Heves Megyei Népújság, 1989. április (40. évfolyam, 77-100. szám)
1989-04-24 / 95. szám
4. KULTÚRA — KÖZMŰVELŐDÉS NÉPÚJSÁG, 1989. április 24., hétfő Három esztendő tanulságai A számítástechnikaoktatás ma már alapkövetelmény! Hazánkban a nyolcvanas évek közepén jutott el a művelődéspolitikai irányítás ahhoz a sürgető felismeréshez, hogy tovább már nem odázható el a számítástechnikai, informatikai kultúra társadalmi méretű elterjesztése. S ennek első és alapvető lépése, hogy az alap- és középfokú oktatás rendszerébe szervesen épüljön be mindaz a tudásanyag, amely meghatározza a jövő emberének tájékozódási lehetőségeit. A Számítástechnikai Központi Fejlesztési Programhoz illeszkedve kezdődött meg a VI. ötéves tervidőszakban az „iskolaszámítógép-program”. így ennek végére, 1985-ben már Heves megyébe is jutott legalább egy komputer minden középiskolába. Az egri 6-os iskola IV. c osztályosai már osztályzatokat is kapnak a komputerek kezelésére A VII. ötéves terv feladatai pedig már célul tűzték ki, hogy fokozatosan valamennyi tanulónak részesülnie kell az elektronikai képzésben. Hol tartunk most? Mi valósult meg az elképzelésekből az eltelt három esztendőben lakóterületünkön? A közelmúltban ezt vizsgálták a Heves Megyei Népi Ellenőrzési Bizottság szakemberei, összesen huszonnégy alsó- és középfokú oktatási intézményben. Feltételek és alkalmazás... Heves Megye Tanácsa 1986 májusában együttműködési szerződést kötött a Tudomány- szervezési és Informatikai Intézettel, mely szerint a tervidőszakban összesen tízmillió forintnyi összeget szántak az iskolák gépekkel való ellátására. Mind ez ideig a tanács művelődési osztálya 6,5 millió forinttal támogatta az intézményeket. A TTI viszont felajánlásával ellentétben a mai napig nem biztosította az ötvenszázalékos hozzájárulást. Az eltérő fejlesztések s a változatos helyi lehetőségek miatt — állapította meg a NEB-vizsgá- lat — meglehetősen nagy különbségek mutatkoznak az egyes iskolák ellátottsága, tárgyi és személyi feltételei között. Azok, akik később, tehát 1986 után kapcsolódtak be a programba, nagyobb segítséget kaptak technikai feltételeik megteremtéséhez, megyei forrásból. Általánosan megállapítható, hogy az oktatási munkában jelentősebb eredményeket elérő iskolák mindegyikében volt egy vagy néhány olyan lelkes pedagógus, aki felvállalta ezt a tevékenységet, s személyes kapcsolatai révén beszerezte vagy előállította a szükséges segédanyagokat. Előfordult például Erdőtelken, hogy még 1981-ben megfelelő személyi feltételek mellett, de gép nélkül kezdték meg a programozási ismeretek átadását, önerőből és lelkesen. Másutt már az eszközök birtokában kezdődött meg a tanárok felkészítése, s ez késleltette a „beindulást”. A vizsgálat súlyos következtetése: A program indításakor nem volt megfelelő a megyei koordinálás, s a gépek kitelepítését nem előzte meg a fogadási készség felmérése, a gondos előkészítés. Legjobb a Commodore... A vizsgált oktatási intézmények ellátottsága nagy szóródást mutat; az általánosokban 2-20, a középfokú iskolákban 11-37 gép a jellemző. Nagyobb gond, hogy az eszközpark összetétele rendkívül heterogén. Huszonnégy helyen legalább nyolcféle számítógép található. Ennek oka egyebek mellett abban kereshető, hogy jó néhány vállalat, támogató szerv nem pénzt, hanem komputert adott. Ä pedagógusok általános véleménye szerint az oktatásban legjobban a Com- modore-típusúak használhatók. Az egységesítés — tekintettel a szűkös anyagiakra — leginkább az iskolák közötti cserékkel lenne leginkább megvalósítható. Gondot jelent továbbá az is, hogy az alapgépeken kívül a szükséges perifériákkal való ellátottság is igen rossz. Kevés helyen tudtak géptermet kialakítani. Köztes megoldásként — például Pétervásárán — a művelődési ház helyiségét használták fel e célra, igen helyesen. Nem megoldott mindenütt az eszközök vagyonvédelme sem. De az sem járható, hogy csak a foglalkozások előtt szerelik össze a berendezéseket, mert ez feleslegesen megnehezíti az üzemeltetést. Kiderült az is, hogy nincs a megyében megfelelő szervizhálózat, így problémákat okoz a karbantartás is. A központi és megyei fejlesztési koncepciók ismeretének hiányában nem foglalkoznak kellően az iskolák a fejlesztési elképzelésekkel. Az oktatásban felhasználható jó programok hiánya, beszerzésük nehézségei tovább bonyolítják a helyzetet. A továbblépés érdekében... Változatosak a számítógépek iskolai alkalmazásának formái is. Főként a matematika-, fizika-, technikaórákon az oktatás folyamatába építve vagy a szaktárgytól függetlenül külön blokkban foglalkoznak ezzel. Elterjedt a fakultáción vagy szakköri keretben történő foglalkoztatás is. Mindent összevetve megállapítható, hogy ma még a számítás- technikai ismeretek nem képezik szerves részét egy-egy tantárgy elsajátíttatásának. Ezt jelentős mértékben nehezíti az egységes követelményrendszer, a megfelelő tanterv, tanmenet és módszertan hiánya. Mivel a technikai, személyi és egyéb feltételek jelentős mértékű javulása a tervidőszak végéig nem várható, valószínű, hogy a kitűzött program céljai nem teljesülnek — állapították meg a szakemberek. A továbblépés érdekében komoly erőfeszítéseket kell tenni a tárgyi feltételek megteremtésében (egységes géppark, megfelelő elhelyezés, vagyonvédelem). A pedagógusok intenzív továbbképzését egységesen, s minden szaktanárra kiterjedően meg kell oldani. Ahol erre igény van, oktatástechnológusokat kell alkalmazni. Sokat segíthet egy megyei szaktanácsadó is. Számos szervezési feladat vár megoldásra. Mindenekelőtt egységes tantervre van szükség, követhető követelményrendszerre, módszerekre. S ami nem mellékes: érdekeltté kell tenni a pedagógusokat. Hiszen rajtuk is áll, hogy a jövő nemzedéke hogyan igazodik majd el a világból érkező információáradatban. Jámbor Ildikó I A negyedik szék A meghívott írók számára bizonyára faramuci helyzet. í Ott ülnek a pódiumon a ref- * lektorfényben; Dobos Lász- ló Szlovákiából, Gion Nándor Újvidékről és Bállá László Kárpátaljáról. Czine Mihály irodalomtörténész áll a mikrofonnál. Ékes, komoly szavakkal szól a határon túli magyar irodalmak jelentőségéről, melyek az anyanyelvi kultúra, a nemzeti összetartozás alappillérei. A vendégek számára bizonyára szokatlan faramuci helyzet, ülni a pódiumon. A közönség mégis örül. Szem- tői szembe, hitelesebb, lel- 5 keket felrázóak a tények, vé- lemények. A publikum tehát hálás az őszinteségért, megbocsát- t ja a pódiumon ülők feszengését. Az utolsó részben Ki- : rály László, Sütő András, Szilágyi Domokos művei el- í hangzása után valakinek még szólni kellene. Első kézből közvetíteni az ottaniak üzenetét. Ám az a jelké- í ? pes negyedik szék üres. Onnan nem áll, nem állhat fel senki. Az estnek vége. Latolgatjuk az esélyeket. (jámbor) Alkotótábor Szilvásváradon Bizonyára sokan vannak megyénkben is olyan filmművészet iránt érdeklődők, akik a videotechnika, a videofilmkészítés alapjaival is szertnének megismerkedni. A Heves Megyei Művelődési Központ a Magyar Amatőrfilm- és Video Szövetséggel közösen nemzetközi alkotótábort szervez június 17-től 25-ig Szilvásváradon a Palavi- chini gróf barokk kastélyában, amely jelenleg SZOT-üdülő. A kurzuson technikai és művészeti szakemberek irányításával a résztvevőknek lehetőséget biztosítanak, hogy megvalósítsák saját filmterveiket. Egyénileg vagy alkotócsoportokban forgathatnak. A szervezők korlátozott mennyiségben nyersanyagot is adnak. Jelentkezéseket május 15-ig lehet beküldeni a Megyei Művelődési Központ címére (Eger, Knézics Károly u. 3300, telefon: 36-11-954). Németh Laci „gondban van” a programmal (Fotó: Perl'Márton) RÓJ MEDVEGYEV A nyugdíjas pártvezér utolsó évei (Részlet a szerző Hruscsov című könyvéből) Fordította: Zahemszky László Az író külföldön megjelent munkái (VI/1.) Rój Medvegyev szovjet történész (szül. 1925) nevét nem is olyan régen még csak suttogva lehetett kiejteni. A szerző 1988 júniusában tért vissza a szovjet közéletbe. Az ő nevéhez fűződik a sztálinizmus genezisét feltáró első marxista történeti munka, a több mint ezeroldalas A történelem ítélőszéke elé, amely Sztálin politikai pályafutását rajzolja meg, és egyben rendkívül gazdag dokumentációs anyagot is tartalmaz. Ez a mű még a hatvanas években íródott, de csak Nyugaton jelent meg (angolul 1971- ben, oroszul 1974-ben). Jelenleg a Szovjetunióban is kiadás előtt áll — ugyanúgy, ahogy a szerző a Hruscsovról, Brezsnyevről írott — eddig szintén csak külföldön megjelent könyvei. A közelmúltban napvilágot látott Leszállt-e Hruscsov Kijev- ben? című dokumentumkötetből olvasóink megtudhatják, milyen drámai elemekben bővelkedő politikai összeesküvés előzte meg az SZKP Központi Bizottságának 1964. október 14-i plénumát, amelyen Nyikita Szerge- jevics Hruscsovot eltávolították a hatalomból. A Hruscsov politikai portréja című Medvegyev-könyv lapunkban közölt részlete — amelyet az Argumenti i Fakti (Érvek és tények) szovjet lapból fordítottunk — a nyugdíjas politikus utolsó esztendeit örökíti meg. (A fordító) A központi bizottság 1964. évi plénumát követő napon Hruscsov Moszkvából elutazott a nyaralójába, ahol szinte valamennyi rokona összegyűlt. Nyikita Szergejevics még 1953-ban egy nagy, kényelmes házba költözött Uszovóban, amely egykor földesúri birtok volt. Hruscsov- nak azonban nem tetszett ez a ház, és Molotov elmozdítása után a Hruscsov család átköltözött abba az állami nyaralóba, amelyben korábban Molotov lakott. Ez egy nagy, ám rosszul megtervezett ház volt. Nyugdíjaztatása után Hruscsov az első hetekben sokkos állapotban volt. Hetvenéves kora ellenére óriási energiával és kitűnő egészséggel rendelkezett. Hozzászokott a napi 14-16 órás megfeszített munkához. És akkor váratlanul leállították, akár egy teljes erővel vágtázó lovast, és kibuktatták a nyeregből. És azok buktatták ki, akik még nem is olyan régen lojális és engedelmes segítőtársai voltak. Hruscsov nem titkolta kétségbeesését. Órákig ült mozdulatlanul a fotelben. Néha könnybe lábadt a szeme. Amikor az egyik moszkvai iskola igazgatója ldváncsiság- ból megkérdezte Hruscsov unokáját: „Mit csinál Nyikita Szergejevics?" — a kisfiú azt válaszolta: „Nagyapa sír.” 1965 elején a Hruscsov családot felszólították, hogy szabadítsa fel Molotov egykori nyaralóját. Petrovo-Dalnyeje község közelében — Moszkvától nem mesz- sze — Hruscsovnak egy szerényebb nyaralót utaltak ki, amelyet valamikor I. Akulov — hosz- szú ideig a Szovjetunió ügyésze — épített a családjának. A sztálini megtorlások idején Akulovot agyonlőtték, és nyaralója azóta többször gazdát cserélt. Persze ez a nyaraló jóval alatta maradt Hruscsov korábbi rezidenciáinak, Nyikita Szergejevics szempontjából azonban volt egy nagy előnye — a hozzá tartozó jókora földdarab. A Petrovo-Dalnyeje nyaralóközpontot magas kerítés vette körül. A kapuban azonban idős emberek teljesítettek őrszolgálatot, akiket könnyen meg lehetett téveszteni. A dácsák is külön- külön kerítéssel rendelkeztek. Ezért Hruscsov nyaralójának bejáratánál még egy kapu volt. Védelmére egy kisebb alegységet rendeltek ki. Hruscsov házát szüntelenül őrizte néhány ember. Az őrség elkísérte Nyikita Szergejevicset a környéken tett- sétáira, sőt az erdőbe is, ahová gombázni járt. Hruscsovnak havi 400 rubel személyi nyugdijat folyósítottak, ami nem volt valami nagy összeg, ha figyelembe vesszük a nemrég betöltött pozícióját. Hruscsovnak továbbra is jogában állt, hogy igénybe vegye a Kreml- kórház egészségügyi szolgáltatásait, és külön élelmiszercsomagot kapott. Egy nagy, régi típusú ZIL gépkocsi állt a rendelkezésére, amelynek azonban valamilyen oknál fogva magánrendszáma volt. A nyaralón kívül a Hruscsov családnak volt még egy nagy lakása a fővárosban, ezt azonban Nyikita Szergejevics nem szerette. Amikor valamilyen ügyben olykor Moszkvába utazott, soha nem töltötte az éjszakát a városi lakásában. (Folytatjuk)
