Heves Megyei Népújság, 1989. április (40. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-26 / 97. szám

NÉPÚJSÁG, 1989. április 26., szerda GAZDASÁG — TÁRSADALOM 3, Meghatározó marad a gabona- és a hústermelés — Új érdekeltségi rendszerekkel — ...hogy a tu­dományos-műszaki haladást követhessük Miért kell újragondolni agrárpolitikánkat? Élelmiszer-gazdaságunknak az utóbbi negyedszá­zadban elért eredményei közismertek. Az adottsá­gokkal számoló agrár- és szövetkezetpolitika, a kor­szerű nagyüzemi gazdálkodás és a kistermelés együttélése nemzetközileg is érdeklődést keltett és elismerést vívott ki. Manapság azonban elengedhe­tetlen az agrárpolitikánk újragondolása, változó ko­runk igényeihez való igazítása. Amikor tart az MSZMP Központi Bizottsága február 20-21-i ülé­sén közzétett és országos vitára bocsátott agrárpoliti­kai téziseinek véleményezése érdemes utalnunk egy sikert aratott könyvre. Nevezetesen dr. Csendes Bé­lának, az Agrárgazdasági Kutató Intézet főigazgató­jának szerkesztésében közzétett tudós szerzői gárda munkájának összegzését adó műre, amely az Uj ag­rárpolitika címet viseli. Milliók hiányoznak Valahogy ki kell jutni ebből Az idei mezőgazdasági könyvhónapon egyik kiemelke­dő, sokakat foglalkoztató munka volt ez. Érdemes fellapozni a kö­zel háromszáz oldalas könyvet, amelyből visszatükröződik cí­mének tartalma. Miért kell újra­gondolni agrárpolitikánkat, vál­toztatni az élelmiszer-gazdasá­gunk termelési szerkezetét, gaz­dálkodásunk módszereit, tulaj­donfelfogásunkat, az érintett emberek szemléletét? Nos, en­nek számos oka ismert. Ilyenek a megváltozott külső és belső kö­rülmények. Felismertük, hogy korábbi gazdálkodásunk fogya­tékosságai is a gondokhoz vezet­tek, ugyanakkor eredményes módszereink is visszahúzók le­hetnek, ha nem változtatunk raj­tuk. Manapság, amikor a társa­dalmi, a politikai intézmény- rendszer reformjáról beszélünk, tudomásul kell vennünk, hogy ez hat az 7 agrárpolitikára is. Az ed­digieknél összehasonlíthatatla­nul jobban sürgeti az emberi kez­deményezőkészség kibontakoz­tatását, a kockázatvállalást, a vállalkozói készséget, mert alap­vetően minden siker döntő for­rása ebben gyökerezik. A különböző tudományágak művelői: szociológusok, közgaz­dászok, történészek a maguk te­rületén kritikusan értékelik me­zőgazdaságunkat, annak ered­ményeit, gondjait, és sürgetik a változtatásokat, többen konkrét javaslatokat is megfogalmaznak, így többek között vannak, akik a családi gazdaságokra esküsznek, többen radikális tulajdonforma változást javasolnak. Színes, élénk útkeresésének lehetünk ta­núi manapság. A változások fő iránya is kirajzolódik, mégpedig a nagyüzemek mindent felölelő kiteijeszkedésével szemben a kis és a közepes termelési egységek szükségességét hirdetik. A nagy­méretű gazdaságok belső érdek­tagoltságának előmozdítását a gazdai-tulajdonosi tudat erősíté­sét. Mezőgazdaságunkban a ko­rábbi technikai, technológiai, vállalati szervezeti és szervezési fejlesztésektől azt remélték, hogy önmagukban megoldják a felmerülő gondokat. Az ágazat korábbi impozáns fejlődése, kedvező eredményei láttán so­kan úgy vélték, hogy minden rendben van, a reform továbbfej­lesztése csak a népgazdaság más ágazataiban fontos. Ebből szár­maztak azok a vélemények, amelyek szerint a mezőgazdaság vállalati szerkezete már kiala­kult, nincs szükség például kisz- szövetkezetekre, tiltották a szö­vetkezeti tulajdonformák szabad változtatását, nehezítették a nagyüzemek valóságos belső ér­dekeltségét. Mindez azzal a ve­széllyel fenyegetett, hogy napja­ink társadalmi-gazdasági re­formfolyamata elkerüli a mező- gazdaságot! Ma már túlhaladot­tak ezek a nézetek. Egyre fonto­sabb feladat az agrárpolitikánk megújítása. A gazdálkodás általánossá vá­lása a jelenlegitől eltérő üzemi vi­szonyokat, munkaszervezést, belső irányítási rendszereket kí­ván, elősegíthetik a munkameg­osztás tudatosabb, célszerűbb, hatékonyabb kibontakoztatását. A piaci viszonyokhoz igazodó szerkezetváltozás nem halogat­ható tovább, és ez nem vezényel­hető különböző programokkal. Olyan szervezeti, tulajdonosi, ér­dekeltségi viszonyokra van szük­ség, amelyek lehetővé teszik a ru­galmas, gyors alkalmazkodást a változó feltételekhez. Mezőgaz­daságunk viszonylag kedvező természeti feltételekkel erős gaz­dasági alapokkal és szellemi erő­forrásokkal rendelkezik. Nép­gazdaságunk beláthatóan hosz- szú ideig nem mondhat le arról, hogy ezt az adottságot a mező- gazdasági nyersanyagok termelé­sére minél jobban kihasználja és azokat minél magasabb szinten feldolgozza. A termeléspolitikában a jövőt illetően a korábbi mennyiségi növekedés helyett a szelektív fej­lesztésnek kell előtérbe kerülnie, így az úgynevezett vivőágaza­toknak: a gabona és a hústerme­lés meghatározó jelentőségű ma­rad ! Mindez a teljesítmények to­vábbi növelését, a minőség javí­tását feltételezi. Nem kevésbé azt, hogy az élenjáró országok­ban megvalósuló tudományos- technikai-műszaki előrehaladást követhessük. Különösen sürgető az állattenyésztésben a nemzet­közi élvonalhoz képest meglevő elmaradottságunk csökkentése, felszámolása. Versenyképes me­zőgazdaságot és élelmiszeripart csak úgy tudunk elképzelni, ha a tudományos-műszaki fejlesztés megvalósul. Ennek homlokteré­be az anyagi ráfordítások jobb hasznosítását, a beruházás-igé­nyesség csökkentését, a termé­kek minőségének javítását kell állítanunk. A szerkezetváltásra nagyobb lehetőség kínálkozik az élelmiszeripari feldolgozásban. Ez nem csupán lehetőség, hanem kényszer is, mert hovatovább az élelmiszeripar technikai, techno­lógiai színvonalának elmara­dottsága a mezőgazdasági terme­lés fékjévé válik. A nagyüzemi és az egyéni munkára alapozott kis­termelés együttléte hosszú távú stratégiai elv. Ezért a fejlesztés a termelőszövetkezetekre, az álla­mi gazdaságokra, a különböző formát öltő egyszerűbb szövetke­zetekre, és a nagyüzemekhez kö­tődő kistermelésre alapozható. Változó világban élünk, ami­kor változtatásokra is szükség van. Természetesen ez alól az élelmiszer-gazdaságunk sem ki­vétel. Miért kell újragondolni ag­rárpolitikánkat? Mert csak ak­kor szolgálja jól a társadalmi­gazdasági haladást, ha megfele­lőképpen alkalmazkodik korunk lehetőségeihez és követelményei­hez. Ugyanakkor mozgósít az élelmiszer-termelésben meglévő lehetőségek eredményesebb ki­aknázására. Mentusz Károly Van egy veszteséges gazdaság, amelynek a jövőjét senki sem lát­ja tisztán. Lemond az igazgató, pályázatot írnak ki, jó néhányan jelentkeznek, majd a választás is megtörténik. Miért vállalkozhat bárki arra, hogy egy ilyen rossz gazdasági körülmények között lévő céget a nyakába vegyen? — Valahogy ez volt a sorsom eddig — válaszolta Jakus László igazgató. — Több veszteséges vállalatot vettem át, és sikerült mindig aránylag rövid idő alatt jelentős nyereséget produkálni. Vonzottak ezek a feladatok min­dig. — Ott tudja az ember megmu­tatni, mire képes ? — így hiszem most is. Késő este megyek haza, és addigra úgy érzem, elég volt. De másnap is­mét jókedvvel jövök be a munka­helyemre. — A vállalati tanács 23 tagja közül egy szavazott a másik je­löltre. Mit jelent ez személyére vonatkoztatva ? — Nagyon komoly elkötele­zettséget. Azt jelzi, a bizalom már megvan. Azzal már élni kell. Nagy felelősség ez. — Valamiféle megváltozást várnak a gazdaság dolgozói? — Én eddig olyan dolgokat mondtam a vezetőknek, a válla­lati tanácsnak, amik nem voltak nagyon kedvezőek. Az átalaku­lás, amire számítanak és várnak, néhány embert kellemetlenül fog érinteni. — Leépítések lesznek ? — Csökkentések elkélpzelhe- tők. De ez nem csak az admi­nisztratív dolgozóknál történhet meg. Megvizsgáljuk, hogy a munkavállaló hozza-e azt a telje­sítményt, amit általában el lehet várni mindenkitől. A lényeg: a hasznos munka feltételeit akar­juk megteremteni. — Ebben a gazdaságban a fő­ágazat a szőlő és a borászat. A mai piaci helyzetben ez nem túl biztató körülmény. Igaz ? — Azt hiszem, nem egészen így van. A jó bornak ma is van pi­aca. A gazdaság régi hírnevét kell visszaszerezni. Vannak olyan értesüléseim, hogy a gyön­gyösi bort ma is jól el lehet adni. A minőségi bort. Nincsenek ér­tékesítési gondjaink. Nem leépí­teni kell a szőlészetet, hanem nö­velni. — Vonatkozik ez az értékesí­tési lehetőség a Heliosra is ? — A sherry megjelölés nem valami szerencsés. Összetéveszt­hetik. De a legfőbb baj az, hogy nem ismerik. Én is itt hallottam róla először. Marketing tevé­kenység kell hozzá. De a gond az, hogy az érlelési ideje két év. Eb­ben a szűkös pénzügyi helyze­tünkben két évet várni...? — A szanálási eljárás folyik. Milyen összegről van szó? — Pontosan még nem lehet tudni. Majd, ha az eljárást lezár­ják. De jelentős mennyiségű pénzről van szó. — Pénzük pedig nincs. Miből lesz ? — Hogy miből?... Ezt még meg nem mondom. De pénzt kell csinálnunk. Most még jóslatokba bocsátkozni felelőtlenség volna. Többféle stratégiát kell kidol­gozni, az biztos. — Úgy érzi, hogy tehetetlensé­gi állapotra van kényszerítve pil­lanatnyilag? — Azt nem mondanám. A legfőbb dolgok mennek. Például nem vagyunk elmaradva a veté­sekkel, a tavaszi munkákkal, a permezetéssel. Folyik a napra­forgómag vetése is. — Eszközeik állapota ? — Olyan eszközökkel dolgo­zunk, amilyenekkel rendelke­zünk. Sok millió kellene például traktorokra. — Miből? — Esetleg értékesíteni fogunk vagyontárgyakat. Például a pá­linkafőzőt el kell adni. A köz­ponti épületünk egy részét évi fél (Fotó: Fülöp Tünde) millióért bérbe adtuk. Ez csepp a tengerben, de tavaly kétmillió volt a veszteség rajta. — Milyen vezetőnek tartja magát? Menedzser-típusnak vagy olyannak, aki mindent ma­ga szeret irányítani? — A menedzser-típus a szim­patikus. De ehhez olyan munka­társak kellenek, akik önállóan képesek dönteni. — Mennyi időt ad magának az eredmény elérésére? — Felelőtlenség volna határ­időt megjelölni. Most még min­den lehetséges elméletileg. De bízom abban, hgoy ezt a gazda­ságot nem hagyják elveszni. Ob­jektíve minden adottsággal ren­delkezünk ahhoz, hogy több tíz­milliós nyereséggel tudjuk zárni az évet a normális gazdálkodás körülményei között. Persze, majd és nem most. — Elképzelhető idegen tőke bevonása ? — Feltétlenül. Azt gondolom például, hogy jó lehetőségekkel rendelkezünk valamiféle turista centrum kialakításához. De nem ez a legfontosabb teendőnk. Most mindenek előtt pénzt kell csinálnunk. Pénzt, pénzt, pénzt. De ismételten hangsúlyozom, hogy kilátástalan a helyzetünk. Egy felől jó hallani ezt a biza­kodást, de másfelől arra is gon­dolhatok: ha nem lenne ilyen magabiztos Jakus László, miért vállalta volna a Gyöngyös-do- moszlói Állami Gazdaság igaz­gatói tisztét? Sokan bíznak benne. G. Molnár Ferenc Javuló exportkilátások idején Erőteljes visszaesés a baromfihús­termelésben Az év eddig eltelt részében je­lentősen visszaesett a hazai vá­góbaromfi termelés. Ha a csök­kenést nem sikerül megállítani, akkor az ágazat több éve tartó di­namikus fejlődése olyan idő­szakban torpan meg, amikor a konvertibilis piaci kilátások ja­vulnak. Mindez annak ellenére bekövetkezhet, hogy a baromfi- feldolgozó vállalatok, saját pénzügyi forrásuk terhére, a ta­valyi átlagárnál kilogrammon­ként 6 forinttal többet ígértek a szerződések kötésekor a csirke­húsért. A termelőket és a feldol­gozókat azonban olyan újabb terhek sújtják, amelyeket önerő­ből nem tudnak kigazdálkodni. Eredetileg azzal számoltak, hogy az idén mintegy 440-480 ezer tonna vágóbaromfit — ezen belül 340-350 ezer tonna vágni való, brojlercsirkét — vásárolnak fel, és a feldolgozás után belföl­dön 140-142 ezer tonna, külföl­dön pedig 200-205 ezer tonna baromfihúst értékesítenek. Az első negyedévben azonban — az elmúlt év hasonló időszakához képest — csaknem 13 ezer ton­nával csökkent a brojlercsirke felvásárlása, s április végéig 18 ezer tonnás lemaradás várható. Ilyen ütemű visszaesés következ­tében a feldolgozó üzemek az idén a tervezettnél várhatóan 55- 60 ezer tonnával kevesebb vágó­állathoz jutnak, ami az eddig hasznot hozó konvertibilis ex­portot is veszélyezteti. A legnagyobb gondot az je­lenti, hogy megnövekedtek a ter­melők kiadásai. A tavalyi rossz kukoricatermés és az importfe- héije árának emelkedése az év eleje óta önmagában több mint 5 forinttal növelte a brojlercsirke előállításának kilogrammonkén­ti költségét. Ezen felül növeked­tek a gyógyszer- és az energiaá­rak is, úgy, hogy a költségek nö­vekedését a 6 forintos felvásárlá­si áremelés nem fedezi. Javasolják, hogy a brojlercsir­ke felvásárlási árát a tavalyihoz képest kilogrammonként lega­lább 7 forinttal emeljék, így átla­gosan 44 forint lenne; a napos­csibe árát 11-ről 12 forintra len­ne célszerű növelni. Keresetkiegészítő mezőgazdasági munka... ...a herédi határban Szántás ener­giatakarékos lóerőkkel A tábla szé­lén... (MTI-fotó: Szabó Sándor) 'Hoteáf'Jtafi Gonosz dolog a természettől, hogy éppen akkor, amikor a közmegegyezés a szerelem évszakának kiáltja ki a tavaszt, teszi az embert a legfáradtabbá, lekonyultan bandukolóvá. Reggel gyűrödten ébredünk, este elbóbiskolunk a TV2 Napzártáján, hajnalban arra eszmélünk, hogy horkolásunk versenyt zajong az adásnélküli televízió sistergésével. Tavasz van, kevés bennünk a vitamin, legszívesebben csak heverésznénk a friss napsütésben. Idén azonban mintha a korábbiaknál is jobban úrrá lenne rajtunk a fáradtság, s keresnénk azt a forrást, amelyből erőt meríthetnénk, s táplálkozhatnánk a további időre. Itt van pél­dául az MSZMP Politikai Bizottsága, amely á közelmúltban a főtitkárral az élen úgy érezte erősítést kell kapnia választóitól, mert nem voltak biztosak abban érezhetik-e még a bizalmat. Nosza kihirdették a választást, s többségük megizmosodva jö­hetett ki ezután a teremből, újra friss erővel állhatták az ország élére. Most meg miközben írok, kollégám szólt, hogy leesett a zakómról a Szabad Demokraták Szövetségét szimbolizáló jel- vényJ Megvizsgáltam a konstrukciót, s kiderült, hogy a tartó- szerkezet elfáradt, s a jelkép a földre hullott. Már-már eszem­be jutott valami degradáló párhuzam, mikor felidéztem, hogy napokkal ezelőtt találkoztam Egerben a szervezet vezetőivel, akiket látva úgy tűnt, őket nem foglalkoztatja sem ősz sem ta­vasz, éppen olyan naprakészen frissek, mint amilyenek mindig is voltak. Nagy hát a dilemmám: van-e a mostani tavaszon fáradt- ság. vagy nincsJ j I I I Szerencsére nem kell saját agyamra hagyatkoznom, hi­szen állandó horoszkópolvasó vagyok. Ezek szerint pedig min­denkinek a sorsát az határozza meg, hogy milyen jegyben szü­letett. Vannak, akik előtt mindig világos minden, tudják a vála­szokat a felmerülő kérdésekre. Viszont vannak olyanok is, akik állandóan tanácstalanok, s hogy ezt leplezzék, fel sem merik tenni a kérdéseiket, inkább bizonytalan válaszokat ad­nak, mondván, majd az idő eldönti, igazunk van-e, s ha nem, akkor legfeljebb módosítunk, igazodunk. Magam Mérleg vagyok, tehát igen szélsőséges jellem. Szí­vem a radikális áramlatok felé húz, eszem a biztonságosaké felé. Mindenesetre annyi bizonyos, hogy a tavaszi fáradtságot éti is érzem. Például: ezt a jegyzetet nem is volt kedvem megírni... Kovács Attila

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents