Heves Megyei Népújság, 1989. május (40. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-08 / 106. szám

2 NEMZETKÖZI ÉLET NÉPÚJSÁG, 1989. május 8., hétfő Baker moszkvai útjáról Újra: START-tárgyalások(?) Igen sokrétű, beható tárgyalá­sokra számítanak James Baker amerikai külügyminiszter jövő heti moszkvai tárgyalásain — kö­zölték vezető kormánytisztvise­lők pénteken Washingtonban a sajtóval. Várakozásaik szerint a két fél megállapodik a START- tárgyalások új rafelvételében és megvitatja majd a világ szinte va­lamennyi válsággócának kérdé­seit a Közel-Kelettől Kambo­dzsáig, Közép-Amerikától Afri­káig. Az amerikai fél célja — közöl­ték —, hogy mintegy próbára te­gye az űj szovjet gondolkodást a külpolitikában: együttműködést ajánl fel különböző nemzetközi és globális kérdésekben és a szovjet választól teszi függővé a kooperációt. A tájékoztató min­Manausi Charta Az Amazonas-térség nyolc országának államfője és más ma­gas rangú képviselője a brazíliai Manausban szombaton befejez­te konferenciáját. A vezetők nyi­latkozatot írtak alá Amazonia veszélyeztetett őserdeinek és ter­mészeti kincseinek védelméről. A Manausi Charta hangsúlyoz­ta, hogy az érintett országok ké­szek elfogadni más államok vagy nemzetközi szervezetek anyagi és technikai segítségét, amennyi­ben ez nem jár külső beavatko­zással, hiszen — mint leszögezték — minden ország joga, hogy sza­badon rendelkezzék kincseivel. A dokumentum kiemelte az in­dián lakosság elidegeníthetetlen jogainak tiszteletben tartását, kultúrájuk és környezetük meg­őrzésének fontosságát is. Az államfők felszólították az atomfegyverekkel rendelkező ál­lamokat, hogy szüntessék be a fegyverkísérleteket és számolják fel nukleáris arzenáljaikat. Tá­mogatásukról biztosították az atomfegyverek latin-amerikai betiltására vonatkozó szerző­dést. A Charta leszögezte, hogy az Amazonas-térség természeti kincseinek, a föld legnagyobb őserdejének védelméhez szük­ség van a térség szüárd gazdasági fejlődésére. denesetre azt is tükrözte, hogy Washington sok tekintetben sa­ját álláspontjának elfogadására szeretné bírni a Szovjetuniót és az eredmények jóval szerényeb­bek lesznek a várakozásoknál. A jelek szerint mindenesetre Baker jóhiszeműen, a peresztrojkát ha­tározottan támogatva és az együttműködés új útjait keresve kíván fellépni első moszkvai tár­gyalásain. A külügyminiszter — vezető diplomaták népes csoportjának kíséretében — hétfőn Helsinkibe repül, ahol a küldöttség átáll a nyolc órás időkülönbségre. Szer­dán érkeznek Moszkvába, ahol délelőtt kezdődnek a tárgyalá­sok Baker és szovjet kollégája, Eduard Sevardnadze között. A megbeszélések munkacsopor­tokban, albizottságokban folyta­Csehszlovákia számára nem közömbös, hogy a magyarorszá­gi ellenzék politikai céloktól ve­zérelve a munkálatok leállítását követeli a bős-nagymarosi víz­lépcsőrendszer magyarországi szakaszán — erről írt szombaton a Rudé Právo. A CSKP lapja cél­zott arra, hogy ha nem épül meg a létesítmény nagymarosi szaka­sza, Csehszlovákia jelentős meny- nyiségű elektromos energiától esik el, s ezért kártérítést kérhet Magyarországtól. Az írás címe: „A dunai vízmű politikai összefüggései — ürügy a kormányellenes akciókra”. A lap állítása szerint a magyaror­szági ellenzéki csoportok a köz­vélemény tájékozatlanságát ki­használva politikai céljaikra igyekeznek felhasználni a vízlép­csőrendszer ügyét. A Rudé Prá­vo azt írta, hogy „az ellenzék le­egyszerűsített, demagóg jelsza­vakkal operál, amelyek vonzó- aknak és rokonszenveseknek tűnnek, nem csoda tehát, ha a vízlépcső ellenzőinek sikerült mintegy százharmincezer alá­írást gyűjteniük követeléseik tá­tódnak, s az eredményeket más­nap összegezik. Csütörtökön né­hány órás tárgyalás várható Mi­hail Gorbacsov és James Baker között, majd teljes ülés és sajtó- értekezlet zárja a találkozókat. Baker a szovjet televíziónak és a sajtónak külön is nyilatkozik. Az MTI tudósítójának azon kérdésére, hogy vajon szóba ke- rül-e a kelet-európai országok helyzete a találkozón, a vezető amerikai diplomata kijelentette, hogy a kérdés formálisan nincs napirenden. Elképzelhető, hogy munkacsoportokban szóba ke­rül, hogyan viszonyulnak a ki­sebb országok reformjai a Szov­jetunióban végbemenő folyama­tokhoz, de arról szó sem lehet, hogy a két nagyhatalom közös döntéseket hozzon ezekről az or­szágokról — hangzott a válasz. mogatására”. (Ez az első eset, hogy a csehszlovák sajtó a petí­ció aláíróinak számáról adatot közöl — A Szerk.) A Rudé Právo megjegyezte: a nagymarosi sza­kasz elhagyásával Csehszlovákia jelentős mennyiségű elektromos energiát veszítene és a bősi erő­művet sem lehetne csúcsra mű­ködtetni. A Rudé Právo arra is kitér, hogy kezdetben a vízlépcső el­lenzői környezetvédelmi okokra hivatkoztak. Később gazdasági érvekkel álltak elő, azzal, hogy az ország nehéz helyzete nem en­gedi meg a létesítmény megépí­tését. A Rudé Právo — korábbi írásaihoz hasonlóan — azt hang­súlyozta, hogy a bős-nagymarosi vízlépcsőt már eredetileg kör­nyezetvédelmi létesítménynek is tervezték. Mint írta, nemcsak az árvizek elleni védelemről van szó, hanem arról is, hogy meg­akadályozzák a hallatlanul érté­kes Kisalföld és Csallóköz keleti részének elmocsarasodását és — tartósan megfelelő szinten tartva a talajvizet — védjék az ártéri er­dőket. Öt hadosztályról van szó Megkezdik a szovjet csapatok kivonását Mongóliából A szovjet csapatok Mongóliá­ból való részleges kivonását má­jus 15-ikén kezdik meg. A dátu­mot Dzsambin Batmönh, a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottsága Titkárságá­nak főtitkára közölte szombaton Unó Szószuké japán külügymi­niszterrel. A Mongóliában állomásozó szovjet csapatok kivonása meg­kezdésének időpontja idáig nem volt ismeretes. Szovjet részről csupán azt jelentették be még márciusban, hogy az idén kezdik meg öt hadosztálynak, azaz a Mongóliában állomásozó csapa­tok körülbelül 75 százalékának kivonását. A csapatcsökkentés két évet vesz majd igénybe. Batmönh a megbeszélésen ki­jelentette: a mongol politikai ve­zetés arra törekszik, hogy fejlesz- sze kapcsolatait Japánnal. Unó Szószukét — az első japán kabi­netminisztert, aki az 1972-es diplomáciai kapcsolatfelvétel óta hivatalos látogatást tett Mon­góliában — a nap folyamán Ulánbátorban fogadta Dumágin Szodnom, a Minisztertanács el­nöke is. Iraki miniszter halálos balesete Homokviharba került a helikopter Helikopter balesetben életét vesztette pénteken Adnan Hai- rallah Talfah tábornok, iraki mi­niszterelnök-helyettes, védelmi miniszter. A hírt szombaton Szaddám Húszéin államfő sze­mélyesen jelentette be a bagdadi rádióban. Az elnöki közlemény szerint a katasztrófa akkor történt, ami­kor a miniszter — Irak északi ré­szén tett kétnapos látogatása után — visszafelé tartott Bag­dadba. Helikoptere homokvi­harba került, és a pilóta elvesz­tette uralmát a gép felett. A sze­rencsétlenségnek egy túlélője van, az egyik pilóta, őt súlyos sé­rülésekkel szállították kórházba. Az áldozatok pontos száma nem ismeretes. Bős-Nagymarosról a Rudé Právo A dunai vízmű politikai összefüggései — ürügy a kormányellenes akciókra Kémhistóriára gyanakodtak — pedig csak love storyra vágyott az alhadnagynő Eltűntnek nyilvánítva Jennifer Muirt, az amerikai haditengerészet alhadnagyát múlt év júliusában eltűntnek nyilvánították a Nápoly melletti NATO-parancsnokság illetéke­sei, miután minden erőfeszítés hiábavalónak bizonyult, hogy él­ve vagy holtan rábukkanjanak. Az eset elég nagy port vert fel, az újságok sokáig írtak róla. Ha egy NATO-alkalmazottnak nyoma vész, mindenki rögtön kémhistó­riára gyanakszik. A szőke, 22 éves, meglehetősen vonzó külse­jű Jennifer esetében például egy nyalka szovjet hírszerzőtisztre. A vizsgálat azután kiderítette, hogy Jennifert nem az ellenség, hanem valószínűleg saját társai, két amerikai tengerészgyalogos tűntette el, az amerikai támasz­pont diszkójában átmulatott éj­szaka után. A lány sokat ivott, 23 doboz sört és egy üveg rumot, majd elment a két tengerésszel. Ezek aztán megverték, megerő­szakolták. A vizsgálók feltétele­zése szerint talán meg is gyilkol­ták. Autójukban megtalálták a lány hajszálait. A VI. flotta két néger tengerészét vád alá helyez­ték az amerikai katonai hatósá­gok. Ók váltig tagadták a gyil­kosságot, s a holttest sem került elő. A vizsgálók nem tudtak bi­zonyossággal szolgálni Jennifer apjának, Thomas Muimak, aki az IBM egyik befolyásos vezető­je Connecticutban. Lánya eltű­nésének hírére kétségbeesetten Nápolyba rohant, és felkérte az olasz hatóságokat Jennifer fel­kutatására, de a carabinierik sem tudtak segíteni. Az apa lassan beletörődött abba, hogy Jennifer halott. A minap azonban, kilenc hó­nap múltán, előkerült a lány. Ca­labria legtávolabbi csücskében, arab utcai árusok által lakott nyomortanyán bukkant rá egy rendőr, aki előzőleg a „Ki tud ró­la?” című tv-műsorban látta Jen­nifer újra bemutatott fényképét. Úgy tűnt neki, mintha látta volna ezt a lányt néhány nappal koráb­ban, amikor gyanús alakokat igazoltatott egy országúti ben­zinkútnál. Utánajárt, és nem eredménytelenül. Igaz, a lány, amikor bekísérték, váltig bi­zonygatta, hogy ő Tony Smith, és angol. A haja is sötétbarna volt, nem platinaszőke. A rendőrtiszt­viselő azonban apró trükkhöz folyamodott. A beszélgetés szü­netében félhalkan odaszólt: „Jennifer”, és a lány ösztönösen igennel válaszolt. Kiderült, hogy szó sincs em­berrablásról, amire gyanakod­tak. Jennifer — amint elmesélte — azon a bizonyos éjszakán ész­revétlenül elhagyta a támasz­pontot, vonatra szállt, hogy Szi­cíliába menjen. Céltalanul ődön­gött hajnalban a messinai pálya­udvaron, másik vonatra várva, amikor Nadzsib Fakhreddin megszólította. Nadzsib marokkói utcai árus, büntetett előéletű, egyik tagja azoknak a tömegesen érkező szí­nes bevándorlóknak, akik papír­zsebkendőt, öngyújtót, csem­pészcigarettát árulnak, rossz tár­saságba keveredve kábítószert is, és mindenképpen hadilábon áll­nak a törvényekkel, a rendőrség­gel. Kettőjük találkozása: vil­lámcsapás. Nadzsib hazavitte Jennifert lepusztult tanyájára. Kilenc hónapig tartó love story következett. Az alhadnagynő ál­nevet vett fel, arab kendőben járt, kuszkuszt főzött, takarított, mosott. Esze ágában sem volt je­lentkezni, mert attól tartott — joggal —, hogy meggyűlik a baja a katonai hatóságokkal. No meg Nadzsib sem engedte. „Nagyon megszerettük egy­mást. Jennifer gyereket akart. Feleségül jött volna hozzám” — meséli férfias önteltséggel a ma­rokkói fiatalember a televízió ri- portemőjének. Jegygyűrűt is mutat, és azt mondja, hamarosan Amerikába megy. Jennifer za­vartan csak azt hajtogatja: „No comment. Please, no capisco...” Az olasz hatóságok a lányt át­adták az amerikai parancsnok­ságnak, mert részükről semmifé­le eljárásra nincs ok. Az eltűnés önkéntes volt, szerelemből. A nápolyi amerikai támaszponton már más a helyzet. Jennifer de­zertált, ezért eljárás vár rá. Az al­hadnagynő már nem az a karcsú, szőke, katonásan pattogó szép­ség, amilyennek eltűnésekor le­írták. Kicsit kövérkés, barna, lompos. Tudja, hogy a katonai szolgálati szabályzat szerint bör­tönt is kaphat. Jó esetben, ha a hadbírák szíve megesik rajta, csak kizárják a haditengerészet kötelékéből. „Jennifer erős érzelemhiány­ban szenved, pszichés problémái vannak” — magyarázza a NA­TO-parancsnokság szóvivője kissé zavartan. Nem tudja mire vélni a történteket. Ez az eset azonban váratlanul éles fényt vetett a külföldi tá­maszpontokon élő katonák sivár sorsára: alkohol és szex unalom­űzésnek, szolgálati ridegség, me­rev szabályok. Ennél még az arab csavargók közössége is emberibb és vonzóbb. Új fényben tűnik fel a televízió is: nemcsak szenzáci- óhajhász krónikása a történések­nek, hanem alakítója is, ezúttal pozitív irányba. „Talán jobb, hogy így végző­dött. Előbb-utóbb vége kellett, hogy legyen — mormolja félig magában Jennifer. — Legalább viszontláthatom a papámat.” Magyar Péter „Az ÁISH előterjesztése nem alkalmas egy érde­mi vita alapjául...” A MISZOT közgyűlése A Magyarországi Ifjúsági Szervezetek Országos Tanácsa (MISZOT) nem kíván részt ven­ni — még megfigyelői státuszban sem — a nemzeti kerékasztal- tárgyalásokban, mivel nem kép­viseli valamilyen csúcsszervként az egész ifjúságot — így foglaltak állást a MISZOT tagszervezetei­nek képviselői szombaton a Pe­tőfi Csarnokban rendezett ta­nácskozásukon. A döntést azzal a kiegészítéssel is megerősítet­ték: mivel az egyes tagszerveze­tek más-más politikai platfor­mon állnak, nehéz lenne hatá­rozni arról, hogy a MISZOT a kormány vagy az ellenzék olda­lán vegyen-e részt az egyeztető tárgyalásokban. A tavaly őszi megalakulás óta negyedszer megtartott MI- SZOT-közgyűlésen vélemé­nyezték az 1971-es ifjúsági tör­vényről, annak végrehajtásáról készült ÁISH-beszámolót is, amely jövő héten az Országgyű­lés elé kerül. A tagszervezetek képviselői ezzel kapcsolatosan úgy foglaltak állást: az ÁISH előteljesztése nem alkalmas egy érdemi vita alapjául, de minden­képpen szükséges, hogy a Parla­ment még az új kormányprog­ram megszületése előtt önálló napirendi pontként megtárgyal­ja az ifjúságpolitika kérdéseit. A MISZOT véleménye szerint az ifjúság helyzetének, problémái­nak tényfeltáró összegzésre egy parlamenti ad hoc bizottságot kell alakítani, s ennek munkájá­ba független szakértőket is be­vonni. E javaslatról a MISZOT levélben tájékoztatja majd az Országgyűlés elnökét és a képvi­selőket. A tanácskozáson szó esett még a MISZOT szerkezetének átalakításáról, ennek révén ka­marák, munkabizottságok létre­hozásáról. Az elképzelések sze­rint ezek lennének az érdemi munka színterei, míg a közgyűlés egyfajta egyeztető fórumként működne. Megalakult a gazdasági vezetők érdekképviseleti szervezete A Magyar Gazdasági Kamara székházában szombaton megtar­totta alakuló közgyűlését a gaz­dasági vezetők érdekképviseleti szervezete. Erdei István, a Cse­pel Szerszámgépgyártó Rt. ve­zérigazgatója, az érdekképvise­leti szervezet ideiglenes intéző bizottságának elnökhelyettese bejelentette: eddig összesen 401 gazdasági vezető jelezte, hogy részt kíván venni a szervezetben. Az előtetjesztett alapszabály kimondja, hogy a gazdasági ve­zetők érdekképviseleti szerveze­te a gazdálkodó szervezetek első számú vezetőinek, a munkálta­tóknak országos, egyéni és kol­lektív, gazdasági és szakmai ér­dekképviseletét ellátó szervezet, amely a Magyar Gazdasági Ka­mara önálló intézménye. Célja az első számú vezetők általános, közös és egyéni védelme és kö­zös képviselete. A szervezet egyebek között feladatának tart­ja, hogy ajánlásokat készítsen a vezetők munkaviszonyával, munkaszerződésével, jogi hely­zetével kapcsolatos kérdések­ben, valamint a tulajdonosi jogo­kat gyakorló szervezet és az első számú vezető között esetlegesen kialakult konfliktusokkal kap­csolatban. A szervezetnek az ön­kéntesség elve alapján tagja lehet a vállalatok, szövetkezetek, gaz­dasági társaságok és általában a gazdálkodó szervezetek — mun­káltatóijoggal rendelkező — első számú vezetője, ha alánja a belé­pési nyilatkozatot és kifizeti a tagdíját. A tagdíj az összkereset nettó értékének egy százaléka. A jelenlévő igazgatók végül elfogadták az alapszabályterve­zetet. Elfogadták azt is, hogy a szervezet évi költségvetése az el­ső évben 2 millió 400 ezer forint lesz, ebből 1,8 millió forint a tag­díjakból származik, a fennmara­dó 600 ezret pedig a kamara nyújtja hitelben. Az iskolában tanulják, maguk között gyakorolják is Szexuális nevelés Svédországban Tizenéves korukban már „teljesen képzettek” Svédországban negyven éve úgy nőnek fel az új nemzedékek, hogy a szexet az iskolában tanul­ják, maguk között megbeszélik, és gyakorolják is. Az ország nemzetközi tekintélyt vívott ki a szexuális nevelés szabadságával, amelynek legjellemzőbb vonása, hogy teljesen nélkülöz minden moralizálást. A gyerekek hétéves korukban kezdenek a tananyag szerint megismerkedni az emberi testtel, a férfi és a női szervek funkciói­val, működésével, a nemi élet gyakorlati kérdéseivel, a fogam­zásgátlástól, a terhességen át a szülésig. Tizenéves korukban már „teljesen képzettek”. A ta­nárok felfogása szerint hiába is próbálnák lebeszélni őket a nemi életről. Ehelyett az iskolaorvos­hoz fordulhatnak fogamzásgát­lókért. Ez a rendszer, amely a külföldi nevelési szakemberek megrökö­nyödéssel vegyes csodálatát vált­ja ki, évtizedek óta bizonyítja működőképességét. Az idege­nek azonban rendszerint úgy íté­lik meg, hogy az ő hazájukban a közszellem miatt lehetetlen a svéd példa követése. A skandináv ország nevelési felfogása szerint az a jó, ha a fia­talok, amikor először hallanak nemi betegségekről, már pozití­van viszonyulnak a nemiséghez. A stockholmi közoktatási mi­nisztérium illetékesei mostaná­ban azonban attól tartanak, hogy AIDS-ellenes kampány, azzal, hogy morális kérdéseket állít előtérbe, kedvezőtlen elemeket visz a szexuális nevelés jól bevált gyakorlatába. A pedagógiai ta­pasztalatok szerint ugyanis a di­ák egyszerűen kikapcsol, ha túl­ságosan sok „lelkifröccsöt” kap. Részben ennek rovására írják, hogy tavaly 38 ezerre nőtt az abortuszok száma — az előző évi 33 ezerről —, nagyobbrészt ti­zenéves lányok esetében. A fel­világosult svéd felfogás javára ír­ható, hogy a művi vetélések szá­ma az érintettek arányában még mindig csak harmad annyi, mint az Egyesült Államokban, és a legalacsonyabb Európában, be­leszámítva azokat az országokat is ahol törvény tiltja az abortuszt. A svéd lányok minden korlátozás nélkül végeztethetik el ezt a mű­tétet, és még a kiskorúak szüleit sem értesítik róla, ha a páciensek így akarják. A felvilágosult nevelés ered­ményességét az is bizonyítja, vallják a svéd pedagógusok, hogy a lányok nem sietik el a ne­mi élet megkezdését. Általában tizenhét és félévesen lépnek elő­ször szexuális kapcsolatba, és éretten viselkednek, mert kicsi koruktól emberszámba veszik őket.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents