Heves Megyei Népújság, 1989. május (40. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-25 / 121. szám

NÉPÚJSÁG, 1989. május 25., csütörtök GAZDASÁG — TÁRSADALOM 3. Zsebbevágó kérdés Energiatakarékosság a háztartásokban A közhiedelemmel ellentét­ben tekintélyes mennyiségű energiát fogyasztanak a háztar­tások, ennek költségei évente megközelítik a 30 milliárd forin­tot. A családok energiafelhasz­nálásának mennyisége több mint a három nagy energiaigényes iparágé, a kohászaté, a vegyiparé és az építőiparé együttvéve. Fo­gyasztásuk évente több mint 8 millió tonna kőolajjal egyenérté­kű, és meghaladja az ország teljes energiafelhasználásának 28 szá­zalékát. A családok éves költség- vetésében ezek a ráfordítások át­lagosan 6000-7000 forintot je­lentenek, de a jól gépesített ház­tartásokban ennek többszörösét fizetik. Érdemes tehát a lakossá­gi fogyasztóknak is jobban odafi­gyelni erre a zsebbevágó kérdés­re, az energiamegtakarítási lehe­tőségek felhasználására. A Magyar Média Vállalat gondozásában megjelent a laká­sok, családok energiafelhaszná­lásának csökkentését szolgáló szakszerű tanácsok gyűjtemé­nye, a „Háztartások takarékon” című kiadvány. Az ebben sze­replő adatok szerint a háztartá­sokban felhasznált energia leg­nagyobb részét, 66 százalékát fű­tésre fordítják, s ezért a túlfűtés megszüntetése és a hővesztesé­gek csökkentése ígéri a legna­gyobb megtakarítást. Ehhez sok segítséget nyújt az új kiadvány a különböző fűtőberendezések tü- zeléstechnikailag legkedvezőbb kezelésének leírásával. Figyel­meztet arra is, hogy minden egy százalékos túlfűtés 6 százalékkal növeli az energiafogyasztást. A kiadvány szerzői többféle meg­oldást kínálnak az ablak- és ajtó­réseken át elszökő meleg vissza­tartására, e hézagok szakszerű szigetelésre, tömítésére. Lénye­gesen növeli az ablak hőszigete­lőképességét például a leenge­dett és zárt redőny is. A háztartási energiafogyasz­tás következő nagy tétele a me­legvíz-felhasználás. A szakem­berek az elektromos forróvíz-tá­rolók használatánál egyebek kö­zött azt ajánlják, hogy 60 fokos vagy ennél alacsonyabb hőmér­sékletű melegvíz készítésére ál­lítsák be, mert a forróbb működ­tetés már lényegesen meggyor­sítja a vízkőképződést és a korró­ziót, s így az energiafogyasztás növelése mellett jelentősen csökkenti a berendezés élettarta­mát is. Nagyon sok jótanácsot sorolnak fel a szakemberek a sü­tés-főzésnél beidegződött rossz, energiapazarló szokások meg­szüntetésére, a takarékos fogá­sok elsajátítására. Gáztűzhelynél például alapvető, hogy csak az étel forrásáig használjanak teljes lángot, utána takaréklángon főz­zenek. Nem mellőzhető a gázé­gők rendszeres karbantartása sem, amellyel legkevesebb 10 százalékos gázmegtakarítás ér­hető el. Az energiatakarékossági jóta­nácsok kiterjednek valamennyi háztartási készülék ésszerű és balesetmentes használatára, a kereskedelmi forgalomban kap­ható készülékek és lámpatestek jellemzésére, továbbá a villa­mos- és gázszolgáltatás beveze­tésének hivatalos eljárásaira, egyéb tudnivalóira is. A kiad­ványt a hírlapárusoknál vásárol­hatják meg az édeklődők. (MTI) Lesz víz Noszvajon és Szomolyán Hosszú ideje visszatérő gond, hogy Noszvajon és a szomszédos Szomolyán nincs elegendő víz. Az utóbbi időben az elégedet­lenség a tetőfokára hágott, oly­annyira, hogy a helyi kútkezelő — aki a legkevésbé felelős a víz­hiányért — a felmondáson törte a fejét. A kedélyek megnyugtatása érdekében Zámbori Ferenc,a. Heves Megyei Tanács Építési és Vízügyi osztályának vezetője a következő információkat jutatta el hozzánk. A Heves Megyei Vízmű Vál­lalat, a megyei tanács illetékes szakemberei mindent elkövet­nek, hogy minél előbb megol­dódjon a panaszos községek problémája. Ennek érdekében már elkészült egy részletes terv, amelyet az építési engedélyhez és a kivitelezéshez szükséges do­kumentumok kidolgozása kö­vet. A vezető elmondta azt is, hogy tavaly már fúrtak egy új ku­tat, de csekély hozama miatt ez nem oldotta meg a vízhiányt. Épp ezért most egy regionális rendszert alakítanak ki, mintegy 13 millió forintos költséggel. A szükséges anyagi fedezetet min­den bizonnyal mihamarabb elő­teremtik különböző forrásokból. Az elképzelések szerint még eb­ben az évben megvalósítják a ter­veket. A- mielőbbi megnyugtató megoldás érdekében dolgozó szakemberek addig ,is kérik a la­kosság türelmét és megértését. Esztergagépek — sorozatban A Szerszámgépipari Művek Budapesti Szerszámgépgyára az év elejétől részvénytársaságként működik. Az idén várhatóan 1,6 milli­árd forint értékben állítanak elő különböző szerszámgépeket, ame­lyeket a piac változó igénye szerint fejlesztettek ki. Gépeik 65-70 szá­zalékát exportálják. A gyártósoron sorozatba készülnek az esztergagépek (Fotó: Balaton József— MTI) Sikeres hatvani „éter­halászok” A jónak lehet rossz oldala is! Ezt Szűcs János, az MHSZ hatvani rádiós klubjának örökifjú veze­tője mondta, utalással a Balassi utcai új otthonukba történt átte- lepülésre. A Vízmű Vállalat egy­kori központja ugyanis, alkal­masnak tűnik belső oktató, el­méleti munkára valahány klub működése tekintetében, de ők a szűk terep miatt képtelenek an­tennák telepítésére. Holott ez az egész munka alapvető létfeltéte­le! így aztán most azt tervezik, hogy a klubvezető saját telkén, a Peres dombháton végzik mun­kájuk gyakorlati részét a rádió­sok. Az „éter halászai”, az olyan nagy elődök sarkában, mint a többtu­sában, vagy gyorstávirászatban villogó Rohács Tibor, immár itt a tehetséges utánpótlás megannyi képviselője, aminek hitelességét a tardosi táborban minap meg­rendezett megyei verseny ered­ményei támasztják alá. A hatva­ni MHSZ-klub fiú és leány együttese ugyanis mind többtu­sában, mind a rádió iránymérő számokban megszerezte az első­séget. A fiúk Rozman Gábor, Smid Attila, Sir oki Péter, a le­ányok pedig Tótpál Szilvia, Czmorek Mónika és Mácsai Zsuzsa össztételben vágták ki a rezet. Egy korosztállyal magasabb kategóriában szépen teljesítette küldetését a Riczó István irányí­tásával működő önálló iskolai honvédelmi klub, a Rákóczi úti együttes is, amely az MHSZ egy­kori kihelyezett szakosztályából létesült. Tagjai közül különös­képpen Tóth Istvánés Riczó Gá­bor tettek ki magukért rádió többtusában kivívott első helye­zésükkel. Pedig az esős, hideg, zivataros időjárás nem kedvezett a versengésnek. Mind e gondok közepette Szűcs János klubveze­tő mégis előre tekint, mert már nyakukon van a júniusi országos bajnokság, majd a „Testvériség­barátság” címet viselő nemzet­közi verseny, amelynek ez évben szintén Heves megye lesz a házi­gazdája. Marad tehát az egyelőre mos­toha viszonyok közötti felkészü­lés, továbbá marad Liktor Pál segítőkészsége, aki a közelmúlt­ban vette át az MHSZ-rádiósok utánpótlása szempontjából any- nyira fontos Farkas Imre utcai általános iskola kisdiákjainak felkészítését. Vagyis úgy tűnik, hogy a jelenlegi gondok ellenére nagyobb veszély nem fenyegeti a folyamatosságot, a hatvani „éterhalászok” további eredmé­nyeket ígérő ténykedését. (moldvay) Érettségivel nem könnyű Lesz-e mindenkinek első munkahelye? Néhány óvónőnek majd nem jut gyerek... Ahol mindig szükség van dolgos kezekre: a sütő­Sokszor megénekelték már a pályakezdés gondjait. Ahogy az első munkanapján még megille- tődött, vagy magabiztos, energi­ától duzzadó ifjú (lelkialkat dol­ga) találkozik a lehangoló reali­tásokkal. Ez a téma sem megve­tendő, de érdemes feltenni azt a kérdést is: vajon jut-e egyáltalán minden fiatalnak első munka­hely? Felkerestem a megyei tanács munkaügyi osztályának vezető­jét, Kisgergely Istvánt, aki nem festette túl biztatónak az idei ké­pet. Elmondta, hogy tanulmá­nyaik befejezése után előrelátha­tóan 3573-an keresnek majd ál­lást megyénkben, s noha 56-tal többen, mint az elmúlt évben, a tavalyinál 14 százalékkal keve­sebb, összesen 2886 ajánlat várja őket. Lehetőségeiket az is szűkí­ti, hogy a munkaalkalmaknak mindössze 66 százalékát találják Egerben vagy a körzetközpon­tokban. Azokat, akik az általános is­kola után nem tanulnak tovább, Heves és Füzesabony kivételével általában több hely várja, mint ahányan dolgozni szeretnének. Mehetnek ács-állványozónak, sütőipari- vagy szállítómunkás­nak. Ennek ellenére mégsem perspektíva szakképzetlennek maradniuk, mivel a munkanél­küliek táborában ez a legszéle­sebb réteg. Legnehezebb a szimpla érett­ségi bizonyítvánnyal rendelke­zők helyzete, valószínűleg közü­lük keresik majd fel legtöbben tanácsot kérve a megyei munka­ügyi szolgáltató irodát. Egerben például eddig egyetlen gimnázi­umi végzettséggel betölthető ál­lást ajánlottak, Hevesen és Fü­zesabonyban azonban egyet sem. Az érettségizettek jórészé­nek tehát — félretéve a négy év alatt beléjük nevelt értelmiségi ideált — meg kell elégednie a fizi­kai munkával, és minél hama­rabb szert tenni valamilyen szak­mára. Ezek a számok minden­képpen arra hívják fel a figyel­met, hogy a gimnáziumi oktatást hozzá kellene igazítani a gazda­ság reális igényeihez, és használ­hatóbb ismereteket tanítani — például a fakultációs órákon. Segítségképpen tanfolyamo­kat szervez a szolgáltató iroda, elsősorban a fiatalok előbb emlí­tett csoportjának. Az általános ápolói és asszisztensi kurzus 18 hónapja alatt szakmunkásbizo­nyítványt szerezhetnek nemcsak a lányok, de az erősebb nem kép­viselői is. A férfiasabb területre vágyók elsajátíthatják a forgá­csolás mesterfogásait, vagy az építőipari szakmák valamelyi­két. Ezek az oktatási fonnák a munkaerőpiaci képzés keretébe tartoznak, így gyakorlatilag in­gyenesek. A költségeket az OBMH fedezi a foglakoztatási alapból. Az elméleti és gyakorla­ti órák szeptember elején kez­dődnek. Jobban boldogulhatnak a vég­zős szakközépiskolások, főleg ha számítástechnikai, pénzügyi, számviteli, közgazdasági vagy kereskedelmi ismereteket tanul­tak. Itt is vannak azonban nyug­talanítóbb példák. Az egri Gár— ipar (Fotó: Koncz János) donyi gimnázium óvónői tagoza­táról 45 lány került ki, s mindösz- sze egy munkahelyet hirdettek számukra. Az előző évhez képest keve­sebben fejezik be a szakmunkás- képzőt az idén. Nekik van legna­gyobb esélyük, hogy zökkenők és fájó kompromisszumok nél­kül helyezkedjenek el. Az autó­szerelők, vízvezeték szerelők, szobafestő-mázolok, kőműve­sek, varrónők, épületburkolók, géplakatosok esetében nagyjá­ból megegyezik a kereslet és a kí­nálat. Akik esztergályosnak, ács-állványozónak, villanyszere­lőnek, hegesztőnek, cipőfelső­rész-készítőnek tanultak, azokat tárt karokkal várják a különböző cégek, nehezebb dolguk lesz azonban a karosszérialakatosok­nak, asztalosoknak, központifű­tés-szerelőknek, fodrászoknak, villamos gépszerelőknek, szű­csöknek. Most pedig arról, mire számít­hatnak a diplomások az értékes okmány megszerzése után. Köny- nyű azoknak a dolguk, akik a műszaki vagy a pénzügyi pályát választották, vagy az angol és a német nyelvet beszélik felső fo­kon, netán egyetemen szereztek pedagógus képesítést. Az egri tanárképző főiskolán végző me- gyénkbeliek azonban nem dús­kálhatnak az ajánlatok között, nyolcvanhármukat csak 11 pá­lyázat invitálja. Csak ehhez ké­prest számít jóhíríiek, hogy az előző évekhez képrest több iskola alkalmazna lányokat is, nem ra­gaszkodva a „tanár bácsikhoz”. Az egri öregdiákok Köszöntik n várost Az Egri Öregdiákok Baráti Társasága május 26-28. között háromnapos ünnepségsorozatot rendez annak emlékére, hogy a török iga alól felszabadulásunk után, 1689-ben, a mai Gárdonyi Géza Gimnázium "helyén lévő épületekben kezdte meg műkö­dését az első egri gimnázium. Tűnhet ez az évforduló akár keresettnek is, hiszen akkori és mai bajainkban-gondjainkban, megrázkódtatásainkban egy is­kolai évszám, még az akkori ese­mény sem mérhető olyan jelen­tőségűnek, amelyről három na­pig kellene beszélnünk. Azért a kérdés összetettebb. Gondol­junk arra, hogy a lefolyt három­száz évre történő visszapillantás mennyi hasznos tanulsággal szolgál. Aki a jubileumra szer­kesztett évkönyvet végiglapozza, rájöhet, hogy egy kisváros mik­rokozmosza nagyjából azonos jegyeket mutat az ország, a világ, a kor jelenségeivel. Okulást min­denképpen nyújt ez az évfordu­ló, ha a lelkiség, a szellemi igé­nyek oldaláról közelítünk mind­ahhoz, amit utólag történelem­nek hívunk. Kitetszik a történé­szek szorgos és avatott munkája nyomán, hogy Európa nem hagyta akkor sem cserben ezt a megcsigázott nemzetet. Előde­ink nem késlekedtek elfogadni a segítő kezet, s a história domu- sok, okiratok, nevek, események, eredmények és kudarcok lánco­lata a bizonyíték rá, hogy a joze­finista törekvések, a tűzvészek, az emberi gyengeségek nem in­gathatták meg a hitet: Közép- Európában is Európa van, mér­cénk nem lehet más, mint a kon­tinenst vezérlő eszmék időálló kötege. Lehet-e manapság túlértékel­ni olyan törekvést, amely erköl­csi és szellemi jelenünk újragon­dolását, elemzését, színesebbé tételét tűzi ki feladatként, azzal, hogy a félmúltból átmenteni kí­vánja a holnapba azokat a gon­dolatokat, amik az emberi kö­zösségeket vezérelték a maguk idején? Mai magunkat csak úgy haladhatjuk meg, ha jól irányzó- dunk a múlthoz képest, tiszta fej­jel, lelkiismerettel kutatjuk azt a harmóniát, amely bennünk jöhet csak létre. Nem mások által, ha­nem csakis úgy, ahogyan gondo­lataink, érzelmeink, netán szen­vedélyeink között rendet és illő összhangot teremtünk. Nem görögtüzes ünnepet ké­szítenek az egri öregdiákok. Ide­jönnek az ország minden részé­ből ezek a párszázak, de haza­utaznak Európa sok városából is, Rómából, Stuttgartból, Bécs- ből, Hamburgból, s talán a ten­gerentúlról is. Mert az A lma Ma­ter mindannyiuknak Édesanyja volt nyolc éven keresztül; a Neve­lő Anya. Nemcsak Te Deumot zeng ez a párszáz „öregfiú” a mai gárdonyis diákokkal együtt, de élvezni fogja, hogy Kossuth-dijas zeneszerzőnk kórusművet írt, a zongoraművész előadja alkalmi opusát, a festőművész kereszt- metszetét adja képeivel tartal­mas életének. A kedves tanárra emlékeznek, Ócsvár Gézára, aki tanári pályáját Egerben futotta végig. Több száz tudományos és irodalmi publikációból válogat­va ízelítőt kapnak az ünnepség látogatói abból a szellemiségből, amely a háromszáz év alatt mű­ködő intézmény tanárai és diák­jai által formát kapxjtt. Nagyobb nyomatéka és markánsabb hangsúlya lesz eme szándékának még azzal is, hogy a volt egri di­ák, dr. Kulcsár Kálmán, igazság­ügyminiszter mond ünnepi be­szédet; bizonyára érintve moz­galmas napjaink jó néhány jogi és etikai kérdését is. Az évfordu­lót márványtáblába vésetik. És azok nevét is, akik a második vi­lágháború éveiben az életüket ál­dozták. Kései és megbánó főhaj­tás ez a hősök emléke előtt. Az egykori és mai diákok a Dobó szobor megkoszorúzásá­val a várost tisztelik meg, s ezzel kötelezik magukat arra, hogy amit ebben a bükkalji kis Athén­ban kaptak, kapnak, kamatoz­tatják majd — képességeik és le­hetőségeik szerint — Eger javára és a nagyobb haza boldogulásá­ra. Mert a tett-mozgás; az eleven erő viszi előbbre az életet a ki­bontakozás irányába. Oda, ahol egyszer mégiscsak megjelenik, megjelenhetik a kiművelt em­berfők sokasága! F. A.

Next

/
Thumbnails
Contents