Heves Megyei Népújság, 1989. május (40. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-18 / 115. szám

NÉPÚJSÁG, 1989. május 18., csütörtök GAZDASÁG — TÁRSADALOM 3. olyan abszurdnak tűnő állítás, hogy idéznem kell a legújabb példákat: Rossz kormányzat — jó gazdaság — Dél-Korea az utóbbi tizen­öt évben a világ legdinamikusab­ban növekvő országa, mégis po­litikai válságban van. A hozzá képest stagnáló szomszédai poli­tikailag sokkal stabilabbak, ha a stabilitást a csenddel mérjük. Az utóbbi években még szak­mai körökben is Törökországra hivatkoznak, mint sikerországra. Gyorsan fejlődik a gazdaság és demokratizálódik a politikai struktúra. Erre mit mond a török közvélemény: soha még ilyen rossz kormányzat nem volt. Ugyanis előtte egyetlen kor­mányzattal sem fordult elő az, hogy a választásokon csak a sza­vazatok ötödét kapja. — Latin-Amerika minden or­szága nálunk sokkal mélyebb válságban van. Ha rangsoroljuk a térség országait, feltétlenül Ve­nezuela áll a legjobban, mégis ott robbantak ki véres zavargások. — Spanyolországra is mint pozitív példára szoktak hivat­kozni. Aki ismeri az ottani viszo­nyokat, nemigen cserélne velük. Sokat tanulhatunk tőlük, de az ő sikereik nem tették a vezető poli­tikai pártot népszerűvé. Ne té­vesszük tehát szem elől, hogy az elégedetlenség soha nem a re­ménytelen helyzetből fakad, ha­nem sokkal inkább abból, hogy a közvélemény a reálisnál is sokkal többet tart elérhetőnek. Ahogy az eladósodottság, úgy az elégedetlenkedő értelmiség és ifjúság is sokkal inkább garanciá­ja, mint akadálya a reformfolya­matnak. Itt nincs mód arra, hogy az op­timizmusom minden tényezőjét felsoroljam, meg kell elégednem azzal, hogy a lényeget hangsú­lyozom: Csak a vezetés tehető felelőssé a gazdasági nehézségek miatt az olyan országban, ahol a lakosság nagy többsége a nehe­zülő gazdasági helyzetre több munkával reagál. A mi népünk ezt tette az elmúlt évtized során. Márpedig az a nép, amelyik hajlandó az igényei kielégítése érdekében dolgozni, nem lehet megoldhatatlan vál­ságban. Ebben a helyzetben a ve­zetésnek csak az a feladata, hogy alkalmat adjon a több és jobb munkára. Ezt kell most már egy­re sürgetőbben számon kérni tő­le. A magyar nép még történelme során soha nem volt kedvezőbb helyzet előtt. Ha a szorgalmas munkája mellett ezt elhiszi, felis­meri, akkor megteheti ezeréves történelmének legnagyobb társa­dalmi és gazdasági fordulatát. Az elmúlt negyven évben azt akarták elhitetni velünk, hogy kényelmesen és harc nélkül is rö­vid idő alatt akár túl is lehet ha­ladni a legfejlettebb tőkés orszá­gokat, most viszont bízzunk ma­gunkban, hogy az eddiginél sok­kal többre vagyunk képesek. Ahhoz, hogy ezt be is bizonyít­suk, nem szabad hitelt adni a vál­sághangulatnak. Családi házakhoz bélés­testek A családi ház építésének nélkülözhetetlen anyaga a béléstest. A Beton- és Vasbetoni­pari Művek budapesti gyárában március­tól októberig mintegy 2000 családi házhoz szükséges mennyiségben gyártanak fö- démgerenda-béléstesteket, egy NSZK- gyártmányú, önjáró gép segítségével. (Fotó: Balaton József — MTI) Start Eger Sport Tours Kft. Minőségében mást akarnak Szinte mindenütt válságról beszélnek. Általános az értelmi­ség és az ifjúság körében a vál­sághangulat. Fokozottan jellem­ző ez a reformközgazdászok munkáira. Ezelőtt jó három év­vel már azt vitatták, hogy fél évig vagy esetleg egyig lehet elodázni a válság kitörését, tehát sietni kell a reformokkal. Ugyanazok az emberek ma is ugyanazokat a határidőket jósolják, az nem za- vaija őket, hogy