Heves Megyei Népújság, 1989. május (40. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-31 / 126. szám

2.

NÉPÚJSÁG, 1989. május 31., szerda

Megkezdte munkáját az Országgyűlés

KÖZLEMÉNY

MSZMP Központi Bizottságának május 29-i üléséről

(Folytatás az 1■ oldalról) zött. Azonban itt sem természetbeni felosztásról, a jól működő nagyüzemek meggondolatlan szétveréséről van szó, hanem arról, hogy a szövetkezeti tag tulajdonosi mivolta sajátos értékpapírban is megtestesüljön, megerősödjön érdekeltsége a kollektív tulajdonlásban. Ez a szövetkezeti értékpapír egyébként előfeltétele gazdasági társasággá való átalakulásának. Kulcsár Kálmán hozzáfűzte, hogy az átalakulási törvény nem kívánja a szövetkezeteket társasággá átalakítani. A lehetőséget természetesen mindenkinek megadja erre, de ilyen döntésre csak a teljes taglétszám kétharmadának egyetértésével kerülhet sor.

A tervezet vitája során javaslatok hangzottak el arra is, hogy valamennyi szövetkezetnél ne csak 50 százalékban, hanem 100 százalékban tegyék lehetővé a tagok közötti vagyonmegosztást. Ez esetben ugyanis az átalakulásnál nincs szükség az egyébként a szövetkezet által önkéntesen választható vagyonkezelő intézmények igénybevételére sem. A miniszter ezeket a javaslatokat még korainak tartotta.

Végül Kulcsár Kálmán leszögezte: az átalakulási törvény nem hoz létre vállalati, menedzsertulajdont. Éppen ellenkezőleg, ha végbemegy az átalakulás, és a tulajdonosi, illetve a vállalatvezetői pozíciók következetesen elválnak, a vállalatvezetés a jelenleginél jóval erősebb tulajdonosi kontroll alá kerül.

Az átalakulási törvény további halogatása jelentős hátrányokat okozna a kisvállalkozásoknak, lefékezné a szövetkezetek belső demokratizálódását, valamint az állami vállalatok szervezeti pluralitásának erősítését. Jelentős károkat okozna a külföldi befektetésekben is, hiszen a külföldiek még arra az egyértelmű kérdésre sem kaphatnának egyértelmű választ, milyen magyar partnerrel kell tárgyalniuk, ha befektetni kívánnak hazánkban.

Végezetül arra a sajtóban megjelent vádra válaszolt az igazságügy-miniszter, amely szerint „minél európaibb módon dolgozza ki a minisztérium a hatalom akaratának megfelelő szabályozást, annál inkább alkalmassá válik ez a tevékenység az igazság eltakarására”. — Indulatokkal és sajátos érdekekkel természetesen nehéz vitázni — mondotta. — De feltételezem, hogy még az idézett és hasonló nézetek mögött is felelősség áll. Elvárom tehát, hogy feltételezzék az igazságügyi kormányzat felelősségét is az ország és a nemzet iránt, és ne jelenjen meg egyre sűrűbben a legjobb szándéktí és színvonltí jogalkotással szemben az elutasítás egyetlen indokaként annak puszta kijelentése, hogy a kormány így akarja átmenteni az MSZMP hatalmát, vagy valamilyen politikai, gazdasági elit hatalmát, vagy ki tudja mit! Indoknak ez gyenge, attitűdnek félelmetes, egyben sajnálatos, és nélkülözi azt a kompromisszumkészséget, amelyre mostanában a legnagyobb szükségünk van. Az igazságügyi kormányzat nem mond le eltökéltségéről, hogy alkotmányos jogállamot építsünk! Véleményem szerint a beterjesztett három törvényjavaslat ezt a célt, a gazdaság alkotmányos jogkereteinek kiépítését szolgálja — fejezte be expozéját Kulcsár Kálmán.

Kulcsár Kálmán expozéját követően az elnöklő Szűrös Mátyás bejelentette, hogy a törvénycsomaghoz több képviselő módosító javaslatokat nyújtott be, amelyeket a Parlament jogi bizottsága megtárgyalt és véleményezett. Az erről szóló jelentést a képviselők megkapták.

A törvényhozás túlnyomó többséggel elfogadta azt a javaslatot is, hogy a hozzászólásokat tíz percben korlátozzák.

