Heves Megyei Népújság, 1989. május (40. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-22 / 118. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XL. évfolyam, 118. szám ÁRA: 1989. május 22., hétfő 4,30 FORINT AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA KINEK A TÖRVÉNYE? „...a feltételek nem teremtődtek meg hozzá.” (3. oldal) EGY LENÉZETT HIVATÁS AMERIKAI ÉLHARCOSA Richard Steinmann: „...Magyarországon 1949-ben állami szinten leállították a fejlesztését.” (3. oldal) „RÉGI DICSŐSÉGÜNK, HOL KÉSEL...?” „Ha ez nem sikerül, akkor belebukom - mondta töpreng­ve." (4. oldal) A DINNER FOR TWO TITKA A vendégek véleményt írhatnak a számla hátoldalára... (8. oldal) Hazánkba érkezett a Ciprusi Köztársaság elnöke Megyei népfrontértekezlet Egerben Honfitársak találkoztak A HNF megyei bizottságának új elnöke: dr. Gáspárdy József — Titkárnak ismét Mészáros Albertet választották meg A küldöttek a titkár értékelő gondolatait hallgatják Georgiosz Vasziliu, a Ciprusi Köztársaság elnöke — Straub F. Brúnónak, a Magyar Népköz- társaság Elnöki Tanácsa elnöké­nek meghívására — vasárnap négynapos hivatalos látogatásra hazánkba érkezett. Kíséretében van Georgiosz Jakovu külügy­miniszter, Takisz Nemicasz ke­reskedelmi és iparügyi miniszter, Elias Theodorou Ipsarides, a Ciprusi Köztársaság budapesti nagykövete, aki a fővárosban csatlakozott a kísérethez. Georgiosz Vasziliut és kísére­tét a magyar és ciprusi zászlókkal díszített Ferihegyi repülőtéren Straub F. Brúnó, Kovács László külügyminiszter-helyettes, vala­mint Kincses László, hazánknak a Görög és a Ciprusi Köztársa­ságba akkreditált nagykövete fo­gadta. Magyarországra érkezését kö­vetően a Ferihegyi repülőtéren Georgiosz Vasziliu, a Ciprusi Köztársaság elnöke rövid, meleg hangvételű nyilatkozatot adott a magyar sajtó képviselőinek. El­mondotta: — Budapestre érkezve legelső gondolatom az öröm, hogy ismét itt lehetek, hiszen mielőtt a Cip­rusi Köztársaság elnöke lettem,' azt hiszem, életem legfontosabb, emberformáló esztendeit töltöt­tem itt, 1950-től 1960-ig olyan tíz évet, mely a magyar történe­lem szempontjából is döntő fon­tosságú volt. — Nem túlzás, ha azt mon­dom, hogy Magyarországot én A tudósító nincs könnyű hely­zetben, amikor az egynapos ta­nácskozás és a másnapi politikai nagygyűlés hangulatait kívánja visszaadni. Ugyanis nem a szo­kásos rituálé szerint zajlottak az események, nem látványos prog­rambeszédek hangoztak el, ha­nem egy valódi munkatalálkozó körvonalai bontakoztak ki. Sok szempontból már a kecskeméti reformműhely tanácskozás meg­haladása is volt ez az összejöve­tel, hiszen amellett, hogy erőtel­jesen körvonalazódtak a magyar reform lehetséges útjai, azt is ki­nyilvánították a résztvevők: nem egyes személyekhez, hanem né­zetekhez, platformokhoz kap­csolódnak. Tehát egy demokra­tikusabb politikai alapállás fo­galmazódott meg, amely — érzé­kelhetően — szélesebb társadal­mi bázison keletkezett. A tanácskozáson egyébként 110 reformkor és platformcso­port több mint 400 képviselője vitatkozott, köztük három egri és egy gyöngyösi reformkor kül­döttsége. Ót szekcióban folyt a munka: a Múltunk a jelenben, a Milyen pártot akarunk? A gaz­daság és a tulajdon reformja, a Társadalmi állapotaink és á re­formfis az A tmenet a demokrati­kus jogállamba címmel hirdet­tek meg különböző témákat. A nyitány már abban is eltért más második hazámnak tartom, ma­gamat pedig kicsit magyarnak tekintem, hiszen soha nem veszí­tettem el a kapcsolatot régi bará­taimmal, kollégáimmal, akik egyetemi éveim társai voltak, és akikkel annyi feledhetetlen él­mény fűz össze. Egynek éreztem én magamat az egész magyar néppel is, a magaménak tudtam minden örömét és fájdalmát. A testvériségnek ez az élménye pe­dig felejthetetlen. — Ezért mindig is különös ér­deklődéssel követtem a magyar- országi híradásokat, és együtt örültem a magyar emberekkel a kedvező változásoknak. Azt hi­szem, elmondhatom magamról, hogy jól ismerem ezt az országot és ezt a népet. — Mi, ciprusiak úgy tekin­tünk Magyarországra, mint ha­zánk egyik legjobb barátjára, akinek támogatására — más szo­cialista országokéval együtt — mindig is számíthattunk, függet­lenségünk kivívásának első per­cétől fogva. — Bízom benne, hogy látoga­tásom sikeres lesz. Remélem, hogy a tárgyalások során sikerül előrehaladást elérni a magyar­ciprusi államközi együttműkö­désben, ami bizonyára jó hatás­sal lesz a gazdasági kapcsolatok­ra is. Ez mindkét országnak a ja­vára válna. Meggyőződésem az is, hogy a kis országok jó viszo­nya semmi mással nem helyette­síthető pozitív eleme a nemzet­közi helyzetnek is. hasonló rendezvényektől, hogy nem valamilyen közismert ál­lamférfi szólt az egybegyűltek­hez, hanem Kerényi György, Lo­vászi József, a Bács-Kiskun me­gyei, illetve Géczi József a Csongrád megyei reformkor képviselője. Néhány kiragadott gondolat bevezetőjükből: a re­formkörök létrejötte az MSZMP eddigi működésének egyértelmű kritikája. Csökken a párttagok száma, egyre többen morzsolód­nak le. Elbürokratizálódott a párt, lélektelen és formális a szervezeti élet. A társadalom­ban, a gazdaságban sokszínű fo­lyamatok zajlanak, a párt re­formja viszont megakadt. A re­formkörök tényleges politizálást akarnak, esélyt a gyökeres átala­kulásra, amelynek végeredmé­nye az önszerveződő, demokra­tikus és szocialista párt. Ehhez új stuktúra és stílus kell, hozzá fel­készült, hiteles vezetők. A lopa­kodó, oldalazó, sunyi politizálá­sából elég volt. A tanácskozás célja az MSZMP-n belüli re­formplatform kidolgozása. A tanácskozást üdvözölte Né­meth Miklós miniszterelnök és Szűrös Mátyás, az Országgyűlés elnöke, de levelet küldtek az el­lenzéki kerekasztal képviselői is. Ezt követően kezdődött a vol­taképpeni eszmecsere. A Népúj­ság tudósítója a legnépesebb A mai társadalmi helyzetben, már csak a többpártrendszer ér­dekében is, sürgető szükség van a honi népfrontmozgalom meg­újítására. Ez a fórum is része kí­ván lenni az átalakulási folya­matnak — mondotta bevezetőül dr. Végh Miklós üléselnök a szombaton Egerben, a Technika Házában megrendezett megyei értekezleten. Egyszersmind kö­szöntötte a 237 küldöttet, vala­mint dr. Mándi Barnabást, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának tagját, az ügyvezető elnökség képviselőjét. Elsőnek ügyrendi kérdések­ben határoztak a tanácskozás résztvevői, többek között arról, hogy valamennyi jelenlévő sza­vazati joggal rendelkezik. Ez­után a testületek és tisztségvise­lők választásával kapcsolatban kisebb, bár elhúzódó vita bonta­kozott ki. Egyebek mellett dr. Nagy Dezső arra tett javaslatot, hogy a megyei bizottságnak ne egy elnöke legyen, hanem forgó rendszerben évente más-más vá­rosé töltse be ezt a tisztet. Indít­ványát a többség elvetette. Volt, aki máris hosszadalmasnak vélte az értekezletet, véleményével szemben helyesen érvelt megint- csak a többség: épp az a jó, ha alaposan megbeszéljük közös dolgainkat. Ellentétes nézetek csaptak ösz- sze azzal összefüggésben is, ki, hány tagot delegáljon az eljöven­dő megyei bizottságba. Csengeri Árpád kifogásolta, hogy gazda­sági egységek vezetői delegálj a­szekció munkájába kapcsolódott be, amely Milyen pártot aka­runk? elnevezéssel kezdte meg munkáját. Talán érdemes követ­ni a vitát, amelynek alakulása tükrözi a többi csoport hangula­tát, módszerét is. Rövid és velős, 5-10 perces hozzászólások hangzottak el. Érződött, hogy itt is — akárcsak egy reformkörben — az MSZMP tagjai kóstolgatják a valódi vitát, inkább saját gőndolatmenetük foglyai, még nehezen ütköztetik eltérő nézeteiket. Mindenesetre már az is nagy szó volt, hogy tü­relmesen, az új befogadására ké­szen soijáztatták elképzeléseiket — több mint ötvenen. Néhány gondolat: fel kell zárkózni a vál­tozásokhoz, meg kell felelni a versenyhelyzet feltételeinek. Nyíltan szocialistának kell tarta­ni a pártot. A szavak kezdik hite­lüket veszteni, reális programok­ra van szükség. Egyszerre kell ér­vényesíteni a politikai szabadsá­got, s a gazdaságban a technoló­gia és a munkafegyelem diktatú­ráját. A bérből és fizetésből élők pártjává kell változtatni az MSZMP-t. Váljon valóban moz­galmi párttá, amely alulról fölfe­lé építkezik, platformok alapján. Többen felhívták a figyelmet ar­ra, hogy a lakóterületen, elsősor­ban a választási körzetek szerint kell alapszervezeteket szervezni, nak személyeket a testületbe, mert itt a nép mozgalmáról van szó. Az ellenvéleményt a fo­gyasztási szövetkezetek képvise­lője fejtette ki, mondván, tőlük például hárman kerülnek be — 200 ezer ember képviseletében. Mások is felszólaltak, újabb és újabb — de nem éppen hatásos — érveket megemlítve. Szeren­csére mégsem vált parttalanná ez a párbeszédes az üléselnök átad­hatta a szót Mészáros Albertnak, a HNF megyei bizottsága titká­rának. Négy év munkájának értékelése Négy év munkáját értékelte ezek után Mészáros Albert. Szó­politizálni. Konkrét törekvések is szóba kerültek. Javaslatok hangzottak el a párt névváltozta­tására, például demokratikus szocialista néppárt, reformpárt, magyar szocialista párt. Mások nem értettek ezzel egyet. Akadt, aki már azt is kijelentette, hogy szerinte a párt szimbóluma a ró­zsa legyen, amely színeivel nem­zeti lobogónkra is utal. A szerteágazó eszmecserének végül is voltak olyan közös pont­jai, amelyeket közös nyilatkozat­ba lehetett foglalni. Ennek ve­zérgondolata, hogy valóban párttá kell alakítani az MSZMP-t, amelyhez a kongresszus az esz­köz. Az is megfogalmazást nyert, hogy Nagy Imrét e körben nem szükséges rehabilitálni, mert re­formkommunista volt, rokon né­zeteket vallott. A többi szekció munkájából néhány szemelvény: kezdemé­nyezik Nagy Imre és társai reha­bilitálását, a június 16-i temeté­sen a reformkörök vegyenek részt. Az 1956-os események jel­lege népfelkelés volt, a forrada­lom kifejezést egyelőre nem tart­ják célszerűnek. 1948 után egy ázsiai típusú despotikus rendszer alakult ki, amely a Kádár-kor­szakban finomodott, de alapst­ruktúrája nem változott meg. Gazdaságpolitikai téren az államnak vissza kell vonulnia egy sor területről. Nem reformra, váltásra van szükség: a gazdaság ma csak vegetációra képes. A költségvetésben radikális re­formra van szükség. Meg kell újí­tani a helyi önkormányzatokat. A békés átmenet két lépcsőben megoldható, az egyik a hatalom megosztása, a másik a jogállam kialakítása. Este a plenáris ülésen már ’részt vett a Politikai Bizottság két beli kiegészítésében áttekintette a magyar népfront történetét, és a népfront eszméjét. Elmondta, hogy az elmúlt évtizedekben a népfront — az egypártrendszerű struktúrában — a szövetségi po­litika egyedüli letéteményese volt. Ma azonban versenyhely­zetben van, s így a közmegegye­zés dinamikusabb, szokszínűbb formákat igényel. A népfront te­hát nem követelhet magának monopoljogokat. A népfront­nak a jövőben a nyilvánosság eszközeit felhasználva elsősor­ban a központi és a helyi döntés- hozatalban, az önkormányzati­ságban, a közvetlen demokrácia intézményeiben kell jelen lennie önálló politikai tényezőként. Szólt arról is, hogy a megyé­ben most befejeződött újjává- (Folytatás a 2. oldalon) tagja: Vastagh Pál és Pozsgay Imre. Vastagh Pál kifejtette, hogy ezek a kérdések több mint két éve már megfogalmazódtak itt egy tanácskozáson, kár hogy nem egyesültek akkor a gondo­latok. Fontos a félreértések el­oszlatása: a reformkörök a pár­ton belül akaiják a megújulást. Ki kell mozdulni a holtpontról, megtenni a békés átmenet gya­korlati lépéseit. Pozsgay Imre hangsúlyozta, hogy szükség van a párton belüli reformmozga­lomra, fontos, hogy ezek az erők meg tudják határozni önmagu­kat, s elég eltökéltek legyenek céljaik végigviteléhez. Az MSZMP-nek van egy nagy lét­számú része, amely nem kényte­len fal mellett, szemlesütve köz­lekedni ebben az országban. Az indítékuk nem elsősorban morá­lis: a reform az egyetlen alternatí­va, remélhetőleg megérti ezt az MSZMP jelentős része. Békés úton kell megvalósítani az átme­netet a sztálinizmusból a demok­ratikus szocializmus felé. Vasárnap délben nagygyűlés­sel fejeződött be a tanácskozás, amelyen háromezren vettek részt. A Politikai Bizottság eddig említett tagjain kívül megérke­zett Nyers Rezső is. A szerkesztő bizottság reggelre elkészítette a platform tervezetet. Ezt teljes teijedelmében nem ismertették, ehelyett közös közleményt ol­vastak fel. Eszerint a tanácsko­zás érdemi eszmecserét folyta­tott a közös platformtervezet ki­munkálása érdekében. A továb­bi vitára bocsátandó tervezetet és a tanácskozáson elhangzott hozzászólásokat teljes egészében nyilvánosságra hozzák. Tudósítás: Gábor László Ki, kicsoda? Láttam a minap egy tudósí­tást a televízió híradójában. A beszámoló azt adta hírül, hogy a fővárosban megala­kult az úgynevezett marxista centrista platform. A kamera a résztvevőket mutatta és idé­zett néhány felszólalásból is. Hogy mi hangzott el ezen az összejövetelen, azt én most nem taglalnám részletesen; azt mindenki láthatta és hall­hatta. Az érdekesség az volt in­kább, mikor a gyűlés szóno­kát — a neve: Ribánszki Ró­bert — mutatta a televízió. Miközben beszélt, a képer­nyőn a következő sejtelmes felirat jelent meg: Kádár Já­nos volt személyi titkára... Ez rendkívül izgalmas — gondoltam magamban — de- hát lehetséges, hogy valaki egész életében „személyi” ember legyen, és mást ne is csináljon? A dolog mitagadás kissé gyanúsnak tűnt. Már­mint az; nem valószínű, hogy nevezettnek nem volt más be­osztása ezen kívül soha az életben. Volt is, mint később kide­rült. Említett személy KB-tit- kárként működött az ifjúsági mozgalomban, volt kínai nagykövet Pekingben, s leg­utóbb a Hazafias Népfront országos titkáraként is dolgo­zott. Miért választotta ki még­is a televízió — az összes tiszt­ségből — pontosan ezt az egyet? Rendkívül fogós kérdés. Alighanem „hatást” akar­tak kiváltani a szerkesztők a nézőkből: ez az ember Kádár közelében volt... És ettől a tu­dósítás egzotikus hangulatot kapott. (Biztos közönségsi­ker.) Most nem is arról van szó, hogy a tévé ez esetben némi­leg hanyagul kezelte a tárgyi- j lagosságot, hanem arról is, : hogy manapság divatba jött ! központi kérdésként kezelni j azt, hogy ki, ki volt azelőtt. Ami persze korántsem lé- ■ nyegtelen, ám akkor mégis- j csak az, ha emellett másra ! nem vagyunk kíváncsiak. Különben pedig elég nagy j zűrzavar lenne abból, ha ma j — a hatalom és az ellenzék je- j les képviselőit — sorra ven- I nénk; mondanák meg (évről- j évre),hogy akkor,meg akkor ! kik voltak és mit csináltak, j Kiderülne például, hogy emez Révay „házi” kiszolgá- [ lója volt. Amaz pedig költe- 1 ményeket zengett Rákosi ! Mátyásról, emez szerint meg Sztálin volt a legnagyobb ma- ! gyár. Fellappozhatnánk aztán j régi könyveket, és újságokat I is, csuda dolgokat találnánk I benne. Én azt hiszem, erre van ] most a legkevésbé szükség. I Hiszen nem sok olyan embert j találnánk, aki harminc éve is j azt mondta volna — ésponto- J san úgy —, amit ma. És ezen E nincs is mit csodál kozni; köz- J ben hosszú évtizedek teltek S el. És pillanatnyilag mégis ! csak azt lenne a legfontosabb ! megtudnunk, ki kicsoda, és | mit akar — ma... Ami persze szintén nem ( egy könnyű kérdés. Havas András MSZMP reformkörök első országos tanácskozása Szegeden „Békés úton lehessen megvalósítani az átmenetet” Vz MSZMP már lassan történelminek nevezhető 1988 májusi pártértekezletének első évfordulóján rendezték meg Szegeden az MTA Biológiai Központjában az MSZMP reformkörök országos tanács­kozását. Az egybeesés célzatos, mint többen hangsúlyozták is a résztvevők közül: egy esztendővel ez­előtt elsősorban személyi változások történtek, s az azóta eltelt hónapok alatt fokozatosan értek meg a gyökeres modellváltás feltételei. Ahogy az egyik első hozzászóló hangoztatta is: elérkeztünk a reform­tettek küszöbére.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents