Heves Megyei Népújság, 1989. április (40. évfolyam, 77-100. szám)
1989-04-13 / 86. szám
NÉPÚJSÁG, 1989. április 13., csütörtök GAZDASÁG — TÁRSADALOM 3 Tizenhárom milliárd dollár a föld alatt Mi lesz a recski ércvagyon sorsa? Az I. számú akna lejárata: a rézvagyon „kapuja” A leendő bánya sorsa a világpiacon és a tárgyalóasztaloknál dől el - a szovjet szakértői küldöttség és magyar partnereik Recsken Karbantartást végeznek egyre kevesebb pénzből és egyre csökkenő műszaki színvonalon Éppen akkor kerestük fel a Recski Rézércmű vezetőit, amikor a régóta várt szovjet küldöttség érkezését jelezték. A szakértői csoport egy űjabb lehetőséget jelent a hosszú évek óta vajúdó beruházás megvalósítására. Ugyanis arra dolgoznak ki elképzeléseket, hogy miként lehetne megkezdeni a 13 milliárd dollár értékű recski ércvagyon kiaknázását. A kérdés kiélezett: a költségvetés lassan már a fenntartásra szánt összeget sem tudja biztosítani. Ezért csak a bezárás vagy a kitermelés következhet, a halogató taktikának befellegzett. Szinte jelképes is, hogy a várakozás órájában szólaltattuk meg Szigeti Károly igazgatót és Fodor Gyula főmérnököt. — Azok érkeznek, akikkel több mint egy évvel ezelőtt készítettünk el egy műszaki-gazdasági számítást — beszélnek a vendégekről — A munkát most ott folytatjuk, ahol tavaly júliusban kellett volna, de az 1988 áprilisában leadott elképzeléseket a Szovjetunió különböző illetékes hivatalai felülvizsgálták, és észrevételeket tettek. Ezek arra vonatkoztak, hogy még űj változatokat kell kidolgozni, keresve a hatékonyság javításának a feltételeit. Az a feladatunk most, hogy minél jobb megoldásokat keressünk. — Tárgyalásokról már többször is hallhattunk, mennyiben lehet új helyzetről beszélni, amikor már konkrétumok is következhetnek? — Már legfelsőbb szinten is szó volt Recskről, azt tudtuk meg Zsidei Istvánné országgyűlési képviselőtől, hogy Grósz Károly és Mihail Gorbacsov legutóbbi megbeszélésén is tárgyaltak erről. Abban maradtak, hogy a szakértői megbeszélések eredménye alapján térnek vissza erre a témára. A szovjet szokások szerint a tervezőknek általában a döntésbe nincs beleszólásuk, ha a variációikat benyújtják, utána megy minden a maga útján: a minisztériumok és a tervhivatal szintjén határoznak. Nálunk már jobban elmosódnak ezek a határok: tavaly már tudtuk, hogy ha-_ zánk mit várna, milyen külkereskedelmi feltételek mellett lehetne a recski ügyet előbbre vinni. Méijen a piac — Az eddigiekhez képest tehát mások a pozícióink. Milyen alternatíva kerül most új elemként a tárgyalóasztalra? — Már olyan alapokról indulunk, hogy amennyiben nem jön létre a magyar-szovjet közös vállalat, akkor részvénytársaságot hozunk létre, amelybe mindenfelől csatlakozhatnak. Azt is figyelembe vesszük az elképzelések kidolgozásánál, hogy nem zárkózunk el harmadik fél bevonásától sem. Ez azért is kedvező volna, mert a recski beruházáshoz bizonyos mennyiségű eszközt nyugatról kellene megvásárolni. Logikus volna, ha ezek arányának megfelelően ottani cégek is bekapcsolódnának a kitermelésbe. Hozzá kell tenni, hogy hazai részről jobban megvolna a bizalom a létesítmények gazdasági-műszaki, illetve körA lelőhely Úgy mondják a geológusok, hogy itt egy tűzhányó indult el a felszín felé, de aztán megrekedt. Ezért az érc 500 — 1200 méteres mélységben helyezkedik eL Világviszonylatban is értékes, a 0,8 százalék réztartalmat meghaladó érckészlet 175,6 millió tonna. A réztartalma 1,12 százalék. Ezenkívül az óhnos-cinkes ércek készlete 19,3 millió tonna. A megkutatott érc- vagyon féméinek potenciális értéke 13 milliárd dollár. nyezetvédelmi színvonalát tekintve, ha ilyenfajta együttműködés jönne létre. A Heti Világ- gazdaság március 25-i számában jelent meg a Rézbánya a kapu alatt című írás, amelynek végső következtetéseivel egyetértünk: mérje meg a lelőhely értékét a piac. Ha tényleg olyan nagy ez az ércvagyon, amilyennek mi — és még sokan mások — mondjuk, akkor lesz rá vállalkozó. Ha nem jelentkeznek érdeklődők, akkor azt is tudomásul kell venni. — Eddig az utóbbi negyven év során egyetlen nagyberuházás sem indult hasonló elvek alapján. Mindig a politika határozott az alapvető kérdésekben. Nem kockázatos elsőfecskének lenni? — Ebben már nem szabad hivatali döntést hozni. Különösen azért, mert a recski ércvagyont nem érdemes annak a jegyében eltemetni, hogy Magyarországon jelenleg nincs pénz nagyberuházásra, különösen, ha az alapanyagtermelő. Döntsön a világpiac. Kockázatot mindenképpen kell vállalni. De hát akkor is kockáztatunk, ha a szovjetekkel tárgyalunk, azzal is, ha esetleg vállaljuk a részvénytársaság megalakítását: vagy a jövő, vagy a bezárás. A részvénytársasági forma is annak a jegyében vetődött fel, hogy ez az eddigiekhez hasonló klasszikus magyar nagyberuházásként nem megvalósítható. A költségvetés kivonul Recskről, nem kívánja a fejlesztést finanszírozni. Új stílusú beruházás — Az eddigiek alapján tehát elképzelhető, hogy kényszerből modellértékű vállalkozás születik Recsken? — Igen. Magyarországnak nincs pénze, ezt tudomásul kell venni. Ahogy kiürült a kassza, s már alapvető dolgokat sem lehet szinten tartani, nyilván nem lehet ugyanolyan stílusban beruházásokhoz kezdeni, mint eddig. — Most optimisták vagy pesz- szimisták a bánya megnyitásával kapcsolatban? — Mi mindig optimisták vagyunk... A megbeszélések szünetében kerestük meg A. V. Szredanovics tervezési főmérnököt, a szovjet szakértői küldöttség vezetőjét, hogy véleményét kérjük a recski ércvagyonról. — Méreteiben világviszonylatban is nagy ez a lelőhely — hangsúlyozza —, jelentős készletekkel rendelkezik. Minőségében egy kicsit gyengébb, mint a közepes, s viszonylag nehéz bányászati, geológiai körülmények között lehet kitermelni. Viszont ezt ellensúlyozni lehet korszerű technológiával, mert magas mutatók érhetők el mind bányászati téren, mind pedig a dúsításban. Mindez azoktól a műszaki megoldásoktól függ, amelyeket most — De megalapozott-e ez a derűlátás? — Igen, mert ismerjük az ércvagyont. Ráadásul bízunk a réz iránti kereslet növekedésében. A HVG már idézett elemzésében sok a csúsztatás. Nem helyettesíthető ez a fém, egy-két évtizeden belül a száloptika nem pótolja például a telefonhálózatban. De az építészetnek is óriásiak mostanában az igényei. Persze pesszimisták is vagyunk a mechanizmus oldaláról. A KGST együttműködés nagyon nehézkes, s még nem hiszünk abban, hogy a mai helyzet könnyebb volna. Sok mindenről beszélünk — kétoldalú együttműködésről, kibontakozásról, hatékonyság- javításról —, de a világgazdasági követelményeknek megfelelő gyorsasággal még nem történnek lépések. Magyar részről már azt mérlegeljük, hogyan lehet megteremteni ennek a a beruházásnak a vállalati hátterét, ennek a jegyében önállósítani a rézércművet, de hogy szovjet részről melyik lesz az a vállalat, amely a közös kezdeményezés gazdája, alapítója volna, az még soha nem hangzott el. fogunk kidolgozni, és nem kevésbé a világpiac színesfémek iránti igényétől. — Ismeretei szerint mi várható ez utóbbi téren, lesz-e igény a rézre? — A személyes álláspontom az, hogy belátható időn belül nem csökken a réz világpiaci ára, mert szükség van erre a fémre. Kevés az olyan technológia, amely kiválthatja jelenlegi alkalmazási területein. A szovjet és magyar intézetek prognózisai szerint a réz ára inkább emelkedni fog a jövőben. — Mire kíváncsiak Recsken, mennyivel tudnak meg többet a helyszínen, mint a tervezőasztaloknál? Szovjet gépek, nyugati műszerek — Már többször hivatkoztunk a Heti Világgazdaság elemzésére, amely már csak azért sem helyesli a beruházás elindítását, mert a szerző szerint nem jó, ha „egy ország a tudományos-technikai forradalom korában a nyersanyag-kitermelésbe, az importhelyettesítőtermelésbe fekteti erőforrásait”. Valóban csak ennyit jelentene a recski bánya az országnak? — Egyáltalán nem. Még akkor is nagy haszna volna, ha egy gramm réz sem maradna hazánkban, hanem megvennék külföldiek 13 milliárd dollárért. A kitermeléshez modern technika, világszínvonalú bányászat szükséges. Ha egy „háromlábú” együttműködés jönne létre szovjet, magyar és nyugati cégek között, akkor Recsk is betölthetne olyan szerepet, amelyből például a finnek sokat profitáltak. A szovjet gépeket nyugati műszerekkel „házasítják” és értékesítik. Nálunk is fölmerült, hogy bizonyos fajta szovjet berendezéseket nyugati színvonalon fejlesztenénk tovább, vagy látnánk el kisegítő szerkezetekkel. Ez nagy lehetőség a világpiacon. — Úgy fogalmaztak, hogy „fölmerült ” ennek a fajta kapcsolatnak a lehetősége. Ezek szerint érdeklődnek a nyugati cégek? — A tervkészítés során találkoztunk néhány nyugati vállalat képviselőjével. Ők minden variációban érdekeltek. De ezt nem úgy kell érteni, hogy már igent mondtak az ilyen megoldásokra. Tájékozódtak, de velük Recsk ügyében soha nem juthattunk el az üzleti tárgyalásokig. Mindig csak műszaki kérdésekről beszélgettünk. Soha senki sem volt felhatalmazva arra, hogy bármely nyugati üzletemberrel megállapodjon. Onnét mindig a tulajdonos megbízásából jöttek, — Geológiai vonatkozásban új információkat nem kaphatunk, mert kutatások nem folytak. Legfeljebb a készletszámítási módszerekben egyeztethetünk újra. Műszaki oldalról kívánjuk megvizsgálni a gazdaságosságot, a költségcsökkentés lehetőségeit. Korszerűsíteni kell a technológiai formákat, illetve megtalálni az együttműködés módját. — Hogyan látja Recsk sorsát, ebben a választási helyzetben mit tart ésszerű döntésnek? — Erre a kérdésre nem a mi feladatunk válaszolni, mert mi csak a megvalósítás alternatíváit dolgozzuk ki. Annyit azonban leszögezhetek, hogy műszakilag már sok mindent elvégeztek, kár de itt Recsken még senki sem volt, aki a tulajdonosi funkciókat gyakorolhatta volna. Miniszteri bújócska — Ezek szerint nem kevés üzleti lehetőséget mulasztottunk el már eddig is. Miért csak vészhelyzetben juthattunk el a mostani, ésszerű kiindulópontig? — A hetvenes években több nyugati érdeklődő is volt. Tipikusnak számított, hogy már második alkalommal az üzletről akartak tárgyalni, magyar részről pedig a legkülönbözőbb mellékvágányokra kellett a szót terelni. Senki sem volt feljogosítva, hogy üzleti tárgyalásokba kezdjen, közös vállalatot alapítson vagy hitelt vegyen fel. Kapolyi László még miniszterhelyettes volt, amikor úgy fogalmazott, hogy elbújunk, ha komoly érdeklődő jön. Amikor miniszter lett, talán nagyobb hatáskörrel, akkor is valószínűleg elrejtőzött, mert amikor a Mannes mann cég 1985-ben csaknem egymilliárd márkát ajánlott fel, s mindent ígért, nem kapott választ. Az Ipari Minisztérium sem volt feljogosítva arra, hogy igazi üzletet kössön. — Most már fordult a kocka? — Még vannak tisztázatlan pontok. Olyan dolgot kell keresztülvinni, amelyre Magyarországon még nem volt példa. Ezért szorgalmazza az Ipari Minisztérium a részvénytársaságot. Ezzel a tulajdonos kérdése megeldobni az eddigi munkát. Ezt képtelenség konzerválni, bármiféle állagmegóvás egy idő után a teljes tönkremenéshez vezet. Valószínű, hogy egy esetleges bezárás utáni újranyitás műszakilag megoldhatatlan. Az ésszerűség a beruházás folytatását diktálja. — Ha innen hazatérnek, kiknek tesznek jelentést, s mikorra várható valamiféle döntés a véleményükre alapozva? — Körülbelül egy-másfél hónapon belül készítjük el jelentésünket a szovjet Színesfém-kohászati Minisztériumnak. Ezt átvizsgálják, esetleg átdolgozzák, s átadják a kormányközi bizottságnak. A döntés ezután következik. Ennek a folyamatnak az első fél évben le kell zajlania. (Fotó: Koncz János) oldódna, ha elrendezhetőek volnának a működés feltételei. Ma még a döntés a tervhivatal kezében van, de gyakorlatilag határozott akkor, amikor kimondta, hogy a költségvetés; kivonul Recskről. A Mátra védelme — A környezetvédők is hallatták — jogosan — a szavukat akkor, mikor az első tervekről hallottak. Végül is mi valósulna meg a Mátrában, lennének-e természetromboló létesítmények? — Már úgy gondolkodunk, hogy ide csak az kell, ami feltétlenül szükséges. Formálták elképzeléseinket a természetvédelmi viták is. A földalatti bánya és a közvetlenül hozzákapcsolódó dúsító üzem épülne fel, ez utóbbi környezetbarát volna, hiszen nedves technológiával dolgozik. Minden máshol valósulna meg. A kohósítás nagy valószínűséggel a Szovjetunióban történne, hiszen ott sok a kihasználatlan kapacitás. Akad ott olyan kohó, amely már csak félig megterheli. — Az elején szó volt arról, hogy új gazdaságossági számításokat végeznek. Milyen ajánlatokat tehetnek a magyar-szovjet együttműködésre? — Annak idején kialakítottuk az általunk legoptimálisabbnak tartott üzemnagyságot, amely 5,5 millió tonna éves kitermelést jelent, s bruttó összegben közel 30 milliárd forintos fejlesztést. Szovjet részről az az ajánlat hangzott el, hogy vizsgáljuk meg: gazdaságosabb lépcsőzetesen fejleszteni, a felével kezdeni. Logikáját az adja meg, hogy a mostani létesítmények elégségesek, kész az egyes és kettes akna, elkészítettük az összekötő vágatokat. Az 5,5 millióhoz még további két aknát kellene mélyíteni. Így gyorsabban és biztonságosabban indulhatnánk: a két- két és fél millió tonnás termelés során meggyőződhetnénk a föld alatti viszonyokról, a kockázati tényezőkről, az önköltségről. Aztán lehetne dönteni a továbblépésről. Alapvető az is, hogy számításainkat milyen devizában végezzük el. A forint vagy a rubel egyik félnek sem jó. Arra jutottunk, hogy mindent dollárban kell mérni. Ráadásul nem az eddigi árfolyamon, hanem jóval reálisabban. írta és összeállította: Gábor László Mi történt eddig? Az ércbányászatnak évszázados hagyománya van Recsk környékén. A mélyebb rétegek feltárása 1959-ben kezdődött, s tíz évre rá született jelentős eredmény. Az I-es kutatóaknát 1970-74 között nyolc méter belső átmérővel 1200 méter mélységig készítették el. Ez megfelel a tervezett bánya szállítóaknájának. Újabb vizsgálatok után nekiláttak a 11. számú aknának, amely a bánya szellőzését és kiszolgálását biztosíthatná, ezzel 1195 méterig hatoltak. Két fővágattal is összekötötték az aknákat. 1977-től a föld alatt folytatták a vizsgálatokat. A beruházásra 1976-ban és 1979- ben is születtek elképzelések, de a döntést elodázták. 1982- től egyre szűkülő pénzügyi lehetőségekkel állagmegóvást végeztek, 1986-tól a kutatási munkák is abbamaradtak. A szakértők hat-hétmilliárd forintra becsülik az eddig a recski ércvagyonra fordított összeget, ez a tervezett bányaüzem beruházásának 40 százaléka, a teljes beruházás (bánya és dúsítóüzem) 23 százaléka. Jelenleg a 475 dolgozó az ország különböző területein tevékenykedik. A helyzet egyre romlik, a pénz egyre kevesebb. A döntés már nem várathat magára. „Az ésszerűség a folytatást diktálja" Amit a szovjet küldöttség vezetője mond
