Heves Megyei Népújság, 1989. április (40. évfolyam, 77-100. szám)
1989-04-13 / 86. szám
2 NÉPÚJSÁG, 1989. április 13., csütörtök A szóvivő az MSZMP Központi Bizottságának üléséről Lesz újfajta egység (Folytatás az 1. oldalról) A Központi Bizottság ülését követően Major László, a párt szóvivője az MTI munkatársának elmondta: a testület lényegében saját munkamódszerével, stílusával foglalkozott ezen a tanácskozáson. Rendkívül önkritikus volt a munkabizottság beszámolója, amelyet Grósz Károly terjesztett elő. Ebből kitűnt, hogy a pártértekezlet után eufórikus periódus következett be, azonban mintha az új pártvezetés, s maga az MSZMP is elvesztegette volna az időt. Az első hónapokban dinamizálni lehetett volna a párttagság tömegeit, s méginkább megerősíteni a politikai munkát. Ez vissza nem térő alkalom volt. Azóta Magyarországon felpörögtek a politikai események, s a tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a kommunisták egy része értetlenül fogadta a gyors mozgást, zavarodottság mutatkozott soraikban és ez párton belüli tényezőkkel is magyarázható. Ilyen eseménysorozathoz nem szokott a pártközvélemény, sokkolóan hatott rá mindaz, ami végbement az országban. Az alternatív szervezetek megjelenése éppen úgy, mint a nem egyszer ellenséges támadás, amely a pártot, a kommunistákat is személyükben éri. A Központi Bizottság arra törekszik, hogy az MSZMP minél előbb magára találjon, kijusson abból a politikai, ideológiai és szervezeti gondokkal küszködő periódusból, amelyben ma van. Miként a beszámoló megállapította: a megújulás jelei már tapasztalhatók. Lesz újfajta egység, s a párt annak szellemében készül majd fel a választásokra. A pártvezetés személyi összetételének változásáról szólva a szóvivő leszögezte: nem egyes csoportok követeléseinek akart eleget tenni a Központi Bizottság, amikor változtatásokat határozott el, s önkritikusan szólt saját munkájáról, kritikusan az előző Politikai Bizottság tevékenységéről. Nem bizonyos csoportok kritikai éhségét kívánta csillapítani, hanem az volt a célja, hogy ütőképesebbé tegye a pártvezetést, s ezzel offenzívába lendítse a párttagságot, ameny- nyiben a kommunisták döntő része egyetért ezekkel a változtatásokkal. A hangsúly tehát az offenzívabb politikán van, amely ebből majd következik, s amely nyomán várhatóan eredményesebb munkát végez a testület. A Központi Bizottságba történt kooptálásról, a Politikai Bizottság újjáválasztásáról elmondta: a jelölőbizottsággá átalakult munkabizottság több száz embert hallgatott meg a megyékben, Budapesten, a megyei pártbizottságok képviselőivel s a Központi Bizottság szinte minden tagjával konzultált a két testület munkamódszeréről, munkastílusáról, s az ennek javításához szükséges személyi feltételekről. A tapasztalatok, s a többségi vélemény alapján úgy látta jónak, hogy kilenc tagú, operatívabb Politikai Bizottságot válasz- szanak. E kilenc tagra ugyancsak több száz kommunista részvételével kialakított javaslatot terjesztett a Központi Bizottság elé. A listán szerepeltek olyanok is, akik szakmai munkájuk, egyéb elfoglaltságuk miatt nem vállalták a jelöltséget. A testület végül is titkos szavazással döntött a Központi Bizottságba kooptált tíz új tagról, majd az új Politikai Bizottságról. A szóvivő hozzátette: a régi Politikai Bizottság — a főtitkárral az élen — előzőleg beadta lemondását. A szavazólistára így főtitkárjelölt is került, és egyhangúan ismét Grósz Károlyt választották meg erre a tisztségre. A Politikai Bizottságba a hét korábbi tagon kívül két új tag került be: Jassó Mihály, az MSZMP Budapesti Bizottsága és Vastagh Pál, a Csongrád Megyei Pártbizottság első titkára. A PB két új tagjával kapcsolatban Major László — a jelölő- bizottság véleményének ismeretében — elmondta: Vastagh Pál népszerűségnek örvend Szegeden és megyéjében is. Ennek köszönhette annak idején a politikai megmérettetést és megyei első titkári megválasztását is. A közéletbe szókimondó stílusával, őszinteségével robbant be; nagy rokonszenv övezi környezetében, s számosán megismerhették már a képernyőről is. Jelölésében az is közrejátszott — hangsúlyozta Major László —, hogy mivel a párt tagsága sem csak Budapestre korlátozódik, jó, ha a testület munkáját vidéki vélemény is segíti, amelyet a megyei első titkár tolmácsol. így most már két megyei első titkár van a testületben: Hámori Csaba, aki Pest megyét is képviseli, s Vastagh Pál Csongrád megyéből. A budapesti kommunisták képviselője hagyományosan jelen van a legfelsőbb irányító testületben: Jassó Mihály is megkapta a bizalmat. A most kialakult lista érzékelteti a sokszínűséget, és azt is, hogy ez a csapat képes lesz arra, hogy a következő hónapok politikai küzdelmeiben helytálljon, s önbizalmat adjon a párttagságnak — hangsúlyozta a szóvivő, majd a továbbiakban a Politikai Bizottságból kimaradt személyiségekről is szólt. Berecz János továbbra is felügyelő titkára a Társadalompolitikai Osztálynak, amely a Központi Bizottság egyik legnagyobb osztálya. Lukács János pedig más megbízatásra készül, de addig is részt vesz a KB Társadalompolitikai Osztályának irányításában. A szóvivő kitért arra is: az ülésen — bár rövid időre — megjelent Kádár János, a párt elnöke, aki úgy érezte, hogy számot kell adnia a testületnek arról, miért nem tud hosszabb ideje aktívan részt venni a Központi Bizottság munkájában. Mint elmondta, egészségi állapota miatt orvosai nem javasolják, hogy tevékenyen közreműködjön a testület ülésein. A szóvivő végül hangsúlyozta: a Központi Bizottság vállalta azt, hogy a lehetőségek határáig nyilvánossá teszi a párt munkáját. Azonban nincs olyan politikai szervezet, amely saját belső szervezeti, személyi ügyeit ne zárt ülésen tárgyalná. Volt, aki kívülről a kezével, fogával kapaszkodott... Nem volt mindenkinek hely a mentőcsónakban A kedd esti szovjet tv-híradó kamerájának segítségével az egész ország szemtanúja lehetett annak a pillanatnak, amikor a tragikus sorsú szovjet atommeghajtású tengeralattjáró életben maradt legénysége először találkozott családtagjaival és az újságírókkal. Az eseményről a szerdai Szovjetszkaja Rosszija riportban számol be. A személyzet szerencsésen megmenekült tagjai kielégítően érzik magukat, csak néhányan szorulnak fokozott orvosi ellenőrzésre. A matrózok elmondták: a tűz a hajótest víz alatti részében keletkezett, s ahogyan oltották, a víz egyre erősebben zúdult be, s érezték, hogy süllyednek. Az utolsó pillanatban hagyták el a hajót, sajnos nem volt mindenkinek hely a mentőcsónakokban. Volt, aki kívülről a kezével, fogával kapaszkodott — a jeges vízben sokan nem bírták sokáig. A tűz oltása is elvette az emberek erejét. Meg kell tanulni új módon politizálni A beszélgetőtárs: Juhász Lajos, az MSZMP Heves Megyei Bizottságának pártpolitikai titkára (Folytatás az 1. oldalról) ben is és most is azt tartom a legfontosabbnak, hogy minél többet találkozzam a párttagsággal, az emberekkel. Ez régebben is alapvető módszerem volt. Most is könnyen meg tudom valósítani, hiszen nagyon nagy igény van rá. Úgy tartom, idővel a legfényesebbjelszavak is megkopnak, ha nem alapozzuk meg hitelüket a hétköznapi tettek aranyfedezetével. Nekem ez jut sokszor eszembe, amikor a reformról, a fordulatról, megújulásról szóló "igehirdetésekkel” találkozunk. A megyei pártbizottság január 22- én bizalmat kapott testületéi, tisztségviselői, apparátusa hozzákezdett az értekezleten elfogadott feladatok végrehajtásához. Nem látványos ez a munka, de összhangban van az elhatározott célokkal, a korszerűsítés, a jobbítás irányába ható tennivalókkal. Sok vívódás, vita előzi meg döntéseinket, s ebben valamilyen formában mindig részes a megye párttagsága. — Kétségkívül igénylik az emberek, hogy minél gyakrabban találkozhassanak a politikai élet irányítóival. Ugyanakkor azonban úgy tűnik, egyfajta tekintélyvesztés is bekövetkezett, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy elég sokan kiléptek a szervezetből. Erről hogyan vélekedik? — Szerintem tekintélyünkből annak korábbi felfogásához képest veszítettünk sokat. Régebben ugyanis sajátos gyakorlat volt a jellemző: szinte gondolkodás nélkül kellett elfogadni minden olyan elképzelést, amit a párt megfogalmazott. Ezzel szemben ma már meg kell harcolni azért, hogy határozatainkat, döntéseinket elfogadtassuk, érvényesíteni tudjuk. — Ez nem okozhat zavart a pártszervekben dolgozók számára? — Bizony okoz, de ez egyszersmind azt is jelenti, valameny- nyiünknek meg kell tanulnunk új módon politizálni. Ehhez a párt- szervekben a legtöbben képesek alkalmazkodni, képesek arra, hogy ennek megfelelően alakítsák munkastílusukat, munka- módszereiket. Aki nem lesz képes rá, az kétségtelenül elkerül az apparátusból. — Hallani olyan véleményeket — ha már az apparátusból való kikerülésről esik szó —, hogy az MSZMP-nek hatalmában áll elhelyezni saját embereit különböző munkahelyeken. így van-e ez? — A megyei pártbizottság vezetése egyáltalán nem hatalmi pozícióból gondolkodik, amikor az apparátusból kikerülőknek segít, hogy más munkaterületre kerülhessenek. Nem szabad elfelejteni, az apparátusokban dolgozóknak megvan a megfelelő iskolai végzettségük, továbbá a vezetői gyakorlatuk, aminek alapján az élet más helyein is megállják a helyüket. — Ennek némileg ellentmondani látszik az a tény, hogy manapság a tömegszervezeti- és mozgalmi apparátusokból távozókkal szemben egyfajta idegenkedés mutatkozik... — Sajnos, ez igaz. Létezik ilyen megítélés. De véleményem szerint elsősorban negatív irányban meglehetősen túlzóak az effajta vélekedések. Mint már utaltam rá, a politikai munka során felhalmozott tapasztalatok feltétlenül alkalmassá teszik az apparátusból távozókat, hogy másutt is kamatoztathassák szervezőkészségüket, tudásukat. — E témával kapcsolatban érdekelne a megyei pártbizottság titkárának véleménye arról, hogy ifjúsági szervezetének két megyebizottsági titkára felmentési kérelmet nyújtott be a saját testületének, amely azonban ezt nem fogadta el. — Először is el kell mondanom, az MSZMP stratégiai szövetségest kapcsolatot kíván fenntartani a formálódó ifjúsági szervezettel. A KISZ-ben nagy átalakulás megy végbe, új szerveződési elvek alapján jön létre a következő szövetségi forma. Ez elbizonytalanította szerintem a megyei KISZ-vezetőket is. A függetlenített apparátus lényegesen kisebb lesz, már csak azért is, mivel a tagság létszáma jelentősen csökkenni látszik. Én megértem a két vezető kételyeit, de helyesnek tartom, hogy testületük nem fogadta el a felmentési kérelmüket. Épp azért, mert nem az a lényeg, hogy titkárként, vagy apparátusi dolgozókként látják-e el feladataikat, hanem az, hogy azokat el kell végezni! Meggyőződésem egyébként, hogy a küldöttértekezlet májusban a főbb kérdésekben megfelelő döntéseket hoz majd. — A január 21-i megyei pártértekezlet óta immár több mint két hónap telt el. Mennyire sikerült az ott megválasztott megyei pártbizottságnak elképzeléseit véghez vinni? — Nagyon rövid az eltelt idő ahhoz, hogy látványos dolgokról lehessen most beszámolni. Nagyon feszes munkatempó jellemezte az eltelt időszakot, s ez egyaránt érvényes a testületekben, a tisztségviselők és az apparátusbeliek körében végzett munkára is. A február 23-i pártbizottsági ülésünkön határoztuk meg a XIV. kongresszusig teljesítendő feladatainkat. Ehhez hozzátartozik, hogy pontosan szabjuk meg a megyei testület helyét, tennivalóit, a tisztségviselők és az apparátus jogait, teendőit. Egyébként március 23-i tanácskozásunkon minderről döntés is született. Nagyon fontosnak tartom azt is, miként foglalkozik a testület a káderkérdésekkel, erről is konkrét elhatározás alakult ki. Mindezeknek a tennivalóknak az elvégzéséhez már hozzá is kezdtünk. Égyebek mellett megszabtuk az apparátus szervezeti rendjét, kialakítottuk a munkavégzéshez szükséges munkaköröket. A megyei pártbizottságon az elmúlt esztendőben nyolc-tíz százalékos létszámcsökkentést hajtottunk végre, amit idén újabb tizenöt százalékos követ. Egy év alatt tehát az apparátusban dolgozók száma huszonöt százalékkal lesz kevesebb. Nyilvánvaló, a függetlenített apparátus a megyei pártbizottság és a végrehajtó bizottság munkaszervezete, amely nem irányíthatja az alsóbb pártszerveket és azok apparátusait. Feladatkörébe kizárólag a testületek munkájának szolgálata, segítése tartozik. A megyei pártbizottság megszüntette apparátusának osztályokra tagozódását és a titkárok közvetlen irányítása alatt politikai munkatársakból álló részlegeket hozott létre. Ez a korábbiaktól eltérő, rugalmasabb szervezeti forma. Az egyes egységek külön elnevezést is kaptak: léteznek pártpolitikai, társadalompolitikai, gazdaság- politikai és gazdálkodási munkaterületek. Ennek az új rendnek a kiépítésére július 1-jéig kerül sor. A cél egy jól képzett, megbecsült, az új feladatokra alkalmas dolgozó közösség megteremtése. — Kíváncsiak olvasóink arra is, mi van jelenleg Kónya Lajos, dr. Nagy Emil és Barta Alajos elvtársakkal? — Kónya és Nagy elvtársak politikai munkatársi tennivalókat látnak el. Barta elvtárs jelenleg konkrétan nem dolgozik a megyei pártbizottságon. Eddig a korábbi megbízatásával össze(Fotó: Perl Márton) függő teendőknek tett eleget. Két lehetőség is nyílik számára a továbbiakra: mivel harminckét éves munkaviszonya van az apparátusban, nyugdíjazását is kérheti. Ő azonban szeretne tovább dolgozni az élet más területén, képzettségének megfelelően. — Az utóbbi időben mind többször kerül szóba, vajon van-e létjogosultsága a párthatáskör gyakorlásának. Az emberek úgy vélik, ez az MSZMP egyik kelleténél erőteljesebb befolyásoló eszköze. Egyetért-e a témában felszólalókkal? — Tisztában vagyunk vele, hogy most a gyors változások korát éljük, ehhez kell igazodnunk, ha tudunk, elébe kell mennünk, s mindenekelőtt a módszereinken kell változtatnunk. Sajnálatosnak tartom, hogy a párton belül is több helyen önként lemondanak, illetve ezt kezdeményezik a személyi feltételek befolyásolásával kapcsolatban. Azzal értek egyet, hogy ennek jogi garanciáit nem követelhetjük. Erről a megyei pártbizottság március 23-i határozata alapján le is mondott. Az MSZMP-nek azonban törekednie kell arra — mint a világon minden hatalmon lévő vagy kormányzó párt esetében —, hogy a társadalmi élet minden területén a gazdaságban, a politikai intézményrendszerben, a fejlődés mindenkori szükségletéhez igazodva megteremtse és befolyásolja a szocialista építőmunka személyi feltételeit. Én a párthatáskört a demokrácia szélesítési lehetőségeként is felfogom, mert azt mindig testület gyakorolja, s az elbíráláskor a párt nem tesz mást, mint a vezetői követelmények érvényesülését segíti létrehozni. Emellett fellép a választások és a kinevezések tisztaságáért, törvényességéért, a protekció, az elvtelen összefonódás ellen. E hatáskörünk gyakorlásában — ha szándékainkat megismertetjük a társadalommal — megfelelő támogatást kaphatunk a lakosságtól. — Az MSZMP-nek egyik fontos új törekvése a lakóterületi pártszervek megszervezése. Ismeretesek olyan vélemények, amelyek szerint nem biztos, hogy helyénvaló ez az elhatározás. — A párttagok elsősorban a lakóterületre való kötelező jelentkezéstől zárkóznak el. Tény, bizonyos fokig ma még szokatlan ez a szervezeti megoldás. Az MSZMP-t az az elv vezérli ebben, hogy tagjai ne csak a munkahelyeken, hanem a lakóterületeken is végezzenek politikai munkát. Kapcsolódjanak be saját környezetük mindennapi életébe! Természetesen ehhez konkrét feladatok szükségesek. Az igaz, hogy manapság a munkahelyeken találhatók a legerősebb szerveink. Annak magam is örülök, hogy a párt nem kíván kivonulni a munkahelyekről, ugyanakkor azonban változtat módszerein. Az a pártvita, amely a Központi Bizottság ezzel kapcsolatos anyagáról Heves megyében is kibontakozott, rádöbbentett bennünket arra, hogy a politikai élet színterei napjainkban módosulnak. Újak jelentkeznek, éppen a lakóterületeken. A politikai küzdelem legfőbb színterei lesznek ezek a helyek. Én képesnek tartom az MSZMP-t arra, hogy ehhez a tényhez alkalmazkodni tudjon. A vita egyébként igen sok javaslatot, ötletet is hozott. — Hallhatnánk konkrétan is ezekről? — Lazább szervezeti forma lehet például a lakóhelyi politikai centrum, ahol mód nyílik a helyi problémák megbeszélésére. De ott vannak például a választással kapcsolatos tennivalók, a területpolitikai kérdések is. Van rá lehetőség, hogy megerősítsük a lakóterületi szerveket, s már a megyében is több helyen jelentkeztek át lakóterületi szervekbe párttagok. A községekben együttműködhetnek a termelőszövetkezeti és a községi alapszervezetek. A legfontosabb, hogy a lakóterületeken is megjelenjen a ”politikai gazda”, a városokban a városi pártbizottság, s tulajdonképpen az egész város párttagsága, a falvakban pedig a községi testület. Mindez nem jelenti azt, hogy a körzeti alapszervek megszűnnének, hiszen eddig is fontos részei voltak a városokban a politikai munkának. — Az előbbiekben a pártvitákról beszéltünk. Napjainkban meglehetősen gyakoriak a szóváltások a legfőbb témákról, mint például a pártszervekbeli választási rend, vagy a politikai intézményrendszer reformja. Milyen eredményeket hoztak az ezzel kapcsolatos fórumok? — Az idei esztendő eddigi alig több mint száz napja politikai élénkséget, a vitakészség erősödését, egyszersmind sajnos sok bizonytalanságot, bizonyos mértékű megosztottságot hozott a megye párttagságán belül. De ez jellemzi Heves megye egész társadalmát is. Ez különösen érzékelhető volt a megyei pártértekezleten, ahol az olykor érzelmektől sem mentes szócsaták voltak jellemzőek. Biztató jelnek tekintem, hogy a feszültségek oldására több kezdeményezés született. így a megyei pártbizottság ülésén, összapparátusi értekezleten, az egri városi pártbizottság tanácskozásán. A legfontosabbnak ezzel együtt azt tartom, hogy a párttagság nem támogatja a megosztottságot, és bízom abban, hogy tesz is ellene! Született javaslatunk a párt választási rendjével kapcsolatban is. Ez ugyanis korábban nem volt egységes, s eltért az érvényben lévő szabályoktól is. Alkalmazásuk esetleges volt. Az eljárási módok megválasztásában érvényesült az önállóság, az alulról jövő kezdeményezés, ugyanakkor a hatás- köriség érvényesítésének bizonytalansága gyengítette a pártszervek akcióképességét, hátráltatta a káderpolitikai tervek maradéktalan érvényesítését. Ezért is szorgalmazzuk javaslatainkban a káderelőkészítő munka nyilvánosságát, demokratizmusának erősítését. A megyei párt-vb úgy ítéli meg: az országban és a megyében már most is politikai küzdelem folyik. Épp ezért bizalomerősítő lépésekre van szükség. Ezek között igen fontos a múlt hibáitól való mielőbbi elhatárolódás, az azzal történő leszámolás, közérthető politikai program kidolgozása az alapszervezetekben, konkrét célok és feladatok meghatározása a munkás- és paraszttömegek megnyerésére, az életkörülményeikkel való foglalkozás, mindemellett a párt reformcentrumának megerősítése, a pártvezetés egységének javítása, s nem utolsó sorban rövid távú gazdasági és szociális stratégia kidolgozása. Szalay Zoltán
