Heves Megyei Népújság, 1989. április (40. évfolyam, 77-100. szám)
1989-04-26 / 97. szám
4. KULTÚRA — KÖZMŰVELŐDÉS NÉPÚJSÁG, 1989. április 26., szerda Kubus nyomozásba fog (előtérben: Román Judit, Olgyai Magda, Csonka Anikó) Fehér Kalap „kézre került” (Czvetkó Sándor, Sziki Károly, Várhelyi Dénes) Mit rejteget a Fekete esernyő? Közép-kelet-európai kamaszszórakoztatás Főhet a feje valamennyi színházi szakembernek, aki ma a kamaszok tartalmas szórakoztatására vállalkozik. Áttekintve a manapság rendelkezésre álló kínálatot, vagy egyik, vagy másik szempontból engedményeket kell tennie. A hazai, sőt világirodalmi klasszikusokat csaknem az unalomig játszották. A kortárs szerzők pedig alig-alig vállalkoznak arra, hogy fiatalok számára írjanak. Ha mégis elkészül egy-egy színmű - mint például a Padlás című zenés sikerdarab — egyszerre legalább három-négy régióban van műsoron. A színházaknak évről évre újítaniuk kell e tekintetben is. Arról nem is szólva, hogy a cselekményesség mellett lehetőleg zeneileg is vonzó, s valamiképpen friss, vagy felfrissíthető, aktualizálható műveket kell keresni. A kályhacsőben van a titok nyitja (Csonka Anikó, Pasqualetti Ilona, Román Judit) Ezt a dilemmát próbálták megoldani az egri Gárdonyi Géza Színház művészei, amikor a Fekete esernyőre esett a választás. Adam Bahdaj lengyel szerző ifjűsági regénye valamikor a hatvanas évek táján íródhatott. Nemcsak az emlékezet segít a keletkezéstörténet kibogozásában —hisz jómagam is gyerekkori olvasmányélményeim közt tartom számon —, hanem bizony felsejlik ez a figurákban is. Sajátosan hatvanas évekbeli, avitt, közép-kelet-európai sablon leképezése a történet egyik kulcsz- szereplője Fehér Kalap (Po- valsky). A hazájából elszármazott, a hazatérő amerikait, ilyen tarkaingesen, raccsolóan és pénzéhesen ábrázolták azidő- ben. Zahora Mária, aki a regényt színpadra alkalmazta, láthatóan nem is tudott mit kezdeni a különben sodró lendületű történet ezen motívumával, mint ahogy a befejezés didaktikus sematizmusát sem volt képes végképp feloldani, maivá, frissé alakítani. Mitől lett mégis felvállalható, műsorra tűzhető ez a darab? A sztori bővelkedik a kamaszromantika el nem avuló elemeiben: van benne kincskeresés, lelkes gyerekcsapat nyomoz egy titokzatos tárgy — jelen esetben egy fekete esernyő után, fel kell venniük a harcot egy mindenre élszánt, de nem egészen elrettentőén elvetemült galerivel, s mindehhez szövetségesre lelnek egy poétalelkű bohém, s egy jóságos idős hölgy, valamint egy jó kedélyű,, s némileg szélhámos öregűr személyében. Nem beszélve a valammennyiünk emlékében élő gyerekkori torkoskodásokról és gyümölcsdézsmálásokról. Mindez persze még kevés lett volna a sikerhez, ám el kell mondani, hogy az egri társulat tagjai nagy beleéléssel, játékos kedvvel, és lendülettel nyúltak a témához, s valamennyiüket ez a cselekményességben egyébként is benne rejlő játékos jókedv vezette. így hát, április 12-én — dacára a sajnálatos technikai malőrnek — a félig-meddig megcsonkult díszlet ellenére is — egy vidám, élvezetes előadásnak lehettünk részesei. A jó szereposztás, a következetes szinészvezetés (Gáli László rendező érdeme) már eleve biztonságos eredményt ígér. Román Judit Kubus szerepében a tőle megszokott módon tehetségesen sürgött-forgott a színpadon, énektudása, tánctudása