Heves Megyei Népújság, 1989. április (40. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-12 / 85. szám

2 NEMZETKÖZI ÉLET NÉPÚJSÁG, 1989. április 12., szerda Ládaszám adta el a beszédeit tartalmazó „könyvét” Vizsgálat az amerikai képviselőház elnöke ellen Nem észleltek sugár­zást az elsüllyedt szov­jet atom-tengeralattjá­ró körzetében — Mur- manszkban temetik el a szercsétlenség áldo­zatait Vanyin kapitány hősies tragédiája Oslo, Moszkva: Az első mély­vízi mérések során nem észleltek radioaktív sugárzást a múlt héten elsüllyedt szovjet atom-tengera­lattjáró körzetében — közölte egy norvég kutató keddi sajtó- nyilatkozatában. Egy másik, ugyancsak norvég kutató viszont arra figyelmeztetett, hogy csak a mérési adatok alapos tanulmá­nyozása után vonhatók le végső következtetések. A méréseket végző norvég ha­jón kívül egyébként még mindig a szerencsétlenség körzetében tartózkodik az a szovjet hajóraj, amely holttestek után kutat és szintén méréseket végez. A TASZSZ is megerősítette: egye­lőre nem találtak szennyeződés­re utaló jelet. A szovjet távirati iroda ked­den részletesen beszámolt Jevge- nyij Vanyin kapitány drámájá­ról. Vanyin utolsóként hagyta el a tengeralattjárót, azután, hogy segítségére sietett egy matrózá­nak, aki beszorult egy nyílásba. Vanyin kiszabadította a matrózt és csak ezután úszott ki a jeges vízbe. A mentés és a hajó biztosí­tása azonban túl sok energiát vett ki belőle és társai szeme láttára halt meg. A kapitány és a többi megtalált halott temetésére szer­dán Murmanszkban kerül sor — jelentette a TASZSZ. A kiszivárgott jelentések sze­rint elmarasztaló határozatot hoz az etikai bizottság Jim Wright- nak, az amerikai képviselőház elnökének ügyében. A vezető demokratapárti politikust jogo­sulatlan anyagi előnyök szerzé­sével vádolják. A bizottság cáfol­ta, hogy döntés született volna, de keddi lapjelentések úgy tud­ják: Wrightot akár 30 Ro Te Vu, a Koreai Köztársa­ság elnöke novemberben euró­pai körutat tesz, felkeresi Ma­gyarországot, Angliát, Francia- országot és az NSZK-t — közölte kedden a Kyodo hírügynökség Egy izraeli katonai egyenru­hát viselő férfi hétfőn géppiszto­lyából tüzet nyitott Jeruzsálem arablakta óvárosának falánál. A lövöldözésben egy palesztin meghalt, három másik megsebe­sült. A merényletet a nemrég fel­bukkant, magukat szikáriusok- nak nevező szélsőséges zsidó csoport tagjai vállalták magukra. Ezt egy ismeretlen telefonáló pontban is elmarasztalhatja a mindkét kongresszusi párt kép­viselőiből álló bizottság. A vád szerint a házelnök pénzt és jelen­tős egyéb anyagi előnyöket foga­dott el egy milliomos vállalkozó barátjától olyan időszakban, amikor a vállalkozó érdekei szempontjából fontos törvény volt előkészületben. Elmarasz­talni készülnek Wrightot azért is, szöuli lapok jelentésére hivat­kozva. Az időpontot a jelentés szerint még nem hozták nyilvá­nosságra. A Kyodo a hírt kommentálva megállapítja, hogy amennyiben kai. Szavai szerint az akció meg­torlás volt azért, mert az elmúlt 16 hónapban kődobáló palesztin fiatalok zsidókat támadtak meg. A csoport számlájára írják azo­kat a gyújtogatásokat, amelyeket a palesztin kérdésben mérsékelt álláspontot valló izraeliek házai ellen követtek el újabban. A jeruzsálemi rendőrség pa­mert ládaszám adta el a beszéde­it tartalmazó „könyvét”, hogy pénzhez jusson. A szenátus demokratapárti többsége a közelmúltban lesza­vazta Bush elnök jelöltjét, John Towert a védelmi miniszteri posztra. A jelöltet vitatható er­kölcsi magatartással és a hadi- szállítókhoz való anyagi kapcso­lataival vádolták. Ro magyarországi útjára sor ke­rül, ő lesz az első legmagasabb szintű politikai személyiség, aki a félsziget déli részéről hivatalos látogatást tesz egy európai szo­cialista országba. rancsnokának tájékoztatása sze­rint a merénylőnek sikerült el­menekülnie. Hozzátette, hogy szemtanúk szerint a Jaffai kapu közelében lövöldöző férfi izraeli volt és valószínűleg az izraeli ka­tonák és a zsidó telepesek köré­ben használatos Űzi géppisztoly volt nála. A szélsőséges csoport jelentkezéséről csak annyit kö­zölt, hogy arról a hatóságoknak tudomása van. Ro Te Vu novemberben Magyarországon? Megtorlás a kődobáló palesztinokért Jeruzsálemi lövöldözés közölte héberül izraeli újságírók­Cirkáló járőrök — Ellenséges jelszavak a házfa­lakon — Molotov-koktélt dobáltak Átmeneti csend Koszovóban Páncélosok és rendőrök között mennek az utcán az iskolás gyere­kek a tartomány fővárosában, ahol az előző napok zavargásai után viszonylagos nyugalom van A Koszovóból érkező jelenté­sek két hete viszonylagos nyuga­lomról számolnak be. A jugo­szláv államelnökség rendelete alapján márciusban odavezé­nyelt biztonsági és katonai erők még az autonóm tartományban állomásoznak, változatlanul ér­vényben vannak a különleges in­tézkedések, köztük az éjszakai kijárási tilalom. Tilos a gyüleke­zés, csoportosulás; zárva vannak a színházak és a mozik, az isko­lákban szünetel a tanítás. Nem engedélyezik sportversenyek, bajnoki mérkőzések rendezését. A termelés azonban fokozatosan normalizálódik. A március végi véres összecsa­pások óta nem került sor albán nacionalista tüntetésekre. A vá­rosok és a falvak utcáin megerő­sített katonai és rendőijárőrök cirkálnak, ám' nem tudják meg­akadályozni, hogy az illegális al­bán szeparatista szervezetek tag­jai ne írjanak szakadatlanul újabb és újabb jelszavakat a ház­falakra, kerítésekre. Ezek közül a „Koszovo Köztársaság! ” a legy- gyakoribb, de ismétlődnek a kö­vetkezők is: „A ti anyáitok is sír­ni fognak!”, „Bosszút állunk!”, „Nem adjuk Azem Vlasit!”, „ Tá­vozzon Morina!”. Az ellenséges jelszavak egy része az autonóm tartomány, valamint a Szerb Köztársaság néhány politikai csúcsvezetőjét támadja. Megsza­porodtak a tűzesetek, ismeretlen tettesek lakóházakat, gazdasági épületeket, erdőt gyújtanak fel. Az egyik faluban a napokban Molotov-koktélt dobtak egy rendőrségi autóra. A koszovói bíróságok a már­ciusi sztrájkokban részt vett al­bán nemzetiségű dolgozók közül eddig 1032 ellen indítottak bíró­sági eljárást, s közülük 261-et 40-60 napi elzárásra ítéltek. A többiek ügyét még tárgyalják. A vállalati fegyelmi bizottságok eddig 841 embert vontak fele­lősségre és 247-nek felmondtak. Nem közölték, hogy politikai okokból hány személyt tartóz­tattak le, ismeretes azonban, hogy Azem Vlasit, a koszovói Kommunista Szövetség volt el­nökét, s a tartomány több más al­bán nemzetiségű politikusát, gazdasági vezetőjét, valamint tu­dósok, értelmiségiek „bizonyos számú csoportját” rendőri őri­zetben tartják. Néhány tucat ki­siparost is bíróság elé állítottak, mert a sztrájkok idején műhelyü­ket zárva tartották. A Tanjug hírügynökség egyik legutóbbi kommentáijában arra hívta fel a figyelmet, hogy ez a „viszonylagos nyugalom” meg­tévesztő is lehet. „A legutóbbi drámai események és következ­ményeik túl komolyak ahhoz, hogy akár egy pillanatra is meg lehetne feledkezni a szeparatis- ták újabb támadásának veszélyé­ről. Egyébként a helyzet elemzé­sével megbízott hivatalos szer­vek szintén erre figyelmeztet­nek” — tette hozzá a hírügynök­ség. Bár pontos adatok még nem állnak rendelkezésre, az nyilván­való, hogy a sztrájkok óriási anyagi károkat okoztak, ame­lyeket a tartomány, sőt a szerb köztársaság sem képes fedezni, hanem az egész ország újabb anyagi segítségére lesz szükség. Egyes adatok szerint Koszovo jelenleg napi 1,5 millió dollárnyi összegbe kerül a társadalomnak. Az év első negyedében Ko­szovo hőerőművei ötször keve­sebb áramot termeltek, mint a tavalyi azonos időszakban. A ti- tova mitrovicai „Trepcsa” kom­binátban a színesfémek kiterme­lése ugyancsak egyötödére csök­kent. Még nagyobbak a vesztesé­gek a többi bányában, valamint a textil- és a bőriparban. Az autonóm tartomány törté­nései változatlanul a jugoszláv belpolitikai élet homlokterében állnak. Az államelnökség legú­jabb értékelése szerint „a Koszo­vóban életbe léptetett különle­ges intézkedések lényegében megvalósulnak és végrehajtásuk hozzájárul a politikai-biztonsági helyzet rendezéséhez. A koszo­vói állapotok ennek ellenére to­vábbra is súlyosak”. Tomiszlav Szekulics, a koszovói Kommu­nista Szövetség elnökségi titkára kifejtette: „Koszovóban súlyos dráma játszódott le. Vér folyt, amit a mindmáig élő vérbosszú hagyományai szerint nehezen bocsátanak meg. A jelenlegi tra­gikus helyzetet az albán naciona­listákon és szeparatistákon kívül egyetlen tisztességes ember nem kívánta, még álmában sem. Most mindent részletesen meg kell ma­gyarázni az embereknek. Első­rendű feladat, hogy közvetlen politikai felvilágosító munkát folytassunk az albán tömegek körében”. A koszovói válság egész Jugo­szlávia problémája. Legkevésbé sem véletlen, hogy tavaly de­cemberi, újabb kiéleződése óta állandóan szerepel a jugoszláv államelnökség heti üléseinek na­pirendjén. E kollektív államfői testület ötéves megbízatási ideje május 15-én lejár, mind a nyolc tagja helyett újat választanak. Új elnökének személye — a 39 éves szlovén közgazdász, Janez Dmovsek — már ismert. Koszovo minden bizonnyal az új összetételű államelnökség szá­mára is kemény dió lesz. Drnov- sek így látja a távlatokat: „remé­lem, az elnökség tevékenysége elősegíti a tartomány drámai korszakának lezárását, a külön­leges intézkedések mielőbbi ha­tályon kívül helyezését. Fontos azonban, hogy ezek a lépések nyugodtak, korrektek legyenek, ne okozzanak újabb igazságta­lanságokat egyetlen koszovói la­kosnak sem, ne szolgáltassanak ürügyet újabb feszültségre, vagy bármilyen revansiszta tevékeny­ségre. Ezt követően a konszoli­dáció, elsősorban a gazdasági konszolidálás időszakának kell következnie. Több és jobb mun­kára és kevesebb politizálásra van szükség. A szövetségi kor­mánynak külön programot kell kidolgoznia az autonóm tarto­mány gazdaságának konszolidá­lására, mert hosszú távon tartha­tatlan az a helyzet, amelyet egy­felől a születések példátlanul magas aránya, másfelől az igen gyenge gazdálkodás jellemez. Anyagi és szakértői segítséget kell kérni a nemzetközi fejleszté­si intézményektől is, mert Ko­szovóban a világ jelenleg egyik legbonyolultabb fejlődési prob­lémájával állunk szemben” — véli az egy hónap múlva hivatal­ba lépő új jugoszláv elnök. Márkus Gyula Puccsparádé Haitin „Kedves hallgatóink, 11 óra van. Tudják Önök, ki most az elnök”? A vicc szerint mostanában így kezdik a hírolvasást Hai­tin. Az utóbbi két-három évben nem könnyű követni az esemé­nyeket a Hispaniola szigetének nyugati felét elfoglaló, alig 30 ezer négyzetkilométer területű karibi országban. Választás he­lyett vérfürdő, aztán látszatválasztás, majd puccs, kontra- és re- kontrapuccs követte egymást. Azaz, az egyedüli biztos pont, a permanens hatalmi válság, az állandósult bizonytalanság. Az idei első puccskísérlet április elején kezdődött, s aligha ez lesz az utolsó. Az éppen ügyeletes tábornok-elnök, Prosper Avril tábornok rászánta magát némi tisztogatásra, s ez robban­totta ki az újabb válságot. A kábítószer-kapcsolatok feltárása ugyanis a washingtoni segélyek felújításának feltétele lenne. A drogmaffiához tartozó tisztek menesztése miatt tört ki a lázadás, s egyelőre nem világos, ki kerül ki győztesen a legújabb belhábo- rúból. Csalódniuk kellett mindazoknak, akik azt hitték, hogy a hírhedt diktátor-ivadék, Jean-Claude Duvalier bukása után helyreállhat a demokrácia a balsorsra kárhoztatott országban. S azóta sokan teszik fel a kérdést, lenne-e lehetőség egyáltalán bármiféle demokratikus kibontakozásra? A dicső múltra emlé­keztetnek az igenlők, 1804-ben Latin-Amerika államai közül el­sőként Haiti vívta ki függetlenségét. Szilárd polgári hatalom vi­szont azóta sem alakul ki. Diktátorok jöttek-mentek, s a legtar­tósabb éppen a legkegyetlenebb, az idősb Duvalier-családi vál­lalkozása volt. Némi misztikum és tartós megfélemlítés, ez volt az állítólagos orvos, Papa Doc receptje a kormányzásra. Az afri­kai varázslás, a vudu nagymestere rettegett magánhadseregére támaszkodott. A „Tonton Moacoute”-ok, a vudu hit szerint a gonosz megtestesítői legyilkoltak mindenkit, aki ellenkezni me­részelt. Nem gyökeresedhetett itt meg semmiféle parlamentáris rendszer, az egyetlen valódi hatalmi tényező máig a hadsereg. A diktatúra haszonélvezői, néhány nagybefolyású földbirtokos család ragaszkodik régi kiváltságaihoz. A félfeudális Duvalier- struktúra olyannyira megcsontosodott, hogy a papa örökébe lé­pett fiú, Baby Doc elűzése után sem roppant össze. Akik 1986 óta megkaparintották a hatalmat, valamilyen módon mind a dik­tatúrához kötődnek, s egyedüli céljuk a változás elodázása. ­Pedig a fejlődés századokkal megkésett itt: Haitit a világ húsz legszegényebb állama közé sorolják. Csak minden tízezer lakosra jut egy orvos, a várható életkor alig 53 év, ezer csecsemő közül 110 nem éri meg az egy éves kort. A lakosság majd 80 szá­zaléka analfabéta, nem táplálkozik kielégítően, a legteljesebb nyomorban él. Nagyarányú a munkanélküliség, s a szerencsések, akik dolgozhatnak, a világ legalacsonyabb munkabérét kapják. Sürgős nemzetközi támogatás nélkül esély sincs arra, hogy kilá- boljanak a válságból, a puccsparádé, a régi rendszer utóvédhar­cai azonban elapasztották az eddig csordogáló segélyforrásokat is. Baby Doc dicstelen búcsúja után a hadsereg főparancsno­ka, Henry Namphy tábornok ígért demokratizálást és tiszta vá­lasztásokat a haitiaknak. A pártocskák burjánzása, a bátortalan polgári kezdeményezések azután megijesztették a hatalom bir­tokosait. A nagy nemzetközi figyelemmel kisért választás nap­ján, 1987 októberében visszatértek a „mumusok”, a népharag elől addig rejtőzködő Tonton Macoute-ok mészárlást rendez­tek. A következő választási starthoz már csak a katonák emberei álltak fel, s a haitiak többségének se kedve, se mersze nem volt szavazni menni. Minimális szavazattal győzhetett hát a legmér­sékeltebb jelölt. Leslie Manigat egyetemi professzor kellőkép­pen szalonképes volt, hiszen a diktatúra éveit emigrációban töl­tötte. De épp ezért gyökértelen is maradt, hiába látott hozzá a rendcsináláshoz, a szabályokat a katonák diktálták. Amikor pe­dig a titkosrendőrség főnökét akarta kábítószervádak miatt me­neszteni, őt távolították el. Helyére már nyíltan Namhy tábor­nok került, sokáig azonban ő sem maradhatott az elnöki szék­ben. A legutolsó, tavaly szeptemberi puccs vezetőjéről, Prosper Avril tábornokról azt suttogták, hogy a háttérből már eddig is mindent ő irányított. Avril mellett ugyanakkor feltűnt egy de­mokratizálást sürgető fiatal tiszti csoport. Az új vezetés párbe­szédet kezdett a polgári pártokkal, civilekből álló technokrata kabinetet nevezett ki. Megváltoztatta volna meggyőződését Av­ril, a diktatúra egykor hű támasza, aki pénzügyi tanácsadóként segített a haiti államkincstár bevételeit a Duvalierek svájci ma­gánszámláira menekíteni? Meglehet, a jelenlegi elnök és támogatói mégis komolyan gondolnák a demokratizálást, felismerve, hogy Haiti létérdeke kitörni a nemzetközi elszigeteltségből. A kábítószer-darázsfé­szekbe nyúlva azonban ismét fellángoltak a belharcok. Haitiban jelenleg rendkívüli állapot van érvényben, s még csak remény sem látszik arra, hogy a közeljövőben helyreállhatnának, jobban mondva, végre-valahára kialakulhatnának a normális állapotok. Elekes Éva Dagad a vesztegetési botrány Takesita elismert ISO millió jent Takesita Noboru japán mi­niszterelnök (egyszemélyben a kormányzó Liberális Demokra­ta Párt elnöke) kedden a parla­mentben elismerte, hogy 1985 és 1987 között összesen 150 millió jen politikai adományt kapott a vesztegetési manipulációi miatt Japán első számú botrányokozó­jává vált Recruit üzletcsoporttól. Takesita az alsóház költségve­tési bizottságának ülésén az el­lenzék nyomásának és párthívei tanácsának engedve tett nyilat­kozatot arról, hogy az őt támoga­tó politikai csoport 1985-ben 5 millió jent kapott a Recruit cég­től, ugyanakkor az informatikai konglomerátum Cosmos társ- vállalata 1986-ban 40 millió jent adományozott Takesitának, és 1987-ben 80 millió jen értékben vásárolt belépőjegyeket Takesi­ta pénzügyi alapgyűjtő fogadá­saira. A Recruit csoport emellett 1986-ban 25 millió jen nyeresé­get hozó részvényt adott el rend­kívül olcsón a politikusnak, még azok hivatalos jegyzése előtt. A vesztegetési botránnyal foglalkozó ügyészségről kiszi­várgott lapértesülések szerint várható, hogy több politikusra kiterjesztik a vizsgálatot az ügy belső mozgatóinak felderítésére. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents