Heves Megyei Népújság, 1989. április (40. évfolyam, 77-100. szám)
1989-04-25 / 96. szám
2, NEMZETKÖZI ÉLET NÉPÚJSÁG, 1989. április 25., kedd * HALHUL: Két izraeli katona fegyverét használja a rájuk köveket dobáló palesztin tüntetők ellen a mecset előtti téren. Az Izrael által megszállt arab területeken 38 arab sérült meg az izraeli katonák golyóitól a hét végén. (Népújság-telefotó: MTI) Csehszlovákiai tiltakozások A Dubcek-interjú miatt Arafat Párizsba tart A francia köztársasági elnök szóvivője hétfőn megerősítette, hogy Jasszer Arafat, a PFSZ VB elnöke május 2-án Párizsba látogat, és még aznap megbeszélést folytat Mitterrand elnökkel. A szóvivő nem közölte, hogy Arafat mennyi időt tölt a francia fővárosban, de az AFP által idézett források szerint a palesztin vezető két napig lesz Párizsban, s ezalatt tárgyal Michel Rocard miniszterelnökkel, más francia politikusokkal és zsidó személyiségekkel is. OKP főtitkára: „A gyűlöletes Ceasusescu- rendszert el kell ítélni” Rómában a megyei tanács egyhangú határozatot hozott arról, hogy testvérvárosi kapcsolatot létesítenek egy olyan erdélyi községgel, amelyet pusztulással fenyeget a román kormány úgynevezett „területrendezési terve”. így kívánják kifejezésre juttatni tiltakozásukat e tervvel szemben, valamint azt, hogy odafigyelnek, mint ahogy egész Európa, arra a tragédiára, amely létében fenyeget egy népet, kulturális örökségét, hagyományait. „Ez nemcsak Romániára tartozó kérdés, hanem egész Európára” — szögezi le a határozati indítvány, amely keményen elítéli a „zsarnoki Ceausescu-rendszert” a falurombolásért, a Magyarországra menekülők meggyilkolásáért, a szülőföldjükről elűzöttek tízezreiért. Mindkét határozatot a kommunista tanácstagok kezdeményezték. Ez jelentős változást mutat az OKP Romániával kapcsolatos állásfoglalásában, amely a legutóbbi időkig igyekezett egyenlő távolságot tartani az elítélő és pártoló vélemények között. Achille Occhetto, az OKP főtitkára, aki a párt márciusi kongresszusán még igen tartózkodó módon nyilatkozott a román politikáról, legutóbb (Barcelonában) kijelentette: „a gyűlöletes Ceausescu-rendszert el kell ítélni, s nem csupán a szocializmus értékrendje szerint, amelyen az teljes mértékben kívül áll, hanem a helsinki záróokmányt aláíró európai országok közösen elfogadott elvei és értékrendje alapján.” A csehszlovák sajtó változatlanul élesen támadja a Magyar Televíziót azért, hogy a Panoráma múlt heti műsorában megszólaltatta Alexander Dubceket. A pozsonyi Pravda hétfőn „Csehszlovákia belügyeibe való destruktív beavatkozásnak” minősítette Dubcek szerepeltetését, azt, hogy a csehszlovák közvélemény egy része előtt is felléphetett. A szlovákiai lap és a pozsonyi Új Szó kollektívák, magyar nemzetiségű és szlovák olvasók további tiltakozó leveleit közölte, amelyekben új elemként szerepelt az a nézet, hogy a Magyar Televízió a Dubcek-in- teíjú közlésével a nemzetközi jog előírásait megszegve beavatkozik Csehszlovákia belügyeibe, viszályt szít a nemzetek és nemzetiségek között. A pozsonyi Pravda és az Új Szó szombaton és hétfőn is közölt újabb tiltakozó leveleket és állásfoglalásokat a Magyar Televízió Panoráma műsora, a Dub- cek-inteijú sugárzása miatt. Figyelemre méltó hogy két szlovák levélíró, egy körmöd nyugdíjas férfi és egy kassai háztartásbeli „Egy hete az Egyesült Államok új politikát jelentett be Lengyelország vonatkozásában, válaszul az ottani pozitív változásokra. Most szorosan figyelni fogjuk e változásokat: a Szolidanő tiltakozásában a nemzetközi jog megsértését rótta fel a Magyar Televíziónak. A körmöd nyugdíjas azt írta: „a Magyar Televízió azzal, hogy lehetővé tette Dubceknek a történelmi valóság eltorzítását és más információkat is sugárzott hazánkról, beavatkozik a belügyeinkbe, megsérti az érvényes nemzetközi törvényeket”. A kassai olvasó megjegyezte, a Magyar Televízió tudatosan működött közre abban, hogy „a régi igyekezetek a nemzetiségi viszály szítására újra feléledjenek”. Dubceket vádolta azzal, hogy húsz évvel ezelőtt erre törekedett. Egy komáromi járási fejőnő levelében egyenesen azt üzente a Magyar Televíziónak, „nagyobb adag becsületességgel és az igazsághoz hűbben foglalkozzanak a saját munkájukkal, hogy műsoraik hasznot hozzanak a közös ügynek, és ne mérgezzék a levegőt az emberek és a nemzetiségek között”. Dunaszerdahely egyik párt- alapszervezetének a tagjai szerint a Magyar Televízió bizonytalanságot akart kelteni a csehszlovákiai magyar nemzetiségű ritás sorsát, a szabad választások előkészítését, amit a lengyel kormány megígért” — hangoztatta hétfőn George Bush amerikai elnök. Az elnök az Amerikai LapkiaIakosok körében, a Tesla cég du- naszerdahelyi üzemének párttagjai pedig azt írták, az utóbbi időben megszaporodtak a Magyar Televízióban az olyan adások, amelyek nem objektiven tájékoztatják a magyar közvéleményt a csehszlovákiai magyar nemzetiség életéről és — csehszlovákiai politikai helyzetről. Szintén a belügyekbe való durva beavatkozásnak nevezték Dubcek szerepeltetését és azt hangsúlyozták, az ilyen adások „nem járulnak hozzá a jószomszédi kapcsolatokhoz”. Az Új Szó hétfői kommentárjában azt írta, olvasói arra hívják fel a figyelmet, hogy a Panoráma műsorához hasonló riportok „nem kívánatos feszültséget teremthetnek a két ország népei közötti testvéri kapcsolatokban is”. A Rudé Právo egyébként hétfőn kommentár nélkül ismertette a Népszabadságnak, a „Másokra hárítja a felelősséget” című, a Dubcek-inteijúval foglalkozó cikkét és lényegében egyetértőén idézte az írás főbb megállapításait. dók Szövetségének chicagói tanácskozásán szólalt fel. Ez volt az első állomás négynapos országos kőrútján. A hét második felében Bush találkozik elődjével, Reagannal. Bush — Lengyelországról Belga „rabszolga-kereskedők” Az újságíró holttestét savfürdőben emésztették el Stephane Steinier, a belgiumi Charleroi-ban megjelenő La No- uvelle Gazette munkatársa január 27-én este hazaindult a szerkesztőségből — és többé senki sem látta. A nyomozás annyit megállapított, hogy a 26 éves fiatalembert elrabolták, autóját a Mons-i pályaudvaron találták meg, benne vémyomokkal. Néhány napja szomorú bizonyosság: az újságírót meggyilkolták, holttestét feltehetően savfürdőben emésztették el és ami maradt, valószínűleg egy építkezésen betontömbbe öntötték — azóta is keresik. A bűnügyi történet váratlan következménye: kitűnt, hogy Belgiumban az építőipari munkaerőpiacot valóságos maffia kerítette hatalmába. Néhány napja a rendőrségen jelentkezett ugyanis annak a csoportnak egyik bűnbánó tagja, amely azon az estén elrabolta a férfit, s elmondta: az áldozatot egy szándékos koccanás révén előbb megállásra kényszerítették, majd saját autóján egy elhagyott helyre vitték, s ott a csoport egyik tagja, egy török, golyót eresztett a fejébefPvz illető gyorsan elhagyta az országot, de Olaszországban, más ügyben, letartóztatták). A magát feladó férfi nem tudta, hogy ez lesz az expedíció vége: azt hitte, hogy „csak” meg fogják verni valakinek a megbízásából az újságírót. Megnevezte társait is, azokat a rendőrség őrizetbe vette. Közös jellemzőjük: valamennyien „rabszolga-kereskedők” voltak. Azóta a belga sajtóban szünet nélkül új részletek látnak napvilágot erről a maffiáról, amely, úgy tűnik, korlátlanul uralkodik a nagy építkezéseken. A munka- közvetítők „rabszolga-kereskedésének” mechanizmusa egyszerű. A nagy állami rendeléseket megpályázó vállalkozók nem saját alkalmazottaikkal dolgoznak, hanem bérlik őket. A „rabszolgakereskedő” megbízottja bejegyez egy munkaközvetítő céget, ez alkalmazza és fizeti a munkásokat — csak éppen az államnak nem utalja át a társadalombiztosítási és egyéb járadékokat. Mire a dolog néhány hónap múlva kiderül, a megbízott eltűnik (általában külföldre), a cég csodbe- megy, a „rabszolga-kereskedő” egy új megbízottal új munkaközvetítő céget alapít; kezdődik minden elölről. A fővállalkozó így olcsóbban jut munkaerőhöz, a munkások jobban keresnek, csak az állam, s így az adófizetőjár rosszul (rendszerint a csődbement vállalat alkalmazottait is kártalanítani kell). A rendszer kialakulását azonban az állam is elősegítette azzal, hogy a nagy építkezéseken a legolcsóbb pályázónak adott megbízásokat, holott nyilvánvaló, hogy szabályosan fizetett munkaerővel nem lehetne versenyképes az ilyen cég. A szak- szervezetek és az állami hatóságok tehetetlenek — a maffia jól szervezett, kiválóan ismeri a törvényeket, és ha valaki megpróbál kitömi a gépezetből, nem kap munkát, illetve meggyűlhet a baja a „rabszolga-kereskedők” testőreivel. Az utóbbiak révén e maffia a közönséges bűnözéshez is kapcsolódik — Steinier meggyilkolása éppen ezt bizonyította. 1984-ben egyszer már vizsgálat folyt az építőipari maffia ellen Belgiumban. Akkor megállapították, togy tevékenységük 27 milliárd frank kárt okozott az államnak, ennyi adó és társadalombiztosításijáradék maradt ki. Ma feltehetően még erősebbek és szervezettebbek. Legalább harminc társaságot gyanúsítanak azzal, hogy az illegális praktikák részese — de ezt csak akkor lehet bizonyítani, amikor bizonyítani lehet, hogy nem fizetnek az államnak. Addigra viszont már el is párolognak. Az illetékes belga minisztériumokban a sajtó jelentései szerint lázas tanácskozás folyikegyelőre még nem találták meg az ellenszert. Amint az sem világos, hogy ki és miért rendelte meg az építőipari maffiától Steinier kivégzését. Baracs Dénes A szavak hídja Brüsszelben Elégedett volt Cheney amerikai védelmi miniszter is, aki a NATO harcászati rakétáinak új nemzedékéhez kért egyértelmű zöld jelzést, és belga kollégája, Guy Coeme is, aki pedig arra kapott megbízást kormányától, hogy egyetlen olyan döntéshez se adja hozzájárulását, amely elkötelezi a NATO-t valamely új fegyverrendszer megépítése mellett. Az újságírók pedig merengve nézegették a tanácskozásról kiadott köziemén^, egyikük le is írta lapjában: a hajdani szovjet sajtót kellett így olvasni, a sorok között... Mi történt hát Brüsszelben, a NATO nukleáris tervező csoportjának tavaszi ülésén? Alighanem azoknak van igazuk, akik szerint a nyugati katonai szövetség jövőjével kapcsolatos belső ellentétek féle szavakból bravúros hidat építettek, ám ez nem változtat azon, hogy a szövetségesek megosztották mind a harcászati atomrakéták „korszerűsítését” , mind pedig a Szovjetunióval e fegyverzetről folytatandó tárgyalások időszerűségét illetően. A nukleáris tervező csoportban a védelmi miniszterek elé több jelentés került. Az elsőt az úgynevezett magas szintű csoport (HLG) készítette, a másikat a NATO európai erőinek főparancsnoka, az amerikai Galvin tábornok. Mindkettő azt ajánlotta, hogy a NATO fejlesszen ki új harcászati atomfegyvereket: a Lance rakéta négyszeres hatótávolságú „utódát” , továbbá egy új, 3-400 km hatótávolságú rakétát a légierő számára, amelyet a szovjet légelhárítás vonalain kívül maradva lehetne indítani az ellenséges célpontra. A záróközleményből kitűnik: a miniszterek nem magukat a jelentéseket hagyták jóvá, hanem csak azt a tényt üdvözölték, hogy ezek a tanulmányok elkészültek, és „fontos hozzájárulást” jelentenek a májusi csúcsra ígért „globális koncepció” kidolgozásához. Coeme belga hadügyminiszter később közölte, Belgium a titkos tárgyalási jegyzőkönyvben sem járult hozzá semmiféle döntéshez. Ezzel a labdát átpasszolták az állam- és kormányfőknek, s a szövetségnek május végéig ki kell dolgoznia a keleteurópai változások katonai hatását, az enyhülés következményeit is figyelembe vevő átfogó koncepciót. Csakhogy ezzel még nem áll le az a gépezet, amely 1995-re az új fegyverrendszerek megépítésére és telepítésére vezethet. A miniszterek ugyanis megerősítették a NATO eddigi alapvető filozófiáját, miszerint az atomfegyverzetre „a belátható jövőben” szükség lesz Európában a nyugati biztonság védelmére. A szövetségnek a hajlékony és megfelelő „válaszhoz” (egy keleti támadás esetén) a teljes fegyverskálát kell birtokolnia, s ezt ahol szükséges, korszerű szinten kell tartani. Ezek régi elvek, ám de Richard Cheney, az új amerikai hadügyminiszter szerint ez már elég világos jelzés ahhoz, hogy az amerikai kongresszustól az igenlő válasz reményében igényelhessen pénzt az új fegyver- rendszerek megépítésére. A telepítés mindenképpen csak 1995 után lenne időszerű (a szakértők szerint ekkorra avul el a jelenlegi NATO harcászati atomfegyverzet), s erről elég 1991-92-ben dönteni, mint azt Bonn és Brüsszel tartja. A fejlesztés pénzügyi és technológiai oldala mindenképpen az Egyesült Államokra tartozik. A NATO ehhez most nem adott támogatást, de nem is szállt szembe a tervvel. Két év múlva pedig Washington azzal is érvelhet, hogy a szövetség hallgatásával beleegyezett a fejlesztésbe, erkölcsi kötelessége tehát telepíteni is az új amerikai arzenált. Ezt nevezi a közlemény, az új NÁTO-nyelvezetben, „lépésről lépésre történő megközelítésnek” — amelyben akkor hozzák meg a döntéseket, „amikor szükségesek”. A brüsszeli állásfoglalás elmaradása tehát — amennyiben a kongresszus Washingtonban megszavazza a hiteleket — ha nem is ad zöld jelzést, de szabad teret nyit az amerikai fegyverfejlesztéshez. Ugyanakkor az, hogy a záróközlemény hallgatott a harcászati atomfegyverek témájában folytatandó tárgyalásokra szólító VSZ-felhívásról, pillanatnyilag annak elutasításával ér fel. Belgium, Norvégia, Dánia, Spanyolország, részben Hollandia, s főleg — mint azt Bonnban pénteken bejelentették — az NSZK híve a tárgyalásoknak, még ha ellenzik is Európa teljes atomfegyvermentesítését. Az Egyesült Államok és Nagy-Britannia viszont elutasítja e megbeszéléseket, előbb a hagyományos fegyverzetről folyó bécsi tárgyalásokon sürget eredményeket, a számos fegyverkategóriában meglévő szovjet előny kiküszöbölését, és a harcászati rakéták terén elismert szovjet fölény egyoldalú csökkentését követeli előlegbe. (De igyekszik kivonni a megbeszélések hatálya alól több fegyverkategóriát, amiben a VSZ szerint a NATO bír többel). Az ellentétek nyíltan kirobbantak ezúttal, tükrözve azt is, hogy a szovjet peresztrojka által nyitott távlatok megítélése még korántsem egyöntetű a NATO-ban. A szintézis kidolgozására ígéri a nyugati katonai szövetség májusra a „globális koncepciót” — ám a brüsszeli patthelyzet aligha vitt közelebb ehhez, s az idő Baracs Dénes Jelenleg 180 országban, illetve területen szerepel a lehetséges büntetések között Halálos ítéletek A halálbüntetések eltörlésére szólított fel az Amnesty International. A szervezet Londonban közzétett állásfoglalása szerint az utóbbi 10 évben hivatalos statisztikák szerint 15 320 embert végeztek ki a világon. Az Amnesty International azonban úgy értesült, hogy a valóságban ennél jóval magasabb a kivégzettek száma. Jelenleg 180 országban, illetve területen szerepel a halálos ítélet a lehetséges büntetések között. Vannak olyan országok, ahol csak gyilkosságokért szabható ki ez az ítélet, de nem egy állam törvénykezése a kábítószer-kereskedelmet, a korrupciót, a prostitúciót, vagy a házasságtörést is e legsúlyosabb büntetéssel sújtja. Európában az utóbbi 10 évben 6 országban törölték el a halálbüntetést: Luxemburg és Norvégia (1979), Franciaország (1981), Hollandia (1982), NDK es Liechtenstein (1987). Á jelentésben megemlítették, hogy az utóbbi időben a Szovjetunióban és más szocialista országokban is élénk vita bontakozott fi a halál- büntetés kérdésében. (MTI)
