Heves Megyei Népújság, 1989. május (40. évfolyam, 101-126. szám)
1989-05-18 / 115. szám
4. KULTÚRA — KÖZMŰVELŐDÉS NÉPÚJSÁG, 1989. május 18., csütörtök Felgyorsullak a politikai és társadalmi szükség az eligazodáshoz. Szeretnénk változások. Egyre bonyolultabb a hely- hozzájárulni ahhoz, hogy olvasóink zet, ezért mind több információra van minél több oldalról tájékozódhassanak. Ezért csütörtökönként olyan ösz- szeállítással jelentkezünk, amelyben különböző megnyilatkozásokat, állásfoglalásokat, nyílt leveleket közlünk, köztük olyanokat is, amelyekkel nem, vagy csak részben értünk egyet. Reméljük, segítséget nyújthatunk ahhoz, hogy teljesebb képet alkothassanak magukban, különböző kérdésekkel kapcsolatban. „Az emberekben sok politizálnivágyás maradt és gyűlt össze” Beszélgetés dr. Korompai Jánossal, az MSZDP egri csoportjának elnökével A Magyarországi Szociáldemokrata Párt egri szervezete ügyvezető elnökké választotta dr. Korompai Jánost. 1919-es születésű, 1945 márciusában Egerben polgármesterhelyettes, majd 1948-ban polgármester lett. 1945-től az MSZDP tagja, részt vett az 1948-as „egyesítő” kongresszuson. Ugyanebben az évben a „tagrevízió” első hullámában kizárták. 1956 októberében a megyei tanács hivatali munkástanácsának elnökévé választották, 1957 jűniusában letartóztatták, augusztusban 12 évre ítélték. Fellebbezéskor az ítéletet 8 évre csökkentették, ebből 5 évet töltött le. 1962-es szabadulása után segédmunkásként kezdte, majd az egri múzeumhoz került, ahonnét 1979-ben tudományos főmunkatársként ment nyugdíjba. Tőle érdeklődtünk újjászerveződött pártja törekvéseiről. vezodott part] — Amikor ez év elején országszerte nyilvánvalóvá vált, hogy a Magyarországi Szociáldemokrata Párt újjászervezi sorait, mi is úgy éreztük, hogy kötelességünk itt is az első lélpéseket megtenni. Az érdeklődés nagy volt, a városi tanács dísztermében tartottunk alakuló vagy ahogy akkor neveztük program- ismertető ülést, 150-160 érdeklődővel. — Jelenleg hány tagot számlál az egri szervezet? — Úgy hetvenöt tagunk van, de rövid időn belül százra nézhetünk. Az első pillantásra ez nem jelent tömeget, de ha meggondoljuk, hogy negyven év után foglalnak úgy állást emberek, hogy politikai pártba, mégpedig egy most újjászerveződő pártba lépnek be, akkor ezt az elhatározást igen tiszteletméltónak kell tartani. Mindjárt itt meg is jegyzem, hogy meglepően sok a fiatal, illetve középkorú jelentkező a régiek mellett. — A szociáldemokrata párt története több mint száz éves. Hogyan lehetne ma megfogalmazni a szociáldemokrácia központi gondolatát? — A föladat egyszerre köny- nyű és nehéz. Azért könnyű, mert egy-két jelszó átsegít: az 1945-48-as évek periódusában is a miénk volt a legrövidebbre szövegezett program: ma demokrácia, holnap szocializmus. Ez azt jelenti, hogy az út, amelyen járunk az a demokratizmus, a cél, ami felé haladunk, az a szocializmus. — Mostanában nehéz meghatározni, hogy mit is jelent a szocializmus. Sokan úgy bélyegzik meg ezt a kifejezést, hogy lejáratott és elkoptatott. A szociáldemokraták mit értenek alatta? — Ez a jelszó — zászló és célkitűzés — a legújabb megfogalmazásban a szabadságot, az igazságosságot és a szolidaritást jelenti. Lehet persze, hogy ez a nagy francia forradalom 200. évfordulóján a szabadság, egyenlőség és testvériség mára vetített megfelelőjének tűnik. De ha közelebbről megnézzük, a szabadság minden emberi és személyi jog minél teljesebb érvényesülését jelenti, az igazságosság önmagáért beszél, míg a szolidaritásban benne van a marxi osztályharctól, az elnyomottakkal vállalt szövetségtől, a ma szociális hálónak mondott fogalomig sok minden. Ha a ma elgondolt szocializmusra kellene meghatározást adni, persze mindenki zavarba jönne. Bizonyára a jóléti