Heves Megyei Népújság, 1989. május (40. évfolyam, 101-126. szám)
1989-05-05 / 104. szám
NÉPÚJSÁG, 1989. május 5., péntek 3 GAZDASÁG — TÁRSADALOM „Ha nem fejlesztünk — bezárhatjuk a gyárat” Tizenhat évi pangás ... (A Vilati Egri Gyárának utolsó lehetőségéről) Egy vasat sem fordított fejlesztésre 1973 óta a Vilati Egri Gyára. Ez volt az az év, amikor úgymond technológiai megújhodás címén az elektromos vezérlésű rendszerhez NC-licen- cet vásároltak egy olasz cégtől. Szó mi szó, ez a fajta technika azóta is stabilan megállja a helyét — a szovjet piacon. Azon a szovjet piacon, amely gyártmányainak alacsony színvonala miatt hosszú esztendők óta nem képes a magyar termékeket megfelelőekkel ellentételezni. Hivatalos kifejezéssel: kontingens problémákkal küszködik. Pedig a Vilatinak — akár a magyar vállalatok átlagának — az exportja nagy hányada ide irányul. „Ha most nem lesszük meg, három év múlja egyszerűen megszűnik a vállalat” (Fotó: Gál Gábor) — A két legfontosabb termék, amely a Szovjetuniónak készül: a dieselmotor-vizsgáló próbapad és az „Expressz” fantázianévvel illetett vasúti helyjegy foglaló rendszer. Mit kapunk mi ezek fejében? — kérdezem Illyés Istvánt, a Vilati Egri Gyárának nemrégiben kinevezett új igazgatóját. — A próbapadokért Kamaz típusú tehergépkocsikat. Az Expresszért? — Hát hazudnék, hogyha most erre valamit mondanék. Régebben szovjet számítógépeket kaptunk. Nem hinném, hogy erre ma szükségünk lenne. Mégis, mindezek ellenére jelentős a szovjetekkel való kapcsolat, hiszen az ide irányuló kivitel 16 millió rubelt hoz az egriek konyhájára. — Mesélték nekem, hogy — állítólag — ezek a helyjegyfoglalók a Szovjetunióban itt-ott parlagon hevernek, sőt azt is hallottam, hogy szétszedik őket, és a nyugati alkatrészeket felhasználják belőlük. — Ezt nem hiszem. Már csak azért sem, mert dolgoztam kint a Metrimpex-szervizben, láttam ezeket a berendezéseket, szinte meg sem tudnak melegedni, máris viszik tovább. — Tényleg, mennyi egy-egy darabban a nyugatról beszerzett alkatrész? — Elenyésző. Úgyhogy ezért egyáltalán nem érdemes szétszedni ezeket. — Ha már a fejlett technikánál tartunk: mennyi a Vilati Egri Gyárának tőkés exportja? — Az összes kivitel három — öt százaléka. — Jól értettem... Ilyen kevés volna? — Igen. A jelenlegi technológiánkkal nem futja többre. A legegyszerűbb nyomtatott áramköröket is csak úgy vennék meg például, ha számítógépekkel ellenőriznénk a minőségüket. Most meg? Szerencsétlen asszonyok nagyítóval vizsgálják, hogy minden a helyén van-e. Ilyen feltételekkel nehéz lenne versenyképesnek lenni. Épp ezért döntöttünk a radikális fejlesztés mellett. Még egyszer mondom: a jelenlegi berendezéseink állaga megfelelő, csak éppen olyan termékek gyártására alkalmasak, ami már nem kell a kutyának sem. (Vagyis...Hm... Valahol mégiscsak kellenek...) — Addig a nyugati partnereket sem várhatjuk ide — folytatja kissé indulatosabban az egyébként megfontolt, csendes igazgató —, addig nem fogja idehozni nekünk a működőtőkéjét, amíg 20 — 25 évvel vagyunk elmaradva a korszerű technológiáktól. Mi még mindig csak kétszintes nyomtatott áramköröket gyártunk — maximum! —, akkor, amikor másutt a 6 — 8 szinteseket keresik. Tudom, hogy manapság sokan felteszik a kérdést: ki az a marha gazdaságvezető, aki ezekben a bizonytalan időkben beruházni mer. Nekünk nincs választási lehetőségünk. Nem vagyok túl pesszimista alkat, de ha most nem tesszük meg — három év múlva egyszerűen megszűnik a vállalat. — Az a beruházás, amelyet emleget, világbanki hitelből valósul meg. — Négyszázhét millió forintot kapunk — természetesen nyugati valutában. Ebből vásároljuk meg a technológiát. Ez alapvetően — olyan 70 — 80 százalékban — a nyomtatott áramkörök gyártására korlátozódik. Lesznek