Heves Megyei Népújság, 1989. április (40. évfolyam, 77-100. szám)
1989-04-26 / 97. szám
2 NEMZETKÖZI ÉLET NÉPÚJSÁG, 1989. április 26., szerda Állítólagos északkoreai ügynöknő Halálra ítélték aKAL repülőgépének felrobbantóját A szöuli bíróság halálra ítélte Kim Hjon Hűit, a Dél-Koreai Légitársaság, a KAL repülőgépének felrobbantását bevalló állítólagos észak-koreai ügynöknőt. A hírt kedden közölte a Kyodo hírügynökség. A 115 ember halálát követelő merényletet 1987. november 29- én követte el tettestársával a sza- botőr, aki töredelmes vallomást tett Szöulban. Aszály Bangladesben Lesoványodott teheneiket vezető kisfiúk egy kiszáradt folyó medrében. Bangladesben az aszály következtében több folyó teljesen kiszáradt, a főváros lakosai is vízhiánnyal küszködnek. (Népújság-te- lefotó — MTI) Bocsánatot kért a nemzettől és: Takesita lemondott Takesita Noboru, a Japánban kormányzó Liberális Demokrata Párt elnöke, miniszterelnök kedden délelőtt, az országos televízió-társaságok által közvetített sajtókonferencián bejelentette, hogy a közeljövőben lemond tisztségeiről. Beszédében bocsánatot kért a nemzettől, amiért a Recruit vesztegetési botrány miatt a nép elveszítette a politika iránti bizalmat. Obucsi Keizo, a kormány szóvivője közölte: Takesita azt követően kíván leköszönni, hogy a törvényhozással elfogadtatta az idei pénzügyi év költségvetését. Április 1-én a pénzügyi év ideiglenes pótköltségvetéssel kezdődött, mivel a botrány miatt az ellenzék bojkottal bénította meg a parlamentet, követelve a kormány testületi lemondását. Unó Szószuké külügyminiszter a bejelentést követően megerősítette, hogy ő vasárnap az eredeti terveknek megfelelően Moszkvába utazik, ahol május 3-án tárgyal Eduard Sevardna- dzeval. Nyolc napos útja során a japán külügyminiszter felkeresi Mongóliát és Kínát is. Takesita Noboru, akit 1987 novemberében választottak a Liberális Demokrata Párt elnökévé, az LDP parlamenti abszolút többsége folytán automatikusan került a miniszterelnöki bársonyszékbe is. Sajtótájékoztatóján most hangsúlyozta saját politikai felelősségét, amiért az országban megrendült a politika iránti bizalom. A múlt év nyarán kirobbant vesztegetési botrány a kormányfőt személyében is érintette, ugyanis mintegy 200 millió jen politikai adományt fogadott el a Recruit tájékoztatási konglomerátumtól. 13 személyt tartóztattak le idáig a vesztegetési botrány miatt és a Takesita-kabinet három tagja kényszerült már korábban lemondásra. (MTI) A kereskedelem és a beruházások bővítéséről Koreai—magyar vegyes bizottság A koreai-magyar gazdasági együttműködési vegyes bizottság első ülését június 5-én kezdik meg Budapesten, jelentették be kedden Szöulban. Ri Dong Ho pénzügyminiszter-helyettes és Gombócz Zoltán kereskedelmi államtitkár vezetésével ül majd tárgyalóasztalhoz a két fél, hogy a kereskedelem és a beruházások bővítéséről folytassanak eszmecserét. A hírt dél-koreai kormányforrásokra hivatkozva a Yonhap jelentette kedden, azt is valószínűsítve, hogy a háromnapos budapesti tanácskozás alkalmával légügyi egyezmény aláírására is sor kerül. Nagy várakozás előzi meg a budapesti tárgyalásokat, amelyek szöuli vélemények szerint a gazdasági együttműködés széles területeit ölelik majd fel és zöld utat adnak koreai beruházásoknak Magyarországon — jelentette a szöuli hír- ügynökség. (MTI) Az ősszel esedékes magyar kulturális hetek ünnepélyes meghirdetése alkalmából A brit kormányfő fogadta Pozsgay Imrét Margaret Thatcher brit kormányfő kedden délután hivatalában fogadta Pozsgay Imre államminisztert, aki délben érkezett Londonba az ősszel esedékes magyar kulturális hetek ünnepélyes meghirdetése alkalmából. Az eseménysorozat brit fővédnöke a kenti hercegi pár, magyar fővédnöke pedig Pozsgay Imre. Az államminiszter a Downing Street 10-ben Thatcher asszonynyal folytatott eszmecseréje után Sir Geofrey Howe-val, a brit diplomácia vezetőjével találkozott a szomszédos külügyminisztériumban. A megbeszéléseken jelen volt Domokos Mátyás londoni magyar nagykövet. Kedden este a Barbican kulturális központban, a magyar fesztivál színhelyén fogadást adott Lord Rothermere, a Magyar Hetek szervező bizottságának elnöke. A brif közélet vezető személyiségei és a londoni kulturális élet kiemelkedő képviselői előtt Lord Rothermere és Pozsgay Imre méltatta a „Magyarok: Nagy- Britannia tiszteleg Magyarország előtt” címmel meghirdetett fesztivált, a legutóbbi fél évszázad legátfogóbb angliai magyar kulturális eseménysorozatát. Nyugdíjasok felmentési kérelme Az SZKP KB ülése Moszkvában kedden tanácskozott a Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága. A testület ülésén belpolitikai, szervezeti, személyi kérdésekkel is foglalkoztak. Az ülésen Mihail Gorbacsov főtitkár terjesztett elő beszámolót. Ismertette a választott párttestületek nyugdíjas tagjainak közös levelét. Ezután a Politikai Bizottság nevében javasolta a plénumnak, hogy tegyenek eleget a levélírók felmentési kérelmének. A szervezeti szabályzat értelmében titkos szavazásra sem volt szükség, a döntésnek nem lehetett akadálya. Szemet-lelket gyönyörködtető tulipánmezők A hollandok virágzó üzlete Ilyenkor tavasszal szemet-lelket gyönyörködtető tarka virágszőnyeg bontja a holland tulipánmezőket. Ám Hollandia nemzeti jelképe, a tulipán nemcsak a híres-nevezetes mezőkön virul, hanem az üzleti életben is fontos tényező, hiszen ez a szép kis ország a világ legjelentősebb virághagyma-termesztője és -exportőre. Amikor pedig felpezsdül a forgalom az amszterdami tőzsdén, a virágkedvelő holland ügynökök más cikkeknél is „tulipánüzletet” emlegetnek. Ez a kifejezés a 17. századi virágőrületre utal, akkoriban ugyanis naponta egész vagyonokat lehetett szerezni vagy elveszteni a tulipánhagymákkal spekulálva. Az üzlet ma is jól megy. A tavalyi kilencmilliárd hagymán, ami a világ exportjának 80 százalékát tette ki, a hollandok csaknem egymilliárd (holland) forintot — vagyis félmillió dollárt — kerestek. És miközben a hagymák termesztését az utóbbi 15 évben megkétszerezték a kertészetekben, a holland exportőrök nagy igyekezettel próbálják kibővíteni hagyományos európai és amerikai piacaikat. Külföldön a németek a legnagyobb vásárlók: a tavalyi hagymakivitel egyötödét az NSZKba szállították. Az olasz gazdasági fellendülés következtében Itália átvette a második helyet az Egyesült Államoktól. Most az exportőrök a legígéretesebb piacnak a virágkedvelő Japánt tartják, hiszen azt remélik, hogy a tokiói behozatali korlátozások és védővámok tavaly történt mérséklése után fellendül az eddig szerény export. A hollandok, akik elsők a világon a vágott virágok eladásában is, legalább ezerféle gumót és hagymát termesztenek. Például gladiola-, liliom-, jácint- és nárciszhagymákat. A legfontosabb persze továbbra is a tulipán, amely a legváltozatosabb színekben, formákban és a legkülönbözőbb nagyságokban pompázik a 16 ezer hektárt kitevő híres, szép tulipánmezőkön. Nagyon kevés hagymás növény őshonos Hollandiában. A tulipán például Törökországból került Európába a 16. században : a krónikák szerint I. Ferdi- nánd konstantinápolyi követe küldött először e különlegességből németalföldi rokonainak. A tulipánhagyma-őrületet azonban az 1590-es években Carolus Clusius, a hírneves leideni egyetem tudós botanikaprofesszora indította el, hiszen ő termesztett elsőként tulipánt Hollandiában. A Leiden és Haarlem közötti ötven kilométeres tengerparti sáv homokja annyira „megtetszett” a különleges virágfajtának, hogy ez a vidék ma már szinte a tulipánok „őshazájának” számít. A tizenhetedik század első éveiben az (akkor még) egzotikus virág a tehetős holland kalmárok kedvelt luxusnövényévé vált, és hamarosan élénk tulipánhagyma-kereskedelem bontakozott ki. „Hollandia akkor nagyon gazdag ország volt, és az embereknek volt pénze és ideje a virágokra” — jegyzi meg a hajdani tulipánrajongók kései utódja némi irigykedéssel. A tulipánszenvedély futótűzként terjedt a hűvös Eszak-Eu- rópában, és ennek megfelelően az árak csillagászati magasságokba szöktek. Hamarosan a párizsi divathölgyek drágakövek helyett tulipánszirmokkal ékesítették ruhájukat, pedig egy-egy ritka fajta egyetlen hagymájáért több ezer aranyforintot is elkértek. Hollandiában az is előfordult, hogy hatlovas hintót és ötezer, mai dollárnak megfelelő ösz- szeget sem sokalltak a piros-fehér csíkos virág hagymájáért. A mánia 1634 és 1637 között érte el csúcspontját, és addigra már gyakran magukkal a virágokkal sem törődve a jövendő szállítások szerződéseivel kereskedtek. Az üzletelés olyan lázassá vált, hogy az árak egy nap alatt gyakran duplájukra emelkedtek, így a kormány kénytelen volt megtiltani a spekulációs kereskedelmet. A mai Hollandiában a virághagymákkal ugyanúgy kereskednek, mint a többi termékkel. A virágokra szakosodott ügynökök tartják a kapcsolatot a nagy- kereskedők és a termesztők között, és hetenként két alkalommal hivatalos virághagymatőzs- dét tartanak Hillegom városában. Ám ezek a hajdan oly fontos árverések a telefon és a telex térhódításával sokat vesztettek jelentőségükből. A külkereskedelemben a világraszóló sikerek ellenére sem minden erőfeszítés hoz eredményt. Egyes országokra, például Ausztráliára egyáltalán nem hat a virágok varázsa. A vírusok behurcolásától rettegő ausztrálok ugyanis olyannyira tiltják a növények behozatalát, hogy még Beatrix királynő aj ándékát is visz- szautasították, amikor a holland uralkodónő tavaly az ötödik kontinensen járva tulipánhagymákkal akart kedveskedni vendéglátóinak. Mezei Marianne Voksolt idegengyűlöletből Tényleg nem kell a vendégmunkás? Ha van téma, amiben igazán nagy az egyetértés a nyugatnémet polgárok körében, akkor az az országukban élő külföldiek szidalmazása. Száz megkérdezett közül 75 sokallja az idegenek arányát, s a legutóbbi tartományi választásokon éppen erre az idegengyűlöletre építve tudtak jobboldali pártok (így a Nyu- gat-Berlinben feltörő Republikánusok) voksokat szerezni. Az érvek között az alapvető ellenszenven kívül elsősorban gazdasági megfontolások szerepelnek: a nyugatnémetek úgy érzik, bármennyire is kiegyensúlyozott az ország gazdasági helyzete, nem tudják „eltartani” azokat, akik a jobb anyagi boldogulás reményében telepednek le náluk. Talán az új bevándorlók vagy bevándorolni próbálók tekintetében igazuk van — és balsejtelmeik meghallgatásra is találnak, hiszen a mostanában életbe léptetett vízumkorlátozások igazi célja a letelepedési kérelmek megelőzése, a menekültáradat visszaszorítása. Kérdés azonban, mi a helyzet azokkal a főként török ésjugo- szláv vendégmunkással, akik vagy 15 évvel ezelőtt a nyugatnémet hatóságok ötletéből érkeztek. Ma 1,6 millióra tehető a számuk, és a bennszülött polgárok éppen azt nehezményezik, hogy miért foglalkoztat a nyugatnémet gazdaság ilyen nagyszámú idegent, amikor a hazai munkanélküliek száma 2 millió körül mozog. Csakhogy a két „sereg” nem csereszabatos: a nyugatnémetek, akik nem találnak maguknak állást, aligha végeznék el azt a munkát, amit a törökök, jugoszlávok, olaszok, görögök olcsón és szívesen megcsinálnak. Az építőipar feltehetően összeomlana, ha a legszélsőségesebb idegengyűlölők óhaja szerint egyszerűen csak kiutasítanák az országból az összes külföldi munkavállalót: százezer vendégmunkást foglalkoztat ez az iparág. És az utánpótlás sem látszik, hiszen az idén is 20 ezer tanonchely maradt betöltetlen. Ebben az ágazatban kényszerűségből fognak a jövőben az ipari tanulók felvételekor is jobban támaszkodni a külföldiekre. Éppenséggel van választék: az elsőgenerációs vendégmunkások gyermekei pontosan a lakosság ellenszenve miatt nem tudnak igazán beilleszkedni, még ha az NSZK-ban is születtek. Ők elkülönülten nevelkednek, nem lesz belőlük „német”. Belőlük kerülhet majd ki a vendégmunkások következő nemzedéke — kétségkívül sok előnnyel az apákhoz képest, hiszen ők legalább már megfelelő oktatásban részesülnek. És persze nem kell csak „alacsonyabb rendű” munkákra gondolni! Ott van a számtalan olasz és görög kisvendéglő, ha ezek megszűnnének, ehetnék a németek unalmas és fantáziátlan kosztjukat — mondják sokan az idegenek védelmében. Akik legalább a közelébe jutnak egy-egy ilyen vendéglőnek, azok már megindultak az érvényesülés útján. Hiszen még ha először csak kisegítő munkákra is veszik fel őket már megtelepedett honfitársaik, van reményük arra, hogy egyszer majd önállósodnak. Ez az igény főként a törökökben és a görögökben igen erős. Egy felmérés szerint a hatvanas évek óta 30 ezerről 100 ezerre nőtt azoknak az idegeneknek a száma, akik saját lábukra álltak. Legtöbbjük vendéglős, élelmiszer-kereskedő, vagy export-import vállalatot tart fenn, de vannak utazásiiro- da-tulajdonosok is. A legtöbb tevékenység valamilyen módon kötődik az óhazához. Sokak igazi álma az, hogy kellő tőkével hazájukban alapíthassanak valmilyen termelőüzemet. Az első ilyen részvénytársaság Türksan néven Kölnben alakult: a részvényesek pénzüket törökországi tapéta- és papírgyárba fektették. Az adatokból kiderül, milyen igazuk van azoknak a külföldieknek, akik szentül hisznek az önállóságban. Legalább ötven százalékkal magasabb életszínvonalon élhetnek, mint alkalmazott társaik, és ráadásul megaláztatások és kiszolgáltatottság nélkül! A gazdasági szakemberek ugyanakkor azt is látják, hogy ha tömegesen fognak „átnyergelni” s hagyják ott rosszul fizetett és a németek által megvetett állásukat, avagy beteljesedik sok nyugatnémet álma, és sikerül visszatelepíteni őket hazájukba — az a nyugatnémet gazdaság számára valóságos ösz- szeomlás lenne. Ez az 1,6 milliós létszám is mellesleg a kormány következetes visszatelepítési politikájának következménye már: volt idő, amikor 2,5 millió volt a vendégmunkások száma. Szászi Júlia Sikertelen rakétatárgyalások Washington és Bonn között Csaknem négy órán át tárgyaltak hétfőn Washingtonban az amerikai és a nyugatnémet kormány képviselői a harcászati rakéták kérdéséről, de az álláspontok nem közeledtek. Míg az amerikai kormány ragaszkodik ahhoz, hogy a következő években újakkal váltsák fel az elavulónak minősített harcászati atomfegyvereket, az NSZK vezetői el akarják odázni a népszerűtlen döntést a területükön telepített fegyverekről, egyúttal sürgetik a tárgyalások felvételét a Szovjetunióval e fegyverfajta csökkentéséről is. Washingtont London támogatja, a kisebb NATO-országok többsége viszont, — sőt, hír szerint Olaszország is — a bonni álláspont mögött sorakozik fel. A hétfői rendhagyó találkozóra Helmut Kohl, bonni kancellár kérésére került sor, aki kormánya és a maga politikai sorsát félti a vitatott rakétadöntéstől most, amikor a koalíció szavazótábora amúgy is veszélyesen csökken. Mértékadó amerikai és nyugatnémet források szerint a külügyminiszterek: James Baker és Hans-Dietrich Genscher, illetve a védelmi miniszterek: Richard Cheney és Gerhard Stoltenberg, valamint Brent Scowcroft nemzetbiztonsági tanácsadó elhúzódó tárgyalásain helyenként igen feszült volt a légkör. Erre utalt, hogy Baker szokatlanul rövid és kemény hangú közleményt adott ki. Abban ugyan „hasznos és barátságos” vitákról volt szó, de a kommüniké egyúttal leszögezte: ki-ki a maga véleményét fejtette ki, a vendégek, azt, amit Kohl kancellár csütörtökön betelj észt a parlamentben. A felek immár jobban értik egymást s a megbeszélések folytatódnak. Washingtonban mindenesetre növekvő ingerültséggel reagálnak a bonni nézetekre. George Bush elnök, aki országjáró úton van, kijelentette a sajtónak, hogy a NATO-nak egységesnek kell maradnia és Washington „nem fogadhat el egyoldalú döntést” Bonntól.
