Heves Megyei Népújság, 1989. május (40. évfolyam, 101-126. szám)
1989-05-08 / 106. szám
NÉPÚJSÁG, 1989. május 8., hétfő GAZDASÁG — TÁRSADALOM 3, Hol tart a peresztrojka? Kérdeznek az egriek, válaszol a nagykövet Április végén Egerben tartott fórumot Borisz Ivanovics Sztuka- lin, az SZKP KB tagja, a Szovjetunió rendkívüli és meghatalmazott magyarországi nagykövete. Az esemény első részéről — amikor a legutóbbi KB-ülésen történteket ismertette — április 28-i számunkban mi is beszámoltunk. Most következzenek azok a kérdések, melyeket a fórum résztvevői tettek fel a nagykövetnek, természetesen a válaszokkal együtt. — Van-e bázisa a Szovjetunióban a többpártrendszert követelőknek? — A javaslat szűk értelmiségi körökben merült fel. Olyan írók és tudósok vetették fel, akiknek van publikációs lehetőségük, így kapott hangot ez a nézet. A pártvezetés szerint egyetlen párt is képes kifejezni az egész nép érdekeit, bár az erre való döntés minden ország belügye. Önök a többpártrendszert választották, mi ennek kibontakozását figyelmesen tanulmányozzuk, akárcsak a magyar fejlődés más elemeit. Ezekből a beváltakat alkalmazzuk, használjuk, a hibákat nem akarjuk megismételni. A többpártrendszer létrehozása csak komoly társadalmi mozgalom eredményeként lehetséges, ilyen egyelőre a Szovjetunióban nincs. — Igaz-e, hogy Gorbacsov ellen merényletet kíséreltek meg? — Ez a polgári sajtó által kieszelt rémhír. Ä nyugati hírközlő eszközök gyakran játszanak a gondolattal, hogy Gorbacsovot egy palotaforradalomban megbuktathatják. Én ezt nem tartom valószínűnek, de hozzátenném, hogy törvényes úton természetesen bármilyen személyi változás lehetséges. — Egyre nagyobb problémát jelent a Szovjetunióban a nemzetiségi kérdés. Milyen megoldásokkal kísérleteznek? — Ez valóban égető gond, melynek megvitatására a Központi Bizottság is készül. A kérdéskört behatóan tanulmányozzuk, és konkrét intézkedésekre készülünk. Olyan elgondolások vannak, hogy egyes köztársaságok önelszámolási rendszerben gazdálkodnának. Önálló lenne a kultúra, a termelés és a fogyasztás területe, szó van a nemzetiségi nyelvek államnyelvvé nyilvánításáról, a kisebbségek valódi egyenjogúságának biztosításáról. Természetesen a külpolitika és a hadsereg központi irányítás alatt marad. — Hogyan alakul az állam és az egyház kapcsolata? — A viszony fokozatosan lo- jálisabbá válik. Ma akadályok nélkül lehet bármilyen vallást gyakorolni, új templomokat építeni. Szó van arról is, hogy a régi templomok egy részét visszakapja az egyház. Az iszlámmal problémáink is vannak: a hívők között részben iráni, részben afganisztáni hatásra szocialistaellenes nézetek is teijednek. — Várható-e, hogy Hruscso- vot történelmi szerepének megfelelően értékelik, és végső nyughelyét a többi vezető között, a Kreml falában kapja meg? — Ez a kérdés most nincs napirenden. Kétségtelenül megvannak a maga komoly érdemei, de a vége felé sok hibát is elkövetett, voluntarista módon kormányzott, igényelte a személyi kultuszt, ami ellen a XX. kongresszuson még ő maga lépett fel. • — Hogyan ítéli meg az egyes szocialista országok viszonyulását a peresztrojkához? — Higgadtan kezeljük ezt a kérdést, mert abból indulunk ki, hogy minden országban sajátos feltételek között építik a szocializmust, ezért nem is kívánhatjuk, hogy másoljanak bennünket. Hogy a politikai módszerek direkt átvétele hová vezethet, ezt láthattuk az'50-es évek idején is, azt hiszem, hasonló tapasztalatokra nincs többé szükség. — Miért nem reagál a szovjet vezetés a Romániában uralkodó állapotokra? — Baráti viszonyra törekszünk minden szocialista országgal. E kérdésben hivatalos állás- foglalást tenni a belügyekbe való beavatkozásnak minősülne, ezért helytelennek tartjuk. De ha a gyakorlatunkat figyelemmel kísérik, helyes következtetésekre juthatnak: a bécsi találkozón például aktívan támogattuk az emberjogi kérdéseket. Mindent megteszünk a kárpátaljai problémák megoldására is. A szociális hátrányok — sajnos — nemzetiségre való tekintet nélkül mindenkit egyformán érintenek. Nagy eredménynek tartom az új határrendeletet: életbelépése óta 200 ezren lépték át a szovjet — magyar határt. Visszatérve a románokra, tényleg nehéz helyzetben vagyunk. Ők azért bírálnak, hogy támogatjuk a magyar álláspontot. Önök azt kérik, hogy ítéljük el hivatalosan a romániai jogtalanságokat. Láthatják, nem könnyű reagálni erre a konfliktusra. — Hogyan képzelik el a jövőben a szövetségi politikát? — Ennek kulcsa, hogy az együttműködést demokratiky- sabbá kell tenni. A kapcsolatokat minden téren fejleszteni kell. A KGST működése például erős megújításra szorul. A honvédelemben és a politikai kapcsolatok ápolásában is látok még további lehetőségeket, bár meg kell mondanom, hogy korainak látom a teljes leszerelést, amíg a Nyugat nem hajlandó hasonló lépésre. — Hogyan érzi ma magát a szovjet ifjúság? Milyen problémákkal küzd az új nemzedék? — Az ifjúságpolitika nem könnyű terület. Meg kell tanulni úgy irányítani a fiatalok közösségi törekvéseit, hogy azok a társadalom számára is hasznos eredményeket hozzanak. Ma több tízezer iljúsági szerveződés működik a Szovjetunióban, a Kom- szomol, az átalakítás időszakát éli. Ellene vagyunk, hogy csoportokra essen szét, de fel kell számolni bürokratizmusát és formalizmusát. Meg kell mondani őszintén, hogy a nemzetiségi zavargásokban igen aktívak a fiatalok. Mégis azt mondanám, hogy nincs alapvető probléma velük. Tíz év alatt több százezer fiatal járta meg az „afgán iskolát”, és túlnyomó többségük igazi hazafinak és internacionalistának bizonyult. Sokan életüket áldozták hazájukért és bajtársaikért. Mi úgy véljük, ők tükrözik igazán a szovjet ifjúságot, nem azok, akik tüntetnek, bűnözők közé sodródnak. — A KB megújítása után tervezik-e az apparátus frissítését? — A Központi Bizottságban végrehajtott személyi cserék után ez törvényszerűen be fog következni. — Hogyan győzték meg a több mint száz nyugdíjas pártvezetőt, hogy mondjon le központi bizottsági tagságáról? — Az ülés előtt mindannyiu- kat személyesen megkerestük, és egyenesen megkérdeztük, képesek-e, hajlandók-e aktívan, a megújítás céljaival azonosulva munkálkodni a jövőben, vagy átadják helyüket a munkabíróbb és modernebb gondolkodású fiataloknak. Az abszolút többség ez utóbbival értett egyet, és önként aláírta a felmentést kérő nyilatkozatot. Nem menekülésnek, hanem a peresztrojka támogatásának fogták fel ezt a tettüket. — Megyénk lakóit élénken foglalkoztatja a recski bánya sorsa. Milyen információkkal rendelkezik erről? — Ahogy önöknek, úgy nekünk is szükségünk van a rézre, és azokra az egyéb fémekre, amik a Mátrában a föld mélyében vannak. Tudomásom szerint a Szovjetunió hajlandó a beruházás 75 százalékát meghitelezni, ezért késztermékkel fizetnének a magyarok. Recsken a bánya mellé épülne a dúsító, a réz olvasztását pedig a Szovjetunióban végeznék, ahol jelenleg felesleges kapacitásaink vannak. Koncz János Szerkezetátalakítás Tulajdonreform vagy vállalkozási reform Gazdaságunk vállalati szektorában a fordulat feltétele a tulajdonreform. A modern termelőerők nem tűrik meg sem a hatósági, sem a menedzseri tulajdon uralmát, márpedig nálunk ez érvényesül mind a mai napig. Érdemben nem változtattak rajta azok a társasággá való alakulások sem, amelyekre a közelmúltban sor került. Az sem elég, hogy elvileg ma már elfogadott, hogy gazdaságunkban helye van a különböző tulajdonformáknak, és ezek között szektorsemleges feltételeket kell biztosítani. Gyakorlatilag azonban jelentéktelen, ami ebben a kérdésben történt. Ha ilyen tempóban haladunk, nem remélhetünk érezhető javulást. Nem megoldás, ha az állami tulajdont elkezdjük osztogatni, mint részvényeket, akár a vállalatok munkásainak, akár tulajdonrészként a szövetkezeti tagoknak. A dolgozóknak bért kell adni, nem pedig tulajdonosi jogosítványt, ami egyrészt mesterségesen az adott munkahelyhez köti, másrészt abban teszi érdekeltté, amibe nincs érdemi beleszólása. A struktúra átalakítása azt követeli meg, hogy a dolgozók minél könnyebben változtassanak munkahelyet, ott dolgozzanak, ahol több hasznot várhatnak munkájuktól. Az is tanácsos, hogy ami csak nevében volt szövetkezet, azt ne kezeljük annak, amikor a társadalom vagyonát lehet osztogatni. Nem eladni, hanem bérbe adni Nem megoldás, ha eladják az állami tulajdont, mert adott viszonyok között azt akár külföldre, akár belföldre csak elkótyavetyélni lehet. A külföldiekben egyelőre nincs, és nem is lehet a rendszerünk stabilitása iránt akkora bizalom, hogy megfelelő árat kínáljanak. Belföldön pedig nincs olyan vásárlóerő, amely megfelelő keresletet jelent. Az elkövetkező néhány év során tehát semmi realitása nincs annak, hogy a vállalati szektorban a többszektorúságot, a különböző tulajdonformák közötti kívánatos arányt megvalósítsuk. Ez csak távlati cél lehet, amitől belátható időn belül nem várhatunk eredményt. Mi tehát a teendő? A tulajdonreform helyett vállalkozási reform. Tehát adjuk minél gyorsabban bérbe azt, amit hatékonyabban lehetne kis- és középvállalkozásként, nem állami, de még nem is társadalmi tulajdonban működtetni. A kínai reformtapasztalatok egyértelműen bizonyítják, hogy a földek és mezőgazdasági területek bérbeadása mekkora hatékonyság-növekedést hozhat. Nem adták el a földet, de szinte valamennyit kisvállalkozásba adták. Ezzel elérték, hogy a mezőgazdaságban termelt nemzeti jövedelem néhány év alatt megkétszereződött, a falusi lakosság életkörülményei ugrásszerűen javultak. Mi túl óvatosak vagyunk. Pedig minél fejlettebb a mezőgazdaság, annál nagyobb anakronizmus a bérmunkásokkal dolgozó nagyüzem, vagy a több község határát magába olvasztó szövetkezet. Az ökrökkel szántó mezőgazdaságban még megfelelt a cselédekkel dolgozó nagybirtok, az izzófejes traktorokra még lehetett proletárokat ültetni, a Rába-traktorokon azonban már csak a tulajdonosok lehetnek gazdaságosak. Ebből következően a magyar mező- gazdaságnak élen kellett volna járnia az agrárreformban. Sajnos hátul kullog, pedig az agrárreform nemcsak nagy haszonnal járna, hanem több hívet szerezne a reformfolyamat egészének, több kisvállalkozásnak lenne iskolája, mint az összes többi ágazat együttvéve. Tulajdonosi érdekeltség és rugalmasság A közúti közlekedésben is annál inkább a tulajdonos ül a volán mellett, minél fejlettebb az ország gazdasága és minél nagyobb a jármű. Itt sem kiárusítani kell a teherautókat, a kamionokat, hanem bérbe adni. A megvásárláshoz nincsen elég vásárlóerő és bizalom, de a bérlet könnyebben menne. Nyugaton a benzinkutakat szinte kivétel nélkül bérlők vagy tulajdonosok működtetik. Nálunk is sok előnnyel járna, ha bérbe adnák. Minden nagyvállalkozásnak elsősorban azt kellene megnézni, mit érdemes bérbe adnia. Bőven volna ilyen lehetőség. Önállósítani lehet például a csomagoló részlegeket vagy a jogi ellátást. Erre a folyamatra még ott is nagy lehetőségek kínálkoznak, ahol az állam soha nem erőltette a nagyüzemeket, ahol a kisvállalkozások megkülönböztetett támogatásokat élvezhettek. Ezt az Egyesült Államok példájával illusztrálom: az olajválság után tizenkét év alatt 25 millió új munkahely létesült úgy, hogy az 500 főnél többet foglalkoztató vállalatokban csökkent a foglalkoztatottak száma, és közel 30 millióval nőtt a tíznél kevesebb létszámmal dolgozó vállakózásokban a munkahely. Az új munkahelyek nagy többsége úgy keletkezett, hogy a nagyvállalatok leépítették azokat a funkcióikat és alvállalkozásba adták kisvállalkozóknak, amelyekben a tulajdonosi érdekeltség és a rugalmasság a nagyvállalati keretek között nem érvényesül. Válaszolnom kell a nagyvállalatok fennmaradásában érdekeltek ellenérveire is, arra, hogy: „Nem volna elég jelentkező.” Éz részben igaz. Valóban nem volna annyi jelentkező, amennyire szükség lenne. De gyanús, hogy ezt az érvet azok a szakemberek hangoztatják, akik a nagyvállalatokat, a nagyszövetkezeteket létrehozták. Nagyon sokszor erőszakkal. De ha a rosszhoz igény- bevehetőnek tartották az erőszakot, akkor nem mondhatják, hogy a jót passzívan lehet és kell várni. Á sok kisvállalkozás szervezéséhez nincs szükség az erőszakra, és nem is engedhető meg, ám a minél nagyobb politikai és gazdasági biztosíték és az okos meggyőzés feltétlenül kívánatos. Mit vegyülik át Nyugatról? Korunkban nem képzelhető el olyan hatékony gazdaság, amelyben a munkarő nagyobbik fele nem kis- és középvállalkozásokban dolgozik. Az is általános tapasztalat, hogy egyre több az olyan gazdasági feladat, amelyre a kisebbek a jobbak, ezért minden fejlett tőkés országban az elmúlt évek során nőtt a kis- és középvállalkozásokban dolgozók aránya. Egyes szektorokat szinte kizárólagosan ők uralnak. Nálunk azonban a munkaerőstruktúra mindmáig lényegében a nagyüzem módozatának megfelelő maradt. Szinte érthetetlen, hogy szakembereink nyugati tanulmányútjaik során csak az alkalmazott technikát látták, a legmegfelelőbb üzemnagyságot, a sok kisvállalkozást pedig nem vették tudomásul! Sajnos, azt akarjuk átvenni a Nyugattól, amire egyelőre nincs pénzünk, de azt nem, amit pénz nélkül is meg lehetne csinálni, és ha megcsinálnánk, akkor lenne pénzünk a korszerű technikára is. Nemcsak egyelőre nincs pénzünk a legkorszerűbb berendezésekre, de az adott hibás vállalati struktúra mellett azok alkalmazása is költségnövekedéssel járna. Ezt az előbbi példával illusztrálva: ökrökkel még a félfeudális környezetben is lehetett olcsón termelni, az izzófejes traktorokhoz már kellett valamiféle infrastruktúra, a Rába traktorok csak fejlett infrastrukturális környezetben térülhetnek meg. Elmaradt gazdasági környezetben a modem technika csak költséges látványosság. Megfelelő vállalkozói érdekeltség mellett az adott technikai bázison is meg lehet a nemzeti jövedelmet kétszerezni, anélkül pedig semmiféle más eszközöktől nem várhatunk kellő eredményt. Összefoglalva: a hosszú távon elkerülhetetlen tulajdonreform előkészítésének ürügyén ne legyen mód osztogatni, potom pénzért kiárusítani a társadalmi tulajdont, viszont ebből adjunk bérbe mindent a kis- és közép- vállalkozóknak, ha azoknál a hatékonyabb működtetésre vannak biztosítékok. Cselekedjünk határozottan, elkötelezetten, mert ha nem lesz néhány év alatt pár százezer alkalmazottból vállalkozó, akkor nem született hatékony gazdasági reform. K. S. Mérföldkő az autógyártásban A VCT-04D ezer kocsitípus gyári adatát tárolja A helyszín: Budapest, Váci út 45. Az épület homlokzatán ez olvasható: Prímautó. A furcsa szóösszetételről Horváth Ferenc igazgató elmondja: nemcsak személyautók, hanem tehergépkocsik javításával is foglalkoznak a volt 1. számú Autójavító Vállalat telephelyén. Főleg a szocialista típusokat javítják, de akkor sem esnek kétségbe, ha egy ügyfél Renault-5- öst, esetleg Toyotát, vagy BMW-t hoz tesztelésre. A Prímautó most egy olyan számítógépes vizsgáló berendezéssel lepi meg a magyar autós társadalmat, amely nemcsak Magyarországon, hanem a szocialista országokban is egyedülálló, de Európában is (Belgium, Franciaország) mindössze 6 ilyen készülék üzemel. A Computest VCT-04D nagyon rövid idő alatt megbízható és pontos vizsgálatokat képes elvégezni a motor, a sebességváltó, a fékek, a kerekek párhuzamos állásáról, a kipufogógáz kibocsátásáról, az üzemanyag-fogyasztásról, a műszerek hibátlan ságáról. — Hogyan működik ez a formatervezett műszer? — Néhány praktikus berendezéssel kiegészített hagyományos fékpad van összekapcsolva a számítógépes berendezéssel, amelynek a memóriájába több száz gépkocsitípus gyári adatát táplálták be. Ha mondjuk egy 2-3 éves LADA 1500-as kocsit a fékpadon vizsgálunk, akkor a VCT-04D a vizsgált LADA adatait összehasonlítja a gyár által megadott paraméterekkel, s így pillanatokon belül mindent tudunk a motorról, a sebességváltóról, az üzemanyag-fogyasztásról. Berendezésünk egy kiíró segítségével az eredményeket rögzíti, s ezeket perceken belül átadjuk a tulajdonosnak. A berendezés gyorsabbá, megbízhatóbbá teheti például a műszaki vizsgáztatást és a szervizmunkát. — Igaz, hogy a műszer elég drága, de most, amikor a hazai gépjárműpark eléggé elöregedett, olyan berendezéseket kell alkalmaznunk, amelyek nemcsak az ismert szocialista típusokra jók, hanem azokra a korszerű, nyugati autókra is, amelyekből az új vámrendelet életbe lépése óta mintegy 10 000 érkezett az országba. A berendezéssel az egy-két, vagy hároméves kocsiról műszaki gyorsfénykép készíthető, amely megmutatja a tulajdonosnak, hogy nyugodtan hosszabb útra is elindulhat, mert a gépjármű üzemképes. Kimutatja azt is, hogy a hosszabb út előtt feltétlenül szakember gondjaira kell bízni a kocsit, mert a futómű, a motor vagy az üzemanyag-fogyasztás nem kielégítő. — Hol szerezték ezt a berendezést? — A közelmúltban kapcsolatba kerültünk egy amerikai üzletemberrel, bizonyos Jack Gevy- vel, aki felajánlotta vállalatunknak a berendezést, és javaslatot tett a két cég közötti együttműködésre is. A tervek szerint a vizsgáló berendezést május 9-ikén, délelőtt 11 órakor a szakma és a sajtó képviselőinek bemutatjuk, és üzembe helyezzük. — Az üzembe helyezés után mik a terveik? — Ha itt, a Váci úti üzemben a Computest beválik és a gépkocsi-tulajdonosok is megkedvelik, akkor az amerikai céggel közösen gyártva harmadik országba vagy országokba szeretnénk exportálni. Elsősorban a szocialista országokra gondolunk, de megcélozzuk a fejlődő országokat is. A sajtótájékoztatón a berendezést felkínáljuk a vidéken működő autószervizeknek. Itt említem meg, hogy a vizsgáló körülbelül 2 millió forintba kerül. — Ezt a beszélgetést meghívónak is tekinthetik a vidéki szervizek szakemberei? — Igen, május 9-ikén 11 órakor minden éredeklődőt szívesen látunk a Váci út 45. szám alatti bemutatón. A részletekről főmérnökünk, Vértessy László (telefon: 409-349) bárkit szívesen informál. B.B.
