Heves Megyei Népújság, 1989. május (40. évfolyam, 101-126. szám)
1989-05-30 / 125. szám
NÉPÚJSÁG, 1989. május 30., kedd GAZDASÁG — TÁRSADALOM 3. A bútorgyártó üzemben Az NSZk megrendelésre gyártott Spektrum gyermekbútor Üj termékek a csongrádi bútorgyárban A csongrádi székhelyű Tisza Bútoripari Vállalat (TBV) egymillió 200 ezer márka értékben szállít gyermekbútorokat az NSZK részére. A magas technológiai színvonalon, s az NSZK szabványainak megfelelően gyártott bútorokat a vállalat saját bemutatótermében négynapos házi vásáron ajánlja a megívott bútorkereskedőknek. Agrárpolitikánk és a realitások (II/2.) Érdemes harcolni az ágazat igazáért Kapkodó, kézi vezérlésű agrárpolitika volt az elmúlt években. Ezt fogalmazták meg a gyöngyösi aktíván felszólalók. A véleményekben is az tükröződött, hogy 1982-től a fokozatos leépülés jellemző az ágazatra. Olyan óriási terhek nehezülnek rá, amelyeket — ha tartósak maradnak — egyszerűen nem képesek már az üzemek elviselni. Manapság nem az óhajtott bővített újratermeléshez nincs jövedelem, hanem ott tartanak, hogy az egyszerihez sem. Az árak szinte hetente emelkednek Dr. Magda Sándor, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Vállalatgazdasági Üzemmérnöki Intézetének igazgatója felvetette, hogy akkor születtek meg az MSZMP új agrárpolitikai tézisei, amikor a legnehezebb helyzetbe került élelmiszer-gazdaságunk. Ez vonatkozik az oktatásra és a kutatásra is. Fontos, hogy közgazdaságilag olyan környezetet alakítsunk ki, amelyben a piac szabályoz. Nem szabad azonban elfeledkezni a kedvezőtlen termőhelyi adottságok között gazdálkodó üzemekről sem, amelyeknél továbbra is szükség lesz az állami beavatkozásra! Az új agrárpolitika nem képzelhető el a magyar falu becsületének helyreállítása nélkül. Ez érdeke a városok lakóinak is. A mai mezőgazdasági árak nem fejezik ki a valós értékeket, és a földnek sincs reális értéke. Magasak a hitelek után fizetett kamatok, és a bevezetett váltó, mint fizetési eszköz, nem képes betölteni szerepét! Emiatt rengeteg a feszültség, a veszteség — figyelmeztetett Nagy István, a gyöngyösi Mátrakincse Termelőszövetkezet elnöke. A mező- gazdaságban felhasznált anyagok, eszközök ára szinte hetente növekszik, amely már csaknem követhetetlen. Drága a gép, a vegyszer, nehéz gazdálkodni. így a parasztság is elégedetlen, és nem lenne célszerű hitében, a föld iránti szeretetében megingatni! Elengedhetetlen, hogy az elmúlt másfél évtized eredményeit, gondjait mielőbb számba vegyük, értékeljük. Ezt sürgette dr. Németh András, a gyöngyöspatai Mátrai Egyesült Termelő- szövetkezet elnöke. Azért fontos ez, hogy világosan feltáljuk a helyzetet, az elkövetett hibákat annak érdekében, hogy a jövőben ne ismétlődhessenek meg. 1960 — 1975 között az agrárágazat jelentős sikereket ért el. A dolgozók többsége türelemmel, erőfeszítések árán kitartott a föld mellett, amelyről nem szabad elfeledkezni. Az elvonás felerősödött 1975 után változott a helyzet, sonlításban szinte ”csodának” megtorpanás következett. Az számít. Mi a teendő? Az, hogy az agrárolló erőteljesen nyűt, a agrárágazatban dolgozók mun- pénzügyi politikában az elvonási káját jobban becsüljék meg, szándék felerősödött. Ilyen kriti- hagyják őket dolgozni, kellő kus feltételek ellenére is a magyar megélhetést biztosítva, úgy, mint élelmiszer-gazdaság 1982 óta a korábban. Napjaink pénzügyi költségvetés nettó befizetője, politikája az élelmiszeripart is amely ma nemzetközi összeha- erőteljesen sújtja, sőt a szegénységbe sodorja! Erről beszélt Harmos Ferenc, a Heves Megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat igazgatóhelyettese. Erőteljesen csökkent a fogyasztás, visz- szafogottabb a termelés, mint korábban volt, és a feldolgozóipari beruházások háttérbe kényszerültek. Elavult a jelenleg működő támogatási rendszer, nem képes rugalmasan alkalmazkodni a valós helyzethez. Az új agrárpolitikai tézissorozat csak óhajok gyűjteménye marad, ha nem töltik meg tartalommal, és ha a szükséges célrendszerhez nem igazítják hozzá a megvalósítását segítő eszközrendszert. A korábbi sikerágazatból válságágazatba került az élelmiszer- gazdaság, emlékeztetett Sebők József országgyűlési képviselő, a karácsondi Kossuth Termelő- szövetkezet elnöke. Napjainkban elsődleges a talpon maradás, amely nemzeti érdek, és ez jól működő agrárpolitika nélkül nem képzelhető el. A rohamos léptekkel emelkedő ipari árak szemléltetésére példázta, hogy egy ekevas ma öt mázsa búza értékével azonos. Nem kevésbé, hogy hektáranként legalább 4,5 tonna búzatermés kell ahhoz, hogy kevés nyereség legyen rajta, amely nagyon elgondolkodtató! Sok kritika érte Az elmúlt hetekben ezer hazai szervezetben 30 ezren mondtak véleményt a párt agrárpolitikai téziseiről. Erről szólt Takács József, az MSZMP Központi Bizottsága gazdaságpolitikai osztályának csoportvezetője. A vitáknak vannak eredményei és kemény kritikai észrevételei. Tehát érdemes odafigyelni rájuk. Noha akadnak komoly ellenzői ma Magyarországon, a többség mégis úgy foglalt állást, hogy mezőgazdaságunk fejlesztésére a jövőben is szükség lesz. így az élelmiszer-gazdaság munkaerőmegtartó, sőt -növelő is lehet. Nem mondhatunk le az ágazat exportteljesítményéről sem, mivel egy eladósodott ország életében ez döntő jelentőségű! Azt is jogosan bírálták, hogy a magyar élelmiszer-gazdaság a fejlett országokhoz képest alultámogatott! Miután az elmúlt években kiemelkedő eredményeket ért el a parasztság és az agrárértelmiség, megbecsülésük, támogatásuk fontos. Sok kritika érte a tézisek nehezen érthető nyelvezetét, és a véleményezők, főként a tudósok csoportja szerkezetében és tartalmában megújított agrár- politikát fogalmaztak meg. Sok bírálat hangzott el a szabályozó- rendszerről, amely évek óta elsődlegesen az elvonásokat közvetíti. Megállapították, hogy az agrárágazat hatalmas értékek hordozója. Kézben tartja a magyar vidék, a falvak sorsát, a lakosság folyamatos élelmiszer-ellátását. Emellett a községek szokásaikban, nyelvükben is évszázados értékek hordozói, amelyekre érdemes és lehet is alapozni. Ez is bizonyítja, hogy milyen óriási szerepe van a nemzeti agrárprogramnak, amely megérdemli a kellő érdekképviseletet. Van mit kifejezésre juttatni, hiszen parasztságunk nagy szakértelemmel rendelkezik, csakúgy, mint az agrárértelmiség, amely elkötelezett. Nekik kell tehát bizonyítani, és harcolni az ágazat igazáért. Képesek is erre a jövőért, a boldogulásért. (Vége) Mentusz Károly gaiktól megfosztott, szomorú emberek földje. Ezzel szemben Magyarországon lüktető, lázas életet találunk, az emberek vidáman mosolyognak az utcán, kedvesek, készségesek. Tudjuk, hogy mély válságban van az ország, de nekem úgy tűnik, önök mégis remekül tartják magukat. Ez a büszkeség talán része a nemzeti karakternek. — Milyen programokon vettek részt most? — Erre az útra elsősorban ifjúsági zenekarunk tagjait hoztuk el. Sokan közülük először járnak Egerben és környékén. Vendéglátóink megismertettek bennünket a város és a megye építészeti és természeti értékeivel, találkozókat szerveztek a magyar fiatalokkal, és ellátogattunk a fővárosba is. Tárgyalásokat folytattunk az együttműködés újabb állomásairól, szeretnénk valamelyik középiskola zenekarával fölvenni a közelebbi kapcsolatot. Jó lenne, ha eljönnének, és Siegen- ben koncerteznének. Szorgalmazzuk a tanárképző főiskola és a mi egyetemünk közötti együttműködés megteremtését is. Programjaink, mint minden évben, ezúttal is jól szervezettek voltak, ezeket az élményeket egy átlagos turista nem kaphatja meg. Remélem, hogy Magyarország liberalizálódásával még kevesebb adminisztratív akadályt kell majd leküzdenünk. Nagy szerencsénk, hogy eddig is szakavatott és lelkes emberekkel találkoztunk, akik szíwel-lélekkel dolgoztak azon, hogy minél több tervünk megvalósulhasson. Gondolok itt a várbaráti kör vezetőire és tagjaira, a Dobó István Vármúzeum és a tanárképző főiskola történelmi tanszékének képviselőire. — S milyen rendezvények várják nyáron önöknél a magyar fiatalokat? — Városunkban minden évben megrendezzük az Európa- tábort. Az Európa Parlament anyagi hozzájárulásával találkoznak itt a kontinens fiataljai, akik kulturális műsorokkal mutatják be országuk sajátos értékeit. Azt az újítást tervezzük, hogy minden második évben más országban tartanánk ezt a találkozót. így 1990-ben Görögországba, ’92-ben Olaszországba hívjuk az ifjúságot. Titkos vágyam, hogy a világkiállítás évében, 1995-ben Magyarország adjon majd otthont a tábornak. Remélem, ehhez sikerül megnyerni a minisztérium támogatá- sátis... KonczJános A siegeni fiatalok zenekara a Dobó téren adott hangulatos koncertet A siegeniek nem hisznek a vasfüggönyben Várbarátok barátsága A közelmúltban Egerben tartózkodott a siegeni várbaráti kör delegációja. Nem először járnak már itt az NSZK város képviselői, hiszen több éves kapcsolat fűzi őket az egri várbarátokhoz. Kölcsönös táborozások, kulturális program- cserék, s a múzeumok közötti együttműködés kibontakozása jelzi ennek állomásait. Heinz Welsch- hofot, a siegeni polgármesteri hivatal i^úsági osztályának vezetőjét az együttműködés történetéről, jellegéről kérdeztük. Welschhof úr: — Közös problémáinkat csak összeurópai keretben tudjuk megoldani — Először is arra kérem, pár mondatban mutassa be olvasóinknak az Ön városát. — Nem könnyű feladat egy lokálpatriótának szűkre fogni a mondandóját, de azért megpróbálom. Siegen Észak-Rajna- Vestfáliában, Köln és Frankfurt között található. Hét dombra épült, mint az ókori Róma, jelenleg 110 ezren lakják. Regionális központja egy 600 ezer lakosú területnek. Elsősorban nehéziparáról és bányászatáról ismert, de komputeripara is mind híresebbé válik. Ha kulturális kapaszkodót is keresünk, elsősorban arról ismert, hogy itt született a nagy németalföldi festő, Rubens. — Milyen előnyeit látja Ön annak, hogy egy szocialista ország városával mind szorosabbra fűzik a kapcsolataikat? — Még nemrég is a kelet-európai országokat egy kalap alá vették, és az elzártság miatt mindkét oldalon számos előítélet keletkezett. így teljesen hamis kép alakult ki szomszédainkról. Ezért fontosnak tartom, hogy személyes tapasztalatok révén ismerkedjünk meg a valósággal, mert szerintem ez szolgálja a leghatékonyabban az együttműködést és az egységes Európa megteremtését. Különösen a fiatalok esetében fontos ez, hiszen a jövőben rájuk vár e folyamatok kibontakoztatása. A másik aspektus, hogy eltérő viszonyaink ellenére is nagyon sok közös problémával küzdünk, melyeket csak össz-európai keretben lehet megoldani. Gondolok itt a környezetvédelem, a leszerelés, az emberi jogok és a munkanélküliség kérdésköreire. Egymásra vagyunk utalva tehát, ezért is szükséges a tapasztalatcsere. Itt van például a semlegesség kérdése. Ahogy hallom, Magyarországnak távlati törekvése, hogy kilépjen a Varsói Szerződésből. Sokan hasonlóképpen gondolkodnak a NATO-t illetően az NSZK-ban is. Ez valószínűleg hosszú folyamat lesz, mégsem árt róla eszmét cserélni. — Milyen eltéréseket tapasztalnak a nyugaton rólunk kialakított képhez képest? — Két — három év alatt rendkívül felgyorsultak a politikai változások. Nálunk sokan azt hiszik, hogy Magyarországon még mindig kemény diktatúra van, holott ma már az emberek bátran vitatkoznak saját kormányukkal, és kertelés nélkül kimondják véleményüket. Ezt én nagyon biztató változásnak tartom. Részt vettünk például Budapesten a május elsejei ünnepségen, ahol az egyik honfitársam, aki most járt először önöknél, nem akart hinni a szemének, amikor a transzparenseket látta. Az egyiken például az állt: „Éljen a Minisztertanács, de ne a mi költségünkön!” Vagy a másik: „Nem a szánk nagy, a zsömle kicsi!” Nálunk ez megszokott, de a „vasfüggöny mögött” elképzelhetetlennek tartotta. Sokakban úgy él Kelet-Európa, mint a fásult, jo-