társadalom az, persze levakarva róla mindazt, amit a kapitalista változata rákent. — A jelenleg Nyugat-Európában működő testvérpártok példát jelentenek-e önök számára? * — Igen is, meg nem is. Igen, mivel az előbb említett évszázad nem a szociáldemokrácia magyar múltja, hanem elsősorban nyugati, elsősorban a német nyelvterületé. Ráadásul ők a II. világháború után is évtizedekig fölváltva hol hatalmon, hol ellenzéki pártként működtek, de alapvető színt jelentettek a politikai porondon. Tapasztalatuk tehát igen nagy. De különbözőképpen lehetnek példák egyes országok szerint. Másrészt nem lehetnek példák, annyira egyedi a magyar társadalmi és politikai élet a történelem, illetve az államiság fejlődése, különösen ebben a viharos öt évtizedben. Csak nagyon alapos átgondolást követően támaszkodhatunk külső tapasztalatokra. — Ügy fogalmazott nemrégiben Bihari Mihály politológus, hogy nehezen tudják az újonnan szerveződő politikai erők egymástól elkülöníteni programjaikat. A szociáldemokratáknak ez sikerülhet-e? — Igen, éppen az ideológiai stabilitás miatt. Vitán felüli a cél: valamikor valamilyen szocializmus mégiscsak kiépüljön. Ezen kívül a demokrácia a választott utunk, amely nem egy rendszer, hanem egy módszer, életmód és szemléletmód. — Ezek szerint a pártjuk túl tud lépni a puszta tagadáson, s kínálva valamilyen valóságos alternatívát? — Ez a túllépés ma az egyik nehézsége a pártoknak. A másik veszély az, hogy mindenki tetszetős programot akar összeállítani. Egy ilyen pedig elkerülhetetlenül jelszavak gyűjteményének tűnik az első, de a második olvasatban is. Éppen ezért, ha a mai magyar programpiacon körül nézünk, akkor lassan az infláció jeleit vehetjük észre. Elvileg és alapjaiban szélső pontokon szinte azonos célkitűzéseket fogalmaznak meg. Nekünk ezen túl kell lépni, s mielőbb a hogyanra kell választ adni. — Ez elég határozottan hangzik. De milyen helyi programot tud alkotni az MSZDP? — A helyi program tulajdonképpen felváltása a nemzetközinek és az országosnak, praktikus és kézzelfogható. Mi régen is a helyi, az önkormányzati, tehát az autonóm politikára alapoztunk. Ez az, ahol megvalósul vagy elsüllyed minden szándék. A tanács lehetőleg lakóhelyi legyen, minden feladatot a helyi önkormányzat fogalmazzon meg. — Tehát elképzeléseik között szerepel egyfajta egységesebb, szervesebb településkapcsolat, önkormányzat... — Igen, az lenne a szerencsés, ha megválasztott képviselő nap mint nap együtt élne választóival, a tanácstag vagy más minden lépését a nép szeme előtt tenné meg. Abban a tudatban, hogy számonkérik tőle cselekedeteit. Nem a durva visszahívásokra gondolok én, amelyek érzelmi vagy egyéb okokból történnek, hanem arra, hogy az ellenőrzés állandóan ott lebegjen a politikára vállalkozók szeme előtt. — Akadtak olyanok a tagy- gy ülésükön, akik azt kérték számon a vezetéstől, hogy miért nem állnak elő hangzatos jelszavakkal, látványos akciókkal. Valóban, miért nem harsányabbak? — Az akciók könnyen szervezhetők, látványosak is lehetnek, de veszedelmesek. Mert az összeütközésekből nem látható át, mi alakul ki, ha számonkérő, tagadó módon támadunk. — Mi van a tarsolyukban, mire készülnek? — Már tudatosan a választásokra. Ez az első és legfontosabb tennivaló. A politika szavazatokra, magyarul hatalomra megy. Nem rejtjük véka alá, hogy részt kívánunk venni az ország építésében és kormányzásában. Annyiban, amennyiben a szavazatokban megmutatkozó értékmutató szerint jogos. Addig pedig rendszeres politikai iskolát kezdünk. Minden zavar, ami a mi pártunk életének fáján megfigyelhető, az abból ered, hogy túl nagy a távolság az öregek és a fiatalok — vagy mondjuk úgy a mostaniak — között. A negyven év szünet hosszú volt, a hézagot ki kell tölteni vitával. Kétségtelen, hogy ez széles határok között fog mozogni. Érdekes ennek az egy hónapnak a tapasztalata is: az emberekben sok politizálni vágyás maradt és gyűlt össze. Mindenki a saját szakmájára vonatkozó tennivalókat szeretné mihamarabb világgá kürtölni. Ezért szekciókban dolgozunk. — Az országos helyzet nagyon bonyolult a pártjukban. Várható-e ebben valamilyen rendeződés? — Ez ígéret és követelmény. Mi elsősorban azért érezzük magunkat felelősnek, amit Egerben, a mi lakóhelyünkön történik. De ez nem jelenthet elzárkózást. Kemény, félreérthetetlen véleményt írtunk a központnak, hogy a következő lépéseket már nélkülünk nem dönthetik el. — Milyen viszonyra törekednek a többi politikai szerveződéssel, köztük az MSZMP-vel? — A mi politikánk alapja a kompromisszumra törés, véleményünk szerint ez minden haladás velejárója. Az új szerveződéseket most kezdjük megismerni, jó szándékkal, egyértelmű szóval ülünk le velük tárgyalni, önállóságunkat nem föladva. Külön kérdés az MSZMP-vel való kapcsolat. Ezt nagyon beárnyékolja a közelmúlt. — Ezek szerint annyiban köthetnek vele kompromisszumot, amennyiben szembe tud nézni múltjával? — Igen. De nem szabad meglepődni és félreérteni a fokozott óvatosságpt, főleg az idősebbek részéről. Úgy látom, hogy sokan nem akarják az együttműködést. Ez szélsőséges és nem elfogadható álláspont. — Ön is megjárta a börtönt, rosszak személyes tapasztalatai... — Ennek ellenére sem hagyom magam odacsapni a teljesen megkeseredett öregek táborába. Ha az előbb azt mondtam, hogy nem vehető zokon az óvatosságunk, arra is gondoltam, hogy a ma dirigáló funkcionáriusok szellemi ősei azok voltak, akik ’48 őszén kizárásomról, majd tíz év múlva bebörtönzésemről intézkedtek. — Kéri ügyének felülvizsgálatát és a rehabilitációt? — Személy szerinti rehabilitációmhoz nem ragaszkodom. Ha viszont azt a réteget rehabilitálják, amibe beletartoztam, a szoc- dem pártot, amelynek tisztségviselője voltam, akkor abban az én ügyem is benne van. — Azt hiszem, ez erkölcsi és jogi kötelessége is társadalmunknak. Visszatérve pártjára, eltérést jelent a többi szerveződéshez képest, hogy a munkások között keresik elsősorban a bázisukat, míg mások elsősorban értelmiségi közegben működnek... — Igen, de a mi munkáselképzelésünk nem az együtemre lépő, együtt daloló munkásosztály, hanem a dolgozó ember. Hozzáteszem, hogy hálátlan dolog ma a szocializmus hirdetőjeként fellépni, de ha valaki végig gondolja ennek az igazi tartalmát, megérti elképzeléseinket. Gábor László Az egri szociáldemokraták taggyűlésükön megtárgyalták az 1989. április 29-én Budapesten tartott gyűlés eseményeit és sajnálattal látták, hogy a fővárosban hónapok óta folyó elvtelen torzsalkodás tovább tart. A tanácsok, az Országgyűlés és az államfő megválasztásának gyors közeledése, valamint a politikai pártok és szervezetek erőteljes készülődése kötelességünkké teszi az alábbi nyilatkozat, illetve felhívás közreadását. 1. A Budapesten ez év januárjától kialakult és egymással szembe került elnökség és szervező bizottság haladéktalanul kezdjen egymással tárgyalást és mielőbb jusson a párt érdekeit szolgáló megegyezésre. 2. Legkésőbb 1989. június 1-ig közösen hívják össze a fővárosi (kerületi) és vidéki (városi, községi) szervezetek demokratikusan kiválasztott küldötteinek gyűlését. 3. A küldöttek gyűlése válasszon országos vezető testületet, amely a pártkongresszusig irányítja az MSZDP tevékenységét; biztosítja a tervszerű pártépítést, kidolgozza a választási és kongresszusi programokat, előkészíti a pártkongresszust, tárgyal a magyar politikai szervezetekkel és a külföldi pártok képviselőivel. 4. Amennyiben az első pontban említett megegyezés nem jön létre, és legkésőbb június 1-jéig a vezetőségválasztó gyűlésre nem kerül sor, az MSZDP fővárosi és vidéki szervezetei a pártegység érdekében maguk szervezzék meg az országos gyűlést és válasszák meg a fentiek szerinti országos vezetőséget. 5. Felhívjuk a fővárosi és vidéki pártszervezeteket, csatlakozzanak kezdeményezésünkhöz, a jelenlegi elnökséghez és szervező bizottsághoz intézett állásfoglalásokkal fejezzék ki hasonló követelésüket. A tett lépésekről kölcsönösen tájékoztassuk egymást, hogy a vezető pártszervek további késedelmeskedése esetén időveszteség nélkül minden szociáldemokrata szervezet mozgósító intézkedéseket tehessünk. 6. Ez az állásfoglalás nyilvános, mert a bírált vezető szervek káros magatartása az ország teljes politikai nyilvánossága előtt alakult ki. Sajnáljuk az események fentiek szerinti alakulását, de a párt egy sége és építése további halogatást nem enged meg. Az MSZDP egri szervezete Bős-Nagymaros kapcsolatban Mit mond a nemzetközi A Duna Kör az Országos Sajtószolgálat útján nyilvánosságra hozza az általa felkért dr. Nagy Boldizsár független nemzetközi jogi szakértő nyilatkozatát. Az 1978. évi 17. sz. törvényerejű rendelettel kihirdetett egyezmény hallgat a módosítás és a felmondás lehetőségeiről, a szerződéssel kapcsolatos viták megoldását pedig a kormánya meghatalmazottak feladatává teszi. Ha a két kormány-meghatalmazott nem jut megállapodásra, akkor a magyar és a csehszlovák kormánynak kell kétoldalú tárgyalásokon megállapodnia. Az egyezmény szerint más út nincs, kötelező bírói döntést semmilyen szerv nem hozhat e vitában. A magyar fél felhívhatja a csehszlovák felet a szerződés olyan módosítására, ami szerint a nagymarosi vízlépcső nem épül fel. A szerződés két részese ebben szabadon megállapodhat, hiszen ők az ügy korlátlan urai, korábbi döntésüket együtt bármikor megváltoztathatják. Ha a csehszlovák fél érzéketlen marad a magyar kormány kérésére és a magyar lakosság óhajára és ragaszkodik a nagymarosi (emlék)mű megépítéséhez, akkor a magyar kormány megtagadhatja a szerződés egy részének a teljesítését. Lépésének indoklásakor joggal hivatkozhat arra, hogy az egyezmény 15. és 19. cikkében foglalt vízminőségvédelmi és természetvédelmi követelményeknek a csehszlovák fél minden bizonnyal nem fog eleget tenni, így a szerződés csonkításában maga is elmarasztalható és a nagymarosi vízlépcső elhagyása éppen a csehszlovák szerződésszegésből következő veszélyek (mérgesi- szap-lerakódás, hatalmas édes- vízkészletek elszennyeződése illetve elzáródása) elhárítására (is) szolgál. Nincs akadálya annak, hogy a magyar fél a szerződéstől való részleges elállással okozott károkért kártérítést fizessen. Ennek mértékét csak a közös szakértői tárgyalások határozhatják meg. Az általános nemzetközi jog csak a közvetlen, bizonyítható más okra vissza nem vezethető károk megtérítését írja elő. A KGST-országok gyakorlata pedig még megszorítóbb, fő szabályként pusztán a le nem szállított áru értékének néhány százalékát kitevő kötbér megfizetését úja elő. A tényleges károk és a bizonyíthatóan elmaradt haszon megtérítését csak rendkívüli esetekben irányozza elő. A magyarcsehszlovák vízlépcső megállapodással azonos nemzetközi jogi erejű árucsere-forgalmi megállapodásokat és jegyzőkönyveket a szocialista országok kétoldalú kapcsolataiban szinte minden alkalommal megsértik, hiszen az abban előirányzott áruk egy részét nem szállítják le — gondoljunk csak a szovjet újságnyomó papír szállítások elmaradására —, kártérítést mégsem követelnek egymástól az érintett országok. A hatalmas kártérítéstől való félelem alaptalan tehát, mert: — Szocialista országok között kétoldalú gazdasági tartalmú szerződések megsértése mindennapos gyakorlat, a kártérítés fizetése viszont fehér holló. — Csak az minősül kárnak, amit a Magyar Népköztársaság a kétoldalú tárgyalásokon kárnak elismer, azaz a csehszlovák fél nem döntheti el egyoldalúan, hogy mekkora összeget követel tőlünk. — A Magyar Népköztársaság a kár mértékének meghatározásakor csupán a magyar lépés által közvetlenül okozott tényleges károk megtérítésére köteles. — Minél hamarabb bejelenti a magyar kormány, hogy nem építi fel a nagymarosi vízlépcsőt, annál kisebb lesz a kár, mivel a bejelentés után a csehszlovák fél jóhiszeműen nem ruházhat be semmit, ami a nagymarosi vízlépcsőhöz kapcsolódik. Ha rosszhiszeműen mégis folytatja a munkát, akkor ezért kártérítést nem követelhet. — A kártérítés ütemezése, pénzneme vagy kiegyenlítési módja (például áruszállítással) a két fél megállapodásától függ. Csak azt kell vállalnunk, amire képesek vagyunk. Mi lesz, ha a csehszlovák fél szankciókat alkalmaz? — kérdezhető. A válasz az, hogy a viták békés rendezése előtt nemzetközi jogilag tilos szankciókat alkalmazni: ha a Magyar Nép- köztársaság kész a jogos csehszlovák igények kielégítésére, akkor szankció alkalmazásának nincs helye. Az igény jogosságáról pedig csak a két fél együtt dönthet. A civilizált világ alapelveivel összhangban senki nem lehet bíró a saját ügyében, azaz Csehszlovákia nem dönthet egyoldalúan a szankciókról mindaddig, míg a vita békés rendezésének kihasználatlan módjai állnak rendelkezésre. Ha a kétoldalú tárgyalások nem hoznak a csehszlovák fél számára kielégítő eredményt, akkor a felek közös egyetértéssel választott bíróságot állíthatnak fel, közvetítőt kérhetnek fel, stb. Politikai szempontból valószínűtlen a szankcióalkalmazás, hiszen a vita tárgya nem maga a kártérítés, hanem a csehszlovák és a magyar álláspont különbözősége a mértéket illetően. Az pedig nem lehet nagyobb, mint amekkora veszteségeket mindkét fél már a jószomszédság szellemében közös múltja során nem egyszer — a nyereségek és veszteségek hosz- szú távú kiegyenlítődésében bízva — ellenlépések nélkül tudomásul vett. Mindebből az következik, hogy a nagymarosi vízlépcső elhagyását a nemzetközi jog nem tiltja. Ellenkezőleg, ahhoz a kártérítés szabályainak rendelkezésre bocsátásával és a viták békés rendezése módozatainak felkínálásával éppen segítséget nyújt. Fogadjuk el ezt a segítő kezet és romboljuk le a gátakat — magunkban. A tömegszerencsétlenség elkerülésére Az MDF XVI. kerületi szervezetének nyilatkozata Az MDF XVI. kerületi szervezete, mint egyike azon szervezeteknek, amelyet felkértek Nagy Imre, a mártírhalált halt magyar miniszterelnök és társainak 1989. június 16-i temetési és kegyeleti szertartásán Való rend- fenntartói közreműködésre, tagjai nevében az alábbi nyilatkozatot teszi. A temetési és kegyeleti szertartáson szerény becslések szerint is több tízezer, de valószínűleg még ennél is nagyobb számú állampolgári részvétel várható. A temető úthálózata és a szertartás helyének méretei ilyen tömeg egy adott időpontban való befogadására szűkösek és nem alkalmasak. Ha ott a szertartás időpontjában ilyen nagyságrendű tömeg összezsúfolódása mégis bekövetkezne, akkor a rend semmiképpen nem tartható fenn, és még tömegszerencsétlenség bekövetkezése sem zárható ki (stadion-szituáció). Ezért az MDF XVI. kerületi szervezete a következőket javasolja: Biztosítani kell, hogy a szertartáson a résztvevők száma ne haladja meg a biztonsági szempontokat figyelembe vevő ésszerű határokat. A tömeges méretű kegyeletlerovás pedig oly módon történjen, hogy a kegyeletüket leróni akarók folyammá szervezve vagy szerveződve, a kegyeleti helyszín előtt elhaladva, onnan folyamatosan előre kijelölt és biztosított úton el is távozzanak,. Minden más szervezési forma esetén esetlegesen beköyjctfoÄo nemkívánatos eseményért az MDF XVI. kerületi szervezete a felelősséget magáról elhárítja. V Teherszállifás TAXI
