Heves Megyei Népújság, 1989. április (40. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-27 / 98. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XL. évfolyam, 98. szám ÁRA: 1989. április 27., csütörtök 4,30 FORINT TANÁCSTAGI VISSZAHÍVÁSOK NYOMÁBAN „...több éve nem élő ember neve is szerepelt az aláírások között” „ (3. oldal) ZAVARÓ FENYEK Nem csupán rosszul beállított fényszórók okoznak bajt az országutakon. (S.oldal) FOGYTÁN A TÜRELEM „Torkig vagyok már Verebes. Mezey, Bicskei és más mesteredzőknek titulált személyek hazugságaival...” (6. oldal) JUHOKAT EVETT A KIÉHEZETT FARKAS EGERCSEHI TANYÁIN Közel harmincat tépett szét, míg puskavégre került. (8. oldal) Margaret Thatcher: „ Támogatni kívánjuk Magyarországot ” Erősíteni a szakmai elemet Változások a kormány összetételében Öt tárca jelöltjei: dr. Békési László, Glatz Ferenc, Horn Gyula, Horváth Ferenc, dr. Hütter Csaba A miniszterelnök — a korábban tett nyilatkozatatinak megfelelően — levonta a következtetéseket az egyes miniszterek munkájában tapasztalt következetlenségekből, s kezdeményezte az Elnöki Ta­nácsnál, hogy tegyen javaslatot az Országgyűlésnek a Miniszterta­nács személyi összetétele megváltoztatására. A kormányátalakítás indokairól, a miniszteri kinevezések eljárásjogi szabályainak mó­dosulásáról, illetve az ebből következő patthelyzetet feloldó mi­niszterelnöki elhatározásról nyilatkozott dr. Raft Miklós államtit­kár, a Minisztertanács Hivatalának elnöke az MTI-nek. Margaret Thatcher kormány­fő megjelenése és rögtönzött üd­vözlő beszéde politikai esemény- nyé avatta azt a kedd esti foga­dást, amelyet az ősszel esedékes londoni magyar kulturális hetek beköszöntőiéként tartottak a Barbican központban. Erre az alkalomra érkezett Londonba a „Magyarok: Nagy-Britannia tiszteleg Magyaroszág előtt” címmel meghirdetett fesztivál magyar fővédnökeként Pozsgay Imre államminiszter. A fogadást megelőzően Pozsgay Imrét fo­gadta a brit kormányfő és az ál­lamminiszter eszmecserét foly­tatott Sir Geoffrey Howe kül­ügyminiszterrel is. A fogadáson a brit közélet ve­zetői és a londoni kulturális élet kiemelkedő személyiségei előtt mondott beszédében Lord Rot- hermere, a magyar hetek szerve­ző bizottságának elnöke hangsú­lyozta : a miniszterelnök asszony megjelenésének ténye annak bi­zonyítéka, milyen nagy jelentő­séget tulajdonít az elmúlt nyolc­van év legnagyobb szabású lon­doni magyar kulturális esemény- sorozatának. Egyúttal megkö­szönte Pozsgay Imrének, hogy erre az alkalomra Londonba re­pült, jóllehet — mint mondotta — „idejét és energiáit erősen le­kötik a gyorsmozgású reformfo­lyamatok, amelyekről oly sokat olvasunk mostanában”. Pozsgay Imre beszédében a magyar nép nevében köszönetét fejezte ki a fesztivál nagy vállal­kozásáért, a kormányfő és más brit személyiségek megtisztelő figyelméért. — Nagy merészség lenne és nem vállalkozhatok rá — mon­dotta — hogy részletes tudósítást adjak most arról, ami hazámban történik. Annyit tudjanak, hogy olyan országból jöttem, ahol nagy átalakulások mennek vég­be. Az önök rokönszenve általá­ban, és érdeklődésük a mi kultú­ránk, művészeteink iránt nagy támogatás számunkra. Országa­ink között jelenleg kitűnőek a politikai kapcsolatok is. Őszi be­mutatkozásunkon nem hival­kodni akarunk, hanem megosz­tani Önökkel szerény teljesítmé­nyeinket Londonban, Angliá­ban. Azt reméljük, érzékelik majd, hogy a magyarok nélkül szegényebb lenne a világ. Kérem a jelenlévőket, terjesszék ezt a gondolatot — fejezte be rövid beszédét általános tetszést keltve Pozsgay Imre. Ekkor váratlanul a mikrofon­hoz lépett Thatcher asszony: — Engem nem kértek fel arra, hogy beszédet mondjak. De azt hallottam, hogy valami hézag tá­madt a programban. Ezt most én kitöltőm — kezdett nagy derült­ség közepette beszélni a kor­mányfő. — Több oka van annak, hogy támogatni kívánjuk Magyaror­szágot, amint jelenlétükkel az itt (Folytatás a 2. oldalon) A Minisztertanács személyi összetételének megváltoztatásá­ra több indok miatt kerül sor. Ezek közül az egyik, hogy az utóbbi időben zavart okozó in­tézkedésekért néhány minisztert személyes felelősség is terhel — mondta Raft Miklós. Ezt egyéb­ként a miniszterelnök az Elnöki Tanácshoz benyújtott előterjesz­tésében is megfogalmazta. Ugyanakkor a személycseréket az is indokolja, hogy a kormány­zati munkában erősíteni szüksé­ges a szakmai elemet. Ezt a tö­rekvést jelzi, hogy a megválasz­tásra javasolt személyek nagy szakmai tekintéllyel bírnak. Gyakorlatuk van a politikai köz- szereplésben és bizton remélhe­tő, hogy megfelelnek a plurális viszonyokból adódó sajátos kö­vetelményeknek is. Végezetül: kinevezésükkel egységesebb, fiatalabb korösszetételű és így munkabíróbb, nagyobb kor­mányzati összhangot felmutatni képes Minisztertanács állhat ösz- sze. Mindezek alapján tett indít­ványt Németh Miklós az Elnöki Tanácsnak. A Minisztertanács elnöke előterjesztésében kezde­ményezte, hogy az Országgyűlés május 10-ei hatállyal mentse fel: Berecz Frigyes ipari minisztert; dr. Czibere Éiöorművelődési mi­nisztert; dr. Hoós Jánost, az Or­szágos Tervhivatal elnökét, Ván- csa Jenő mezőgazdasági és élel­mezésügyi minisztert; dr. Várko- nyi Péter külügyminisztert és dr. Villányi Miklós pénzügyminisz­tert. Egyidejűleg nevezze ki: dr. Békési László pénzügyminisz­ter-helyettest pénzügyminiszter­ré, Glatz Ferencet, az MTA Tör­ténettudományi Intézete igazga­tóját művelődési miniszterré, Horn Gyula külügyminisztériu- mi államtitkárt külügyminiszter­ré, Horváth Ferenc ipari minisz­tériumi államtitkárt ipari minisz­terré, dr. Hütter Csabát, a szécsé- nyi II. Rákóczi Ferenc Termelő- szövetkezet elnökét mezőgazda- sági és élelmezésügyi miniszterré és dr. Kemenes Ernőt, a Tervhi­vatal államtitkárát miniszterré, az Országos Tervhivatal elnöké­vé. — Milyen eljárásjogi szabá­lyok teszik lehetővé a miniszte­relnök indítványának előterjesz­tését? — Az alkotmány egyik szaka- ' sza kimondja, hogy a Miniszter­tanács elnökét és az MT tagjait az Országgyűlés az Elnöki Tanács javaslatára menti fel, illetve vá­laszba meg. Ezt az alkotmányi rendelkezést egészítik ki a Ház­szabályok azzal, hogy kimond­ják: az Elnöki Tanács a maga ja­vaslatát az MSZMP Központi Bizottsága és a Hazafias Népf­ront Országos Tanácsa közös kezdeményezésének alapján ter­jeszti az Országgyűlés elé. Tehát a miniszterek megválasztása je­lenleg egy háromlépcsős eljárást kíván. Az első a kezdeményezés, a második a javaslattétel, a har­madik a döntés a felmentésről, illetve a megválasztásról. Most (Folytatás a 2. oldalon) A május 10-i parlamenti ülésszak előtt Tanácskozott a megyei képviselőcsoport Javaslat a bizalmatlansági és a bizalmi indítványról — A kormány- programban kapjon garanciát az ifjúság — Lesz-e interpelláció HAF-ügyben? Várhatóan nem szenvednek majd témahiányban — mint a koráb­ban kiadott közleményből is kitűnik — képviselőink a május 10-ére összehívott országgyűlési ülésszakon. Erre utalt a tegnapi csoportü­lésükön Kovács András elnök is, aki képviselőtársai nevében kö­szöntötte az egri tanácskozás résztvevőit, köztük Schmidt Rezsőt, a megyei tanács elnökét, dr. Vasas Joachimot, az MSZMP megyei bi­zottságának titkárát. A SZOT-gyógyüdülő tanácstermében ezzel el is kezdődött a kora délutánba hajló érdemi munka. Országgyűlési képviselőink mindenekelőtt azt a törvényja­vaslatot tekintették át, amely az alkotmányt tervezi kiegészíteni a bizalmatlansági és a bizalmi in­dítvány intézményével. Azzal kapcsolatban, hogy a Miniszter- tanáccsal, illetve annak egyes tagjaival szembeni bizalomvesz­tés esetén miként cselekedjék a parlament, valamennyien meg­fogalmazták a véleményűket. Ezekből tükröződik: a kiegészí­téssel ki kell szűrni az alaptalan indítványok beteijesztését, ugyanis bizonyos népszerűtlen, ám szükséges miniszteri, illetve kormánydöntések elhamarko­dott megítéléshez vezetnének. A megfontolások esetében külön kell kezelni a tárca, s külön a kor­mány lépéseit, intézkedéseit, s ezzel összefüggésben vizsgálni az indítvány benyújtását. A biza­lom megvonásának lehetősége — emelték ki — egyben hatóerő ar­ra, hogy a szak- és az állami veze­tés meggondoltabban, körülte­kintőbben készítse elő a döntésre kerülő témákat, ügyeket. A kép­viselőcsoport a javaslat tár­gyalásakor úgy határozott, hogy szükség esetén a bizalmatlansági indítványt a kormánnyal szem­ben száz, miniszterrel szemben pedig ötven képviselő nyújthassa be közösen. Az intézkedési ha­táridőt pedig 30 napban javasol­ják, vagyis ennyi időn belül a kormány elnöke nyújtsa be az új kormány névsorát a parlament­nek, amely bizalmat csak akkor szavazzon nekik, ha megfelelő programmal állnak elő. Addig a korábbi kormány ügyvezetőként lássa el a teendőket. További más javaslatok — a házszabályt, a Polgári Törvény- könyv módosítását illető kérdé­sek — áttekintését követően vi­tatták meg az ifjúsági törvény ér­vényesülésének tapasztalatairól készült beszámoló- és feladatter­vezetet. Az országgyűlési képvi­selők Vas megyei csoportjának véleményével ellentétben — ők javasolták e napirend tárgyalásá­nak elhalasztását — parlamente­reink amellett álltak ki: az ülés­szakon érdemben foglalkozza­nak az ifjúság helyzetével, mi­után új alapokra kell helyezni a kormány ifjúságpolitikáját. Nagy Miklósnak, a Demisz Élel­miszer-ipari és Falusi Ifjúsági Szövetsége elnökének, illetve Sós Tamásnak, a Demisz megyei vezetőjének, Vas Józsefnek, a megyei tanács ifjúsági és sport­osztálya képviselőjének korrefe­rátuma kapcsolódott azokhoz a nézetekhez, amelyekben például Nagy Endréné, Puskás Sándor, Árvái Lászlóné, Kócza Imre és Kovács András summázta a kö­zös Véleményt: olyan programra van szükség, amely azonnali lé­péseket tesz, s ezekre építve szabja meg a hosszú távú ifjúság- politikai intézkedéseket. Ezek között alapvetőekként kell ke­zelni a lakáskérdést, az oktatást, a munkanélküliséget, a pálya­kezdés biztonságát, a bérkérdést, amelyek eddig kevésbé jelentek meg a kormányprogramban, hol­ott ezekben a kérdésekben garan - ciát kell nyújtani a fiataloknak. Természetesen úgy, hogy maguk is aktív és cselekvő részesei — te­hát nem kívülálló nézői — legye­nek az őket érintő döntéseknek, teendőknek. Ezzel adható vissza számukra a jövőbe vetett hit, s az állam ezzel válik egyértelműen ifjúságcentrikussá. Leszögezték továbbá, hogy mindezeket — a közelgő parla­menti megmérettetés után — egységes és távlatokban „gon­dolkodó” kormányprogrammal kell rendezni. „Pihenőprogram” az üdülő teraszán... (Fotó: Perl Márton) A csoport ülésén felvetődött egy parlamenti interpelláció kér­dése, amely a gyöngyösoroszi HAF-üzem — illetve a mátrai környezetvédelem — körül ki­alakult vitával kapcsolatos. A közelmúltban lezajlott egri egyeztető tárgyalás során — ahol az ólomfeldolgozó üzem létesí­tése ellen az illetékesek egy kivé­telével tiltakoztak — vetődött fel, hogy Csongrádi Csaba nyújtson be interpellációt a kormányhoz a végleges döntés mielőbbi meg­hozatala érdekében. A kép­viselő most arról adott tájékozta­tást, hogy ennek megtétele előtt Mező Barnával, az Országos Érc- és Ásványbányák Vállalat vezérigazgatójával közösen sze­mélyes találkozót kért Németh Miklós miniszterelnöktől. Sze­retnék elmondani, hogy ameny- nyiben a kormány rendezné a vállalat eddigi — 100 millió fo­rintos — beruházási költségeit, akkor elállnak a HAF létesítésé­től. Addig is lassított ütemben folytatják az építést, amely kizá­rólag állagmegóvására való fel­készítés. Leállították már példá­ul a mintegy 200 milliós értékű fogadóbunker-építési, gépalapo­zási és villanyszerelési munkála­tokat. Kérte a képviselő továb­bá: a csoport tagjai foglaljanak állást abban, hogy a Környezet- védelmi és Vízügyi Minisztérium a Mátra védelmének érdekében finanszírozza és folytassa az újabb vizsgálatokat a térséget érő környezeti ártalmak megszünte­tésére. Véleménye szerint — s eb­ben képviselőtársai is egyetértet­tek — a tervezett interpellációra azután kerüljön sor, miután is­mertté vált mind a kormányfő, mind pedig az illetékes miniszté­rium álláspontja az országos szintű vitában. A közelgő parlamenti ülésre készülve a csoport tagjai a képvi­selői munka egyéb kérdéseiről váltottak szót. Egyebek között tá­jékoztatást kaptak arról, hogy te­vékenységüket megyénkben is úgynevezett képviselői iroda segí­ti majd, ebben Schmidt Rezső ta­nácselnök máris konkrét segítsé­géről biztosította valamennyiüket. A képviselők programja a SZOT-üdülő megtekintésével ért véget. Szilvás István Tiszta kézzel Az egyszerű magyar állam­polgár az utóbbi időszakok­ban csak ide-oda kapkodja a fejét, s nem győz csodálkozni. Csodálkozni és felháborodni. Merthogy alig-alig telik el úgy nap, hogy valamilyen korrup­ciós ügyről hírt ne adna ez vagy az az újság, netán a rá­dió, illetve a televízió. Émitt egy tanácsi vezetőről derültek ki csúnya dolgok, amott egy iskolaigazgatóról, megint máshol egy vállalati irányítóról. Teljesen mind- egy, hogy az életnek melyik j területére nézek, ugyanis pél­dák akadnak szép számmal. Hovatovább már lehetetlen lesz olyan helyet találni, ahol ne történt volna valamiféle szaftos kis botrány. A korrup­ció hálója átszövi hazánkat. Ez az állapot persze nem egyik pillanatról a másikra alakult ki, hanem évtizedek alatt. S e szempontból most ; mindegy, hogy miként jutót- j tunk ide, sokkal lényegesebb, ; hogy milyen módon lábalha- 1 tunk ki mindebből, milyen | módon tisztíthatjuk meg kö- ‘ zéletünket. Ezt feltétlenül : meg kell tennünk, méghozzá ; a lehető leggyorsabban. Hite- j le ugyanis csak azoknak lehet, : akiknek nevéhez semmiféle : zavaros história sem tapad. Semmiféle — mondom —, I mert a szememben — s rajtam kívül még sokak szemében — I éppúgy nincs hitele annak, * aki csak néhány forinttal ma- ; nipulál, mint annak, aki milli­ókkal ügyeskedik. A rendcsinálásnak még ma is vannak akadályai. Az per­sze kétségtelen, hogy mostan­ság már nehezebb egy-egy esetet elleplezni, mint koráb­ban, ám az ideális helyzettől még nagyon-nagyon messze vagyunk. Mert az érintettek legelső reakciója még jelenleg is az eltussolás, az agyonhall- ■ gatás, a szerecsenmosdatás. ; Hogy aztán ezzel a magatar­tásukkal újabb és újabb sötét í akciók melegágyát készítik ; elő, azzal talán nem is törőd- | nek, azzal talán egyáltalán ; nem is számolnak. Pedig a ] „menteni, ami még menthe- í tő” elv gyakorlatban való al­kalmazása ilyen esetekben felbecsülhetetlen károkat ; okoz. Úgy vélem, azzal majd mindenki tökéletesen tisztá­ban van, hogy országunk vál­ságos helyzetét csakis akkor adhatjuk át a múltnak, ha kö­vetkezetesen végigvisszük az oly sokat hangoztatott refor­mokat. Ha mindez nem így történik, akkor a válság egyre inkább mélyül majd, ennek pedig beláthatatlan következ­ményei lehetnek. A megújuláshoz óhatatla­nul szükséges követelmé­nyek, feltételek ismertetése­kor jó néhányan hajlamosak elfeledkezni a panamák, visz- szaélések gyökeres kiirtásá­ról. Holott számosán va­gyunk olyanok, akik ezt alap­nak, kulcskérdésnek tekint­jük. Olyan sarkpontnak, amelyet nem lehet figyelmen kívül hagyni, amelyet nem le­het megkerülni, elmismásol- ni. Igen, a reformot meg kell valósítani. Mindezt azonban kizárólag azoknak lehet, azoknak szabad, azoknak kell megcselekedniük, akiknek makulátlanul tiszta a kezük... Sárhegyi István

Next

/
Thumbnails
Contents