Heves Megyei Népújság, 1989. április (40. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-25 / 96. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XL. évfolyam, 96. szám ÁRA: 1989. április 25., kedd 4,30 FORINT AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA A BÉREK NÖVEKEDÉSÉRŐL Az első negyedévben a tervezettnél nagyobb volt — de az infláció is! (3. oldal) TÉNYEK ÉS REMÉNYEK BURGENLANDBAN „A szülők tiltakoztak: Mi osztrákok vagyunk, csak beszé­lünk magyarul” (4. oldal) BÁNYÁSZBOMBA GYÖNGYÖSHALÁSZON Egyetlen kontra végén Tóth J. „robbantott” (5. oldal) AZ ÖNÁLLÓSÁGRA VOKSOLTAK A BODONYIAK l5gy érzik, magukban Jobban boldogulnának... (8. oldal) „Előnytelen megállapodásokat nem kötünk” A KGST mechanizmusa változtatásának igényéről A Magyar-Szovjet Közgazdasági Bizottság budapesti ülése Negyedév mérlege: közel ötmillióval drágult a termelés Füzesabony­ban — A Rába gyár nem ad hidraulikus szivattyúkat — Zagyvaszántón elvetették a cukorrépát, de lehet, hogy nem lesz mivel betakarítani — A csökkent gyapjúár mellé nem igényelhetnek állami támogatást Bél­apátfalván Háromhetes előny — feszítő gondokkal 'll Melegágykészítés Kerecsend határában A magyarországi és a szovjet- unióbeli reformfolyamatról, a KGST mechanizmusa változásá­nak igényéről kezdett hétfőn ta­nácskozást Budapesten a Ma­gyar-Szovjet Közgazdasági Bi­zottság. Az ülésen — amely egy héten át tart — olyan ismert köz­gazdászok vesznek részt, mint Nyers Rezső, Bognár József, Csikós Nagy Béla, illetve szovjet részről a delegációt vezető Oleg Bogomolov és Abel Aganbeg- ján. A tanácskozást Bognár József elnökletével nyitották meg, majd Balassa Ákos, az Országos Mű­szaki Fejlesztési Bizottság elnök- helyettese a szocialista gazdasági integrációról és a magyar-szovjet kapcsolatok mechanizmusának átalakításáról tartott előadást. Kifejtette: a piacgazdaság kiala­kításának és a magyar gazdaság továbbfejlődése megalapozásá­nak elengedhetetlen eleme a nyi­tottság a világgazdaság felé. Ez jelentős változásokat igényel a KGST-országokkal kialakított kapcsolatokban éppúgy, mint a fejlett tőkés országokkal való vi­szonyban. Ami a KGST-partne- rekkel folytatott együttműkö­dést illeti; azok az elmúlt évtize­dekben nem biztosították a gaz­daság pozitív irányú szerkezeti átalaküását, nem tették lehetővé korszerű technika beszerzését, a gazdaságtalan termelés felváltá­sát, s nem támasztottak magas minőségi követelményeket a ma­gyar termékek iránt. Ez, főleg a feldolgozóiparban, torz, egyol­dalú és egy piacú struktúrához ve­zetett. A kapcsolatok mechanizmu­sának korszerűsítésére más szo­cialista országok, így a Szovjetu­nió részéről is törekvés tapasztal­ható. Ugyanakkor figyelembe kell venni, hogy a belső mecha­nizmusok ellentmondásosan alakulnak át, lassú a javulás, több tagország pedig nem is támogat­ja a változásokat. Világgazdasági nyitásunk ugyanakkor nem je­lenti azt, hogy a KGST-kapcsola- tok leépítésére, vagy a szervezet­ből való kilépésre törekszünk. De jelenti azt, hogy tudomásul vesszük:a következő években a kereskedelmi forgalom ezzel a ré­gióval csökkenni fog. Minde­nekelőtt a kétoldalú kapcsola­tokban kezdeményezzük az új­szerű együttműködést. Előnyte­len megállapodásokat nem kö­tünk, kedvezőtlen feltételek ese­tén még a számunkra egyébként szükséges importról is lemon­A megyeszékhelyre látogatott teg­nap délután Nyikita Ivanovics Dar- csijev, a Szovjetunió debreceni