elmúlt közben három esztendő, és nem követ­kezett be az összeomlás. Ez a vál­sághangulat nem volna nagy baj, ha a tettekre ösztönözne, de saj­nos, a gazdasági problémák meg­oldása érdekében nagyon kevés, és az is nagyon lassan történik. A gazdasági reformok egyre job­ban elmaradnak a politikai fejlő­dés üteme mögött. Sürgetés, tettekre Ha magam is úgy látom, hogy a válsághangulat tettekre sürget, miért tiltakozom ellene? Azért, mert úgy érzem, leszerel, kishitű- vé tesz. Márpedig a jelentős tár­sadalmi változásokra, mind a po­litikaira, mind a gazdaságiak a csak optimista hangulatban ' e- rülhet sor. A politikai és aga Ja- sági fejlődés feltétele az opú niz- mus. Ahogy a megalapo atlan optimizmus kalandokba isz, a megalapozott a reformr . igazi motorja lehet. A válságot elsősortv .1 az el­adósodottságunkkal r agyaráz- zák. Az adósságun) valóban nagy terhet jelent ésf g jelenteni a belátható jövőbe» is. Ugyan­akkor az eladósodó súgunk a re­formok fő garan iája. Ennek nagy nyomása né M aligha le­hetett volna a hatalmat a refor­moknak megnyerni. A reformok legfőbb garanciája, hogy nem le­het tovább halogatni azokat, mert nincs további hitelforrás er­re a célra. Ha az eladósodottság az már válság, akkor az egész vi­lággazdaság félperifériái, a világ- gazdaság második vonalába tar­tozó országok mind válságban vannak. Áll ez nemcsak a szocia­lista országokra, hanem még sokkal inkább a latin-amerikai­akra. Ma a fejlett országok bank­jainak 1600 milliárd dollár olyan hitelük van, aminek a törlesztése jelenleg nem reális feladat. Mi ezek között a nagyon eladóso­dottak, de egyúttal a legkevésbé reménytelenek közé tartozunk. Mi aligha leszünk azok, akikkel szemben a fizetésképtelenséget érvényesíteni fogják, ha azt lát­ják, hogy a gazdasági reformok útját járjuk. Az a kényszer, hogy a hitelezőink reformokat kíván­nak, inkább garancia, tehát előny, mint hátrány. Eladósodottságunk szerény­séget és reformerséget követel meg, ami a mi esetünkben soha nem indokolatlan. Azt is általánosan hangsúlyoz­zák, hogy a gazdasági válság bár­mikor politikai válságba csaphat át. Szinte általános véleménynek számít, hogy a gazdasági nehéz­ségek politikai válságot szülnek. A tények azonban nem ezt bizo­nyítják. Ha a helyzet elviselhető, akkor a politikai válság, a politi­kai feszültség éppen a gazdasági eredmények következménye. Ez den Pécsett. A mecsekaljat varos szívében, a Széchenyi téren mű­ködő helyi képviselet minden olyan szolgáltatással ügyfelei rendelkezésére áll, amelyek a fő­városban hozzáférhetők. A nemzetközi számítógépes rend­szer terminálját is oda telepítet­ték, így a világ valamennyi légi járatáról tájékoztatni tudják az utasokat, és helyet is tudnak szá­mukra foglalni bármely járatra. Az irodában a Malév-Airtours és óz AIR-Cargo ügyintézéssel, va­lutavételiéi is foglalkozik, sőt ví­zumok intézését is vállalják. A pécsi iroda századik ügyfelének visszatérítik repülőjegye árát. Jahoda Lajos vezérigazgató új­ságírók kérdésére válaszolva el­mondta, hogy a Malév — az ér­dekeltek közös üzleti vállalkozá­sában — hajlandó részt venni a belföldi légi forgalom feltételei­nek megteremtésében.Hangoz- tatta, hogy a nemzetközi köve­telményeknek megfelelő repülő­terek kiépítése, a gépek megvé­tele és a személyzet kiképzése rendkívül költséges beruházás, amelyre véleménye szerint a bel­földi légi forgalmat szorgalmazó vidéki megyéknek, városoknak nincs elegendő pénzük. Aggályoskodó érvek A Vízépítőipari Tröszt véleménye a nagymarosi munkák felfüggesztéséről Nehéz helyzetbe hozta a magyar alvállalkozókat a nagymarosi munkák felfüggesztése. Sasvári Illés, a Vízépítő-ipari Tröszt közgazdasági vezérigazgató-he­lyettese, az egyik érdekelt hazai vállalat vezetője az MTI munka­társának érdeklődésére elmond­ta: — Ha megbízónk, az Oviber összehívja a Nagymarosnál tevé­kenykedő vállalatok képviselőit, én mindenképpen felvetem a meghiúsulási kötbér és a kártérí­tés fizetésének kérdését is. Érvé­nyes szerződéseink vannak ne­künk, s a többi vállalatnak is. Anyagokat, gépeket rendeltünk meg, munkásokat irányítottunk a helyszínre. A jog szerinti meg­hiúsulási kötbérigény: 20 száza­lék. Kiszámítható, mennyit tesz ki mindez milliárdos szerződé­seknél. Ezt a pénzt az Oviberen és a Környezetvédelmi és Víz­gazdálkodási Minisztériumon keresztül végső soron szintén a költségvetésnek, az állampolgá­roknak kell megfizetniük. S mi lesz azzal a több száz dolgozóval, akiket hirtelen máshova kell irá­nyítani? De hová? Ahhoz, hogy valahol máshol kezdjünk dol­gozni, vagy meggyorsítsunk egy másik építkezést, különféle anyagokra, több hónapos előké­születekre van szükség. S ha mégsem állítják le véglegesen a nagymarosi építkezést, akkor hozzuk vissza ide a munkásokat? Sok itt a kérdőjel. Például az sem egészen tisztázott, hogy mire vo­natkozik a felfüggesztés. Csak a duzzasztóműre, vagy a környező területeken folyó munkákra is? — Rendkívül naivnak tartom — hangsúlyozta — azokat az ajánlatokat is, hogy a lakosság társadalmi munkában fog hozzá bizonyos helyreállítási tevékeny­ség elvégzéséhez, ugyanis itt spe­ciális munkagépek több tonnás köveket mozgatnak meg. Bár nem vagyok biztos benne, de úgy sejtem, hogy a hatvani Le­nin Termelőszövetkezetben majd mindenki kedves ismerőse­ként köszönti egy-egy találkozás alkalmával Szabó István háztáji­megbízottat. S hogy mire alapo­zom mindezt? Nos, arra, hogy ő immár három évtizede mond­hatja magát téesztagnak. Ezen évforduló okán kerestük fel, hogy életútjának izgalmas fordu­lópontjairól faggassuk. — Nagykökényesi születésű vagyok — kezdi a visszaemléke­zést —, ma is ott élek. Középpa­raszti családból származom, szü­leim húsz holdon gazdálkodtak. Az alapfokú tanulmányokat a múlt rendszerben végeztem, méghozzá magánúton. Ennek az volt az oka, hogy még folyt a vi­lágháború, s szüleim féltettek en­gem, nem engedtek el máshová, a falumban viszont nem volt nyolcosztályos oktatás. Utóbb a polgári — sajnos — elmaradt, mivel szegény édesapám 1944- ben elesett a fronton, így nagya­pámmal kettőnkre maradt a föld megművelése. Engem nem nél­külözhettek, hisz egyedüli gye­rek voltam. Egy darabig jól men­tek az ügyeink, ám utána sanya­rúbb esztendők jártak, ugyanis „ beköszöntött ” a padlássöprések időszaka. Magunk is mostohább körülmények közé kerültünk. A begyűjtők nem néztek se istent, se embert, azt sem, hogy tarto­zik-e valaki vagy nem, hanem vitték, amit találtak. — Hogyan jutottak túl ezen a válságon? — Nem könnyen. Időközben — pontosabban 1951-ben — megnősültem, de rá egy évre be­hívtak katonának, mégpedig Megyeszékhelyünkön majd’ egy tucat idegenforgalmi cég küzd a honi és a külföldi turisták kegyeiért. Néhány napja eggyel többen vannak, ezentúl a Start Eger Sport Tours Kft. is szeletet kér majd a tortából. Az irodát a Budapest Bank, a Hotel Eger és az Eger Sportegyesület hozta lét­re. Indulótőkéjük meghaladja a hárommillió forintot, melynek felét a BB jegyezte, az ESE pedig nyolcszázezerrel szállt be a vál­lalkozásba. Hogy lesz-e létjogo­sultsága az újonnan alakult uta­zási irodának, annak