformpárttá alakuljon át. Ezt a törekvést tükrözik a re­formkörök állásfoglalásai. A Központi Bizottság üdvö­zölte a DEMISZ létrejöttét, an­nak első országos gyűlésén elfo­gadott programját. Tudomásul vette, hogy az ifjúsági szövetség közvetlen pártirányítás nélkül, önállóan dolgozik. Az MSZMP KB tárgyalócso­portjának az újonnan alakult pártokkal és alternatív szerveze­tekkel folytatott megbeszélések­ről tájékozódva a Központi Bi­zottság megerősítette, hogy a párt — együttműködve valameny- nyi fontos, felelős politikai té­nyezővel — folytatni kívánja azt a mélyreható társadalmi átalakí­tást, amely a többpártrendszeren alapuló demokrácia megterem­tésére, valamint a gazdasági vál­ság leküzdésére irányul. Ezért a Központi Bizottság javasolja olyan politikai egyeztető fórum létrehozását, amely alkalmas va­lamennyi lényeges kérdés meg­vitatására, közös álláspont kiala­kítására. * A Központi Bizottság tájé­koztatást kapott a párt elnöké­nek egészségi állapotáról. Ügy határozott, hogy felmenti Ká­dár Jánost a párt elnöki tisztsé­géből és KB-tagságából. A tes­tület írásbeli üzenetet intézett Kádár Jánoshoz. A tagság őszinteségre vágyik, hogy győzelemre vezesse az MSZMP-t a választásokon Róma: A fiatalok garanciát követelnek Achille Occhetto, az Olasz KP főtitkára beszél fiatalok tízezrei előtt Rómában, a Piazza del Po­poion tartott nagygyűlésen. Az­után, hogy végigvonultak az olasz főváros belvárosában, ga­ranciát követelve a kormánytól a munkanélküli fiatalok létmi­nimumot szavatoló jövedelmé­re. (Népújság-telefotó — MTI) Sevardnadze jó esélyt lát erre: Fordulat várható a leszerelési tárgyalásokban A szovjet vezetés bízik abban, hogy az új amerikai kormány nem csak megőrzi, hanem erősí­teni fogja azokat a kedvező ered­ményeket, amelyeket az elmúlt három-négy évben sikerült elér­ni a szovjet-amerikai kapcsola­tokban — jelentette ki Eduard Sevardnadze szovjet külügymi­niszter Moszkvában, a Time cí­mű amerikai hetilap tudósítójá­nak adott nyilatkozatában. Se­vardnadze kifejezte azt a remé­nyét, hogy James Baker amerikai külügyminiszter küszöbön álló moszkvai látogatása is ezt a célt fogja szolgálni. A leszerelési tárgyalások hely­zetéről szólva a szovjet politikus hangsúlyozta: már megterem­tődtek a feltételei annak, hogy egyszerre három kérdéskörben — a vegyi fegyverek betiltásá­ban, az európai hagyományos haderő, továbbá a két ország ha­dászati támadó fegyvereinek csökkentésében — fordulatot ér­jenek el. A szovjet — kínai kapcsolato­kat illetően Sevardnadze el­mondta, hogy a Szovjetunió sze­rint helyreáll a normális, jószom­szédi viszony. A kambodzsai probléma — tette hozzá — nem lehet akadálya a két ország közti kapcsolatok javításának. Az amerikai újságíró kérdésé­re a szovjet külügyminiszter ki­tért az afganisztáni helyzetre is. Annak a meggyőződésének adott hangot, hogy a kabuli veze­tés képes lesz stabilizálni az or­szág belső helyzetét, ha az Afga­nisztánról kötött genfi megálla­podásokat valamennyi szerződő fél tiszteletben tartja. Sevardna­dze szerint jelenleg a legsúlyo­sabb gondot Pakisztán beavat­kozása okozza. A szovjet belpolitika egyik legbonyolultabb és legnehezebb kérdésének a nemzetiségi prob­lémát nevezte a szovjet külügy­miniszter. „Teljes mértékben fi­gyelembe kell vennünk vala­mennyi nemzet és nemzetiség ér­dekét. Ezt egyáltalán nem köny- nyű megtenni egy olyan hatal­mas, soknemzetiségű országban, mint a Szovjetunió. Meg kell ta­lálnunk az összhangot az egyes népek vágyai és törekvései, vala­mint a szövetség erősítésének szükségessége között. Ezt a fel­adatot csak a 15 egyenjogú, szu­verén köztársaság szövetségének demokratizálásával és az összes szövetségi funkció megújításával lehet elvégezni” — mondta a kül­ügyminiszter. (MTI) Lipcsei letartóztatások Több mint száz embert tartóz­tattak le Lipcsében vasárnap a helyhatósági (tanácsi) választá­sok ellen tüntetők közül — jelen­tette hétfőn a Reuter brit hírügy­nökség egyházi forrásokra hivat­kozva. A hírforrás szerint a rendőrség körülzárta a város főterét, ahová mintegy ezer ember érkezett, hogy egy — a protestáns egyház­hoz kötődő — polgárjogi csoport által szervezett tüntetésen ve­gyen részt. Az egyház és az emberi jogi csoportok közölték: bojkottál­ják a szavazást, mivel — az NDK hagyományainak megfelelően — az összes jelölt a Nemzeti Front programjával és megbízásával indult a választásokon és a jelölé­seket nem előzte meg széles tár­sadalmi vita. A bojkottfelhívás ellenére vasárnap délig a válasz­tásra jogosultak 93,7 százaléka vett részt a szavazáson — közölte az ADN hírügynökség. A nyugatnémet televízió stáb­ját, amely megpróbálta kamera­végre kapni az eseményeket, a rendőrség feltartóztatta és visz- szakísérte a határra. A „sátán” megőrült Lelőtték A mexikói hatóságok megerő­sítették a hírt, hogy megölték Adolfo de Jesus Constanzót, an­nak a sátáni szektának vezetőjét, amely 15 rituális gyilkosságot követett el a mexikói-amerikai határ közelében fekvő Matamo- rosban. A szektavezért — aki egy ká­bítószercsempész banda feje is volt egyben — saját parancsára egyik bűntársa lőtte le. Az ügy részleteire és a szektavezér utol­só perceire az ő elmondásukból derült fény. Hívei szerint, akik úgy vélték, hogy a „sátán” meg­őrült, Constanzo égetni kezdte a szekta vagyonát és erőszakkal követelte, hogy társai vessenek véget saját és testőre életének, mondván, inkább meghal, mint­hogy megadja magát. North-per: Nem a saját szakállára csinált világpolitikát Felel-e a múltért Ronald Reagan? A washingtoni esküdtszék a múlt héten, hosszú és sokat vita­tott per után, részben bűnösnek találta Oliver North alezredest, az Irángate-ügyben játszott sze­repéért. Az ügyben folyó perek­nek, vizsgálatoknak ezzel még távolról sincs vége, egyúttal pe­dig az amerikai sajtó és jogászok mind határozottabban vetik fel a tanulságot: a törvény az állam- hatalom jelenlegi, sőt korábbi vezető birtokosaira is ugyanúgy vonatkozik, mint alárendeltjeik­re — s a törvénynek érvényt kell szerezni. North négyhónapos tárgyalá­sa ugyanis megerősítette, ami a legtöbb megfigyelő számára ele­ve világos volt: az ügybuzgó alez­redes nyilvánvalóan nem a saját szakállára csinált világpolitikát. Nem közvetíthetett volna titkos fegyverüzleteket Izrael, az Egye­sült Államok és Irán között, nem szállíthatott volna a fenti üzletek sok millió dolláros jövedelméből illegálisan fegyvereket a nicara­guai kontráknak, ha nem kapott volna ehhez legfelső helyekről jóváhagyást, vagy éppen utasí­tást. Az alezredest az esküdtszék végül is csak három, viszonylag jelentéktelen vádpontban ma­rasztalta el, a 12 közül. Azért, hogy közreműködött a törvény- hozás megtévesztésében (ami­kor a kongresszus pár éve kivizs­gálta az Irángate-ügyet), abban, hogy eltüntetett az ügyre vonat­kozó iratokat, s végül azért, mert a több millió dolláros haszonból, amit az Irángate-fegyverkeres- kedők szereztek, elfogadott 13 ezer dollárt. A pénzből riasztó- berendezés épült háza köré, mert fenyegették. Áz esküdtszék tagjai — egy­szerű washingtoni polgárok, fő­leg feketék, akiknek kiválasztá­sánál előfeltétel volt a korábbi is­meretek hiánya az egész Iránga- te-ügyről — a per után nem csi­náltak titkot abból, hogy nagy többségük rokonszenvezett a vádlottal, és szívük szerint még ennyire sem marasztalták volna el. Egybehangzóan úgy nyilat­koztak, hogy North bűnbak volt — az igazi felelősök viszont nem kerültek a vádlottak padjára. „Nem North volt a főnök. Azt hiszem, Ronald Reagannek szá­mot kellene adnia arról, amit tett, és ami történt. A törvény mindenkire vonatkozik,, — je­lentette ki Denise Anderson, az esküdtszék elnöke. Amit a jogban járatlan was­hingtoni feketék ily természete­sen megfogalmaztak, azt Chri­stopher Edley, a Harvard Egye­temjogászprofesszora egy cikké­ben formába is öntötte. Vélemé­nye szerint új kongresszusi vizs­gálatra volna szükség, amelyben vádat emelnének Ronald Rea­gan volt elnök ellen is. Ez volna az egyetlen módja az igazság felderítésének, érvelt a jogászprofeszor, hiszen a kor­mány mindeddig — nemzetbiz­tonsági meggondolásokra hivat­kozva — ezt megakadályozta. North és védői a perben ismé­telten kérték, használhassanak fel a védelemben sok ezer, az Irángate-ügyre vonatkozó aktát. A kormány azonban a titoktar­tásra hivatkozott, és nem tette hozzáférhetővé a dokumentu­mok túlnyomó részét. így az eljá­rás már eleve az ügynek csak egy viszonylag kis részére korláto­zódhatott. Northék emellett ta­núként kívánták volna megidéz­ni mind Reagan elnököt, mind utódját, George Busht, aki 8 éven át alelnök volt, s Reagan helyetteseként tudnia kellett minden fontos államügyről. A bíró azonban úgy döntött, hogy ilyen rangú személyek tanúki­hallgatása csak rendkívüli, per­döntő esetben lehet indokolt, s e kérelemnek sem adott helyt. A bíró június 23-án hirdeti ki North ítéletét (feltehetően rövi- debb szabadságvesztést és pénz- büntétést), de az ügy ezzel még távolról sem ér majd véget. North fellebbezései még évekig húzódhatnak, párhuzamosan ősszel új perek kezdődnek: John Poindexter, Reagan egykori nemzetbiztonsági tanácsadója, North főnöke, valamint az Irán- gate-ügy más főszereplői, a ha­szonélvező fegyverkereskedők állnak a bíróság elé. Nem nehéz megjósolni, hogy e vádlottak is azzal védekeznek majd: nem sa­ját szakállukra, hanem az ameri­kai kormány vezetőinek tudtával és megbízásából cselekedtek. Ami azt jelenti, hogy Ronald Re­agan, továbbá védelmi miniszte­re, Caspar Weinberger és mások szerepének felderítését mind hangosabban fogja igényelni a sajtó és a közvélemény. Azzal ér­velve, hogy nemcsak egy hivatal­ban levő elnököt lehet perbe fog­ni és lemondatni, ahogy Richard Nixon esetében történt, hanem a tisztesen visszavonult politiku­soknak is felelniök kell, ha utólag kiderül, hogy közszolgálatuk idején túltették magukat a törvé­nyeken. Heltai András Meghalt „Zorro” Buenos Airesben elhunyt Guy Williams amerikai színész, aki a Magyarországon is nagy sikerrel vetített „Zorro”-sorozat címsze­repével írta be magát a televízió történetébe. 65 éves volt. A színésszel, akinek eredeti neve Armando Catalano volt, szívroham végzett. Magányosan élt az argentin fővárosban, és már egy hete halott volt, amikor a szomszédok figyelmeztetésére a rendőrség szombaton behatolt lakásába. A múlt századi kalandos tör­ténet, amelynek középpontjá­ban egy kettős életet élő — hol kétbalkezes aranyifjúként, hol álarcos igazság bajnokaként megjelenő nemesember áll — a legnagyobb népszerűségre ép­pen Latin-Amerikában tett szert. Bár az első folytatások még az 50-es években készültek, ma is gyakran ismétlik ezeket a tör­téneteket.

Next

/
Thumbnails
Contents