Heves Megyei Népújság, 1989. május (40. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-22 / 118. szám

2, NÉPÚJSÁG, 1989. május 22., hétfő Honfitársak találkoztak nosnak, amikor az egymás iránti tűrőképesség hiányát említette a mai gondjaink egyik okaként. Független, tagságának érde­keit teljességében biztosító moz­galom kíván lenni a szakszerve­zet — hangsúlyozta Szabó Béla, az ÉDOSZ megyei titkára. Be­szélt a Heves megyében most ki­bontakozó önálló szövetség cél­jairól, melyek sorában szerepel, hogy az egyeztetést, a közös akci­ók indítását tartja fontosnak, ter­mészetesen a népfronttal együtt is. A hatvani Ballagó Katalin a programtervezet egyes részeit vetette elemzés alá. Elsősorban a mozgalomnak a környezetvédel­mi, családjogi kérdésekben mu­tatott határozatlanságát, bátor­talanságát helytelenítette. Síkra szállt amellett, hogy a HNF igen­is legyen politizáló mozgalom, mégpedig önálló programmal. Érdekes modanivalóval töl­tötte ki nyolc percét a hevesi Gottschalk Róbert. Mint mond­ta: a tanácskozás megerősít ab­ban, hogy vannak még tenni aka­ró emberek! Ezek után saját ja­vaslatait terjesztette elő az új me1 gyei testület feladatairól. így ar­ról, hogy meg kell válogatni, mi­lyen teendőket végezzen — az eddigi csaknem minden helyett — a népfront. Szükséges tehát egy rövidtávú cselekvési terv is, ami a konkrétumokat tartalmaz­za. Kiállt a hivatali stílus és mód­szerek megszüntetése mellett, s leszögezte: a népfrontosoknak a napi politika vihart kavaró kér­déseiben is állást kell foglalniuk. Felvetette még, hogy a megyebi­zottság próbáljon anyagilag is függetlenné válni, mert ez elen­gedhetetlen az önállóságához. A DEMISZ megyei vezetője, Sós Tamás arról szólt, méltány­talanul szorul háttérbe ma az if­júság, és nem vonják be kellően a népfront munkájába sem a fiata­lokat. Szerinte az ifjúsági szövet­ségnek és a tömegmozgalomnak helyi sajátosságokra építve kell együttműködnie a jövőben, nem azt várni, mit mondanak felül. A Honfitársak — feszült figyelemmel Munkában a szavazatszedő bizottság (Folytatás az 1. oldalról) lasztó népfrontértekezletek ta­pasztalatai azt bizonyítják, hogy a mozgalomnak van társadalmi alapja, amelyre építeni lehet. Hangsúlyozta, hogy a pártirányí­tás és a formális közjogi szerep terheitől megszabadulva szere­pet kell vállalni a közéleti cselek­vésben és önállóságra kell töre­kedni. A mozgalom legyen a pártoktól független, de együtt­működésre, társadalmi szövet­ségre törekvő saját arculatú tár­sadalmi szervezet. Szükséges, hogy a népfront adjon lehetősé­get mindazoknak, akik kötetle­nül, párttagságuktól függetlenül, önként és önzetlenül kívánnak résztvenni szűkebb környezetük és a haza építésében. A vita Napjaink leggyakrabban hal­lott témáját hozta fel az első fel­szólaló, a hatvani Kisterenyei Er­vin. Újságcikkek és dokumentu­mok felidézésével támasztotta alá tiltakozását a bős-nagymaro­si beruházás ellen. Miközben tá­jékoztatta a hallgatóságot arról, hogy nemzetközi szervezetek szerint ez a világ 25 legveszélye­sebb építménye közé tartozik, kifogásolta, hogy épp a HNF Or­szágos Tanácsának környezetvé­delmi bizottsága adta áldását a folytatásra. Javasolta, hogy a megyei népfrontbizottság jegy­zőkönyvileg határolja el magát ettől a nép véleményével ellenté­tes állásponttól. A feldebrői Kelemen József arról szólt, hogy szerinte a moz­galomban elvi megújulás tapasz­talható, gyakorlati nem. Ennek okaként említette, hogy az el­múlt időszakban a HNF az MSZMP „segédje” volt, s ezért hitelét vesztette a közvélemény előtt. Negatívumként mondta el, hogy a népfront ma is felülről szerveződik, nincs valódi önkor­mányzat. Szükségesnek tartotta azt is, hogy a HNF állítson jelöl­teket a következő választásokon, valamint azt, hogy legyen pár­toktól független koordináló sze­repe. Mikola Ferenc Abasár a jelen­téshez fűzött észrevételeket. Ki­fogásolta, hogy a megújulás gya­korlati teendőit nem fogalmaz­ták meg elég konkrétan az anyagban. Elmondta, hogy az el­vek szépek, de szükség lenne ga­ranciára is. — Én régi népfrontos vagyok — kezdte hozzászólását az egri Sándor András. Ezután felsorol­ta (1954-től kezdődően) milyen tisztségeket töltött be a mozga­lomban. Elmondta, hogy a nép­front eddig alkalmatlan volt fel­adatainak elvégzésére, mert nem határolta el magát a hatalomtól. Ennek ellenére szükség van erre a mozgalomra, de nem az úgyne­vezett sztálini típusú népfrontra. Szólt arról is, hogy Heves me­gyében az utóbbi két-három év­tizedben számos gond nehezítet­te az ő népfrontos tevékenységét. Példaként említette a virágosítá- si akciót, amelyre rá se hederítet­tek... Vagy azt, hogy sokan halla­ni sem akartak az értelmiségi klubról. Ezután így folytatta: ha volt olyan, aki meg akarta men­teni a népfrontot, akkor az itt áll maguk előtt. (Mivel a hozzászóló többszörösen meghaladta a megállapított 5-8 perces időke­retet, a küldöttek tapssal jelezték az idő múlását, ám az elnökség további két percet adott a gondo­latok kifejtéséhez). Ekkor hang­zott el az, hogy a népfrontnak a küzdőtér szerepét kell betölte­nie, s a HNF legyen nagy nemzeti szövetség. Oláh János (Kisköre) hozzá­szólását azzal kezdte, hogy az in­telligencia és az udvariasság megköveteli azt, hogy mindenki betartsa a kiszabott időt, s legyen tekintettel a többiekre. Elmond­ta, hogy rendkívül nagy szükség lenne a mozgalmi és a népképvi­seleti jelleg erősítésére. Elmond­ta azt is, hogy szerinte a népfront eddig sem csupán kiszolgáló volt, hiszen a mozgalomnak is el­indítója volt annak a demokrati­kus átalakításnak, amely ma zaj­lik az országban. Szólt arról, hogy ma különösen fontos a tár­sadalmi béke, a közmegegyezés, s ebben a népfrontnak óriási fel­adatai vannak. A szünetet követően dr. Hóka József vette át az ülés vezetését, majd szólította a következő hoz­zászólót: a szilvásváradi Koncz Lajost, ő azzal kezdte mondan­dóját, hogy ma a kívánságlista helyett reális elképzelések kelle­nek. Sajnos — állapította még — a kiadott jelentésben is bizonyta­lanság érezhető, s azt is kifogá­solta, miért írták rá az anyagra hogy:”Belső használatra!” Nem igaz — mondta —, hogy az MSZMP kézi vezérlése alapján dolgozott a HNF és sokszor ép­pen a népfront vezetői kérték, hogy foglalkozzanak velük a kü­lönböző párthatározatok és ál­lásfoglalások... Szorgalmazta a határozott programot, és hang­súlyozta a tömegkapcsolat és a községi munka fontosságát. Ezt követően dr. Mándi Bar­nabás,a HNF Országos Tanácsá­nak tagja, az ügyvezető elnökség képviselője kért szót. Elmondta, hogy ő nem „felülről jött”, s nem akar olyan szerepben tetszelegni, hogy ő elmondja mit kell tenni. Szólt arról is, hogy jó, hogy nincs országos program, hiszen az or­szágos értekezletig akarják ki­dolgozni azt. Addig utat,, irányt kdl kijelölni, ennek az útnak a jelzőoszlopai pedig a követke­zők: függetlenség a pártoktól, nem zárva ki az együttműködést, önállóság, valamint emberköz­pontúság. Hangsúlyozta azt is, hogy a jövőben a HNF-ben nem tölthet be vezető tisztséget az, aki tagja valamely párt vezető testü­letének. Szólt arról is, hogy nem szabad a mozgalomnak politika- mentesnek lennie: a pártonkívü- liek is politizálni akarnak, s eb­ben a népfrontnak (amely a párt­októl eltérően nem a hatalomra tör, és nincsenek pártérdekek sem() nagy segítséget nyújthat. Végül felhívta a figyelmet a helyi tevékenység fontosságára és a sajátosságok szerepére. Kocsis István (Hatvan) arról beszélt, hogy a mozgalom az utóbbi időszakban lebénult, stagnált, hangsúlyozta, hogy el­engedhetetlen, hogy a jövőben a mozgalomban is jól működjön, a nyilvánosság, a demokrácia és szabadon áramoljon az informá­ció. Elmondta, hogy a népfront­nak a nemzeti vitaasztal szerepét kell betöltenie, s elő kell segíte­nie a kiegyezést, a nemzeti meg­békélést. A HNF-nek továbbá a nemzet lelkiismerete kell hogy legyen, s őrködnie kell az igazsá­gosságon, a törvényességen és a morálon. Sajátos megközelítést nyújtott az Egercsehiből jött-Kürti János hozzászólása. Szólt a népfront- mozgalom történetéről, továbbá arról, hogyan végzi munkáját a községekben a HNF. Szerteága­zójellegét kívánta bizonyítani — nem éppen nagy tetszést aratva —, amikor felsorolta szervezései­ket a közellátási fórumoktól a sü­tőtanfolyamig, a szemételhor- dástól a játszótér kialakításáig. Joggal jegyezték meg a szünet­ben a küldött-társak, a mozga­lom egyik baja épp az, hogy túl sokat akar magára vállalni, olyasmiket, amik nem rá tartoz­nak. Megfontolásra érdemes gondolata volt viszont Kürti Já­népfrontnak a mostani társadal­mi átalakulási folyamat élére kel­lett volna már állnia — hangoz­tatta véleményét Molnár István, a HNF Eger Városi Bizottságá­nak titkára. Ehelyett sajnos, a ki­várás taktikáját alkalmazta a mozgalom. Felvetette: az érte­kezlet javasolja a IX. kongresz- szusnak, hogy határozottan kép­viselje a reformot, váljon a nem­zeti megegyezés formálójává. A gyöngyöshalászi Csengeri Ár­pád, az MDF képvsielője hozzá­szólásában ismét helytelenítette, hogy kevesen kerültek be a nép akaratából a delegáltak közé, il­letve a korábbi „gazdaság- és embemyomontó” személyek él­vezik most is a bizalmat. A Ki- szöv megyei titkára, dr. Kaszás Mária arról beszélt, ő büszkén vállalja a delegálást 8 ezer ember nevében. Szerinte nem a széthú­zás, hanem az együttműködés irányába kell menni. Szót kért Juhász Lajos, az MSZMP Heves Megyei Bizott­ságának titkára is. Elmondta, a megyei párt-vb is foglalkozott a népfrontértekezlet előkészítésé­vel. Az MSZMP csupán részese kíván lenni — akár, mint tagszer­vezet — a mozgalomnak. Fon­tosnak ítélte, hogy a népfront szakítson az egypárt rendszer idején kialakított módszerekkel, legyen önálló, teremtsen színte­ret a politizáláshoz a lakóterüle­teken. Az utolsó, 18. felszólaló dr. Komiéi Károly, a gyöngyösi népfrontbizottság most megvá­lasztott elnöke volt. Rendkívül általánosnak nevezte a megyei programtervezetet, javasolta, hogy tekintsék azt ideiglenes­nek, s dolgozzanak ki részletes feladattervet. Felvetette: a fejlő­dés irányául használt „szocialis­ta” jelző helyett kerüljön be a „jóléti állam” megfogalmazás, ami a kellő ellátás megszervezése mellett jelentse az állampolgári kiszolgáltatottság megszűnését is. Szerinte az MSZMP jó irány­ba mozdult el, amikor állást fog­lalt a reformirányzat mellett. Eh­hez kapcsolódva igényelte, hogy legyen végre tiszta képe hazánk lakosságának adósságállomá­nyunkról, s arról is, kik, mennyi­vel tartoznak országunknak! Ezentúl antiinflációs politikát követelt a kormánytól, s kérte, ennek a HNF folyamatosan ad­jon hangot. Szavazás testületekre, tisztségviselőkre Az előbbihez csatlakozott dr. Hóka József, amikor tolmácsolta a hatvani népfrontosok javasla­tát: a megyebizottság tűzze zász­lajára a tisztességesebb elosztás követelését is. Ezt követően át­adta a szót Mészáros Albertnak, aki megtartotta vitaösszefoglaló­ját. A küldöttek ezután a doku­mentumokat, a kiegészítéseket két ellenszavazattal és négy tar­tózkodás mellett elfogadták. A választás — bár meglehető­sen hosszasan ment végbe az egyszerűsítő megoldások ellené­re is — tulajdonképpen a várt eredménnyel zárult. Kettős jelö­lés után a HNF megyei bizottsá­ga elnökének dr. Gáspárdy Jó­zsefet, a Heves Megyei Bíróság elnökhelyettesét választották meg. Alelnökök lettek: dr. Ka­szás Mária, a Kiszöv megyei tit­kára, Miterli György, a gyöngyö­si alsóvárosi templom esperes­plébánosa és dr. Végh Miklós, a Heves Megyei Gyógyszertári Központ igazgatója. Titkári tisztre — egyetlen jelöltként- ka­pott bizalmat ismét Mészáros Al­bert, a helyettese Diószegi La- josné lett. Az öttagú pénzügyi el­lenőrző bizottság elnöke: Pusz­tai Lászlóné, titkára: dr. Hargitai Rezső. Az Országos Tanács tag­jává választották Ballagó Kata­lint, Mészáros Albertet és Oláh Jánost. A küldöttek voksoltak még a megyei bizottságra, az el­nökségre, valamint azokra, akik a kongresszuson képviselik majd megyénket. ' Tudósítás: Havas András Szalay Zoltán Fotó: Perl Márton Az új elnök Dr. Gáspárdy József a Heves Megyei Bíróság polgári el­nökhelyettese. Csaknem két évtizede tevékeny résztvevő­je a népfrontmozgalomnak. Hevesen a helyi bizottság tag­jaként dolgozott. Később Gyöngyösön a városi bizott­ság elnöki tisztére választot­ták meg. Négy esztendeje lát­ta el a megyei testület alelnö­ki funkcióját, emellett a csa­ládvédelmi tanács vezetője­ként is fontos feladatokat végzett el. Ő már a re­form szelle­mében gon­dolkodik? Katonai gyűrű Peking körü[ A kínai néphadsereg egységei elérték Peking külvárosait és ott parancsra várnak — jelentette vasárnap a kínai központi rádió és a televízió. A Reuter brit hírügynökség szemtanúkra hivatkozó legfris­sebbjelentése szerint katonai vo­nat gördült be a Tienánmen tér közelében levő pályaudvarra, a katonák azonban nem hagyták el a 13 vagonból álló szerelvényt. A vonat érkezésének hírére több száz tüntető torlaszolta el a Pe­king főterétől alig 1 kilométerre lévő pályaudvar fő kijáratát. A kínai főváros külső kerüle­teiből is katonai egységek jelen­létéről számoltak be hírügynök­ségek. Szemtanúk páncélosokat láttak Peking külvárosában. Az AP amerikai hírügynökség kínai forrásra hivatkozva azt jelentet­te, hogy 60-70 ezer katona áll készen arra, hogy a parancsokat végrehajtsa. A TASZSZ hírügynökség je­lentése szerint a kínai hadsereg alakulatai gyűrűt vontak a kínai főváros köré, de sehol nem csap­tak össze az eléjük vonuló tünte­tőkkel. A szovjet hírügynökség beszámolója szerint a pekingi vá­rosi tanács képviselője az Új- Kí­na hírügynökségnek adott nyi­latkozatában kifejtette: azért rendelték el a hadsereg felvonu­lását, mert a pekingi rendőri és közbiztonsági erők nem elegen­dőek arra, hogy érvényt szerezze­nek a rendkívüli állapot beveze­téséről kiadott rendeletnek. Hangsúlyozta, hogy Pekingben az utóbbi napokban tovább erő­södtek az anarchikus állapotok, amelyek komoly mértékben akadályozzák a munkát, a ter­melést, az oktatást és a főváros egész lakosságának életét. Ugyanakkor cáfolta azokat a hí­reszteléseket, hogy a katonák a diákok elnyomására érkeztek Pekingbe. Nem zárta ki annak le­hetőségét, hogy a katonákat a felsőoktatási intézmények köze­lében helyezzék el az oktatók, a diákok és a kiszolgáló személy­zet normális tevékenységének a biztosítására, biztonságuk meg­védésére. Ez azonban semmi esetre sem jelenti a katonai ellen­őrzés bevezetését — mondta a városi hatóságok képviselőije. Szovjet-brit Diplomatákat utasítottak ki A Szovjetunióból kiutasítot­tak 11 brit diplomatát és újságí­rót, miután Londonban Nagy- Britannia elhagyására szólítot­tak fel szovjet diplomatákat és újságírókat. Az érintettek két hetet kaptak a távozásra a Szov­jetunióból. Minderről Nagy-Britannia moszkvai nagykövete számolt be a Reuter brit hírügynökségnek. Közölte, hogy pénteken szovjet diplomatákat és újságírókat uta­sítottak ki Nagy-Britanniából, de az erről szóló döntést nem hoz­ták nyilvánosságra. Szombaton a szovjet illetéke­sek közölték a brit nagykövettel, hogy a Szovjetunió elhagyására szólítanak fel 8 diplomatát és 3 újságírót. Londonban a külügyminiszté­rium szóvivője megerősítette a szovjet állampolgárok kiutasítá­sáról szóló hírt. Azt állította, hogy az intézkedést azért hozták, mert az érintettek „státusukkal összeegyeztethetetlen tevékeny­séget” fejtettek ki.

Next

/
Thumbnails
Contents