Heves Megyei Népújság, 1989. május (40. évfolyam, 101-126. szám)
1989-05-30 / 125. szám
2. NÉPÚJSÁG, 1989. május 30., kedd Ülést tartott az MSZMP Központi Bizottsága (Folytatás az 1. oldalról) mogatjuk egy olyan agrárszövetség létrehozását, amelyik a termelőszövetkezetek mellett felkarolná az állami gazdaságok, a kis- és magántermelők, valamint a családi vállalkozók érdekvédelmét is. Emellett indokoltnak tartjuk az Agrárkamara megszervezését is. Ez megfelelő jogosítványokkal, az áregyeztetéseknek, az exportpiaci lehetőségek kihasználásának, az import- versenyeztetésnek olyan intézménye lehetne, amely számottevően csökkenteni tudná az agrárágazat kiszolgáltatottságának a veszélyét, és társadalmasíthat- na egy sor állami feladatot. — A szerveződő agrár reformkörökről és agrár platform- szervezetekről szólva kifejtette: létrejöttük égjük motivációja az agrárágazat jövedelempozíciójának megrendülése és az ebből eredő feszültségek felhalmozódása, akuttá válása, a másik a nagyüzemek jövőjéért, a vidék boldogulásáért való aggodalom. Sokan úgy vélik, hogy az MSZMP sem áll ki következetesen az agrárágazat, a mezőgazdasági nagyüzemek mellett, ezért önálló politikai érdekképviselet alapításának gondolatával is foglalkoznak. — Támogatjuk az agrár reformkorok tevékenységét. Már csak azért is, mert az MSZMP agrárpolitikájának egy-egy elemét érlelik tovább — szögezte le a KB titkára. — Különösen hasznos, hogy azt helyileg is segítik megvalósítani, s emellett a szélesebb társadalom is megismerkedik az agrártermelést foglalkoztató gondokkal. Fontosnak tartjuk azt is, hogy az agrárreformviták számos, tehetséges fiatal szakembernek biztosítanak lehetőséget szakmai elgondolásai bemutatására, aktív politizálásra. — A koncepciótervezet körüli viták igen lényeglátóak és feladatot adók voltak, ezek figyelembevételével teljesen átdolgoztuk a vitára bocsátott tervezetet; szerkezetében, nyelvezetében és részben tartalmában is egy új anyag került a Központi Bizottság elé. — A koncepciótervezet feletti vitában felvetődött: kell-e nekünk további mezőgazdasági növekedés, vagyis a fejlesztés helyett nem a szintentartást, vagy éppen a visszafejlesztést kelle- ne-e inkább választani? Ez utóbbi felfogás hívei a piaci viszonyok nehézségeire és a támogatás mértékére hivatkozva érvelnek — mutatott rá. — Az MSZMP sem a parttalan, bármi áron történő fejlesztés mellett van. A fejlesztést a piac felvevőképességének és a gazdaságosságnak rendeljük alá. De valljuk, hogy ez a piac minőségileg jobb, tetszetősebb, feldolgozottabb és árfekvésében is megfelelő termékekből bővíthető és bővítendő. Az országnak, az ágazatnak és a parasztságnak is ez az érdeke. Az MSZMP a sokoldalúan megalapozott fejlesztés híve, mert ebben az ágazatban előnyeink vannak a versenytársakkal szemben: jók az ökológiai adottságaink, jelentős termelőeszköz-állomány halmozódott fel. Hozzáértő, dolgos parasztságunk van. Mindezt egy szakmáját jól értő agrárértelmiségi réteg vezényli, amely az ágazatban nemcsak a megélhetését látja, de elkötelezett támogatója a fejlődésnek. Az agrárlehetőségek kihasználása azonban korszerű ipari termékek nélkül elképzelhetetlen — jelentette ki az előadó. — Az élelmiszer-gazdaságot kiszolgáló hazai ipar és különösen néhány vállalata, jóllehet sokat fejlődött — különösen a szocialista és tőkés vállalatokkal kötött kooperáció révén —, de a minőségi igények kielégítésétől még elmarad. Az élelmiszer-gazdaság a hazai ipar egyik tartós, legbiztosabb piaca, ezért több figyelmet érdemel — hívta fel a figyelmet, majd arról szólt, hogy az ipar és a mezőgazdaság kapcsolata más összefiiggésekben is fontos, hiszen már nagyon jelentős a mezőgazdasági üzemek ipari tevékenysége is. Az összes ipari termék 8-10 százalékát a mezőgazdasági üzemek állítják elő, de a gépiparban és a vegyiparban ennél jóval nagyobb a részarányuk. E jelentős termelő- szervezet fejlesztése a vidék munkaerőgondjainak megoldásában, az elmaradott térségek felemelkedésében a jövőben is nélkülözhetetlen. — A nagyüzemi vagy kisüzemi „pártiság” kérdéskomplexumára térve elmondta: a vitákban ezt egyes helyeken úgy értelmezték, hogy az MSZMP nem áll ki határozottan a nagyüzemek mellett, feladja a 30 éves eredményt, a világ által is elismert üzemi szerkezetet. Mások viszont úgy vélik, hogy az agrárágazat azért került válságba, mert a nagyüzemi szervezet ide juttatta. A kiút a nagyüzemek feloszlatása, a farmergazdaságok mielőbbi elterjesztése. E nézet hangoztatói nem az MSZMP színeiben, hanem inkább valamelyik más szervezet nevében terjesztik ezt a nézetet. E szélsőségtől elhatároljuk magunkat — szögezte le. — Azt is látni kell azonban, hogy nem vagyunk a jelenlegi üzemi szerkezet és a változatlan nagyüzemi szervezet hívei sem. Meggyőződéssel valljuk, hogy változatos tulajdonformák és üzemformák nélkül a magyar mező- gazdaság versenyképessége, alkalmazkodóképessége és hatékonysága nem javítható. — Olyan korszerű nagyüzemek kialakulását támogatjuk, ahol a vagyon működtetése és a munkaszervezet vállalkozáson alapul, ahol a bérérdekeltség erős tulajdonosi kötődéssel és gazdatudattal ötvöződik, ahol a szövetkezet vagy a vállalati vezetés van a kollektíváért és nem fordítva — jelentette ki. — Ennek kialakítását szolgálják és segítik a már elfogadott törvények és a munkában lévő tulajdonosi reform, valamint a föld- és szövetkezeti törvény. E kérdésekben a tagságnak kell dönteni. Meggyőződésünk azonban, hogy ilyen típusú átrendeződés nélkül az üzemek jelentős része nem lesz képes helytállni és alkalmazkodni a piaci körülményekhez. A párt tehát kiáll a korszerűsödő nagyüzemek mellett. Hozzátette: ugyanakkor arról is meg vagyunk győződve, hogy bizonyos térségekben és egyes ágazatokban a kisüzemi termelés a hatékonyabb. Ennek is megvannak a jól bevált formái, a háztáji és kisegítő gazdaságoktól egészen a magángazdaságokig. Ahol ezek versenyképesebben, jobban eladhatóbbat és gazdaságosabbat tudnak produkálni, ott szabad utat kell számukra biztosítani. Ahogy egyfajta paraszti életforma lehet a szövetkezetben vagy az állami gazdaságban való munkavállalás és mellette a háztáji gazdálkodás, úgy egy más típusú és természetesnek tartott életforma lehet a magángazdálkodás, a családi vállalkozás is. E kettő jól megfér egymás mellett és kölcsönös versenytársa is lehet egymásnak. Ezután a földtörvény módosításával összefüggésben rámutatott: egyik legfontosabb célja, hogy kialakuljon a föld racionális hasznosítását elősegítő földpiac, oldódjanak a földforgalmazás adminisztratív korlátái. A föld a nemzeti vagyon nagyon sajátos része és egyúttal természeti kincs is, ezért itt minden hosszabb távra szóló változtatást alaposan meg kell fontolni — hívta fel a figyelmet, hangsúlyozva, hogy ebben a nyilvánosságnak és együttgondolkodásnak, egy széles körű társadalmi konszenzus kialakításának igen nagy a jelentősége. Iványi Pál kitért arra a viták során is gyakorta felvetett kérdésre, hogy kell-e most agrárpolitikai koncepció, amikor még a gazdaságpolitikai koncepció sincs készen. Kétségtelen, hogy stabilabb és időtállóbb agrárpolitikai koncepció kialakítására volna lehetőség, ha az kiérlelt gazdaságpolitikai koncepcióra támaszkodhatna — állapította meg. Az agrárpolitikában mindenekelőtt az embert, a parasztságot kell látni. Bármilyen lépés a mezőgazdaság fejlesztésében, szerkezetének változtatásában, tulajdonviszonyának rendezésében az ott dolgozót közvetlenül érinti; létbiztonságát, anyagi helyzetét befolyásolja. Az agrár- politikában tehát a parasztság sorsáról van szó. A falvak sorsát, a magyar vidék fejlődését is meghatározóan magában hordozza. Az agrárpolitikának kiemelt feladata marad a lakosság élelmiszer-ellátásáról való gondoskodás, illetve annak a lehetőségekkel összhangban lévő javítása. Ide tartozik az exportban betöltött szerepe, a fizetési mérleg javítására gyakorolt hatása is. Az tény, hogy kereken 1,5 milliárd dollár és 1 milliárd rubel évi bevétel járul hozzá a gazdaság teljesítéséhez, lényegesen kisebb importigénnyel. A jelentős kiviteli többletet a piachoz való jobb igazodással indokolt megtartani, ha lehet, növelni. A KB titkára utalt arra is, hogy Magyarországon a mezőgazdaságban foglalkoztatottak aránya az alap- és kiegészítő tevékenységet együttvéve megközelíti a 20 százalékot. Az MSZMP-nek ezért olyan agrárpolitikával kell rendelkeznie, amelyik biztosítja az ágazat népgazdaságban betöltött stabilizáló szerepét, és perspektívát ad az ott dolgozók részére. Az agrárpolitikai állásfoglalás-tervezet újdonságait összefoglalva kiemelte a piacnak, mint fő termelésszervező elemnek a megerősödését és az ahhoz való alkalmazkodás fontosságát; a vállalkozói szervezetek és magatartás elterjesztésének az igényét, amely az emberekből az eddigi végrehajtó típusból alkotó, teremtő típust alakít ki, valamint a tulajdoni reform következetes vé- gigvitelét, amely a bérérdekeltség és a terjedő közömbösség helyett felelős gazdaként viselkedő embereket, termelőket formál. Ezek mellett a koncepció nagyon fontos feladatul tűzi ki az agrárágazatban felhalmozott feszültségek mielőbbi oldását is — mutatott rá, hangsúlyozva, hogy az így kialakított és a KB vitájában elhangzó vélemények figyelembevételével formálódó agrárpolitika nemcsak rövid távon, de hosz- szú távon is alapja lehet az agrárágazat fejlődésének. Ha az abban lefektetett célokat nem engedjük feledésbe menni, és szorgalmazzuk azok feltételeinek megteremtését, akkor ezzel továbbra is magunk mögött tudhatjuk a parasztság politikai támogatását, érdekeltségük megváltoztatásával mozgósíthatjuk az élelmiszer-előállító üzemek dolgozóit, valamennyi termelőt a célok megvalósítására, megalapozhatjuk az agrárágazat minőségen és versenyképességen alapuló, új növekedési pályáját. Mindez alapját képezheti a magyar falvak ezredfordulóra bekövetkező második nagy felvirágzásának. Az MSZMP KB tanácsadó testületének állásfoglalásáról szólva kiemelte: a testület megállapította, hogy veszélyhelyzetben van az agrárágazat. A mezőgazdaságban nélkülözhetetlen a szerkezetváltás. A párt piacos mezőgazdaságot akar, s egyetért a termelésistruktúra-átalakulás és a tulajdonosi reform szükségességével. Rámutatott arra is, hogy kétségtelenül van vita az állásfoglalás-tervezet és a tanácsadó testület felfogása között abban az értelemben, hogy a KB a szükséges integrációt önfejlődés útján, az érdekek érvényesítésével, a lehetőségek megteremtésével, nem pedig egy felülről vezérelt szervezet kiépítésével tartja járható útnak. Végezetül kérte a Központi Bizottságot, hogy a Politikai Bizottság megbízásából beterjesztett koncepciótervezetet vitassa meg és foglaljon abban állást. Javasolta: a testület kérje fel a Minisztertanácsot egy olyan munkaprogram elkészítésére, amely a KB-állásfoglalás alapján tartalmazza és megfelelően ütemezi a szükséges intézkedéseket. Ez a kormány gazdasági programjának része, önálló fejezete is lehetne, és a magyar agrárágazat nemzeti programját képezhetné. A párttestület tagjai a koncepciót elsősorban politikai nézőAz MSZMP Központi Bizottsága Még ebben az évben összehívja a párt kongresszusát A testület kialakította Nagy Imre és társai temetésével kapcsolatos álláspontját Az MSZMP Központi Bizottsága május 29-én ülést tartott, amelyen a Központi Bizottság tagjain kívül részt vettek a Központi Ellenőrző Bizottság elnöke és titkára, a megyei és megyei jogú pártbizottságok első titkárai, a KB osztályvezetői, a pártsajtó vezetői, valamint az első napirendi pont vitáján a központi sajtó vezetői. A testület Iványi Pálnak, a KB titkárának előterjesztésében javaslatot vitatott meg a párt agrárpolitikai koncepciójának megújításáról. Kialakította agrártéziseit, amelyeket állásfoglalás formájában teljes egészében nyilvánosságra hoz. Grósz Károly főtitkár előterjesztésében a Központi Bizottság foglalkozott a párt előtt álló időszerű feladatokkal, és úgy döntött, hogy 1989. pontból tárgyalták, bár jócskán foglalkoztak az ágazat szakmai, műszaki és pénzügyi kérdéseivel. Különösen nagy hangsúlyt helyeztek a falvak élet- és munka- körülményeinek változásaira. Tették ezt azért, mert a mezőgazdaság ügye nem lehet csak ágazati kérdés — amint azt többen is hangsúlyozták. Éppen ezért az eredmények hangoztatása mellett nyomatékkai szóltak az ágazat hanyatlásának súlyos jeleiről is. Burgert Róbert, a Bábolnai Mezőgazdasági Kombinát vezérigazgatója azért is helyeselte az új koncepció kidolgozását, mert a jó agrárpolitika — mint mondotta — sokat tehet azért, hogy a falvakban kialakuljon, erősödjék a demokratikus szocializmus. Mások — így Iklódi László, a vajai II. Rákóczi Tsz elnöke — politikai garanciákat sürgettek az agrártermelésben szükséges kedvező változások alátámasztására. Mint mondotta, csakis így képzelhető el a vállalkozói jellegű teljesítmények növekedése. Az MSZMP agrár- politikájának biztatást és reményt kell adnia az agrárkörzetekben élőknek — ezt szintén ő emelte ki, hangsúlyozva: alulról építkező programra van szükség, amely találkozik a parasztság egyetértésével. Hámori Csaba, az MSZMP Pest Megyei Pártbizottságának első titkára arról beszélt, hogy a parasztság a szónál jobban értékeli a tapasztalatokat, és ezt a „képességét” a pártprogramban figyelembe kell venni. Nagy Tamás, a gyáli tsz elnöke — aki az Országos Agrár Reformkor nevében meghívott vendégként, ám tanácskozási joggal vett részt az ülésen — azt erősítette: a szövetkezetek rövid távon ható kormányzati intézkedéseket és hosszabb időszakra szóló reformpolitikát kívánnak, és mindennek középpontjában a falun élő, dolgozó ember álljon. Ez a gondolat — a konkrét kormányzati program szükségessége — szinte valamennyi felszólalásban megfogalmazódott. A vitában aláhúzták, hogy az agrártermelést nem lehet elkülöníteni más ágazatoktól — például az ipartól és a kereskedelemtől —, hanem éppen szoros kapcsolatuk a fejlődés egyik feltétele. Ennek kapcsán többen szóltak a mezőgazdaság, az élelmiszeripar jelentős eredményeiről, amelyeket nemcsak a falvak lakói értékelnek, hanem a külföldiek is. A parasztság természetes „mozgásformája” a reform — állította Romány Pál, az MSZMP Politikai Főiskolájának rektora —, s a mezőgazdaság úgynevezett magyar útja éppenhogy azt igazolja: kedvező a termelésfejlesztés hatásfoka akkor, ha a politika széljárása megfelelő. Burgert Róbert szintén azt bizonygatta, hogy a falu nem léphet ki a továbbiakban sem természetes környezetéből, hiszen a mezőgazdaságnak a községekben alapvető szerepe van. Hütter Csaba mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter — aki részletesen ismertette a kormányzati elképzeléseket — ugyancsak azt tartotta: az agrár- termelés színvonala döntően hat a falvak életére, a mezőgazdasági május 8-i álláspontját megváltoztatva pártértekezlet helyett még ebben az évben összehívja a párt kongresszusát. A kongresszus előkészítésével összefüggő szervezési feladatokat következő ülésén pontosítja. A Központi Bizottság kialakította Nagy Imre és társai temetésével kapcsolatos álláspontját, amelyet nyilvánosságra hoz. A testület tájékoztatót hallgatott meg az MSZMP reformkörök 1989. május 20-án, Szegeden rendezett munkatanácskozásáról és megvitatta azt a jelentést, amely a politikai egyeztető fórummal kapcsolatos tárgyalásokról szólt, megfogalmazta álláspontját a tárgyalások támogatásáról, a társadalmi közmegegyezésről. A KB üléséről közlemény jelenik meg. üzemeknek szervesen kell kapcsolódniuk közvetlen környezetükhöz. Vita-összefoglalójában Iványi Pál ki is tért arra, hogy szerinte a falu szociális és kulturális felemelkedésében szerepet vállalókat különféle elismerés és engedmény illethetné. Hasonlóképpen gyakori téma volt az érdekképviselet tartalma, szervezete, formája is. Többen szóvá tették: további vizsgálatok, egyeztetések szükségesek a TOT és a szerveződő Mezőgazdasági Kamara tevékenységét, feladatait illetően. A tulajdonreformnak az agrártermelést szorosan érintő kérdéseivel is foglalkozott egyebek között Hütter Csaba, kifejtve: a földforgalmazás felszabadítását tervezik, ezzel megszüntetve olyan kötöttségeket, amelyek hátrányosan érintették a nagyüzemeket és a kistermelőket egyaránt. A miniszter szerint ez a lépés mindenképpen indokolt, még akkor is, ha — mint jól tudja — ezzel szemben fönntartások mutatkoznak. Romány Pál egyetértett azzal, hogy a földtulajdon kötöttségeit oldják, de arra figyelmeztetett: külföldön, például a nagy mezőgazdasági kultúrájú Hollandiában szak- képzettséghez kötik a földhöz jutást. Szabó István, a TOT elnöke fontosnak tartotta a földmonopólium megszüntetését. Iklódi László szerint is indokolt biztosítani a jogot a földvásárláshoz vagy -bérléshez, utóbbi esetben azonban el kell kerülni bizonyos időszak, évek kötelező előírását, ez ugyanis megrendítheti a bizalmat a bérleti rendszerben. Hegedűs Lajos, a hartai Erdei Ferenc Tsz elnöke a mezőgazdaság állami támogatását szorgalmazta, éppúgy, mint ahogy azt a kormány az iparvállalatok esetében teszi. Azért is szükség van erre — és ezt már Hütter Csaba fűzte hozzá —, mivel az agrárágazat jövedelmezősége aggasztóan alacsonyra süllyedt. A hatékony világpiaci szereplés csakis akkor biztosítható, ha a mező- gazdasági termelők nem élveznek kisebb támogatást, mint azok a külföldi gazdák, akiknek termékeivel a külpiacon találkozik a magyar áru. Hámori Csaba véleménye is az, hogy kicsi az agrárágazat jövedelmezősége, és nemegyszer tetten érhető, hogy e területről menekül a tőke. Többen foglalkoztak az alacsony nyereségszínvonal okaival, s Nagy Gábor, a Debreceni Tartósítóipari Kombinát vezérigazgatója foglalta össze az elhangzottakat azzal: a termelőt nem lehet „kifizetni” pusztán politikai elhatározásokkal, konkrét anyagi támogatás is szükséges. Nagy Tamás ezzel szemben úgy vélte: nem támogatásra, hanem valóságos piaci viszonyokra, reális árakra van szükség. Nagy Gábor szólt arról is, hogy a megújított agrárpolitika megvalósításának feltételeit is biztosítani kell. Ehhez stabil szabályozók kellenek, márpedig az ő vállalatát érintő hivatalos szabályozórendszer néhány hónap alatt négyféleképpen módosult. Hogyan lehet így tervezni, vállalatot vezetni? — kérdezte. Szabó István kormányzati intézkedést sürgetett a termelési kedv növelésére. Gyuricsku Kálmán, az MSZMP Szabolcs-Szatmár Megyei Bizottságának első titkára az árpolitika alakításában és az agrárolló „szűkítésére” szintén hatósági beavatkozást szorgalmazott. Konkrét, rövid távú kormányzati akciókra van szükség, ezt bizonygatta Gubicza Ferenc, a Csopak-táj a Tsz elnöke is, aki szerint enélkül igen keserves lesz az átmenet időszaka. Az állam által létrehozott monopóliumokat meg kell szüntetni, és ehhez is központi döntések szükségesek — ezt a véleményt Nagy Tamás hangoztatta. Többen foglalkoztak még aktuális termeléspolitikai kérdésekkel, így a szerkezet- átalakítás buktatóival, a kereskedelem hibás gyakorlatával. A vitában Gubicza Ferenc, Burgert Róbert, Szabó István, Hámori Csaba és mások is szóltak arról, hogy a most vitatott koncepció hozzásegítheti a falvak lakóit, dolgozóit az MSZMP megújított agrárpolitikájának megismeréséhez, támogatásához. Ez pedig — ha a politika találkozik a parasztság egyetértésével — a következő választásokon erősítheti az MSZMP pozícióit. Ehhez a gondolathoz kapcsolódott Grósz Károly főtitkár is, aki aláhúzta: a párt politikája egyes területeinek világos körvonalazásával építheti választási programját. Hosszú távú stratégiai irányvonala pedig a szocializmus jövőképét vázolja majd fel a hazai viszonyok között. A vitát Iványi Pál foglalta ösz- sze. Megelégedéssel szólt arról — amit egyébként több felszólalás is tükrözött —, hogy a tézisek széles körű elemzése végül is hozzájárult a koncepció további javításához, gazdagításához. Ezzel együtt sem vállalkozhat a rövid távon jelentkező kérdések megválaszolására; mindenképpen indokolt, hogy a kormányzat egy nemzeti agrárprogram keretében fogalmazza meg azokat a feladatokat, amelyek megoldást jelenthetnének a mezőgazdaság rövid távú gondjaira. Bizonyos — tette hozzá —, hogy az MSZMP új agrárpolitikája nem lesz olyan hosszú életű, mint az ezt megelőző — amely 1957-ben született —, hiszen alapvetően mások a feltételek és gyorsabban módosul a politikai és gazdasági környezet. Ez az agrárpolitika azonban mindenképpen nyitott lesz, és képes arra, hogy — amennyiben az indokolt és szükséges — kellő korrekciókkal se- • gítse az előrehaladást. Iványi Pál bejelentette, hogy számos felvetésre a kormányzati tervezetek adnak majd választ. A vita egyes véleményeit a tézisek végső szövegezésénél felhasználják. A témáról további négyen írásban fejtették ki véleményüket. Az ülés végül is egy tartózkodással elfogadta az agrárpolitika megújulásának koncepcióját. A Központi Bizottság ezután Grósz Károly előterjesztésében megvitatta az országos pártértekezlet előkészítésével kapcsolatos főbb szervezeti feladatokról szóló javaslatot. (MTI)