eldöntése nem a mi feladatunk. A résztve­vő felek viszont úgy gondolják, hogy már az idén is a pénzüknél lesznek, két-három év múltán — amikor is olajozottan működik majd a szerkezet — nem marad­hat el a tisztes haszon sem. De vajon milyen megfontolás alapján lépett ringbe a Start Eger? Horváth Mátyás, a bank egri képviseletének vezetője és Gyula Zoltán, a vállalkozási cso­port vezetője szerint korán sincs kiaknázva minden lehetőség, sem a városban, sem pedig a kör­nyéken. A legfőbb gondot abban látja, hogy a fradicionális irodák általában kiegészítő program­munkaszolgálatra. Azért ide, mert nagyapámra rásütötték a kulákbélyeget, így — mint kulák- csemetét — engem sem soroltak a megbízhatóak közé. Huszon­hét hónapot húztam le szerte az országban: például ügyködtem a budai Vár helyreállításán is. Mi­dőn 1954-ben végre hazajöhet­tem, egy eladósodott, tönkre­ment gazdaságot találtam. Az is kérdéses volt: van-e mit enni. Újra nekiláttam hát a munká­nak. Iszonyú küszködés, fárad­ság árán, de csak sikerült a talpra állás. — A szavaiból úgy veszem ki, hogy nagyon ragaszkodik a föld­höz... — Való igaz, szeretem. Nem csoda, hisz ebbe születtem bele, ezt láttam a szüleimtől, a nagya­pámtól. S azt is tapasztaltam, hogy a föld mindig meghálálja a törődést, azaz ha valaki kitart mellette, gondoskodik róla, be­csületesen dolgozik rajta, akkor nem marad el az eredmény, ak­kor mindig jut kenyér az asztalra. — S mi történt az ötvenes évek második felében? — Nos, 1956-ot követően ná­lunk is helyrebillent minden, jól mentek a dolgok: lovakat, tehe­net, új kocsit és új vetőgépet vet­tem. Hogy miből telt erre? Elő­zőleg leszerződtem angolpeije- termesztésre, s ez bevált. Másfél holdról 717 kiló magot adtam le. Szép summát kaptam, hisz egy mázsáért 1200 forintot fizettek. Egyszóval, virágzó lett a gazda­ságom. — Ekkor jött a téeszszerve- zés... Nem sajnálta a közösbe vinni mindazt, amiért annyit iz­zadt? — Emlékszem azokra a hóna­ként kínálják Egert, nem pedig célállomásként. Ezen szeretné­nek gyökeresen változtatni, s er­re utal a névválasztás is. Start Egerbe! A vetélytársaktól annyiban különböznek, hogy elsősorban beutaztatássalfoglalkoznak. Mi­nőségében más vendéglátásra tö­rekszenek. Jelenti ez azt, hogy több időt, nagyobb figyelmet akarnak szentelni az ideérkezők­re. Az idegenvezetőkkel szem­beni kívánalmuk, hogy ne darál­ják le automatikusan a város ne­vezetességeit, hanem foglalkoz­zanak a rájuk bízott csoportok­kal. Olyan területekre koncent­rálnak, amelyeket méltatlanul mellőznek. Hogy csak a főiskolai csillagdát, a bormúzeumot, a Ráctemplomot, Szilvásváradot, vagy Közép-Európa egyik legki­tűnőbb sárkányrepülő-terepét, az Eged-hegyet említsük. Eger tág lehetőségeket teremt a kör­nyékbeli kirándulásokhoz is, hi­szen a Hortobágy, a Tisza-tó, vagy akár a főváros másfél-két­órás autózással kényelmesen el­érhető. Összességében tehát a komp­lexitást tartják szem előtt, vagyis azt, hogy színes, változatos kíná­pokra. Akkor — vagyis 1959- ben — épp a 29. évemben jártam. Mindnyájan figyeltük a másikat, hogy az vajon hogyan is dönt, hogyan cselekszik, a hangosbe­mondó naponta harsogta, ki az, aki már belépett. Az agitálok en­gem is felkerestek: jött a tanács- titkár, meg valaki a pártbizott­ságtól. Azzal érveltek: ha kitöl­tőm a nyilatkozatot, nem lesz any- nyi az adóm, meg hogy közösen csak jobban megy minden. A kö­zségben nem volt akkora ellenál­lás, mint másutt, engem sem kel­lett sokáig győzködni. Úgy gon­doltam, rosszabb nem lesz, mint volt a beszolgáltatásokkor. De azért nagyon sajnáltam a gyö­nyörű csikómat, a szép zöld ko­csimat, a vadonatúj lószerszáma­imat. Élég az hozzá, hogy végül aláírtam a papirost. — Hány téesz volt akkor a te­lepülésen? — Korábban már létrejött a Rákóczi, mi — több mint nyolc- vanan — pedig az újat, a Békét választottuk. A kettő között nagy verseny folyt. Az 1960-as zárszámadáskor nálunk egy munkaegység 31 forintot ért, egy év múltán pedig már 37-et. Á másik helyen nem ment ilyen jól. Épp ezért 1962-ben lezajlott az egyesülés. Később a herédiek is csatlakoztak, 1978-ban pedig létrejött a jelenlegi közös gazda­ság. Magam sok beosztásban ténykedtem: voltam brigádveze- tő, bérszámfejtő, elnökhelyettes, itt a Leninben dolgoztam a nö­vénytermesztési ágazatnál, az ál­lattenyésztésnél művezetőként, majd pénztáros lettem. Minde­nütt feltaláltam magam, ráadá­sul az emberekkel is jóban vol­tam, szerettek. lattal tudják megnyerni a hazánk iránt érdeklődő külföldieket. Az utazási irodát létrehozó „hármak” nem titkolják, hogy üzletet, végső soron pénzt látnak ebben a vállalkozásban. Ezen túlmenően a Budapest Bank ügyfélkörének bővülésére, új partnerekre is számít. A Hotel Eger szállodai helyeinek jobb ki­használtságában bízik, hiszen az iroda profiljából adódóan a hol­tidényre is szervez csoportokat. Ez utóbbihoz kapcsolódik az Eger SE érdekeltsége, mely Eu­rópára és az arab világra kiterje­dő sportkapcsolatai révén ajánl­ja Egert, mint edzőtáborozási le­hetőséget. A létesítményfeltéte­lek miatt másod-, harmadosztá­lyú amatőr együttesek, utánpót­láskorú sportolók jöhetnek szó­ba, akik szívesen látogatnak Ma­gyarországra. Az ESE-nek ez kétszeres hasznot hozhat, hiszen az anyagi mellett sok esetben edzőpartnerre is találhatnak a külföldi csapatokban. A sportturizmus — mint az már a fentiekből is kitűnt — csak egy a sok közül, amit szeretne „meglovagolni” a Start Eger. Hogy a kísérlet hogyan sikerül, hamarosan elválik. — Mint háztájimegbízottnak, most mi a feladata? — A tagok által igényelt föld, illetve a termény kiírása, a hízó­sertésekre vonatkozó szerződé­sek megkötése, az állatok átvéte­le, leadása, persze csak itt, Nagy- kökényesen. Emellett egyéb el­foglaltságaim is vannak. Igaz, ez sem újkeletű, hiszen már 1948- ban az Egységes Parasztig úság Országos Szövetségének helyi titkára voltam. Nagy élményem volt az 1949-es budapesti VIT, amelyen részt vettem. Ott reg­geltől estig „zakatoltunk”... Már majd harminc éve, hogy a kö­zségbeli népfrontbizottság elnö­kévé választottak. Ezt a funkciót jelenleg is betöltőm. Ezen túlme­nően 1962-től párttag vagyok, sőt munkálkodom az elöljáró­ságban is. — Család, hobby? — A feleségem már nyugdí­jas, annak előtte ő is a szövetke­zetünkben kereste a kenyerét. Sok szabadidőm nincs, hiszen ott a háztáji: évente 8—10 sertést adok le. Szükség van erre a mel­lékesre. Egyébiránt szívesen né­zek tévét, szeretem a híradót, a Hét műsorát, s a krimik is szóra­koztatnak. De legalább ennyire érdekelnek az újságok is, az, hogy mi történik körülöttünk a nagyvilágban. — Ha már a nyugdíjat említet­te... Úgy tudom, ez rövidesen ön számára is beköszönt... — Igen, ez ténylegesen így igaz. Nem várom a pihenés idő­szakát, hiszen még tevékenynek érzem magam. Hogy valami el­foglaltságot keresek majd, az bi­zonyos. Másként ugyanis létezni sem tudnék... (sárhegyi) Kopátsy Sándor Malév-jegyiroda nyílt Pécsett A Malév új irodát nyitott ked­Harminc év a téeszben „A földet szeretni heti...” Válság vagy tavasz

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents