Heves Megyei Népújság, 1989. május (40. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-08 / 106. szám

NÉPÚJSÁG, 1989. május 8., hétfő POSTA FI ÓK 23. 5. Lapunk cikkeire Válaszol az illetékes Zsuzsa néni százhat éves A Szolnok megyei Jászkúéren 106. évébe lépett Ládi Istvánná, a helyi termelőszövetkezet nyugdíjasa. Zsuzsa nénit nyolcvanhárom éves Klára lánya gondozza. Az idős asszony korához képest jó egészségnek örvend (MTI-fotó: Szabó Sándor) Tüzelőutalvány van, szén nincs Üzen a szerkesztő Bonusz János Eger: Idézünk fogalmazványából: „A Hajdúhegyet, amely tízezer lakosú városrész Egerben, meg­illeti az önálló orvosi rendelő és gyógyszertár. Ennek érdekében emeltem fel szavamat először 1985 áprilisában. A városi ta­nács elnökének 1987 január 20- án ajánlott levelet adtam fel sze­mélyre szólóan. Türelmem 1987 márciusában elfogyott, panaszra mentem, 7507 ragszámú ajánlott levelem az irattárban nem volt található. 1987 márciusában kaptam választ, ígéretet tettek, hogy az orvosi rendelő és gyógy­szertár a VII. ötéves terv végére megvalósul. Majd 1987. április 27-én az országgyűlési képvise­lői napon ismét szorgalmaztam a közérdekű alapellátás biztosítá­sát. Úgy érzem, hogy az ügy ér­dekében tett fáradozásom nem volt hiábavaló, mert az orvosi rendelő és gyógyszertár az egészségügy szolgálatában áll.” Miután szándéka szerint tájé­koztatni kívánta a köz érdekében tett fáradozásáról „a hivatalos fórumot és a közvéleményt”, megadtuk a nyilvánosságot. Any- nyi megjegyzéssel: Az ajánlott levelet a központi irattárban ke­reste, ott nem találta meg, mi­után az ön kifejezése szerint „személyre szólóan”, tehát az el­nök nevére adta fel; ott kellett-e ezt iktatni? A választ viszont 1987. március 26-án megkapta. Aki a beruházások menetrendjét ismeri, annak ez az út a gondo­lattól a tettig — nem tűnik vesze­delmesen hosszúnak. Persze minden relatív. Attól, sőt igen­csak attól függ, honnan nézzük! Ó. J.: Panasza feltétlen közérdekből táplálkozik, ha minden úgy felel meg a valóságnak, ahogyan leír­ja: „Itt lakunk a vasút szomszéd­ságában, arccal a vasút felé (Fü­zesabonyról van szó. A szerk.). Itt egy házsor van, és már hosszú évek óta problémánk a szemét- szállítás. Igaz, hogy a MÁV terü­letén létesítettek egy konténert a hulladéknak, mégis szabadon hevernek a házak előtt.” Az újság helyett inkább a Köjálhoz kellett volna fordulni, szemlét kérve. Reméljük, a nyilvánosságra felfi­gyelnek az illetékesek. N. S.: „Már több ezer aláírást gyűj­töttünk a vízlépcső mellett. Kér­ném segítségüket a vízlépcső ér­dekében.” És hogy nagyobb nyo- matékot adjon szándékának, csatolt egy versről készült kézzel írott másolatot, aminek a közlé­sét is szerette volna elérni. Már csak azért is, hogy „mi is voksol­junk”. Közreadunk most néhány sort a versből: „Kész a Majna, Rajna, Csatorna / Duna-Tisza csatornát tervezni kell! — (ezért, azért —) Az öreg Dunát duzzasz­tani kell! / Északon, Délen, kö­zépen — Óceántól tengerig — ol­csó teherforgalom.” Ezzel a rész­lettel erősítjük a levél tartalmát, a többi már nem szolgáltat újabb motívumokat a „vokshoz”. Egy új egyesület jeligére: Lapunk április 17-i, hétfői számában tévesen közöltük a Hatvanban nemrégen alakult Grassalkovich Antal Kastély­egyesület nevét, amit ezúton korrigálunk a társaság kérésére. A Népújság április 19-i szá­mában a sportoldalon Nagy Atti­la gipszben... címmel (fesztba- um) aláírással cikk jelent meg, amely intézetünket elmarasztal­ja, ugyanakkor valótlan tényeket is tartalmaz. Az írás szerint a já­tékos további pályafutását illető­en „... az orvosok meglehetősen borúlátóan nyilatkoztak...” Ez­zel szemben az az igazság, hogy a szerző a baleseti sebészeti osztá­lyunkon senkit sem kérdezett, így választ nem is kaphatott a já­tékos további pályafutását illető­en. Továbbá a cikkíró állást fog­lalt olyan orvosi szakkérdésben is, hogy adott esetben szükség volt-e műtétre vagy sem. Fenn­tartjuk azt a véleményünket, hogy a tervezett műtét után külső (gipsz) rögzítés szükségtelen, így elkerülhető lett volna a több hó­napos ízületi mozgáskorlátozott­ság, izomsorvadás, amely főleg aktív sportolónál nem elhanya­golható tényező. Természetesen nem vitatjuk az újságírónak azt a jogát, hogy véleménye legyen, és azt meg is írja baleseti sebészeti osztályunk munkájáról, azt azonban kétségbe kell vonnunk, hogy mint nem hozzáértő, össze tudja hasonlítani a két osztály munkájának minőségét, az al­kalmazott gyógymód célsze- rűbbségét. dr. Kocsis István főigazgató főorvos A Nagy Attila gipszben című írás szerzőjének legcsekélyebb szándéka sem volt egyéni véle­ménye kifejtésére, mindazt írta le csupán tényként a játékosról A kápolnai honatyák megbí­zásából Kelemen Gyula írt leve­let lapunk április 24-én megje­lent cikkére, amit Csomós Béla, rokkantnyugdíjas, kompolti la­kos küldött szerkesztőségünk­höz. „Megértjük Csomós Béla félelmét, mert Kápona község önállósága esetén lelassul Kom­polt fejlesztése. A kápolnaiak és a káliak is tudják, látják, hogy 1981-től a kompolti település fejlődött. A levélírónak szeren­cséje van, mert lakásától 300 méterre található a tanácsháza, az iskola, az ABC-áruház és a most épülő egészségház is. Ha netán megbetegszik, pár lépéssel eléri az orvosi rendelőt, ezzel szemben a kápolnai betegeknek 2—3 kilométert kell megtenni­ük. Igaz van kerékpárút, viszont az is tény, hogy a 70—80 éves idős emberek már nemigen ül­nek a kétkerekűre. Mi már nem­egyszer bebizonyítottuk, pél­dául falugyűléseken, hogy a kö­zös tanács megközelítően sem költött annyi pénzt Kápolnára, Jó „buli” színhelye volt nem­régen az Egri 7-es Számú Általá­nos Iskola. A helyi úttörőtanács úgy döntött, hogy az április else­jei hagyományos fordított napot egy későbbi időpontban tartja meg. Erre került tehát sor a mi­nap. Már a délelőtt is csupa mó­ka volt, a diákok tanítottak, a ta­nárok ültek a padokban és ellát­ták az ügyeletes teendőket is. szólva, amit a nevezett labdarú­gó sportvezetőitől megtudott. Külön orvosi véleményre nem volt szükség, bár az érdekelte volna, hogy miért került Nagy Attila a sportkórházba. Sajnos, ez a fenti sorokból sem tűnik ki. A szerk. Ketten sokak gondjáról cím­mel riport jelent meg a Népújság április 20-i számában. Ébben Komáromi Péter és Thoma Emőke építészmérnök házaspár arról nyilatkozott többek között, hogy magántervező egyszerűen nem köthet biztosítást. A lapon keresztül szeretnénk üzenni ne­kik, illetve minden magánterve­zőnek, akik ilyen biztosítást igé­nyelnek: a Hungária Biztosító két éve kidolgozta a tervezői fe­lelősségbiztosítás feltételeit, amit építészek, fővállalkozók, tervezők köthetnek meg. He­lyettük, a szerződésben megha­tározott módon és mértékben a károsultnak azokat a személyi sérüléses, valamint tárgyakban keletkezett károkat térítjük meg, amelyekért a biztosított kártérí­tési kötelezettséggel tartozik. Sajnos megyénk építészeit nem tájékoztattuk erről kellőképpen, ezért elnézést kérünk. Akik ez­után meg akaiják kötni ezt a biz­tosítást, keressék fel személyesen vagy telefonon igazgatóságunkat (Eger, Kossuth Lajos u. 10. Tel: 13-613, 13-402) ahol bővebb felvilágosítást kaphatnak. Panthó Tihamér a Hungária Biztosító megyei igazgatója mint Kompokra. Ne sajnáljanak bennünket azért a kompolti „jó­akarók”, hogy önállóságunk ese­tén „szegények” leszünk. A ká­polnaiak az elmúlt 600 év alatt bebizonyították, hogy szeretik szülőfalujukat, igen büszkék lak­helyükre. Az ősök példájából merítve építettük, szépítettük községünket olyanná, amilyen jelenleg is, s amit bárkinek, bár­mikor szívesen megmutatunk. A cikkíró feltételezett jóakaratát nem tudjuk megfelelően hono­rálni, annak ellenére sem, hogy személyesen ismeijük, erkölcsi és emberi tulajdonságaival együtt.” Mindehhez még annyit fű­zünk hozzá, hogy a már említett írásban tévesen szerepelt Kápol­na lakosainak száma. A káli né­pességnyilvántartó irodától ka­pott felvilágosítás szerint Kápol­nán 1500 ember él. Ezzel együtt a magunk részéről befejezettnek tekintjük. Nevelőink eddig ismeretlen ol­dalukról mutatkoztak be s dere­kasan kiállták a tanulók által fel­adott próbákat. Volt ugrálóköte­lezés, gördeszkázás, néptánc. A vidám napot tanár-diák foci zár­ta, ahol hosszú küzdelem után a gyerekek 6—3 arányban maguk mögé utasították a felnőtteket. Fesztbaum Béla 8. osztályos tanuló Több aláírással érkezett levél szerkesztőségünkhöz az egri Ko- háry utcából, a szomszédságuk­ban folyó építkezési munkálatok miatt. Kifogásolják, hogy a háza­kat körülvevő zöld területet el­kerítették és letarolták az építők. Az Olvasószolgálatunkhoz kül­dött panaszokat elküldték to­vábbá a Heves Megyei Beruhá­zási Vállalathoz is, akik a követ­kezőt válaszolták az észrevéte­lekre: Az épülő APEH- irodaház a városi tanács műszaki osztálya előírása szerint úgyne­vezett zárt sorú beépítési móddal csatlakozik a Koháry u. 20-as számú épülethez. Ez azt jelenti a gyakorlatban, hogy a két ház egy földszintes fedett átjáróval köz­vetlenül kapcsolódik egymás­hoz, biztosítva ezzel a Szederké­nyi és a Koháry utca gyalogos ösz- szeköttetését. Az említett terület a magyar állam tulajdona, na­gyobb részben a városi tanács műszaki osztálya, kisebb részben pedig az egri IKLV kezelésében van. A műszaki osztály járult hozzá a terület elkerítéséhez is. Tájékoztatásul közöljük, hogy a kerítés eredeti helyre történő visz- szaálh'tása azért nem lehetséges, mert a zárt sorú beépítéshez a te­rületre mindenképpen szükség van, függetlenül attól, hogy ott irodaház vagy más létesítmény épül-e. A panaszosok által leírt zöldövezet-rongálásért ezúton kérünk elnézést. Kisebb—nagyobb bosszúságok Tönkretették a munkánkat Amikor 1979-ben az egri Le­nin út 103. számú ház földszinti lakásába költöztünk összefog­tunk idősek, és az erkélyek előtt virágoskertet alakítottunk ki. A gyerekek gyakran összetaposták az ágyásokat, ezért úgy döntöt­tünk, hogy a kertecskét kis fake­rítéssel körülvesszük. Ez az idők során tönkrement, ezért egy hete felújítottuk. A negyedik emele­ten lakók egyike azonban oda­jött, és nagy hangon kérdőre vont minket, hogy milyen jogon teszünk oda kerítést. Elmond­tuk, hogy szeretnénk megvédeni a virágainkat, hogy minél tovább gyönyörködhessünk bennük. Erre ő azt felelte, hadd tapossák, hadd tépjék le csak a virágokat a gyerekek. Ez a megjegyzés ter­mészetesen rosszulesett, az pe­dig már egyenesen felháborított bennünket, hogy amikor vissza­tértünk a lakásunkba, a férfi drótvágó ollóval szétnyirbálta a kerítést. Mondják meg kérem, miért teszik, tehetik tönkre egye­sek fáradságos munkánkat? Rugyai Antal Eger * Csak dicsérni lehet az idősek igyekezetét környezetük szebbé tétele érdekében, s ez jó szándé­kú közterület-foglalás. Arra azonban nincs felhatalmazva senki sem, hogy ezeket a jóindu­latú létesítményeket megsemmi­sítse, megrongálja. A napokban a környék hat Tüzép-telepén többször is pró­báltam téli tüzelésre lengyel vagy német szenet (brikettet) vásárol­ni, de sajnos nem sikerült. A leg­nagyobb gyöngyösin úgy tájé­koztattak, hogy lengyel szénre nem is igen van remény, esetleg német fajta várható, de mikor, azt ők sem tudják. Ezt követően Karácsondon próbálkoztam, ahol egy kis porszénen kívül más nem volt, csak diszpozíció. A szállítás sorra elmaradt. Vámos- györkön mintegy 10 mázsa hazai brikett jelentette az egész készle­tet, s reményt sem láttak arra, hogy hamarosan esetleg impor­tot kapjanak. A hord telepen semmit sem kínáltak. Német bri­kettből volt még a napokban pár vagon, de sajnos a kereslethez ez roppant kevés. Ezért, hogy minél több embernek jusson,-12 má­zsánként osztották szét. Próbál­koztam Viszneken is, ahol még fát sem láttam, jóllehet a telep csak tüzelőértékesítéssel foglal­kozik. Jászárokszálláson — Az adácsi művelődési ház Ve- ritás amatőr színjátszó csoportja az évek hosszú során már sok el­ismerést szerzett a községnek, s nemrégiben a hírnevét határain­kon túl, a szlovákiai Dunaszer- dahelyen is tovább öregbítette. Nagy sikerrel mutatta be Nóti Károly: Nyitott ablak című zenés bohózatát. A csoportot a mintegy 20 ezer lakosú szlovákiai város művelő­dési központjának igazgatója hívta meg. A színjátszók a 3 na­pos útra különbusszal érkeztek, elszállásolásukról a vendéglátók gondoskodtak. A nagy sikerrel zárult előadás után Csóka Ilona, a CSEMADOK városi szerveze­tének elnöke köszöntötte az együttest. Ezt követően a CSE­gondolván más megye, így talán jobb az ellátás — ugyancsak hasztalan próbálkoztam. Mint a telepvezetők elmond­ták: az áruhiány nemcsak a la­kosság részére kellemetlen, ha­nem a kereskedőket is bántja, hi­szen forgalmukat erősen vissza­veti. Kellemetlen a dolog, érthe­tő módon fokozza áz elégedet­lenséget. Miért adják ki az utal­ványt, ha nincs rá árufedezet? Különösen a kis nyugdijakból élők félnek attól, hogy a beszer­zésre csak majd a beharangozott áremelés után lesz lehetőség. Ha valamelyik telepre néha mégis érkezik szén, azt szinte a vagon­ból elhordják, így sokan, a kevés­bé szerencsések napokig ered­ménytelenül járhatnak tüzelő után. Jó lenne, ha az illetékesek erre felfigyelnének és az utalvá­nyokra — a jelenlegi áruhiányra való tekintettel — az áremelés után is régi áron lehetne a tüzelőt megkapni. Medve János Adács MADOK és a városjatrCelődési központjának képeseiéi foga­dást adtak az adácsiak tiszteleté­re. A találkozón őszinte, baráti kapcsolatok alakultak ki, ami abban is megnyilvánult, hogy meghívták a látogatók néptánc- csoportját, valamint színjátszóit is egy újabb előadásra, amit örömmel elfogadtak. Szeretnék az adácsiak ezt a kapcsolatot mi­nél jobban kiépíteni. Ennek ke­retében ez év októberében a du- naszerdahelyi művelődési köz­pont Fókusz diákszínpada láto­gat majd Adácsra, amikor is a szlovákiai magyarok művészeté­vel ismerkedhet meg a község la­kossága. így színesedik „terven felül” is a művelődési ház műsor­tervének palettája. Jr MAFILM CYRANO című francia filmje szilvásváradi forgatásában (1989. június 19-től július 21-ig) 30—45 év közötti férfiakat keres statisztálásra, akik az említett időszakban folyamatosan, napi 12 órás munkaidőben a produkció rendelkezésére tudnak állni. Jelentkezés május 11-én (csütörtök), 16-18 óra között a SZOT Gyógyüdülő földszinti helyiségében (Eger, Fürdő u. 5.). X (A szerk.) r----------------------------------------------------------------^ MÁ TRA -NYUGAT-BÜKKI EFAG GÉPGYÁRTÓ ÜZEME Eger, Tarkanyi út. Vállalja tengelyek, hüvelyek palástköszörülését. Max. hossz 800 mm, átmérő250 mm. Telefon: 13-547 L_______________________________________________________A Racskó Gyula a beruházási vállalat igazgatója Büszkék vagyunk szülőfalunkra (A szerk.) Fordított nap Adácsi színjátszók Szlovákiában

Next

/
Thumbnails
Contents