Heves Megyei Népújság, 1989. április (40. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-12 / 85. szám

NÉPÚJSÁG, 1989. április 12., szerda GAZDASÁG — TÁRSADALOM 3. Homogénebb piacgazdálkodást — Ösztönzés műszaki fejlesztésre — A NEB megvizsgálta — Jelentős összeg az Agriából, a KAEV-ből Hogyan növelték tőkés exportjukat? Nem mondunk újat azzal, hogy gazdaságunkban a konvertibilis ex­porttevékenység meghatározó jelentősége nemcsak devizális gond­jaink feloldásában mutatkozik meg, hanem segíthet kialakítani egy homogénebb piacgazdálkodást is. A világpiac értékítéletén keresz­tül műszaki fejlődésre ösztönzi, s egyben szelektálja is a gazdálko­dó egységeket. Ily módon hát a tőkés export egyfajta „kitörési pont” a jelen gazdasági nehézségeinkből. Az Egri Városi Népi Ellenőr­zési Bizottság ilyen indíttatások alapján vizsgálódott megyénk kilenc vállalatánál. Tisztázták a vizsgálódás során azt is, hogy e szervezetek milyen konkrét el­képzelésekkel rendelkeznek tő­kés exportjuk további növelésé­re. Az ebből adódó árbevétel részaránya meglehetősen el­térő,például az egri áfész az ex­port árbevételét nem az alapte­vékenységéből nyerte 1987-ben. A konvertibilis export árbevétel vállalatonként négymillió 887 ezer forinttól 214 millió 937 ezer forintig terjedt. A parádi üveg­gyárnál az árbevétel, a költsé­gek, s ezzel együtt a fedezeti ösz- szeg jelentős részét alkotják a tő­kés piacon értékesített termé­kek. Ugyanez a helyzet a Mező­gép egri gyárában is. Az Agria Bútorgyár és a KAEV10. számú gyára jelentős összegben expor­tál tőkés piacra, de mivel ezen ér­tékesítés fedezettömege lénye­gesen kevesebb az egyéb tevé­kenységekétől — jelentősen nem befolyásolja a vállalati gazdálko­dás eredményességét az expor­tértékesítés. A vizsgálat során nyilatkoztak a gazdálkodó szervek vezetői ar­ról is, hogyan értékelik tőkés ex­portjuk folytatásának, esetleg növelésének gazdasági környe­zeti feltételeit, illetve hogy saját vállalatuknál milyen tapasztala­taik vannak. Való igaz, hogy a tő­kés piaci tevékenység egy más jellegű, az eddigi munkánál min­denképpen jobb, szívósabb vál­lalati tevékenységet igényel. Nem véletlen, hogy ezen a pia­con lényegesen nagyobb bizony­talansággal lehet ténykedni, akár az értékesítendő mennyiséget, akár az eladási árakat nézzük. De nemcsak a kockázat nagy: nehezen kiszámítható e piacon az igényváltozás is. Jelenlegi mű­szaki fejlettségi szintünk sem te­szi kedvezőbbé e helyzetet. Ezzel is magyarázható az a tény, hogy nagyrészt bérmunkával tudnak a vállalatok a tőkés piacon megje­lenni. A vizsgált vállalatok mind­egyikének vezetője negatívan nyilatkozott a külkereskedelmi vállalatok mostani tevékenysé­géről, módszeréről, bürokratiz­musáról. Ugyancsak nem segíti elő a konvertibilis exporttevé­kenységet az évről évre változó gazdasági szabályozás sem, — de hisz ezzel már nem is mondunk újat. Hogyan, milyen következteté­sekre jutott az Egri Városi Népi Ellenőrzési Bizottság? Nos, ja­vasolják többek között, hogy az állami szabályozás biztosítsa a gazdálkodóknak, hogy egyetlen komplexpiacon tudjanak tény­kedni a szabályozási eszközök­kel szétdarabolt három piac he­lyett. Nem utolsósorban ildomos volna az is, hogy azok a vállala­tok és szövetkezetek, akiknek je­lentős az exportja, elemezzék az önálló külkereskedelmi jog meg­szerzésének lehetőségét. M. M. A Nysa utódját keresik Versenytárgyalás — mentőautóra Mentőautó-típusmódosítást tervez, s ennek megvalósításá­hoz nemzetközi versenytárgya­lást ír ki az Országos Mentőszol­gálat — tájékoztatta dr. Bencze Béla, az Országos Mentőszolgá­lat főigazgatója az MTI munka­társát. A kiírásnál alapszem­pont, hogy a szálh'táshoz a leen­dő partner devizával rendelkez­zék, ugyanis a Mentőszolgálat csak forinttal tud fizetni. A főigazgató elmondta: ha­zánkban évente több mint 2 mil­lió beteg mentéséről, mozgatásá­ról gondoskodnak, nagyrészt gépkocsival. Harminc éve hasz­nálják a Nysa típusú járműveket, amelyek gyártását néhány éven belül leállítják. Utánpótlásukról gondoskodva olyan gépkocsit keresnek, amely biztonságosan legalább 10-15 évre megoldaná a mentőautóval kapcsolatos gon­dot. Az országban ugyanis na­ponta 1053 úgynevezett futóko­csi van szolgálatban, ezeknek fo­lyamatosan üzemelniük kell. Ahhoz, hogy egy megfelelő tí­pust ki tudjanak választani, a ko­csi paraméterei mellett ismerni­ük kell a betegtér nagyságát, és szükséges a „háttér”, vagyis a szervizszolgálat, az alkatrész­utánpótlás, a konszignációs rak­tár megteremtése. Miután lehetőségük nyílt a nemzetközi versenytárgyalás ki­írására, olyan típust keresnek, amely alkalmas egészségügyi el­látásra, s technikai szempontból is megfelel. Például nem hagyha­tó figyelmen kívül a gépkocsi nagysága (szélessége, hossza, magassága), hogy a különböző orvosi berendezések elhelyezése ne okozzon gondot. Az elképze­lések között szerepel, hogy kül­földről csupán a gépkocsit (fur­gont) hoznák be, s a belső beren­dezését magyar cég alakítaná ki. A versenytárgyalás kiírását az AUTÓKER vállalta. Előrelát­hatóan májusban jelenik meg a fontosabb adatokat tartalmazó, úgynevezett feltétfüzet, s a rész­vétel a tenderen — az elképzelé­sek szerint — 5000 forintért vá­sárolható meg. Várhatóan ősszel dől el, hogy ki lesz a győztes. Részben az ártól, részben a szál­lítási gyorsaságtól függően 3-5 esztendő alatt cserélődne ki az Országos Mentőszolgálat jelen­legi Nysa-parkja — mondotta végezetül dr. Bencze Béla. Az ostrom ma is folyik Hívatlan látogatók az egri várban Kevesen tudják, hogy az egri vármúzeum nem közterület. Korábban sokan hozzászoktak ahhoz, hogy bármikor besétál­hatnak, a gyerekek játszótér­nek használták a belső udvaro­kat. Pedig amellett, hogy a nyit­vatartási időn túli behatolás jogsértésnek számít, nem is ve­szélytelen. Hiszen a falak ma­gasak, sok helyütt omladéko- sak, könnyen megvan a baleset. Ezért hozták létre egy évvel ezelőtt a múzeum fegyveres polgári őrségét. A tanácshoz tartozó testület eddigi tapasz­talatairól Dankó Gábor pa­rancsnok számolt be. Mint el­mondta, éjjel-nappal folyama­tosjárőrszolgálatot adnak, a re- nitenskedőket kötelességük az őrszobára előállítani, szükség esetén a rendőrséget is értesí­tik. Nincs olyan nap, hogy két- három ügyük ne lenne, és az olyan éjszaka is ritka, amikor senki nem háborgatja a vár nyugalmát. Szerencsére ezek kisebb ügyek, rongálás, betörés nem történt eddig. De az állan­dó ki-be járkálás ébren tartja az őrök figyelmét. Kalandvágyból sokan megpróbálkoznak zárás után a falak megmászásával. Elsősorban tizenhét-huszonöt éves fitalemberek vállalkoznak erre a nyaktörő mutatványra, akiket miután a jegyzőkönyvet felvették kivezetnek a vár terü­Innen már nagyot lehet esni... letérői. Az is tipikus, hogy ré­szegek próbálnak meghúzódni a hajnali józanodásig valame­lyik védett sarokban. Épp ott- jártunkkor jelentették, hogy egy ittas egyén alszik az északi falnál, a fűben. Akadnak, akik kempingnek tekintik a várat, il­letve a Gárdonyi-ház kertjét. Alaposabb alvásra nincs ide­jük, hiszen az őrjárat menet­rendszerűen érkezik. Sajnos sok problémát okoz­nak a nappali látogatók is, akik nehezen veszik tudomásul az érdekükben hozott óvó rend­szabályokat. Olyan is előfor­dult, hogy a Dobó utcára do­bálnak lefelé, sőt apró gyereke­ket sétáltatnak a falak tetején ami kész életveszély. A figyel­meztetést gyakran kikérik ma­guknak, mondván: ”mit törő­dik vele, néma maga gyereke!” Szerelmespárokkal nemigen találkoznak, mondja a parancs­nok. Egy kis élvezetért ők nem küzdenek ennyit, hiszen lenn a városban is vannak puha par­kok, eldugott helyek. Aztán búcsúzik, mert értesítést kap: emberei most fülelték le azokat a kamaszokat, akik összetörték a vasúti átjárónál lévő görbe­tükröket... (koncz) Gazdaságpolitika — feszültségpontokkal (111/3.) „A pártmunka tartalma és formája átalakulóban van...” Avagy: mit tartalmaz az MSZMP Gyöngyös Városi Bizottságának helyzetértékelése? A rendkívül részletes pártbi­zottsági elemzésből kitűnik,/ hogy a szabályzórendszer gazda­sági egységekre gyakorolt nega­tív hatása nyomon követhető a tanácsi tevékenységben, a város és a körzetébe tartozó 23 telepü­lés helyi fejlesztési lehetőségei­ben is. De jelentkezik az egész­ségügyben, a környezetvéde­lemben egyaránt. — Ezt a helyzetet az teszi sajá­tossá, hogy a helyi lakosság a vá­roshoz és a községekhez való kö­tődését, közérzetét alapvetően meghatározza a tanács fejlesztő, végrehajtó, koordináló, ellenőr­ző és hatósági tevékenysége — hívta fel a figyelmet a téma kap­csán Tóth István titkár. — Meg­ítélésünk szerint az egyre növek­vő, helyenként túlzott lakossági elvárás és az elért eredmények több területen nem találkoz­nak... Ami a közhangulatot befolyásolja Nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy napjainkban csök­kennek a lakáshoz jutás esélyei. A helyzetet tovább nehezíti, hogy az elkövetkezendő két év­ben szociális bérlakás építésére a gyöngyösi városi tanács nem tud vállalkozni. Joggal befolyásolja továbbá a lakosság hangulatát, hogy romlik a környezeti kultúra (parkok, terek, zöldterületek ál­lapota), évek óta nem sikerült biztosítani az utak, a járdák álla­gának megóvását sem. Az egész­ségügyi ellátásban is kialakultak bizonyos feszültségek, mint pél­dául személyi és tárgyi feltételek hiánya miatt. Sürgető hát a kór­ház rekonstrukciójának befeje­zése: az 1. ütem kivitelezési mun­kálatai folynak, a várható költ­ség 860 millió forint körül lesz, az átadást 1992-re tervezik. Kü­lön téma — lapunkban is részle­tesen foglalkoztunk az érintettek nyílt leveleinek közlésével — a Mátrai Állami Gyógyintézet ké­kestetői egységének rekonstruk­ciója, miután 1987-ben a hotel- szárny kiürítésével 170 ággyal csökkent a fogadóképessége. , A Mátrát érinti még, hogy az idegenforgalmi fogadóképesség növelésére tett helyi kezdemé­nyezések — sajnos — jelentős ja­vulást nem eredményeztek. Terv maradt a szállodahálózat, a ke­reskedelmi és szolgáltató struk­túra bővítése, emiatt a térség nem vált valóban nemzetközi és országos üdülő-, illetve pihenő­központtá. Környezetvédelem és üzemtelepítés — A városi pártbizottság ki­emelten fontos feladatnak tartja a Mátra, mint természeti környe­zet, mint ismert üdülő- és idegen­forgalmiközpont, mint egészség- ügyi, szanatóriumi centrum kö­vetkezetes védelmét, a történelmi borvidék hírnevének megőrzé­sét, a zöldség-gyümölcs export biztonságának fenntartását, sza­vatolását — idézett a pártbizott­sági állásfoglalásból a titkár. Egyben megerősítette a döntést: a testület foglaljon állást abban, hogy a térség kömyezetszennye- ződési szintje tovább nem terhel­hető, ezért nem támogatja a HAF-üzem építését sem. Rossz döntésnek tartja, s java­solja: a terv felülvizsgálata tör­ténjen meg, a tapasztalatok épül­jenek be a környezet megóvását célzó komplex politikai és gaz­dasági elgondolásokba. A továb­biakban pedig így hatá­rozott: "Amennyiben az üzem felépül — ehhez elengedhetetlen­nek tartjuk az MTA pozitív felül­vizsgálati eredményét —, úgy az alábbi kikötéseket tesszük: — az üzem működési feltétele­inek pontos előírását és nyilvá­nosságra hozását; — biztosítani kell a működés társadalmi ellenőrzését és ennek nyilvánosságát; — az előírt szennyezés mérté­kének túllépése az üzem azonna­li leállításával jáijon; — a használt akkumulátorok szállítása zárt konténerben és la­kott területen kívüli útszakaszon történjen.” S még egy adalék a környezet­védelmi helyzetképhez: a városi pártbizottság a február 28-án megtartott ülésén Környezetvé­delmi szakbizottságot hozott lét­re, amelynek feladata, hogy megelőzze a későbbi ’’tűzoltó- munkát”. Javaslattevő pártmunkát — A térség jelenlegi gazdasági helyzetének elemzését követően milyen továbblépési lehetőséget lát a városi pártbizottság? —kér­deztük a téma szakértőjétől, Tóth Istvántól. — Az eddigi napi beavatkozó, vagy formális gazdaságpolitikai munkát fel kell váltani a straté­giai jellegű, koncepciókban gon­dolkodó, elemző, javaslattevő 'pártmunkának. Ez gazdálkodó egységenként más és más felada­tot, módszert követel. Erre egy­séges recept nincs, nem is lehet. Minden szervezetnek magának kell önmagát elfogadtatnia a tar­talmas munkájával, javaslatai­val. Még vannak alapszerveze­tek, amelyek tőlünk várják a konkrét útmutatást, intézkedést. Azt hiszem, ez a módszer nem viszi előre az ügyet. A jogkörök decentralizálása feltételezi, hogy az adott kérdésekben ott döntse­nek, ahol ahhoz a jogosítvány adott. Ehhez azonban a párt- alapszervezeteknek szemléletet kell változtatniuk a gazdasági ki­bontakozás érdekében... (Vége) Szilvás István AzOKBT az autópálya­használati díjról Növekszik a balesetveszély Az Országos Közlekedésbiz­tonsági Tanács (OKBT) a mai vi­szonyok között nem tartja sze­rencsés lépésnek az autópálya­használati díj bevezetését — mondta az MTI érdeklődésére Baracsi Antal rendőrezredes, az OKBT ügyvezető elnöke. Rá­mutatott: az idegenforgalmi sze­zonban óriási zsúfoltság várható az utakon, főképp a régi 7-es úton, s az új intézkedés követ­keztében rendkívüli mértékben növekedni fog a balesetveszély. Várhatóan elsősorban a rosz- szabb műszaki állapotú autók szorulnak le a szűkebb, gyenge minőségű mellékutakra, s való­színűleg jónéhány kamion sem fog felhajtani az autópályára. Minden bizonnyal a szocialista országokból érkező autós turis­ták nagy többsége is eltekint majd az autópályák használatára jogosító címkék megvásárlásá­tól. Barcsi Antal szólt arról is, hogy szerinte 30-40 ember kép­telen lesz ellátni az ellenőrzést, mert így egyszerre legfeljebb ti­zen lehetnek szolgálatban a há­rom autópálya mintegy 100 lejá­ratánál. Az ellenőröket fel lehet ugyan ruházni hatósági jogosít­vánnyal, de kérdés: melyik autós fog civil ruhás ember jelzésére megállni. A rendőrség ebben nem tud segíteni, mert erre a jog­szabályok nem hatalmazzák fel. Az OKBT ügyvezető elnöke a díj mértékének megállapítását igaz­ságtalannak tartja, megfontolás­ra javasolta az egyszeri használat lehetőségének bevezetését. Végezetül megjegyezte, hogy az autópálya-használati díj beve­zetéséről nem kérték ki az Or­szágos Közlekedésbiztonsági Tanács véleményét. 'Jioteáf'7ta/í Éz a történet egészen hétköznapian kezdődik, valószínű­leg tízmillió emberrel megtörtént már ez az eset. Munkába me­net vettem egy liter Coca-Colát, hogy azt majd délelőtt elkor­tyolgatjuk a kollégákkal. /Mind nagy barátai vagyunk ennek az italnak./ A bökkenő azonban az volt, hogy hiába csavargattam a kupakot, az meg sem mozdult az üveg száján. Hívtam a bel­politikai rovat egyik munkatársát, hogy segítsen, de az ő pró­bálkozása is csődöt mondott. Megkerestük az izmos fotóripor­tert, aki minden reggel úszik, ám ő is hiába erőlködött. Aztán ötlete támadt, elővett egy ollót, nagyot döfött a kupakba, a ki­szálló szénsav rövidet szisszent, s már ömölhetett is a pohárba a barna lé. Napok teltek el, megérkezett valamelyik hétvége. Szombat délelőtt felkerestem egy ABC-t, és sok más egyéb mellett a ko­saramba raktam néhány literes üveg Coca-Colát. Otthon aztán frissítőül mindjárt meg is akartam inni egy pohárral, úgyhogy nekigyűrkőztem. Ekkor azonban nem volt szükség nagy erőki­fejtésre. Alig csavartam egy icipicit a kupakon, az nagy durra­nással lerepült akár egy pezsgősdúgő. Álltam kővé dermedve, nincs mit tagadni, borzasztóan meg­rémültem. Trágár szavakkal illettem a palackozóüzemet, ahol ilyen vétkes könnyelműséggel dolgoznak. Aztán megértettem az egészet, világos volt minden, mint egy matematikapélda(igaz nem nekem, én kettesre érettségiz­tem.) Tudniillik olvasom a nyilvános magyar sajtóban, hogy hazánkban az utóbbi években elfojtották az indulatokat, nem kaptak teret az önálló kezdeményezések. Most meg hipp-hopp kinyitották a szelepeket, s amit eddig a palackba zártak, az ki­robbant, mint kólásüvegünk tetejéről a kupak. Most aztán hir­telen le lett leplezve mindenki, még az is, aki talán nem köve­tett el semmi bűnt. Minden napra jut egy politikai színezetű botrány - a hárommillió vétkes országa lettünk. Ilyesmi persze egy olyan helyen nem fordulhat elő, ahol min­dig is normálisan lehetett iecsavami a kupakot a kólásüvegről. Ha valaki inni akart, nem kellett liternyi izzadtságot magáról letörölnie, s attól sem kellett tartania, hogy a szeme világába kerül a hűsítés. De hát mindannyian jól tudjuk, hogy nálunk gondok mutatkoznak a palackozás frontján. Most tartunk ott, hogy lövöldözhetünk az üvegekkel. Ez eltart még egy jó ideig és ha nem esik áldozatul az egész ország, akkor van egy csepp esély arra, hogy esetleg nyugodtan poharazgatunk majd a szer­kesztőségekben, meg hétvégeken’otthon. A lezárt palackból nem fog felszabadulni semmi, merthogy nem is lesz lezárva az a palack. (Erre mondta Martin Luther King:Van egy álmom...) Egyébként most már nem dühöngök, inkább örülök. Jól jár­tam, hogy a kupak süvített le a helyéről, hiszen az üveg is szét­robbanhatott volna... Kovács Attila

Next

/
Thumbnails
Contents