még tesztelőberendezések, és természetesen kisebb-nagyobb műszerek is. Közel 120 féle termék. Az NSZK- ból, Svájcból, Nagy-Britanniából és Ausztriából. Tíz évre kaptuk a hitelt,plusz három év türelmi idővel. Úgyhogy most kezdődik a „második megújhodás”. — Sikert kívánok hozzá. Doros Judit Csak világgazdasfigi nyitással lehetséges A Minisztertanács Világgazdasági Tanácsadó Testületé — amelyet nemrég alakítottak meg neves tudósok részvételével — hamarosan a kormány elé terjeszti a világgazdasági nyitás egyik koncepcióját. Bognár József akadémikus, a testület elnöke elmondta: mindenekelőtt azt vizsgálják, milyen hatással lehet a magyar gazdaságra a szorosabb együttműködés a külföldi tőkével, illetve annak importja milyen mértékben mozgósíthatja a magyar gazdaság erőtartalékait. A tanácsadók és a szakértők egyetértenek abban, hogy a restrikciós politika nem folytatható, gyökeres változás szükséges a magyar gazdaságban. A fordulatnak a gazdasági rendszerre — a tulajdonviszonyokat is beleértve —, a nemzetközi gazdasági kapcsolatokra és a gazdasági struktúra megváltoztatására kell kiterjednie. A gazdasági rendszer főleg azért nem működik jól, mert az állam nagy „mobil vagyont,, halmozott fel és sajátított ki, ennek nincs megfelelő hozama, saját fejlődését, sőt fenntartását is alig képes biztosítani. Kényszerpihenő a kábeltévénél Adásszünet — közpénzen Nagy reményekkel kezdték szervezni az egri kábeltévét 1987 szeptemberében. Az ügy a városi és a megyei vezetés abszolút támogatását élvezte. Gondolták, nagy múltú városunk nem mondhat le erről a fórumról, amely jellegénél fogva alkalmas lehet a helyi aktualitások széles körű megismertetésére, az eltérő érdekek, nézetek ütköztetésére is. Érthetően nagy érdeklődéssel telepedtünk a készülék elé az első adás napján, s valljuk be őszintén, meglehetősen csalódottan álltunk fel. A bemutatkozás ugyanis elég gyöngécskére sikeredett. Ekkor még sokan elnézőek voltunk, s reménykedtünk, hogy a következő adások során sikerül kiküszöbölni a kezdeti hibákat. S ne legyünk nagyon rosszmáj úak, hiszen valamelyest javult a stáb munkája. Ettől függetlenül azonban a kábeltévé nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. S bizalmunk akkor csappant meg igazán, amikor tavaly novemberben arról értesültünk, hogy különböző műszaki feltételek hiányára hivatkozva ismét leállt a tévéscsapat, s hogy a 11 kísérleti adás után átmenetileg felfüggesztik tevékenységüket. Ez az átmeneti időszak azóta is tart, a szerkesztői gárda azonban ezen idő alatt is gyarapodott, sőt a Csebokszári-lakótelep ifjúsági garzonházában egy másfél szobás, összkomfortos lakást is átalakítottak a bizonytalan cél érdekében. Az okokról Jónás Zoltánt, a kábeltévé vezetőjét kérdeztük. — Lassan ott tartok, hogy feladom ezt a szélmalomharcot — mondja. — Amikor ugyanis 1987 szeptemberében felkértek erre a feladatra, merőben más ígéretekkel kecsegtettek. A város vezetői maximálisan támogatták az elképzelést, s azt mondták, minden feltételt megteremtenek a sikeres induláshoz. Ehelyett az történt, hogy időközben teljesen egyedül maradtam az egymás után felmerülő gondokkal. Azt kértem, kapjak szabad kezet a személyi kérdésekben, s hogy hadd nézzek szét az országban, hadd gyűjthessek tapasztalatokat. Ez utóbbi meg is történt. Szerencsénk is volt, mert épp ekkortájt rendezett Budapesten a Sony cég egy kiállítást, ahol sikerült a képviselőjükkel megállapodni a legszükségesebb műszaki berendezések megvételéről. Már ekkor tudtuk, hogy kb. 20 millió forint kellene ahhoz, hogy mindent beszerezhessünk, de mindössze 8 millió forint állt rendelkezésünkre. Töprengésre azonban nem volt idő, azonnal lépni kellett. Legalább huszonöt céggel tárgyaltam telefonon, mire sikerült valutára váltani a pénzt. Az utolsó pillanatban sikerült megvásárolni Bécs- ben az alapvető dolgokat, két kamerát, magnót, keverőt. A szükséges lámpaparkra, kábelekre, erősítőkre azonban már nem tellett, arról nem is beszélve, hogy stúdiónak ekkor még nyoma sem volt. Az egyik kolléga lakásán helyeztük el a holmikat, és ott készítettük el az első műsort is. Nem volt más lehetőségünk, mivel követelték tőlünk a produktumot, s az senkit nem érdekelt, milyen körülmények között dolgozunk. A szép ígéretekből nem lett semmi, a pénzt ettől kezdve nekünk kellett így-úgy összekoldulni, vállalatoktól, cégektől. A tavalyi költségvetésben például a bérek fedezetén kívül más nem szerepelt. — Az utca embere azonban csak azt látja, hogy a stáb szaporodik, egy garzonlakás szerkesztőségi célokra alakult át, adás meg nincs. Ennek mi az oka? — Mint köztudott, kb. 1000 — 1500 lakásban foghatták adásainkat. Ezért is gondoltuk, hogy a kábelrendszer helyett érdemesebb a sugárzás feltételeinek megteremtése. Kapóra jött, hogy a posta az Almagyar-dombon új adót telepít, amelyre mi is rácsatlakozhatnánk. Ehhez azonban szükség lenne egy új csatlakozórendszerre, amelyet már megrendeltünk, csupán azt nem tudjuk, miből fizetjük majd ki, ha elkészül. Az elektromos stúdióhoz egy úgynevezett időalap-korrektort kellene beszerezni, ami lehetővé tenné élő adások készítését, s javítaná a minőséget. Ez egyébként műszaki előírás is. — A fentiekből úgy tűnik, hogy egy átgondolatlan, elkapkodott vállalkozásról van szó. Azt is megkockáztatom, hogy amikor az ötlet megszületett, senki nem tudta pontosan, milyen feltételek szükségesek ahhoz, hogy valóban működőképes lehessen a városi televízió. A jelek szerint ennek anyagi vonzatával még kevesebben voltak tisztában. — Ez így van. Magam sem hittem, hogy ilyen következményekkel járhat ez a kezdeményezés. Engem felkértek erre a dologra, és azzal biztattak, hogy ne féljek semmitől, időközben majd minden megoldódik, mindenben segíteni fognak. Ehelyett tavaly szeptemberben már amiatt főtt a fejem, hogy októberben miből fizetem ki a munkatársak béreit, s a külsősök honoráriumait. Ilyen feszült légkörben kellett arra megnyerni az embereket, hogy társadalmi munkában szigeteljük a stúdiót, tapétázzuk ki a lakást, alakítsuk ki saját erőből a szerkesztőséget stb. — Milyen a stáb szakmai ösz- szetétele? — Van operatőrünk, gyártásvezetőnk, videoműsor-készítői végzettséggel rendelkező emberünk, szerkesztő-riporterünk, stúdiótitkárunk és egy gazdasági vezetőnk. Megragadunk minden lehetőséget, hogy a szakmai rendezvényeken ott lehessünk, tartjuk a kapcsolatot az Ablak szerkesztőgárdájával, és dolgozunk is nekik. De ezt is inkább azért, hogy fenntartsuk a látszatot, hogy bizonyítsuk a létezésünket. — Az idei jóváhagyott költségvetésetek I millió 500 ezer forint. Ezt tudva, s a hónapok óta tartó adásszünetet is figyelembe véve, sokan úgy fogalmaznak, hogy ti a semmiért veszitek fel most a fizetéseket. Mi erről a véleményetek? — A költségvetésről annyit, hogy a lakás bérleti díja, a berendezés, a stúdió végleges kialakítása, a Sonyval megkötendő garanciális szerződés, a még szükséges műszaki berendezések beszerzése felemészti ezt az összeget. Olyannyira, hogy a tervezett gépkocsivásárlásról lehet, hogy le kell mondani. A kérdés másik felére válaszolva pedig szeretném elmondani, hogy ez a szárnyra kapott híresztelés számunkra nagyon kellemetlen. Itt mindenki tele van jobbnál jobb elképzelésekkel, s alig váijuk, hogy végre bizonyíthassunk. Rengeteget dolgoztunk ebben a holtidőben is, hiszen mint már mondtam, minden teher és felelősség a mi nyakunkba szakadt. A nagy összefogás, a mindenhonnan ígért támogatás pedig elmaradt. — Mikor lesz végre adás? — ígéretet kaptunk, hogy május közepére itt lesz a hiányzó csatlakozórendszer, körülbelül két hétig tart a beüzemelés. Ez azt jelenti, hogy optimális esetben júniusban, és attól kezdve minden hétfőn jelentkezünk. * Szándékosan nem jártuk végig az ilyenkor szokásos köröket, s nem kezdtünk el nyomozni a felelősök után. Erős a gyanúm ugyanis, hogy ismét kezdetét venné az egymásra mutogatás, s a lényeg szokás szerint elveszne a magyarázatláncok gyűrűjében. Márpedig nem célunk elmérgesíteni a viszonyt senkik között. A tanulság mindenesetre az, hogy jó magyar szokás szerint Egerben ismét felemás módon vállalkoztak az egyébként jó szándékú emberek. Úgy, hogy fogalmuk sem volt arról: mi minden kell ahhoz, hogy az ötletből valóság legyen. Így azon sem lepődhetünk meg, hogy a nagy Tv által is irigyelt, méregdrága Sony kamera mostanában csak esküvőkön teljesít szolgálatot. A vállalkozáshoz a jó szándék kevés. S ez a kicsinek tűnő dolgokra éppúgy érvényes, mint a nagyokra... Barta Katalin Beszédes adatok a mezőgazdaságról A Központi Statisztikai Hivatal közzétette jelentését mező- gazdaságunk elmúlt évi fejlődéséről. Eszerint a mezőgazdasági termékek bruttó termelésének értéke tavaly 242 milliárd forint volt, 4,6 százalékkal több, mint az előző évben, ugyanakkor valamelyest elmaradt a tervezettől. A népgazdasági terv célkitűzései közül azonban megvalósult az, amely előírta, hogy a növénytermesztés az állattenyésztésnél gyorsabban fejlődjön. A növénytermesztésben kimagasló eredményeket hozott a kalászosok termesztése, míg a kukoricánál és általában az őszi betakarításé növényeknél tetemes károkat okozott az aszály. A növénytermesztés szerkezete a korábbi évekhez hasonlóan alakult, azzal az eltéréssel, hogy növekedett a fehéijetakarmány-félék aránya. Kevéssel csökkent viszont az ipari növényeké, és folytatódott a szálastakarmány-ter- mesztés arányának másfél évtizede tartó mérséklődése is. Az állatállomány az elmúlt év folyamán — a sertés kivételével — minden állatfajnál csökkent. Ennek ellenére a tej- és tojástermelés 2, illetve 10,8 százalékkal növekedett, s csak a gyapjúhozam csökkent 5 százalékkal az előző évihez képest. A KSH jelentése megállapítja: a mezőgazdasági termelés ezúttal a lakosság és a nagyobb idegen- forgalom élelmiszerigényének kielégítésén túl az évtized legnagyobb arányú exporteredményét is lehetővétette. A kivitel ugyanis tíz százalékkal növekedett egy év alatt, s ez jóval magasabb a tervezett 5,1 százalékos exportbővítésnél. A népgazdaság konvertibilis kiviteléből a mezőgazdasági termékek 25-26 százalékkal részesedtek. A kiemelkedő exportban meghatározó szerepe volt a búza rekordtermésének, valamint a világpiaci árak kedvező változásának. A KSH kiadványa, képet ad arról is, miként alakult az ntpbbi években a mezőgazdasági vállalatok pénzügyi helyzete. Az adatok szerint az utóbbi években a vállalatoknál lelassult a ■ tőkemozgás, s emiatt a pénzeszközök mobilitása romlott. A felméréskor a vevők tartozása a termelő- szövetkezetek pénzeszközeinek 50 százalékát, az állami gazdaságokénak 70 százalékát tette ki. Emiatt jelentős mértékben megnövekedett a gazdaságok hiteligénye. A bankok viszont az év második felében 20 százalékkal kevesebb forgóeszközhiteit adtak a mezőgazdasági üzemeknek, mint az előző év azonos időszakában, s így a fizetési gondok végigkísérték az elmúlt esztendőt. A tejtermelésért — Ecséden... Az ecsédi Egyetértés Termelőszövetkezetben 25 millió forintos beruházási költséggel készült a 300 férőhelyes szarvasmarhatelep rekonstrukciója, amely kötetlen tartásra lett kialakítva. A közös gazdaság ágazati hitelből, saját anyagi erőforrásából valósította meg a korszerűsítést. Ennek kapcsán évente 1,3 millió liter tej értékesítését tervezik a tejipar számára. (Fotó: Szabó Sándor — MTI)
