Heves Megyei Népújság, 1989. április (40. évfolyam, 77-100. szám)
1989-04-27 / 98. szám
4. KULTÚRA - KÖZMŰVELŐDÉS NÉPÚJSÁG, 1989. április 27, csütörtök Az első tanítási nap: szeptember 4. Az új tanév munkarendje Az MMK és a Hevesi Szemle Galériájában A fiatal tudós, akifest Ellenségek vagy barátok? Már mint az idegen szavak. Talán nem szentségtörés felvetni ezt a témát az újság hasábjain, éppenséggel a magyar nyelv hetét követően. Általánosan bevett felfogás, hogy anyanyelvűnket óvni kell az olyan idegen szavaktól, kifejezésektől, szerkezetektől, amelyek magyar megfelelővel helyettesíthetők. Úgy hiszem, ebben semmi kivetnivalót nem is lehet találni. Ez az érem egyik oldala, a minduntalan fényben fürdő, a második- ra-harmadikra már jobbára árnyék borul. Mire is gondolok? Arra, hogy Európa kellős közepén nyelvileg elzárt közösségünket, talán mégsem kellene okkal vagy ok nélkül a többi nyelv ráhatásától szinte betegesen félteni. Elviekben sem kellene őket „persona non grat-nak” minősíteni, minduntalan „kisep- rázni” írásainkból. Annál is inkább, mivel az évszázadok során tengernyi országhatáron kívülről származó szó épült be szervesen nyelvünk szövetébe. A szakembereken kívül ugyan ki gondolná ma már, hogy például a szerencse, sapka, szalma, széna szavaink szláv közegből származnak. Ki lehet-e zárni nyugodt szívvel annak lehetőségét, hogy egyik-másik, ma még idegenül csengő hangsor az idők során — esetleg némi módosulással — belép magyar társai sorába? A száműzetés másik indokaként éppen a közérthetőséget szokták felhozni. Azt már jóval ritkábban emlegetik, hogy szellemi horizontunk tágulhat általuk, felkelthetik az érdeklődést más népek, kultúrák iránt. Persze, nagyszámú ismeretük és a műveltség közé semmiképpen sem tehető egyenlőségjel, mégsem válhat kárunkra, ha más nyelvi érzékkel is megismerkedünk, nem zárnak minket kizárólag anyanyelvűnk „kalodájába ”. így például a peresztrojka és a glasznoszty, amelyekkel mindenki gyorsan megbarátkozott, holott az orosz nem is tartozik a nálunk közkedveltnyelvek közé. Bátran megjósolhatjuk, hogy magyar szó sohasem lesz belőle, de sajátos hangulata, atmoszférája miatt ugyan kinek jutna eszébe, hogy a jóval szikárabb átépítéssel, átrendezéssel avagy nyíltsággal helyettesítse? Úgy vélem, hogy saját nyelvünk ápolása és a többi iránt tanúsított megbecsülés, tisztelet, türelem, édestestvérek, kéz a kézben járnak. Ne legyünk hát megátalkodott „gyomlálók", nyakas nyelvi prókátorok, mert a gazzal, dudvával az értéket is kiirthatjuk. A más, a tőlünk különböző iránti fogékonyság kincsét. S az értékes nem biztos, hogy mindig csakis a Kárpát-medencében lakozhat... * ___________ (buttinger) A Művelődési Minisztérium tájékoztatást adott a következő, az 1989/90-es tanév munkarendjére vonatkozó tudnivalókról. Az általános iskolákban és a középfokú oktatási intézmények nappali tagozatain a tanév 1989. szeptember 4-én, az első tanítási nappal kezdődik. Az utolsó tanítási nap az általános iskolákban, a középiskolák 1—3. évfolyamán, a gép- és gyorsíró szakiskolákban, a speciális szakiskolákban, az egészségügyi tanintézmények 1—2. évfolyamán, valamint a szakmunkásképző iskolákban — az utolsó évfolyamok kivételével — 1990. június 8. A zeneiskolákban 1989. szeptember első hetében kezdődik és 1990. június második hetében fejeződik be a tanév. A dolgozók iskoláiban az első és az utolsó tanítási napot az igazgató állapítja meg. A nemzetiségi gimnáziumokban érettségizők 1990. május 10-én, a többi középiskolában, illetve az egészségügyi szakiskolában végzők május 11-én, a szakmunkásképző iskolák utolsó éves diákjai május 25-én mennek utoljára iskolába. Az első tanítási napot megelőzően — az általános munkaidőn kívüli időpontban — tanévnyitó, az utolsó tanítási napot követő héten pedig tanévzáró ünnepély tartható. Az első félév 1990. január 31-ig „Muratáj” címmel Lendván megjelent a mintegy tízezres lélekszámú szlovéniai magyarság irodalmi, művelődési és kritikai folyóiratának első száma. A szlovéniai, tízegynéhány tagú magyar írócsoport évek óta hallat magáról, s most a ljubljaA hatvani Ady Endre Városi Könyvtár, a helyi TIT és Köz- művelődési Egyesület középiskolások részére hirdetett műveltségi vetélkedőt Móricz Zsigmond születésének 110. évfordulója alkalmából. Ötfős csapatok nevezését várják, amelyek a megadott jegyzék tart. Az iskolák 1990. február 9-ig értesítik a tanulókat, illetve szüleiket, gondviselőiket a diákok első félévi tanulmányainak eredményéről. A téli szünet javasolt időpontja: 1989. december 21. — 1990. január 2. A szünet előtti utolsó tanítási nap december 20-a, szerda, a szünet utáni első tanítási nap január 3-a, szerda. A tavaszi szünet javasolt időpontja: 1990. április 5. — április 17. A szünet előtti utolsó tanítási nap április 3-a, kedd, a szünet utáni első pedig április 18-a, szerda. A tanévben — a téli és a tavaszi szünet kivételével—az iskolák ösz- szesen 14 tanítás nélküli napot tarthatnak: nevelési célú munkára, honvédelmi napra és versenyre, kirándulásra, üzemlátogatásra, iljúsági napokra, pedagógus-továbbképzésre, nevelési értekezletre, valamint a nevelőtestület által választott egyéb pedagógiai célra. Az érettségi írásbeli vizsgák a gimnáziumok és a szakközépiskolák nappali tagozatain 1990. május 14-én, a nemzetiségi gimnáziumokban május 11-én, az esti és a levelező tagozatokon pedig május 28-án kezdődnek. A közös írásbeli érettségi — felvételi vizsgák május 21-én kezdődnek, az érettségi szóbeli vizsgákat 1990. június 4. és június 19. között lehet megtartani. nai kultúrközösség anyagi támogatásával önálló folyóiratát is sikerült létrehoznia. A „Muratáj” éventenégy számmal jelentkezik majd. Első számában 12 alkotó versei, novellái, tanulmányai, kritikái olvashatók. alapján felkészülnek az író legismertebb regényeiből. A vetélkedőt május végén az ünnepi könyvhét rendezvényeinek keretében tartják meg. A legjobbak jelentős kedvezményeket kapnak az idei olvasótábori részvételhez, valamint értékes könyvjutalmakat is kiosztanak. A Borkombinát aulájában, az MMK és a Hevesi Szemle Galériájának gondozásában született meg Patkós József festőművész egri kiálh'tása. Doktori igazolványa szerint nevelés-történész, aki sorra-rendre jelenteti meg szakmája fórumain gondolatait, értekezéseit — és közben fest. Tájat, portrét. Ahogyan a hangulat, az alkalom meg az idő engedi. És mert ezen a kiállításon csak egy szelíd lány rokonszenvesen vonzó alakja és Szent László hermája jelenik meg, így inkább tájképeiről, az általa megidézett csendes világról, a falusi, felázott utcákról, netán a tanyai idillekből idéznek vissza részleteket. Az alföldi élet hosszú évtizedekig az egyik legszorgalmasabban festett téma hazai festészetünkben. Felkapta ezt a süllyedő világot a századvég-századelő romantikus tetszelgése, ráérzése, „magyarnótás” lendülete. De többen voltak, akik ebben a moccanatlan-időtlen térségi egységben felfedezték a drámát, a tragikumot, a magánynak azt az emberfelőrlő kényszerét, ahol kevés boldogság születhetik. És az is nyomorék. És itt Holló László festészetét említjük. Patkós József is itt találja meg azokat az elemeket, amik őt, a mai embert kivallják. Képein egy szabatosan megfogalmazott térséget mutat be. A ház előtt, az eső utáni tócsa csillogó, ábrándos felszíne a megtisztult, vagy megtisztulni kész eget tükrözted. Mert a vihar után van az a bizonyos csend, a dörgés után az a balzsamosan tiszta, párátlan levegőben; a porszemek nem úsznak a fényben, hanem kiárad a fényre éhes esteledő táj fölé a béke, vagy a majdnem annak nevezhető nyugalom. Nyugodalom — mondták még Kosztolányi korában, hiszen ennek a festészetnek is olyan békebeli atmoszférája akad valahonnan. Talán a festő-tudós ilyen, aki mindenütt a rendet és a tisztaságot hirdeti. Gondolom, gondolatmenetét történészi dolgozatait írva is átszövi az a poézis, ami a színekből, a formákból fakad. Nem kell szakmailag jól tájolt felfedezőnek lennünk ahhoz, hogy megértsük: a képaláírások nem véletlenek. A tárlaton felsorakoznak a tanyák, cím szerint is színekből kapva a meghatározást: a zöld, a sárga, a vörös tanya ugyanazt a vidéket, hangulatot örökíti meg és mégis mindig valami más alakról, más lelki tartalomról kapunk beszámolót. Mert a színekhez odanőnek a gyakorlat és nevelés folytán a többletek, amik mássá, még elevenebbé, még egyénibbé teszik az eltöltött órák emlékét. És egyáltalán, nem emléke- zés-e minden? A Táj névtelenül, de mocsoktalanul, a szenvedélyek minden felszisszenése nélkül állnak elibénk, mutatkoznak be, mert a gyerekkori világot, a régen-volt játékok színhelyét, a patakmedret, netán Gyömrőt, Maglódot, a paksi indóházat, a kicsi tanyát nem lehet másképp visszaszólítani, mint hazánk, honunk, belső országiásunk gazdagságát. Éppen ezért, mert erről a belső hazáról van szó itt, elhisszük, hogy két ember ugyanazt mondhatja, mégsem ugyanazt mondja. Mert a formák, a bennük rejlő tartalom, éppúgy, mint az egyszeri, megismételhetetlen élmény hatóereje, kinél- kinél más. S ha ezzel a renddel, ezzel a tisztasággal, ezzel a bizonyos ellenőrizhetetlen tartalommal fest Patkós József, jól teszi, mert az alkotás példa, neveli a közösséget. Másrészt erőt adó ellentétel az elmúlás és a felejtés ellen. Nézőpont dolga az egész. És haszna a múló időnek! Farkas András Szlovéniában: magyar irodalmi folyóirat „Muratál” Móricz Zsigmond- műveltségi vetélkedő RÓJ MEDVEGYEV A nyugdíjas pártvezér utolsó évei (VI/4.) Az évek múltával Hruscsov egyre kritikusabb lett önmagával és tevékenységével szemben. Számos hibáját elismerte. De itt is volt egy határ. Több szemrehányásra határozottan azt válaszolta, hogy így kell cselekednie minden kommunistának, és ő úgy hal meg, ahogy az egy kommunistához illik. A húszas években alakult ki az elképzelése arról, milyennek kell lennie egy igazi kommunistának. Nyugdíjazása után első ízben 1967-ben került összeütközésbe a hatóságokkal. Franciaországban tévéfilmet akartak bemutatni arról, hogyan tölti idejét a nyugdíjas Hruscsov. Egyik rokonához hozzálépett egy riporter egy kis filmfelvevőgéppel. Ez elégedetlenséget váltott ki a hatóságokból. Kicserélték a nyaraló őrségét, az előző őröket pedig valószínűleg megbüntették, amiért nem voltak eléggé éberek. Hruscsovot magához hívatta Andrej Kirilenko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára. Kirilenko, aki a múltban az odesszai területi pártbizottság titkára volt, sokat köszönhetett Hruscsovnak a hivatali ranglétrán való előrehaladásában. És most Kirilenko durván leszidta Hruscsovot, miközben kijelentette: — Ön egyelőre túlságosan jól él. — Nos — válaszolta Hruscsov —, elveheted tőlem a nyaralómat és a nyugdíjamat. Majd elmegyek kéregetni. És nekem adni is fognak. Neked viszont nem fognak adni, ha majd te is koldulni indulsz. A hatvanas évek az emlékiratok évtizede volt. Hruscsov érdeklődéssel olvasta a Szovjetunióban kiadptt memoárokat, néha bírálta és kiigazította a szerzőket. Zsukov marsall 1969-ben kiadott emlékiratai felháborították. Zsukov a háború előtt is és a háború éveiben is gyakran találkozott Hruscsovval. Zsukov akkor lett a kijevi katonai körzet parancsnoka, amikor Hruscsov állt a köztársaság pártszervezetének élén. A marsall azonban semmit sem írt a Hruscsovval való találkozásairól, mindössze any- nyit emh'tett meg, hogy ő, mint a körzet parancsnoka, „kötelességének tartotta, hogy bemutatkozzon az Ukrajnai Kommunista Párt KB-titkárának, akinél jóindulatú fogadtatásra talált.” Semmit sem írtak Hruscsov- ról az 1964 után publikált más memoárok szerzői sem, bár sokat és szívesen írtak a Sztálinnal való találkozásaikról és eszmecseréikről. Amikor viszont Hruscsovra terelődött a szó, név nélküli „KB-titkárrá” vált. Mindez újra megerősítette Hruscsovnak azt a szándékát, hogy ő is megírja az emlékiratait. Egyre erősödött benne ez az óhaj. Nem szeretett maga írni, hozzászokott a diktáláshoz, ezért azzal a kérésA Petrovo-Dalnyeje-i nyaralóban (1967) sei fordult a Központi Bizottsághoz, hogy adjanak neki egy gyors- és gépírónőt. Kérését elutasították. Hruscsov azonban nem olyan ember volt, aki köny- nyen meghátrált a nehézségek előtt. Magnóra kezdte diktálni visz- szaemlékezéseit. Az első vázlatok minden határozott terv és irodalmi műgond nélkül születtek. Az egyre intenzívebbé váló munka szórakoztatta Hruscsovot. Kialakult a munka határozott rendszere. A magnószalagról a szöveget egy gépírónő legépelte. Ezután a hangfelvételt megszerkesztették, időrendi sorrendbe rakták, és újból legépelték. Hruscsov kb. 180 órányi szöveget mondott a szalagra, de ez csupán a kezdet volt. És ekkor váratlanul szenzációs esemény történt — az Egyesült Államokban megjelent Hruscsov memoárjának első kötete. A kiadó magyarázatából világossá vált, hogy nem megszerkesztett kézirat állt a rendelkezésükre, hanem a Hruscsov hangját rögzítő magnószalag. De milyen módon jutott külföldre a szalag, ha az eredeti hangfelvételt továbbra is a Hruscsov család őrizte? Lennie kellett tehát egy másik hangfelvételnek is — de ki készítette és hol? (Folytatjuk) l TpfiPrc7Állific TAYI
