Heves Megyei Népújság, 1989. április (40. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-24 / 95. szám

NÉPÚJSÁG, 1989. április 24., hétfő POSTAFIÓK 23. 5. Üzen a szerkesztő A. J.: Levelének két részlete ide kí­vánkozik: „aggasztóan elszapo­rodtak megyénkben is a szolgál­tatói és kereskedelmi áremelé­sek, amelyek a lakosság körében rendkívül rossz hangulatot, köz­érzetet teremtenek. Múlt év no­vemberében észrevételeztem a Heves Megyei Iparcikk Kisker Vállalat vezetőjénél, hogy ugyanaz a garnitúra az egyik üz­letben 47 ezer, másutt 42.” Olvastuk az illetékesek vála­szait is. Az indokok végiggondo­lása után mi is vitázunk magunk­kal, hogy vajon a szakmai, keres­kedelmi szempontok elviselhe­tőbbé teszik-e azt, ami ma az árak formájában ránk zúdul? A kereskedelem minden fokon vé­gigszámolja az érdekeit, és olyankor bizony a hibás számí­tás, netán az érdekek itt-ott tör­ténő elszámolása sérti a figyelő polgárok szemét. Fel is vetődik a kérdés: tudunk-e ügyelni arra, hogy a csoport- vagy szakmai ér­dek mikor válik társadalmi tüs­kévé, mert a jogilag viszonylag tájékozott vásárlónak egy okfej­tés végén jól hangzik a mondat: „Az üzletvezető az önálló árkia­lakítási jogkörében nem sértette meg a törvényt.” De a vásárló nem attól lesz nyugodt, hogy az üzletvezető a jogszabályoknak megfelelően járt el, hanem attól, ha a személyt, és a tudatát zavaró jelenségek nem halmozódnak. A másik kérdése az volt, hogy milyen alapon emelik a szemét- szállítás diját? Erre van ok és ma­gyarázat is. Már régen állapítot­ták meg a tarifát, s azóta annyi minden változott. De miért pont most és miért 60 százalékkal emelték például Gyöngyösön? Erre reméljük hamarosan választ adnak az illetékesek, amit la­punkban közreadunk majd. „Örömmel olvastam a Népúj­ság munkatársának, Soós Ta­másnak a környezetvédelemmel kapcsolatos írásait. Én egyszerű asszony vagyok, a gyermekei­mért érzett aggódás adta a ke­zembe a tollat — írja levelében Sz. J. (monogramját kérésére kö­zöljük), majd így folytatja.. A Nép­újság április 17-i számának 3. oldalán olvastam egy cikket Bo- dó Úr tollából, amely végképp felháborított. Éppen a környe­zetvédőnek nem szabadna presztízskérdéssé degradálni egy ilyen ügyet. Gyermekeink, uno­káink egészségéről van szó! Na­gyon kérem Önöket e kérdésben ne tegyék le a „fegyvert”! Az igazság az Önök oldalán áll. A napnál is világosabb, hogy kinek van igaza. Vajon Bodó Urnák mi lenne a véleménye, ha itt lakna Á. L.: Levelének mellékleteként'be- küldte a Népújság 1953. április 3-i számát, amelynek 3. oldalán valóban olvasható a beszámoló: „Eltávolították az ellenséget a Gyöngyösi Váltó- és Kitérő Gyárból.” Az ott előadott tényál­lásra és hangnemre bővebben nem tér ki levelében, csak ismer­teti, hogy bírói úton megkereste, és meg is találta igazát. Aztán így folytatta: „Az elmondottak alapján kérem tehát, szívesked­jen a lapban néhány soros nyilat­kozatot közzétenni, és azt ne­kem megküldeni. Természetesen kívánságra, igazolásul a hivatko­zott dokumentumokat szívesen rendelkezésükre bocsátom. A cikk írója, aki még monogramot sem használt, nem ismeretes előttem, amennyiben még élet­ben van, remélem külön is kifeje­zi bocsánatát.”Azt kéri, tegyünk nyilatkozatot, s elsősorban etikai okok miatt. A szabályok helyrei­gazításra köteleznek minket, ha az érdekelt fél közli, milyen szö­vegű korrigálást akar. Ezt meg­felelő időben kell előterjeszteni. Nem ismerjük a bírósági ítélet in­doklását, amely a közzététel elő­feltétele mindenképpen. A meg­békélés és szembenézés „volt és jelen hibáink miatt” szükséges és tisztító hatású. Nem kisebbíti er­kölcsi tőkénket, ha rendezzük az évtizedes kényelmetlen terhe­ket. Ennek érdekében és a fe­szültségeket oldani akarván „le­velezünk” egyre gyakrabban olyan kérdésekben, amelyek ko­rábban nem voltak rendezettek, s ez a viszontválasz nem volt szo­kásos és lehetséges. Vannak azonban sebek, amelyeket, ha késve is, kezelni kell. Méltóság­gal és emberséggel. Gyöngyösön és nem Egerben. Ne a védelmi rendszer szüksé­gességét magyarázgassák, ha­nem azon munkálkodjanak, ho­gyan alakítsák át más profilra a már elkezdett épületegyüttest. Ha Bodó Úr valóban híve a kor­rekt és indulatoktól mentes vi­táknak, úgy mi a véleménye ar­ról, amit a nordemham-i G. Becker nyilatkozott? Az is rém­hírtej esztés? Kompenzálja ne­künk az a néhány száz ember foglalkoztatása a mezőgazdaság hozta hasznot? És az emberek, és az üdülő? Kevés város van, ahol ekkora az átmenőforgalom. Saj­nos, a salétromsav bomlástermé­keivel járó egészségkárosodást is a saját bőrömön tapasztaltam, többek között ezért ellenzem a HAF idetelepítését, nem pedig azért, mert manapság „divat” az ellenzéki magatartás. ” Nem ódzko­dunk a munkától Szeretjük a tisztaságot, a ren­det magunk körül. Iskolánk ren­dezett, esztétikus, a gyerekek is vigyáznak rá, magukénak érzik. Takarítják az udvart, a szemben lévő játszóteret, rendszeresen ösz- szegyűjtik a hulladékot a lefelé, illetve felfelé vezető lépcsősor mellől. A városi tisztasági akció­ban szívesen vállaltuk a Kare­szek Mihály tértől a felüljáróig húzódó környék megszépítését, felfrissítését. Építettünk a szü­lőkkel közösen járdát, játszóte­ret, sportpályalelátót. Nem ódz­kodunk a munkától! Nebulóin­kat megpróbáljuk munkára is nevelni, tenni is a tisztaságért. Mindezek ellenére mégis szeren­csésebbnek tartanám, ha Verő- szala lakói is tennének saját egészségük, esztétikai igényük érdekében annyit, hogy magukat toboroznák egy nagy tisztasági akcióra. Lehet, hogy így össze­fogva már nem kellene máskor az amúgy is igen „leterhelt” isko­lákat segítségül hívni. Kiss Sándomé az Egri 12. Számú Általános Is­kola igazgatója Szép fodrász­éi kozmeti­kussikerek Nemrégiben rendezték meg az országos fodrász- és kozmeti­kusbajnokságot. Amiért az ered­mények külön is figyelemre mél­tók: szűkebb pátriánk szakem­berei közül eddig még senki nem ért el ilyen előkelő helyezést ezen a színvonalas versenyen. Hegedűs István hatvani férfi- fodrász ugyanis első helyen vég­zett, s ezzel nemcsak pályatársai elismerését vívta ki, „pluszként” lehetősége nyílik arra, hogy Pá­rizsban részt vegyen egy nemzet­közi megmérettetésen. A kozmetikusok között is akadtak sikerek: a gyöngyösi Gyuricsné Deák Adrienn egy második és egy harmadik, a szin­tén gyöngyösi Székely Attiláné pedig egy negyedik helyezést mondhat magáénak. Egyébként megyénkből ösz- szesen öten vettek részt az orszá­gos fodrász- és kozmetikusbaj­nokságon, így már csak arányait tekintve is jónak értékelhető a „rangadó”. Hivatalos környezetvédők- emberek 0—1 Az Eger- patak, mint szemét­wwm m gyújtó Az egri Klapka György utca kis hídjáról remek rálátás nyílik a hordalékon fennaka­dó műanyagflakon-, papír- és konzervdo­boz-egyvelegre. Az idegenforgalmi idény kezdetén mi városlakók, már nemcsak egy­más előtt pirulunk, s talán reménykedhe­tünk, hogy nem kell újabb hónapokig várni a mocsokhalmaz eltávolítására. (Fotó: Gál Gábor) Visszhang Ellenérzések... A Népújság április 18-i, keddi számának 3. oldalán, a 'noszvaji kastéllyal kapcsolatban megje­lent cikkhez szeretnék hozzá­szólni. Véleményem szerint nem vol­na helyes, sőt tragikus volna, a parttalan indulatok hevenyé­szett, következményeikben vé­gig nem gondolt ötletek áldoza­tául esne az a küzdelmes munká­val „újra” létrehozott műemléki környezet, mely egyszer már ál­dozata volt az úgynevezett „nép nevében” bitorolt tulajdoni szemléletnek. Alig győzzük rendbe hozni ezt az időszakot. (Vagy újra jelen vannak azok a jogos indulatok, melyeket 1945 után a kastélyokkal szemben ér­zett, a kisemmizett nép?) Meg kell védeni azt a szép eredményt, ami a környezeti kultúra friss és szép hajtásai közé tartozik. Tel­jesen abszurd ötletnek találom, és a magam részéről tiltakozom a noszvaji kastély és kastélykert és a hozzá kapcsolódó épületegyüt­tes általános iskolai célzatú hasznosításának még csak a gon­dolata ellen is. Azok a növényrit­kaságok, növénytársulások, épí­tészeti értékek, amelyek azzá te­szik azt a parkot ami, nos ez len­ne az áldozata annak, ha kiskorú, valljuk be, neveletlen gyerekek cselekvési kényszerének, vanda­lizmusának lenne a terepe. Kongresszusok, tanácskozások stb. rendezésével eddig sem her­metikusan elzárt intézményről beszélhettünk, de továbbra is jól szervezett hazai, nemzetközi ok­tatási célú programmal fenn tud­nánk tartani a nívóját és rangját annak, ami attól közkincsünk, hogy mindnyájunknak szép, ha vigyázunk rá. Az, hogy az iskolára általában a közoktatásra ilyen szerényen gondolt a vezetés, hogy vész­helyzet állhat elő az oktatás tár­gyi feltételeit illetően, nos, ez az ellentmondás valóban irritáló. Ezen a ponton teljesen a jogos elégedetlenkedők és bírálók tá­borába tartozom, és javaslom, hogy a már szép és gyakorlatilag értékes, konkrétan valutát is ter­melhető intézmény bevételi le­hetőségei, valamint a megyei ta­nács „nagy pénztárcája” nem­csak magára gondolva gazdál­kodjon, hanem a község minden lakója számára fontos iskolát, közösségi házat stb. is építsen. Az elégedetlenség nem megala- . pozatlan és állandóan a pénz hiá­nyára hivatkozni, az ellenpéldá­kat mindenki által látva egysze­rűen cinizmus és a közvélemény értékítéletének lebecsülése. Csont István A kápolnai honatyákhoz Az olvasók közül mielőtt bár­ki „hazabeszéléssel” vádolna, szeretném leszögezni: a nagyköz­ség egyszerű állampolgáraként kértem szót, nem vagyok tanács­tag, nem tartoznak rokonaim so­rába az apparátus tisztségviselői, tehát nem függök senkitől, és nem beszélt rá e lépésre senki. Csupán annyi a „bűnöm”, hogy kompolti lakos vagyok, annak ellenére, hogy tőzsgyökeres káli­nak vallom magam. Ott szület­tem, és ott töltöttem el életem nagy részét, szívem még mindig odahúz. Véleményemet nem a hovatartozás, hanem a józan ész alakította ki. — Ezzel a beveze­tővel kezdte hosszúra nyúlt leve­lét Csomós Béla rokkantnyugdí­jas. A terjedelemre való tekintet­tel csak részleteket tudunk kö­zölni az írásból. A nagyközségi tanács tagjai mindig megfontol­tan a rendelkezésre álló pénz fi­gyelembevételével döntöttek egy-egy nagyobb beruházás, lé­tesítmény megteremtésében, amely nem Kompolt, nem Kál, hanem mind a három település közös célját szolgálta. S ekkor jönnek felbuzdult honatyáink, akik megpóbálnak szembeszáll­ni a haladással, s elfelejtik azt, hogy az egyesítés idején a cél meghatározásakorőí: is aktívan támogatták a közös törekvése­ket, s majdnem 15 évig nem is reklamáltak. Most ugyan azt mondogatják, hogy igenám, de akkor muszáj volt! A település fejlesztése a jövő megteremtése arra kötelez valamennyiünket, hop a közérdek figyelembevé­televei hasznosan cselekedjünk. Sokszor elgondolkoztam, törtem a fejem honatyáink eszmefutta­tásán, ha furcsán hangzik is, se­hogyan sem tudok azonosulni azzal. Elhatározásuk indokolá­sánál csak általános megállapítá­sokkal rukkolnak ki, nincs benne jóformán konkrétum. Mondani­valójuk fő tartalma: Kápolna nem fejlődött, a tanácsi vezetés nem törődik a településsel, és amikor külön voltak, akkor min­den más volt. Ha most újra kü­lönválnának, akkor ez lenne, meg az lenne, de hop miből, ar­ra megnyugtató választ senki sem adna közülük, őszintén megvallom, és sem voltam híve a tehónak, még meg nem értettem, miért van rá szükség. Most már tudom, hop az epre nehezedő gazdasági helyzetben nem szá­míthatunk az állam rendszeres támogatására, tehát mindent sa­ját erőnkből kell előteremteni. Még a nagyobb községeknek is komoly számításokat kell végez­niük ahhoz, hop mire lehet vál­lalkozni, meddig ér a takaró. Végképp nem értem, mire és ki­nek valna hasznára az 1800 la­kost számláló kápolnai település különválása. Bízom benne, hogy józan gondolkodással az éssze­rűség győz majd, és a kápolnai­akkal közösen olyan jövőt építünk, amit a következő nem­zedék elismeréssel értékel majd. A GYÖNGYSZ ÖV ÁFÉSZ és a BÚTORKE közös rendezésében a GYÖNGYSZÖV Bútorboltban Gyöngyösön, 1989. április 24-töl, amíg a készlet tart engedményes bútorvásárt rendez. Nagy választékban kaphatók szekrénysorok, garnitúrák, egyéb apró bútorok. Nyitva: hétfőtől—szerdáig: 8—17-ig, csütörtökön: 8—18-ig, , szombaton: 8—13-ig. A kápolnai ÁFÉSZ és a BVTORKER közös rendezésében a kápolnai bútorboltban 1989. április 24-től, amíg a készlet tart engedményes bútorvásárt rendez. Nagy választékban kaphatók szekrénysorok, garnitúrák, egyéb apró bútorok. Nyitva: hétfőtől—péntekig: 7.30—16-ig, szombaton: 8—13-ig. bűörtef

Next

/
Thumbnails
Contents