főkon­zulja. A vendéget Kiss Sándor, a me­gyei pártbizottság első titkára tájékoz­tatta szűkebb hazánk gazdasági, poli­tikai és ideológiai helyzetéről. Tár­gyalásokat folytattak a gazdasági kap­dunk, s a műszakilag-gazdasági­lag nem megfelelő behozatalt az export elősegítése érdekében nem szorgalmazzuk — hangoztatta. Kifejtette: már 1991-től célszerű a kétoldalú kereskedelemben át­térni a konvertibilis valutában való elszámolásra. Ez egyúttal nagyobb érdekeltséget teremte­ne a nyugati tőke beáramlására is, mivel ezzel a tőkés cégek szá­mára megnyílna a szovjet piac is. Balassa Ákos szólt az európai gazdasági tömörülésekkel, min­denekelőtt a Közös Piaccal ki­alakítandó kapcsolatainkról. A jelenlegi megállapodásra ala­pozva, azt továbbfejlesztve, kü­lönleges szerződéses kapcsolatra törekszünk, később pedig a tár­sult viszony kialakítására. A Szovjetunió megérti, hogy Magyarország jelenlegi gazdasá­gi helyzetében nem várakozhat addig, amíg megszűnnek a sok­oldalú együttműködés gátjai, megérti a kétoldalú kapcsolatok előtérbe helyezését és a konver­tibilis valutában való kereskedel­mi elszámolásra való törekvést is, amelynek részletes vizsgálatát és elemzését a két ország közgaz­dászai mostani találkozójukon megkezdték — egyebek között ezt mondta Oleg Bogomolov akadémikus, a Szovjetunió Tu­dományos Ákadémiája Szocia­lista Világrendszer Gazdasági Intézetének igazgatója, az MTI munkatársának adott nyilatko­zatában.- Ügy vélem, a KGST-mecha- nizmus megreformálása minde­nekelőtt az egyes tagországok­ban zajló reformfolyamatok si­kerétől függ. A KGST-t ért kriti­kai megjegyzések megalapozot­tak és jogosak; a kialakult gya­korlaton, mechanizmuson vál­toztatni szükséges. Bírálva a so­koldalú együttműködés gyakor­latát, egyúttal bíráljuk belső, ha­zai gyakorlatunkat is. Látnunk kell ugyanakkor: a szocialista or­szágok eltérő belső helyzete, a külgazdasági kapcsolatok fon­tosságának különböző megítélé­se hat az integráció reformjára is. Érthető, hogy egyes országok tü­relmetlenséget tanúsítanak; Ma­gyarország számára létfontossá­gú a kapcsolatrendszer gyökeres megváltoztatása, s ezt a szovjet közgazdászok megértik. Készek vagyunk megvitatni a magyar kollégák felvetéseit, de ezzel együtt erőteljesebben kell foglal­kozni a sokoldalú együttműkö­dés mechanizmusának javításá­val is. csolatok bővítésének lehetőségeiről, az ebben érintett vállalatok köréről. Megismerkedett a konzul a megyénk­ben élő szovjet állampolgárok életkö­rülményeivel is. A megbeszélésen részt vett Ivan Mihajlovics Vaskeba, a Szovjetunió budapesti nagykövetsé­gének tanácsosa is. Ügy mondják a szakemberek, hogy az utóbbi fél évtized után végre korán kitavaszodott. Ez jelentős előnyt jelentett ország­szerte, megyeszerte a mezőgaz­daságban dolgozóknak. Az idő­járással elégedettek is csaknem mindenütt, ám ez önmagában még nem oldja meg a gondokat, amelyek az elmúlt hónapokban feszítő erővel hatottak az üze­mek gazdálkodására. A kora tavaszi meleg, napfé­nyes időjárás lehetővé tette a Fü­zesabonyi Állami Gazdaságban, hogy időben elvessék a borsót és a tavaszi árpát, valamint 78 hek­táron lucernát is telepítsenek. Ez mindenképpen termelésbizton­ságot jelent a következő időszak­ra. Földbe került a napraforgó és folyamatos a kukoricavetés is. Farkas János üzemigazgató el­mondta, hogy tavaly ilyenkor nyújtott műszakokkal igyekez­tek pótolni az időjárás okozta le­maradásokat, most viszont nincs erre szükség. Úgy tűnik, hogy április utolsó napjára minden ak­tuális munkát befejeznek. Na­gyon jelentős, hogy ebben az év­ben kétszáz hektáron öntözött körülmények között foglalkoz­nak intenzív kukoricatermelés­sel. A búza egyébként jól telelt a gazdaságban, mindössze tíz hek­táron kellett árpával felül vetni­ük, a mélyfekvésű, vízfoltos te­rületen. Az első negyedévben a füzesa­bonyi nagyüzemben a tavalyi ha­sonló időszakhoz képest közel ötmillió forinttal drágult a terme­lés. Különösen érzik az alkatré­szek, a műtrágya és növényvédő szerek árának emelését. Áz el­múlt hetekben nem kis gondot jelentett, hogy három Rába trak- toij ükhöz csak a legnagyobb ne­hézségek árán tudtak beszerezni hidraulikus szivattyúkat. Ezek működtetik ugyanis az erőgé­pekre szerelhető Huniper per­metezőgépeket, amelyekre óriá­si szükségük van ezekben a tava­szi napokban. A Rába Magyar Vagon és Gépgyár ugyanis kész­letezési gondok miatt nem bizto­sít megfelelő mennyiségben pót- alkatrészeket, így az említett hid­raulikus szivattyút sem. A korai kitavaszodás kedve­zett a zagyvaszántói Zagyvavöl­gye Termelőszövetkezetben is. Mindössze 4-5 napos késéssel láttak hozzá a talajmunkákhoz a Zagyva mentén levő belvizes te­rületeken. Háromszázhúsz hek­táron került földbe a cukorrépa, amely esőt is kapott, ez pedig se­gít az egyenletes keléshez. A ré­pát szerződéssel lekötötték a Mátravidéki Cukorgyárakkal, mind mennyiségben, mind mi­nőségben. Am a legnagyobb gondjuk az, hogy a Szolnoki Ga­bona és Ipari Növények Termelé­si Rendszere még nem válaszolt arra a pályázatukra, amelyet be­nyújtottak a növénytermelésük komplex fejlesztésére. Ennek fontos része egy cukorrépa beta­karítógép, amelyre égetően szükségük lenne. Mert hiába lesz termésük, ha nem lesz mivel be­takarítaniuk. Az alkatrészbe­szerzés nehezíti a takarmánybe- takarítást is a szövetkezetben. Három gépről van szó, amelyek tízévesek, újakat viszont pénz hi­ányában nem tudnak vásárolni. A költségkímélést jelzi — amint azt Varga János elnöktől meg­tudtuk -, hogy ésszerűsítették a vetésszerkezetet. Miután drága a borsótermelés, így több árpát ve­tettek. Az utóbbi időben nagyon megnövekedtek a költségek, a háztáji baromfitenyésztésben is, amely naponta vitára, alkura kényszenti a szövetkezet vezeté­sét. A tenyésztés finanszírozási költségeihez ugyanis 18-21 szá­zalékos kamattal adnak hitelt. Pedig erre az évre a Baromfiipari Országos Vállalat törökszent­miklósi gyárával 1200 tonna élő baromfi szállítására kötöttek szerződést. Tegnap, György napján, ki­hajtották a szarvasmarhákat a le­gelőkre a bélapátfalvi Bükkalja Termelőszövetkezetben. Ez most hamarabb történt, mint az elmúlt években, amely várhatóan csök­kenti a takarmányozás költsége­it. Megyénk északi részén a tíz község határát magába foglaló közös gazdaságban körültekin­tő, naprakész elemző munkával az első negyedévben hitel nélkül gazdálkodtak. A kedvezőtlen termőhelyi adottságok között te­vékenykedő bélapátfalviaknak minden forintra szükségük van. Nem kis problémát okoz, hogy idén január 1-től változott a gyapjú felvásárlási ára. Mint Ko­vács Flórián elnök elmondta, a kilónkénti árat a pénzügyminisz­tériumi rendelet révén meg kell osztatni a felvásárlók és a terme­lők között. Mindez legalább két­százezer forint kiesést okozhat a szövetkezetnek 1989-ben, mivel a kedvezőtlen termőhelyen gaz­dálkodóként sem kérhetnek ki­egészítést állami