Heves Megyei Népújság, 1989. május (40. évfolyam, 101-126. szám)
1989-05-08 / 106. szám
4. KULTÚRA — KÖZMŰVELŐDÉS NÉPÚJSÁG, 1989. május 8., hétfő fan honnan szökni...” „Magyarország nélkül nincs Erdély...” SZÉKELY .HIMNUSZ Vrtntí mit <»«*« e»««denw* «**£ Cnb tl - r»l*íi. «aUsO»»* - ^ Mirelmjrt párlac. mint * uäoii itcpcfc luf - tinik iijin tmc* - ti». rtiSnVtk *w«or tiW-íái». iw H»syd «t - *mnl ínt*)j>t, b»* • nftni.* <a*s,*»<ry»r ajka o*F«k, l*lkUak no» i«*«* *«&*; StíllessiURk narnol.fäMtänk fontJM Legrm o »orsvak }» ««O *OHt3h»t ' Ks»im>ia< *«3 i»nk-£»«mnlifn tusiaorfl. ÍÁ*Sj~ Tatfcr x, tűrik dúlt, lain«« rtóijftlt. J-tTga« Je»»ant e Honban , ■autyar-^sélWlj'ffcMö*» Ssabaí b*xj-fc*r dini V«ldo«w v_. fte- iuujifá dvtifü &utítyt, Sáctmh! (Fotó: Gál Gábor) (V1/6.) Heves megyében, Egerben a koordinációs bizottságon kívül is van a menekülteknek segítségük, amely elsősorban gyakorlati teendőkkel, érdekvédelemmel foglalkozik. Korábban minden hónap első hétfőjén az egri református egyházközösségben találkoztak az Erdélyből jövők. Ez is megmaradt, de a közösségből létrejött az Erdélyi Szövetség Heves Megyei Csoportja. Egerben, a Jókai utca 2-ben kaptak helyiséget, ahol hetenként kétszer fogadóórákat tartanak, közgyűléseik idejére pedig az ingatlankezelő vállalat adja kölcsön az ebédlőjét, ők úgy tartják, hogy az első konkrét támogatás a reformátusoktól érkezett, majd a római katolikus egyház is segített. A szövetség helyi célja — saját elmondásuk szerint —, hogy vigyázzanak egymásra, s ne csak az elhelyezkedésig kapjanak támogatást. Egyelőre nem szednek tagsági dijakat, viszont elfogadnak mindenkitől szívesen adományokat. — Minket akkora szeretettel fogadtak, amely a világot körülöttünk erősen megváltoztatta — mondják. — Szerettük volna, ha testvérünk korábban is átinteget a határon, de mivel ilyen nem volt, bizonytalanul jöttünk. Az egri tanárképző főiskolán megalakult az Erdélyi Kör. A főleg lányokból álló hallgatói csoport azt vállalja, hogy menekült gyerekekkel foglalkoznak, felzárkóztatják őket magyarból, történelemből a honi tantervhez. Emellett irodalmi műsorokat állítanak össze, s erdélyi versekkel, dalokkal lépnek pódiumra az Erdélyi Szövetség közgyűlésein. Egy ilyen riporthoz sokszor szerencse is kell. Ennek most nem vagyok htján, hiszen éppen az anyagfelvétel idején tartózkodik Egerben dr. Nagy László ügyvéd, az Erdélyi Szövetség alelnöke, az emlékezetes június 27-i budapesti tüntetés főszervezője. — Erdély a magyarság kovásza — vallja. — Ha mostanában valamiben létrejön egyezség, akkor annak ebben a kérdésben kell megszületnie. Tudniillik, Magyarország nélkül nincs Erdély. Most egy új mádéfalvi veszedelem van kialakulóban. Szövetségeseink hallgatnak, még olyan régi barátaink is, mint Lengyelország. Úgy hiszem, nemzetvédelmi ügyben nem kötheti meg a magyarság kezét semmiféle ideológia, s a hatalom progresszív része ezt meg is értette. Folytatni kell azt a politikát, amelyet 1988 februárjában hirdetett meg Szűrös Mátyás, miszerint: a határontúli magyarság is a magyarság része. Ez szerepel szövetségünk alapelvei között is, miszerint a magyar nemzet egy és oszthatatlan. A pártpolitikai érdekektől független nemzeti egységet hirdetünk. Ügy véljük, lassan minden lehetséges eszközt be kell vetni, mert Romániában irtják a magyart. Ez nemcsak magyar, hanem európai ügy is, sőt egy itteni konfliktus beláthatatlan következményekkel járna az egész világra. Ezt Amerika már belátta, s úgy tűnik, hogy a Szovjetunió is. Bár ott van a Le- nin-rend, s az a tény, amely eddig a magyar sajtóban nem kapott publicitást, hogy Ceausescu 71. születésnapjára megkapta a Szovjet Hadsereg 70 éve kitüntetést. Hívunk mindenkit, aki azonosulni tud az elveinkkel. Nem vagyunk nacionalisták, fajra, nemre, felekezetre tekintet nélkül várunk mindenkit, akik csatlakoznak hozzánk. Európaiak vagyunk, de legkevésbé kozmopoliták. Az ENSZ-ben az én anyagom alapján kezdeményezi néhány ország az emberi jogi vizsgálatot Romániában. — Kellene egy egységes számla, amelyre a menekülteknek szánt adományok jöhetnének. Az Országgyűlés által megszavazott 300 millióból ugyanis csak a tanácsokhoz jutott pénz. Öntsünk tiszta vizet a pohárba, legyen nyilvános minden adat: ki osztotta el, honnan jött a pénz. Tapasztalataink szerint ugyanis van, ahol sumákolnak. Végül szeretném a székely himnuszt idézni: „Ameddig élünk, magyar ajkú népek, megtörni lelkünk nem lehet soha...” (Vége) Kovács Attila (A riport megírása után érkezett a hír, hogy az Erdélyi Szövetség alelnökei lemondtak, mert úgy vélték, hogy a szervezet nem az általuk képviselt irányvonal szellemében halad.) Megint otthon egy kicsit Uj arcát mutatja a festő Nem tudom, hányadik kiállítását láttam már Molnár Józsefnek. De azt tudom, hogy szinte sohasem az előző festővel találkozhattam. Vele kajpcsolatban feltétlenül igaznak és érvényesnek tartom a latin közmondást: Az idő változik, és vele együtt változunk mi is. Mi ennek a mostani, a legújabb változásnak a legmarkánsabb jegye? A kérdésre válaszolni könnyű is, és egyben nehéz is. Ami a legbensőbb énje, az változatlan ma is. Érdeklődik az őt körülvevő világ iránt. Fogékony mindenre. A témája olyan sokrétű, mint maga az élet. Szívesen rácsodálkozik mindenre, ami szép, ami megfogja a tekintetét. Kifejezésmódja is érdekes. Technikája is utal az előző időszakokra, de egyre inkább módosul. Művészi magatartása szigorodik. Egyre határozottabb lesz. Különösen igaz ez a kemény, egyenes vonalak által bezárt geometriai alakzatok esetében. Mintha a belső rend kivetítése volna mindez. Szinte már az asz- kétizmus határán járva. De ez sincs előzmények nélkül. A szélesebb foltok felhasználása is visszautal egy korábbi magatartásformájára. Színei ma is komorabbak, de itt-ott feltűnik a vidám és világos színek örömet hordozó felhasználása. Ha filozofikusan akarok fogalmazni, azt mondhatom: Molnár József úgy változik, hogy ugyanakkor az állandóságát is felmutatja. Miután bölcsője Nagyrédén ringott, soha nem mulasztja el, hogy szülőföldjét megörökítse. A Rédei templom, a Málnaszüret, a Szüret, a Szüreti ünnep, a Búcsúzkodók például visszaidézik a gyermekkor élményeit is, de a mai nagyrédei hétköznapok hangulatát is. Az Orczy-kert, a Gyöngyösi motívum elviszi a festőt a szőkébb haza szélesebb tájaira is. Az itáliai táj szépsége, hangulata árad a Via la Trastevere vagy a Ringatózó gondolák című képeiből. De viszontlátjuk Budapestet is a vásznakon: derűsen, vonzóan, meghitt melegséggel. Most már ezeken az aszfaltokon van otthon a művész, fedezhetjük fel a képekből. Lehet, hogy elfogult vagyok Molnár József és festészete iránt, de nekem minden újabb kiállítása bizonyos meglepetést és jó érzést adott. Azt láthattam minden alkalommal, hogy a művész állandóan megújul, ma is olyan friss érdeklődéssel néz szét maga körül, mint pályája kezdetén. Képeit a Gyöngyösi Galéria álh'tottaki. (gfm) Francia szerzők estjén Értjük mi a XIX. századat? A budapesti MÁV-szimfoni- kusok három francia darabot szólaltattak meg hétfőn este a Gárdonyi Géza Színházban, hangversenyükön: Bizet Az ar- les-i lány I. szvitjét, C. Francktól a Szimfonikus variációkat és a d-moll szimfóniát. A nevek hallatán azonnal megvan sommás ítéletünk. Ó igen, ez a XIX. század, ez a francia zene, ahogyan a romantika egyre inkább felhozza, szóhoz juttatja a gall szellemet. És a romantikában is leginkább arra gondolunk, hogy Liszt, aki az élete külsőségeiben is az általánosan elfogadott európai mérték felett élte művészi-emberi sorsát, példájában, tetteiben, alkotásaiban — sokak szerint — előfutára volt mindannak, amit Wagner aztán a titánokról megalkotott, Nietzsche megfilozofált, Berlioz harsogott patetikus- retorikus, hangerőben végletekig túlfeszített zenei szólamaiban. C. Franck pedig elfogadta hatásukat, magában tárolta, átalakította a vallomásoknak, érzelmi kitárulkozásoknak azt a hullám verését, amely magától értetődően a lényeget is tartalmazta: az ember a nagy hitek után, a biztosnak hitt emberi és európai rendben magára maradt. A társadalom többé nem az, aminek hitték. Aki igazán kereste-kutatta az elmúlt század második felében, rendszerint negatív választ adott-kapott arról, hogy a közösség betölti-e szerepét, őrzi-e az egyén, az egyéniség szuverenitását? A német művészetben, gondolkodásban előretörtek a ti- táni eszmék, mert az ember bizonyítani akarta, hogy megáll a saját lábán, nincs szüksége az égiek segítségére: Der Gott ist tot. (Az Isten halott). Ezt a magányt, ezt a döbbenetes egyedül maradást dübörögték a romantikus szólamok, a gondolatban élenjárók, akik között a hitben megmaradónak éppúgy panaszkodtak a társtalanságra, mint azok, akik új gondolataikban bízva lázadni mertek minden addigi mérték ellen. Ez a kínzó magány érhető nyomon C. Franckban is, aki nemcsak templomi orgonista, hívő szellem is, de nem képes kivonni magát az egyre gyorsuló áramlás alól, amely a romantika, a századvég egész szellemi sodrását meghatározza. Franck a nagy-nagy küzdők, Wagner, Berlioz mögött ugyan szeh'debb tájakat jár be, kitörő nagy és őszinte panaszkodásait, érzelmeit a kor vallomásának kell tekintenünk. S innen nézve csak hálásak lehetünk Gál Tamásnak és együttesének, hogy ezt az estét Debussy alkotása helyett a d-moll szimfóniával fejezte be. Ezzel az alkotással is serkentett minket arra, hogy a zene hatására összegeződjenek gondolataink, nevesíteni tudjuk azokat az érzéseket, amelyeket C. Franck hangzatai támasztanak bennünk. Most, amikor annyi minden változni készül a mi kis közép-európai világunkban. Amikor a szellemi élet távlatait megint nyíltabb régiókban, a magány kínzó tartalmának megélésével, tudásával gazdagodva, megértve az elődöket is, formát és lényeget szeretnénk kapni mindennapjainkban. A magunk számára. Azért is, hogy az európai örökséghez valamit hozzá tudjunk tenni. Ézt az élményt ez alkalommal C. Franck műveinek köszönjük. Annak a mélyenszántó, érzelmileg valóban megalapozott előadásának, ahogyan a Variációkban a zenekar és Némethy Attila zongoraművész részt vett. Franck orgonadarabjait, a liturgiához és az Istenhez simuló eszményeit orgonahangversenyek sorozatából ismerjük. Ennek a d-mollnak és a Variációknak az atmoszférája azonban — éppen a Liszt-hatásra utalás miatt is — elmélkedni késztetett. S lehet-e nagyobb értéke egy kétórás műsornak, mint az, ha a hallgató bűnbánóan teszi fel a kérdéseket: Valóban értjük-e mi a XIX. századot? Mit tudunk róla? És értjük-e, hogyan értjük korunkat, hiszen Bartók, Schönberg, Britten, Honegger, Sztravinszkij és minden a 2000. év előtt, gyö- kértelen az említett titáni jelenségek nélkül? A gall szellem a zenében két óra alatt a német filozófiáig juttatta el a közönséget. Mert minden mindennel összefügg. (farkas) Javarészt gyerekek vonultak ki Tiltakozó szülők Az iskola nem lehet politikai csatározások színtere Kiviheti-e az iskola tüntetésre a gyerekeket? — erről érdeklődött a héten történt váci, Chinoin elleni gyerektüntetés kapcsán a Művelődési Minisztériumban az MTI munkatársa. Mint ismeretes, a hét elején a Chinoin váci telepének működése ellen tüntetést rendeztek, amelyre javarészt gyerekek vonultak ki. Ezt követően, mint a Pest Megyei Hírlap május 4-i száma úja: „Felháborodott anyák és apák telefonáltak a szerkesztőségbe, hogy milyen jogon meri valaki az ő gyerekeiket egy tüntetésre kivezényelni, hiszen azon részt venni nem a gyerekek dolga. Mint a Pest Megyei Hírlap úja, a szülők azt is elmondták, hogy a tanárok ötös osztályzatot ígértek egy-egy jól sikerült tábláért.” Spengler Györgyné, a Művelődési Minisztérium Alapfokú Nevelési Főosztályának vezetőhelyettese közölte: eddig még ilyen eset nem fordult elő, ám semmilyen rendelet vagy állás- foglalás sem szabályozza ezt. A józan ész azt diktálja, hogy az iskolát nem lehet kitenni direkt politikai csatározásoknak. Az ilyen jellegű megmozdulásokhoz a gyerekek politikailag éretlenek. Élképzelhető azonban az iskola bevonása olyan akciókba, amelyek a gyerekek érdekeit is szolgálják — adott esetben ez lehet a környezetvédelemmel kapcsolatos —, de ezekben az esetekben is a gyermekek részvételéhez a szülők előzetes beleegyezése szükséges. A minisztérium képviselője elmondta: az oktatási törvény és végrehajtási rendeletéinek felülvizsgálata során foglalkoznak azzal a kérdéssel, hogy az ifjúsági szervezetek és politikai mozgalmai milyen módon kapcsolódhatnak és milyen módon nem kapcsolódhatnak az iskolához. Itt a rendező elv az, hogy az iskola nem válhat politikai viták és nézetek ütközőterévé, de minden tanulónak és természetesen pedagógusnak is joga, hogy bármely engedélyezett mozgalomba bekapcsolódjon. Ez azonban nem érintheti a törvényben szabályozott tanulói és pedagógusi kötelezettségeket. Hadnagy György iparművész A Zala megyei Becsvölgyén született 1945-ben. Tanulmányait a Zeneművészeti Főiskolán fejezte be. Jelenleg iparművészettel foglalkozik. Anyaga a fa. Intarziákat, kisplasztikákat, famozaikokat és bútorokat készít. Számos kiállítása volt itthon és külföldön. (MTI-fotó)