Tallóssy Frigyes, a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság előadója elmondotta, hogy a bizottság a három törvénytervezetet az Országgyűlésnek tárgyalásra és elfogadásra ajánlotta. Felmerült ugyan, hogy az átalakulási törvény tárgyalását halasszák későbbre. Amennyiben azonban csak később fogadja el a Parlament az átalakulási törvény tervezetét, ezzel nem kapnának lehetőséget a kisvállalkozások, a szövetkezetek, a magánvállalkozások különböző társaságok létrehozására, ami igen fontos a termelési szerkezet átalakításának meggyorsítása szempontjából.

Az állami vállalatokról szóló törvény módosítása a vállalatok mozgásterének növekedését eredményezi, de a jogszabály önmagában természetesen nem old meg semmit. Korántsem lehet arra számítani, hogy a Parlament döntése nyomán az állami vállalatok tömeges átalakulására kerülne sor.

A szövetkezeti törvény módosítása a bizottság véleménye szerint alapvető változást jelent. A törvénytervezet ugyanis lehetővé teszi a szövetkezeti vagyon egy részének oszthatóvá tételét, s ez lényeges feltétel ahhoz, hogy a tagok valódi tulajdonossá válhassanak.

Végezetül ismertette azokat a javaslatokat, amelyeket a bizottságok nem fogadtak el, de az érintett képviselők továbbra is fenntartottak, így azokról a Parlamentnek kell dönteni.

Felszólalt Plecskó Ferenc (Somogy m., 12. vk.), a barcsi Kemi- kál Építési Műanyag-feldolgozó Gyár energiaüzem-vezetője, Juhász Ferenc (Budapest, 62. vk.), az MSZMP XX. Kerületi Bizottságának titkára, Eleki János, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának főtitkára (Békés m.,

7. vk.), Kovács Lászlóné (Budapest, 7. vk.) a Meggyfa utcai Napköziotthonos Óvoda vezetője, Balogh Gábor (Baranya m. 9. vk.), a Mohácsi Farostlemez- gyár műszaki igazgatóhelyettese, Nagyiványi András (Budapest, 19. vk.), a Villanyszerelő-ipari Vállalat vezérigazgatója.

Ezt követően szólalt fel Puskás Sándor (Heves m., 2. vk.), az Országos Kereskedelmi és Hitelbank Rt. vezérigazgató-helyettese.

Többek között elmondotta:

Az átalakulási törvénynek olyan szabályokat kell tartalmaznia, amelyek lehetővé teszik, hogy a reprivatizáció és a reorganizáció, illetve a valóságos tulajdonosi felelősség az állami tulajdonból olyan teljesítménytöbbletet kényszerítsen ki, amely valószínűsíti az elkövetkező néhány évben jelentősen növekvő adósságszolgálat zökkenőmentes teljesítését, meghatározott feltételek esetén — vagyon- és hozadékcsökkenés, irányító vállalatok — az átalakulás kötelező legyen, a vagyont megőrizzék, ezért meghitelezett részvényt, illetve kedvezményes dolgozói részvényt csak korlátozott mértékben bocsáthatna ki részvény- társaság.

Súlyos hiányosságként minősíthető, hogy az átalakulási törvény benyújtásával egyidejűleg a kormány nem készítette el az Állami Vagyonkezelő Szervezetről szóló törvényjavaslatot. így az átalakulási törvényjavaslat kompromisszummegoldásra törekedve az alapító szervezetet (minisztériumot) vagy a kormány által kijelölendő más intézményt jelöl meg a vagyonkezelő szervezet megalapításáig. Ez a megoldás nem fogadható el. A törvénymódosító indítványomban az alapítót csak átmenetileg tudom elfogadni, mert nem akarom megakadályozni a törvény hatályba lépését. Tisztán kell azonban látnunk: a minisztérium nem tulajdonos, és ebben az esetben, ha azzá akaijuk tenni,

akkor nem csináltunk semmit, akkor nincs értelme a törvénynek.

Fentiek miatt tisztelettel kérem az Országgyűlést, rögzítse határozatban, hogy a kormány 1988. október 30-ig nyújtson be törvényjavaslatot az állami vagyonkezelés szabályainak megállapítására és a szervezet létrehozására. A 16. paragrafus még egy felesleges kitételének elhagyását indítványoztam: az állami vállalat átalakulásához indokolatlan a pénzügyminiszter egyetértése, a tulajdonos az állam ösz- szes érdekét közvetíti.

Az állami vagyonkezelő szervezet jogállását illetően fontosnak tartom, hogy az a parlament hatáskörébe kerüljön. Tevékenységének ellenőrzését az Állami Számvevőszék végezze.

Az állami vagyonkezelő vezetőjét éppen az előzőek miatt a Parlament válassza meg, visszahívását a Számvevőszék vezetőjének javaslatára szintén a Parlament gyakorolja.

Az átalakulási törvényről szóló javaslatot a javasolt módosításokkal együtt elfogadásra ajánlom. A törvény módosított formájában is nyitva hagy ugyan kérdéseket, azonban így is képes a gazdasági kibontakozáshoz szükséges tulajdonreform előmozdításához hozzájárulni.

Ót követte Zsidei Istvánné (Heves m. 5. vk.), a Mátravidéki Fémművek diszpécsere, aki beszédének elején elmondta, hogy a törvényjavaslat bizottsági vitája során a honatyákat óva intették attól, hogy a sajtó „uszályába” kerüljenek, azaz óvták őket attól, hogy az újságírók és a hangulatkeltők véleményeire, megnyilatkozásaira figyeljenek. Ennek az elvárásnak, felhívásnak könnyebb szívvel lehetne eleget tenni, ha nem ilyen tanácsok hangzottak volna el az adótörvény megszavazása előtt is.

Ennek utána abbeli véleményének adott hangot, miszerint: amíg nincs kialakított tulajdoni reformkoncepció, és az állami vagyonkezelés kérdései is tisztázatlanok, addig a törvénytervezetnek azt a részét, amely az állami vállalatok gazdasági társasággá alakulásával kapcsolatos, ne szavazzák meg. Kifejtette, hogy az állami vállalatok vagyonának felosztása során célszerű lenne egy olyan dolgozói tulajdonrészt elkülöníteni, amely felett egy úgynevezett dolgozói tanács rendelkezne. Ez a tulajdon- rész — képviselőnőnk álláspontja szerint — legfeljebb 30 százalék lehetne, ugyanis ez elegendő ahhoz, hogy a dolgozói kollektíva részvényesként is befolyásolhassa a döntéseket, ugyanakkor nem kerülne tulajdonjogilag monopolhelyzetbe. Fontos, hogy dolgozói tulajdonba kerüljön mindaz a tulajdonrész — még ha ideiglenesen is —, amely a törvénytervezet szerint a vállalatokat illetné. Nem lenne viszont helyes — és nem is gyakorlat sehol —, hogy az igazgató egy személyben lásson el tulajdonosi és menedzseri funkciókat, mivel — szélső esetben — saját magát kellene kineveznie és felmentenie.

Tudom — mondotta képviselőnőnk —, hogy sokan félnek a dolgozói tulajdonrésztől, sokan olyanok, akik a dolgozó társadalom megbízásából töltenek be jelentős funkciót. De ki kell jelentenem — tette hozzá végül

hogy a vállalati vagyont nem a dolgozóktól kell félteni.

Bödőné Rózsa Edit (Csong- rád m., 3. vk.), a Taurus Gumigyár energetikusa, dr. Bállá Éva (Budapest, 46. vk.), a Fővárosi

Apáthy István Gyermekkórház — Rendelőintézet orvosa, Kopp Lászlóné, (Borsod-Abaúj- Zemplén m., 21. vk.), a Szerencsi Édesipari Vállalat osztályvezetője, Tulok András (Veszprém m., 9. vk.), a Pápai Állami Gazdaság kerületvezetője, majd Dobos Józsefné (Heves m., 6. vk.), a gyöngyösi Mátra Ruhaipari Szövetkezet munkavédelmi vezetője tolmácsolta véleményét.

Elöljáróban elmondta, hogy 1968-ban, az új gazdaságirányítási rendszer bevezetésével egyben új szövetkezetpolitikai koncepciót is meghatároztak, amelynek alapja az volt, hogy az állam elismeri a szövetkezetek tartós és egyenrangú szerepét. A szövetkezeteket a szocialista gazdaság szerves részének tekinti, az állami vállalatokkal egyenrangúnak. A szövetkezetek jogilag elismert egyenlősége a gyakorlatban azonban sokszor nehezen érvényesül, mégpedig az állami nagy- vállalatok monopolhelyzete, illetve az alapanyag-termelő szektor ellátási készségének alacsony színvonala miatt. Az 1971. évi

III. törvény kétségkívül előrelépést jelentett, ám e jogszabályt az élet sok tekintetben meghaladta. Ma már világosan látjuk, hogy a szövetkezetek társadalmi, gazdasági viszonyait több vonatkozásban új alapokra kell helyezni, és ezért 1990-ben új szövetkezeti törvényt kell alkotni. Mint ismeretes, a szövetkezeteknek fő feladata, hogy sokoldalúan gondoskodjanak tagjaikról, azok boldogulásáról. A szövetkezetek azon munkálkodnak, hogy olyan gazdasági, társadalmi közeget teremtsenek, ahol a tagok magukénak érzik a szövetkezetét.

Mint kijelentette, szükségesnek tartja, hogy a szövetkezetek a társaságokkal azonos pozícióba kerüljenek, illetve a társasági törvényben biztosított jogok és lehetőségek a szövetkezeteket minden vonatkozásban megillessék. Ezáltal mind a tőkebevonási lehetőség, mind pedig a mozgástér jelentősen bővülhetne. Helyes, hogy a törvénymódosítás kimondja, hogy az 1989. január elsejét követően létrehozott vagyonnövekmény feletti rendelkezés százszázalékban a szövetkezeti kollektívát illeti meg. Pontosítani kell viszont, hogy az osztatlan vagyon kiszámításánál milyen korábbi juttatásokat kell figyelembe venni, illetve mellőzni.

Ezt követően képviselőnk az 1988. december 31-i vagyon részleges felosztása után visszamaradó közös vagyon jövedelmének hasznosításával kapcsolatosan vetett fel néhány gondolatot, majd pedig felszólalásának végén a törvénymódosítást elfogadásra ajánlotta.

Mivel e törvényjavaslatok általános vitájában több képviselő nem kért szót, az Országgyűlés az elnök javaslatára — 14 ellen- szavazattal és 12 tartózkodással — úgy határozott, hogy a törvényjavaslatok feletti részletes vitával folytatja munkáját«

A vitát Kulcsár Kálmán foglalta össze.

Határozathozatal következett.

Számos képviselői módosító javaslat elfogadása után az Országy- gyűlés törvényerőre emelte a gazdálkodó szervezetek és gazdasági társaságok átalakulásáról, az állami vállalatokról szóló 1977. évi

VI. számú törvényjavaslat módosításáról, valamint a szövetkezetekről szóló 1971. évi III. törvény módosításáról szóló jogszabály- tervezeteket. Ezzel az Országgyűlés befejezte keddi munkanapját.

A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága 1989. május 29-én ülést tartott, amelyen a Központi Bizottság tagjain kívül részt vettek a Központi Ellenőrző Bizottság elnöke és titkára, a megyei, a megyei jogú pártbizottságok első titkárai, a KB osztályvezetői, a pártsajtó, valamint — az első napirendi pont vitájában — a központi sajtó vezetői.

A testület Iványi Pálnak, a Politikai Bizottság tagjának, a Központi Bizottság titkárának előterjesztésében megtárgyalta a széles körű társadalmi vita alapján kialakított új agrárpolitikai koncepciót, amelyet teljes egészében nyilvánosságra hoz.

Grósz Károly főtitkár előterjesztésében a Központi Bizottság foglalkozott az MSZMP előtt álló feladatokkal, és úgy döntött, hogy 1989. május 8-i álláspontját módosítva még ebben az évben összehívja a párt kongresz- szusát. Arról is határozott, hogy vitára bocsátja javaslatait a helyi és országos pártszavazás intézményének bevezetéséről, valamint arról, hogy a tagság demokratikusan és közvetlenül választhassa meg az MSZMP elnökét és főtitkárát. A kongresszus előkészítésének szervezési teendőit a következő ülésein folyamatosan tárgyalja.

A Központi Bizottság megválasztotta a kongresszus mandáLegalább kétszáz érdeklődő: állami gazdasági, termelőszövetkezeti vezető, szakember, továbbá kistermelő volt jelen kedden délután Nagyrédén, a Szőlőskert Termelőszövetkezet hűtőházában, a Heves Megyei Agrárre- formkör megalakításán. A találkozón Szabó József, a termelő- szövetkezetek területi szövetségének titkárhelyettese ismertette az Országos Agrárreformkör állásfoglalását. Ezt követően pedig Nagy Tamás, a gyáli Szabadság Termelőszövetkezet elnöke az Országos Agrárreformkör ideiglenes választmányának elnöke tájékoztatta a résztvevőket eddigi tevékenységükről.

tumvizsgáló bizottságát, amelynek vezetője Vastagh Pál, a Politikai Bizottság tagja lett. A kongresszus szervezőbizottságának vezetőjévé Iványi Pált választotta meg.

A Központi Bizottság megköszönte a szervezeti szabályzat kidolgozására kiküldött munkabizottság tevékenységét. A további munkával a testület mellett működő kibővített pártpolitikai bizottságot bízta meg.

A Központi Bizottság úgy döntött, hogy a Gazdaságstratégiai Munkabizottságot és a Köz- gazdasági Munkaközösséget ösz- szevonja, és a jövőben Gazdaságstratégiai Munkabizottság elnevezéssel működteti.

A testület Korom Mihályt és Rajnai Sándort saját kérésükre felmentette központi bizottsági tagságuk alól.

A Központi Bizottság tudomásul vette az MSZMP reformkörök 1989. május 20-i, szegedi munkatanácskozásáról készült, tájékoztatót.

Megvitatta a politikai egyeztető fórummal kapcsolatos tárgyalásokról szóló jelentést; megfogalmazta javaslatait, és nyilvánosságra hozza álláspontját az érdemi tárgyalások előkészítéséről.

A Központi Bizottság kialakította Nagy Imre és társai temetésével kapcsolatos álláspontját, amelyet nyilvánosságra hoz.

Szó esett arról, hogy olyan fórumot hozzanak létre, amely az élelmiszer-gazdaság érdekeinek ad hangot, azt szolgálva. A résztvevők csatlakoztak az Országos Agrárreformkör állásfoglalásához, és kifejezésre juttatták, hogy igyekeznek a megye élelmiszer-gazdaságának speciális adottságaihoz, ' lehetőségeihez igazított feladatokat kidolgozni. Ezt követően létrehozták a Heves megyei Agrárreformkör tizenegy tagú ideiglenes választmányát. Ennek elnöke dr. Nyilas János, a gyöngyössolymosi Mátra Termelőszövetkezet elnöke lett.

Az MSZMP Központi Bizottságának 1989. május 29-i javaslatai a politikai érdekegyeztető tárgyalások előkészítésére

Az MSZMP Központi Bizottsága áttekintette a politikai érdekegyeztető fórummal kapcsolatos előkészítő tárgyalások állását. Megállapította, hogy a testület 1989. május 8-i javaslata számos pozitív, támogató vélemény mellett tartózkodó és elutasító reagálásokat is kiváltott. Az előkészítő tárgyalások megkezdését élénk sajtópolémia kísérte, ami a közvélemény számára az álláspontok megmerevedését sugallta.

A Központi Bizottság a társadalmi közmegegyezésért érzett felelősségétől áthatva indokoltnak tartja elvi tárgyalási javaslatát az alábbiak szerint konkrét formába önteni, s az előkészítést ezáltal a holtpontról kimozdítani:

— a Központi Bizottság javasolja, hogy a politikai egyeztető fórum négyoldalú tárgyalási formában jöjjön létre. A tárgyalóasztalnál foglaljanak helyet az MSZMP, az Éllenzéki Kerekasztal, továbbá mindazon szervezetek képviselői, akik az előzőekhez nem kívánnak csatlakozni. Negyedikként a tanácskozási joggal rendelkező megfigyelők lehetnek jelen, egy részük állandó jelleggel;

— az MSZMP konstruktív megegyezési szándékának kinyilvánításaként javasolja az előkészítő szakasz felgyorsítását annak érdekében, hogy az érdemi tárgyalások 1989. június 10-én megkezdődhessenek;

— a Központi Bizottság kijelölte az érdemi tárgyaláson részt vevő delegációját, amelyben a kormány képviselői is helyet kaptak. A tárgyalóküldöttség mandátuma akkor lép életbe, ha a politikai egyeztető fórum tagjai egyetértésre jutnak az előkészítés valamennyi kérdésében;

— a Központi Bizottság felkéri az Országgyűlés elnökét, hogy — a tárgyalófelek egyetértése esetén — elnököljön az érdemi tárgyalások plenáris ülésein;

— a Központi Bizottság javasolja, hogy az érdemi tárgyalások kereteit rögzítő dokumentumot minden érintett szervezet vezető képviselője úja alá. A Központi Bizottság ezzel az előkészítő tárgyalócsoport vezetőjét bízza meg.

Az MSZMP Központi Bizottsága felhívással fordul a párt tagjaihoz, alapszervezeteihez, alakuló reformköreihez és a közvéleményhez. Felszólít minden haladó erőt az országos politikai egyeztető tárgyalások támogatására. Úgy ítéli meg, hogy a demokratikus szocialista jogállam megteremtésének nehéz időszaka az érdekek kölcsönös tiszteletben tartását igényli. Ehhez nélkülözhetetlen, hogy az országos érdekegyeztető tárgyalások szervesen kapcsolódjanak a helyi kezdeményezésekhez. Az alulról is építkező társadalmi közmegegyezés biztosíthatja, hogy az átmenet békés úton, a politikai stabilitás fennmaradása mellett menjen végbe.

Találkozó Nagyrédén

Megyei Agrárreformkör alakult