is segítette őt abban, hogy a nézőtériek egycsapásra elfogadják, magukra ismerjenek benne. Pasqualetti Ilona karakterábrázolásban tűnt ki, Csonka Anikó bájosan tüsténkedett barátja mellett, mint segéddetektív. Csendes László emberi alkatában is lehet valami abból a könnyed bohém- ságból, mellyel Poéta Anatolt megjelenítette. Agárdy Ilona, mint Baumann néni a józan jószívű, a gyerekek csínytevéseit megértéssel fogadó idős hölgy jelent meg előttünk. Sziki Károly (Povalsky) mintha feszengett volna a rátestált figura anakro- nisztikusságától, ám a szállodai jelenetben táncával, énekével külön brillírozott. Az élen kell említeni Korcsmáros Jenő alakítását, aki meghívott vendégként vett részt a munkában. Szinte lubickolt Krigli bácsi szerepében kellemes perceket szerezve ezzel a publikumnak. Vajha manapság is összeakadhatnánk ilyen színes egyépiségekkel az életben. (Úgy tűnik, mostanság nem kedvez a légkör az ilyen öreg bohémoknak!) A galeri tagjait érdemes együtt említeni, jól ki voltak találva: Epres Attila Fredeke talán kicsit lehetett volna nagyszájúbb Cicu- sához (Oláh Zsuzsa) képest, ám meglehet, hogy ez a megjegyzés csak szőrszálhasogatás a „felnőtt szemlélő” részéről. Várhelyi Dénes tői — ha megengedhető ilyen provinciális megjegyzés: az egykori dobós diáktól — már rég vártunk valami ilyesfélét, mint amit felmutatott: az ostoba, néha-néha tudálékoskodó vagány igen életszerű volt. Czvetkó Sándort kissé elfeldte jelmeze, ám azért ő sem lógott ki a „bandából”. Kevésbé hálás feladat jutott ezúttal Bárdos Margitnak anyaként kedvesnek és szépnek kellett lennie, Balogh Ágnes (Pi- larskyné) nem sok lehetőséget kapott a színészi játékra, szinte elveszett a kisgyerekek sűrűjében. Olgyai Magda (ugyancsak vendégként) két epizódszerepet kapott, s felléptek még Horváth Ferenc, Győrvári János, Németh László, Ittes József, Fehér István, Urbán Andrea, Szabó János, Csathó Csaba. Az egész játék dinamikusan volt szervezve, a fülbemászó dalszövegek (Horváth Attila) és a zene (Heilig Gábor) kellemes perceket okozott valamennyi korosztálynak. Jámbor Ildikó Nincs felelős? Meggyőződésem, hogy rajtam kívül százezerek háborodtak fel amikor értesültek arról, hogy egyik színművészünk hivatalos felszólítást kapott, hogy rendezze elhunytnak nyilvánított — egyébként egészséges —feleségének hagyatéki ügyeit. Teljesen érthető a férj tiltakozása, elégtétel-követelése, hiszen a bürokrácia a csakazértis hivatalosdi ilyen torzhajtásokat semmiképp sem szülhet, mivel emberi méltóságát sérti az érintetteknek. Az különösképp dühítő, hogy a lelkiismeretes kollégák oknyomozása a korlátoltság, a felelősségelhárítás majdhogy áttörhe- tetlen falaiba ütközött. Tiszteletreméltó, hogy nem fogadták el az álnormációkat s kutatták: ki a hibás? A felelősséget azonban senki sem vállalta. Mentegetőztek a kórház, a tanács illetékesei, s nem jutottak tovább egy elnézést kérő levél postázásánál. A tájékozódás mégsem volt felesleges, mert szembesültünk azzal a beidegződött gyakorlattal, amely törvényesítette a mellébeszélést, a sumákolást, s amely már nemsokáig diadalmaskodhat, ugyanis eljött az ideje annak a nyíltságnak, amely rávilágít a tegnapi és a mai kisebb-nagyobb vétkek összetevőire, méghozzá akként hogy sehová sem rejtőzködhetnek a lélektelenek, a hanyagok, az aktatologatók, a/cik elfeledték, hogy ők vannak az állampolgárokért, s nem amazok értük. — Meg kell szokniuk, hogy feladatuk mások szolgálata, a hozzájuk fordulók érdekeinek áldozatos képviselete. Nincs más kiút. Akár tetszik, akár nem. Elgondolkodtató számvetés Ne csodálkozzunk azon, ha megszólalnak a valaha hallgató milliók. Az is természetes, hogy felszakadnak a régi sebek, s humánus orvoslásra várnak. Ezt sürgette a szombat reggeli Térdreomló falvak — elismerés a remek címért — megkapó programja. Lakatos Pál szerkesztő azokat kérdezte, azoknak a véleményét összegezte, akik megunták a némaságot, s kendőzés nélkül sorolták jogos panaszaikat. A szakszövetkezetté átalakított cigándi tsz becsületes dolgozói azt nehezményezték, hogy senki sem volt kíváncsi meglátásaikra s olyan követelményekkel sanyargatták az egykori tagokat, amelyeket nem teljesíthettek, s így munkanélkülivé váltak. Az idősebbek ugyanis nem merték igényelni a 300 ezer forintos újrakezdési támogatást, amit a közös kalapba kellett volna adniuk. Indokoltan hivatkoztak arra is: a szervezők figyelmen kívül hagyták azt, hogy évtizedekkel ezelőtt földjüket, illetve állataikat adták az akkori nagyüzemnek, holott ezt a tulajdonosi szerepkört lehetetlen megvétózni. Azt hiszem érdemes ezen eltöprengeni, mivel ez csak a nyitány. Az lenne a jó, ha a későbbiekben elkerülnék ezeket a bántó bakikat, mert az átgondolt elképzelések önmagukban semmit sem érnek, s kizárólag a hétköznapok során mérettetnek meg. Ez a próba — bármennyire is finoman fogalmazunk — kudarccal zárult, s arra int, hogy a gyors korrekció elkerülhetetlen. Nemcsak ezen a tepülésen. Nincs tovább ügyeskedés Bács-Kiskun megyéből az utóbbi hónapokban nem épp örvendetes hírek érkeznek. A hétfői Jó reggelt! innen származó riportja a legfrissebb ezúttal pedagógus-botrányról tudósított. Arról értesülhettünk, hogy Nagy- baracskán az igazgató tudtával, beleegyezésével, aktív közreműködésével — felesége szintén részes az akcióban — a nevelők hosszú esztendőkön át saját tanítványaikat kényszerítették olyan különórákra, amelyért a szülők busásan fizettek. Az egyértelműen erkölcstelen, s keményen megrovandó ügyletre szerencsére fény derült. Ezen mitsem változtat az, hogy a helyi vezetés a palástolásra esküszik, s a tanácsülés is tartózkodott az állásfoglalástól. Ez a módi már nem válik be. Bármilyen erős is az összefonódás, a tényeket képtelenség letagadni. Itt már nem segít a valaha hatásosnak minősített ejnye, ejnye, a látszatkorholás, itt nem fecseghet tovább a felszín, a mélyre kell szállni, megnevezve és keményen megbüntetve azokat, akik visszaéltek az előlegezett bizalommal, akik megszegték nemcsak az érvényben lévő regulákat, hanem a hivatásérzet íratlan előírásait is. A bujócskának vége, azelőtt a valódi és jelképes ítélőszék előtt mindenkinek számot kell adni tetteiről. Szerte az országban... Pécsi István RÓJ MEDVEGYEV A nyugdíjas pártvezér utolsó évei (Részlet a szerző Hruscsov című könyvéből) Fordította: Zahemszky László A magányos nyugdíjas (A Hruscsov család archívumából) (VI/3.) Nyikita Szergejevicsnek a paradicsom lett a büszkesége. 1967-ben különleges fajtájú paradicsomot ■ termesztett ki, amelynek gyümölcse elérte az egy kilogrammot is. Hruscsov nem lustálkodott. Hajnali négykor kelt, hogy meglocsolja ezeket a csoda-paradicsomtöveket. A termés nagy részét nem sikerült betakarítania, mivel a váratlanul beköszöntő korai fagy tönkretette a termést. Hruscsov nehezen viselte el ezt az elemi csapást. Nem tudott meglenni kísérletezés nélkül. Például hid- ropóniával, azaz a föld nélküli termesztési móddal kezdett foglalkozni. A szükséges átmérőjű csöveket megrendelve Hruscsov — a múltban tapasztalt lakatos — idős kora és egészségi állapota ellenére maga hajlította meg ezeket a csöveket, és fúrt rájuk lyukakat. Az első időkben Hruscsov sokat szenvedett a magánytól. Pet- rovo-Dalnyejében csak közeli hozzátartozói keresték fel. A látogatók köre azonban fokozatosan kiszélesedett. Eljött hozzá néhány nyugdíjas, akik még Ukrajnából ismerték. Kétszer kereste fel Jevtusenko, a költő, több órát töltött nála Satrov, a drámaíró, akinek elmondta, hogy emlékiratokat szándékszik írni. Satrov nagyon meglepődött Hruscsov egyszerű és egészséges gondolkodásmódján, akárcsak azon, hogy mennyire nem ismerte történelmünk és társadalmi életünk egyes elementáris tényeit. Felkereste Hruscsovot Luna- csarszkij (A szovjet állam első közoktatásügyi népbiztosa, irodalomtudós és esztéta. — A ford, megjegyzése) fogadott leánya, Irina Anatoíjevna is. Annak idején Hruscsov engedélyezte, hogy Moszkvában megnyissák a Lu- nacsarszkij lakásmúzeumot, melynek érdekében oly sokáig kilincselt eredménytelenül a népbiztos családja. A szomszédos településen volt egy üdülőotthon, ahova Hruscsov gyakran ellátogatott. A beutaltak azonnal körülvették, s a velük folyó eszmecserék olykor órákig is elhúzódtak. A szomszédos üdülőbe tett látogatásain kívül Hruscsov sétái során felkereste a szomszédos kolhoz- és szovhoz- mezőket. Egy alkalommal egy hanyagul és rosszul megművelt mezőt pillantott meg. Kérte, hogy hívják oda a brigádvezetőt, aki az elnökkel együtt hamarosan meg is jött. Hruscsov meglehetősen élesen, ám teljesen jogosan leszidta őket a rossz agrotechnika miatt. A kolhoz vezetői az elején egy kissé megijedtek, ám később a kolhoz elnöke — aki valószínűleg találva érezte, magát a helyénvaló észrevétel kapcsán — durván azt válaszolta Hruscsovnak, hogy mivel már nem kormányfő, ne avatkozzon bele abba, ami nem az ő dolga. Hruscsov később csak nagyon nehezen heverte ki ezt az epizódot. Általában véve azonban jó kapcsolatok fűzték a szomszédos kolhoz tagjaihoz és a környező falvak lakosaihoz. Egyszer egy másik megyéből érkeztek parasztok a szomszédos faluba. Miután megtudták, hogy Hruscsov él a közeli nyaralóban, odamentek a kerítéshez, és ösz- szeeszkábáltak egy dobogószerű alkalmatosságot, hogy beláthassanak a magas kerítésen. Hruscsov éppen a kertjében foglalatoskodott. — Nem bántanak itt téged, Nyikita? — kérdezte az egyik öreg. — Nem, nem — válaszolta Hruscsov. Amikor folytak a választások a Legfelsőbb Tanácsba vagy a helyi tanácsokba, Hruscsov Moszkvába utazott. Mindig részt vett a szavazáson. A választások napján a választókerület, amelyben Hruscsovot szavazóként regisztrálták, megtelt külföldi tudósítókkal, akik azért jöttek, hogy lássák Hruscsovot és kérdéseket tegyenek fel neki. Ő azonban kerülte a találkozást az újságírókkal. Hruscsov 75. születésnapja észrevétlenül zajlott le az országban. Igaz, külföldről sok táviratot kapott, többek között De Gaulle tábornoktól, az angol királynőtől, Kádár Jánostól. (Folytatjuk)
