Heves Megyei Népújság, 1989. május (40. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-05 / 104. szám

ÉLET NÉPÚJSÁG, 1989. május 5., péntek Sztrájkhullám Brazíliában A brazil kormány szociális szükségállapot kihirdetését fon­tolgatja az országban kibontako­zó sztrájkhullám megfékezésére — jelentették a szerdai brazil la­pok. Jósé Sarney kormánya máris lépéseket tett a sztrájkok admi­nisztratív eszközökkel történő letörésére: felfüggesztették állá­sukból a sztrájkoló banktisztvi­selőket, és más, az ország gazda­sági és közigazgatási vérkeringé­se szempontjából alapvető fon­tosságúnak ítélt területek vezető beosztású alkalmazottait. Brazíliában jelenleg három- millióan sztrájkolnak bérük eme­lését és az ezer százalék körüli inf­lációhoz igazítását követelve, s a munkabeszüntetés várhatóan a következő hetekben hág a tetőfo­kára, amikor is lejár egy sor kate­gória kollektív szerződése. Mintegy 40000 fémmunkás a két hete tartó sztrájk folytatása mellett szavaz április 2-án. Szakszerve­zetüknek 140000 dolgozó a tagja (Népújság-telefotó — MTI) Sevardnadze a Jövő héten Bonnba látogat Május 12-én kétnapos hivata­los megbeszélésekre az NSZK- ba látogat Eduard Sevardnadze szovjet külügyminiszter, az SZKP KB Politikai Bizottságá­nak tagja. A bonni külügyi hivatal csü­törtöki bejelentése szerint a szovjet államférfi hivatali kollé­gája, Hans-Dietrich Genscher külügyminiszter és alkancellár meghívásának tesz eleget. Talál­kozójukon, amely a két ország tavaly óta rendszeresített kül­ügyi konzultációinak részét al­kotja, elsősorban Mihail Gorba­csov szovjet főtitkár és államfő június 12. és 15. között tervezett hivatalos NSZK-beli látogatásá­nak előkészületeit vitatják meg. Sevardnadze eredetileg április közepére bejelentett látogatását a grúziai nemzetiségi zavargások miatt volt kénytelen elhalaszta­ni. Az egykori grúziai első titkár részt vett a helyi konfliktus elsi­mításában. Arafat elutazott Párizsból Jasszer Arafat, a PFSZ VB el­nöke befejezte kétnapos hivata­los látogatását Párizsban és el­utazott. A palesztin vezető a teljes elé­gedettség hangján nyilatkozott párizsi tárgyalásairól. Szerdán este Michel Rocard francia mi­niszterelnök több miniszter tár­saságában munkavacsorán látta vendégül Arafatot és kíséretét. A megbeszélés főleg a nemzet­közi Közel-Kelet-értekezlet tető alá hozásának módozatai körül forgott, aminek előkészítésén mindkét fél fáradozik. „Úgy vé­lem, hogy mindezek a megbeszé­lések és tárgyalások előmozdít­ják a békefolyamatot a Közel- Keleten” — mondotta utána Arafat, aki egyben köszönetét mondott a francia elnöknek és kormányának a meghívásért. Roland Dumas francia külügyi államminiszter pedig közölte, hogy a közeljövőben Izraelbe lá­togat, hogy a mostani megbeszé­lések eredményéről tájékoztassa az izraeli kormányt. Varsó Megkezdődött a LEMP országos pártértekezlete Csütörtökön délelőtt Varsó­ban a kultúra és a tudomány pa­lotájában megkezdődött a Len­gyel Egyesült Munkáspárt két­napos országos értekezlete, amelyen az előző, a X. pártkong­resszus küldöttei képviselik a párt tagságát. A lengyel hagyományoknak megfelelően az országos pártér­tekezletet mindig a két kongresz- szus közötti félidőben tartják meg, és azon a párt vezetése tájé­koztatja az előző kongresszus küldötteit a kongresszusi határo­zatok addigi végrehajtásáról, a következő kongresszusig vissza­maradt feladatokról. Az orszá­gos pártértekezleten a párt szer­vezeti szabályzata szerint nem le­het megváltoztatni a kongresz- szusi határozatokat, nem lehet személyi változásokról dönteni a párt vezetésében. A mostani országos pártérte­kezletre az ország életének ki­emelkedő jelentőségű időszaká­ban került sor. A kerékasztalnál született megállapodások végre­hajtásának ideje alatt, a Szolida­ritás legalizálását követő napok­ban és a júniusi képviselőházi és szenátusi választások előestéjén, így például a pártértekezlet véle­ményt alkothat a párt választási programjáról is. Lengyelország a következő hetekben nemcsak új parlamentet és köztársasági el­nököt fog választani, de olyan, az ország gazdasági és politikai éle­tét is jelentősen befolyásoló vál­tozások előtt áll, mint a béreknek az inflációt követő automatikus emelését jelentő „indexáció” be­vezetése, vagy az élelmiszerárak felszabadítása, azaz jelentős emelése. Ezek hatása az ország életére hasonló jelentőségű lehet, mint a legális parlamenti ellen­zék megjelenése. Chile Pinochet is visszalépett Az Augusto Pinochet vezette chilei katonai kormányzat szer­dán visszavonta az alkotmányre­formra vonatkozó javaslatait, miután azokat elutasította az el­lenzék. Chilében az idén december­ben tartanak általános választá­sokat, amelyekkel megkezdődik az áttérés a katonai diktatúráról egy polgári demokratikus rend­szerre. Tankok és bankok: Jordánia válsága Jordánia különös ajándékot kapott a minap: Bagdad száz­húsz olyan Chieftain típusú, brit gyártmányú harckocsit adott át, amelyeket Irak a nyolc éven át tartó Öböl-háborúban Irántól zsákmányolt. Mindez nyilván köszönet akart lenni, hiszen a há­borúban Amman mindvégig Bagdadot támogatta s Jordánián, az akabai kikötőn át vezetett a hadviselő ország legfontosabb utánpótlási útvonala. Ám Jordániának a legjobbkor jöttek a tan­kok, ugyanis meggyűlt a baja a bankokkal, a gazdasági nehézsé­gek következtében magasra csapott az elégedetlenség hulláma. A világsajtó már-már beduin Intifádáról cikkezik, a Jordán nyu­gati partján kirobbant palesztin felkelés arab kifejezését alkal­mazza a keleti partra. Jordánia éveken keresztül a viszonylagos jólét és szilárdság képét mutathatta. Az országról elsősorban a közel-keleti rende­zéssel kapcsolatosan esett szó, milyen szerepe lehet a válság megoldásában. Ezért keltett bizonyos meglepetést, hogy a fővá­rostól délkeletre elterülő, huszonötezer lakosú Maan város taxi­sainak és teherfuvarozóinak tüntetése futótűzként teijedt to­vább s a biztonsági erők olyan mértékű bevetése vált szükséges­sé, amire tizenkilenc éve nem volt példa. (1970-ben, a Fekete Szeptember idején a királyi udvar a beduinokból álló Arab Légió bevetésével számolt le a palesztin mozgalommal. Most a palesz­tin táborok csendesek maradtak, a tömegtiltakozásra a bedui­nok lakta területeken került sor.) A gépkocsivezetők a benzin, az autóadó, a különböző vizs­gák árának illetve tarifájának emelése miatt emeltek szót. De sok minden más is „benzin volt a tűzre”: drágult a cigaretta, az ital, a butángáz, a vajtól a húsig élelmiszerek egész sora, a telefon- és a vízdíj s hosszan lehetne folytatni a sort. A helyi valutát újabb 33 százalékkal értékelték le, ám a kuvaiti szabadpiacon még keve­sebbet adnak érte. A rizs, a kenyér és a tej egyelőre 120 millió dolláros támogatással kerülte ki az emelést. Jordánia gazdasági s ebből eredő társadalmi válságának nem egy oka van, hanem számos tényező együtt érezteti hatását. Az Öböl-háború befejeződése, a különleges átmenő forgalom megszűnése nagy jövedelemkiesést okozott; az arab országok nem teljesítették korábbi segélyígéreteiket; megnehezült a jor- dán vendégmunkások helyzete és csökkent a hazautalható pén­zek összege áz Öböl-országokban; a nyugati part módos palesz­tin üzletemberei visszavonták betéteiket a jordániai bankokból, miután tavaly nyáron Amman „kivonult” a megszállt területek­ről; Az idei tél rendkívüli keménysége, a fagy jelentős terméski­esést okozott. Jordánia külföldi kölcsönökkel próbálta egyen­súlyba hozni gazdaságát, ezek elérték a 6,5 milliárd dolláros szintet. Végül is kénytelen volt átütemezést kérni, miután az adósságszolgálat az idén 1,2 milliárd dollárra rúgna. Az IMF (Nemzetközi Valutaalap) és a Világbank azonban nem tartoznak a jótékonysági intézmények közé. A Jordánia számára készített csomagtervük, ha kell drákói eszközökkel, előirányozza a költségvetési hiány csökkentését: ezt szolgálták az áremelések. (Amelyek a venezuelai „kenyérlázadás” után egy másik alapvetően nyugatbarát országban okoztak belső feszült­séget.) Husszein király (akinek személyét nem érte bírálat, jóllehet fivérének, Hasszán trónörökösnek kocsiját kővel dobálták) megszakította külföldi utazását s azonnal hazatért. A biztonsági erők halálos és sebesült áldozatokkal járó közbelépése mellett, menesztette a bizalmi embereként ismert, különben palesztin hátterű Rifai kormányfőt s helyébe unokatestvérét, Ben Saker tábornokot (korábbi hadsereg-főparancsnokot, majd udvari ka­binetfőnököt) nevezte ki egy ideiglenes kormány élére, közeli választásokat ígérve. Leállíttatta az összes nagy beruházásokat s lemondta a Londontól megrendelt Tornádó harci gépeket is. Egyszóval kemény kéz, demokratizálási ígéretek, szigorú taka­rékosság kíván lenni a gyógyszer Jordániának — az uralkodót idézve — „nemzeti és térségbeli okok” következtében keletke­zett válságára. Hatásosságát rövidesen lemérhetjük majd... Réti Ervin Minden harmadik román anyanyelvű Margaret Thatcher és a „thatcherizmus” Az első évtized a Downing street 10-ben Növekszik a Romániából menekültek száma ii. Senki sem próféta a saját hazá­jában. Úgy látszik, még That­cher asszony sem. Nemzetközi tekintélye zenitjén hazai népsze­rűségi görbéjének meredek ha­nyatlásáról tanúskodnak a that­cherizmus évtizedfordulója al­kalmából készült közvélemény­kutatói felmérések. A Gallup felmérése szerint a megkérdezetteknek 37 százalé­ka gondolja úgy, hogy ma „jobb országban” él, mint 10 évvel ez­előtt. 38 százalék szerint „rosz- szabb országgá, vált Nagy-Bri- tannia, húsz százalék nem lát sok különbséget, öt százalék nem tudja eldönteni, változott-e vala­mi. Csak minden harmadik brit véli úgy, hogy jó irányban halad az ország. 55 százalék szerint rossz az irány, s ezt vallja még a konzervatívpárti szavazók 30 százaléka is. A legkellemetlenebb évtized­fordulós meglepetéssel a Harris- felmérés szolgált. Eszerint a britek kétharmada úgy találta, hogy Thatcher asz- szony ’’túl messzire ment”, s 40 százalékuk látná szívesen azon­nali visszavonulását. További 8 százalék egy éven belül, 10 szá­zalék pedig még az 1991-92 tá­ján esedékes következő általá­nos választások előtt óhajtaná nyugdíjazását. A pillanatnyi hangulatból ítél­ve túlzás lenne azt állítani, hogy Thatcher asszony a „hálás nem­zet szeretetétől övezve” ünne­pelheti országlásának 10. évfor­dulóját. A hangulat azonban tá­volról sem azonos a politikai megítéléssel. Ugyanezek britek a Harris felmérése szerint úgy lát­ják, hogy Thatcher asszony „so­ha sem” fog visszavonulni (28 százalék), vagy legfeljebb 5-10 év múlva (30 százalék), illetve a következő általános választáso­kat követő két éven belül (15 százalék). Vagyis a britek 73 szá­zaléka — bármi is lett légyen sze­mélyes véleménye erről — való­jában arra számít, hogy a belát­ható jövőben ”csodállak, ámde nem szeretlek” viszonyban ma­rad az ország kormányosával. Mégpedig (meggyőző ellenzé­ki alternatíva hiányától és az el­lenzék megosztottságától elte­kintve) elsősorban két ok miatt. Az első és minden mást háttérbe szorító ok: a lakosság kétharma­da úgy érzi, hogy anyagi helyzete jelentősen (felső egyharmad), vagy legalábbis észrevehetően javult (középső egyharmad). A felvirágzásból kimaradt, vagy éppenséggel egyre inkább elnyo- morodó alsó egyharmaddal so­kan együttéreznek ugyan a jöve­delmi létra magasabb fokozatain is, de voksoláskor általában zse­bük szerint szavaznak. Az alsó­házi kényelmes kormánytöbb­séghez pedig bőségesen elegen­dő a népi szavazatok 42-43 szá­zaléka is. A másik ok: a britek 66 százaléka úgy érzi, hogy hazájá­nak ma nagyobb súlya és tekinté­lye van a világban, mint tíz évvel ezelőtt. A két szervesen összefüggő tényező — a gazdasági teljesít­mény és a nemzetközi megbe­csültség — túlsúlyos a thatcheriz­mus mérlegében. A hangulatvál­tozás azonban arra látszik utalni, hogy a miniszterelnök asszony személyes nimbuszával felruhá­zott különleges brit nemzetközi szerep ereje, illetve sebezhetősé­ge ugyanabban rejlik: a thatche­rizmus hazai szilárdságában és állóképességében. Sikereinek alapja kezdettől fogva az a feltételezett és a leg­utóbbi időkig bizonyítottnak te­kintett érdeme volt, hogy sike­rült megállítania, sőt, megfordí­tania Nagy-Britannia száz éve tartó viszonylagos és évtizedeken át tartó abszolút gazdasági ha­nyatlását. Ezen nyugodott az a feltétele­zés is, hogy a thatcherizmus — milliók számára roppant fájdal­mas gazdasági szerkezetváltással — tartósan biztosította a munká­ban álló lakosság túlnyomó többségének növekvő jólétét. A „gazdasági csoda” brit vál­tozatának végső mércéje és leg­főbb bizonyítéka egészen a kö­zelmúltig a city virágzása, az ér­tékpapírok árfolyamának sza­kadatlan és meredek emelkedése volt. Az értékpiac szentesítette a „népi kapitalizmus” és a „rész­vényes demokrácia” hitelrend­szerét, amely kezdetben a repri- vatizálási program, később az egész kormányprogram ideoló­giai alapjává vált. A közelmúltig minden — vagy csaknem minden — igazolni látszott a thatcherista eszmerendszer központi tételét: a „mindentudópiac” megoldja a társadalom minden problémá­ját. Ezt a tételt a legutóbbi évek­ben már kitelj esztették a társa­dalompolitika olyan területeire is, mint a közegészségügy és a közoktatás. A tharcherista érv­rendszer legfőbb tételeit és bizo­nyítékait először az 1987 októ­beri tőzsde-krach ingatta meg. Olyan alaposan, hogy az értékpi­aci világválság hatása alatt elbi­zonytalanodott brit gazdaságpo­litika azóta sem tud magához tér­ni. (Folytatjuk) Köves Tibor A Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága útiokmányának — az úgynevezett vöröskeresztes útle­vél — ügyintézésével is foglalko­zik mostantól a Magyar Vörös- kereszt romániai menekülteket segítő irodája. A dokumentumot csak a Romániát elhagyók kér­vényezhetik, s csupán akkor, ha birtokukban van annak az or­szágnak a befogadó nyilatkoza­ta, ahol letelepedni szándékoz­nak. Nagy Örsné irodavezető és Kucsma Ilona, a Vöröskereszt munkatársa elmondták: hazánk­ba az elmúlt hetekben újból több menekült érkezett, s közülük minden harmadik személy ro­mán anyanyelvű. Növekszik azoknak a száma, akik új haza­ként nem Magyarországot vá­lasztják. A tovább utazni szándé­kozók többnyire az idegen ajkú­ak, akik egy részében valószínűt- lenül szép kép él hazánkról, s eb­ben csalódva keresik boldogulá­sukat egy harmadik országban. Mások eleve átutazó helyként választják Magyarországot, azonban amíg helyzetük megol­dódik, a magyar vendégszerete­tet élvezik. Ellátásuk ugyan­olyan, mint az erdélyieké. A romániai menekülteket se­gítő iroda az újonnan érkezők­nek egyszeri gyorssegélyt ad. Az egyedül lévők, valamint a csa­ládfők 1500, a családtagok 1000 forintot kapnak a Vöröskereszt erre a célra létesített számlájáról. A lakossági adományokból ösz- szegyűlt használt ruhaneműből igény szerint válogathatnak. Űgyancsak az iroda gondosko­dik takaróról, ágyneműről, tisz­tálkodási szerekről. Az iroda munkatársai háztartási felszere­lés és bútoradomány közvetíté­sét is vállalják. Mindezekre ak­kor kerülhet sor, ha az áttelepü­lők megkapták a magyarországi ideiglenes tartózkodási enge­délyt. Az iroda segít a lakosság által felajánlott szálláshelyek közvetítésében is. Ilyen jellegű felajánlások az ország távolabbi megyéinek községeiből érkez­nek, többnyire egész családok­nak kínálva otthont. Ezekhez azonban munkaalkalom ritkán párosul. Az iroda tavaly 14.700, idén több mint 6000 menekültnek se­gített. Terveik között szerepel, hogy a befogadó állomásokon tisztasági csomagot, ruhát oszta­nak, a határállomásokra pedig — igény szerint — ruhaneműt kül­denek. Munkájukhoz továbbra is nélkülközhetetlen a lakosság segítsége. A csekkszámlaszá­muk változatlan: MNB 508- 11468-0.

Next

/
Thumbnails
Contents