támogatásból. Újdonság a bélapátfalviaknál, hogy bérhizlalást kötöttek a He­ves Megyei Állatforgalmi és Hús­ipari Vállalattal évi 5-7 ezerjuh- ra. Ugyanakkor traktorüzemük­ben a teljesítmények növelésére és a fenntartási költségek csök­kentésére ösztönzőbb érdekelt­ségi rendszert vezettek be. Min­dent elkövetnek annak érdeké­ben, hogy talpon maradhassa­nak. Mentusz Károly I Kereskedő-’ szellem? A tanulólányka három, fedeles, zománcozott fazék­kal egyensúlyoz az áruház vegyes osztályán. Egy idő­sebb eladó — aki a pénztár­ban ül — utánaszól: „Te, Zsuzsika, vigyázz, le ne ejtsd, inkább kevesebbet hoztál volna ki egyszerre!” Az iijú hajadon lebiggyeszti a száját, és magabiztos lép­tekkel lavíroz tova. Nem kell sokáig várni... Alig öt má­sodperc múlva hatalmas csörömpölés, s az egyik fedő elindul a maga önálló útjára. Körbe-körbe, egyre mélyü­lő, fülsértő zajongással. No, de sebtiben ott terem ! egy másik, szintén zsenge í korú leányzó, s határozott | mozdulattal inti csendre a t renitens edényt. Rálép. ! Amúgy rendesen. És fine, j újra csend lesz, szokásos j nyugodt légkör ama bizo- j nyos áruház vegyes osztá- í lyán. A pénztárban ülő, őszes ; hajú néni rosszallón csóválja j í a fejét. Nem szól semmit. | Csak kissé erősebben böki a í | számokat a gépen, és gyor- j sabb mozdulattal csapja be ; annak fiókját.. Elmélkedhetnénk most l azon, hogy hajdanában — amikor még azok a bizonyos ; ; szép idők járták — a boltos úr úgy nyakon csapta volna a segédjét egy ilyen esemény ; után, hogy az legközelebb | inkább a saját testi épségét | veszélyezteti, de röptében, ! vagy akárhogy — elkapja a ! guruló fedelet. Azon is elmélkedhet- ! nénk, hogy meddig süllyed még a kereskedő szakma be- i csülete. Megjósolhatnánk j az időpontot, amikor végleg kihal majd a mesterség irán- [ ti szeretet. Csóválhatnánk a j fejünket: hát nincs, aki bele- i súlykolja, uram bocsá! bele- | veije a gyerekek fejébe, hogy nincs fontosabb a ve- I vőnél. Se a hétvégi házibuli, I se az újonnan vásárolt kö- ! römcipellő, se a tegnapi mo- I zi. Semmi. Nincs arany középút. Nem lehet „kicsit” moso- ! lyogni, „kicsit” türelmesnek í lenni, s ugyanígy nem lehet „kicsit” hibás áru, lepattant . zománcú fedő, „kicsit” el­szabott ruha, kifolyt moso­gatószer. S addig, amíg hi­ánygazdaságunk miatt min­dig a fogyasztó kerül kény­szerű választás elé, mert vagy ezt veszi meg — vagy semmit... — a kereskedő, mint olyan, nem létező fo­galom. De ugyanígy nem várhatjuk el ettől a „szel­lemtől”, hogy eladjon vala­mit. Egyrészt, mert lelkiis­meretlen dolog a selejtet, azt az egy, félig rosszat rásózni a vevőre. Másrészt, mert neki oly mindegy, hogy én meg- ; veszem azt, vagy sem. őt ezért nem büntetik, nem di­csérik. A pénze is ugyanany- nyi marad, így is, úgy is. De valakinek csak jól kell S járni, ha ez az egész több év- ‘ tizede kiállja az idők próbá- ' j ját! Ha nem roskad össze, ha | j nem forgatják fel gyökeres- | tül. Hogy ki lehet...? Doros Judit i Műtrágyát szórnak az egerszalóki szőlőkben (Fotó: Perl Márton) Magyar csoport Namíbiában Megérkezett Windhoekba az ENSZ UNTAG munkájában résztvevő ma­gyar csoport. Mint ismeretes, a 22 fős magyar egység feladatot vállal a Namíbia függetlenségét elősegítő átmeneti időszak rendfenntartó munkájában, a válasz­tások előkészítését biztosító nemzetközi felügyeletben. A debreceni szovjet főkonzul Egerben

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents