Heves Megyei Népújság, 1989. május (40. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-29 / 124. szám

NÉPÚJSÁG, 1989. május 29., hétfő GAZDASÁG — TÁRSADALOM 3. Glasznoszty a T. Házban A glasznoszty szelleme az el­múlt hónapok jótékony hatású politikai viharainak köszönhető­en tanyát ütött a Parlament ülés­termében, s megerősítette képle­tes hadállásait a honatyák gon­dolatvilágában is. Mindezek alátámasztására elég, ha visszapillantunk az Or­szággyűlés ügyrendjének két utóbbi, egymást követő módosí­tására. A napi szóhasználatban oly gyakran szavazógépként em­legetett törvényhozó testület éle­tében az 1986. évi tavaszi ülés­szak hozott fordulatot. A képvi­selők leszavaztak egy minisztert és egy államtitkárt. Ezt követően — a júniusi zárt ülésen — némi­képp átigazították a házszabályt. Sokakban merült fel akkor a kér­dés: vajon a Parlament belső tör­vényének szigorítása, a házelnök jogainak kiterjesztése összefügg- -e az előző ülésszakon történt vá­ratlan eseményekkel? A hivata­los válasz szerint — ezt az Or- szággyűlés titkárságának vezető­je fogalmazta meg — bármiféle összefüggés keresése merő kép­telenség, hisz a Parlament koráb­bi tisztikara már a 80-as évek ele­jén elhatározta az ügyrend mó­dosítását. Ennek a magyarázatnak az volt az egyetlen szépséghibája, hogy nem ad eligazítást a közvé­leményt és a törvényhozókat joggal irritáló kérdésben: miért teszi lehetővé az átformált ügy­rend a T. Ház elnökének zárt ülés elrendelését? Kétségtelen, hogy zárt ülés igen kényelmes és ké­zenfekvő eszköze a nyilvánosság kizárásának, minden olyan — felülről kényesnek nyilvánított — kérdés elkendőzésének, amelynek tárgyalásakor az iga­zukért következetesen kiálló képviselőkkel szemben esetleg alulmaradnak az államappará­tusbeliek. A minisztereket ugyanis tilos volt „megfricskázni” — idézte fel a képviselői munkássága során tapasztalt kellemetlen élményeit az idei, januári ülésszakon a Bács-Kiskun megyei Südi Berta­lan. S hozzátette: ha a demokrá­cia a Parlamenten belül is „tőr­becsalható”, mit várhat az olyan állampolgár, aki nem tagja a tör­vényhozásnak. De a csongrádi Király Zoltán is kemény szavak­kal szólt a „befolyásoló” telefo­nokról, az interpellációk bejegy­zésének korábban tapasztalt visz- szásságairól, az 1986-ban elfo­gadott ügyrend korlátozó és már hatályba lépésekor tudottan be nem tartható voltáról. A házszabályok ez év januári vitáját már a megújulás szelleme hatotta át. Az ügyrendmódosí­tást előkészítő parlamenti bizott­ság 71 szakaszból álló, vaskos tervezetéhez a képviselők újabb módosítások tucatjait fűzték. Bár az indítványok egy része pusztába kiáltott szó maradt, az új házszabály számos ponton meghaladja a régit, nyitottabb, rugalmasabb annál. A Parla­ment szuverenitását erősíti, hogy — az átalakított ügyrendnek megfelelően — az ülések össze­hívásának a joga az Elnöki Ta­nácstól átszállt az Országgyűlés elnökére, s a korábbi szabályo­zással szemben a törvények al­kotmányos kihirdetése is őt illeti meg. A honatyák általános meg­elégedésére szűkült viszont a T. Ház elnökének jogköre a zárt ülés elrendelése ügyében. A mostani házszabály csak rendkí­vüli esetben engedi meg a nyilvá­nosság kizárását, s a „rendkívüli­séget” indokolni kell. A régi ügy­rend szerint az Elnöki Tanács vagy a Minisztertanács indítvá­nyára zárt ülést kellett tartani. Ilyen indítvány csak államtitok védelme érdekében lehetséges az új házszabály elfogadása óta. A képviselők támogatták — s ezzel az Országgyűlés belső tör­vényébe foglalták — azt a javas­latot, hogy a törvényhozónak a név szerinti szavazásnál nyilat­koznia kell állásfoglalásáról, vagy­is nem aláírásával szavaz. A Parlament állandóan időza­varba, törvénytárgyalási és dön­tési kényszerbe kerül, a képvise­lő gyakran az újságból tudja meg, hogy milyen törvény tárgyalása várható — tette szóvá a januári ülésszakon a Békés megyei Vass Józsefné. Az új házszabályba emelt indítványának megfelelő­en a jövőben az Országgyűlés el­nöke előterjesztése alapján a tör­vényhozó testület határozza meg saját éves munkaprogramját. Voltak persze olyan — jobb sorsra érdemes — javaslatok is, amelyek süket fülekre találtak már az ügyrendelőkészítő bizott­ság ülésein is. Az országgyűlési szakbizottságok elnökeit és tit­kárait például továbbra is a plé- num választja meg, holott erre a feladatra — többek között a bu­dapesti Filló Pál szerint — a tes­tületek tagjai lennének igazán hi­vatottak. Régi fájdalmuk a hona­tyáknak, hogy a törvényelőké­szítő munka során gyakran úgy érzik, nincsenek egy súlycso­portban a kormány részéről megjelent előterjesztőkkel. Az ötlet önként adódott: segítsék szakértői csoportok az ország- gyűlési bizottságok munkáját. A végső megméretésnél — a szava­zásnál — azonban ez a javaslat is könnyűnek találtatott. A képvi­selők többsége eszerint mégis úgy véli, hogy ott lapul a zsebé­ben a bölcsek köve? Végül érdemes rövid kitérőt tenni arra az indítványra is, amelyben a törvényhozók azt szorgalmazták: rögzítse az ügy­rend a Minisztertanács elnöké­nek és tagjainak jelölésésére, vá­lasztására és visszahívására vo­natkozó szabályokat. Ezt a ja­vaslatot az ügyrendelőkészítő bi­zottság azzal az indoklással sö­pörte le az asztalról, hogy „nagy fontosságú politikai és államjogi kérdésekről van szó, s ezeket az alkotmány rendelkezései között kell szabályozni”. Tehát az új alaptörvény meg­alkotásáig türelmet kértek a tör­vényhozó testülettől. Attól a parlamenttől, amellyel szemben napjainkig hallgatólagos politi­kai elvárás volt, hogy a döntése­ket lehetőleg vitamentesen szen­tesítse. A parlamenti szuverenitás ugyanis nem fér össze az infor­málisan megnyilvánuló pártszu­verenitással. A kivárás azonban ebben az esetben ésszerűnek tű­nik. Még ha az is az ára, hogy a vadonatúj házszabálynak ma­radnak „fehér foltjai”. Nagy Attila Üjtokhalfajta A szarvasi Haltenyésztési Kutatóintézetben kidolgozás alatt van a tokhalak nagyüzemi tenyésztése. A kísérlet két éve folyik, most a szaporítás problémáin dolgoznak a szakemberek. Képünkön a kutatóintézet egy része, ahol a kísérletek folynak. (fotó: B. Fazekas László) Agrárpolitikánk és a realitások 11/1. Ha válságba kerül, a stabilitás is meginog... Mint lapunkban is beszámoltunk róla, nemrég érdeklődéssel kí­sért agrárpolitikai aktívát rendezett Gyöngyösön az MSZMP városi bizottsága. Erre meghívta a vonzáskörzetében lévő mező- gazdasági üzemek és élelmiszer-ipari vállalatok vezetőit. Miért tartotta fontosnak a pártbizottság ezt a találkozót és a kialakult párbeszédet? Mert feszültségekkel terhes az ágazat munkája, és az MSZMP új agrárpolitikai téziseinek vitája során sem oldód­tak az ellentmondások. A terhek miatt lefelé halad Megfogalmazódott, hogy a társadalmunk egyik legfonto­sabb ágazata az élelmiszer-gaz­daság. Ez alap a politikai egyen­súlyhoz. Amennyiben válságba sodródik, meginog a politikai stabilitás is az országban. Van te­hát miért aggódnunk, ez fogal­mazódott meg dr. Sípos Aladár akadémikus vitaindító előadásá­ban is. Történeti visszapillantást adott az MSZMP agrárpolitiká­jának több mint három évtizedes történetéről, kiemelve azt a lé­nyeges vonását, hogy mindig al­kalmazkodott az igényekhez. Ez magában hordozta a saját feltéte­leihez való igazodást is, miután képes volt eltávolodni a sztálini agrárpolitikai modelltől. Ami­kor viszont az 1980-as évek má­sodik felétől a túlzott költségve­tési politika miatt visszarendező­dés következett be, megjelentek a válság jelei az ágazatban. Önmagában az agrárpolitikát vizsgálni nem helyes, sőt torz do­log, mivel a mezőgazdaságunk ezernyi szállal kötődik az ipari ágazatokhoz, a nyersanyagter­meléshez, a feldolgozáshoz, sőt a bel- és a külkereskedelemhez is. A magyar agrárpolitika ugyanis exportorientált, lehetővé teszi, hogy a több mint tízmillió ma­gyar ember ellátásán túl, kivitel­re is termeljen. Ezért az új tézisek megfogalmazása során alapvető­en felmerül a kérdés, hogy az adott körülmények között kinek hogyan és mennyit termeljen élelmiszer-gazdaságunk? Erről ma is vitatkoznak. A valós hely­zet az, hogy az ágazatra olyan terheket raknak, amelyek követ­keztében lefelé halad! Ha ez to­vábbra is így tart, nem csupán ex­portra nem jut majd élelmiszer, hanem a belföldi ellátás is aka­dozhat. Jelenleg a felvásárlási árak emelése nem oldja meg a problémát, csupán eltolja és rö­vid idő múlva újra termeli a gon­dokat. Ahol még van keresnivalónk... Tehát a készülő új gazdaság- politikai elképzelések közé kell beilleszteni az élelmiszer-gazda­ságot, felmérve, hogy kinek és mit termeljen! Előretekintve a következő időszakra a belső pia­ci ellátás fontos marad. Ugyan­akkor, ha ki akarjuk használni le­hetőségeinket, tisztán látnunk kell, milyen a körülöttünk levő világ. Ma élelmiszer-túltermelés van, és a kutatások szerint úgy tűnik, hogy ez tartós is marad. Ezért kell váltani az ágazatban olyan feltételrendszer kialakítá­sával, amely előreviszi. Az is lé­nyeges, hogy az élelmiszer-gaz­daság olyan jövedelmet éljen el, amely elegendő a bővített újra­termeléshez. Közép- és hosszú távon kínálkoznak lehetősége­ink az alkalmazkodásra, hiszen akadnak olyan piacok, ahol még van keresnivalónk. De ez csak minőségi termékekkel lehetsé­ges, olyanokkal, amelynek ha­gyományai vannak hazánkban. Például aprómagvakkal, tenyész­állatokkal, amelyek zömmel kézi munka igényesek, de jó árakon értékesíthetők a világpiacon. Amennyiben nem kapcsolunk rá, lemaradunk, pedig rövid az idő a felzárkózáshoz! Ezért új ér­dekeltségi rendszerre van szük­ség, olyanra, amelyet az elmúlt években egyszerűen tönkretet­tek! Nem a ma alkalmazott tá­mogatásokkal lehet megoldani az ágazat önfinanszírozását, ha­nem az árak megfelelő közvetíté­sével. Ezt természetesen ki kell dolgozni, működtetni, amelyhez pénzre van szükség. Élelmiszer-gazdaságunk jö­vője szempontjából elengedhe­tetlen a stabil közgazdasági sza­bályozórendszer. A termeléssel együtt a feldolgozás és értékesí­tés irányába kell eltolni a tenni­valókat, a dán vagy a svéd példá­kat felhasznál va. A legnagyobb belső felhasználó Manapság sok szó esik a tulaj­donviszonyok fejlesztéséről. Eb­ben különböző vélemények, né­zetek csapnak össze. Az a jellem­ző, hogy a nagyüzemek a tőké­vel, a kisgazdaságok viszont a kézi munkával pazarolnak, ame­lyen változtatni kell. A megfigye­lések szerint világszerte a búzát, a kukoricát, a cukorrépát, a napra­forgót gazdaságosan a nagyüze­mekben termelik. Van tehát jö­vőjük ezeknek. Sok helyen ter­mészetesen a közép- és a kisüze­mek működtetése látszik előnyö­sebbnek, gazdaságosabbnak. Ezért érdemes megfontolni az említettek létrehozását. Az sem lehet Vitás, hogy mihamarabb helyreállítsák az élelmiszeripart, amely jelenleg a harmadik világ országainak színvonalán áll, fő­ként higiéniában, hűtéstechniká­ban és csomagolásban. A háttér­ipar fejlesztése nélkül nincs élel­miszer-gazdaság. Tehát különö­sen vegyiparunk, mezőgépipa­runk végre ismerje el azt a régen hangoztatott elvet, hogy mező- gazdaságunk és élelmiszeripa­runk a legnagyobb belső piaci felhasználója lehet. A feszültségek közepette is az MSZMP-nek van olyan agrárér­telmisége — ezt erősítette meg az aktívaértekezlet is —, amely platformot alakítva képes arra, hogy nemzeti agrárprogramot dolgozzon ki, és valósítson meg mindannyiunk hasznára. (Folytatjuk) •> Mentusz Károly Szakszervezeti állásfoglalás a HAF és az APEH ügyében A Szakszervezetek Heves Megyei Tanácsa El­nöksége az ágazati-iparági szakszervezetek képvi­selőivel kibővített ülést tartott, amelyen a megye közvéleményét foglalkoztató két kérdésben — a gyöngyösoroszi HAF és a megyei APEH székház építésére — a következő állásfoglalást hozta. Az SZMT kibővített elnöksége megállapítja a Heves megyei környezetszennyezési összesítések alapján, hogy megyénkben a legszennyezettebb te­rület a Mátra térsége. A levegő, a víz károsítása az ipari, mezőgazdasági üzemek, intézmények által, a veszélyes hulladékok kezelési hiányosságai, vala­mint a közlekedési és kommunális szennyezés be­csült mértékére tekintettel nem tartjuk megenged­hetőnek a térség további legminimálisabb mértékű terhelését sem. Úgy ítéljük meg, hogy a fenti körül­ményeket az engedélyező hatóságok döntésüknél nem kellő körültekintéssel mérlegelték. Ennek érdekében: 1.) Az OÉÁ Hulladék Akku­mulátor Feldolgozó Üzemének Gyöngyösoroszi- ban tervezett felépítését, működését, amely a kör­nyezet állapotának további kimutatható romlását idézné elő — figyelembe véve a felfokozott lakossá­gi aggódást, félelmet, tiltakozást, az ott élő szak- szervezeti tagság jelentős részének ellenérzését — nem támogatjuk. 2.) Tekintettel arra, hogy a HAF üzem beruházója, kivitelezői környezetvédelmi ha­tástanulmány és érvényes hatósági engedélyek bir­tokában végezték a munkálatokat, indokoltnak, reálisnak tartjuk és kezdeményezzük, hogy a leállí­tásból eredő gazdasági, pénzügyi veszteségük mér­séklésére kerüljön sor. 3.) Szükségesnek tartjuk, hogy a már megépült létesítmények — minél kisebb átalakítással — minden érdekelt félnek elfogadható hasznosítására mielőbb megoldás szülessen, a tér­ség foglalkoztatási gondjainak enyhítése érdeké­ben. 4.) Korábbi testületi állásfoglalásaink alapján igényeljük, hogy a térség minden kömyezetszeny- nyezője a megkezdett és tervezett fejlesztései során a károsító tényezők csökkentése érdekében min­den szükséges intézkedést haladéktalanul tegyen meg. így különösen: — teremtődjön meg a fetétele a Parádi Üveggyár környezetvédelmi mintaüzemmé válásának, első lépcsőben az ólomszennyezés határ­érték alá csökkentésének. A Gagarin Hőerőmű Vállalat levegőszennyezését kiemelten a kéndioxid kibocsátását, számottevően mérsékelni kell. Tisz­tázni kell a Déli bánya nyitásának vízgazdálkodási, környezeti hatásának és a 3. számú főútvonalnak az M3-as autópálya nyomvonalára történő áthelyezé­sének feltételeit. Szükségesnek tartjuk, hogy a komplex környe­zetvédelmi, környezetgazdálkodási elvek, követel­mények figyelembe vételével az illetékes szervek pontosítsák a károsítás megállítása érdekében a rö­vid-, illetve a terület környezeti állapotának javítá­sára szolgáló középtávú feladatokat, azok megvaló­sításának eszközrendszerét. Az SZMT kibővített Elnöksége szükségesnek és indokoltnak tartja az APEH megyei szervezetének oly módon történő elhelyezését, amely biztosítja feladataik szakszerű ellátását, a dolgozók megfelelő munkakörülmé­nyeit, az állampolgárok kulturált kiszolgálásának optimális feltételeit, figyelembe véve a hivatal táv­lati fejlesztési és szolgáltatási feladatainak várható bővülését is. A testület nem támogatja a szakszer­vezetek megyei székházának az APEH részére tör­ténő átadásra irányuló kezdeményezéseket, a kö­vetkezők alapján: 1. ) A szakszervezeti székház az iparági-ágazati szakszervezeteken keresztül — a tagság pénzéből — épült, így az oszthatatlan szakszervezeti vagyon. A múltban, a jelenben és a jövőben is a szakszervezeti mozgalom feladatai elvégzésének szolgálatában ál­lott és kell állnia, várhatóan a szakszervezetek me­gyei házaként fog működni. 2. ) A székház jelenlegi kihasználtsága a vagyon­tárgyak hatékony működtetési és kezelési feladatai­nak figyelembe vételével — a jelenlegi állapotok szerint biztosított. 3. ) A szakszervezeti székház alapterülete belső szerkezete, az itt elhelyezhető létszám, technikai és egyéb feltételek vonatkozásában nem felel meg az A PEH által támasztottjogos és indokolt követelmé­nyeknek. A testület felhívja az illetékes államigazgatási szervek figyelmét, hogy az APEH elhelyezésének döntési javaslata kialakításában a székház megépí­tésének költségeit vesse össze a költöztetési, átalakí­tási és vagyonjogi költségigényekkel. Az építkezés esetleges leállítása esetén a jelenlegi javaslatokban szereplő érintett munkahelyek és az ott dolgozók részére a feladataik ellátásához szük­séges munkafeltételek és a megfelelő munkakörül­mények biztosítását igényeljük. Eger, 1989. május 22. SZMT iparági-ágazati szakszervezetek megyei képviselőivel kibővített elnöksége Menedzser- képzés a TOT szer­vezésében Szövetkezeti menedzserek képzését kezdik meg a TOT Ok­tatási és Üdülési Központjában. A féléves, havonta egyhetes el­foglaltságot igénylő, bentlakásos tanfolyamokat a termelőszövet­kezetekben megnyilvánuló ér­deklődés alapján szervezik. A mintegy 1200 mezőgazda- sági szövetkezetben kevés a me­nedzser. Különösen a piackuta­tásban, a vállalkozásban volna szükség egyre több specialistára, újabban pedig azokra, akik segí­tik az üzemi válságok megelőzé­sét, felszámolását. Jelenleg a kö­zös gazdaságok csaknem 40 szá­zalékára ráférne, hogy a mély­pontról elmozduljon, ám — az ipari, kereskedelmi cégektől el­térően — náluk nincs olyan szak­gárda, amely az üzemi termék- szerkezet módosítására — alapos piackutató munka eredménye­ként — tenne javaslatot. A vállal­kozási menedzserektől azt remé­lik, hogy az átalakulási törvény adta lehetőségekkel élve a kiala­kuló gazdasági szervezetek, tár­sulások munkáját is segítik. Könyv a növényvédő szerekről A növényvédő szereket és a műtrágyákat ismertető új köny­vet jelentetett meg a Mezőgazda- sági Kiadó. A nagyüzemi szak­emberek és a kistermelők egya­ránt érdeklődéssel várták a könyvet; az engedélyezett ké­miai szerek gazdag választékáról és felhasználásuk módjáról ad részletekig menő információt. A kiadvány a növényvédő szerek biztonságos tárolásának és a megmaradt vegyszerek, va­lamint csomagolóanyagaik keze­lésének módszereit is ismerteti. Közli a legfontosabb munkavé­delmi előírásokat, valamint az élelmezés-egészségügyi várako­zási időt.

Next

/
Thumbnails
Contents